Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. február 2«. Sütő-főző asszonyok között Amíg a gépkocsi Porrog- szentkirályra ér, Kovács Istvánná, a csurgói járási nőtanács titkára lelkesen dicséri az alapszervezeteket,: — Le a kalappal, nagyon kjtett magáért a járás tizenhét nőtanácsa. Még egy évben sem fordult elő ez: tizenöt községben szerveztek szakkört. Három-háromban sütő-főzőt, szabó-varrót, kilencben kézimunka-tanfolya- mot. Az idén sokkal színvonalasabbak a foglalkozások szakmai és politikai szempontból is. Több községben egybekötötték a szakköri foglalkozásokat a nők akadémiájával. Zákányban például 26. Berzencén 45—50 asszony és leány hallgatja meg a pedagógiai, mezőgazdasági és egészségügyi témájú előadásokat. Minden községben ismertetjük a hallgatókkal a nőkongresz- szus anyagát. Somogyudvar- helyen eddig nyolc előadás hangzott el. Nagyon jó a módszere Szalai Imrénének, a porrogiak és Gál Lásziónénak, a csurgóiak szakkörvezetőjének. Fölkeltik a hallgatók politikai érdeklődését, élénk vitáikat rendeznek. Iharosbenényben, Zákányban, örtiloson, Berzencén, So mogybükkösdön és Pogány- szentpéteren még arra is futotta a nők erejéből. hogy színdarabot tanuljanak. — S milyen a porrogszent- királyi sütő-főző tanfolyam? Megfőtt a grizgaluska. — Jó ... Igaz, nagyon nehezen indult. Csurgóról járt volna ki egy körvezető, de megijedt a nehézségektől. Ugye, mindent az asszonyok adnak össze, edényt, nyersanyagot stb. Most Berzencé- ről jár ide egy nyugdíjas szakácsnő, Knézits Józsefné. Szívesen hallgatják az asszonyok Különben öt éve nem volt ilyen tanfolyam a faluban, most megtört a jég. Megérkezünk Porrogszent- királyra. Az asszonyok a tűzoltóklubban jönnek össze hetenként háromszor. Éppen a negyedik foglalkozásra toppanunk be. — Milyen ételeket tanultak eddig? — kérdem a bennünket körülvevő asszonyoktól. Már sorolják is: töltött csirkét, székely káposztát, májgombócot, csokoládétortát, aranygaluskát, diófelfújtat. — S melyik ízlett legjobban? Tálalják a levest — A töltött csiike! — mondják kórusban. Az asszonyok vannak többségben a tanfolyamon, úgy mondják, nekik ez továbbképzés. Lány csak négy jár a szakkörbe, kettőnek hamarosan szüksége lesz a tanultakra, mert férjhez megy. — No, asszonyok, ki főzött odahaza az itt tanult ételekből? — kérdezi meg a járási nőtanács titkára. — Én csináltam májgaluskát — mondja Bebők Sán- ilorné. — Meg csokoládétortát is, Rózsi! — egészítik ki a többiek. f Valaki közbeszól, hogy Csonka Sán- dorné töltött csirkét, Tóth Lászióné tepertős pogácsát sütött odahaza. — Ízlett a pogácsa az urának? — kérdem meg Tóthnétól. — Hát ízlett ... — Ne szerénykedj —» nevet a társaság —, valid be, hogy prémiumot is kaptál érte az embertől. Horváth Sándorné elújságolja, hogy bankettet rendeznek szombaton. — A férjek csak vendégek lesznek — kottyant közbe valaki. — S mi lesz az ünnepi menü? — Még nem határoztuk el, de valami nagyon finomat főzünk... Knézits Józsefné, a szakkör vezetője kérdésünkre elmondja, hogy ma húslevest főztek grízgaluskával, főtt tyúkhúst zsemlemártással. Citromszeletet és búrkiflit sütöttek. Az asszonyok meghívtak bennünket ebédre. — Aki meglátogat bennünket, nem mehet el anélkül, hogy ne kóstolná meg a főztünket — mondja Bebők Sándorné. Hogy ízlettbe az ebéd? Azt hiszem, elég, ha annyit mondok, hogy még most, írás közben is megnyaltam a szám szélét. Nem tudom, elmondják-e majd az asszonyok a kéthetes tanfolyam hasznát a záróbanketten De ha egy szót sem szólnának róla, a faluban* terjesztett receptek, a mindennapi étkezésbe beiktatott új ételek mindennél ékesebben beszélnek. Lajos Géza Másodszor csalódtak Nyolc brigád képviselői ülik körbe az egyik ebédlői asztalt az északnyugati lakótelep építkezésén. Húsz zúgolódó, morgolódó ember, kőművesek, ácsok, parkettások. Annak a célprémiumnak az elosztásáról tárgyalnak, amelyet a 3-as számú épület határidő előtti átadásáért kaptak a hajrában részt vevő brigádok. — Elosztásról szó sem volt — jelenti ki Csordás Béla. — Becsaptak bennünket. Száwel- lélekkel dolgoztunk azért is, ment tudtuk, hogy ebben, az épületben több vállalati dolgozó kap lakást. — Nehéz lett volna különbséget tenni az egyes brigádok munkájának elbírálásakor, mert mindannyian becsületesen dolgoztunk — tofdja meg Csordás Béla gondolatait Takács János. — Az igazság az, hogy Németh János építésvezető senkit sem kérdezett meg a célprémium elosztása előtt. Aszerint döntött, ahogy ő látta jónak — hangzik innen is, onnan is. Horváth Miklós teljesítményelszámoló arról tanúskodik a brigádok képviselői előtt, A Somogy megyei Útépítő Vállalat a marcali építés- vezetőség területére szállítási vizsgával vagy érettségivel rendelkező szá11ításrezetőt keres. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés írásban vagy személyesen a vállalat központjában, Kaposvár, Árok utca 4. szám. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. (35689) Ertifvcskczü vásárlók Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat kaposvári önkiszolgáló boltjaiban tavaly százhúsz vásárlót értek tetten, amint egy-egy csomag cigarettát vagy néhány szelet csokoládét a saját táskájába csúsztatott. A bolti szarkák különösen a Széchenyi téri 301-es és a donneri^ 368-as boltot látogatják előszeretettel, ahol a hosszú polcok zsúfolásig vannak élelmiszerekkel. Ha az enyveskezüek tudnák, milyen sok kellemetlenséggel járhat próbálkozásuk, talán sohasem kockáztatnák becsületüket azért a néhány forintért. Először is a szégyen. Akinél olyan árut találnak, amit a vásárlókosár helyett a zsebébe vagy a táskájába tesz, megmotozzák, jegyzőkönyvet vesznek föl, azt a vállalat központjába, majd a szabálysértési előadóhoz továbbítják. Az ellopott áru értékének tízszerese is kiszabható büntetésként. A múlt évben 2500 forint volt azoknak a cikkeknek az értéke, amelynek »kiesem pé- szését- megakadályozták a bolti alkalmazottak. A pénzbírság összege pedig tízezer forintra rúgott. B. T. simonfai lakost, aki a múlt év májusában egy üveg tearumot akart fizetés nélkül kivinni a Május 1. utcai 357-es önkiszolgáló boltból, a járási tanács szabálysértési előadója ezer forint pénzbírsággal sújtotta. B. Gy.-né kaposvári lakos tizenhat forint ára cigarettát és negyed kiló virslit dugott el a pénztáros elől. Emiatt kétszáz forint bírságot kellett fizetnie. Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, dr. Bánhidi Tibor szerint a boltok tolvajait nem szorult anyagi helyzetük kényszeríti az áruk eltulajdonítására. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint található köztük főköny-i velő és egyéb hivatalnok éppúgy, mint gyors- és gépíró. A városi tanács szabálysértési előadója, dr. Tarr Imre igy vélekedik a "-szórakozott« vásárlókról: — Legtöbbjük nagyon szégyellj, hogy elkapták. Restelkedve fogadkoznak, hogy többet nem fordul elő. Vannak olyanok is a bolti szarkák között, akik akármilyen összegű pénzbírságot vállalnának azért, hogy mielőbb lezárjuk a számukra kellemetlen ügyet. Akadnak szép számmal, akik szórakozottságukra hivatkoznak. Nem mondom, egy részük valóban feledékenységlből vág zsebre egy doboz cigarettát, de azok, akik hét-nyolc féle árut iugdosnak el kosaruk alján vagy a táskájukban, tudatosan lopnak. Szerinte sok függ a kereskedőkön is. — Az önkiszolgáló boltok dolgozói nem akkor látják el jól munkájukat, ha azon igyekeznek, hogy minél több vásárlót érjenek tetten, hanem akkor, ha megelőzik ezeket az eseteket. Segítsenek a vevőknek az áru kiválasztásában, és legyenek éberek. Ha észreveszik, hogy valaki sokáig válogat, álljanak mellé. Helyesebb, ha figyelmeztetik a megtévedt vásárlót, mintha arra várnak, hogy mikor csíphetnek el valakit egy doboz gyufáért. Visszaeső tolvaj kevés van. Ezeknek az embereknek általában az a módszerük, hogy ahol már egyszer rajtavesztettek, oda többé nem mennek vásárolni, hanem átteszik vadászterületüket egy másik környékre. Azokat, akik nagyobb értékek ellopásával próbálkoznak. a bíróság vonja felelősségre. N. J. * 1 — ötven nyugdíjas dolgozóját hívta meg a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat. Ismertették előttük a vállalat múlt évi eredményeit s azt, hogy milyen mértékben fejlődik az idén a vállalat. A hivatalos ünnepség után családias összejövetelen vendégelték meg. a vállalat nyugdíjasait. i hogy Németh János a pré- mdumszerződéssel együtt átadta neki a névsort is a felosztott összegekkel együtt. — A felosztott összegeket rávezettem a bérlapofcra — mondja :—, és bevittem a munkaügyi osztályra. — Ekkor kerestek föl engen, a 3-as épület dolgozói, akik már tudtak a szabálytalan prémiumelosztásról — szól közbe Tibold József, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti titkára. A jogosan reklamáló embereket azzal nyugtattam meg, hogy a vállalat addig úgysem fizeti ki a prémiumot, amíg a bizalmiak aláírása hiányzik a papírokról. Németh János ezután már nem foglalkozott tovább a pré- miumjavas tattal. Amikor Horváth Miklós megemlítette, hogy az aláírások még hiányoznak, csak annyit mondott: — Írassa alá két -bizalmival 1 Szekeres Ferenc, az egyik aláíró erről azt mondja: — Nem tudtam, hogy megakadályozhattam volna a szabálytalan prémdumelosztást. Tőlem senki se kérdezte, hogy mi a véleményem róla, csupán azt kérték, hogy írjam alá. A munkaügyi osztály, a szakszervezeti bizottság nem tudott arról, hogy az aláírásokat hogyan szerezték meg az építésvezetőségen, a fő-építésvezető pedig, aki ugyancsak elismerte a 3-as épületen dolgozók jó munkáját, a névsorban szereplő emberek közül néhánynak a prémiumát külön megtoldotta pár száz forinttal. Azoknak a brigádoknak a vezetői, tagjai, akik a javaslatban nem is szerepeltek, nem kaphattak a plusz összegből sem. Ez aztán végleg fölbillentette a mérleget, amely akkor maradt volna egyensúlyban, ha valamennyi brigád csaknem egyformán részesedik, hiszen Németh János építésvezető is elismeri, hogy a határidő előtt átadott épületen dolgozók az utolsó hetekben éjszaka, sőt vasárnap se tették le a szerszámot, egytől egyig lelkiismeretesen helytálltak. — A múlt év augusztusában kerültem az új városrész építésvezetőségéhez, és még nem tudtam teljesen kiigazodni munkámban — mondja Németh János. — Az összeg viszonylag kevés volt, minden brigádnak nem adhattam, mert nem akartam teljesen elosztani. Szerintem az ácsok és a parkettások dolgoztak legtöbbet, így indokoltnak láttam a 200—200 forint megszavazását. Arról én már nem tehetek, hogy ehhez a központban még hozzátettek 300 forintot, és hogy a többi brigád semmit sem kapott. — Kivel szavazták meg az összegeket a rendelkezésükre álló célprémiumból? — Miután összeállítottam a névsort, megmutattam Bóna Károly fő-munkavezetőnek is. Egyetértett velem. — Hogyan maradhatott ki ebből a megbeszélésből a pártós a szakszervezet? — A célprémium elosztását nem népszavazás dönti el, éhhez nem kell sem a szakszervezet, sem a pártszervezet egyetértése. Osztattunk mi el már nagyobb jutalmakat is egyedül. A válasz mindenesetre megdöbbentő. A vállala/t főmérnöke, Ozsváth Károly megmutatta és felolvasta a prémiumszerződésre vonatkozó miniszteri utasításit. "A jutalom és prémiumkeret elosztásába minden esetben be kell vonni a szakszervezet és a pártszervezet képviselőit, és csak velük egyetértésben lehet jutalomra javasolni a dolgozókat.« Ennek a gépelt utasításnak másodpéldányát annak idején az építésvezető kapta meg — mondja a főmérnök. Az északnyugati városrész építkezésein egy év alatt a harmadik vezető garnitúrát cserélték ki. Leváltották azóta Németh János építésvezetőt is. Az igazsághoz tartozik, hogy a mostanihoz hasonló szabálytalan jutalmazás nem egyedülálló e városrész építkezésein. Azok a brigádok, melyek máskor is jogtalanul estek ei az elismeréstől, nagyon elmarasztaló véleményt alkottak maguknak a jutalmazás és premizálás ilyen módszeredről. A két hasonló eset elkedvetlenítette, lehangolta őket. Az egyik brigádtag röviden igy fogalmazta meg véleményét: — Nem volna szabad megengedni, hogy egyetlen felületes, szubjektív ítéletnek fontos vállalati érdekek essenek áldozatul. A múlt évi keretet lezárták. Így az esetből sajnos már csak tanulni lehet, de nem lehetett volna már az előbbiből is? Nagy József ERŐRE KAPHAT A JUHÁSZAT MEGYÉNKBEN száz termelőszövetkezetnek van kisebb- nagyobb juhászata. A törzsállományban mintegy 56 000 juh van. Ez a szám és az idén várható szaporulat nem mondható nagynak, hiszen országosan 1 300 000 bárányra számítanak a tavaszig. (Ez száz—százötvenezerrel haladja túl az előző évek átlagát.) Ugyancsak országos megállapítás, hogy az anyajuhok vemhesülési aránya örvendetesen magas. Máris több ezer bérányka ugr' o- zik az akiokban. Megyénkben szintén vannak idei bárányok a juhászatokban, s ezekben a hetekben még nagyon sok jón világra. A Gyapjú- és Textil- nyersanyag-forgalmi Vállalat kirendeltségének munkatársai mostanában gyakran megfordulnak a juhtenyésztéssel foglalkozó közös gazdaságokban, és ellenőrzik az állományt. Megvizsgálják a tartási körülményeket, a jószág gondozott- ságát, az ellési eredményeket. Így adnak segítséget, hasznos szakmai tanácsokat a juhászoknak. A balatonszentgyörgyi Dél- Balaiton Tsz-ben több mint 900 anyajuhtól várnak szaporulatot ezekben a hetekben. Ebben az időszakban születnek a bari kák. Somogy szén tpálon és Memyén már befejeződött az elles, a két gazdaságban 410, illetve 150 báránnyal gyarapodott a juhállomány. Másutt, mint például Nagyszakácsiban és Mesztegnyőn március elején és végén várható jelentős szaporulat. Tavaly sajnos sok állat hullott el, a májmétely megritkította a juhokat. Az idén a bűdössántaságon kívül alig észlelni megbetegedést. A tervek szerint már az idén növekszik a törzsállomány, ás a harmadik ötéves terv végére eléri megyénkben a hetvenezret. Minden bizonnyal ösztönzően hatnak, és az állománygyarapításon kívül a juhásza- tok számának további emelkedését is eredményezik az új intézkedések. A MÚLT ÉVBEN 340 820 kiló gyapjút vett át Somogybán a Gyapjú- és Textilnyers- anyag-forgalmi Vállalat. Ennek több mint felét a termelőszövetkezeti juhászatok adták. Az idei év első negyedében 3000 kiló a felvásárlási előirányzat. A felvásárlási árak rendezésének hasznosságát nagyon jól szemlélteti, ha ezt a harminc mázsát vesszük összhasonlítási alapul. Ezért a gyapjúért — átlagárat számítva — a múlt évben 165 000 forintot kaptak a gazdaságok, most viszont 210 000 forinthoz jutnak. A kilónkénti 15 forintos áremelkedés önmagában is előmozdítója a juhászat fejlődésének. A juhbőr importjának csökkenését szolgálja az az intézkedés, hogy a leadott juhok után az eddigi száz helyett százötven forint térítésit fizetnek a termelőszövetkezeteknek. A vágójuhokért is többet kapnak a tsz-ek, mint eddig. Az új felvásárlási árak itt a minőség szerint alakulnak: a 27 kilón felüli extrém bárányoknál 3, az I. osztályúaknái 2,60 forint az emelkedés kilónként. A negyven kiló fölötti pecsenyebárányok árát az átvételi időszaktól tették függővé, hogy megelőzzék az év végi árutorlódást. Ugyanígy az év első negyedében az eddiginél többet fizetnek a felnőtt hizlalt juhokért is. összességében az intézkedések révén 1,50 forinttal nőtt átlagosan a juhhús átvételi ára. A gyapjú és a hús mellett számottevő bevételt ad a juhászaiban a tej. Ennek ára ugyancsak emelkedett, legnagyobb mértékben az I. tisztasági fokozatban. (Az ilyen minőségű tejből exportra alkalmas juhsajtot és túrót gyártanak.) Az említett fokozatú tej felvásárlási ára 4,50 forintról 5,60 forintra emelkedett literenként. AZ ÜJ FELVÁSÁRLÁSI ARAK a gazdaság adta lehetőségek jobb kihasználására ösztönöznek. A körülmények ugyanis módot adnak rá, hogy a megyében ne csak száz, hanem ennél jóval több termelőszövetkezetnek legyen juhászata. Hernesz Ferenc — Háromnapos növényvédelmi tanfolyamon vettek részt a múlt héten Balaton- márián a földművesszövetke- zeti gyümölcstársulások elnökei, a szakcsoportok vezetői és a MÉSZÖV felvásárlási osztályvezetői. A kertek gyümölcsfavédelméről hallgattak előadásokat.
