Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-18 / 14. szám

Kedd, 1966. január 18. s SOMOGYI NÉPLAP Nemcsak pénzért teszik... Havonta hatszáz forint két gyerekért — szép összeg. Va­jon csak ez adott kedvet Ge­lencséréknek ahhoz, hogy magukhoz fogadjanak két állami gondozottat'' ... Tizenkilenc éves volt akkor, vidám fiatalasszony. Férje magas, erős ember, aki sokat tudott és akart dolgoz­ni, mivel a kis családban ha­marosan megjelent egy har­madik, s azt szerették volna, hogy semmiben se legyen hiá­nya. A házat felverő gyerek­sírás zene volt fülüknek, s ahogy napról napra fejlődött a kisfiú, úgy nőtt az öröm a házban. Egyszer csak üres lett a kiságy, árván marad­tak a játékok. Elvitte a kis­fiút a tüdőgyulladás. Most harminchárom éves volna ... Gelencsér Imrénél ezután még ötször fordultak meg a szomszédok, hogy üdvözöljék az új emberkéket. Az öt kis­gyerekből egy sem nőtt fel. Követték az elsőt a temető­be. .. , Az asszonyt megtörte a sok sírás, a bánat, megcsöndese- dett az ember is. Hetedik gyerekre már nem gondoltak. Mentek az évek egymásután a kis taranyi házban, ahol gyakran megfordultak a szomszédgyerekek, hisz min­dig szívesen látott vendégek voltak. Am egy nap édessé­get, játékot vásárolt az asz- szony. A boltos kérdő pillan­tására csak ennyit mondott: — Viszem a gyerekeim­nek ... Mert két apró legényke várta otthon, akik beszélni nevan nem tudtak, csak há­lás pillantással köszönték meg az ajándékokat, a gondosko­dást — A szomszédasszony mondta egyszer, hogy hamar ennyire ragaszkodunk a gye­rekekhez, miért nem válla­lunk egyet — emlékezik visz- sza Gelencsémé. — Megbe­széltük az urammal, s szól­tunk a felügyelőnőnek, az­óta van gyerekünk... Egyszerre kettő is. Ott ül­nek mellette, szorongatják a kezét Lacika és Pityuka, hatévesek lesznek az idén, de négynek látszanak. Vé­kony csontú, szöszke gyere­kek, nagyon selypítenek, alig lehet megérteni, hogy mit mondanak. Tiszták, rendesek, mennyire mások, mint Mó­ricz Árvácskája, aki mezít­láb, rongyokban járt, mert a »kedvesanyám-« a saját gye­rekeire adta az állami ruhá­kat. — Négyévesek voltak, ami­kor ide kerültek. Beszélni egyik sem tudott. Siralmas állapotban voltak, előző he­lyükön nagyon elhanyagolták őket — mondja az ősz hajú, szikár Gelencsér Imre. — Naponta kétszer fürdetem a gyerekeket a kakaós tej meg kigömbölyítette őket. Nagyon szeretik. Elmondják: csak annyit tudnak a szülőkről, hogy Pes­ten élnek. Pityun és Lacin kívül még három gyerekük van. Tavaly télen három hó­napig voltak otthon a gye­rekek, akkor litta őket elő­ször az édesapjuk. Miközben beszélgetünk, a két kicsi figyelmesen néz. Aztán megfogják a kezemet, és húznak a szoba felé. Büsz­kén mutatják a karácsony­fát, amelven még csokoládé­szivarok is lógnak. — Azt mondja anyuka, ha visszajövünk a borbélytól, le­szedhetjük a fát — magya­rázzák, s hogy megértsem, bi­zony »tolmács« kell, Gelen­csémé. — Eljönnétek-e velem? — kérdem. — Veszek nektek sok játékot... — Ne-em — vágja rá Pi­tyu azonnal. Lacinak felcsillan a sze­me. Már-már igent mond, de amikor Gelencsémére néz, megrázza a fejét. — Nem megyek... Az asszony megsimogatja a fejüket, s halkan megjegyzi: — Nem is engedném el őket... Amíg nem voltak itt­hon, teljesen lesoványodtam a sírástól. Nem tudtam úgy asz­talhoz ülni, hogy eszembe ne jutottak volna: vajon mit esz­nek, hogy bánnak velük. En nem nyúlok hozzájuk egy uj­jal sem. Néha, ha valamiért megpirongatom őket, azonnal megbánom... Szegénykék nem tehetnek arról, hogy né­ha nem tudják, mi a helyes... Nagyon szeretjük őket... A két kicsi óvodába jár. Azért adták be őket, hátha gyorsabban megtanulnak be­szélni, jobban fejlődnek. Lö- rincz Jánosné óvónő elmondja, hogy minden reggel elkísérik Gelencsórék az ikreket az óvo­dába, és el is mennek értük. — Ügy ragaszkodnak hoz­zájuk, mintha a saját gyere­keik volnának... — mondja. — A napokban voltam csa­ládlátogatáson, az összes ál­lami gondozott gyerekek kö­zül ők vannak a legtisztább, a legjobb helyen. Érzi az em­ber, hogy nemcsak pénzért teszik... StrubI Márta Jól sikerültek az őszi könyvhetek a siófoki járásban (Tudósítónktól.) Értékelték a siófoki járás­nak az őszi megyei könyvhe­tekben elért eredményeit. A járási operatív bizottság meg­állapította, hogy a könyvhe­tek várakozáson felül sikerül­tek. Az őszi megyei könyvhe­tek idején tíz irodalmi elő­adást tartottak, ezenkívül nyolc községben könyvkiállí­tást, további háromban iro­dalmi vetélkedőt rendeztek, és öt író-olvasó találkozót szerveztek a járásban. Az említett időszakban 8366 könyvet adtak el a földmű­vesszövetkezetek boltjaiban, il­letve az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat siófoki üzletében. A könyvterjesztést hatható­san elősegítették az úttörők és a KISZ-fiatalok, akik a já­rás húsz községében házról házra jártak a könyvekkel és kiadványokkal. FELHÍVJUK az üzemeltető vállalatok figyelmét, hogy vál­lalatunk 1966. évre még az alábbi géptípusokra rendelkezik javítási kapacitással: 4,5 t. Cegléd tip. reiser, E—03, E—362 tip kotró, D—265, D—446 tip. autógader, Vcs. forgó-rakodó dömper. Cím: Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat, Cegléd, XIV., Külső Kátai út 35/a. Telefon: ; Cegléd 33. Ügyintéző: Imregi, 136. mellék. (82911) i_--------------------------------------------------------------------------------------* c l mfJektcc... Cirkusz. Varázsos szó. Föl­elevenedik gyermekkorunk sok izgalmas pillanata, lát­juk a repülő légtomászt; a porondon lélegzetfojtott csend. A szemek kerekre tágulnak. Aztán, biztosan csattan a csuklón a kéz. Felzúg a taps. Tust húz a zenekar. Siker! Cirkusz! Artistaélet! Mi van emögött? Lebbent- siik félre egy pilanatra a cir­kuszsátor ponyváját, a füg­gönyt, és figyeljünk! Reggel van. Trikóban sora­koznak az Artista Iskola nö­vendékei. Kézenállással kez­egy-egy fogást, amíg tökéle­tessé válik. Bizonyára csilla­gászati számokat kapnánk. — Mindennek az alapja a gyakorlás — mondja Péntek József tanár. Kedves, mosoly­gós arcát ismeri ország-világ, hisz ő a híres Kelly bohóc. — A zsonglőrökkel foglalkozom. A különféle szereket nemcsak megszokni, megsizeretni kell, hanem — érezni is. A zsong­lőr meghosszabbított végtag­ja a buzogány, a karika vagy akár a labda. Mintha hozzá nőtt volna. Egyre magasabb színvonalú, nagyobb nehézsé­Bemelegítéskcppen ugrálnak a fiúk néhány szaltót. Ezt csinálják utánuk! alakul ki egy-egy speciális művészcsoport Már a fölvé­telnél is két fő szempontot vesznek figyelembe: milyen számokban mutatkozik keres­let az artistapiacon, és mi­Az iskola 15 éve neveli a legkiválóbb cirkuszművésze­ket. Baross Imre, az egykori neves tornász vezetésével je­lenleg 55 gyerek tanul asz is­kolában. Legtöbbjük régi ar­tistadinasztia leszármazottja. Mit olvashatunk a Jelenkor januári számában? Egy kis bohóctréfa. Éppúgy kezelik a gitárt, mint amilyen könnyeden állnak kézen. vezetője. Maga is aktív artis­nak vissza. Az 5 Luxor zsonglőrcsoport tagjai nemré­gen végeztek. Próbafellépésü­kön, a Fővárosi Nagycirkusz­ban már megismerhette őkét a közönség. Naponta, nyolc éven ke­resztül végzik fáradhatatlanul a legnehezebb gyakorlatokat. Érdekes lenne egyszer utána­számolni, hányszor próbáltak ta, a Pataki-trió egyik tagja, szaltóit meg is csodálják a növendékek. Újra és újra ug­ranak. Ö pedig magyaráz, kor­rigál. Más rendszerű itt a képzés, mint a többi iskolában. Egy­idejűleg több korosztály is dolgozik egy csoportban. Ahogy feltűnnek a tehetségek, úgy Gazdag, változatos tarta­lommal jelent meg a Pécsen szerkesztett irodalmi és mű­vészeti folyóirat új száma. Weöres Sándor és Takáts Gyu­la nyitóversein kívül új köl­teményeivel jelentkezik alap­ban többek között Berták László, Makay Ida és Rózsa Endre. A szépprózai anyagban Kende Sándor elbeszélését, Kiss Dénes rádiójátékát és László Lajos Mohács-szigeti krónikáját olvashatjuk. Az újonnan induló Élet és Kultúra-rovatból kiemelkedik Nemes Istvánnak Az iroda­lom felelőssége című jegyzete, Hárs Éva írása a Baranya megyei képzőművészeti dí­jasok alkotásairól és Tüskés Tibor Két szobrász — két út című naplójegyzete Borsos Miklós és Vili Tibor művei­ről. Figyelmet érdemel a kri­tikákat tartalmazó, ugyancsak újonnan induló Mérlegen-ro­vatban a Németh László új regényéről szóló méltatás. A szám gazdag képanyagá­ból kiemelkednek Borsos Mik­lós, Lantos Ferenc és Soltra Elemér műmellékleten közölt rajzai. dődik a munka. Ez az alapja minden akrobatikának. Bemelegítés. A szimpla szal- tókat már könnyen ugorják. Az egyik kislány spárgázik a gyűrűn. Repülnek a buzogá­nyok. Egyszerre öt. Fel ma­gasra, hogy aztán példás rend­ben a gyakorló kezébe hullja­gí fokú gyakorlatokat állítunk össze, mert az igény kegyet­len diktátor. Az Artista Iskolának csupa híres tanára van. Kiváló kar­mesterek, egykori neves tán­cosok. Pataki Ferenc, a lon­doni olimpia aranyérmes tor­násza az akrobatikus csoport lyen hajlammal rendelkeznek a jelöltek. A magyar artisták tekintélye sok évtizedes. Az Iskola növendékei — s ezt több éves tapasztalat igazolja — rövid szakmai gyakorlat után elérik a világszínvonalat Nem véletlen tehát, hogy szinte a világ valamennyi nagy cirkuszának keresett sze­replői a magyar artisták. A tanár és diák között ba­ráti a kapcsolat. A városligeti gyakorlóterem hangulata min­dig vidám. Mókáznak, játsza­nak, s izgulnak egymásért A fegyelem szilárd. Ahogy Pataki master mondta, a tor­na szabályai kíméletlenek. Egy pillanatnyi mulasztás, és vége a gyakorlatnak. A háló­ba hullik az artista Egy órára fáradtak a nö­vendékek. Lezuhanyoznak, át­öltöznek, s aztán ebédelnek. Kevés idő marad, mert két- tőtől ők is rendes iskolások lesznek. Ki-ki beül az iskola­padba, általánosba vagy gim­náziumba. Az érettségi köte­lező. Aztán következik a fel­ső művészképzés. Hol van már az (kiképzett, tanulatlan artista? tomászgyérék vagy e pálya szerelmese. Mert abban vala­mennyien megegyeznek, hogy a világ legszebb hivatása az artistamunka Az igazgató a fiából is artistát nevelt, még­hozzá a cirkusz legklassziku­sabb műfajában: légtornász lett. Este hat óra, mire kijönnek az iskolából. Várja őket a másnapi lecke. Néha a késő éjszakai órákba nyúlik a ké­szülés, a tanulás. A jó könyv szeretető náluk általános. Másnap reggel mégis vala­mennyien frissek, és minden­nap új izgalommal kezdik a napot Kemény munka, nehéz élet Előkészület az igazira. A reí- lektarfényes cirkuszi világba. Este föllépés, éjjel utazás, másnap újra föllépés. Biztos kézzel, biztos aggyal, hisz leg­többször nemcsak saját magu­kért felelősek. Nehéz iskolát járnak. Szigorú önmegtartóz­tató esztendőket élnek, amíg a cirkusz porondján rájuk ve­títi fénykévéjét a reflektor, s a tenyerek össze vetődése az ő sikerüket hirdetheti. Regös István A VB KM 61. sz. TRANSZ VILL Gyára fölvételre keres számviteli osztályvezetőt közgazdasági egyetemi vagy mérlegképes könyvelői végzettséggel és ipari gyakorlattal, valamint műszaki előkalkulátort közgazdasági vagy gépipari technikumi végzettséggel. (35176) SZERELŐKET, nehézgép (kotró, Doser) és dömper javításához autóvillamossági szerelőket változó munkahellyel fölvesz az ÉM Földmun­kát Gépesítő Vállalat fő-építésvezetősége, Szé­kesfehérvár, Seregélyesi u. 83. (35175)

Next

/
Oldalképek
Tartalom