Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

Kedd, 1966. január 11, 5 SOMOGYI NÉPLAP zoHony, ahol nincs szüneT Ha valaki váratlanul bele­csöppenne a záhonyi határál­lomás egy percre sem szüne­telő forgatagába, sokáig ta­nakodhatna: hova, merre men­jen a szinte egymáshoz simuló vagonsorok között. A legyező- szerűen szétnyíló, majd össze­csukódó sínpárok, a rajtuk szüntelenül mozgó kocsisorok, az épületek tarka összevissza­sága még madártávlatból is elbűvölik az embert. Szemben a pártbizottsággal, a sínrengeteg közepén áll a XVIII-as őrhely. Várni kell Tóth Sándor kocsimesterre. A hármas őrhelyen — Ez itt a legforgalmasabb hely — magyarázza. — Itt kezdődik és innen indul az átrakás. Nekünk kell biztosí­tanunk az érkező árukhoz az üres kocsikat. Sokszor kevés a nyolc vágányunk, mert fél- ezernyi kocsit — némelyiket ötször-hatszor is — meg kell mozgatnunk egy műszak alatt. Sokat kell spekulálnunk, hogy mindig legyen üres vágány az érkező szerelvényeknek. Mire a hármas őrhelyhez érünk Vigvári Zoltán állomás- főnök-helyettessel, már este van. Feltámad a csípős észa­ki szél, s fagyos havat kotor az emberek szemébe. A vas­utasok azonban tartják magu­kat, a munka nem állhat meg. A tolatómozdony hosszú ko­csisort állít a futódaruk alá. A Szovjetunióból érkezett szé­les nyomtávú tehervagonok­ban kombájnok, fenyőrönkök és kazánalkatrészek. 1965-ben több mint egymil­lió tonna szén, ugyanannyi vas­érc, másfél millió tonna fa, öt­venezer tonna koksz, félmillió tonna olaj, rengeteg gép, gépko­csi, kombájn érkezett itt Ma­gyarországra. A csereárut Csa­pon rakják át a szovjet vas­utasok: főleg konzerveket és gépeket szállítunk. Tea, ólom, gyapjú, fókazsir Felsorolni is sok lenne az áruk rengetegét, melyek Zá­honyban megfordulnak. A ne­hezebben felismerhető anya­gokból a vámőrség mintagyűj­teményt állított össze: csak ezek száma megközelíti már a kétszázat. Az érkező áruk között meg­található a teveszőr, a fóka­zsír, a cetvelő, a kesztyűkészí­téshez használt kutyabőr is. Olykor vagontételben érkezik erdei mogyoró. Ez a cukor­gyárakba kerül, s a gyerekek közkedvelt csemegéje, mogyo­rós csoki lesz belőle. Ugyanitt vagonszámra rakják át a Ti- szavasvári Alkaloida Vegyé­szeti Gyár alapanyagát, a mák gubót. Gyakran érkezik só, ólom, tea, cink, gipsz, az­beszt, kaucsuk, minium, gyap­jú, turbinaolaj. S ami elsősor­ban a vasutasokat érdekli: itt vették át azt a több mint fél­száz M—62-es szovjet Diesel­mozdonyt is, amely a vasúti forgalom gyorsításában jelen­tős szerepet játszik. Kilométereket kell gyalogol­nunk, míg megérkezünk a ha­tárhoz közel épült automata mérleghez. Ilyen korszerű mérleg nincs több az ország­ban. Teljesítménye is egyedül­álló: egy perc alatt három gu­ruló vagont tud hiteles pon­tossággal lemérni. A két és fél éve működő automata beren­dezés 14 millióba került. Egyetlen kattanás — Már megtakarítottuk az árát — mondja az állomásfő­nök helyettese. — És az egy­re növekvő forgalomban ma már nélkülözhetetlen. Tizen­kétszer több kocsit tudunk ezzel lemérlegelni, mint a ré­gi, hagyományos, karos mérle­gekkel. ~ A mérlegház olyan, mint egy műszerház. A hidegre ér­zékeny automaták állandó, egyenletes hőmérsékletét vil­lamos fűtéssel biztosítják. Az automatát az első műszakban Peleskei Éva mérlegelő rak- tárnok kezeli. Halk sercegés, megszólal a hangszóró. Egy távolabbi őr­helyről Gazdag István jelent­kezik: — Éva! A rakott után kap­csold be az automatát! — Igen, jöhet — válaszol Éva, és gyorsan az automatá­ba helyezi a mérlegkartont. A mérleghídon dübörögve gurul át a hatalmas, széles nyomtávú szovjet vagon. Egy kattanás, és az automata min­den adatot a kartonra rögzít. Már jöhet is a következő. Meleg tea, csúcsrakodás A jeges szél erősödik. Zá­honyban hamar megváltozik az időjárás. A fűtőház kör­nyékén már megrakta hóval a sínközöket. A MÁV ebben a körzetben külön gonddal látja el téli védőruhával a vasutasokat. Az idén sincsen különösebb probléma. Vattaruhából csak az idén mintegy Lilencszáz öltönyt ad­tak ki a fizikai dolgozóknak. A védőruhák értéke több mint hétmillió forint. Védőitalról is gondoskodnak. Tavaly télen csak teából két és fél mázsát használtak fel több mint har­minc mázsa cukorral. Az idén — egyelőre 104 kiló teát és húsz mázsa cukrot vásároltak. Késő este van, mire az ál­lomásfőnökségre érünk. S. Ko­vács István állomásfőnök a debreceni igazgatósággal be­szél. Aznap ki tudja hányad­szor. Egy ilyen hatalmas üzem irányítása nem könnyű feladat. Éjjel-nappal A gépesítés foka a záhonyi körzetben már elérté az 50— 70 százalékot. Ha figyelembe vesszük, hogy a nulláról in­dultak, ez kiváló eredmény. Most, a téli időszakban mégis új munkaerőkre van szükség. Eddig száznegyven új embert vettek föl, Számításba véve, hogy ez évben jelentős mér­tékben növekszik a szovjet— magyar árucsere-forgalom is. Záhonyban nem állhat meg a munka: az érkező és átmenő árut át kell rakni. Fagyban, hóviharban, éjjel-nappal, meg­állás nélkül. T. Á. lói bevált a7 ír szerződéses rendszer A múlt év második felé­ben lényeges változások tör­téntek az ország burgonya- és zöldségellátását biztosító termelési szerződések rend­szerében. Az új rendszer gya­korlati főpróbája az 1966. évi burgonya- és zöldségter­melési szerződések kötése. A legfrissebb statisztika szerint a termelők a lakosság ellá­tásához elegendőnek ítélt — tehát felvásárlásra tervezett — 115 200 hol dny i burgo­nya’ SÍ ez ideig már 105 365 holdat lekötöttek. Ez a ter­vezett terület 91,5 százaléka. A zöldségfélékből az idén 108 731 hold termését biztosí­tották, illetve szándékoznak biztosítani a szerződéssel. A már megkötött — 1966. évi — szerződések szerint ko­rai burgonyából háromezer­ig áramszázhetvenöt vagon átvé­telére készülnek fel. A kora ta­vaszi időszak legkeresettebb cikkéből, a zöldsalátából 26 519 000 fej, a tervezettnél 9,6 százalékkal több kerül majd a hazai piacokra illet­ve exportra. Az ugyancsak a primőrök közé tartozó paraj­ból 7,5 százalékkal, a korai fejes, illetve kelkáposztából 19,3, illetve 21,1 százalékkal biztosítanak többet a szerző­dések a tervezettnél. A ter­vezettnél 9;6 százalékkal na­gyobb mennyiségre kötötték meg máris a szerződéseket a nyári időszak nagy cikkére, a zöldpaprikára is. Egyes cikkeknél — mint például az uborka és a vöröshagyma — viszonylagos elmaradás ta­pasztalható. (MTI) A tavalyinál jóval több baromfit és tojást kap a kereskedelem A baromfiipar idei legfontosabb feladata, hogy egész évben folya­matos ellátást biztosítson. A hús árának emelkedése miatt várha­tóan növekvő baromfi- és tojás- igényt az év minden szakában ki­elégítik. Az iparág tervei szerint elsősorban belföldre adnak elegen­dő baromfit és tojást, s csak a fö­lösleget szállítják külföldre. így is arra számítanak, hogy a hagyo­mányos exportpiacokat meg tud­ják tartani. A baromfifelvásárlás folyamatos, s a készletek is bőségesek, fedezik még az ugrásszerűen növekvő szükségleteket is. A tervek szerint az első negyedévben a tavalyinál ilO vagonnal több, összesen 400 va­gon baromfit és 10 millióval több, összesen 84 millió tojást ad a Ba- romfUpari Országos Vállalat a ke­reskedelemnek. A főmonostor kapujával szemben, amerre a Bakony nyúlványai a pázmándi lan­kákra ereszkednek, áll az egy­szerű vörösmárvány kő. Ide érkezik elsőiként a látogató, s fogadja Béla király. Névtelen jegyzőjének kőbe vésett üze­nete: »Árpád vezér és vitézei táborba szállának Szent Már­ton hegye mellett és Sg,baria forrásából mind ők, mind bar­maik ivának és a hegyre föl­mentén s Pannónia földjének szépségét látván, fölötte örver.- dének.« Hetven-nyolcvanezren for­dulnak meg itt évente. Élő tan­könyv a történelmi emlékeket és legendákat őrző pannonhal­mi kolostor. Levárdy Ferenc írja róla a Pannónia kiadásá­ban 1965-ben megjelent kalau­zában: »Talán egyetlen ilyen nagyméretű épületünk sincst amelyről ezt a századokra visz- szatekintö folyamatosságot ilyen világosan leolvashatnák. Történelmünk minden jelen­tős szakasza formált valamtt az öreg épületen, s az elmúlt századok keze nyomát az épü­letegyüttes bármely pontján megtaláljuk.« A kolostor 1001-ből szárma­zó alapítólevele, amelyet a le­véltárban őriznek, István ki­rály kézjegyét viseli, de az ásatásoknál feltárt kövek azt bizonyítják, hogy már jóval előbb is állott itt szentély. És hogy a mai altemplom tekint­hető-e a klastrom ősének, vagy még lejjebb, a barokk belső udvar kövei alatt kell keres­nünk a VIII—IX. századból származó bizonyítékokat, en­nek meg álaszolása a tudósok feladata. Mint ahogy ma is ke­rülnek elő szinte minden hó­napban újabb és újabb emlé­MORZSOLJÁK ÉS SZÁRÍTJÁK A KUKORICÁT I A pannonhalmai apátság I látképe. I kék az ősi, XII. századi kolos­torról, és élőbbről, amikor Sa- bania Sicca völgyében, a vé­dett út mentén római villák álltak a gyümölcsösökben. Másutt bántó a stílusok ke­veredése. Itt építész-történé­szek tanulmányozzák a ro­mánnak a gótba, a barokknak az emplrebe olvadását. Oros apát idejéből való a vörösmár­vány csörgő (vízköpő) a temp­lom nyugati kapujánál. Ugyán- csak az ő emlékét őrzi az 1215 körül összeállított első magvar oklevélgyűitemény. írás és kő egvütt vallanak a múltról. II. András keresztesei ugyan­azon a Porta Specosán léptek be a szentélybe, ahol a mai látogató, miután megcsodálta a középkori Kerengőnek, az áhítatot sugárzó kolostorudvar­nak Ároád-kori oszlopfőit, párkány- és gyámköveit. Ro- gerius mester siralmas króni­kája szerint ezien a helyen, a Gyilokfolyosónak nevezett emeleti részen védekeztek negyvenen a tatárok nyilai el­len. Nincs magyar uralkodó, aki ­nek nevéhez ne fűződne itt va­lami intézkedés vagy kivált­ság, de a kolostor hatásának csökkentésére is találunk pél­dát, gondolok Zsigmondra: az ő országlása alatt jutott világi kézbe a kolostor javadalma. S bár századok alatt mindig akadtak harácsolok, akik a ko­lostor kincseiből gyarapították értékeiket, az empire motívu­mokkal ékes, monumentális térhatású könyvtárban meg­maradt néhánv középkori kéz­irat, a későbbi korokból kézzel festett, pergamenre nyomott ősnyomtatványok. A képtár­ban németalföldi, olasz és. osztrák mesterek műveit őr­zik. A kincstárban Mátyás ko­rából származik a legrégibb kehely. A könyvtár bejáratának lép­csőjéről a középkori szűk vár­udvarba jutunk. Nemcsak ol- talmazója volt ez a védőknek, hanem temetője is. Egy látogatás csak arra elég, hogy érdeklődést keltsen az emberben a szépségek újbóli megcsodálására. Ezért van, hegy a Györ-Sopron megyébe érkező vendég — még ha többször járt is itt — elsőnek a pannonhalmi kincseket óhajtja megtekinteni. R. E. a Gabonafelvásárló és Feld ilgozó Vállalat bonnyal telep ín. Naponta 120—130 má­zsa kukoricát szárítanak weg a Farmer-típusú Motorkerékpár-vizsgapályák, közlekedési park, városi forgalom Néhány héttel ezelőtt a KPM Autóközlekedési Tanin­tézet igazgatója, Balogh János vezetésével közlekedési szak­emberek utaztak Moszkvába, hogy tanulmányozzák a szov­jet autóközlekedési szakembe­rek képzését. A küldöttség tagjai elmondották, hogy a szovjet gépjárművezető-kép­zés magas színvonalon áll; kü­lönösen az oktatási segédesz­közeik figyelemreméltóak. A Szovjetunióban fő törekvés, hogy a gépjárművezetők kez­dettől fogva nagy forgalomban tanuljanak, és reflexeik a kül­ső forgalmi hatásoknak meg­felelően fejlődjenek. Az okta­tás elméleti vonatkozásban is magas színvonalon áll. A látottak feldolgozása hosz- szabb időt igényel. Vannak olyan tapasztalatok — foly­tatta a KPM Autóközlekedési Tanintézet igazgatója —, ame­lyek különlegesebb beruházá­sok és költségek nélkül is be­vezethetők a magyar gépjár­művezető-képzésbe, és beil­leszthetők az általunk támasz­tott közúti közlekedési köve­telményekbe. — Mi várható 1966-ban a gépkocsivezetés-képzés okta­tási színvonalának emelése ér­dekében? — Ebben az évben sok prob­lémát kell megoldanunk. A statisztikák alapján a legtöbb balesetet a motorkerékpár-ve­zetők okozzák. Ezért elsősor­ban a motorkerékpár gyakor­lati vizsga megszigorít' sát tar­tottuk szükségesnek. Budapes­ten és hat más helye1' az or­szágban külön motorkerékpár­vizsgapályát létesítünk. Így Miskolcon, Debrecenben, Szé­kesfehérváron, Szegeden, Kecs­keméten. Érdekességként meg­említem, hogy Szombathelyen közlekedési park- létesítéséhez járulunk hozzá. A park lehe­tővé teszi az iskolások nevelé­sét a közlekedésrendészeti sza­bályokra, és egyúttal motor­kerékpár-vizsgahelyül is szol­gál. Megszigorítjuk a személy- és tehergépkocsi gyakorlati vizsgáztatást. Az eddigi gya­korlattól eltérően — amikor az ország legkisebb községei­ben is tehettek személy- és tehergépkocsi gyakorlati vizs­gát — ezit a megyeszékhelyek­re és a megye 2—3 legfor­galmasabb városára korlátoz­zuk. Ezzel a gyakorlati vizsga- biztosok elbírálhatják, hogy a tanfolyamhallgatók miként reagálnak a külső forgalmi ha­tásokra. A magasabb színvo­nalú gyakorlati fölkészítés re­mélhetőleg jelentős mértékben elősegíti majd a közúti for­galmi biztonság fokozott meg­teremtését és a balesetek szá­mának csökkenését Célunk, hogy a jövőben csak olyan hivatásos és nem hivatásos gépjárművezetők kerüljenek a volán mellé, akik be tudnak illeszkedni a városok nagyobb forgalmú követelményeinek megfele­lően a közlekedésbe. Mindent megteszünk, hogy elméletileg és "’korlatilag is jól kép­zet én i árm ű vezetőket en­ge 1 I közutainkra — fe­jezi e tájékoztat .iát a KP ÍV <Vu tóközlekedési Tanin­tézet igazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom