Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

S

ajnáltuk a fiút attól a perctől kezdve, hogy odakerült a brigádhoz. Annyi fapofa mászkál körülöttünk, itt benn az üzemben, ennek meg volt valami a szemében, mit tudom én, valami bánatféle. Bár a mi öntödénk nem fényes hely, itt az ember nem ér rá egymást bámulni, és hát mit is néznénk a másikon, de a fiú barna szemébe muszáj volt belenézni, és aki nézte, mindenféle kérdések jártak az eszében, hát te ki fia vagy, mivel fényesíted a szemed, hol nőttél ilyen kicsire, meg ilyesmik. Mikor odahelyezték a brigádba, Lázár meg az öccse odaküldték hozzám, a két süket frájeV, azzal küldték oda, hogy engem urazni kell, mert én vagyok a főnök, különben nem állok vele szóba. Szegény kis srác megállt előttem, majdnem vigyázzban, és mondta: Kienes úr, kérem, másodéves vagyok, ma reggeltől délelőttös leszek, azt mondta a művezető elvtárs. Jól van, Laci úr, mondtam, mert tudtam a dologról, ez a megszólítás csak úgy a számra jött, hát így ragadt raita a név.

Laci úr épp hogy a világon volt. Nemcsak alacsony termete, hanem csöndes beszédmodora tette alig észrevehetővé. Mindent nézett, nézett, hogy talán a szeme is belefájdulhatott, kérdezni ritkán kérdezett, először azt hittem, nem figyel oda, de figyelt a fiú. Ha kérdezték, csöndesen felelt, . egyszer rábíztam, öntsön le két hengerfejei, néztem, milyen akkurátusán dolgozik, na jó, barátocskám, egész korrekt kis fickó vagy, segéd leszel nemsokára, mire háromszor feketére porkölődik a tenyered.

Megyünk egy a balommal hazafelé, kérdem tőle. hol lakik. Azt mondja, még benn az otthonban, mert az üzemi szálláson nincs üresedés.

— Miféle otthonban? — kérdezem, mert mindig ilyen lassan kapcsolok —. erre azt mondja, a lelencben, hogy jobban értsem.

— Hát a szüleid’

Vont egyet a vállán. Nagy nehezen kiszedtem aztán belőle, hogy csak az anyját isin'erte, de az meghalt, légen, még j elemista voit, nem is idehaza halt meg, valahol külföld*«, kiment a többivel, és most már nem jön haza, de ő még akkor került az otthonba, amikor az any:a idehaza volt. Mutatott egy fényképet is róla, sovány, kislányt s arc nrgy barna szemmel, le se tagadhatná ez a gyerek az anyja:.

— fis az apád.'

— Az megvan, úgy tudom. De nem láttam, sose láttam még

— Akkor honnan tudod, hogy megvan1 — Tudom, mert mondták. Nagymama mondta, emlegette sokszor: az a disznó apád, az a világ csavargója, az tett bennünket szerencsétlenné. Innen tudom, hogy megvan.

A kereszteződésnél elköszönt, szaladt a villamos után. Utána akartam kiabálni, vigyázzon, ne ugráljon, várja meg a következőt, de álkor már fenn volt, intett is a lépcsőről. Na, megállj, majd reggel megkapod a

magadét, nem fogsz te csak úgy ész nélkül felugrálni. De másnap valahogy elfelejtettem az egészet.

N

éha összeülünk a

brigádban, hogy megváltsuk a ' világot. Ha a társaság sóher, akkor jó a szakszervezeti klubszoba is,

de ha valaki befut, nem ad- jük alább a két nagyíröccs- nél, jobban esik verni az

asztalt, ha tarka abrosz van

rajta. I Sok minden előjön ilyenkor, ami ott jut az ember eszébe, van egy vak harmonikád, ahogy az elKovács Imre:

LACI ÜR

kezd játszani, az ember ér- mozdulatai bátrabbak lettek, zi, hogy van. lelke. Egy ilyen hangja tisztább, csengőbb, alkalommal azon kaptam ma- Fütyörészni hallottuk, amit- gam, hogy Laci úr hiányzik, azelőtt soha, láttuk elidőzni Mondom p. többieknek, erre a magkészítők hosszú aszta- az öreg Vitkóczi mindjárt Iánál, a kontyosoknál, akik óbégatni kezd, ráér még különben nem akárkivel áll- fröccsözni az a taknyos. nak le tárgyalni. A bizonyos— Mért taknyos az neked, sa§ azonban szótlan töpren- Franci bácsi? — kérdeztem, gővé tette, elgondolkodóvá,

— Hát nem az? Neked tán mozgása fürgeségéből is so- megengedtem ilyen idős ko- kat vesztett, eseti ett-botlott rodban, amikor odakerü^él az öntőformák között, már mellém? No. Felelj. És köz- félni kellett, hogy ráömlik a ben a nagy bütykös ujjait forró vas, baj éri, legjobb ropogtatta szokása szerint, és lenne túlesni az egészen mi- amíg beszélt, mindig a ke- nél hamarabb.

zét nézte: — Ráér még, csak a hír vétele után három minél később kezdje. nappal, péntek délután eléEbből tudtam meg, hogy bem állt, hogy másnapra az öreg is szereti, ebből, hogy szabadnapot kér. Elmegy, fölláttam, gondja van rá. keresi az apját, legalább két

— Valamit tenni kellene naP kell, messze van az az

érte — kockáztattam meg. — észak-magyarországi falu, Hogy lássa, mégis tartozik arr)it címéül megadtak. Sza- valahova. Tudjátok mit? Ke- vaiból kivettem, hogy egye- ressük meg az apját! dűl akar menni. Azért a páEgészen föllelkesedtem az Uraudvana kikísértem, ötletemen. Tetszett a töb- Útközben azt mondja nekem, bieknek is. Csak az öreg hogy nem tudja, milyen aján- morgott közbe megint. dékot vigyen. Cigarettát? De

— Aztán mire mész vele? hátha nem dohányzik. ZokHa kellene neki, már régen nit vagy inget? Nem tudja, megkereste volna a flát ő- milyen méret kell. Végül maga. Többet érnétek vele, megállapodtunk egy szép ha meghívnátok egy jó ebéd- nyakkendőben. Nyolcvanöt ^ forintot gombolt le érte, nem

— Azt akármikor megte- mondom, ilyen szép nyakhetjuk. kendőt elhordhat akárki.

Meg is beszéltük hat hetre

előre, hogy vasárnaponként .—. Most gondold meg, La- Laci úr melyikünknél ebédel, ci úr, szívesen veled meAzon a vasárnapon, mikor ^ek “ . n??ndt^ "eki, a nálunk volt sores, mintha vasuü Penztar elott Tiltako- épp akkor jutott volna az zou‘

eszembe, meg is kérdeztem -^r j asárnap este majd- téle: % / nem mindnyájan

— Mit szólnál, ha meg- W kimentünk elébe,

keresnénk az apádat? Bejön a vonat, na

Soha nem felejtem el, *** varl már, fiahogyan fülig húzódó száj- gyeljetek jol, mert amilyen

jal mosolyog, közben a szt klcS1’ tel3e^-. 'SÄ-J ^

megben. Majd kinéztük a

Amikor másnap bementünk, Laci úr már rég az öltözőben üldögélt. Láttam, hogy valami nagy baj lehet, de azért adta a meglepettet.

— Hogyhogy, te itt vagy? Mikor érkeztél?

— Vasárnap. Vasárnap a hajnalival.

— És apad? Nem is találkoztatok?

— De igen. Találkoztunk.

— Na és?

Ügy kellett belőle harapófogóval kihúzni a szót.

— Már este volt, hogy odaértem. Szép nagy házban lakik, olyan, mint egy villa. Bementem a kapun, mert láttam, hogy a redőnyök mögött világos van. Kopogtam a verandaajtón háromszor is. Valahonnét a kertből szaladt és ugatott a kutya. Erre kijött egy asszony, kérdezte, kit keresek, megmondtam. Beengedett a verandára, hívta a férjét. Én meg csak álltam, kezemben volt a fényképe, de anélkül is tudtam, hogy ő az. Az apam. Feléje hajoltam, hogy megcsókoljam legalább, mondom, édesapám, a fia vagyok, eljöttem. ö meg csak hátrált előlem, hátrált, hátrált.;. Kiverte a verejték, és azt mondta, nem, nem igaz, meg hogy mit keresek én itt, tűnjek eL Ne borítsam fel az életét. A váróteremben aludtam. Jöttem vissza az első vonattal.

...Most vasárnap a gyerek nálunk volt ebéden. Csöndben volt, csak jóval ebéd után szólalt meg. Elővett egy kis csomagot, átadta:

— Kienes úr, odaadnám ezt. Tessék. Fogadja el.

Az a nyakkendő volt benne.

PIACI ÁRUS

?j

(Ruisz György rajza)

me hirtelen megtelik köny- - .. . , ___

n

v(>] szemünket, annyira tigyely ' ^ . tünk, de nem láttuk sehol.

Es meg lehetne találni. Arra gondoltunk, hogy mi- kapott a szón, de még a cs0(ja találkozás lehetett az. hangja is elfulladt. Talán el se engedi többé maJaj, Laci úr, Laci úr, mi- ga mellől az apja. Micsoda csoda melegszívű emberke találkozás! vagy te! Megkeresem az S’ apádat, ha él. Megkeresem,

ikor elment, a feleségem elkezdett bőgni. Én meg dühbe gurultam azon, amit csináltam. Elmentem otthonról, ittam egész délután. Mindig annak a gyereknek a szeme volt előttem. Tudja, milyen volt a szeme? Mint egy meg- gdosott, vérző kutyáé, ami- or nyüszítve a sebeit nyalogatja. Laci úr, Laci úr, mit törtem össze benned?!

r0

cpj(jhj± (QaniiHi:

Töa egyszer visszatérek

Ha vissza kell, ha egyszer visszatérek az agyagba, a tiszta tarlón túlra, az agyagba, amelyben lángra gyűlt a szemem, az agyagba, mely engem vésett;

ha visszatérek saját születésem percéhez, hogy poromat összegyúrja s e rőt-tüzű mezőt érintve újra agyagból kéne önmagam kivésnem,

testemben ismét ez a rend dobogna, csak így, megint csak így dalolnék itt fent. megint csak ezt a nevet vinném lángba,

mert mindig ezt kiáltva és lobogva újra csak ez a fény formálna mindent, emberré csak ez fény koronázna.

András László fordítása

•Elvio Romero paraguayi költő 1996-ban ssuletett. emigrációban a. Fiatalon részt vett a paraguayi nép szabadságharcában. öt verseskötete és kitűnő Miguel Hernándezmonográüa tette nevét kiemelkedően ismertéé a tatúxunerikai költészetben.

megtalálom. De ezt már nem neki mondtam, csak úgy megfogadtam. Magamnak.

Hol kezdi az ember? A hivataloknál persze. Mindjárt az első helyen egy kis filigrán, szemüveges asz- szonyka fogadott.

— Elvtársnő — mondom neki —, van nálunk egy kis lelences. Most másodéves, az anyja meghalt, az apját csak fényképről látta. Nálunk dolgozik a brigádban. Rendes fiú, jóravaló. Nem lehetne valamit csinálni?

Szerencsém volt, hogy mindjárt elsőnek egy ilyen lelkes nőre akadtam. Az asztalán levő képre néztem. Három kis vigyorgó ugrifüles nézett rám a képről. Három Í14, kis rablóvezérek. Na, gondoltam, jó helyen járok.

összeszedtük az adatokat, nagy nehezen, két hónap is beletelt, a kis nő kitett magáért, hetenként hívogatott telefonon, hogy a fejleményekről tájékoztasson. Végül kijött a gyárba meghozni a választ: Laci úr apja él, itt és itt, tessék a cím, mi a véleményünk, mi legyen tovább. Sokáig studíroztunk, írjunk-e levelet, vagy menjünk oda, először mi menjünk-e, vagy hívjuk fel, ta lálkozzanak itt. Vitkóczi, a: öreg úgy vélekedett, és az asszonyokat támogatta ebben, hogy bízzuk a fiúra a döntést, elvégre maholnap tizenhat éves, s már a legerősebb cigarettát szívja.

Napokig figyeltük a fiút, aki érdekes változáson ment át. Amíg az apja keresése tartott, valami titkolt büszkeséggel járt közöttünk, képére rá volt írva az öröm,

C /<oiz

1 / ) ah

* ne

betévedtem az érettségizők bankettjére, ahol tulajdonképpen semmi keresnivalóm nem volt. De nem tudtam otthagyni őket, mert ahol szembetalálkozom fiatalságommal, ott földbe gyökerezik a lábam. Ajkam füttyre csücsörödik, s amíg a lányok és a fiúk a zene ütemére ritmikusan lejtenek, csöndben fütyülöm: »Ifjúság, jöjj vissza egy szóra!«

A zene és a fütty így együtt disszonáns, mint ahogy én is disszonáns, majdnem groteszk vagyok itt harminc fiatal fiú és lány között, de miért bánnám ... Az én mulatságomat elrontották a felnőttek, mert kényszerképzetük volt, hogy ez a küldetésük a földön, most én is küldetést teljesítek. Pedig lopni jöttem ide, hangulatot lopni, ifjúságot, önfeledtséget, naivitást, s tiszta gyermeki boldogságot. Engem is az alkalom szült tolvajjá. Betévedtem, megszimatoltam a gazdiig zsákmány lehetőségét, s itt maradtam.

Ismerősöm a székre rángat, hagyom magam. Még akkor sem szakad le a plafon, amikor kijelentem, csak néhány percre, hiszen még dolgoznom kell, néhány esti hír leadása...

A hangulat fölöttébb kellemes. az öreg szivarozó tanár megkérdezi tőlem: te is ná- ’.unk végeztél, fiam? Hirtelen zlém ugrik egy álmos tekintetű, fekete, tizenöt éves fiú, akit reggel fél ötkor az ágyban édesanyja költöget. A fiú könyörög, hogy »még csak öt percig tessék hagyni, anyukám«. Télen reggel ötkor hideg a vas, odaragad a gyermek keze.

Nézem a kezem, mely a po- i harat fogja.

— Nem, nem nálatok végeztem, kedves bátyám. Vérzik tír keze alatt végeztem. Gyöngyösön.

— Magániskolában?

— Igen, magánkisiparosnál. Nagyon jó szakember volt, a logarlécet is ismerte és használta. Engem is megtanított.A tanár újra tölt, és azt mondja: »Nem baj az, fiam.« Odajön hozzánk egy szőke fiú,

lopni jöttéin, és már nincs kedvem levetni, csak néha, az öreg tanár előtt. Ezért csak bólogattam, hogy újságírás nélkül nem is ér semmit az élet.

Francia konyakot iszom, a kislánytól imént kapott Ches- terfieldet szívótq, kellemes ópiumos illata van...

1942 nyarán Rosita Serano dél-amerikai énekesnő a Mar^Banketten

karjáy csinos barna lány. A fiú szivart vesz elő, szájába dugja, és a tanár úrtól kér tüzet, osztályfőnöke hanglejtését utánozva. Az óreg meg- hökken egy kissé, de elérti a tréfát, tüzet ad. Nevetünk. A lány pezsgőt önt a poharakba, a tanár javasolja, igyanak brúdert. — Szerbusztok — mondja. A lány: csókolom, Laci bácsi. A fiú: isten fltes- se, tanár úr! Győzött a tanár lelki antibiotikuma.

A fiú egy kissé pityókás. Kedvesen csibészkedik, szellemesen csipked. Elmennek táncolni. A tangót egészen fel- nőttesen s kedvesen járják. Semmi rángatózás. Testük lágyan simul, szemük szépen fénylik. A fiú suttog, a lány pirul. Minden fiú 'suttog, minden lány pirul. A tanár úr énekel. A szeme gyanúsan fénylik. Eres keze az abroszon veri a taktust.

Ismét halkan fütyülök. Az a srác az előbb azt mondta nekem, hogy ő is olyan »menő fej« szeretne lenni, mint az újságírók ...

»Ne tedd, fiam« — akartam neki válaszolni, de eszembe jutott, hogy álarc van rajtam, akkor tettem föl, mikor

gitszigeten minden este elénekelte a szabadtéri színpad közönségének az Amapolát és a Csiribirit. Mi két pengőért statisztáltunk, és a szünetben rohantunk Rositát bámulni. Valószínűleg engem szeretett a legjobban, mert rúzsos végű cigarettáját mindig az én számba nyomta, ha jelenése következett. Aztán visszajött, és nézte a szemünket, a mesebeli tükröt, amelyben ő a világ legszebbje volt.

Az énekesnő még a bokáján is ujjnyi vastag aranyláncot hordott. Mindene tompa barna ragyogás volt. Csak szeme, foga és ruhája fehérje vakított a nyári éjszakában. Nekünk külön is fellépett a színpad háta mögött, vele dúdoltunk, énekeltünk. Énekesek, híresek, hcennincévesek szerettünk volna lenni. Ö pedig — ma már tudom — fiatal, ártatlan, naiv, szerelmes, tizennyolc éves.

A lány szódát iszik, a fiú konyakot. Megszűntünk szá-. mukra létezni. Nyékig ülnek a pillanat pezsgőfürdőjében. A fiú álmairól beszél úgy, mintha az máris valóság volna. Terveiről, melyekkel tér. mészetesen « mlágot fogja

megváltani. A lány hisz neki. Már a légvárakat is elhagyta a fiú, és ő kötél nélkül lép ki a sztratoszférába, olt ragyogóan úszik, megelőzve a tudományt.

A dobos szólózik. Béla, a pincér beúszik a füstös sztratoszférába. Eziisttálcás csápjaival lesi, kémleli a •vágyakat.

Asztalunknál megáll egy

sovány, törődött asszonyka. Szegény kis ázott veréb, hon- nét került ide? A lány tisztelettudóan köszön, az asztal alatt meglöki a fiú térdét. Az föltekint, elsápad, elvörösödik:

— Anya, hogy kerültél ide? — kérdezi a fiú, és lát' szik, fölöttébb szégyelli a jelenetet.

Az asszony a hóna alól az asztalra teszi az újságpapiros csomagot. Kibontja, és a fiú felé nyújtja a könnyű kis pulóvert.

— Ferikém, nagyon kimelegedtél! Hazafelé majd vedd föl ezt. Tudod, édeském, te könnyen meghűlsz... — mutatóujját a szájához érinti, és leheletfinom puszit küld fia felé.

A fiú dühöng. Anyja szétpukkasztotta szappanbuborék álmait, az. anyai gondoskodás megölte a »hőst«. Gyermekké fokozta le őt, akinek a szivartól köhögni, a nőtől félni, az italtól tartózkodni kell. Szájíze keserű. Megsemmisűlten, esetten ül a lány mellett, mint márciusi napsugárban szántóföldeken a hó.

Kimegyek. Friss az éjszaka. Jó volna egy könnyű kis lélekmelegítő pulóver. A portás tisztelettudóan vigyorog, és azt mondja: jó éjszakát kívánok.

Suba Andor