Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Szerda, 1966. január 36. Wilson rltodesiai „béketerve“ London, január 25. Wilson brit miniszterelnök az angol alsóház karácsonyi szünetét követő első ülésén kedden ismertette a rhodesiai válság megoldására irányuló »béketervét-«, amely egyrészt javaslatokat tartalmaz, más­részt újabb és az eddiginél erélyesebb gazdasági szank­ciókat helyez kilátásba arra az esetre, ha a Smith-rendszer elutasítaná a brit kormány indítványait. Wilson a többi között kije­lentette, hogy Rhodesia jövő­jéről nem kívánnak tárgyal­ni a Salisburyban jelenleg törvénytelenül hatalmon levő rendszer képviselőivel, s az ország jövőjét csupán »Rho­desia népének teljességét kép­viselő felelős személyekkel« lehet megmtatni. A brit miniszterelnök »bé­ketervében« szerepel egy ideiglenes kormány felállítá­sa, melynek feladata lenne a törvényes rend fenntartása és annak biztosítása, hogy a lá­zadás ne ismétlődhessék meg. A politikai foglyokat szaba­don kell bocsátani — mondot­ta Wilson —, és meg kell hallgatni a rhodesiai nép vé­leményét az 1961-es alkot­mány szükséges módosítására, Illetve kiegészítésére vonatko­zóan. (MTI) í% ":;yv -‘-SÍk'h Kozmosz 106. A Szovjet­unió űrkutatási programjának megfelelően kedden pályára bocsátotta a Kozmosz 106-ot. A szputnyikon elhelyezett be­rendezések szabályszerűen működnek. A koordinációs számítóközpont feldolgozza az érkező adatokat. Carapkin, a Szovjetunió leszerelési főmegbízottja ked­den Párizsból Genfbe érke­zett. Carapkin vezeti a Szov­jetunió küldöttségét a csü­törtökön folytatódó tizenhét hatalmi leszerelési értekezle­ten. Siina japán külügyminisz­ter kedden befejezte bonni tárgyalásait, és elutazott Nyugat-Németországból. A tárgyalásokról kiadott közle­mény szerint Japán és az NSZK a jövőben szorosabb együttműködést folytat majd politikai, gazdasági és kultu­rális téren. Az SZKP Központi Bizott­ságának indítványára bizott­ság alakult, amely a beérke­zett javaslatok figyelembe vé­telével kidolgozza a szovjet kolhozok új mintaszabályza­tának tervezetét. A bizottság vezetője Brezsnyev, az SZKP KB első titkára. Varsóban megkezdődött a KGST pénzügyi szervei ve­zetőinek értekezlete. A ta­nácskozáson Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Mcngólia, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Szovjetunió küldött­sége vesz részt. Jugoszlávia megfigyelőkkel képviselteti magát. Súlyos zavargások voltak Malaysiában, a sárawaki Kuchingben. Riadórendőrsé­get, majd katonai rendőrsé­get vezényeltek ki, hogy meg­fékezzék a kuchingi fő utca egész hosszában terjedő tö­megverekedést. A helybeliek botokkal, üvegpalackokkal, láncokkal hadakoztak a rend­őrök ellen, később megostro­moltak egy tánciskolát, ahol kormánykatonák szórakoztak. Ezeket angol katonai rend­őrök mentették ki a tömeg dühe elől. VIETNAM MIATT Eles ősszeesapás Fulbrig'lit és Kusk Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottságának hétfői ülé­sén éles összecsapásra került sor Fulbright, a bizottság el­nöke és Rusk külügyminiszter között. A zárt ülésen Rusk el­utasította Fulbright arra vo­natkozó javaslatait, hogy az Egyesült Államok föl­tételek és határidő nélkül szüneteltesse a VDK el­leni bombatámadásokat, és haladéktalanul lépjen köz­vetlen kapcsolatba a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Fronttal a vietnami bé­ke megteremtése érdekében. Fulbright — akinek néze­teit a bizottság számos tag­ja, köztük Mansfield, a sze­nátus demokrata többségének vezetője és Morse szenátor is támogatta — kijelentette, fel­tétlenül szükségesnek tartja, hogy Johnson elnök az alkot­mányos előírásoknak megfe­lelően kérje ki a szenátorok véleményét, mielőtt a vietna­mi háború további kiterjesz­téséről döntene. S. Lynd, a Yale egyetem professzora, aki két társával a közelmúltban a VDK-ban járt, hétfőn este előadást tar­tott Washingtonban. Kijelen­tette egyebek között, hogy az úgynevezett »békeoffenzíva« nehezen tekinthető őszintének és igaznak. Ha az USA valóban bé­két akar. akkor nyíltan ki kell jelentenie, hogy felhagy a VDK elleni bombázásokkal és tárgyalnia kell a partizá­nokkal. Washingtonban érdeklődés­sel várják Stewart brit kül­ügyminiszter mára esedékes villámlátogatását. Bár az an­gol kormány általában támo­gatja az USA vietnami poli­tikáját, megfigyelők szerint Stewart önmérsékletet kér majd az amerikaiaktól, és ja. vasolja, hogy ne újítsák fel a VDK elleni bombázásokat. McNamara amerikai had­ügyminiszter — az AP je­lentése szerint — a kongresz- szus égjük gazdasági bizott­ságának elmondott beszámo­lójában kijelentette, hogy a Vietnamban tartózkodó ame­rikai katonák száma jelenleg 270 000. Ez a szám magában foglalja a vietnami partok előtt szolgálatot teljesítő ha­dihajók személyzetét is. (MTI) Szí ráj k m ozgalom Görögországban A görög kormány a had­sereget hívta segítségül az egyre terjedő sztrájkmozga- lom megfékezéséhez. Kedden hajnalban több mint 12 000, a távközlési létesítményeknél dolgozó 24 órás országos bér­emelési sztrájkba lépett. Elő­zőleg több mint 50 000 városi alkalmazott, illetve közleke­dési dolgozó szüntette be meghatározatlan időre a mun­kát, béremelési követelésének alátámasztására. (MTI) Újabb Passierschein* tárgyalások Kedden a demokratikus Berlinben levő minisztériu­mok házában újabb Passier- schein-tárgyaiások kezdődtek dr. Michael Kohl államtitkár és Horst Korber szenátusi ta­nácsos között Arról tárgyal­tak, milyen föltételekkel le­het új Passierschein-egyezr ményt kötni a jelenleg ér­vényben levő és március 31-én lejáró megállapodás után. (MTI) A BEN BARKA-ÜGY Megszólalt a marokkói sajtó Párizs, január 25. Mit keres Liikke Nyugat-Be linken? Lübke nyugatnémet köz­társasági elnök, akinek hábo­rús bűntetteire éppen most létfőn derített újabb fényt a lemokratikus Berlinben tar­tott nemzetközi sajtóértekez­let, kedden kilencnapos »mun­kalátogatásra« Nyugat-Berlin- oe érkezett. Lübke a Belle­A Somogy megyei Épületszakipari Szolgáltató és Betonipari Vállalat kaposvári központi raktárába vezető raktárost keres fölvételre. Villany- és vízvezeték-szerelési anyagokban való jártasság szükséges. Az írásbeli jelentkezéseket a vállalat központjába kérjük: Kaposvár, Petőfi tér 3. sz. (3560) vue-kastélyban lakik majd, és ott akarja »hivatali teendőit« gyakorolni. A Német Demokratikus Köztársaság illetékes politi­kai körei hangsúlyozzák, hogy Lübke nyugat-berlini tartóz­kodása provokatív és tör­vénytelen, mivel Nyugat-Ber- lin nem része a Német Szö­vetségi Köztársaságnak, kö­vetkezésképpen a nyugatné­met köztársasági elnök idegen területen nem gyakorolhatja hivatalát. (MTI) A keddre virradó éjjel visz- szaérkezett Párizsba Francia- ország marokkói nagykövete, Robert Gillet, akit a Ben Barka-ügy miatt rendeltek haza. Reda Guedira volt marok­kói külügyminiszter — -Hasz- szán király régi bizalmasa — jelenleg Párizsban tartózko­dik, és sajtóértesülések sze­rint azon munkálkodik. hogy megmentse a francia— marokkói hivatalos diplo­máciai kapcsolatokat a i szakítástól. A francia elnöki hivatal hétfőn cáfolta a marokkói hírügynökségnek azt a jelen­tését, hogy De Gaulle köz- társasági elnök kétszer is fo­gadta Ben Barkát, mielőtt az eltűnt volna. A keddi Figaro politikai bombának minősíti ezt a kombinációt és megírja, hogy a sajtóhír ügyében vizs­gálat indult. A marokkói sajtó kedden tett első ízben említést a Ben Barka-ügyről. Miután a politikai botrány kirobbanása óta a francia sajtótermékeket kitiltották Marokkóból és a helyi sajtó mélységesen hall­gatott Outkir belügymi-iszter és D limi biztonsági főnök szerepéről, az isztiklal párt Opinion című lapja kedden lekö­zölte a francia kormány­nak Marokkóhoz intézett jegyzékét. Ebben a jegyzékben szerepelt a mágyarázat Gilet francia nagykövet visszahívásának okáról és az a körülmény, hogy a francia nyomozószer­vek Oufkirt és Dlimit gyanú­sítják Ben Barka elrablásá­val. Az Opinion szerint a francia kormány eljárása »sérti Marokkó szuvere­nitását.« Ám hozzáfűzi: »Kormányunk tartozik annyival magának, hogy felvilágosítsa a belföldi és külföldi közvéleményt és könnyítsen saját lelkiismere­tén azzal, hogy kivizsgálja a magas rangú tisztviselők el­len emelt vadaidat, saját ma­gatartását pedig konkrét té­nyekre alapozza.« (MTI) TENGERI UTAZÁS <Váms nz óceánon Hollandia az az ország, ahol állandó és ki­tartó harcot vív az ember a tengerrel. A partvidék ala­csonyabb, mint a tenger. Em­ber alkotta gá­tak védik a te­rületeket. Sőt évről évre mind nagyobb területet hódí­tanak el a rop­pant tengertől. Rotterdam a világ legna­gyobb kikötő­je. Hajónk majdnem a vá­ros központjá­ban köt ki. Dokkok, daruk, hajók minde­nütt. —• Évente 25 000 hajó köt — ki ebben a kikötőben. ték! Számolni kezdek. Majdnem Tévedésnek véljük, hetven naponta. És egy-egy Tévedésről szó sincs. Való­hajó több száz vagon árut ban ennyi idő alatt épült fel hoz vagy visz. Roppant menjr- ez a torony, nyiségű áru érkezik ide, vagy A ma indul innen. várost tönkrebombázták a né­A kikötőtorony 190 méter metek a második világháború- magas. Fent a magasban, ban. Ennek nyomai ma mar mint egy szabálytalan gom- csak így érződnek: ba. kiterebélyesedik. Irodák — Sajnos, kevés a régi, Ebben az áruházban hatezer ember dolgozik. Három hét alatt építőt- szét eredeti stílusban építet­ték újjá, de ezek már újak. Egy szobor áll a téren. A háború emlékére állították. Egy embert ábrázol, amint ,jr', „ ..... összerogyik. Az ember melle csaknem egynnlhos üres ^lami utépte a szí_ vét. Az idegenvezető magyaráz, mi kapkodjuk a fejünket. — Ez itt a mezőgazdasági V'síiriciiv Got. eredeti épület. Bár nagy ré- főiskola. Háromezer hallgató­ja van. A háromezerből het­ven a nő. És közülük az egyik a mi idegenvezetőnk. — Mennyi az ösztöndíja? — Négyszáz gulden. — És kijön belőle? — Ki. Nyolcvan guldent fi­zetek a diákotthonért. Hideg­meleg víz, külön szoba, főzé­si lehetőség. Magam főzök, mert így olcsóbb. Azért idegenvezetést is vál­lal. Ügy látszik, a négyszáz gulden mégsem elég. Ebből senki se vonja le azt a következtetést, hogy Hol­landia szegény. Jól élnek a hollandok. És vigyáznak is a jólétükre. Védekeznek a kül­földiek ellen. Sőt, a kormány még segélyt is ad annak a holland állampolgárnak, aki végképp elhagyja a hazáját. Az utcák autókkal, motorok­kal, segédmotorokkal zsúfol­tak. Az út két oldalán egy keskeny sáv. Ez a kerékpáro­soké. Rengeteg a kerékpár. — Ez a nagyáruház. Valóban nagy. Bent az ud­vari részét úgy képezték ki, hogy még az emeletekre is fölmehetnek az autók. Hatezer alkalmazottja van ennek az áruháznak. Lent a földszinten ismerős tábla. Tokaj Étterem. Magyar ruhás kiszolgálók, magyar ruhás zenészek. Mint­ha valami népszínmű szerep­lői lennének. Minden magya­ros, csak az ételek nem. Az Alias Hindalß. •. Saigonban, a Tan Son Nhut repülőtér felé vezető út nient'n egy jól őrzött, elegáns villa előtt össze­súgnak az amerikaiak és a bennfentesebb vietnamiak. Itt van az egyik legtitokza­tosabb Dél-Vie ínamban mű­ködő amerikai. Edward Lansd de főhadiszállása. A légierők 57 éves volt vezérőrnagyának hivatalos beosztásában semmi rejté­lyes sincs: az a megbízatá­sa, hogy »gazdasági és szo­ciális ügyekben« segív;; 1a- nárs-ival a salgoni kabine­tet. Már az is kissé szokat­lan. hogy ilyen ügyekkel miért év pen egy vezérőr­nagy foglalkozik. d ehát ahány ház, annyi szokás. Van azonban még egy ap­róság. Mr. Lansdale a tit­kosszolgálat, a CIA egyik közismert, vezető beosztású ügynöke — olyannyira az, hogy »A csúnya amerikai« című ismert könyv szerzői bevallottan róla mintázták meg »Hillandale (figyeljük a nevet!) ezredes« ellen­szenves alakját. Ami r>ed'g a vezérőrnagy tanácsait il­leti, nos, Lansdale nem elő­ször van ebben a minőség­ben Saia-onba.n. M«r a bu­kott diktátort, a néhai Ngo D*uh nkmot ís ő látta el jótanácsokkal... — ha — LENUY-SEND A HŐS SOFŐRNEK Lenin-renddel tüntették ki halála után Mihail Mit- rofanov szovjet sofőrt, aki saját élete árán megmen­tette egy autóbusz ötven utasát. A gépkocsivezető — amint annak idején hírül adtuk — teherautóján ha­ladva, kocsija előtt észre­vett egy autóbuszt, amely ötven utasával vezető nél­kül maradva, egy lejtőn mozgásba jött, és egy tíz­méteres szakadék felé kö­zeledett. Mitrofanov előzött és az úton keresztbeállítot­ta a teherautót, majd egy nagy követ tolt az autóbusz egyik első kereke alá. Ez­zel sikerült útjából eltérí­tenie az autóbuszt, de 6 maga már nem tudott ki­térni előle, és a kocsi agyon­gázolta. Az autóbusz a szakadék­tól elfordulva még tovább- gördült, majd a keresztbe­állított teherautóba ütköz­ve megállt. árak sem paprikások. Borso­sak. A csatornákon — körülbe­lül hétezer kilométer csator­nahálózata van Hollandiának —, amelyek behálózzák Rot­terdamot, apró hajók ringa- nak. — Nálunk is van lakás­hiány. Ez ideiglenes megol­dás. Húszezer guldenba ke­rül egy ilyen kis hajó. Ezt meg kell venni. A »vízházhe­lyért« pedig bérletet fizetnek az államnak. Húszezer gulden nem kis pénz. Különösen, ha tudja az ember, hogy az átlag-mun- káskereset 600—700 gulden. Rotterdam nagyon szép vá­ros és nagyon tiszta. Minde­nütt virág. A kis családi há­zak függönyei félrehúzva. Hadd lássanak be az utcán járókelők. Az emeleti laká­sok ablakaiban tükrök. Ügy helyezték el őket, hogy a szomszéd tükrön keresztül be. láthasson a mellette levő la­kásba. Különös szokás. A hollandok nem Ismerik a nagy szenvedélyeket. Bé­kés, nyugodt, vidám emberek. És nagy gyerekek is. Gyakran látni felnőtt embereket, akik a tereken négy-öt éves gye­rekekkel bújócskáznak, kerge- tőznek. Nagy a gyerekkultusz. Egyben hasonlítanak hoz­zánk: a futballban ők sem ismerik a tréfát. A pályák szélén ők is elvesztik kiegyen­súlyozottságukat. Sz. J. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom