Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-26 / 21. szám
Szerda, 1966. január 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Közéleti szabály is EGYSZER AZT KÖZÖLTE A STATISZTIKA, hogy adott időszakban a mezőgazdasági baleseteknek csaknem egyötödét az alkohol okozta. Az ittasságot korábban általában a közúti szerencsétlenségek előidézőiéként szokták számba venni. Látjuk, hogy a gépe- sedő mezőgazdaságban is egyre ártalmasabb a szeszes ital mértéktelen fogyasztása. Arra már fokozottabban ügyelnek falvainkban, hogy ne reggeli féldecizés vagy déli fröccsö- zés után keljenek útra a vontatósok, hanem színjózanon üljenek föl gépükre. A határban — kivált éjszaka — dolgozó traktorosok egyike-má- sáka azonban még védőitalnak, melegítőnek tartja az egy-egy pohár bort vagy a néhány kortynyi pálinkát. Pedig nem véd az semmitől, sőt... A felfogás, a szemlélet változásának dolga is ez. Mindenesetre — tágabb értelemben véve — a falun is hal- ványulóban van a beszeszelt hetvenkedők kétes dicsőségének fénye. Egyre kevésbé számit legénynek a talpán az, aki annyit iszik, hogy alig áll meg a lábán. A közvélemény nem annak adja elismerését, aki nyers erejét duhajkodásban fitogtatja, s egyedül kiszór az utcára fél kocsmányi társaságot. Másban kell jeleskedni, más tett vezet az elismeréshez. Ami a szövetkezeti falu ebbeli értékítéletét illeti: egy-egy ember italozása nem marad magánügy. írta a Szabad Föld az ősz- szel, hogy az ország egyik szövetkezetében milyen erélyes rendszabályokat foganatosítottak. Idézem: "... munkaidő alatt kocsmába menni szigorúan tilos. Ha egy foga- tost, állattenyésztőt, traktorost vagy gyalogmunkást látnak meg napközben a kocsmában, akkor attól levonják az aznapi munkaegységet.« Erről beszélgettünk a napokban a siófoki Egyetértés Tsz vezetőivel. Elmondták, hogy ők a fuvarosokat szoktatták le a kocsmázásról. A fegyelmezés különféle eszközeit alkalmazták. A türelem és a következetesség meghozta eredményét. MÁSUTT is az szükséges, hogy egyszer elkezdjék az érintetteknek a szó szoros értelmében vett ki józan ítását.. Orvosok a megmondhatói, mennyire rontja az emberi szervezetet a túlzott italozás. A szesz rabja nem képes teljes értékű munkára. Már ez is ok arra, hogy figyelmeztessék, próbálják jobb belátásra bírni. A mértéktartássál más tekintetben is tartozik magának az ember. Vegyünk például egy szövetkezeti raktárost. Többet iszik a kelleténél. Előfordul, megismétlődik, hogy mámoros aléltságá- ban végigfekszik a zsákokon. Észreveszik állapotát, elmarasztalják érte. Nemcsak a munkáját kérik számon tőle, hanem másra is kiterjed figyelmük. Megkezdődik a találgatás: miből telik neki? Innen már csak egy lépés, és eljutnak némelyek a gyanú- sítgatáshoz: »Azt hisszük, hozzányúlt közös értékeinkhez; nem bízhatunk benne.« Hát megéri? Szabad felnőtt embernek ilyen légkört és helyzetet teremtenie maga körül? Panaszkodott az ősszel egyik szövetkezetünk elnöke: »Tartok a közgyűléstől. Nem azért, mintha bármi vétség is terhelné lelkiismeretemet. A szövetkezet megalakulása óta állok posztomon. Megkérdezheti az embereket: döntő többségük elismeri fáradozásaimat, tisztel és becsül. Akadnak azonban néhányan, akik áskálódnak ellenem. Tegnap is mi történt? Kint járok a mezőn, s látom, hogy az egyik vetőgép kezelője üldögél a tábla végében, s a traktoros egyedül dolgozik. Persze nem hagyhattam sízó nélkül a dolgot. Tudja, mit felelt az én emberem? Megfenyegetett, hogy elintéz szombaton este a közgyűlésen: egy szavába kerül, és leváltanak.« Helyenként elég egy ilyen időzített támadás: beszél a bor, miközben hallgat a józanság. Különös ellentmondás: az iszákosok a munkában hátul vannak, a gyűléstermet meg az ő borízű hangjuk tölti be. Van ellenszere ennek is. Több községben már évek óta az a gyakorlat, hogy a zárszámadás napján a közgyűlés végéig zárva tart az italbolt. S aki otthon »bevette a bátorságot«? Arra a józan többségnek van •gondja. AZ ITTAS GÉPJÁRMŰVEZETŐ az utasok, a közutak réme. Védi is tőle a forgalom rendjét és biztonságát a közlekedésrendészet írott törvénye. A társadalmi együttélésnek, a közéletnek is megvannak a rendzavarói. Nagyrészt a pohár fenekére nézők ezek. Találóan mondja kifejezésünk a részeg emberről, hogy elitta az eszét. Aki az ivásban nem tart mértéket, az rendszerint gátlástalanul viselkedik társaságban is. Elvesztette józanságát, vele helyes ítélőképességét, nem ura sem gondolatainak, sem szavainak, sem cselekedeteinek. Hajlamos vádaskodásra, önérzetükben sérteget másokat, akarva vagy akaratlanul mesterkedik, hogy felbontsa a rendet Érdekében áll a közösségnek, hogy védekezzen ellene. Terjesszük hát ki közéletünkre is ezt az íratlan szabályt; ahogy a KRESZ csak józan embernek engedi meg a gépjárművezetést, ugyanúgy a társadalmi ügyek megvitatásában is csak tiszta fejjel vehessen részt mindenki. Erre anélkül is kötelességünk törekedni, hogy ismernénk olyan statisztikát, amely számon tartaná, hogy nemcsak a közúton, hanem — témánk szerint — a falu közéletében is veszélyeztet összeütközéssel, balesettel az ittasság. Végezetül tegyük hozzá: könnyű belátni, hogy a rend, a fegyelem megtartásához átvitt, kiterjedtebb értelemben is szükség van józanságra, megfontoltságra. Kutas József AZ A BIZONYOS MOTOR... A zt hiszem, ha ezentúl bárhol szóba kerül az a fogalom, hogy tartalék, én mindig a csepeli példára gondolok majd. Csepelre, mégpedig a motorkerékpár gyárra, ahol így adták föl a leckét: egy óráért egy motor! Vagyis ha valaki a gyártási időből lefarag egy órányit, kap érte egy vadonatúj Pannóniát, vagy ha úgy tetszik, a motor árát, a tizenhatezer forintot viheti haza. Szó sincs róla, nehéz ügy, mert nem könnyű dolog az elosztott és precízen kiszámított időből másodperceket vagy perceket lenyesni, hogy végül is egybe legyen az ára. De hogy mégis lehet, arra bizonyíték: az első Pannónia árát már nemcsak hazavitték, hanem el is költötték. A tartalékok ebben az esetben percekben nyerik el megfogható alakjukat Mert eléggé elvontan és általánosságban szokás nálunk a gazdálkodás, a termelés kiaknázatlan, de előbányászható kincseit emlegetni, olykor hivatkozni is rájuk, hogy — menynyire ismerős a mondat! — nagy lehetőségeink vannak a tartalékok feltárásában ... De hát melyek ezek a tartalékok, hol rejtőznek? A köztudatba bevonult a tartalékok olyasforma értelmezésének kizárólagossága, amely a hulladékok felhasználásában kereste a termelés e fontos forrásait, s talán abban, hogy a munkás kezdjen tíz-tizenöt perccel előbb, készítse ki szerszámait Tartaléknak mondtuk, ha sikerült növelni az időt egy-egy gép karbantartásai között, s a tartalék fogalomkörébe került az egész vagy tized százalékkal csökkentett selejt. A csepeli példa azonban arra figyelmeztet, hogy a tartalékok legértékesebbike a fejekben, a gondolkodásban, a figyelemben van. Miből gyűlt össze a motort érő első óra is? Okosabban csoportosították a megmunkálás sorrendjét, kisebb újításokkal módosították az eszközöket: itt három perc, ott öt, így gyarapodott a megtakarítás a hatvanadik percig. A tanulság, amit most s ebből az esetből levonhatunk, világos: a tartalékok feltárásának értelme csaknem azonos az ésszeA rekonstrukció nem akadályozhatja a termelést Nehéz év elé néz a Nagyatádi Konzervgyár kötöttek szerződést. Már csak 59 holdra kell szerződniük. A paradicsomtermeszfcést az üzem is igyekszik elősegíteni: melegágyakban palántákat nevel, s majd a termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátja. A gyár az idén önállóbb lesz, mint tavaly volt. Ha élnék a nagyobb önállóság nyújtotta lehetőséggel, feladataikat minden bizonnyal megvalósítják. Átalakították az árvízhiztosítást A tavalyi árvíz egyik tanulsága az volt, hogy a termelőszövetkezeti vagyonbiztosítás eddigi föltételei nem elégítik ki az árvízbiztosítási igényeket, az ötvenszázalékos térítés csak részben nyújt anyagi alapot a károsult közös gazdaságok talpraállásához. Ezért most átalakították az árvíz’oiz- tosítást, bővítették e biztosítás lehetőségeinek körét. 1966. január elsejétől teljesen megtérítik a közös gazdaságok nyilvántartásába fölvett épületek, fölszerelések, gépi berendezések árvízkárait. Ezért a kockázatbővítésért nem számit külön díjat a biztosító. Az állatállományt sújtó árvízkárok balesetnek minősülnek, ezeket az állatbiztosítás alapján térítik meg. 30 százalékos kiegészítő árvízbiztosítást vezettek be az összevont vagyonbiztosítással rendelkező termelőszövetkezetek részére. Ennek alapján a növények lábon álló, illetve leszed»1’-'' termésében, valamint az egyéb vagyontárgyakban keletkezett árvízkároknak nem ötven, hanem nyolcvan százalékát téríti meg az Állami Biztosító. A kiegészítő árvízbiztosítás díja a növény- termelés összértékének két százaléka. A buzgárokra, a töltésszivárgásokra, a csurgásokra és egyéb árvízzel összefüggő vízkárokra az árvízbiztosítás nem terjed ki, külön díj ellenében azonban a tsz-ek erre is köthetnek 50, illetve 80 százalékos kiegészítő vízkárbiztosítást. A 80 százalékos vízkárbiztosi i.ást csak azok a gazdaságok vehetik igénybe, amelyek 30 százalékos kiegészítő árvízbiztosi- tást kötöttek. A biztosítás továbbra sem terjed ki az esőzés, a hóolvadás okozta károkra. Az Állami Biztosító február 15-ig fogad el jelentkezéseket, hogy a termelőszövetkezetek milyen árvíz- vagy vízkárbiztosítással kívánják kiegészíteni vagyonbiztosításukat. % .. • '.■.■■■ - ; A Nagyatádi Konzervgyárban nem sikerült minden feladatot végrehajtani a múlt évben: az üzem mintegy 27 millió forint értékű áruval maradt adós, mert a mezőgazdaság nem tudta biztosítani a terv teljesítéséhez szükséges nyersanyagot. A költségeket viszont csökkentették. Ezt elsősorban az anyagmozgatás korszerűsítése mozdította elő. Az idén az üzem vezetői, dolgozói a tavalyinál is nagyobb feladatok előtt állnak. A tervezett 110 millió forint értékű áruit a gyár rekonstrukciója közben kell előállítaniuk. A rekonstrukcióra szánt 135 millió forintból az idén 23 millió forintot költenek el. Az 1966-ban lebontandó épületek helyére új létesítmények kerülnek, utakat, szennyvízcsatornát építenek, tető alá hozzák az új üzemépületet, átépítik a göngyölegtelepet;, tároló tankokat létesítenek. Ilyen körülmények között nehéz lesz a tervet teljesíteni, de az üzem dolgozói mindent megtesznek, hogy ez sikerüljön. Legfontosabb tennivalónak a nyersanyag biztosítását és a munka jó megszervezését tartják. Eddig 2393 kát. hold konzervnövény termelésére Korszerűsítették a* anyagmozgatást: targoncán szállítják az árut. válogathat kényelmes fotelekben JUDIT fotel SZIRÉN fotel MARTA fotel BRAN > fotel DOMINO fotel ANGfr * fotel ÉVA fo: el 93(1—1160 Ft-ig 910—1170 Ft-ig 660— 900 Ft-ig 3.30—1130 Ft-ig 670— 870 Ft-ig 720- 910 Ft-ig 720-1050 Ft-ig únőseg*löi jüggoen Tekintse meg a bútorboltokban! (22501 gazdasági ai.nppoGfli.mflH Az önköltség Hányszor halljuk, olvassuk, hogy egyes termékeink nem eléggé versenyképesek a világpiacon, mert drágák! Sokszor elhangzik az a megállapítás is: ennek vagy annak a cikknek a fogyasztói ára magasabb, mint más országokban. Olykor valóban így igaz, de arra már kevésbé gondolunk, hogy ennek oka az említett termékeink magas önköltségében keresendő. Milyen tételek alkotják egy-egy termék önköltségét? A termelés során felhasznált sokféle anyag és az energia költségei, a termelésben hosszabb időn keresztül elhasználódó eszközök, gépek értékének az elhasználódás mértékével arányos része (amortizációs leírás), a munkások, alkalmazottak bére és e bérek különböző járulékai, az igazgatási, adminisztrációs stb. költségek, a vállalat által fölvett hitelek után járó kamat. A felsorolt tételek a különböző termelési ágakban, iparágakban, termékeknél eltérő arányban részesednek az önköltségből. A műszeriparban pl. viszonylag kevesebb az anyagköltség, és nagyobb a bérköltség, míg például a textiliparban nagyjából fordított a helyzet. A munka termelékenységének (vagyis az egységnyi idő alatt, ugyanannyi munkával előállított termékek mennyiségének) növekedése azt jelenti, hogy csökkennek az egy-egy termékre eső bérköltségek, és ezzel csökken az egész önköltség is. De csökkenti az önköltséget a fölösleges adminisztráció leépítése is. Az anyag, és energiaköltségek csökkentése hazánkban különösen fontos. Nyersanyagokban, energiaforrásokban nem bővelkedünk, importra, behozatalra szorulunk. Az importált anyagokért viszont jórészt éppen a belőlük készült árukkal fizetünk. Ha a termelésben nem takarékoskodunk az anyagokkal — főleg az importanyagokkal —, a készáru árából éppen csak a felhasznált anyag költségeit tudjuk fedezni. Az anyag- és energiatakarékosság fontosságát jól szemlélteti, hogy míg 1957- ben egész iparunk termelési költségeinek 68 százalékát tették ki az anyagköltségek, ez a szám 1961-re már 72 százalék fölé emelkedett! Másképpen szólva termékeink önköltségének átlagosan majdnem háromnegyed része anyag- és energiaköltség! Ha ennek csak egy százalékát is megtakarítjuk, akkor évenként több mint egymilliárd forinttal növelhető a nemzeti jövedelem. Az önköltség olyan gazdasági tényező, amelynek alakulása döntő hatással van egész népgazdaságunk további fejlődésére. Ahogyan minden gondos háziasszony a jó ebéd kellékeinek minél olcsóbb beszerzésére törekszik — hogy ne legyen magas annak »önköltsége« —, úgy kell mind- annyiunknak ügyelni a termelés önköltségére. mert itt nagy összegek forognak kockán. B. Gy. rű munka értelmével és tartalmával. M i az ésszerű munka? Az, amelyben a munkát végző gondolkodik, s tevékenységét értelmesen megszervezi. Mert miért kell — például — a legkézenfekvőbb sorrendtől eltérő beosztásban munkálni az alkatrészeket, miért kell várakozni szerszámra, rajzra, anyagra, amikor a józan ész azt diktálja, hogy aki esztergál, annak minden hozzávalója együtt legyen, ha a géphez áll? És éppen az ésszerű munka értelmi körében mozogva válik világossá: hogy ha a termelés valódi, nagy tartalékáról beszélünk, ha ezt kutatjuk, a keresést a munka szervezettségének vizsgálatával kell kezdeni. Nem vitás: ma és holnap ebben rejlenek legnagyobb lehetőségeink. Nem becsüljük le az anyagtakarékosságot, és más, régebben ismert módszerek sem veszthetik értelmüket, de a nagy lehetőség, az igazi ígéret mégsem ez, hanem a munkaszervezés. Amíg — népszerű szóval — külterjesen gazdálkodhattunk — s ez iparra, mezőgazdaságra egyaránt érvényes —, gondjainkat új munkaerők ezreinek és tízezreinek fölvéte. lével oldottuk meg vagy enyhítettük. Ma már ez a lehetőség megszűnt, az addig »tar- talék«-nak vélt forrás kiapadt A figyelmet tehát más, valódibb lehetőségek felé kellett fordítanunk. így került mindjobban az érdeklődés középpontjába a szervezés. Azért is, mert a kényszerűség figyelmeztetett rá, s azért is, mert gazdálkodásunk elérte a fejlődésnek azt a fokát amelyen már menthetetlenül a szervezettség magasabb szintjét föltételezi a továbbképzés egyetlen elfogadható lehetőségeként. A tartalékok azonban maguktól nem bújnak elő rej- tekükből. Természetrajzukhoz tartozik az a tulajdonságuk is, hogy a mobizálás előtt kutatni kell, földeríteni a lehetőségeket, a módokat, az eszközöket. Ez pedig fejtöréssel, igényességgel jár, ezért meg kell mozdítani az állóvizet, föl kell érte cserélni a megszokottat a szokatlannal. S mert többet kell érte adni, vállalni és kockáztatni, többet is kell kapnia annak, aki ezt cselekszi. Magyarán: a tartalékok feltárására ösztönözni kell. Az ösztönző, akár erkölcsi, akár anyagi, ha helyesen élnek vele, ha jól használják, alapjában, lényegében a tartalékok feltárását kell szolgálnia. Ügy, mint Csepelen. M ert a tartalék nem elvont fogalom. Megtakarított perc, okosabb munkarend, feszesebb és logikusabb szervezettség, megelőzött idő-, munka- és eszközpazarlás, végül és összesen mindaz, amivel s aminek révén körültekintőbben lehet gazdálkodni, többet és főleg jobbat lehet adni a népgazdaságnak, a fogyasztóknak. A feltáratlan tartalék: elhanyagolt lehetőség, az országtól elvont érték. Ha felkutatják, besorolják a hasznos javak közé, ha szolgálhat rendeltetése szerint: haszna a közösségnek. Ez áll egyenletünk innenső oldalán, a másikon pedig az, hogy a közösség javára végzett ésszerűbb tevékenységet különös megbecsülésnek kell elismernie. ■ Ilyen elismerés a csepeli motor, s ilyen lehet a forint, egy fénykép a tablón, lehet bármi — csak legyen. Mert mi más a helyesen használt ösztönzés, mint maga is egy fontos, értékes — tartalék? L. L. Fokozódik a szovjet mezőgazdaság gépesítése A szovjet mezőgazdaság gépesítési színvonala egyre magasabb. A szovhozok és a kolhozok tavaly szeptember végéig 180 000 traktort és 60 000 kombájnt vásároltak. A Szovjetunió Állami Bankja a kolhozok számára gépvásárlási hiteleket nyújt.