Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

Szerda, 1966. január 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Közéleti szabály is EGYSZER AZT KÖZÖLTE A STATISZTIKA, hogy adott időszakban a mezőgazdasági baleseteknek csaknem egyötö­dét az alkohol okozta. Az it­tasságot korábban általában a közúti szerencsétlenségek elő­idézőiéként szokták számba venni. Látjuk, hogy a gépe- sedő mezőgazdaságban is egy­re ártalmasabb a szeszes ital mértéktelen fogyasztása. Arra már fokozottabban ügyelnek falvainkban, hogy ne reggeli féldecizés vagy déli fröccsö- zés után keljenek útra a von­tatósok, hanem színjózanon üljenek föl gépükre. A határ­ban — kivált éjszaka — dol­gozó traktorosok egyike-má- sáka azonban még védőital­nak, melegítőnek tartja az egy-egy pohár bort vagy a né­hány kortynyi pálinkát. Pe­dig nem véd az semmitől, sőt... A felfogás, a szemlélet vál­tozásának dolga is ez. Min­denesetre — tágabb értelem­ben véve — a falun is hal- ványulóban van a beszeszelt hetvenkedők kétes dicsőségé­nek fénye. Egyre kevésbé szá­mit legénynek a talpán az, aki annyit iszik, hogy alig áll meg a lábán. A közvélemény nem annak adja elismerését, aki nyers erejét duhajkodás­ban fitogtatja, s egyedül ki­szór az utcára fél kocsmányi társaságot. Másban kell je­leskedni, más tett vezet az elismeréshez. Ami a szövet­kezeti falu ebbeli értékítéletét illeti: egy-egy ember italozá­sa nem marad magánügy. írta a Szabad Föld az ősz- szel, hogy az ország egyik szövetkezetében milyen eré­lyes rendszabályokat fogana­tosítottak. Idézem: "... mun­kaidő alatt kocsmába menni szigorúan tilos. Ha egy foga- tost, állattenyésztőt, trakto­rost vagy gyalogmunkást lát­nak meg napközben a kocs­mában, akkor attól levonják az aznapi munkaegységet.« Erről beszélgettünk a napok­ban a siófoki Egyetértés Tsz vezetőivel. Elmondták, hogy ők a fuvarosokat szoktatták le a kocsmázásról. A fegyel­mezés különféle eszközeit al­kalmazták. A türelem és a következetesség meghozta eredményét. MÁSUTT is az szüksé­ges, hogy egyszer elkezdjék az érintetteknek a szó szoros értelmében vett ki józan ítását.. Orvosok a megmondhatói, mennyire rontja az emberi szervezetet a túlzott italozás. A szesz rabja nem képes tel­jes értékű munkára. Már ez is ok arra, hogy figyelmeztes­sék, próbálják jobb belátás­ra bírni. A mértéktartássál más tekintetben is tartozik magának az ember. Vegyünk például egy szövetkezeti rak­tárost. Többet iszik a kelle­ténél. Előfordul, megismétlő­dik, hogy mámoros aléltságá- ban végigfekszik a zsákokon. Észreveszik állapotát, elma­rasztalják érte. Nemcsak a munkáját kérik számon tőle, hanem másra is kiterjed fi­gyelmük. Megkezdődik a ta­lálgatás: miből telik neki? Innen már csak egy lépés, és eljutnak némelyek a gyanú- sítgatáshoz: »Azt hisszük, hozzányúlt közös értékeink­hez; nem bízhatunk benne.« Hát megéri? Szabad felnőtt embernek ilyen légkört és helyzetet teremtenie maga kö­rül? Panaszkodott az ősszel egyik szövetkezetünk elnöke: »Tar­tok a közgyűléstől. Nem azért, mintha bármi vétség is ter­helné lelkiismeretemet. A szö­vetkezet megalakulása óta ál­lok posztomon. Megkérdezhe­ti az embereket: döntő több­ségük elismeri fáradozásaimat, tisztel és becsül. Akadnak azonban néhányan, akik ás­kálódnak ellenem. Tegnap is mi történt? Kint járok a me­zőn, s látom, hogy az egyik vetőgép kezelője üldögél a tábla végében, s a traktoros egyedül dolgozik. Persze nem hagyhattam sízó nélkül a dol­got. Tudja, mit felelt az én emberem? Megfenyegetett, hogy elintéz szombaton este a közgyűlésen: egy szavába kerül, és leváltanak.« Helyen­ként elég egy ilyen időzített támadás: beszél a bor, mi­közben hallgat a józanság. Különös ellentmondás: az iszákosok a munkában hátul vannak, a gyűléstermet meg az ő borízű hangjuk tölti be. Van ellenszere ennek is. Több községben már évek óta az a gyakorlat, hogy a zárszámadás napján a közgyűlés végéig zárva tart az italbolt. S aki otthon »bevette a bátorságot«? Arra a józan többségnek van •gondja. AZ ITTAS GÉPJÁRMŰVE­ZETŐ az utasok, a közutak ré­me. Védi is tőle a forgalom rendjét és biztonságát a köz­lekedésrendészet írott törvé­nye. A társadalmi együttélés­nek, a közéletnek is megvan­nak a rendzavarói. Nagyrészt a pohár fenekére nézők ezek. Találóan mondja kifejezésünk a részeg emberről, hogy el­itta az eszét. Aki az ivásban nem tart mértéket, az rend­szerint gátlástalanul viselke­dik társaságban is. Elvesztet­te józanságát, vele helyes íté­lőképességét, nem ura sem gondolatainak, sem szavainak, sem cselekedeteinek. Hajla­mos vádaskodásra, önérzetük­ben sérteget másokat, akarva vagy akaratlanul mesterkedik, hogy felbontsa a rendet Ér­dekében áll a közösségnek, hogy védekezzen ellene. Ter­jesszük hát ki közéletünkre is ezt az íratlan szabályt; ahogy a KRESZ csak józan embernek engedi meg a gép­járművezetést, ugyanúgy a társadalmi ügyek megvitatá­sában is csak tiszta fejjel ve­hessen részt mindenki. Erre anélkül is kötelességünk töre­kedni, hogy ismernénk olyan statisztikát, amely számon tar­taná, hogy nemcsak a köz­úton, hanem — témánk sze­rint — a falu közéletében is veszélyeztet összeütközéssel, balesettel az ittasság. Vége­zetül tegyük hozzá: könnyű belátni, hogy a rend, a fe­gyelem megtartásához átvitt, kiterjedtebb értelemben is szükség van józanságra, meg­fontoltságra. Kutas József AZ A BIZONYOS MOTOR... A zt hiszem, ha ezentúl bárhol szóba kerül az a fogalom, hogy tar­talék, én mindig a csepeli pél­dára gondolok majd. Csepel­re, mégpedig a motorkerék­pár gyárra, ahol így adták föl a leckét: egy óráért egy mo­tor! Vagyis ha valaki a gyár­tási időből lefarag egy órá­nyit, kap érte egy vadonatúj Pannóniát, vagy ha úgy tet­szik, a motor árát, a tizen­hatezer forintot viheti haza. Szó sincs róla, nehéz ügy, mert nem könnyű dolog az el­osztott és precízen kiszámított időből másodperceket vagy perceket lenyesni, hogy végül is egybe legyen az ára. De hogy mégis lehet, arra bizo­nyíték: az első Pannónia árát már nemcsak hazavitték, ha­nem el is költötték. A tartalékok ebben az eset­ben percekben nyerik el meg­fogható alakjukat Mert elég­gé elvontan és általánosság­ban szokás nálunk a gazdál­kodás, a termelés kiaknázat­lan, de előbányászható kin­cseit emlegetni, olykor hivat­kozni is rájuk, hogy — meny­nyire ismerős a mondat! — nagy lehetőségeink vannak a tartalékok feltárásában ... De hát melyek ezek a tartalékok, hol rejtőznek? A köztudatba bevonult a tartalékok olyasforma értel­mezésének kizárólagossága, amely a hulladékok felhasz­nálásában kereste a termelés e fontos forrásait, s talán ab­ban, hogy a munkás kezdjen tíz-tizenöt perccel előbb, ké­szítse ki szerszámait Tarta­léknak mondtuk, ha sikerült növelni az időt egy-egy gép karbantartásai között, s a tar­talék fogalomkörébe került az egész vagy tized százalékkal csökkentett selejt. A csepeli példa azonban arra figyelmeztet, hogy a tar­talékok legértékesebbike a fejekben, a gondolkodásban, a figyelemben van. Miből gyűlt össze a motort érő első óra is? Okosabban csoportosítot­ták a megmunkálás sorrend­jét, kisebb újításokkal módo­sították az eszközöket: itt három perc, ott öt, így gya­rapodott a megtakarítás a hatvanadik percig. A tanul­ság, amit most s ebből az eset­ből levonhatunk, világos: a tartalékok feltárásának értel­me csaknem azonos az éssze­A rekonstrukció nem akadályozhatja a termelést Nehéz év elé néz a Nagyatádi Konzervgyár kötöttek szerződést. Már csak 59 holdra kell szerződniük. A paradicsomtermeszfcést az üzem is igyekszik elősegíteni: melegágyakban palántákat nevel, s majd a termelőszövet­kezetek rendelkezésére bo­csátja. A gyár az idén önállóbb lesz, mint tavaly volt. Ha él­nék a nagyobb önállóság nyújtotta lehetőséggel, felada­taikat minden bizonnyal meg­valósítják. Átalakították az árvízhiztosítást A tavalyi árvíz egyik ta­nulsága az volt, hogy a terme­lőszövetkezeti vagyonbiztosí­tás eddigi föltételei nem elé­gítik ki az árvízbiztosítási igé­nyeket, az ötvenszázalékos té­rítés csak részben nyújt anya­gi alapot a károsult közös gaz­daságok talpraállásához. Ezért most átalakították az árvíz’oiz- tosítást, bővítették e biztosítás lehetőségeinek körét. 1966. ja­nuár elsejétől teljesen megté­rítik a közös gazdaságok nyil­vántartásába fölvett épületek, fölszerelések, gépi berendezé­sek árvízkárait. Ezért a koc­kázatbővítésért nem számit külön díjat a biztosító. Az ál­latállományt sújtó árvízkárok balesetnek minősülnek, ezeket az állatbiztosítás alapján té­rítik meg. 30 százalékos kiegészítő ár­vízbiztosítást vezettek be az összevont vagyonbiztosítással rendelkező termelőszövetkeze­tek részére. Ennek alapján a növények lábon álló, illetve le­szed»1’-'' termésében, vala­mint az egyéb vagyontárgyak­ban keletkezett árvízkároknak nem ötven, hanem nyolcvan százalékát téríti meg az Álla­mi Biztosító. A kiegészítő ár­vízbiztosítás díja a növény- termelés összértékének két százaléka. A buzgárokra, a töltésszi­várgásokra, a csurgásokra és egyéb árvízzel összefüggő víz­károkra az árvízbiztosítás nem terjed ki, külön díj ellenében azonban a tsz-ek erre is köt­hetnek 50, illetve 80 százalékos kiegészítő vízkárbiztosítást. A 80 százalékos vízkárbiztosi i.ást csak azok a gazdaságok vehe­tik igénybe, amelyek 30 száza­lékos kiegészítő árvízbiztosi- tást kötöttek. A biztosítás to­vábbra sem terjed ki az eső­zés, a hóolvadás okozta károk­ra. Az Állami Biztosító február 15-ig fogad el jelentkezéseket, hogy a termelőszövetkezetek milyen árvíz- vagy vízkárbiz­tosítással kívánják kiegészíteni vagyonbiztosításukat. % .. • '.■.■■■ - ; ­A Nagyatádi Konzervgyár­ban nem sikerült minden fel­adatot végrehajtani a múlt évben: az üzem mintegy 27 millió forint értékű áruval maradt adós, mert a mezőgaz­daság nem tudta biztosítani a terv teljesítéséhez szükséges nyersanyagot. A költségeket viszont csökkentették. Ezt el­sősorban az anyagmozgatás korszerűsítése mozdította elő. Az idén az üzem vezetői, dolgozói a tavalyinál is na­gyobb feladatok előtt állnak. A tervezett 110 millió forint ér­tékű áruit a gyár rekonstruk­ciója közben kell előállítaniuk. A rekonstrukcióra szánt 135 millió forintból az idén 23 millió forintot költenek el. Az 1966-ban lebontandó épületek helyére új létesítmények ke­rülnek, utakat, szennyvízcsa­tornát építenek, tető alá hoz­zák az új üzemépületet, átépí­tik a göngyölegtelepet;, tároló tankokat létesítenek. Ilyen körülmények között nehéz lesz a tervet teljesíteni, de az üzem dolgozói mindent megtesznek, hogy ez sikerül­jön. Legfontosabb tennivaló­nak a nyersanyag biztosítását és a munka jó megszervezését tartják. Eddig 2393 kát. hold konzervnövény termelésére Korszerűsítették a* anyagmozgatást: tar­goncán szállítják az árut. válogathat kényelmes fotelekben JUDIT fotel SZIRÉN fotel MARTA fotel BRAN > fotel DOMINO fotel ANGfr * fotel ÉVA fo: el 93(1—1160 Ft-ig 910—1170 Ft-ig 660— 900 Ft-ig 3.30—1130 Ft-ig 670— 870 Ft-ig 720- 910 Ft-ig 720-1050 Ft-ig únőseg*löi jüggoen Tekintse meg a bútorboltokban! (22501 gazdasági ai.nppoGfli.mflH Az önköltség Hányszor halljuk, olvas­suk, hogy egyes termékeink nem eléggé versenyképesek a világpiacon, mert drá­gák! Sokszor elhangzik az a megállapítás is: ennek vagy annak a cikknek a fo­gyasztói ára magasabb, mint más országokban. Oly­kor valóban így igaz, de arra már kevésbé gondo­lunk, hogy ennek oka az említett termékeink magas önköltségében keresendő. Milyen tételek alkotják egy-egy termék önköltségét? A termelés során felhasz­nált sokféle anyag és az energia költségei, a terme­lésben hosszabb időn ke­resztül elhasználódó eszkö­zök, gépek értékének az el­használódás mértékével arányos része (amortizációs leírás), a munkások, alkal­mazottak bére és e bérek különböző járulékai, az igaz­gatási, adminisztrációs stb. költségek, a vállalat által fölvett hitelek után járó kamat. A felsorolt tételek a kü­lönböző termelési ágakban, iparágakban, termékeknél eltérő arányban részesed­nek az önköltségből. A mű­szeriparban pl. viszonylag kevesebb az anyagköltség, és nagyobb a bérköltség, míg például a textiliparban nagyjából fordított a hely­zet. A munka termelékenysé­gének (vagyis az egységnyi idő alatt, ugyanannyi mun­kával előállított termékek mennyiségének) növekedése azt jelenti, hogy csökken­nek az egy-egy termékre eső bérköltségek, és ezzel csökken az egész önköltség is. De csökkenti az önkölt­séget a fölösleges adminiszt­ráció leépítése is. Az anyag, és energiakölt­ségek csökkentése hazánk­ban különösen fontos. Nyersanyagokban, energia­forrásokban nem bővelke­dünk, importra, behozatalra szorulunk. Az importált anyagokért viszont jórészt éppen a belőlük készült árukkal fizetünk. Ha a ter­melésben nem takarékosko­dunk az anyagokkal — fő­leg az importanyagokkal —, a készáru árából éppen csak a felhasznált anyag költségeit tudjuk fedezni. Az anyag- és energiata­karékosság fontosságát jól szemlélteti, hogy míg 1957- ben egész iparunk termelé­si költségeinek 68 százalé­kát tették ki az anyagkölt­ségek, ez a szám 1961-re már 72 százalék fölé emel­kedett! Másképpen szólva termékeink önköltségének átlagosan majdnem három­negyed része anyag- és energiaköltség! Ha ennek csak egy százalékát is meg­takarítjuk, akkor évenként több mint egymilliárd fo­rinttal növelhető a nemzeti jövedelem. Az önköltség olyan gaz­dasági tényező, amelynek alakulása döntő hatással van egész népgazdaságunk további fejlődésére. Aho­gyan minden gondos házi­asszony a jó ebéd kellékei­nek minél olcsóbb beszer­zésére törekszik — hogy ne legyen magas annak »ön­költsége« —, úgy kell mind- annyiunknak ügyelni a ter­melés önköltségére. mert itt nagy összegek forognak kockán. B. Gy. rű munka értelmével és tar­talmával. M i az ésszerű munka? Az, amelyben a mun­kát végző gondolko­dik, s tevékenységét értelme­sen megszervezi. Mert miért kell — például — a legkézen­fekvőbb sorrendtől eltérő be­osztásban munkálni az alkat­részeket, miért kell várakozni szerszámra, rajzra, anyagra, amikor a józan ész azt dik­tálja, hogy aki esztergál, an­nak minden hozzávalója együtt legyen, ha a géphez áll? És éppen az ésszerű mun­ka értelmi körében mozogva válik világossá: hogy ha a termelés valódi, nagy tartalé­káról beszélünk, ha ezt ku­tatjuk, a keresést a munka szervezettségének vizsgálatá­val kell kezdeni. Nem vitás: ma és holnap ebben rejlenek legnagyobb lehetőségeink. Nem becsüljük le az anyagtakaré­kosságot, és más, régebben is­mert módszerek sem veszthe­tik értelmüket, de a nagy lehetőség, az igazi ígéret még­sem ez, hanem a munkaszer­vezés. Amíg — népszerű szóval — külterjesen gazdálkodhattunk — s ez iparra, mezőgazdaság­ra egyaránt érvényes —, gondjainkat új munkaerők ez­reinek és tízezreinek fölvéte. lével oldottuk meg vagy eny­hítettük. Ma már ez a lehe­tőség megszűnt, az addig »tar- talék«-nak vélt forrás kiapadt A figyelmet tehát más, való­dibb lehetőségek felé kellett fordítanunk. így került mind­jobban az érdeklődés közép­pontjába a szervezés. Azért is, mert a kényszerűség fi­gyelmeztetett rá, s azért is, mert gazdálkodásunk elérte a fejlődésnek azt a fokát amelyen már menthetetlenül a szervezettség magasabb szint­jét föltételezi a továbbképzés egyetlen elfogadható lehetősé­geként. A tartalékok azonban maguktól nem bújnak elő rej- tekükből. Természetrajzukhoz tartozik az a tulajdonságuk is, hogy a mobizálás előtt ku­tatni kell, földeríteni a lehe­tőségeket, a módokat, az esz­közöket. Ez pedig fejtöréssel, igényességgel jár, ezért meg kell mozdítani az állóvizet, föl kell érte cserélni a meg­szokottat a szokatlannal. S mert többet kell érte adni, vállalni és kockáztatni, töb­bet is kell kapnia annak, aki ezt cselekszi. Magyarán: a tartalékok feltárására ösztö­nözni kell. Az ösztönző, akár erkölcsi, akár anyagi, ha he­lyesen élnek vele, ha jól hasz­nálják, alapjában, lényegében a tartalékok feltárását kell szolgálnia. Ügy, mint Csepe­len. M ert a tartalék nem el­vont fogalom. Meg­takarított perc, oko­sabb munkarend, feszesebb és logikusabb szervezettség, meg­előzött idő-, munka- és esz­közpazarlás, végül és összesen mindaz, amivel s aminek ré­vén körültekintőbben lehet gazdálkodni, többet és főleg jobbat lehet adni a népgaz­daságnak, a fogyasztóknak. A feltáratlan tartalék: elhanya­golt lehetőség, az országtól elvont érték. Ha felkutatják, besorolják a hasznos javak közé, ha szolgálhat rendelte­tése szerint: haszna a közös­ségnek. Ez áll egyenletünk innenső oldalán, a másikon pedig az, hogy a közösség ja­vára végzett ésszerűbb tevé­kenységet különös megbecsü­lésnek kell elismernie. ■ Ilyen elismerés a csepeli motor, s ilyen lehet a forint, egy fénykép a tablón, lehet bármi — csak legyen. Mert mi más a helyesen használt ösztönzés, mint maga is egy fontos, értékes — tartalék? L. L. Fokozódik a szovjet mezőgazdaság gépesítése A szovjet mezőgazdaság gé­pesítési színvonala egyre ma­gasabb. A szovhozok és a kolhozok tavaly szeptember végéig 180 000 traktort és 60 000 kombájnt vásároltak. A Szovjetunió Állami Bankja a kolhozok számára gépvásárlá­si hiteleket nyújt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom