Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1966. január 4. Joliiiwon alibit keres a !iííborii folwtatáwáhox Rádióparancs százmillió kilométerre ÁLLAMCSÍNY a Közép-afrikai Köztársaságban (Folytatás az 1. oldalról.) fővárosában Nasszer elnökkel találkozik. G. Mentien Williams, afri­kai ügyekkel foglalkozó ame­rikai külügyminisztériumi ál­lamtitkár hétfőn Addisz Abebában fölkereste Halié Szelasszié etiópiai császárt, és tájékoztatta kormányának vietnami politikájáról. Ezután találkozott Diallo Teliivei, az Afrikai Egység Szervezet főtitkárával is. Williams öt órát töltött Etiópiában, majd Kenyába utazott További af­rikai útitervét nem közölte. Vasárnap érkezett vissza Amerikába Goldberg ENSZ- fődelegátus, aki Rómában a pápával. Párizsban De <• '•út­ié elnökkel és Londonban pedig Wilson miniszterelnök­kel t'.rgyalt Vietnamról. Johnson máris hozzálát a követeitől érkezett i? : értékeléséhez, miután kéthe­tes texasi vakációjáról hét­főn visszaérkezett Washing­tonba. »Diplomácia egy texasi lovasbemutató. vagy inkább a Barnvm-cirkusz stílusában« — így jellemezte a konzer­vatív Sunday Telegraph Johnson elnök óriási hírve­réssel kísért »vietnami béke- kampányát«. A földgolyót keresztül-kasul utazgató ve­zető amerikai diplomaták turnéja körül támadt nagy zaj a látványos mutatvány ürességéből ered — vonta le következtetését a tekintélves vasárnapi angol lap. »John­son elnök közvetett és tu­lajdonképpeni célja az. hogy általános erkölcsi alibit te­remtsen. Alighanem a törté­nelem leggigantikusabb és legkörülményesebben előké­szített, alibijének kialakítása van folyamatban.« A lap megállapítja, hogy a propa­gandakampány nem tekinthe­tő komoly tárgyalási kísérlet­nek. Irányvétel a háború fokozására A Guardian szemleírója az amerikai diplomaták sürgés­forgását »diplomáciai sző­nyegbombázásnak-’- nevezi. A Sunday Times saigoni tudósítója szerint az amerikai főparancsnokság arra számít, hogy rövidesen megkapja az engedélyt Washingtontól Észak-Vietnam bombázásának felújítására, mihelyt kellő­képpen demonstrálta a hazai és világkőzvélemény előtt, hogy hiábavaló tárgyalásokra törekedni... Csaknem valamennyi mér­tékadó angol megfigyelő a diplomáciai mozgást Johnson jövő héten esedékes újévi kongresszusi üzenetével hozza összefüggésbe. Londonban ar­ra számítanak, hogy az el­nök 10—14 milliárd dolk'rt kér majd a kongresszustól a vietnami háborúra. Az amerikai »békeoffenzí- va« propagandaalapja ugyan­is az, hogy az Egyesült Álla­mok immár tizenegyedik napja nem bombázza a Viet­nami Demokratikus Köztár­saságot, bár az utóbbi na­pokban is megsértették a VDK iégiterét amerikai re­pülőgépek. Amerikai részről arra hivatkoznak, hoey vár­ják a VDK kormányának vá­laszát. holott ismeretes, hogy a VDK és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front korábban előterjesztett föl­tételei változatlanok, s a nyu­gati hírügynökségek azt is beismerik, hogy az amerikai követek semmiféle új javas­latot nem visznek magukkal. Az újévi nyilatkozatot he­lyettesítő áttekintés szerint Johnson jó előre a »másik félre« kívánja hárítani a fe­lelősséget az amerikai »bé- keoffenzíva« kudarcáért. SOS a szövetségesekhez Ugyanakkor Washington sürgeti, hogy szövetségesei küldjenek csapatokat Dél- Vietnamba — jelenti hétfőn a Welt, és fölveti a kérdést: Lehet, hogy nyugatnémet csa­patokat is küldenek majd Dél-Vietnamba? A lan oá rizsi tudósítója jól értesült. NATO-körökre hivat­kozva jelenti, ha tovább tart a vietnami háború, az Egye­sült Államok belátható időn belül sürgetni fogja szövet­ségeseit: nyújtsanak katonai segítséget is a vietnami há­ború folytatásához. Hálán Cleveland, az Egyesült Álla­moknak a NATO-hoz akkre­ditált nagykövete a Welt tu­dósítójának kérdésére kije­lentette: »Az Egyesült Álla­mok üdvözli, ha európai szö­vetségesei hozzájárulnak Dél- Vietnam védelméhez.« Richard Russel, az ameri­kai szenátus hadügyi bizott­ságának elnöke vasárnap egy televízióinterjúban kijelentet­te. hogy véleménye szerint a vietnami háborút hagyomá­nyos erőkkel lépcsőzetesen to­vább kell terjeszteni, ha az úgynevezett békekezdemé­nyezések nem érnek célt. Russel szerint ehhez még több katona és még több ha­gyományos fegyver kell. Egy másik televízióin ban Russel azt mondta, hogy a Dél-Vietnamba vezénvelt amerikai katonák létszáma esetleg eléri majd a 400 000­ret is, sót még túl is hakd- ja azt. A hadügyi bizottság elnöke hozz fűzte, hogy tá­mogatja Haiphong észak­vietnami kikötő blokádjának gondolatát. Wilson a genfi értekezletről WTilson angol miniszterel­nök hétfőn megbeszélést folytatott Vlagyilev Vaszev- vel. a Szovjetunió nagykö­vetségének ügyvivőjével. Wilson állítólag személyes ■zenetet küldőit Koszigin szovjet államfőnek, s ebben az 1954-es genfi értekezlet újbóli összehívásának lehe­tőségét vetette föl. A genfi értekezlet két társelnöke a Szovjetunió és Anglia volt. Illetékes k" i t- .u .-> dották, hogy Wilson és a szovjet dm!orr í i megbeszé­lése közvetlenül kapcsolódott Wilson és Goldberg amerikai ENSZ-főmegbízotl szombati tanácskozásához. (MTI) Sztrájk New Yorkban Hétfőn reggel sok százezer New York-i maradt távol munkahelyétől a városi közle­kedés újévkor kezdődött sztrájkja miatt. Az új év első munkanapján nem működött a New York-i földalatti — amelveit csaknem kétmillió ember vesz naponta igénybe —. s az egymilliónál több utast szállító városi autóbuszháló­zat. A közlekedési dolgozók béremelést, munkaidő csök­C ASTRO: ken tűst és egyéb kedvezmé­nyeket követelnek, s a" város történetében először indítottak nagyszabású sztrájkot. Lindsay, a város új polgár- mestere felhívta az üzemeket és vállalatokat, hétfőn csök­kentsék a munkába lépő dol­gozóik számát, hogy New York amúgy is zsúfolt Man­hattan negyedében ne követ­kezzék be az autóközlekedés teljes csődje. (MTI) A Pravda hétfői szamában izgalmas riportot közöl abból a koordinációs s .ámítóköz­pontból, amely jelenleg több mint húsz szovjet kozmikus objektummal »foglalkozik«. A két Venus-rakéta nemso­kára húszmillió, a Szonda 3. pedig százmillió kilométeres távolságból kapja a rádióuta­sításokat. Trifonovnak, a Pravda ri­porterének anyagából kitűnik, hogy a szovjet szputnyikok voltaképpen négy csoportra oszthatók. Egyesek «aktiv« időszakuk befejeztével holt testekként keringenek a Föld körül, mások alacsonyabb pá­lyákra térve elégtek. A szput­nyikok egy csoportja, amelye­ken például az űrhajók rend­szereit próbálják ki. vagy amelyeken biológiai kísérlete­ket végeznek, leszáll a Földre. Végül a negyedik csoport az, amely »él és virul-, s amely- lyel a koordinációs számító- központ dolgozik. Érdekes a szputnyikok élet­tartamának ingadozása. A ju­bileumi Kozmosz 100. tíz évig fog keringeni. A Kozmosz 80., 81., 82., 83. és 84.. amelyek­nek a kezdeti pályamagassá­ga 1300 kilométer körül volt, több mint ezer évig marad a világűrben. Az Elektron 1. és Elektron 3. élettartama leg­alább 200 év. (MTI) Barngui. január 3. Az újév hajnalan katonai államcsíny fosztotta meg tisztségétől David Dackőt, a Közép-afrikai Köztársaság ál­lamfőjét. A hatalmat Bokas- sa ezredes, a fegyveres erők főpárancsnoka ragadta ma- g hoz. Az ezredes ejtőernyő­sei néhány perccel éjfél előtt körülvették a barngui rád épületét. Ezután lövések zaja hallatszott, majd a rádió elnémult, és egészen a kori reggeli érákig megszakadt min­denféle kapcsolat a kül­világgal. Hajnalban aztán újra eldör­dültek a fegyverek, az ál­lamcsíny szervezői valószínű­leg akkor foglalV'k e' a1''­jelentések szerint Dacko el­nököt házi őrizetbe vették, és három miniszter kivételé­ivel letartóztatták a kor­mány valamennyi tagját. A letartóztatottakat hétfőn sza­badon bocsátották. Bckassa ezredes hétfőre virradó éjjel megalakította új kormányát. Az ezredes egy személy­ben elnöke a köztársaság­nak és a minisztertanács­nak, és ő a hadügymi­niszter is. Bokassa kijelentette. hogy a megbékélés politikáját kí- I vánja gyakorolni, azonban fenntartja magának a jogot, hogy eltávolítsa a közigazga­tási apaprátusból -a tehet- I ségteleneket és a becstelene­r.öki palotát. Hírügynökségi két«. (MTI) Ostromállapot Felső-Voltában Yameogo, Felső-Volta elnö­ke vasárnap az egész ország területére ostromállapotot ren­delt el. Az ostromállapotot — az AFP és a Reuter megjegyzései alapján — a múlt héten élet­be léptetett takarékossági in­tézkedések kiváltotta népi elé­gedetlenség miatt rendelték el. Már pénteken tüntetéseket tartottak a fővárosban, tilta­kozásul az új rendszabályok ellen. A tüntetőket rendőrök támadták meg, könnygázbom­bákat használtak ellenük, töb­beket megsebesítettek, és sok szakszervezeti vezetőt letar­tóztatta!1:. Quagadougouban. Felső-Vol­ta fővárosában teljes az álta­lános sztrájk — jelenti a hely­színről az AFP. Megszakadt a telefonösszeköttetés, és szüne­telnek a rádióadások is. A délelőtti órákban több ez­ren tüntettek a fővárosban. (Felső-Volta lakossága 3 635 000 fő, a fővárosban 47 5ö0-an lak­nak.) A tüntetők egyebek között azt követelik, hogy a hadse­reg vegye át a hatalmat. Mind ez ideig azonban a katonaság nem lázadt fel Yameogo elnök ellen. (MTI) Aidit elvtárs él Vietnamért életünket is — állapította meg az egyik miniszter Vasárnap a havannai Jósé Marti téren díszszemlével és nagygyű­léssel ünnepelte Kuba népe a for­radalom győzelmének 1. cvfordu- lóját — jelenti a TASZSZ. — Fél­órás katonai díszszemle után Fi­del Castro miniszterelnök, a kom­munista párt első titkára nagy be­szédet mondott. Nyugati hírügynökségek egy­behangzó jelentései szerint a kubai miniszterelnök bejelen­tette, hogy a Kínai Képköz­társaság nem tartja továbbra is érvényesnek a Kubával kö­tött »rizsét cukorért« keres­kedelmi egyezményéi. Ezért felére csökkenti rizsszallítmá- nyait, és nem vesz át 800 000 tonna már lekötött cukrot Ku­bától. A kínaiak ezt azzal In­dokolják, hogy saját országuk­• • • ban is jó cukortermés Volt. rizsfölöslegüket pedig elsősor­ban Vietnamnak szállítják, il­letve tartalékokat gyűjtenek. Különben is úgy értelmezik az 1964. évi egyezményt, hogy annak hatálya csupán egy év­re szól, bár a kubaiak szerint az egyezményt több évre kö­tötték. Castro kijelentette hogy az egyezmény Kína szá­mára igen előnyös volt. Hoz­záfűzte azonban: »Mégsem kérjük, hogy megváltoztassák elhatározásukat. Elfogadjuk gazdasági és stratégiai indo­kolásukat. Vietnamért még vé­rünket is készek vagyunk oda­adni, az pedig értékesebb, mint a cukor.« (MTI) Djakarta, január 3. Su.ka.nu>..,,— elnök . november 6-a óta vasárnap ismét ösz- szehívta az indonéz kor­mányt A kilencvenhét tagú kormány három kommunista tagja — Aidit, Lvkman és Njoto — nem vett részt a kormány ülésén. Sukarno elnök kijelentette: Indonézia túlélte a Szeptem­ber 30. mozgalmat. Ugyan­akkor figyelmeztetett arra, hogy ha az indonézek to­vább mészárolják egymást, ez nem kívánatos következ­ményekkel járhat. Surabájában a hatóságok megtiltották, hogy magán- személyek vegyék kezükbe az igazságszolg Itatást — mivel a kommunistaellenes lincse- lések olyan méreteket öltöt­tek, hogy azt már a Ivat ósá­gok sem nézhetik tétlenül. Nasution tábornok, indo­néz hadügyminiszter viszont a haditengerészeti akadémia végzett hallgatói előtt mon­dott beszédében újabb kom­munistaellenes intezk lése et helyezett kilátásba. Közölte, hogy folytatódni fognak a Szeptember 30. mozgalom ál­lítólagos kommunista részve­vői elleni katonai akciók, majd hozzáfűzte: Erőfeszíté- seket kell tenni a »kommu­nista politikai gerillák« el­lentámadásainak leküzdésére, mert így lehet mc« a' - lyozni a Szeptember 30. moz­galom megismétlődését. Sjarin Thajeb dandártá­bornok, inti on. z ÍVi ■ si miniszter, aki Sukamo egyik feleségét, a japán nemzeti­ségű elnökasszonyt kíséri tokiói látogatására, Hong­kongban kijelentette az UPI tudósítójának, hogy Aidit, az Indonéz Kommunista Párt elnöke él, és a hadsereg őrizetében van. A miniszter cáfolta azt a japán újsághírt, amely sze­rint Aiditot megölték volna. Arra a kérdésre, vajon bizo­nyos-e Aidit felelőssége a Szeptember 30. mozgalom­mal összefüggésben, Thajeb kijelentette, hogy személy szerint ő nem biztos ebben. (MTI) PORTUGÁLIA MAGYAROK LISSZABONBAN A labdarúgás kedvelői tud­ják. hogy a Benfica edzője Schwarz Elek. Rajta kívül Lisszabonban még majdnem 100 magyar származású él. Huszonöt-harminc éve vándo­roltak ki az óhazából. Jó né­hánynak a pályafutása ugyan­csak a labdarúgással párosul. Játékosnak vagy edzőnek szerződtek Olaszországba, Franciaországba. Spanyolor­szágba és végül így vagy úgy, l.issza bonban telepedtek le. Ilyen Biri János, Zörgő Jenő, Juhász Ferenc és számosán mások. A megélhetés, a kar­rier utáni vágy szakította el őket hazájuktól. Amikor Eu­rópa országűtjaira indultak, fiatalok, 25—35 évesek vol­tak. Most mindnyájan a ha­todik X közelébe érkeztek, né- hányan azt is túllépték. Milyenek ezek az emberek? A 25—35 éves külföldi élet, a portugál állampolgárság, az idegenben való családalapítás sem ölte ki emlékezetükből szülőhazájukat. Beszélgetésük­ből érződik a kifejezésbeli ne­hézség, tapasztalható a hazai szavak keresése, szívük mé- lyén mégis megmaradtak ma­gyaroknak. A lisszaboni Estadio dal/ ban i)ti i ácsiul tem » Benfica—Győri L ■ • gyedében mérkőzés második félidejét. Hidegkúti Nándor társaságá­ban érthetően nagy volt az izgalom. A Benfica egykori edzője, Biri János (a portugál labdarúgócsapatnak ma is tiszteletbeli vezetőségi tagja) velünk együtt szurkolt a Győri ETO-nak. Nem udva­riasságból, hanem őszintén, szívből. Tudom, hogy mások, akik hasonlóan élnek Lissza­bonban, ugyanezt tették. A Lisszabonban élő magya­rok mégis másfajta emberek­ké váltak, mint amilyenek mi vagyunk. Másként élnek, gon­dolkodnak. A számunkra ide­gennek tetsző szokások náluk magától értetődöek, természe­tesek. Szólás-mondás, hogy a piac­ról él az ember. A kereset, a jövedelem nagysága nálunk is alapvető dolog. És mi taga­dás, az átlagos kereset ha­zánkban is messze van még attól, hogy dúskálni lehessen az élet örömeiben. Ám a ke­reset — ha gyakorta szegény is, de biztos. Aki tisztessége­sen dolgozik, nem kell tarta­nia a holnaptól. Ezért merünk élni, és a lehetőségekhez ké­pest szórakozni is. A lisszaboni magyar isme­rőseim a 20—30 éves külföldi tartózkodás után szívesen be­szélnek arról, hogy jelentős pénzösszeggel rendelkeznek. Nem tudni, hogy dicsekvésük­ben mennyi a valóság. Tény, hogy alaposan meggondolják még a legapróbb kiadást is. — Nem tudni, mit hoz a jövő. — Lehet —, hallottam több alkalommal is —, hogy megszűnik a szerződés, újat nem biztos, hogy találok, és akkor is élni kell... — ötvennégy éves legény­ember vagyok — mondotta Juhász Ferenc. — Az eddigi 32 éves vándorlásban nem akartam nősülni. Tartottam tőle, hogy ha az asszonytól rövidebb vagy hosszabb idő­re elszakadok, baj keletkezik a családi életben. Most meg­házasodom. Nem szerelemből. A jövendőbelimnek van egy »kis pénze« ... Ebből lehet venni penziót. . . A rövidesen megkötendő érdekházasságról úgy beszél, mint az élet legtermészetesebb eseményéről. Az o számára csak egy a fontos, a pénz. A pénz, a pénz, és újra a pénz. Minden beszélgetés eleje és vége a pénz! Lisszabonba érkezve hal­lottam arról — és tapasztal­tam is —, hogy a portugál emberek között az utcán, a város íc -gatagában. az üzle­tekben, a villamoson, alig le­het derűs, nevető embert lát­ni. A mi lisszaboni magyar­jaink is többé-kevésbé elfe­lejtették a jó magyar, vidám derűt. (Folytatjuk.) Lónyai Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom