Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

Vasárnap, 1965. december 5. 3 SOM rYINfiPlAF Elindultak a katonaélet útján Amikor belépünk a körlet­be, az egyik újonc öregkato­nának is becsületére váló vi- -vázzt vezényel. Határozott fellépését látva a külső szem­lélő nehezen hiszi el, hogy néhány napja még az ő és 18—20 éves társainak dalától volt hangos az utca; a zené­szek nekik húzták a bevonu­lás előtt szokásos, apáról fiú­ra szálló szomorkás, szívfáj- dító nótákat. Ám, akinek az élete elválaszthatatlan a lak­tanyától. nem furcsállja ezt. Tudja: így van rendjén. Erről a korántsem egyszerű folyamatról vallanak azok, akik nemrég lénték át a lak­tanya küszöbét, akik most is­merkednek a katonaélet ábé­céjével. Tanácstitkár katonaruhában Szabó Jóskával — bocsánat most már Szabó József hon­véddel —, a rinyabesenyői ta­nácstitkárral egy-egy dupla mellett gyakran beszélgettünk közös szerelmünkről: az iro­dalomról. Most, hogy először találkoztam vele bevonulása óta, rögtön feltűnt: néhány centivel megrövidült a haja. — Beláttam — feleli ne­vetve —, hogy így egészsége­sebb. Félretéve a tréfát, így ösz- szegezi az első egyenruhás napok tapasztalatait: — Kellemesen csalódtam. Ismét igazolódott, hogy nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Néhány volt katonaismerősöm ugyan­is egypár derűsnek egyálta­lán nem mondható történet­tel elrémisztett egy kicsit a katonaélettől. Csaknem min­dent eltúloztak, valótlan dol­gokat állítottak. Nem igaz, hogy napjában többször is betéved a «-gólya« a körletbe, és a sokat emlegetett kiszú­rásokkal sem találkoztam. Nem tudom milyen hasznuk származott a rémtörténetek elmeséléséből. Jóska barátom szabad ide­jében tevékenyen részt vett a nagyatádi irodalmi színpad munkájában, és Kaposváron a TIT rendezői tanfolyamát is elvégezte. Szinte életszük­séglete a kulturális munka — Lesz-e lehetőséged, hogy folytasd? — kérdezem. Felcsillanó szemmel vála­szol: — De lesz ám! Máris meg­bízást kaptam a színjátszó csoport megalakítására. Most toborzom a srácokat... Segítenek az „öregek” — Édesanyám könnyes szemmel búcsúzott tőlem — kezdi a segesdi Bukovecz Nándor honvéd. Júniusban érettségizett, és az új honvé­delmi törvény szerint már ti­zennyolc éves korában magá­ra öltötte az egyenruhát. — Hiába mondtam, hogy ne aggódjon, jó helyre me­dvék, nem tudtam megnyug­tatni. Most megragadom az alkalmat. Kérem, az újság hasábjain tolmácsolják üze­netemet: jó volt a fogadtatás, elláttak téli és nyári ruhával. A koszt ízletesebb és bősé­gesebb, íaint a munkahelye­men, az zemi konyhán volt. A »házi munkákba« — ágy­bevetés, körlettakarítás — is kezdek belejönni. Parancsno­kaim és az örerkatonák min­denben segítenek. Türelme­sen, ha kell, többször is el­magyarázzák és bemutatják az ágybevetés fortélvait. a szekrényrendet. Egészséges vagyok, a bevonulás előtti jó­kedvem is megőriztem... Bukovecz Nándor nevét sportberkekben is ismerik. Otthon érzi magát a labda­rúgó- és a kézilabdapályán, még a tornaszereken is. El­mondta, bár a megyei ‘ I. osztályban focizott, most mégis a kézilabda-szakosz­tályhoz pártol. Nem csodál­koztam döntésén, az alakulat­nak NB X. B-s csapata van... Üzenet Csurgóra A bevonult fiatalok között természetesen vannak olya­nok is, akik nem neheztel­tek volna azért, ha nem szó­lítja el őket otthonról a be­hívóparancs. Közéjük tarto­zik Túri János honvéd, a csurgói Napsugár Ktsz volt tetőfedője is. — Örültem annak, hogy al­kalmas vagyok katonai szol­gálatra, de a behívás nem a ler-obbkor iött. Esti tagoza­ton végzem a gimnáziumot, azt hiszem, megért. Ennek el­lenére. hogy tetszik a katona­élet? Szokatlan még a regge­li torna, a rendszeres, napi­rendben meghatározott étke­zés. Otthon akkor ettem, amikor akartam. Persze, ne­hogy azt gondolja, hogy a ká­kán is csomót keresek. Csák őszinte választ kért tol­lem, és én nem titkolom el azt, amit érzek és gondolok.. Ettől függetlenül becsülete­sen végzem majd a felada­tomat, mert dolgozni, azt szeretek... — Elmondom azt is, hátha tanulnak belőle az utánam- iövők, hogy bánom, amiért ne*n vettem részt az MHS foglalkozásain. A többiek már nagyjából ismerik a fegy- /ereket, én meg, nem taga­lom, tartok egy kicsit tőlük. — És ha már egy üzenetet továbbít, megkérem, adja át íz enyémet is. A menyasszo­nyomnak, Búzás Irénkének szól: Ígérem, úgy fogok dol­gozni, hogy parancsnokaim elégedettek lesznek a mun­kámmal; és így gyakrabban hazaengednek majd eltávo­zásra vagy szabadságra. Én beváltottam az ígéretem, most Túri honvéden a sor. Öfc hárman — sok-sok tár­sukkal együtt — elindultak a katonaélet útján. Igaz, me­netközben gyakran eltévesz­tik még a lépést, egy-egy fordulatnál nem koppannak még egyszerre a csizmasar­kok, de ott állnak mellettük parancsnokaik, akiknek segít­ségével megtanulnak majd egyenes derékkal járni a katonaélet akadályokkal tűz­delt, nehéz útján. Uracsok István Tegyünk többet Somogy ért! Munkára szólító program T együnk többet So­mogyért. Az újságol­vasó először 1964. no­vember 1-én látta ezt a kifejezést a Szabad Földben Németh Ferenc elv­társ, az MSZMP Somogy me­gyei Bizottsága első titkára vezéreiikíkének címeként. Azóta az újságcikk címe politikai jelszóvá vált, konkrét tarta­lommal telítődött, és fémjelzi azt a mindjobban kibontako­zó, egyre erősödő tömegmoz­galmat, amely a pártveze­tés kezdeményezésére és irányításával a megye vi­szonylagos elmaradottságának felszámolását, gyorsabb ütemű fejlesztését szolgálja. Tömör, pontos, mindenki számára könnyen érthető ez a jelszó; kimondatlanul is világosan ki­fejezi az összehangolt és foko­zott erőfeszítések célját és ér­telmét: legyen még eredmé­nyesebb Somogy munkásosz­tályának, parasztságának és értelmiségének munkája, ja­vuljon tovább, váljék még szebbé gazdagabbá életük. Amikor a mozgalomról ős programjáról beszélünk, emlé­keztetnünk kell az előzmé­nyekre, ismét szólnunk kell a célok lényegéről meg a folya­mat eddigi tapasztalatairól. Pártunk megyei vezetői mély­reható elemzéssel fölmérték és országos szervek meg a köz­vélemény elé tárták Somogy helyzetét. Számba vették a felszabadulás óta eltelt két év­tized, a szocialista építés tör­ténelmi eredményeit, de or­szágos mércével mérve ipa­runk, mezőgazdaságunk, a la­kosság kommunális ellátottsá­gának, a megye közegészség­ügyének viszonylagos elmara­dottságára is ráirányították a figyelmet. A helyzetelemzéssel a teljesíthető igények számba­vétele párosult, a fejlesztési el­képzelésekben a nagyobb köz­ponti támogatás kérése mellett kellő helyet kapott a megyei erőfeszítések fokozásának föl­ismert szükségessége és a helyi feladatok teljes megoldásának megszervezését biztosító vál­lalkozás. Mire számított tehát a megyevezetés? Az országom főhatóságoknál nagyobb meg­értésre és segítőkészségre, a megye üzemeiben és falvai­ban pedig nagyobb tettre készségre. Ezeket a fő gondo­latokat fogalmazta meg veze­tő testületi véleményként a Tegyünk többet Somogyért című vezércikk. A Szabad Föld említett lapszámét egyéb­ként »somogyi kiadásnak« te­kinthetjük, benne nagyobb­részt megyénk életéről szóló írások jelentek meg. A szer­kesztőság bevezetőben így vatl erről a céljáról: »Somogybán jártunk, hogy számot adjunk a legnagyobb dunántúli me­gye életének, alakulásáról, örö­mükről és jogos igényeikről, amelyek napjainkban az otta­ni embereket a hétköznapok ezernyi tennivalója közepette foglalkoztatják. Tapasztalata ink — hisszük — méltóak a közfigyelemre, s talán a figye­lem mellett a segítőkészséget is jobban felébresztik mind­nyájunkban.« Az ország nyil­vánossága elé ezen a módon kerültek először megyénk erő­teljesebb politikai és gazda­sági fejlesztésének a valóságos helyzet adataira, tényeire alapozott indokai és elgondo­M JUBILEU Mint mindig, ezen a regge­len is korán érkezett. Végig a hosszú úton a gondjaira bí­zott apróságok körül forogtak a gondolatai. Az örökké csin­talan Zsófi azt mesélte leg­utóbb, hogy házat nyert a lottón az apja. A házat elad­ta, és a pénzen autót vett. Azóta mindig várja az apját. Azt mondja, egyszer biztosan jön majd, autóval ... A gyerekek sugárzó arccal fogadták. Pajkosan összevillant a szemük, mint akik titkolnak valamit. Váratlanul, egyszerre köszöntötte a hatvan gyerek és a nevelőtestület. Egy hatal­mas virágcsokrot adtak a ke­zébe. A csokorban huszon­négy szál fehér és egy szál piros ciklámen volt. És mellé egy papírból kivágott szívet nyújtottad át. Rajta az írás: »-Magyar Sándomé igazgató néninek. Drága igazgató néni! Mindannyian szeretettel kö­szöntjük abból az alkalomból, hogy ma huszonöt éve lépett erre a pályára.-« És alatta a sok aláírás; Ildi, Anna, Mari­ka, Kati, Rózsa és a többiek neve. Csak ennyit tudott mondani; — Köszönöm, gyerekek ... Amikor egyedül maradt, kéz­be vette a papírszívet, és elmo­solyodott. Huszonöt év. Ne­gyedszázad. Ebből tizenkét esz­tendő itt, a Zójában. Az em­lékek. A kettes hálóban egy­szer altatás után odaült az egyik ágyra, és figyelte az álomba merülő mocorgást. Azt hitte, mindenki alszik. Egyszer- csak átölelte egy vézna gye­rekkéz, és valaki a fülébe súg­ta; »-Mondhatom neked, hogy anyuka?-« Julika volt. Délután a művelődésügyi osztály vezetője jött az állami gondozott gyermekekkel fog­lalkozó előadókkal. Virágot hoztak. Az osztályvezető el­ismerő, szép szavakat mon­dott. Két ilyen szó megmaradt az emlékezetében: optimizmus, szeretet. Cinka jutott az eszé­be. Tíz éve ezt mondta egy­szer; »-Én olyan akarok len­ni, mint Edit néni,-« Milyen? »Tanítani akarok én is. Az olyan gyerekeket, amilyen én is vagyok . ..-« Cinka egy éve tanít. Állami nevelőotthonba kérte magát. Amikor az osztályvezető be­fejezte a köszöntőt, mindenki őt nézte. Mélyet lélegzett és felállt. — Köszönöm a szives meg­emlékezést ... Idáig jutott. Nem bírta foly­tatni. — Nagyon kérem, ne hara­gudjanak, most az egyszer nem tudok beszélni . • • N. S. A Balatonboglári Állami Gazdaságban a fizetési napokon megjelenik a Kossuth Könyvkiadó helyi megbízottja, és az újonnan megjelent könyveket eladásra kínálja. lásai. Az illetékes szervek már előtte tudomást szereztek a somogyi gondokról. A megye fejlesztésére indított mozga­lom országos hatáskörű testű let határozatára támaszkodik. A párt ösztönzésére a mi­nisztériumok, főhatóságok mind nagyobb érdeklődést, megértést tanúsítanak me­gyénk helyzete iránt és a me­gyei pártbizottság meg a ta­nács vezetőivel folytatott tár gyalások, eszmecserék soroza­tának eredményeként többsé­gükben segítőkészségükkel is bizonyítják. Mindez abból következik, hogy van reális helyzetkép, van átfogó és pontos elem­zés, a célokat a megye egysé­ges rendszerbe foglalta, tehát van olyan konkrét irányvo­nal, amelyhez már eddig is hozzá lehetett igjazítani a párt- és állami munkát. egyénik gazdasági éle­tének szembeötlő és kedvezőtlen jelensé­ge az iparszegénység. A helyzet megváltoz­tatására, a munkaalkalmak te remtésére, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatására elkészültek az iparfejlesztés­nek az országos lehetőségek­kel összehangolt megyei irány­elvei. Az iparfejlesztés fő út­ja a meglevő üzemek korsze­rűsítése, bővítése. Emellett a népgazdaság anyagi erőforrá­sainak arányában új üzemek is létesülnek. A tervek rész­ben már a megvalósulás út­ján haladnak. Épül városunk­ban például a Világi tástech nikai Vállalat üzeme; bővül a baromfiipar kapacitása, kor­szerűsödik és bővül a hús­üzem; Csurgón hozzáfogtak a faipari üzem fejlesztéséhez; Nagyatádon szinte új kon­zervgyárat létesítenek majd a harmadik ötéves tervben. Ka­posvár vízellátására és a szennyvíz elvezetésére szintén számottevő összeg jut A la­kásépítés nagyobb lehetőségei­nek megteremtéséért ugyan­csak sokat tesz a megye és a város vezetése. A program ke rétében gyorsítják Siófokon a kórház építésének ütemét, és az egészségügyi ellátás javítá­sára új kórház épül majd Nagyatádon. Az ipar és építő­ipar egyrészt már megkez­dett, másrészt előirányzott és várhatóan erőteljesebb ütemű fejlesztésével — bízvást mond hatjuk — fokozatosan megvál­tozik a megye arculata. Megindult az a munka is, amelynek az a célja, hogy ér je el legalább az országos át­lagszintet megyénk legfonto­sabb népgazdasági ága, a me­zőgazdaság. Az ebből adódó feladatok közül kiemelkedik meghatározó jellegénél fogva a szarvasmarha- tenyésztés, a burgonyatermesztés fejleszté­sének és a balatoni, a városi meg a konzervgyári zöldöve­zet kialakításának fontos mun kaja. A mezőgazdaság vala­mennyi részfeladatára — amelynek mindegyike önmagá­ban is jelentős — megvan a megyevezetésnek a szakembe­rek bevonásával készített tu­dományosan megalapozott, tes­tületekben megvitatott és elfo­gadott programja. Külön emlí­tésre méltó, a megyefejlesztés konkrét eredményeként érté­kelendő az a tény, hogy a so­mogyi helyzet ismeretében a Minisztertanács a termelőszö vetkezetek jövő évi állami tá­mogatását szabályozó 3004/8-as határozatában a talajvédelem tekintetében a tabi járást és a Zselicséget kiemelt körzetnek nyilvánította. E vidékek pa­rasztsága életkörülményeinek javításához a termelés fejlesz­tésének előmozdításával a párt és az állam ily módon is igyekszik hathatósabb tá­mogatást nyújtani. Nagyrészt készen vannak, a harmadik ötéves terv kidol­gozásakor teljességükben vég­leges formát kapnak a megye­fejlesztés irányelvei. A célt illetően idézzük a Szabad Föld említett vezércikkét: »Me­gyénk az eddigieknél nagyobb gazdasági lehetőségeket rejt magában. A felszabadulás előtti szinte évszázados mu­lasztások pótlása, a jelenleg is meglevő viszonylagos elmara­dás felszámolása, megyénknek T felzárkózása — megvalósítható célkitűzés. Ennek érdekében elsősorban saját erőnket kell megfeszíteni, a megye fejlesz­tését társadalmi kérdéssé, köz­üggyé kell tenni. Valameny- nyi üzemünkben, járásunkban, községünkben ennek szolgála­tába kell állítani minden szel­lemi erőfeszítést és anyagi eszközt.« együnk többet So- mogyért! — egyre gyakrabban hallható és immár ismert po­litikai jelszó ez. Mun­kára szólító programot hirde­tett meg vele pártunk megyei bizottsága. Nyomatékosan alá* húzzuk, hogy benne a somo­gyi munkások, parasztok, ér­telmiségiek, alkalmazottak ten­nivalóján a hangsúly: »Ami­kor a falu, a megye további fejlődéséről szólunk, ne más­ra várjon senki sem, hanem gondoljon saját magára, saját kötelességére, annak teljesí­tésére.« A mozgalom céljait a me­gyei vezetők mind szélesebb korban ismertetik. Beszélnek a programról a testületek kibő­vített plénumain, a tömegszer­vezetek össze jövetein, a párt­napok, az üzemi és falusi párt- és gazdasági vezetők téli tanfolyamain, a mezőgazda­sági szakemberek megyei ta­nácskozásán, a megyei tsz-ta- nács ülésén, a főorvosok érte­kezletén és másutt. Arra tö­rekszenek, hogy megyeszerte napról napra többen és töb­ben értsék meg a célokat, és elérésükért álljanak csatasor­ba. A Népszabadság .4 mai So­mogy címmel néhány héttel ezelőtt kétoldalas összeállítás­ban tárta olvasói elé a szó­ban forgó témát. A Somogyi Néplap rendszeresen helyt ad hasábjain a Tegyünk többet Somogyért-mozgalom céljaival összefüggő írásoknak. Lapunk ebből a szempontból elemezte az utóbbi hónapokban a tabi járás, a Zselicség, a somogyi homokhát helyzetét, vázolta Kaposvár fejlődésének irány­elveit, bemutatta a termékei­ről a világpiacon ismert Balac tonboglári Állami Gazdasá­got, ismertette a megye köz­ségfejlesztésének eredményeit, legutóbb pedig az erdőgazdál­kodásról, az erdőmunkásob életéről közölt képes riportot. A cikkekben is felvázolt célok és gazdagabb jövőt alapozó tervek a párt kezdeményezésé­vel megindított munka árán váltak ígéretes programmá. A bemutatott eredményekben benne van a somogyi dolgozók céltudatos erőfeszítése is. A program világos távlatot nyit a megye lakossága előtt; gyárban, szántóföldön, hivatal­ban és intézményben dolgozó embereknek egyaránt megmu­tatja személyes feladatukat. A megyevezetés a program vég­rehajtásának szolgálatába állí­totta tevékenységét. önálló kezdeményezésként fetárta és elemezte a helyzetet, megszer­vezte a fejlesztési tervek ösz- szeállítását, gondoskodott és gondoskodik a célok és lehető­ségek összehangolásáról, s hat­ványozott erőfeszítéssel mun­kálkodik azon, hogy kitartó munkával megvalósuljon a konkrét programmá egyesített, politikailag, szakmailag és tu­dományosan megalapozott fej­lesztési terv. A fő célra össz­pontosított erőfeszítés összes gyakorlati eredménye sorra- rendre azáltal születik meg, hogy a somogyi dolgozók né­pes sokasága a megyei párt- és állami vezetéshez felzárkóz­va naponta megteszi a magáét. ülőn ki is emeli a megyevezetés, hogy a távlati tervek min­dennapos szívós mun­kával válnak való­sággá, a jövő céljaiért napon­ta kinek-kinek meg keil dol­goznia. Hadd idézzük végeze­tül a Tegyünk többet So­mogyért című vezércikk záró gondolatát, amely a pártszer­vezetek feladatairól szólva hangsúlyozza: »Teremtsenek olyan közszellemet, amelyben minden tettre kész ember megérti: a központi támogatás és a helyi erőfeszítés össze­kapcsolásával becsületbeli ügyünk községünk, termelő- szövetkezetünk, megyénk to­vábbi előrejutásáért, felvirá­va napo K az ország többi vidékéhez való goztatásáért dolgozni.•

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom