Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1965. december 5. Az év minden napján szívükbe zárják őket... ÖREGEK NAPJA BALATONLELLÉN BOTRÁNYHŐSÖK szeretetteljes ünneplésre, a balatonlellei öregek napjára. A meghívó nem sokat árult el, csupán annyit, hogy a község tömegszervezetei közö­sen emlékeznek meg a falu öregjeiről, köszöntik ég meg­vendégelik őket. Ilyen meghí­vást ma már sokat hoz a posta. Nem új keletű dolog ez. Az országban szinte min. denütt íratlan törvénnyé, szép szokássá vált ez a kedves megemlékezés. Ez a kis ünnep­ség mégis arra késztetett, hogy írjak róla pár sort. Első­sorban azért, mert olyan meg­hitt, bensőséges és családias volt, hogy az ember valóban úgy érezte: szerettei között van. Hogyha egy idegen lépett volna a terembe, aligha hitte volna, hogy öregek napjára érkezett, mert a szépen meg­terített asztalok mellett fia­talos tekinteteket láthatott, jó hangulatot érezhetett, vidám beszélgetést hallhatott. Ker­tész Lajos tanácselnök kö­szöntője után dr. Takács Jó­zsef körzeti orvos beszélt az egybegyűlteknek. Idézte a múltat, az ifjúság korát, a ré­gi, kedves emlékeket. Tehet­te, hisz több mint harminc évet töltött együtt a lelkiek­kel jóban, rosszban, osztozva velük örömben, bánatban. — Nagy gondban voltunk — mondta többek között —, hogy erre a kis ünnepségre vajon kiket hívjunk meg, hisz Lellén a hatvan-hatvanöt éves ember fiatalnak érzi magát Ezért határoztunk úgy, hogy csak a hetven éven felülieket »invitáljuk meg erre az ösz- szejövetelre. — Így is 279 meghívót kellett szétküldeni. Ennyi hetven éven felüli él a faluban. Majd emlékeztetett arra, hogy a községben mi­lyen nagy mértékben sikerült leküzdeni a különböző pusz­tító betegségeket aminek eredményeképpen meghosszab­bodott az életkor. Nincs cse­csemőhalandóság. tüdővész, korai öregedés. Az öregek is egészségesek, jól érzik magu­kat, tele vannak életkedvvel. Hisz csak nézzünk körül eb­ben a teremben: ki érzi itt magát öregnek? Hányán va­gyunk öregek? S az egybe­gyűltek kórusban felelték, hogy itt nincsenek öregek, csak idősebbek. Az üdvözlést tartalmazó felirat is úgy kö­szöntötte a belépőket: »Üdvö­zöljük községünk idősebb la­kóit!« A jelenlévők külön szeretettel köszöntötték a falu két legöregebb emberét, aki a díszemelvényen foglalt he­lyet: Horváth Lajosnét, akit 94 évvel és Baluka Lajost, akit 87 évvel ajándékozott meg az élet. Mindketten jó egészségnek örvendenek. Hor­váth néni még úgy szorgos­kodik a ház körül, hogy néha a család tagjainak kell arra kérni, hogy pihenjen. A hivatalos ünnepség után úttörők köszöntötték az idő­sebb generáció tagjait. Bar- cza Géza cigányzenekara szol­gáltatta a talpalávalót. A tü­zes cigánymuzsikára csakha­mar megfiatalodtak a szívek, és a kort meghazudtoló fris­seséggel táncra perdültek a párok. Nem tévedünk, való­ban úgy perdültek. Novotni Laci bácsi, aki már rég maga mögött hagyta a 80. évet, egy 17 éves kislánnyal kezdte a csárdást. Amikor frisseségéért megdicsérték, csak annyit mondott tréfásan: »Hát még ha a kislány is úgy tudta vol­na járni, ahogy kell!« özv. Somogyi Lajosné 90 éves múlt, de ő sem mulasztotta el, hogy egy-két lépést táncoljon, s visszaidézze a múltat. özv. Lucz Istvánná Béla fiával járta, aki már szintén elmúlt hatvanéves. Az ünneplés véget ért. a ze­ne elhalkult, a szemekből fel­száradt a meghatottság köny- nye, lassan mindenki hazafelé indult. Valamennyien úgy éreztük, hogy ez az együtt töltött pár kedves óra csak szimbóluma az igazi megbe­csülésnek. az öregek tisztele­tének. Lellén nemcsak ezen az egy napon gondoltak az öregekre, hanem az év min­den napján szívükbe zárják őket a fiatalok. A család és a nagy közösség szeretete, gondoskodása veszi őket kö­rül. És így van ez rendjén. Gondoljunk arra, hogy egy­szer mi is megöregszünk. NOVEMBER ELEJÉN egyik éjjel Fehér István rendőr szá­zados néhány ácsorgó férfit és nőt látott a lakása közelében. Elhaladt mellettük, majd a férfiak hirtelen utánamentek, és rátámadtak. — Egyiküket ismertem, ko­rábban a rendőrségen dolgo­zott, onnan került a Kaposvári Járási Tanácshoz. Átkarolt, magához szorított, és megkér­dezte: Miért tettél sértő meg­jegyzést a feleségemre? Men­tegetőztem, hogy valami téve­dés lehet a dologban, de akkor már ütni kezdtek. A földre zu­hantam. A megtámadott rendőrtiszt feltápászkodott, s a távozók után ment: — Higgyék el, valami téve­dés lehet a dologban — akar­ta magyarázni, de újra rátá­madtak, s ismét záporoztak az ütések. A három férfi addig ütötte áldozatát, amíg ájultan nem maradt a földön. S utána, mint akik jól végzeték dolgu­kat, elfutottak. Fehér Istvánt a felesége vi­tette a mentőkkel a kórházba. Hamarosan kézre kerültek a támadók: Vidor Ferenc, a Ka­posvári Járási Tanács igazga­tási osztályának főelőadója és két sógora: az Amerikában élő és rokoni látogatáson itt­hon tartózkodó Glávics Tibor és testvére, Glávics István. Vallomásuk lényege: — Részeg volt Fehér, alig állt a lábán. Belekötött a fele­ségembe, illetve a testvérünk­be, kötekedni kezdett. Mi csak Vidor Ferencné becsületét véd tűk. AZT HITTÉK, hogy senki sem látta a támadást, így azt mondhatnak, amit akarnak. Az ügyészségnek lapunkban meg­jelent felhívására azonban töb­ben jelentkeztek, akik látták a jelenetet, illetve nem sokkal később érkeztek az eset szín­helyére. — Megdöbbenve néztem ven­dégemmel együtt, hogyan ütik, csépelik a tehetetlen embert. A fejére húzták a kabátját, hogy ne lásson, és ne védekez­hessen ... — állítja két tanú is. — Munkából mentem haza­felé, amikor egy ablakból ki­szóltak, hogy a földön fekszik egy ember, nagyon összever­ték, segítsek rajta. Azután, hogy fölemeltem, elmondta, kik verték meg. — Dulakodtunk, lökdösőd­tünk ... — Ennyit ismert el Vidor, akinek felháborító tet­tét mindenki megdöbbenéssel hallotta, hiszen az egykori bokszolót nem ismerték garáz­da embernek. — Nyakánál fogva a földre löktem, s egyszer fejbe ütöt­tem — ennyit vall be Glávics Tibor. Ez az amerikás disszi- dens törve akarta beszélni a magyart, s csak az ügyész uta­sítására emlékezett anyanyel­vére. (Arra viszont emlékez­hetett volna, hogy hatósági kö­zeg elleni erőszak miatt egy­szer már elítélték.) Öccse, István sem ismeri be, hogy bántalmazta a rendőr­tisztet. — Akkor értem a helyszínre — mert visszamentem egy üveg borért —, amikor mér nem volt szükség a beavatko­zásra — állította határozottan. Arról azonban megfeledkezett, hogy a verekedés hevében az üveg bort a földre tette, és otthagyta az összevert ember mellett. Különben sem olyan ő, aki ha lát egy kis vereke­dést, messzire elszalad. Egy­szer a Vörös Csillag Filmszín­házban verekedést provokált — éppen Fehér István vezette ki a moziból —, s garázdaság miatt a bíróság 6 hónapi fel­függesztett szabadságvesztésre ítélte. ELŐZETES LETARTÓZTA­TÁSBAN várják mindhárman a tárgyalást, illetve a bíróság ítéletét. Az ügyészség súlyos testi sértés bűntette miatt emelt ellenük vádat. Szalai László Javult a közbiz onság, csökkent a közlekedési balesetek száma a nagyatádi járásban (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács V. B. pénteki ülésén a köz­rendről és a közbiztonságról tárgyaltak. Megállapították, hogy a múlt év decembere óta rablás, szándékos emberölés, súlyosabb erőszak, bűncselek­mény nem fordult elő a járás­ban. A rendőrség munkájában a megelőzés került előtérbe. Ehhez sok segítséget kaptak a tanácsoktól is. A társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűn- cselekmények száma az 1964. évihez viszonyítva 8 százalék­kal csökkent. Ez annak is kö-* szűnhető, hogy az idén mint egy kétszáz előadást és csopor­tos beszélgetést rendeztek £ társadalmi és a személyi tulaj­don védelméről, a közlekedés­ről, az ifjúságvédelemről. Eze­ken az előadásokon mintegy tízezren vettek részt. 205 fi­gyelmeztető levelet küldtek a gazdaságvezetőknek, javasolva a feltárt hibák megszüntetését. A vb megvitatta a járás köz­lekedési helyzetét is. A propa­gandamunka és az intézkedési terv eredményeként javult a közlekedési fegyelem, s bár a járművek száma növekedett, kevesebb közlekedési baleset örtént. Eredményes volt az 'koholizmus elleni küzdelem is. Gy őrs intézkedési! Sok szó esik mostanában a szállítókapacitás helyes ki­használásáról és a költsé­gek csökkent isiről. A ren­delkezés azonban néhol ép­pen a céllal ellenkező kö­vetkezményekkel jár. Jel­lemző példa erre az alábbi gyakorlat: A TÜZÉP-telepek három év óta csak 500 és 1000 dara­bos, sorszámozott téglautal­vánnyal adhatnak ki téglát. A Téglaipari Tröszt utasítása szerint a téglagyárak egysze­ri kiszállításra csak az utal­ványon feltüntetett mennyi­ségű téglát adhatják ki. Még folyamatos szállítás esetén sem térhetnek el ettől. Emiatt nemegyszer hangos viták, veszekedések fordul­nak elő. A Tabi Szociális Otthon részére pé'dául 10 000 darab téglára adott kiutalást a TÜZEP tíz, egyenként ezer darabra szóló utalványon. Az otthonnak van lovas ko­csija. Meg akarták kezdeni a tégla elszállítását, erre azon­ban nem kerülhetett sor. A kocsira ugyanis egyszerre csak 300 darab téglát rakhat­nak fel, ekkora mennyiséget azonban a téglagyár nem ad ki. így a szociális otthon lo­vai pihenhetnek, a téglát pe­dig olyan idegen szállítóesz­közzel kell elszállítani, amelyre egyszerre ötszáz vagy ezer darab téglát lehet felrakni. Ugyanez a helyzet a 2,5 tonnás tehergépkocsik­nál is. A magasított téglából 750 darabot szabad rájuk fel­rakni. Így a kocsik ra':terih­lete ki van használva, és a teher sem haladja meg az előírt súlyhatárt. Sajnos, itt is érvényes az utasítás. Vagy ötszáz vagy ezer! A szállíttatok és a gépko­csivezetők nagy gondban vannak. Ha csak ötszáz tég­lát raknak fel, nincs kihasz­nálva a kocsik kapacitása Ha viszont ezret, akkor meg az esetleges ellenőrzéskor megbüntetik őket. így azt a módszert választják, hogy a téglagyárból egy-egy fordu­lóval kihoznák az ezer tég­lát, s ebből 250 darabot a közelben leraknak. A követ­kező fordulóval pedig ötszá­zat hoznak ki, s a korábban ledobott mennyiséget ismét felrakják a kocsikra. Még sorolhatnánk a példá­kat, hogy mennyi kárt okoz ez a merev utasítás. Várjuk az illetékesek gyors intézke­dését, az ésszerűtlen gyakor­lat sürgős m',gszünt’’tését! Pénzár Ferenc W. L. IfnCC bácsi Mikében így ismerik Szentes Imrét, előadásait mindig nagy érdeklődés előzi meg. Amikor hétfőn este kiszállt a gépkocsiból a községi tanács előtt, tíz-tizenkét kisdiák várta már, s így köszöntötte: — Jó estét, Imre bácsi! Sorban kezet fogott velük, mindegyikhez volt egy-két kedves szava. Pár perc múlva a mozihelyiségtoen csaknem százan hallgatták az előadását. Idősek és fiatalok, tsz-tagok és gimnazisták figyelték érdeklődéssel, ö szinte tűzbe jött, szép mondatokba öntötte gondolatait a naprendszerről, a ^csillagképekről. A bonyolult űrtudomány mint mese ért el a hallgatókhoz. Imre bácsi népszerűén ad elő, ezért tud bará­ti, közvetlen kapcsolatot teremteni közönségével. Már másfél órája beszél, amikor óvatosan az órámra mutatok. Szomorú fejbólintással jelzi, hogy igen, be kell fejeznie az előadást. Befejezésül megígéri hallgatóinak, hogy nyáron ismét eljön, s akkor a szabad, csillagos ég alatt beszél a csillagképekről. Tíz évvel idősebb századunknál Imre bácsi. Már nyug­díjas, de ügybuzgalma nem lohad. A gépkocsiban elmondja, hogy szeptember óta ez volt a kilencedik ismeretterjesztő előadása, s még sok előadást szeretne tartani, főképpen falun. Gulyás József Nagyatád, Kossuth u. 1. ílv,í<fzi a feladatát a TenUes bu A rinyaújnépi úttörőcsapat Tenkes őrse napraforgót ros­tált, kukoricát szedett a termelőszövetkezetben. Részt vett az őrs nyolc tagja a legelőtisztításban, sőt még vadgesztenyét is gyűjtöttek a gyerekek. Közösen döntjük el, milyen fel­adatokat tűzzünk ki magunk elé. Már a titkos feladatunkat is elvégeztük. A termelőszövetkezettől pénzt kaptunk a krumpli- és a kukoricaszedésért. Ezt félretesszük, s még gyűjtünk hozzá, hogy kirándulhassunk a Balatonra. Füle Erzsi rünyaújnép, Fő utca 43, Befutóul a s&él a vonatba Második éve járunk vonattal a fonyódi gimnáziumba. A hétórás vonaton, amely Siófoktól Fonyódig közlekedik, min­dig van diákkocsi. Nemrégen kaptunk egy középajtós kocsit. Nagyon örültünk neki, bár igen kicsi, a peron is zsúfolt, az ajtót estik akkor tudjuk becsukni, ha összepréselődünk. Saj­nos, a középső peron egyik ablaka egy hét óta ki van törve, befütyül raj'ta a Balaton felől fújó szél. Vajon mikor javít­ják meg az ablakot? Két megfázott gimnazista KÉTHETES TANFOLYAMON * ,, SÄ , - ■■ '' vesznek részt Balatonaligán, a Magyar Szocialista Munkáspárt üdülőjében megyénk fa­lusi vezetői. A párttitkárok, termelőszövetkezeti elnökök és özségi tanácselnökök má­sodik csoport ja tanulmányoz u most a pártáiét, a vezetés és gazdálkodás Időszerű elvi ■s gyakorlati kérdéseit. A tésn'! ről előadást hallgatnak, majd járásonként! beosztásba!’ megvitatják a tapasztalatokat és a tennivalókat. Képünkön: Csoportos foglalkozáson a fonyódi jura*beliek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom