Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 196.'S. december **, ALKALMAS VAGY ALKATMATLAN? Elgondolkoztató levelet kapott a minap a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. A levél »Igazgató Elvtársi Amikor soraimmal megkeresem, egy olyan esetleges, később bekövetkező hiba megelőzése a szándékom, melyben úgy az ön Irányítása alatt működő vállalat, mint vállalatunk egyaránt érdekelt. A siófoki kórház százmilliós nagyságrendű beruházását egy igen fiatal, kétségtelenül Ügyes technikusfiú irányítja építésvezetői szinten. A kolléga tapasztalatai, szakismeretei azonban még némi fejlődést, tanulást igényelnek. A nagyságrendje mellett tartalmában rendkívül bonyolult kórházépítés szakszerű lebonyolítását az ö irányítása alatt nem látom megnyugtató kezekben. Pillanatnyilag semmi olyan konkrét jel nem mutatkozik, amely ezen aggodalmunkat alátámasztaná. Mégis indokoltnak tartom e levél megírását abból a célból, hogy javasoljam Önnek. valamint vállalatának ezen helyzet felülvizsgálatát és az építésvezetés szükség szerinti megerősítését. Ismételten hangsúlyozom, hogy a művezetésre helyszínre kiszálló tervezőink a mai napig nem jeleztek semmi olyan dolgot, amely azt igazolná, hogy a munkahelyen a szakszerűség tekintetében valami hiba van. Erre csupán az építésvezető fiatal kora, és ... Cgy gondolom, hogy esetleg a Megyei Pártbizottság segítségével lehetőség nyílna arra, az eddig végzett munka teljes mértékű elismerése mellett, hogy nagyobb gyakorlatú, esetleg képzettségű szakember irányítsa a további munkálatokat.^ nem ismeri személyesen ezt az ügyet, vagy rosszul tájékoztatták. A vita A megyei pártbizottság ipari osztályán együtt ülnek a »-fiatalság« jogán vádolók: Bálint János igazgató, Felcser László irodavezető és a »mély vízbe dobott, jól úszó fiatal« védői: Ozsváth Károly főmérnök és Vass Lajos, a vállalat pártbizottságának titkára. Szikszai László, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője kezdi: — Nem értjük ezt a levelet. Azért kérettük ide az elvtársakat, hogy magyarázzák meg. Okozott-e kárt a népgazdaságnak az, hogy Fiala Ferenc fiatal? Ozsváth főmérnök: — Nem! Sőt! — És tényeket sorol: — A siófoki kórház terveit a debreceni tervezőiroda készítette. E tervek alapján építették Orosházán a kórházat. Rengeteg probléma van azzal az épülettel. A pécsi iroda minden változtatás nélkül a helyszínre adaptálta. Az, hogy Siófokon nincs baj, Fiala Ferencnek és Németh Ká- rolynak a húszéves gyakorlattal rendelkező főépítésvezetőnek az érdeme. Fiala háromszor Is elment Orosházára, és nálunk kiszűrte a hibákat Ha menet közben problémák keletkeztek, azonFiala munkájával. Elégedett a minisztérium műszaki ellenőre is. Az építkezést megtekintette az egészségügyi miniszter, ö is megdicsérte Fialát Hasonlóan értékelte Fiala munkáját Borovi Péter, az Építőipari Főigazgatóság helyettes vezetője. Felcser László irodavezető: — Többször részt vettem a helyszíni művezetés ellenőrzésén. Fiala minden volt ott Főpallér, kitűző és így ta- vább. Igazolta önmagát! Mellette szól, hogy ő ismeri legjobban az építkezést. Ügy tudom, másfél éven át éjjel- nappal ott tartózkodott. — Nem azért írták ezt a levelet, hogy ha netán mégis probléma lesz, védekezésül lobogtatni lehessen: Lám, mi megmondtuk?! Mossuk kezünket?! — kérdem. Bálint igazgató nem sértődik meg: — Nem! Éppen Fiala érdekében! Hátravan még az alvállalkozók összehangolása. »Dörzsölt« partnerek az alvállalkozók. Nagyon vigyázni kell velük. Most is azt állítom, hogy Fiala túl fiatal, és nincs meg a kellő tapasztalata. — önt hány éves korában dobták be a »mély vízbe«? — Huszonöt éves koromban neveztek ki főmérnöknek. A saját bőrömön tanultam meg, hogy mit jeharminc év az építésvezetők átlagéletkora. Tapasztalataim szerint egy építkezést jobban rá lehet bízni egy lelkes technikusra, mint egy kényei meskedő mérnökre. A mérnökök fáznak a kivitelezéstől. Tőlünk az utóbbi tizenöt évben huszonnégy mérnök vett búcsút a kivitelezéstől. Jelenleg nyolc mérnökünk van. Ebből hat a vezetésben. Vass Lajos: — Ml is tudjuk, hogy az alvállalkozók közös nevezőre hozása nem kis feladat De miért ne bízzunk ennél is Fiaiéban? Segíti a főépítésvezető, a diszpécser és a központ. Hogyan festene, hogy eddig kiválóan dolgozott, és most meg egyszerűen leváltjuk, mert nem bízunk benne? Mi továbbra is bízunk benne. Hisszük, hogy ezek után is megállja a sarat! Bálint igazgató: — Ismétlem, ml jó szándékkal írtuk a levelet. Mindannyian felelősséggel tartozunk a népgazdaságnak! — És ha ez a jó szándék összetör valamit Fiala Fe- rencben? Azért ki a felelős? — Azt nagyon sajnálnánk. Szikszai László osztályvezető: — Föl kell keresni Fiala Ferencet, és meg kell neki mondani, hogy bíznak benne, nal megoldást kért a tervezőktől. Bálint igazgató: — Ez így igaz. Hangsú- ] mi jó A levél másolatát a megyei pártbizottság ipari osztályának is megküldték az __ w _o__ a lábbi sorok kíséretében: j lyozni szeretném. »Kérjük, hogy felmerült ag- j szándékkal írtuk ezt a lé- godalmunkat megfontolni, és velet amennyiben szükséges, mcg-! Vass párttitkár: felelő intézkedéseket fogana-' _ Ml elégedettek vagyunk tosítani szíveskedjenek.« lent fiatalnak és tapasztalatlannak lenni... Ozsváth főmérnök: — Lengyelországi tanul- mányutamon láttam, hogy a mieinknél nagyobb építkezéseket vezetnek húsz-huszon- két éves fiatalok. Nálunk hogy továbbra is így dolgozzon! Vass Lajos párttitkár: — És le kell vonni egy tanulságot ... Méghozzá sürgősen! Németh Sándor Mindkét levelet Bálint János Ybl-díjas tervező, az ÉM Pécsi Tervező Vállalat igazgatója írta. A levél és híre majdnem összetört valamit Fiala Ferenc építésvezetőben. A cáfolat * 4 GÁTLÁSTALANUL CSALT, VISSZAÉLT BEOSZTÁSÁVAL, AZ EMBEREK JÓHISZEMŰSÉGÉVEL Az építőipari vállalat főmérnöke ezt a választ adta a pécsi igazgatónak: ►►A levélben közölt aggályoknak ilyen értelmű fölvetését nem tartom indokoltnak, mert: t. a kórház épülete szerkezetileg, lényeges műszaki hiba nélkül elkészült; 2. Németh Károly föépítésvezető, aki állandó ellenőrzést és segítséget tud biztosítani, húszéves gyakorlattal rendelkezik; 3. az egyéb rendelkezésre álló műszaki dolgozók nagy része is fiatal, úgy csak ezen indokkal mellőzése nem magyarázható, főleg, ha szorgalmasan dolgozik is (termelékenysége a vállalatnál a második legjobb); 4. az építésvezető panaszkodott nekem, hogy a terveknél sok a megoldatlan, bizonytalan intézkedés. Ezek után nem el- gondolkodtató-e ez a levél?« A Somogy megyei Főügyészség hosszas nyomozása után elkészült a vádirat Hanich Ferencnek, a városi tanács volt anyakönyvi előadójának bűnügyében. Hanich visszaélve beosztásával, az emberek jóhiszeműségével, tájékozatlanságával, gátlástalanul csalt, zug- írászatot folytatott — Annyira határozott és magabiztos volt, olyan udvariasan viselkedett, hogy nem is gondoltuk, becsap bennünket, jogtalan pénzt követel tőlünk — vallották a tanúk. Valóban: sem ők, sem pedig a tanács vezetői nem gondolták, hogy a sima modorú, a mindenkivel előzékeny ember jogtalan anyagi előnyök szerzésére használja fel beosztását. lyen taxiköltséget, napidíjat Is követelt, mondván, hogy ez megilleti, mert senki sem kívánhatja, hogy a taxit saját zsebéből fizesse. Még olyankor is elkérte a pénzt — ötven, száz forintot —, amikor gyalog vagy a tanács kocsijával ment Olyantól is követelt, akinek adni kellett volna ! özv. Papp Sándorné Dimitrov utca 57. szám alatti lakos házörökségét először 100 000 forintra becsülte, majd leengedte 70 000-re. Az egyedülálló, nem dolgozó asszonytól 600 forintot kért. — Alkudtam, nem engedett... Abba »nagylelkűen« beleegyezett, hogy tartozásomat elhelyezkedésem után adjam meg. Két hónap múlva át is adtam a pénzt Három testvér örökölte Szabó Györgyné Gilice utca 2. számú házát. — Tőlünk 900 forintot kért. A tanács előtt várt, ott adtuk át neki a pénzt. Gelencsér Lajosné örökségét először 150 000 forintra értékelte, majd leengedte hetvenezerre. Ezért a szívességért 200 forintot kapott. A Micsurin utca 55. szám alatt lakó özv. Stri- gán Imrénével »jószívűségéről« akart bizonyságot tenni: — Felszámolhatnék magának kiszállási költséget is, de mivel látom, hogy szegény asz- szony, megelégszem százötven forinttal. Zádori László Honvéd utcai nyugdíjastól 500 forintot követelt. S mivel nem tudott azonnal fizetni, elismervényt íratott alá vele, hogy pénzt adott neki kölcsön. Zsalakovics Sándor vízvezeték-szerelő három vasárnapot dolgozott Hanich fonyódligeti villájában díjtalanul, így szolgálta meg, amiért a 110—120 000 forintra értékelt házat végül 70 000-re becsülte. Zsebébe csúsztattam 300 forintot... Sajnos, akadtak olyanok is,! akik azt gondolták, hogy a' »csúszó« megilleti Hanichot. Pintér István, mert Hanich gyorsan fölvette a hagyatéki leltárt — a helyszínre sem ment ki —, a zsebébe csúsztatott 300 forintot. Hanich nem sértődött meg akkor sem, amikor özv. Novak Ágostonná a zakójának felső zsebébe dugott taxira egy százast. Gyurákovics Lajos, a Sütőipari V. dolgozója 1000 forintot fizetett egy ajándékozási szerződésért Hanichnak. Az ími-olvasni nem tudó Bogdán Sándornak is elvállalta hagyatéki ügyének, illetve ajándékozási szerződésének elintézését. Illeték fejében négyezer forintot kért tőle, bár csak 3000 forintot kellett volna. Ezret önmagának tartott meg. Hanich akkor bukott le, amikor özv. Juhász Józsefné kaposfü- redi lakost akarta becsapni. Vállalkozott arra, hogy a leltárjegyzőkönyvet meghamisítva a négyszobás házat háromszobásnak tünteti fel. Ezért háromezer forintot kért. Két részletben átvett Juhásznétól 1800 forintot, a többit — bár sok esetben követelte — már nem kapta meg, mert visszaélése a megyei tanács tudomására jutott, és megindult ellene az eljárás. Valótlant állítanak, az állásomra törnek Hanich Ferenc tagadja bűneit. Azt állítja, hogy többen megkísérelték lepénzelését, ő azonban mindenkinek megmondta, hogy ez a munka hivatali kötelessége, nem fogadhat és nem is fogadott el pénzt senkitől. — Valótlant állítanak, állásomra törnek — hangoztatta. összesen 11 800 forintot csalt ki Hanich Ferenc jogtalanul, legalábbis ennyit tudott rábizonyítani az ügyészség. Ennél azonban sokkal nagyobb az az erkölcsi kár, amelyet visszaéléseivel a tanács tekintélyének f okozott! Szalai László Mit mondanak azok, akik ismerik Fiala Ferencet? Zeleznik Sándor igazgató: — Annak örülnénk, ha legalább tizenöt-húsz ilyen fiatalunk volna. Agilis! Szívvel és ésszel dolgozik. Ha igaza van, bátran ráver az asztalra. Vass Lajos, az építőipari vállalat pártbizottságának titkára: — Igaz, hogy külsőre fiatalos, de jó építésvezető. Tisztelik és szeretik a dolgozók, jól szervezi meg a munkát. A kórház építői az élvonalban állnak. Az engedélyezettnél kevesebb létszámmal a tervezettnél többet termeltek. Ozsváth Károly főmérnök: — Fialát én neveztem ki. Azért, mert bíztam benne. Most, hogy tető alatt van az épület, amikor már túl van a nehezén és bizonyított, most váltsam le? Szó sem lehet róla! Egyszerűen nem értem Bálint igazgatót Fölöttem járt az egyetemen, ifjúsági vezető volt, nagyszerű tervezőként tartja számon a mérnöki társadalom. Azt hiszem, Bálint igazgató Ha kevesebbre értékelem, én károsodom... Hanich Ferenc az anyakönyvi teendők ellátása mellett hagyatéki leltározást is végzett. Ez úgy történt, hogy az örökösök bejelentették a halálozást, 6 pedig a helyszínen fölvette a hagyatéki leltárt, s ennek alapján — ha csak nem módosították — fizették az örökösödési illetéket. Hanich hamar rájött arra, hogy beosztása milyen jó alkalmat ad neki jogtalan előnyök szerzésére. Mindenütt azzal kezdte, hogy az ingatlan értékét a ténylegesnél jóval magasabbra becsülte. Ha az örökösök ezt sokallták, így válaszolt: — Ezért százalékot kapok, s ha kevesebbre értékelem, akkor én károsodom. Senki sem gondolta, hogy ez neki munkaköri kötelessége, tehát fizetésén kívül más nem illeti meg ezért. Akadtak, akik egyezkedtek vele, s ő könnyen ráállt, hogy a becsült összegből 20—30 000, sőt 40 000 forintot is elengedjen. Persze nem ingyen: elvárta, sőt megkövetelte, hogy »engedékenységét« megfizessék. Ahol belenyugodtak az első becslésbe, onnan sem távozott üres kézzel: egy, másfél, két százalék közreműködési díjat kért a feléktől. A legtöbb heFENYOFAVASAR TALÁLKOZÁS Hideg volt. A váróterem ablakai elhomályosodtak. Az öreg vaskályha, melyben a vasutasok menetrend szerinti pontosággal szokták megrakni a tüzet, alig melegítette föl a levegőt. Sokáig egyedül ültem a váróterem kopott padján. Ügy látszott, hogy a faluból senki sem akar utazni. Egyszer csak nyílott az ajtó. Egy magas, csizmás, télikabátos ember lépett be. Amikor mellém telepedett, ismertem rá. — Jóska! Szervusz, barátom, de rég láttalak! — Szervusz — mondta a bikaerejű férfi, és nyújtotta óriási tenyerét. — Hol dolgozol? — Ott, ahol korábban, a járási székhelyen. — Annál a vállalatnál, amelynél azelőtt is dolgoztál? Igyekeztem eltitkolni, Rogy meghökkentem. Azt hallottam ugyanis, hogy azt a vállalatot hamarosan megszüntetik. Vajon tudja-e ezt Jóska? Vagy mit sem sejt még? Igen, ez az utóbbi a valószínű — gondoltam. Hamarosan meg is győződtem róla, hogy így van. Egy napon majd behívják az igazgatói irodába, és közlik vele, hogy megszűnt a vállalat. A szél megrázta az ablakokat. A hó végigporzott a vágányokon. Meg kellene neki mondani, hogy mi vár a vállalatára. Ne érje meglepetés. — Ma rekedtre beszéltem magam ebben a faluban — szólalt meg hirtelen. — Megszűnik ott egy Mrendeltség — magyarázta. — Három embernek kell más munkahelyet szerezni. Tegnap tárgyaltuk ügyüket a járási pártbizottságon. Tudod, tagja vagyok a pártbizottságnak. Mindhármuknak megvan már az új állása. Kettőnek ugyanannyi marad a fizetése, mint ameny- nyi volt. A harmadiknak kétszázötven forinttal kevesebbet akarnak adni új helyén. Most azért harcolunk, hogy ne legyen kevesebb a keresete. Szeretnénk, ha neki megfelelő helyre kerülne. Az elvtársak úgy döntöttek, tárgyalni kell az illető új vállalatának vezetőjével. Bejárt a vonat. Felszálltunk. — Miért beszélted rekedtre magad? — kérdeztem a vonatban. — Órákig magyaráztam az egyik érdekeltnek, hogy nem kerül az utcára... Én nem tudok ebből az állásügyből ekkora problémát csinálni. Hogy miért? Nézd, ebben az ország-' ban senkinek sem kell koldulnia az utcán. Itt minden becsületesen dolgozó ember megtalálja helyét és számítását. Elhallgatott. Aztán folytatta: — Nekem ez a második munkahelyem. Az elsőről úgy hívtak ide. Ügy gondolták, hogy itt is megállóm a helyemet. Ha holnap azt mondanák, itt nincs rám szükség, s menjek máshová dolgozni, akkor venném a kalapomat, és mennék. Nem töröm azon a fejemet, hogy mi lesz velem, hogyan tudnék minél jobb helyet kihalászni. Azok az emberek, akik mindig azon töprengenek., mi lesz velük, hova menjenek, nekem nem nagyon tetszenek. A vonat fékezett. Barátom felállt, fölvette télikabátját, és a kezét nyújtotta. Leszállt. Lehúztam az ablakot, meg akartam tőle kérdezni, mikor találkozunk. — Ne haragudj — mondta —, sietek. Rám bízták annak az állásra váró embernek az ügyét, akiről beszéltem. Ma találkozom az illetékesekkel. Búcsút intett, ezután elindult az állomás niellett várakozó gépkocsi felé. Határozott, nagy léptekkel ment. Csizmája nem csúszkált a hóban. Szegedi Nándor Ünnepi televízió- és rádióműsort csak jó készülékkel hallgathat! Idejében javíttassa meg készülékét a Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat siófoki kirendeltségénél, a Sió-hídnál. (9839)
