Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-07 / 288. szám

Kedd, 1965. december 7. 5 SOMOGYI NÉPLAP Őszintén a kisiparosokról ma miatt — akadályba ütközik. Akadnak, akik a kisiparosok tevékenységét szükségtelennek tartják. Néhány divatos, jól jö­vedelmező szakmát űző iparos láttán sokan átlalánosítanak, és megfeledkeznek arról, hogy a lakosság javító-szolgáltató igényeinek kielégítésében igen nagy feladat hárul a kisiparos­ságra. Kedvező a légkör Erről beszélgettünk Endrédi Zajossal, a KIOSZ megyei tit­kárával és Palotai Lászlóval, a kaposvári városi és járási he­lyi csoport vezetőjével. El­mondták: a néhány napja meg­tartott megyei választmányi ülésen is szóba került, hogy a múlt év augusztusában élet­be lépett módosított ipartör­vény kedvező légkört teremtett a kisiparosok működéséhez. Ezt bizonyítja például, hogy ez év áprilisától szeptemberig 251 új iparengedélyt adtak ki, s az iparengedéllyel, illetve működési engedéllyel rendel­kezők száma 2797 Somogybán. Az idén 77 iparos adta vissza engedélyét, viszont 70 kért működési engedélyt. Mindössze kilenc vízvezeték-szerelő Egyes szakmákban viszony­lag sok, néhányban pedig fel­tűnően kevés az iparos. Az épí­tőiparban 637 — ebből 256 a kőműves —, a textilszakmában — szabó és varrónő — 471, a bőriparban — cipész, szíjgyár­tó — 315, a faiparban 255, a vasiparban 190 dolgozik, míg a képesítéshez nem kötött sza­badiparban 363. Nagyon kevés a villanysze­relő, a szobafestő, a kútásó. Vízvezeték-szerelő pedig mind­össze kilenc van az egész me­gyében, s közülük öt Kaposvá­ron dolgozik. A kisiparosok 712 tanulót ne­velnek. A KIOSZ — együttmű­ködve a tanácsokkal — arra törekszik, hogy főleg azokban a szakmákban szerződtessenek tanulókat, amelyekben jelenleg kevés az iparos. Ez azonban — éppen az iparosok csekély szá­A kilenc vízvezeték-szerelő 16, a szobafestők 41, a villanysze­relők 43 ipari tanulót foglal­koztatnak. A kútásó szakmá­ban egyetlen tanuló sincs. A 256 kőműves is csak 124 tanu­lót nevel. V ándorte vékeny ség, iparbővítés A kis falvak nem biztosítják az iparosok megélhetését, s a ktsz ek sem nyitnak fiókot eze­ken a helyeken. S bár a javító- szolgáltatásból egyre nagyobb részt vállalnak az fmsz-ek — erről tárgyaltak a megyei ta­nács vb legutóbbi ülésén —, 23 községben nincs cipész, 78-ban férfifodrász, 178-ban pedig női fodrász. Enyhítene a hiányon, ha a tanácsok mind több mű­ködési engedélyt adnának ki — persze csak ott, ahol indo­kolt —, s több iparos vállalná a környező falvak ellátását is. Jelenleg például 14 fodrász 30 községet lát el ilyen módon. Néhány járásban (Marcali, Barcs) azt tapasztalni, hogy a tanácsok iparpolitikai tevé­kenysége nem kielégítő, leg­alábbis nem törekednek elég­gé a kisiparosak munkájának megkönnyítésére. Pedig enyhít­hetne az iparoshiányon az is, h® a kisebb községekben ked­vező feltételeket teremtenének letelepedésükhöz. Alkalmazhat­ná őket az fmsz felvásárlónak vagy más olyan munkakörben, amelynek ellátása mellett ipa­rukat is folytathatnák. így ha­tározott egyébként a megyei tanács vb is. Menekülés a kontárok elől Egy Kaposvár környéki kis­iparos panaszolta el nemrégen, hogy a kontárok miatt alig akad munkája, s hovatovább kénytelen lesz elmenni a falu­ból másutt keresni a megélhe­tést. Igáiból a közelmúltban köl­tözött el két kőműves, mert nem akadt elegendő munkája. Annál több volt a kontárok­nak! Zavartalanul végez ma­gánmunkákat a községi tanács építőbrigádja a járási tanács felszólítása ellenére. Már több mint három hónapja, hogy föl­fedték a szabálytalanságot, de még senkit sem vontak fele­lősségre. A tanácsok szabálysértési előadói gyakran túlságosan enyhén bírálják el a kontárok tevékenységét, a kiszabott bír­ságok összege nevetségesen ke­vés. A kontárnak nevét oda­adó és tevékenységét elősegítő Kovács László kaposvári kő­művest pl. mindössze 150 (!) forintra bírságolták meg. Gyors ja vitás, szakmai továbbképzés A becsületes kisiparosok megérdemlik a segítséget, hi­szen nem a könnyű haszon- szerzés vágya vezeti őket, ha­nem az, hogy munkájukat a lakosság megelégedésére végez­zék. Közülük mintegy hatva- nan vesznek részt az év elején indított gyorsjavító szolgálta­tásban. Ezek a kisiparosok vállalták, hogy a hozzájuk be­adott holmikat 24—48 óra alatt kifogástalan minőségben meg­javítják. Szinte minden helyi csoport rendszeres téli oktatást tart, ahol általános műveltsé­güket, szakmai tudásukat fej­lesztik. Siófokon már tavaly el­kezdték a német nyelv tanulá­sát, az ősszel újabb két tanfo­lyam indult. A KIOSZ neves fővárosi szakemberek közre­működésével szakmai tovább­képzést tart elsősorban fodrá­szoknak. villanyszerelőknek, szabóknak és varrónőknek. S mindezt azért, hogy többet tehessenek a lakosság szolgá­latában. Szalai László Most jelent meg Hubay Miklós: A megváltó mu­tatvány. örsi Ferenc: Színház ri­valda nélkül (3 játék). Aprily La­jos: Jelentés a völgyből (versek). Békési Gyula: Haza találni (ver­sek). Magvető Kiadó, Aziz Nesin: Fordítások és fer­dítések (humoreszkek). Vinogra­dov: Rózsa és kereszt (regény). Ellő: Vittorini: A vörös szegfű (3 kisregény). A vaüóc (szovjet írók elbeszélései). Robert Escarplt: A literatron (kópéregény). Európa Kiadó. Wells: Az istenek eledele (fan­tasztikus regény). Illyés Gyula: Dőlt vitorla (versek). Szépirodal­mi Kiadó. Vinokurov: Felszáll a repülő­gép (regény). Görög mondák és regék (gyűjtemény). Hegedűs Gé­za: Korona és kard (regény). Szántó Tibor: Tízezer rendszám (regény, Kozmosz Könyvek soro­zat). Móra Ifjúsági Kiadó. 'énytelen, szürke revi­zor, de olyannyira szürke, hogy még a sajtó sem vette észre: nem írt róla az újság, nem nyilatko­zott a rádióban, a tv-ben. Nem tartozik a kiváló munlcaerők közé, és a fehete utakon sem járatos, így a figyelem reflek­tora is messzire elkerülte. Se autója, se villája, de még csa­ládja sincs, csak betétkönyve. De erről — mármint a köny­vecskéről — senki sem tudott. Történt egyszer, hogy nagy lépésre szánta el magát. Mi­cike, a többszörösen vesztesé­ges Pántlikagyár egyik gépíró­nője megrezegtetett benne egy húrt, úgyhogy mélységes-mély szerelem járta át tetőtől talpig Ekkor jött az elhatározás. — Egy életem, egy halálom, Micike lesz a párom —• szülte a rímbe iparkodó gondolatot a revizori agy. Aztán így szövö­gette a jövőt: — Induló egyen­leg negyvenezer. Ebből bútor­vásárlás, mondjuk, húszezerért, marad húszezer a bevételszám­lán. A kiadási rovatba kerül további ötezer, ebből ruhát ve­szek, s még mindig marad be­vételi egyenlegként tizenöt- ez'~ s .zeadott és kivont ak- fj kor is, amikor Mici­kével a gesztenyepü­rét kanalazták az Aranymálin- kó presszóban. Miután a har­madik gesztenyehéjat fedezte föl az ízletes massza között, nem türtőztethette magát to­vább­— Ilyen sok... — Mi a baj, szivikém? — ha­jolt közelebb Micike. — No hát lény'eg sok benne a héj — mondta méltatlankodva, és ő is segített halászni a kanál- kával. — Nem erre gondoltam — lendült bele újra a szürke re­vizor. — Ilyen sok jót még senkiitől sem kaptam, mint magácskától, aranyos Micike. (Mély lélegzet.) Legaranyosabb Micike. Az öntudatos lány nem ke­resett több gesztenyehéjat a pürében, ehelyett a szürke re­vizorra nézett, és csak eny- nyit mondott: — Magához, kedves, csak jó lehet az ember. — S tudva, hogy a kimondott szó nem mindig meggyőző, éreztette is jóságát. A szürke revizor keze majd elolvadt a lány kezének melegétől, halántéka vadul lük­tetett, s fülcimpájában para­zsat érzett. Ennyi bőségesen elég volt ahhoz, hogy kinyilat- kozza: — Micike, én feleségül ven­ném magát! Micike nevetett. Fehér foga ragyogott, mint a gyöngy, hangja hasonlított a csengő csi­lingelőséhez. —• Sajnos megelőzték, ked­vesem. Talán ismeri is a vőle­gényemet? — kérdette, és vá­laszra sem várva belesúgott a nemrég még izzó fülbe. rre a szürke revizor felállt, fizetett és tá­vozott. Lelke mélyéig lesújtotta a kosár, amire egy­általán nem számított. Ismeri a férfit, aki Micike szívét bír­ja, hogyne ismerné, hiszen nemrég találkozott a főköny­velő kartárssal egy revízió al­kalmával a Szipkagyárban. Mindenki irigyli az új kocsiját, nyaralóját __Vajon miből fu­t otta minderre? Miből vette az autót, építette a villát? Tiszta úton szerezte a pénzt, vagy ■ ■ ■ Mindenesetre érdemes volna mielőbb tüzetesen megvizsgál­ni a könyvelést, hátha kiugrik valami. A szürke revizor egy héttel később beállított a Szipkagyár számviteli osztályára. Egyhe­tes revíziót tartott a rendelke­zésére bocsátott segéderővel. Az eredmény híre természete­sen nem jutott el a Pántlika­gyárba. Micike csupán annyit tudott, hogy a revizor a szip­kagyári revízió miatt hanya­golta el a cukrászdát. Az Aranymálinkóban ké­sőbb ismét együtt ült Micike és a szürke revizor. — Találtak valamit? — Ez volt a csinos gépírónő első, idegességtől szaggatott kérdése. — Hát... — Beszéljen! Sok pénzről van szó? — Nézze, aranyos Micike — mondta zavartan a szürke re­vizor, és kínos lassúsággal ko­torászta elő a szavakat. — Ha azt vesszük .. , — Tudtam! — szisszent föl Micike. — Nem kell titkolóz­nia, kedvesem, régen sejtettem, hogy valami nem stimmel. Most aztán szépen leültetik ... — No, azért talán... • • Q)áüid • • ezüSTPénz és töröh korsó Beszámoltunk róla, hogy a drávatamási Zadravecz János milyen értékes leletekkel gazdagította a Hippi-Rónai Múzeum gyűjteményét. Dr. Draveczky Balázs, a múzeum régésze a lelettel kap­csolatban elmondotta, hogy rendkívül ritka, ha egy teljesen kiegészíthető cserépkorsó kerül elő a földből; a drávatamási lelet azonban ilyen. A pénzérmék viszont a Tótújfaluban 1962-ben megtalált haranggal együtt szemléltető dokumentumai a török hódoltság időszakának. Minden az emberért történik »MINDEN AZ EMBERÉRT, az ember javára történik.-« Sokszor hangoztatjuk a szo­cializmus alapelvét, néha mégis közömbösen cseng a fülünkben. Pedig helyes és igaz alapelv, hogy a leg­főbb érték számunkra az ember; kifejezi társadalmi, gazdasági rendünk lényegét, mélyen humanista céljait, azt, hogy nálunk megszűnt a ki­zsákmányolás, a kiváltságos kisebbség uralma a dolgozó többség fölött, s a munkás- osztály vezette néphatalom valóban az egész társadalom és az egyes emberek érdekeit is szolgálja. A nagy össze­függések azonban gyakorta elhomályosulnak a minderv napi munka és gondok köze­pette. A szocializmus megszüntet­te a nagy vagyon- és osz­tálykülönbségeket, de a ter­melőeszközök tulajdonbavé- tele, a javak igazságos elosz­tásának lehetősége nem szá­molhat fel egy csapásra min­den társadalmi egyenetlensé­get. Az anyagi javak kor­látlan bőségének korszakától még távol vagyunk, nem elé­gíthetünk ki minden szük­ségletet. A javak munka — Ne mentegesse. Különben sem rám költötte, ezt is tu­dom. A szomszéd részleg sző­ke tündére taszította a börtön­be, őrá ment el a pénz. f) s a szürke revizor szót G fogadott és hallgatott, hiszen nem is akarta mentegetni a főkönyvelőt már csak azért sem, mert annak semmi szüksége sem volt a mentegetésre. A revízió ugyan­is semmi hibát sem talált, a Szipkagyár számvitele kifogás­talan. Hallgatott hát, és utána is keveset beszélt, ha Micike lakásán találkoztak. Az exvő- legényről egyelőre semmit sem tudtak, mert a revízió után senki sem látta a Szipkagyár- ban. szerinti elosztásának még a mainál is következetesebb alkalmazása vezet a gondok enyhítéséhez, a jólét korsza­kához. Társadalmunk adott lehetőségeihez képest külön­böző szociális juttatásokkal segíti a családi terhek vise­lését: nemrég fölemelték a kétgyermekesek családi pót­lékát, egyes kategóriákban az alacsony nyugdíjakat. Állami eszközökből mind hatéko­nyabban támogatják a lakás- építkezéseket, és így tovább. HA NINCS NÁLUNK min­dig és mindenütt kellő von­zóereje a rendszerünk mély humanizmusát hangoztató jel­szavaknak, ez elsősorban azért van, mert helyes el­veink megvalósításában nem vagyunk elég következetesek. Az állami és a szövetkezeti lakásokat nem mindig a legrí szorultabbak kapják. Rendszerünk humanitását akkor is megsértjük, amikor eltűrjük a pazarlást, a fe­gyelmezetlenséget, a kor­szerűtlen munkát, holott még jócskán van kielégítetlen szükséglet! Mint vásárlók, fogyasztók, minden esetben igényesek — Ásó, kapa, nagyharang — mondta a szürke revizor az es- ketési ceremónia után. Es Dá­vidnak érezte magát, aki a le­genda szerint legyőzte a nagy erejű Góliátot. Csuda jó tudat töltötte be, s ez még akkor sem illant el belőle, amikor egy számviteli konferencián össze­találkozott a Szipkagyár volt főkönyvelőjével. Micike egy­kori vőlegénye a Főtröszt fő- osztályvezetőjeliént üdvözölte a megjelenteket, ugyanis nyom­ban a revízió után előléptették. Dávid, azaz a szürke revizor mégis úgy érezte, hogy meg­nyerte a játszmát, hiszen Mici­ke most már az ő számláján mutatkozott bevételi egyenleg­ként ... Hemesz Ferenc vagyunk, mint termelők vi­szont néha antiszociális mó­don gondolkodunk és cse­lekszünk. Ez a társadalmi célszerűségtől idegen »ter­melői« szemlélet sok gondot okoz az egyes munkahelyek emberi viszonylataiban is. Mindenekelőtt ott, ahol az emberben csak a tervek, az előírások teljesítőjét látják. Ha veszélyben van a tervtel­jesítés, elvárják, hogy a dol­gozók ne kíméljék erejüket, de jogos bér- és szociális igényeik kielégítését könnye­dén elhárítják. Néhol az üzemi balesetek, a foglalko­zási megbetegedésele alakulá­sát figyelve kizárólag a kár­ba ment munkanapokra gon­dolnak, a számokkal kifejez- hetetlen emberi szomorúság és szenvedés iránt érzéktele- nek. A TERMELÉS, A MUNKA a legemberibb tevékenység Nem csupán a kész termé­kek szolgálják az emberi szükségletek kielégítését, ha­nem magában a munkában is az ember alkotó szükség­lete, újat teremtő képessége nyilvánul meg. Ez utóbbi azonban gyakran még csak igény. Ahhoz, hogy a munka valóban általános életszük­ségletté váljon, a termelés jellege, technikai színvonala is korszerűsítésre szorul. És persze az emberek gondolko­dásmódja, szemlélete is. Az örömteli munkakedv kialakí­tása nem utolsósorban a he­lyi vezetésen áll: az erköl­csi és anyagi elismerés esz­közeivel, a munkafeltételek korszerűsítésével, a dolgozók­ról való sokoldalú gondosko­dással kell naponta bizonyí­tani, hogy a legfőbb érték valóban az ember. A szocialista társadalom magáévá tette mindazokat a nemes eszméket, elképzelése­ket, amelyeket az emberiség nagy humanista gondolkodói valaha alkottak. Ezek válóra váltása — vagyis rangot, méltóságot adni az embernek társadalmi méretekben és egyénenként is — nem kis időt, munkát és felelősséget igényel. EGY KIS CSIBÉSZ VISZONTAGSÁGAI A nyolcesztendős Beberl elragadó kis kölyök, az első pillantásra mindenkit meghódít. Pedig hamarosan kiderül, hogy Bébertnél haszontalanabb kis lurkó aligha akad még egy.. . Makacs, gyengéd, hízelke­dő; majd üvölt, toporzé- kol, vagy pedig meghatóan aranyos, aszerint, mi a leg­célravezetőbb. Története tu­lajdonképpen abból áll, hogy eltűnik, és mindenki kétségbeesetten keresi, de llát — végül is csak elő­kerül. (A Vörös Csillag Filmszínház tűzte műsorá­ra december 6—8. között.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom