Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

Filmklubok és filmesztétika

»A film — századunk népművészete« — írja Balázs Béla, a filmesztétika egyik legtöbbször idézett mestere, majd hozzáteszi: fejlődéséért »a közönség felelős«. Írásaival ennek a felelősségnek a súlyára igyekezett rádöbbenteni, s szavainak az utóbbi évtizedben széles körű visszhangja támadt az alkotók és a közönség soraiban egyaránt.

Az utóbbi években rendre megalakultak a filmba- rátkörök. A Filmtudományi Intézet és a TIT törődött, gondoskodott programjukról, és kiépítette szervezeti formáit. Kezdetben leginkább egy-két régebbi, a mozik műsorain nem szereplő filmínyencség vonzotta a nézőket. Etet a »tiltott gyümölcsnek« kijáró kíváncsiságot azonban hamarosan felváltotta egy mélyebb, sokoldalúbb érdeklődés: a filmművészet értékeihez igyekezték közelférkőzni.

A nyolc—tíz éves útkeresés mérlege: országszerte 60 filmkör működik, s tagjainak száma tűi van a huszonötezren, E srzép eredmények ellenére világosan látná kell: csupán kísérletről volt eddig szó. Most érett meg a mozgalom arra, hogy igazán átfogó fóruma legyen a filmművészetnek, a filmkultúrának.

Kialakulóban van egy, a közízlés szempontjából felbecsülhetetlenül fontos réteg, amely egy-egy filmet nemcsak a »másfél órás szórakozás, kikapcsolódás« kedvéért néz meg, hanem mert fölismerte, hogy a filmművészet is az általános műveltség szerves, elválaszthatatlan része.

Gondot okoz egyik-másik nehezebben érthető film. Befogadásukhoz olykor olyan ismeretanyag szükséges (korismeret, világnézeti tájékozódás stb.), amely csak bizonyos előtanulmányok, hoz- záolvasások árán érhető el. A filmkörök ezt, a fontos felvilágosító, tudatosító munkát, a filmesztétika alapvető kérdéseit is fölvetik. Segítenek egy-egy film helyes megítélésében. Mindezt természetesen sok-sok ötlettel, oldóanyaggal s elsősorban a sióban forgó filmekkel.

Az egyik városban például Bukott filmek címmel űj sorozatot indítottak. Üjból vetítenek néhány, a mozi- forgalmazás során megbukott játékfilmet. A vetítések után pedig arra a kérdésre keresik a választ: igazságos vagy igazságtalan volt-e a közönség ítélete?

A filmkörökben a vetítések után nem rajzanak szét a nézők, hanem képzett film- történészek, filmesztéták segítségével alaposan megbeszélik a látottakat. Igyekeznek a rejtettebb gondolati elemekhez is eljutni. Igazi és jó értelembe: vett benn- féntességre törekednek.

Nem arról van szó termébe tesen, hogy ezután egyetlen jó film sem bukhat meg, vagy éppenséggel hogy minden bukott film remekmű lenne. Ezt nem állíthatja senki! Érdemes azonban elgondolkozni afelett, hogy a Hamu és gyémánt, Az éjszaka, A kopár sziget, a Hosszútávfutó magányossága stb. bukott filmek ezekben a filmkörökben pótszékes »telt házak« előtt peregnek.

A mozik üzemeltetése, sajnos, kevés szabad időt enged, s egy-egy kör munkáját ehhez kell igazítani! így furcsa időpontok születnek. Az egyik helyen pl. éveken át vasárnap reggel 9-kor, másutt vasárnap déli

2-kar, megint másutt valamelyik hétköznap este 9 után kezdhetik munkájúikat, vagyis amikar a mozihelyiségek éppen rendelkezésükre állnak.

A helyiséggondoknál csak valamivel kedvezőbb az előadó vita vezetők helyzete. A TIT tavaly 35 vidéki irodalom szakos pedagógust részesített »átképzésben«. Közülük legalább tíz lett kitűnő »filmpedagógus«. Rájuk, de a többiekre is kettős feladat vár: vezetniük kell a filmköröket. Az űj, jövőre életbe lépő oktatási rendelet értelmében az iskolai filmoktatás sokrétű, felelősségteljes munkájában nagy teendők hárulnak rájuk.

Az ő munkájuk, de általában a filmkörök tevékeny ségét is könnyíteni fogja, hogy hamarosan új szervezeti formát ölt nálunk a film- ismeretterjesztő mozgalom. Megalakul a Magyar Filmklubok Szövetsége, s ennek megfelelően valamennyi szakkör klubbá alakul át.

Mit várhatunk a filmkluboktól?

Elsősorban azt, hogy kilépnek eddigi szűk, a továbbfejlődést mindenképpen akadályozó keretek közül. A Magyar Filmklub Szövetség megalakulása nemzetközi kapcsolatainkban ugrásszerű változást teremthet. A filmek fokozott cseréjével, az archívkészlet alapos fölfrissítésével újabb érdeklődőket vonhatnak be a film-ismeretterjesztés mun kájába, s emellett >a régi törzsközönséget sem kell el- vesztíteni. Jelenleg 120 filmből állítják össze a filmkörök sorozatait (Irányzatok a filmművészetben, Xjj utak a filmművészetben, A film történetéből, Nagy színészek, nagy rendezők stb.). Ez a tartalék pedig kevés.

Az újjászerveződő filmklubmozgalom a szélesedő választék mellett gondoskodni fog arról is, hogykes- kenyfilmvetítő berendezésekkel és az ehhez szükséges filmkópiákkal, megfelelő számú előadókkal stb. ezreket és tízezreket »képezzen«. Akik nemcsak nézik, de értik is a filmeket. S mert értik, vitatkoznak is róluk.

Bános Tibor

Tóth Endre:

A TŰZ ÉS A VAS

A tág csarnokban motor zúgott áramoktól rezgeti a hő, a gépek előtt éberen állt egy-egy kékruhás szerelő.

Félig süketen hallgattuk a kongó vasak durva zaját, — káprázó szemünk, úgy éreztük, a teremtés titkába lát.

Néztük a tüzes kemencében a vörösen izzó vasat, ahogy szikrázott sisteregve s rózsasziromként széthasadt.

Egy új istenség művét láttuk, ki rombol, alkot s összefűz, s már szét se tudtuk választani, melyik a vas, melyik a tűz.

Csak néztük, ahogy ölelkezett előttünk a két ős-elem, — a tűz és a vas násza volt az, új kort vajúdó szerelem.

(Vágó János ólommetszete)

QERQELY MIHÁLY:

Qíiptgdíjban

z első napon azt hitte, az lesz a legnehezebb. Szokatlanul sokáig maradt ágyban. Lett volna magyarázat arra is, hogy az egész napot átheveréssze. Még nem épült föl teljesen a bárom hónapja kezdődött kétoldali mellhártyagyulla- dásból sem, a szíve egyre rosszabb, azonkívül tegnap este tartotta a tsz-ük a rendkívüli közgyűlést, amelyen ő — valamennyi kezelőorvos tanácsára — lemondott az elnökségről. Az alakulás óta, 1949 decemberétől volt a Jóreménység elnöke. Maga a tizenöt esztendő is elég lett volna, nem az ő beteges, gyönge fizikumával végigcsinálni annyi mindent.

Ha önismerete hiányosabb, az esti közgyűlés meggyőzhette róla, nincs szégyenkeznivalója a másfél évtizedes munkáért, ö is akadozva, az elérzékenyülóstől meg-meg- csukló hangon beszélt a közös emlékekről, felsorolta a régi tagok érdemeit, értékeit. Az egymás után felálló és tőle elbúcsúzó tagok elsírták magukat. Még Kuttor is könnyezett, akiről pedig mindvégig azt hitte, engesztelhetetlenül gyűlöli,

amiért a második lopása miatt megszégyenítette a tagság előtt. Az embereknek sok okuk volt, hogy így búcsúzzanak tőle, hiszen már tíz esztendeje, hogy náluk évente ötven—ötvenöt forintot ér a munkaegység. És hányszor nyertek az országos mezőgazdasági versenyeiken első, második vagy harmadik díjat, amiért sok tízezer forint jutalmat kaptak, és versenyzászlókat, okleveleket — tele van velük az iroda.

Tudta, sokan mondták őrá a másfél évtizedben a járás és a megye vezetői közül, hogy náluk nincs igazi demokratikus vezetés, hogy egyédül határoz mindenben. Nem egy tagjuk olvasta a fe jére: kiskirály, ő azonban nem ijedt meg senkitől, mindig azt csinálta, amiről úgy hitte, haszna lesz belőle a szövetkezetnek, az ötven családnak. Nem is volt neki külön magánélete. Tizennégy

éve, hogy a felesége meghalt, egyedül nevelte föl a három kisebb gyerekét is. Most már csak kettesben él a legfiatalabb leányával, aki tavaly érettségizett, a többi négy kiröpült a családi fészekből. Pedig az új házaikat úgy tervezte, építette föl három esztendeje, hogy abban két-há- rom gyereke is elférjen családostul.

Fölkelt lassan, piszmogva

öltözött. A fürdőszobában megnézte magát a tükörben, nem kell-e borotválkoznia, de mindjárt felelt is magának: Minek? Kinek? Egész nap ki sem kell mozdulnia, délután házhoz jön az orvos is, hogy meghozza a mindennapi injekciót Kati a fedett verandán terített reggelihez, ő már túl is van rajta, így hát egyedül csipegetett, étvágytalanul. Aztán belefeküdt a pokrócokkal kibélelt nyugágyba. Feküdt, és arra gondolt, milyen különös, hogy többé semmit sem kell csinálnia, így pihengetett ebben a nyugágyban lábadozása heteiben, a meleg tavasz megérkezése után ez volt a kedvenc helye, de tegnap, tegnapelőtt még ide jöttek hozzá az emberek. Elmagyarázta a brigádvezetőknek, mit csináljanak, meghallgatta a tagok panaszát, véleményét, itt fogadta a hivatalosan hozzájuk érkező embereket, aláírta a napi postát, átnézte a leveleket, megírta a válaszlevelek fogalmazványát, telefonon tárgyalt a szövetkezet ügyeiről, akivel kellett A kórházból való hazatérése után nem is volt az már igazi betegeskedés, mert nyughatafclanul tevékeny, kísérletező természete a tétlenségbe betegedett volna bele sokkal inkább.

Mára pedig egyszerre mindennek vége, nem nyit be hozzá a könyvelő, hogy hozza a napi postát, a telefon sem

csörög rá, még véletlenül sem. Hiszen volt ő olyan ismert ember a megyében, hogy mindenki tudja, mától kezdve nyugdíjban van, s a Jóreménység minden dolgában Homola, az új elnök illetékes.

így múlt el az első napja. Csak egyetlenegyszer keresték telefonon, az állaitforgai- mitól akartak vele tárgyaim, ott még nem tudtak a nyugalomba vonulásáról. Szokásos humoros, csipkelődő stílusában elküldte őket Homoíá- hoz. Tréfálkozott, de ez a beszélgetés még jobban lehangolta.

Másnap is így maradt, mert kezelőorvosa szigorúan ráparancsolt, még sokáig kell pihennie, de agyában már ott kavarogtak a lecsillapít- hataflam, súlyos kérdések: csakugyan így keö most már leélnie, ami hátravan, hogy többé nem alkothat, nem teremthet semmit? Senki sem tart már igényt az ő ötleteire, gondolataira? ... Egyetlen bonyolult, vitás ügyben sem kell döntenie ezután? .. Pedig milyen sok terve volt még, mi mindent szeretett volna megvalósítani!... Most már befejezetlenek maradnak a kísérletei a takarmány- cirokkai? A külföldi búzafajtákkal?... És az NDK-ból megszerzett, napi egy vagon kapacitású burgonyafüllesz- tőt sem helyezik üzembe, amitől olyan sokat várt a dísznóhiZlalásuk önköltségének csökkentésében?... A napokban megérkezett a gépezet, most már gyorsan csak egy kis külön épület kell neki, beállítani és üzembe helyezni! Ezért még biztosan megkeresik, egy ötvenezer forintos gépet még az ő gazdag szövetkezetük sem nélkülözhet!

Az első hét nehéz volt, aztán az egymást követő hónapok is. Elmúlt a május, megjött a nyár, és egyszer sem nyitották rá az ajtót a Jóreménység új vezetői.

Nyár végén be~be tértek hozzá a régi tagok. A Jóreménységgel januárban egyesült népes Rákóczi tagjai továbbra is elkerülték, de a régiek közül egyre többen meglátogatták. Mert a panasz, az aggodalom vezette őket, a nyugtalanság, hogy sok minden nem jól van, hogy az idén nem lesz mega szokásos munkaegység, amit pedig már annyira magától értetődőnek tartottak. És sorolták a gravirdre^ f

úgy tudta volna, hol keM másképpen csinálni, hogyan lehetne gyorsan megszüntetni a bajokat; de most már hiába mondta volna. Csak a nyugtalansága nőtt napról napra.

egjött az ősz, s egy nap elindult, kisétált a szövetkezetbe. Az irodáig végig kellett haladnia a majorságon, és láthatta a változást. Olyan volt az egész, mint egy lusta, tehetetlen gazda udvara. És a krumplifüllesztő gép ott állt a kovácsműhely előtt, a rozsda már vékonyan belepte a csiszolt felületeket.

Bekopogott az irodába. Kérdésére a két könyvelő egyszerre felelt, hogy Homola bent van, a belső irodában. Amit ugyan még ő rendezett be, elegánsan, modem bútorral, szőnyegekkel, képekkel, de ő azt csak a külföldi vagy más magas rangú látogatók tiszteletére tartogatta, mert annyian jártak hozzájuk, nem ültethette le őket idekint, ebben a zajos, közös irodában.

Homola mókázva, viccelődve egészségi állapotáról kérdezgette. Ö pedig megpróbálta óvatosan a Jóreménység ügyeire terelni a szót. Hányszor eltervezte otthoni tépe- lődései közben, miként mondja majd el tapintatosan a véleményét, tanácsait, hogy meg ne sértse a Rákóczi volt elnökét.

Fejjel is magasabb volt nála Homola, vaskos, behemót ember. Amikor megértette, hogy nem a puszta kíváncsiság vezette ki őt a Jóreménység majorjába, elborult az area, elvörösödött, és azt mondta:

— Emlékezz csak vissza! Beleavatkoztam én egyszer is a te dolgodba? ... Ugye, nem! Hát most te se háborgass engem! Ne félj, elboldogulunk mi is!... Igaz, hogy az idén nem osztunk annyit, de az árvíz, a rossz időjárás! ... Majd jövőre helyreütünk mindent!

Mondani akarta, hogy rossz időjárás majd minden évben van, még árvíz és hasonló természeti csapás előfordul t náluk is, de a jó szövetkezeti vezetőnek éppen az a kötelessége, hogy minden baj ellenére is biztosítsa a tagok jövedelmét. De nem mondott már egy szót sem.

Elköszönt és hazament. Azonnal ágyba bújt, olyan gyöngének érezte magát. Csak feküdt, kimeredő szemével konokul bámult a mennyezet egy pontjára. Kimondhatatlanul szomorú volt, beteges szíve úgy égett, mintha al- vaat fémet kellene szétpumpálnia a megrokkant, meg

Szirmát/ Endre:

TÖPRENGŐ

A fák bársony lombja leözt megzizzen a csönd, öld üvegszilánkok pattannak a földre, lesiklik arcodról a simogató szél, és barna méhrajokban dong a messzeség;

sovány tenyered álmaid gyöngykagylója, hangod selymét puhán teríti szét a szád, gazdag források felbuzgó tisztasága szíved ritmusát kitárja a jövőnek;

az elemek pontos formákba foglalnak, terel a tér, utadat méri az idő, csontos vállad szárnyakat feszit a fényben, s fölemel a hömpölygő magasságokig.