Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1965. december 5. Sport és munka A SPORT NEMCSAK SZÓRA­KOZTAT, hanem nevei1 is. Neveli a sportolókat, és neveli a nézőket. Min denekelőtt a m unka in eg < '■ecs ü - lésére és szeretetére. A sportoló és szurkolója s-zinte, napról napra tapasztalja: az ed­zés — a munka — miként gyümöl­csözik az eredményekben. Az olimpiai és világbajnokok történe­te is igazolja, hogy a siker mindig azoké, akik a hétköznapokon kö­vetkezetesebbén, keményebben és többet edzettek, dolgoztak. Szilás- mondás a sportolók és az edzők körében, hogy »az edzések veríték­eképp jel a yersenyeken ti zed másod­percekben, centiméterekben es grammokban jelentkeznek«. A sporttörténetem azonban nem­csak ilyenformán hirdeti a munka fontosságát. Az edzésnél, a fizikai tevékenységnél talán még jobban kJ a -sportban is a szellemi mi -n. A sportvilág hőiéi, a rhé*'-. d#.''thLtitl,3nnek hitt, bűvö; hálá­ról: -hegdöntöi'elsősorban azok kö­zül kerültek ki, akik nem nyugod­tak bele az edzá-ek szokott gya­kori, lába. hanem töprengtek a jobb módszereken, és megpróbál­koztak az újítással. Az új magasugró-teeiinika kidol­gozása és alkalmazása például egyszerre hétköznapivá tette az addig kiemelkedőnek számító két­méteres eredményeket. A kalapács- vetés rekordja több mint tíz mé­tert fejlődött, mióta rájöttek, hogy négy forgással messzebb lehet dob­ni a vasgolyót, mint hárommal. Zátopek és edzője szakított a Nur­mi által mégalapozott egyenletes iramfutással, helyette a gyakori iramváltoztatásra- tért át. és erre készült fel. Kuc pedig a közép- és hosszútávfutásban addig hagyomá­nyos »óvátos kezdésnek« mondott nemet, és igazolta, hogy bátor kez­déssel is lehet, sót csak így lehet nagy eredményt elérni. Az új technikák, az új verseny­zési és edzésmódszerek alkalma­zóinak természetesen nemcsak másképpen, hanem mindig többet is kellett edzeniük, mint elődjeik­nek. Érdekes ellentmondás, hogy míg maga a sport szinte naponta okít a rendszeres és következetes mun­ka fontosságára, addig napjaink sportélet tuen ismételten felvetődik a sport és a termelő-munka össze­egyeztethetőségének a problémáj?.. Tanulhat-e, dolgozhat-e másokkal azonos színvonalon, aki rendszere­sen sportol? — így teszik föl a kérdést annak ellenére, hogy az élsportban és a tömegsportban ezernyi példa bizonyítja: a sport és a termelőmunka, a sport és a tanulás igenis összeegyeztethető. TX03Y AZ ÉL­SPORT MAI VILAGSZÍNVÖN> T * a tehetségen kívül azt ‘is m gkö- vc-téli a csúcsokat ostromló, ver­senyzőktől, hogy bizonyos alapve­tő föltételekkel is rendelkezzenek. Álljon rendelkezésükre ’ meg-él-ejő idő, kellő színvonalú pálya és föl­szerelés, jj oktató, és a fejlődést serkentő versenytárs vagy leg­alábbis a rendszeres nemzetközi versenyzés lehetősége. Szocialista államban mindezeket a föltételeket az állam, a társadalom biztosítja a sportolóknak különböző mérték­ben, aszerint, hogy milyen színvo­nalon sportolnak. A legjobbaknak, akiktől várjuk, nogy a nemzetközi sportéletben eredményesen képviseljék hazán­kat, még munkaidő-kedvezményt is adunk. Ezzel nincs is baj. A probléma ott kezdődik, hogy nem elég következetes az ellenőrzés: Vajon az élsportban mindig, kö­vetkezetesen a sportbeli fejlődé: érdekében használják-e fel a mun­kaidő-kedvezményt? Az élsporto­lók — de csakis ők — azért kap­ják ezt, hogy legyen idejük az edzesekre, a versenyekre. Ha nem edzenek vart~ nem versenyeznek, nem jár, nekik is éppen annyit kell dolgozniuk, mint másoknak. Szokás mondani, hogy az élsport sikerei a sport népszerűsödésének a leghatásosabb eszközei. Az él­sport hatósugara széles, és közép­fokon, de még alapfokon is köve­tésre talál. Sok tekintetben ez he­lyes is. Nem helyes azonban, ha az alapfokon sportolók ugyanolyan föltételeket követelnek maguknak, mint amilyeneket az élvonalbeliek kapnak. A sport ugyan nálunk közügy, fontosnak tartjuk, hogv minél töb­ben sportoljanak rendszeresen, de ugyanakkor magánügy is, ami azt jelenti, hogy ki-ki önmagának te­szi a legnagyobb szolgálatot, ha életét a sport örömeivel gazdagít­ja. Ebből következik: a sportolás föltételeinek megteremtéséből is részt kell vállalnia mindenkinek,: az alap- és középfokon sportolók­nak elsősorban azzal, hogy szabad ide.i ükben sportolnak. Sajnos, megtörténik, hogy né­hány gólért és néhány pontért alap- és közép-, sőt alsó fokon is — törvénytelenül — olyan enged­ményeket tesznek, amelyek csak az élenjáróknak s azoknak is csak bizonyos körülmények között jár­nak. SPORTSZERVEZETEINK LEG­FONTOSABB FELADATA. hogy tagjaikból becsületes, dolgos, mun­ka- és hazaszerető embereket ne­veljenek. Ezt pedig az egyesületi és szakosztályi rendszeres oktató és nevelő munkán túl csak azáltal lehet elérni, ha a szorgalmas ta­nulást, a termelőmunkát minden tagjuktól megkövetelik, és ebben a tekintetben engedményt nem tesznek. Ardai Aladár Itt a laiidarúgó-világbajnoki ranglista Brazília fölényesen vezet, Magyarország a negyedik helyen 1966-ban Angliában nyolca­dik alkalommal találkoznak ' a világbajnokság keretében a legjobb labdarúgócsapatok. Né­hány hónappal a küzdelemso­rozat megkezdése előtt érdemes egy pillantást vetni a részvevő országok eddigi világbajnoki szereplésére, eredményeire, adott és kapott góljaira. Táblázatunkban a világbaj­nokságon eddig még nem sze­repelt Portugália és a Koreai NDK kivételével a már bizto­san Angliába utazó 14 együt­test rangsoroltuk, továbbá azt a négy csapatot, amelyik még küzd a részvétel jogáért. A szátnoszlopok sorrendje; 1 Hány világbajnokságon vett részt? 2. A mérkőzések száma, 3. Győzelem, 4. Döntetlen. 5. Vereség. 6. Adott és kapott gó­lok száma. 7. Az összesen meg­szerzett pontok. A végső sorrend kialakulásá­nál Olaszország és Magyaror­szág. Chile és Franciaország, Spanyolország és Svájc, vala­ónt Bulgária, Skócia és ium között a kövesebb Bel- j kőzésen elért mér-j tett. pontszám dön­1. Brazília 7 29 19 5 5 80:36 43 2. Németország (NSZK) 5 22 12 4 6 55:43 28 3. Olaszország 5 17 11 2 4 36:20 24 4. Magyarország 5 19 11 2 6 62:27 24 5. Uruguai 4 16 11 1 4 50:23 23 6. Chile 3 12 7­5 20:17 14 7, Franciaország 5 14 7­7 36:28 14 8. Argentína 4 12 6 1 5 27:25 13 9. Spanyolország 3 12 5 2 5 16:18 12 10. Svájc 5 15 5 2 8 27:35 12 11. Anglia 4 14 3 5 6 19:21 11 12. Szovjetunió 2 9 4 2 3 14:13 10 13. Mexikó 5 14 1 1 12 12:43 3 14. Bulgária 1 3­1 2 1:7 1 15. Skócia 2 5­1 4 4:13 1 16. Belgium 4 6­1 5 8:20 1 Ülést tartott az MTS Országos Tanácsa A Magyar Testnevelési Sportszövetség Országos Taná­csa pénteken ülést tartott. El­sőként a sportegyesületi neve­lőmunka néhány kérdéséről szóló dokumentumtervezetet vitatta meg. Az előterjesztést A kapusok védelmében A pénteki Daily Mailben Stanley Rous, a UFA elnöke arról nyilat­kozott, hogy szabálymódosítást fog j vasolni a kapusok védelmé­ben Javaslattervezetét a Nemzet­közi Bíróbizotlság jövő', évi júniusi ülésén tárgyalnák meg. Ha elfogad­nák, ez azt jelentené, hogy a jövő­ben tilos lenne a kapusok zavará­sa, megtámadása. A módosításra 1 az európai labdarúgó-szakvezetők véleménye szerint azért lenne szük­ség, mivel a kapusok megtámadá­sa az utóbbi időben igen sok bot­rány okozója volt. Értesítjük üzletfeleinket, hogy 1966. január 3—8 -ig leltározunk. Ez idő alatt az árukiadás szünetel. A fogyasztók zavartalan ellátása érdekében kérjük, hogy gondosan összeállította megrendeléseiket mielőbb juttassák el lerakatunkhoz. A Dél-dunántúli Vegyianyag Nagyker. Váll. II. sz. lerakata, Kaposvár. (9757) azzal fogadta el, hogy az el­hangzott észrevételek további széles körű. megvitatása után kerüljön részletes kidolgozás­ra. Ezután a sportolók minősíté­si szabályzatának elveire s az igazolás rendszerére vonatkozó javaslat szerepelt a napirenden. A tanács a javaslatot elfogad­ta, s ennek alapján kell majd elkészíteni az igazolási szabá­lyokat és sportáganként meg­határozni a minősítés követel­ményeit. (MTI) Kik indulhatnak a mai asztalitenisz tízekversenyen? Tagnap hírül adtuk, hogy Ka­posvár egyetlen sporteseménye az asztali teniszezők ifjúsági és ser­dülő tízekbajnoksága lesz. Vincze Tibor dr., a Somogy megyei Asz­talitenisz Szövetség elnöke kö­zölte, hogy kiket hívtak meg a tízekversenyre. A névsor: Ifjúsági fiúk: Dómján, Révy, Karvaly (K. Vasas), Forró, Kő­halmi (K. v. Lobogó), Füle, Völ­gyi (Cukoripari Techn.), Csikós, Böddi (Sportiskola), Berkes (Ba- latonboglár). Tartalék: Fekete (Nikla). Ifjúsági lányok: Lantos (Mar­cali), Pálfi, Szabó (Nagyatád), Jankó (Csömend), Bognár (öreg­lak), Illés, Szerecz, Horváth, Sal- lai (Sportiskola), Karai (K. va­sas). Tartalék: Papp (Sportiskola). flérlegen a Kinizsi 1905. évi szereplése A K. Kinizsi csapata, (balról jobbra). Álló sor: Szabó I., Bíró, Filiszár, Kovács, Balogh, Zag, Váradi Lajos, (a csapat edzője,) Guggoló sor: Jezeri, Szabó IL, Herbei, Göncz, Laczkovics. Amikor az NB II bajnokság fél­évében mérleget készítettünk a K. Kinizsi szerepléséről, megírtuk a legnépszerűbb somogyi labda­rúgócsapat vezetőinek véleményét. »Jó középcsapat akarunk lenni, ennél magasabb mércét senki nem is állíthat« — így nyilatkoztak a Kinizsi vezetői. Nos, félévkor a Kinizsi valóban jó középcsapat volt. Tizenhét mérkőzésen 18 pon­tot szerzett, és ezzel a bajnoki táblázat nyolcadik helyét foglalta el. Amikor Bodó Károly sport­köri elnökkel beszélgettünk a várható őszi szereplésről, azt mondta, hogy reális számítás sze­rint a csapat az első tíz hely va­lamelyikét foglalhatja el a bajno­ki táblázaton. Ez a nyilatkozat is mutatta, hogy számoltak az őszi gyengébb szerepléssel. Így is történt. Amikor elké­szült a bajnoki számadás az NB II Nyugati csoportjában, akkor a 32 pontos kaposvári csapatot a bajnoki táblázat 11. helyén talál­tuk. Tehát nem sikerült az első tíz közé kerülni. Igaz, hogy nem sok hiányzott belőle. Sőt! Igen érdekesen alakult az NB II idei sorrendje. Olyan tömör a középmezőny, mint még soha. Ha a Kinizsi netán két ponttal töb­bet szerez ebben a bajnoki év­ben, akkor a bajnoki táblázat ha­todik helyén fejezhette volna be az idényt. Az a helyzet ugyanis, hogy a 34 pontos csapatok gól­aránya passzív, a Kinizsi viszont több gólt rúgott, mint amennyit kapott. De maradjunk az őszi bajnoki rajtnál. A csapat néni a legjobb előjelekkel vágott neki az őszi bajnokságnak. Nem volt tartalék kapusa, a csatársorban egyre job­ban belelendülő Pék eltávozott. Üjból kellett kezdenie az edzőnek a kísérletezést. Bizony sok pontba került, amíg egyenesbe jött a csa­pat. Ha nem is mondható éppen si­keresnek az őszi évad, volt azért ennek a szakasznak eredménye is. Többek között bizonyította, hogy érdemes a feltörő fiatalok­kal foglalkozni. Egy új csatárte­hetség került felszínre a Kinizsi­nél Szabó II. személyében. Aztán a bajnoki év végére, amikor pe­dig sérülések és egyéb okok miatt kiesett a sorból Szigeti, Báli, Csaba, Martin, mégiscsak eggyé kovácsolödott ez a gárda, s néhány figyelemreméltó ered­ményt ért el. Az is pozitívum, hogy amíg korábban az NB II bajnokságban a Kinizsinek szinte minden évben kiesési gondjai vol­tak, az idén közvetlen veszély so­sem fenyegette a csapatot. Min­denkor legalább négy pont vá­lasztotta el a kiesőhelyek vala­melyikétől. Végeredményben, ha az őszi fordulóban mindössze 14 pontot sikerült csupán szerezni, azért a Kinizsi rangsorolta ma­gát a középcsapatok közé. Nagy szerencse, hogy az őszi idényben már biztosabb volt a Kinizsi védelme, mint a tavaszi fordulóban. A tavaszi 26 góllal szemben most mindössze 19-et ka­pott. Nem javult fel viszont a támadósor, amely a tavaszi 28 góllal szemben ebben az időszak­ban csak 21-et tudott rúgni. És e huszonegy gól eloszlása sem volt a legszerencsésebb. Sorozat­ban gólképtelennek bizonyult a Kinizsi támadósora, amely nem­csak a 4—2—4 játékrendszer ide­jén volt meddő, hanem olykor azokon a hazai mérkőzéseken is, ahol öt csatárral is lehetett tá­madni. így veszett el például a Mosonmagyaróvár elleni mérkő­zés, s ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a Kinizsi nem vég­zett előkelőbb helyen a bajnoki táblázaton. A csapat játékrendszere sok vi­tára adott okot az év során. Vol­tak, akik az edzőben keresték a bajok forrását. (Sajnos, ez álta­lános jelenség a labdarúgásban.) Véleményünk szerint nem itt volt a hiba eredője. Az igazság az, hogy a Kinizsinek, annak el­lenére, hogy huszonegy játékos szerepelt a bajnoki év során, nem volt megfelelő tartalék gárdája. Ha egy kulcsember kidőlt, helyé­re rendszerint jóval kisebb ké­pességű labdarúgó került. Vagy például, amikor Kovács kapusnál egy gyengeség! periódus követ­kezett — részben sérülése, rész­ben megromlott idegállapota miatt —, akkor is hétről hétre kénytelen volt őt az edző beál­lítani, mert nem volt más kapus. Az elég sok cserebere következ­tében az új játékstílus, a »diva­tos« 4—2—4 nem idegződött úgy be, mint mondjuk a Kaposvári Honvédnél. Olykor azonban még­is elég gördülékeny volt a Kini­zsi játéka, s a jó csapatok ellen is talált az edző megfelelő ellen­szert. Más kérdés az, hogy egy edző­nek kellően fegyelmezett játéko­sok állnak-e rendelkezésére. Nem csupán a sportfegyelemről van itt szó, hanem a taktikai fegye­lem megtartásáról is. A fedeze­tek ' szertelen játéka például a tavaszi idényben elég sok gólt eredményezett a Kinizsi-kapuban. A támadósor játékában is sokszor föllelhető volt az egyénieskedés. Hiányzott az összjáték. No és még valami. Eléggé egyoldalú volt a Kinizsi-csatársor játéka a szó szo­ros értelmében. Az NB Hl baj­nokság után leállt Jutásit egész éven át nem sikerült pótolni. Amikor aztán a Göncz-—Laczko- vics szárny formájában vissza­esett (vagy az ellenfelek tudván, hogy ez az oldal a Kinizsi veszé­lyesebb része, így szervezte meg védelmét), jöttek azok a mérkő­zések, amikor hétről hétre nem rúgott gólt a Kinizsi. Vélemé­nyünk szerint elsősorban ez volt a tervezettnél s a vártnál vala­mivel gyengébb szereplés oka. Mindent egybevetve, mégis pozi­tívnak értékelhetjük a cukorgyá­ri csapat szereplését. A csapatmunka után vessünk egy pillantást arra a táblázatra, amely mutatja, hogy ki hány íz­ben jutott szóhoz a csapatban. Érdekessége ennek a tabellának, hogy valamennyi mérkőzésen csak Herbei játszott. 34 mérkőzés: Herbei. 33 mérkőzés: Kovács. 32 mérkőzés: Szabó I., Laczkovics. 31 mérkőzés: Zag. 30 mérkőzés: Balogh, Göncz. 29 mérkőzés: Filiszár. 20 mérkőzés: Bíró. 17 mérkőzés: Szigeti. 14 mérkőzés: Csaba. 13 mérkőzés: Jezeri. 11 mérkőzés: Simon. 10 mérkőzés: Martin. 9 mérkőzés: Szadi-Horváth, Sza­bó II., Barta. 7 mérkőzés: Jutási. 5 mérkőzés: Pék. 4 mérkőzés: Báli. 1 mérkőzés: Murányi. A táblázat hű képet ad arról, hogy kikből áll a csapat gerince. Ha az egyéni jó teljesítményeket néznénk, akkor elsősorban Ba- loghgal kellene kezdeni a sort. A gyengeségi periódus ellenére is jónak értékelhető Kovács tel­jesítménye. Amíg Szigeti egész­séges volt, ő is értékes tagja vólt a csapatnak. Herbei és Szabó I. is azok közé tartozik, akik átlag jó teljesítményt nyújtottak. Göncz hol kirobbanó formában játszott, hol teljesen eltűnt. Nagyjából ez vonatkozik Laczkovicsra is. Zag azt nyújtotta, amit tőle vártak a vezetők. Megbízható tagja volt a csapatnak. Filiszár, amikor vál­toztatott életrendjén, biztos pont­tá vált. Ugyanez volt a helyzet Bíró esetében is. A fiatalok közül Szabó n-ről már szóltunk. Nagy kár, hogy Bálit sérülése megakadályozta ab­ban, hogy standard embere le­gyen a csapatnak. A leszerelt Je­zeri egyre inkább beleilleszke­dett a csapatba, játékintelligen­ciája sok helyzeten átsegítette, továbbra is gyengéje azonban, hogy lassú! Érdekes Simon sze­replése. öt, sajnos, a hazai kö­zönség tönkretette. Ez a fiú ide­genben olykor egészen nagyot ját­szott. Itthon viszont képtelen volt igazi tudásának megfelelően sze­repelni. Martin, Szadi-Horváth, Csaba váltakozó sikerrel szere­pelt. Jutási nem lendülhetett iga­zában játékba. Ez vonatkozik Bartára is, akinek katonai szol­gálata megtörte az egyenletes fej­lődést. Murányi és Pék az őszi idényben már nem állt a csapat rendelkezésére. Igen érdekes képet mutat a gól­lövőlista. A Kinizsi leggólképe- *ebb csatára ebben a bajnokság­ban is Göncz volt, aki 16 gólt szerzett. (A tavasszal 9-et, az ősz­szel 7-et.) Feltűnő viszont, hogy a tavaszi szezonban eredményes Laczkovics, Herbei és Szabó I. erejéből az ősszel csak egy-eg’' gólra futotta. Az őszi idényben Göncz után Jezeri bizonyult a legjobb góllövőnek. A góllövő­lista a következő: 16 gólos: Göncz, 6 gólos: Laczkovics, Herbei, 5 gólos: Szabó I., Jezeri, 3 gólos: Barta. 2 gólos: Szabó II. 1 gólt rúgott: Jutási, Szadi-Horváth. Fi­liszár. Csaba. Pék. A 49. Kini­zsi-gól szerzője a ZTE Czotterja, aki öngólt vétett a Kinizsi ellené­ben. Manapság a Kinizsinél is egyre inkább az a kérdés kerül előtér­be, hogyan tovább. E£ bizony nem lesz könnyű. Igaz, hogy a csapat gerince adva van, de az is biz­tos, hogy néhány poszton mégis­csak meg kéne erősíteni a csapa­tot. Erre annál inkább szükség lenne, mert néhányan a visszavo­nulás gondolatával foglalkoznak. A hírek szerint van olyan játékos, aki más egyesület felé kacsingat. Aztán a felsorolt huszonegy lab­darúgó sem mind üti meg az NB II mércéjét. Nehéz feladat vár tehát a Ki­nizsi vezetőire 1966-ban, amikor pedig inkább elérhető közelség­be kerül az NB I B, mint ebben a rendkívül nehéz, 1965-ös baj­noki évben, amikor a Kinizsi amo­lyan közepes eredménnyel állta ki a próbát.. Kovács Sándor Ismét nyerhet, ha könyvsorsjegyet vásárol Könyvsorsjegyek kaphatók a könyvesboltokban és ar üzemi könyvterjesztőknél HÜZÁS DECEMBER I2-ÉN

Next

/
Oldalképek
Tartalom