Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

NYURGA ALAK KALAPPAL... A Német Demokratikus Köztársaság lapjainak egyik legnépszerűbb munkatársa már évek óta Henry Bütt­ner, a kiváló karikaturista. Egy kis faluban él, az 5000 leiket számláló Wittgens- dorfban. néhány kilométerre Kari Marx Stadtól. Életének egyetlen hosszú útját 1945 januárjában tette meg, ami­kor egyenruhát húztak 17 esztendős alakjára, s fegy­vert nyomtak a kezébe (még kezelni sem tudta), hogy Hamburg környékén feltartóztassa a szövetsége­sek előrenyomulását. Innen sok-sok hetes gyaloglás után érkezett haza. Egész életében nem járt többször Berlinben, mint három-négyszer, amikor már elkerülhetetlenül föl kellett keresnie azokat a szerkesz­tőségeket és kiadóhivatalo­kat, amelyeknek dolgozott. Egyébként postán küldi be munkáit A legtöbb szerkesz­tő, noha évek óta együtt dolgoznak, még sosem látta. Olvasóinak milliói közül, akik naponta nevetnek naj­Henitf. BüUhcc {eles német UaűkaluAista zain, alig néhányan ismerik személyesen. Tíz évvel ezelőtt Büttner maga sem tudta, hogy humo­rista. Karl Marx Stadt egyik csúfokon »Isten hozott« fel­iratot talál, amelyet a fele­sége ragasztott ki. Ha láto­gatóba megy, magával viszi a saját díványát, ha boríié­nyelmesebbé tegye az éle­tét... A berlini Bulenspdegel Kiadó közreadta Büttner rajzainak gyűjteményeit. Legutóbbi kötetének Scher­zo curioso a címe. A zenei életből vett címmel Büttner egy régi gyermekkori vá­gyának is emléket állított: operaénekes akart lenni. Ez az álma nem valósult meg: Henry Büttnemek »nincs« hangja . . . (Panorama) nagy áruházának reklám- grafikusaként dolgozott, ár­cédulákat írt, és plakátokat rajzolt. Egyik rajzát közölte az NDK népszerű szatirikus hetilapja, az Eulenspiegei; ez volt Büttner belépője, el­ső lépése a hírnév felé. Az­óta küldi rajzait az újságok­nak. Általában reggél kilenc­től délig rajzol, naponta három karikatúrát készít évek óta. Rajzait azonnal föl lehet ismerni, ha véletlenül nincs is ott a monogramja, any- nyira egyéniek, jellegzetesek. Ügyszólván soha nem ír szöveget, képaláírást karika­túráihoz. Főalakja egy hosz- szú, nyurga alak, széles ka- ripoájú kalappal a fején: német kispolgár, aki min­dent a legteljesebb komoly­sággal csinál, még a szemmel láthatóan értelmetlent és a különöst is* Olyan családi körben él, amelyben a fele­sége az igazi úr a háznál. A módszeresség, a rend a legjellemzőbb tulajdonsá­gai. Az az ember, áld egy, a falon függő rajzos útmutató alapján köti be a cipőfűző­jét, aid szemét, fülét, orrát egy másik, ugyancsak a falra 'üggesztett rajz szerint mos­sa meg aki úgy utazik el szabadságra, hogy előzőleg megbízza a szobalányt: min­dennap tépje le a naptárról az elmúlt napokat, aid hiva­tali főnökként órával a ke­zében várja a »fájront« pil­lanatát, hogy a már régen az ablakhoz csődült személy­zetnek akikor adja ki a pa­rancsot a redőnyök lehúzásá­ra. Rendes házias ember: szenet hoz fel a pincéből, s a felhordásnál a legfelső lép­kot akar leragasztani, nyel­vét a vízvezetékcső alatt nedvesíti meg Olyan holmi­kat visz be a hivatalába — egy melltartót, például —, amelyeket az ágyában talált, s leemeli a ikalapját, ha a főnök szobája előtt halad el. Utcai balesetnél, összeütkö­zéskor elgörbült kocsijának egyik ülését kiemeli, s a jegyzőkönyvet felvevő rend­őrnek kínálja oda, hogy ké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom