Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
r rüaidáji -Jüjyán.: HAJDÚ Harcos hagyomány, viharzó történelem, nagy művészi teljesítmény, egymást váltó korszakok összegeződnek egyéniségében. Mindezt szerényen, természetesen viseli, derűvel és jó közérzettel, mert az az út, melyet Hajdú Henrik végigjárt, az az életműt melyet fölépített, erőt adhat, emberi biztonságot. Számunkra: példát és inspiráló lendületet. Szédítő távlatok nyílnak meg előttünk, ha életére tekintünk. Szinte gyermek volt még, amikor megnyerte a Petőfi Tánsaság verspályázar tát 1906-ban. Ambrus Zoltán biztatására — aki csodálta ezt a tökéletesen verselő gyerekembert — fogott hozzá Ibsen drámai költeményének, a Bramd-nak fordításához, és harcos évek, börtönök, megrázkódtatások, viharok után fejezhette be tizennyolc év elmúltával. Ezért tanult meg norvégül fiatalon, miután a norvég főkonzul ajánlására fölkeresett Angyalföldön egy Norvégiából idekerült Sörensen nevű műszerészt, aki csak azért tanította ingyen és lelkes szívvel a norvég nyelvre, hogy elindíthasson egy műfordítói pályát, egy fiatal HENRIK is. Amikor 1925-ben börtönbe került, a legnehezebb körülmények között is megőrizte munkakedvét, életerejét, a Brand szövegét mor- molgatta a börtönudvaron, magányos séta közben, mert arra is ügyeltek, hogy egyedül és a börtönigazgató külön engedélyével léphessen ki magánzárkájából. Sem a megaláztatások, sem az ígéretek nem tudták megtörni. Bethlen István pénzzel, állással édesgette, ő inkább a függetlenséget és a szegénységet vállalta. Sorra fordította a legnagyobb norvég, költőt az északi kultúrák »nagykövetévé« képezhessen ki. Bár nem dédelgette az élet Hajdú Henriket, drámákat garmadával hullajtott eléje attól kezdve, hogy mint fiatal fővárosi tisztviselő megismerkedett a marxizmussal, és egyik alapítója lett a pártnak; az irodalmi tevékenységet, az újságírást, a politikai munkát együtt végezte; harcolt a munkások jogaiért minden fórumon tollal, tettel és előadásokkal svéd, dán költők, írók műveit Mintegy száz kötet műfordítás áll mögötte — könyvtárnyi gyűjtemény a skandináv irodalomból. Van valami különös abban, hogy ez a szerény, tiszta, kom- mundsta művész kapta meg az északi kultúrák legnagyobb elismerését kifejező Szent Olaf-rendet, s lakásán csak a hozzá írt levelekből össze lehet állítani az északi irodalmak múzeumát, JOajaJji JCxjrdLaJ: &atxaiz Megint kizöldül a rengeteg — virágok alatt pihengetek. A nap rám tűzdeli nyilait, s boldog-fiatalra szilajít. Itt szívem a léget, a könnyű léget! Már éppúgy éget, akárcsak a szesz. Mily isteni lesz, ha a költő láztól részegen túlnézhet a téli vészeken. Megjött a tavasz. Buja színek tüzelik sóvár szemeimet. Minden csupa láng, csupa zene! Ily örömökre születtem-e? Fölöttem aranycsóvák raja táncol. A tulipánsor magasba mered. E vörös sereg elém idézi az ásatag múltból kitörő munkáshadat, Aztán ismét elszürkül a táj. Az új kép józan stílusa fáj — szomorú árnyékok szaggatott foltrendszere mellett baktatok. Majd újra kivillan egy pajkos pászma* Lelkem, ne fázz ma! A fagy menekül, s a föld remekül, diadalmasan, frissen, vígan tovaleng a fény zónáiban. Bolond költő, e vad kikelet titokzatos mérgét cipeled! A szépség égi malaszt jele, ha nincs keserű gonddal tele. De vesszen, amíg az igazi érdem örökké térden tapossa a port. Isten dühe zord! — Eddig vakon faragtam a dalt. hisz az emberi harc sose csalt. S ahogy tovább-tovább ügetek, az erdőség mindig süketebb. Lenin, csak a Te hangod mutat a tévelygés mélyében utat. A tavasz semmi. Hitvány, pici téma. Vén szólama néma. Suta vacak. Ni, Lenin kacag, mialatt én rímeket nyögök a tulipán lámpái mögött... Hajdú Henrik fordítása ♦Harald Herdál elő dán iró, 19(K)-ban született. Küzdelmes életét három önéletrajzi regényben irta meg, verseiben a szegények szószólója. Emlékül egy. Lámpát... 75 ÉVES hisz úgyszólván minden jelentős írónak barátja, levelezőtársa, vendége volt. Nexö köszöneté, Pontopiddan leveled s a legnagyobb északi nőíró, Sigrid Undset levelei és művei példázzák, mit köszönhetnek neki, aki tolmácsuk, barátjuk, értőjük tudott lenni. Rendkívül jellemző, hogy bár minden fordítását roppant elismerés, kísérte (csak példaként említem, hogy a Solness építőmester szövegét Odry Árpád a legzseniálisabb és a legjobban giond- ható színpadi szövegnek tartotta), mégis majdnem mindent újrafordított, keresvén a jobb, költőibb, művészibb megoldásokat. A jövő évben jelenik meg életművének koronája, huszonhárom nagy Ibsen-mű, szinte a teljes életmű. Mintegy 2400 oldalon adja a magyar olvasó kezébe a világirodalom egyik legnagyobb drámaírójának műveit. Nem fáradtan, csak egy kicsit rezignáltan mondja Hajdú Henrik: »Akkor lefordítom még Andersent, és aztán nézem a felhőket, mint nagyapám tette valaha..« Ezt a bölcs nyugalmat kívánjuk neki, és irigyeljük tőle. Mi, fiatalok, akik úgy érezzük, valamennyien egy kicsit tanítványai is vagyunk. Illés Jenő Baktai Ferenc — Tatai Zoltán: MEGVALÓSULT TERVEK Karcsú, gyönyörű, új hid a Dunán, az »Erzsébet-**... Házgyár Óbudán ... Korszerű, hatalmas üvegházak Sasa- don... Üj erőmű Oroszlányban ... Tojásgyár Bábolnán . • Sportpalota Szombathelyen .. . Hideghengermű Dunaújvárosban ... és még sokáig sorolhatnánk mindaz a sok-sok új gyárat, üzemet, iskolát, utat, kórházat, lakótelepet, ipari, mezőgazdasági és kulturális létesítményt, amellyel népünk gazdagodott a második ötéves terv során. A megvalósult tervekről számolnak be a szerzők rendkívül ízléses kiállítású, gazdagon illusztrált könyvükben. A létesítményekről készített fényképeket tömör, lényegre törő, számokkal és adatokkal alátámasztott összefoglalókkal kommentálják, hiszen munkánk eredményei önmagukért beszélnek, még azok számára is, akik — a munka során felmerülő nehézségeket látva — hajlamosak a csügge- désre. A második ötéves terv 55 fontosabb létesítményét bemutatva Baktai Ferenc és Tatai Zoltán áttekinthető összképet ad arról, hogy miként lépett előbbre hazánk az elmúlt öt esztendőben, miként változott meg az egyes vidékek élete, arculata az új létesítmények eredményeképpen, és vázolja a továbbfejlődés útjait, távlatait is. Jólesik időzni az elért sikereknél, hogy új erőt merítsünk mindnyájan az újabb sikerekhez. (Kossuth Könyvkiadó, 1965.) Gerecse az aknákig kísért, ötven lámpa lengette az éjt; úgy éreztem, jeges őskorok fáklyáival mélybe indulok. Kezembe egy lámpást adtatok, gondoltam, mit m * gcsavarhatok, s égre hajló, vidám óriás toppan elém: uram, mit kívánsz? Azt kívánom — így a gondolat — : velem legyen mind, ki itt halad; éjbe térni ne legyek magam... — Jó, akinek ily lámpása van. Aknatorony alján álltam ott, szálltak-bulltak csengető kasok; kovácsműhelyekből láng-meleg futja át a környéki telet. Átitattak régmúlt századok; ezer réteg kért napot, jogot; eocén-kor égő levegőt, fényt és lángot lélegző jövőt. Szalag-rostán rengett úgy a szén: mozdonyokban zengő szenvedély, tengereken hőtől feszülő hajó, melyben lelketek a hő. Ezt éreztem, ezt a nagy közös éjbe térő nehéz örömöt; légfúrótok nyomán dőlt a szén — ősiéti nap páfrányok tövén. .. .Emlékül egy lámpát adtatok; nézem, s mindig veletek vagyok; vajha élne szavamban a hő, melytől lenne tágas a jövő... Vajha lennék olyan lámpa csak, mely környi-sötét mélységet mutat, ha emelnétek arcotok elé, fényem lenne véges szellemmé; vagy csupán egy gyutacsnyi anyag porlasztani meddő falakat; szívetekben szikrányi meleg: minden éjben fénylő rész legyek! Leopold Massiera: A PÓRUL JÁRT OLIMPIKON A minap a strandon meglepődve vettem észre Brouty barátomat, aki a zöld gyepen merész torriamutatvá- nyokat végzett tőle szokatlan buzgalommal. Mivel tudtam, hogy egy Petuna nevű leányzó iránt érdeklődik, aki hasonlít a hollywoodi zenés filmek sztárjaihoz, így szóltam hozzá: — Látom, őrződ a kondíciódat, hogy megfelelj annak a...! Brouty megvetően felvonta a vállát, és úgy felelt: — Vége a Petuna-ügynek. — Majd leereszkedően hozzátette: — Egyébként tulajdonképpen el sem kezdődött. A sport fontosabb, mint ő. Ugyanis, ha nem tudnád, egy leendő olimpiai bajnok áll előtted. Kétkedő arcomat látva még hozzáfűzte: — Különben egy kicsit Petunának köszönhetem. S anélkül, hogy a ritmikus mozgást megszakította volna, hozzáfogott a különös történethez. Tudta, hogy Petuna gyakran eljár egy bizonyos bárba, ahol két műsorszám között táncolni is lehet. Egyik este, amint odaérkezett, ott találta Petunát — egy csinos fiatalember társaságában. Az új lovag igen sportszerűen viselkedett, mosolyogva fogadta barátomat, és elmondta neki, hogy ő sportintéző. Az a specialitása, hogy új bajnokokat fedezzen föl, más szóval ö afféle sporttehetség-kutató. Amikor Brouty már bevedelt néhány pohár italt, a férfi jól megnézte, aztán így nyilatkozott: — Szerintem magából bajnok is lehet, fiatalember. Brouty dicsekedett: máraz elemi iskolában is díszoklevelet kapott a 25 méteres úszásért. — Bravó! — kiáltott föl az ismeretlen férfi, aki egyébként Joe Fergusson néven mutatkozott be. — No, látja, milyen remek szimatom van. Találkozót adott Brouty- nak másnap reggelre az •Leopold Massiera kiváló francia humorista, a Fou-Rire című, Párizsban megjelenő szatirikus hetilap munkatársa. uszodába Megkérte, ússzon, miközben ő maga méri az időt. - Amikor Brouty lihegve, elfúló lélegzettel kimászott a medencéből, Joe Fergusson ujjongott: — De hisz maga csak ti- zedmásodpercekkel marad el a világrekordtól! A véleményt Brouty nagyon, de nagyon hízelgőnek találta. —■ Azonnal szerződést kötünk — mondta a férfi — és biztosítom, ha megfogadja tanácsaimat, bekerül az olimpiai keretbe. Brouty másnaptól kezdve savót ivott, hogy a medence kétes szagú vizétől kapott undorát legyőzze. Reggeltől estig úszott, hordónyi vizet nyelt, viszont nem ivott többé egy csöpp alkoholt sem. Naponta egyetlen cigarettát szívott, és példás önmegtartóztatást mutatott egyéb tekintetben, mert Joe Fergusson elmagyarázta neki: a nő a férfi vesztét jelenti... — Idefigyelj! — szóltam, miután végighallgattam a történetet —, biztos vagyok benne, hogy ez a fickó az orrodnál fogva vezetett. Ilyen úszóból, mint te, tizenkettő megy egy tucatra. Brouty hangos kacajt hallatott — Gyere, győződj meg róla, és mérd le az időmet Örömmel tettem. Jelt adtam, és Brouty ugrott Ügy úszott, mint egy tíz. éves kölyök, csapkodva és köpködve. Amikor leúszta a százat, szuszogott, mint egy asztmás orgona. A parton megkérdezte: — Nos? — Hát, barátom, félúton már csak öt másodpercnyire maradtál el a százméteres világrekordtól. Csakhogy akkor még csupán ötven métert úsztál. Sértett pillantását látva hozzátettem: — Te szerencsétlen, háromszor annyi idő kell neked, mint az amatőr úszóklub legklérdemesültebb ve-’ teránjának. — De hát Joe Fergusson azt mondta... — Tudod a címét? —Tudom. — Akkor gyerünk. Mutass be engem, mint a New York-i Üsző Klub intézőjét Majd meglátod, miként viselkedik, mihelyt megtudja, hogy ki akarom próbáim a képességeidet Találkoztunk Jo« Fergusson háza előtt Sajnos, a fickó nem volt otthon. A háziasszonya közölte: éppen nászútan van Mexikóban egy Petuna nevű leánynyal. Brouty elfintorodott, majd kijelentette: — Hogy az úszással ki miként áll, nem tudom, de cselezni biztosan jobban tud nálam! Fordította: Zilahi Judit (Ruisz György rajza)
