Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

Vasárnap, 1965. december 19. A NÉP HŰSÉGES KATONÁI Alkalmatlanságánál egyebet nem bizonyított Meghitt ünnepség volt teg­nap a Pamutíonó-ipari Válla­lat Kaposvári Gyárában: a La­tinka Sándor munkásőrszázad itt tartotta meg évzáró század­gyűlését. Eljött az ünnepségre Németh Ferenc elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottságának első titkára. Somogyi József elv­társ, a városi pártbizottság első titkára, dr. Szilágyi Lajos elv­társ, a városi tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke; ott voltak a fegyveres erők képvi­selői, meghívott üzemi vezetők és hozzátartozók. Szabó András elvtárs, váro­si munkásőrparancsnok beszé­dében a század munkájával, ez évi eredményeivel foglalkozott Elmondotta a többi között, hogy a múlt évben avatott munkásőrök száma tizenhárom önként vállalt, magasztos, munkásőri kötelezettségüket becsülettel teljesítették. A vá­rosi párt-végrehajtóbizottság nevében üdvözlöm az új mun­kásőr elvtársakat is. örömmel fogadtuk őket sorainkba. Ta- vábbi tevékenységükhöz, mun- kásőrfeladataik ellátásához sok sikert, erőt és egészséget kívá­nunk. A beszédeket kitüntetések, munkásőr-emlékérmek és -em­léklapok átnyújtása követte, majd ünnepélyes pillanat kö­vetkezett: hatvankilenc új munkásőr sorakozott fel eskü- tételre. Az eskütétel után Németh Ferenc elvtárs, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára kért szót. Elmon­dotta, hogy felemelő érzés volt részt venni a századgyűlésen, Babod! István leszerelő mun­kásőr átadja a fegyvert egy új munkásőmek. kiváló munkásőrrel, illetve hiszen mindenkiben föleleve- parancsnokkal gyarapodik. Egyre több fiatal munkás ké­ri, hogy vegyék föl a párt tag­jai sorába. Ezután Somogyi József elv­társ tartotta meg ünnepi be- -skédét. — Mai egységgyűlésiünknek hármas célja van — mondot­ta —: méltatjuk leszerelő, il­letve tartalék állományba ke­rülő elvtársaink munkáját, kö­szöntjük új elvtársainkat, s értékeljük az 1965-ös év ered­ményeit. Most leszerelő elvtár­sainkról elmondhatjuk, hogy nedett a párt harca a hatalo­mért. Arra kérte a régi és az új munkásőröket, hogy a nép­hatalom védelmében mindig álljanak készen. Ezután né­hány gazdasági kérdésről szólt, majd így fejezte beszédét: — Méltó utódok vették át a helyet az idősebbektől. Arra kérjük régi elvtársainkat, hogy bízzanak a fiatalokban. Leg­nagyobb örömük az legyen, ha látják, hogy vannak megfelelő utódok, akik átveszik tőlük a vérrel áztatott vörös zászlót és a fegyvert. Az ünnepélyes századgyűlés az Intemacionálé hangjaival ért véget. P. Gy. Értékelték az őszi munkákat Közgyűlés a fonyódi Magyar Tenger Tsz-ben A fonyódi Magyar Tenger Ter­melőszövetkezet tagsága csütörtö­kön közgyűlést tartott. A vezetők értékelték az őszi munkákat, is­mertették a termésátlagokat meg a vezetőség elképzeléseit a jövő évi szerződéskötésekről. A közgyű­lésnek volt mit összegeznie az őszi munkákról. Az értékelés egyúttal a zárszámadás várható eredmé­nyeit is sejteti. Keresem önmagamat Világéi elenden köztisztelet­ben álló férfiú voltam. Nem vagyok zseni, de azért érdemes figyelni rám. Ügy általában fő­iskolás szinten okítom a mi kis népünket minden szépre, jóra, főnökeim elégedettek a munkámmal. Na, ja, elvégre én is vezető vagyok . . . Sok mindent csináltam már az életben, kiváltképp, mióta építjük a szocializmust. De új­ságcikket még nem írtam, nem én. És képzeljék, egyik napról a másikra, minden átmenet nélkül behívat a főnököm. Azt mondja: — Te, Karcsi! írjál egy cikket a sajtéba arról a té­máról, amit két hónapja oly nagy aktivitással vitatott meg a mi kis testületünk. Tudod, a káposztalevelek fejbe borulásá­ról van szó . . . — Hogyne tudnám — mond­tam én, s hozzátettem gyorsan, hogy cikket még sohasem íir- tam„ de biztosan tudok, csak még nem próbáltam. Hát meg­próbálom. Igaz, hogy egy ré­szét kiadtam albérletbe (nekem is vannak beosztottaim), de az­tán én gépeltettem össze nyolc oldalon. És még aznap futok a szerkesztőségbe a másolattal. De föl se jutok, mert a kapu­ban találkozom egy firkásszal, mondom neki, hogy itt a cikkem, közöljétek. Kérdezi, hogy hol az eredeti. Mon­dom neki, hogy a főnö­kömnél, hátha javítani akar még rajta. Azt mondja, hogy akkor megvárja az eredetit. Szó «e róla, ebben igaza van. Más­nap el is küldtem neki a re­mekművet, gondoltam, végre lesz olvasnivaló ebben a vér­szegény kis lapocskában . . . És vártam. Vártam egy napig, két napig. . . Semmi. Biztos voltam benne, hogy ha más nem is, legalább a beosztot­taim észreveszik, és gratulál­nak eszmefuttatásomhoz. De ne adj isten! Senki! Kezdtem dü­hön géni. Hát ennyire becsülik az én írói vénámat? A lapot nem néztem ugyan, csak fővá­rosi sajtóterméket méltatok er­re, azt se mindig. De nem gra­tulált senki, ergo, nem is je­lenhetett meg a cikk. Rohanok a főigazgatóságra, gondoltam. onnét nagyobb a nyomás. Pa­naszkodtam, hogy a lap nem közli a cikkemet. Majd azok el­látják a firkász baját. Biztosan felhívatták már gondoltam —, s megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye a népi demok­ráciáról. De hiába vártam, sen­ki sem jött gratulálni. Még csak egy táviratot sem kaptam, pe­dig — nem azért mondom — remek kis cikket írtam. Várok három napot, semmi jelzés. Nahát a jó istenit — mondom magamban —, ez mégiscsak sok! Megyeik a sa­ját főnökömhöz. Bepanaszolom ezt a nyavalyást. A főnök meg­nyugtatott, hogy majd 6 intéz­kedik, nyugodjak csak meg, majd ő kérdőre vonja a fele­lőtleneket. A táviratról már le­mondtam, de legalább egy el­ismerő telefont! Annyit csak megérnék a gondolataim? És mit kapok helyette? Kép­zeljék! Reggel röhögve fogad­nak a beosztottaim. Majd ki­pukkadnak, úgy igyekv.nek leplezni duhaj kedvüket. Nem hagyom annyiban. Csípős Kaz- mér aztán kiböki, hogy olva­sott egy kacagtató történetet a helyi lapban. Az volt a címe, hogy »-Keresem önmagamat^. Egy újságíró arról ír, hogy egy zseni cikket küldött a szerkesz­tőségbe három hete, s azóta pa­naszkodik mindenhol, már ép­pen az ENSZ-hez akar fordul­ni, hogy nem jelentették meg a cikket, pedig már két hete megjelent, csak nem vették ész­re. És még azt írja az a nyava­lyás f.rkász, hogy nyugodtan veti papírra a történetet hisz én úgysem olvasom el, lia egy­szer a saját írásomat se rálát­tam meg . . . Hát ne robbanjon szét az ember??? Micsoda nagy­képűek ezek az újságírók! Mert. hallottam, két helyről is fele­lősségre vonták a firkászt, az meg csak úgy nyugodtan oda- terítette eléjük a kéthetes új­ságot, hogy aszongya, itt van ni, megjelent, bár szentigaz, hogy nem volt valami nagy visszhangja . . . Hát nem írok, többet, értik? Én nem vagyok hajlandó keresni önmagamat' Nem elég, hogy az ember ír . . még olvasson is . . .??? (Csóka) Egész éven át a járás első há­rom közös gazdasága között szere­pelt a fonyódi Magyar Tenger Tsz. Az őszi munkákban szintén az el­sők között voltak. A kukoricatö­réssel meg az őszi mélyszántással már egy hónappal ezelőtt végeztek, s teljesítették egész évi szerves trágyázási előirányzatukat is. Et­től függetlenül most is hordják a mezőre az istállótrágyát. A szervezett, lelkiismeretes mun­ka meghozta gyümölcsét: a kedve­zőtlen időjárás ellenére szép ter­méseredmények születtek a gazda­ságban. Igaz, hatvan hold kuko­ricát ki kellett szántaniuk a víz­nyomás miatt, de a többi területen termett többletkukorica jórészt el­lensúlyozta ezt a kiesést. Egyéb terményfélékből általában többet takarítottak be a tervezettnél. Az ötholdas kertészet például az elő­irányzott 205 000 forinttal szemben csaknem 300 000 forintot hozott. Az állattenyésztési és hizlalási ágazat bevétele is túlhaladja a tervezettet. Jövőre szeretnék fokozni a hizla­lást, e célból a hiányzó abrak he­lyett készpénzt tartalékolnak majd zárszámadáskor, hogy megvehes- sék a takarmányt. Minderről most, a közgyűlésen esett szó, így a Magyar Tenger Tsz tagjai még az év vége előtt tájé­kozódtak gazdaságuk, valameny- nyiük szorgalmának idei eredmé­nyeiről, melyek a zárszámadáskor már az osztalékban jelentkeznek. A hibák tagadása nem oldja meg a problémákat. A felelősséget egyszerű, de ko­rántsem erkölcsös dolog másra hárítani. Csaknem másfél órás — időnként ph- rázs vitákat kiváltó oe- szélgetés befejezése után je- gyeztem föl ezt a két mon­datot Háromfán. Gavaldik András, az Új Barázda -Tsz főkönyvelője pedig temérdek hibát, mulasztást követett el alig másfél éves tevékenysé­ge alatt. Többször figyelmez­tették a hibákra a Nagyatá­di Járási Tanács szakirányí­tói. Szép szóval, majd fe­gyelmikkel próbálkozott a szövetkezet vezetősége is. Hiába! A hibákból nem okult, hiszen a másfél év alatt — a szövetkezeti veze­tők szavaival élve — még alig volt olyan ténykedése, amiben nem talált volna hi­bát az ellenőrzés. MULASZTÁS MULASZTÁS UTÁN Ezekben a napokban pél­dául a leltározás miatt ag­gódtak a szövetkezet veze­tői. A járási tanács mező- gazdasági osztályán pedig már azon gondolkodtak, hogy le kell állítani ezt a mun­kát. Az ok: a járási népi el­lenőrzési bizottság vizsgálata megállapította, hogy a föl­vett készletek nem felelnek meg a valóságnak. Háromfán — egyedül a járásban — nem megfelelően számozták az állóeszközöket. Tizenkét ember két napig dolgozott hiába emiatt. Ha csak a munkabérüket számoljuk, ak­kor is több mint nyolcszáz forint kár érte a gazdasagot. Pedig a főkönyvelőnek módja lett volna Balatonbog láron, a tanfolyamon megis­merkedni az új rendeletek­kel, szabályokkal. Miért nem tette? Benke Imre, a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyának munkatársa ezt mondja: — Ha valaki éjfél után egy óráig szórakozik, más­nap képtelen odafigyelni. Öt pedig többször is láttam it­tasan Balatonbogláron. Az ital miatt kapta egyéb­ként az első fegyelmi bünte­tését is, de indokként szere­pelt ez a másodikban meg a harmadikban is. Régi igazság: ahol a bor jelen van, ott nem megy a munka. Ezt állapította meg a július 27-e és augusztus 6-a között megtartott reví­ziós vizsgálat is. Csupán né­hány hiba: a raktári kiadási utalványt csak akkor készí­tették el az eladott termény­ről, amikor értékét a pénz­tárba befizették. A raktáros­sal legtöbbször csak utólag íratták alá a kiadási utal­ványt. Hiányoztak a kiadási bizonylatok mellől a szállí­tójegyek, a kiosztási jegyzé­kek is. Hiányos volt az álló­eszközök nyilvántartási kar­tonjainak jegyzéke is. Nem voltak meg az átadási jegy­aláírások. Szabálytalanságot talált a vizsgálat a napidí­jak. a kiküldetési költségek elszámolásában is. A vásár­lásoknál nem tartották meg a tsz-ekre vonatkozó pénz­ügyi szabályokat. Jogtalanul vette föl a főkönyvelő a pénzforgalom utón a részese­dést, meft nem tagja a szö­vetkezetnek, és szerződésé­ben ilyen megállapodás nem volt, de többet számfejtett még az elnöknek is. A VIZSGÁLAT MEGÁLLAPÍTÁSAI A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. A hibák dagógus. A háromfaiak bíz­tak benne, amikor jelentke­zett. Számviteli főiskolai bi­zonyítványát ismerve azt gondolták, hogy jártas a szakmában, szereti hivatását. Tévedtek. S ha valamiértei lehet őket marasztalni, az csupán annyi, hogy mielőtt rábízták a hatezer holdas gazdaság számvitelének veze­tését, nem szereztek megfele­lő információt róla. Csak ak­kor kérték Komárom megyé­ből a Bajnai Általános Isko­la igazgatójának véleményét, amikor már hibákat követett el. S Pusztahegyi István igaz­gató jellemzése igazolta föl­tevésüket. Gavaldik András láttán a vizsgálat megillapí- T,H.ár?mfáí1’ ah?’ tóttá: ».. . a tsz főkönyvelője fbbahagvta Bajn n A ve- általában tájékozatlan. A tér- ^nyek mart meg tálán melőszövetkezetben megta­lálható hibákról a vizsgálat idején szerzett tudomást. A termelőszövetkezeti számvitel- terén nem rendelkezett gya­korlattal, de nem is igyeke­zett azt megszerezni. Az 1964. évi zárszámadást és az 1965. évi pénzügyi tervet nem tudta elkészíteniA Magyar Nemzeti Bank fiók­ja és a j írási mezőgazdasági osztály ezeket alapvető hi­bák miatt nem fogadta el. Felhívták a tsz főkönyvelőjé­nek figyelmét arra, hogy ilyen hiányos szaktudással képtelen ellátni feladatát, nagyon sürgősen képezze ma­gát A főkönyvelő azonban mit sem törődött a figyelmezte­téssel. Ezért a járási mező- gazdasági osztály a nyáron kénytelen volt javasolni a tsz vezetőségének, hogy a főkönyvelőt helyezze ala­csonyabb munkakörbe. Ez felelt volna meg legjobban Gavaldik András érdekeinek is, meg a tsz érdekeinek is. De a fegyelmi határozatba nem nyugodott bele a fő­könyvelő. A Területi Munka­ügyi Döntő Bizottság végül is neki adott igazat. A régi hibákat ezután újakkal te­tézte. Most éppen a Közpon­ti Statisztikai Hivatal járási felügyelősége kéri felelősség­re vonását a jelentések so­rozatos elmaradása miatt. A szövetkezet vezetői pe­dig aggódnak, hogy hogyan készül el a zárszámadás, hi­szen a főkönyvelő nem tud­ja megcsinálni. De mindezek után sem változtat magatartásán a fő­könyvelő. Állandóan intrikát szít a tagok és a vezetők kö­zött. Alaptalanul vádolja a szövetkezet vezetőit a járási vezetők előtt. ELMARASZTALÓ VÉLEMÉNYEK Gavaldik András már sok mindent megpróbált életé­ben, de sehol sem állta meg a helyét. Tizenkét éve dol­gozik. Ezalatt nyolc munka­helye volt az ország más vi­dékein. Akadt olyan is, ahol alig két hónapot töltött. Volt állami gazdasági brig-'dveze- tő, könyvelő, pénzügyi elő­zőkönyvek és a szükséges adó és képesítés nélküli pe­rosszabbak róla: Stefanecz Ferenc tsz-el- nök: — Sok emberrel volt már dolgom, de ilyen hanyaggal még soha. Forró Ferenc, a járási me­zőgazdasági osztály terv- és pénzügyi csoportvezetője: — A háromfai főkönyvelő nem végzi el munkáját hi­bátlanul, pedig négyezer fo­rintért dolgozni kellene! Péntek Imre, az ellenőrző bizottság elnöke: — N.ekem egymás után küldi a járás a papírokat, hogy milyen mulasztásai vannak. Sokszor figyelmez­tettem emiatt. Figyelmeztet­ték mások is, de nem fogad­ja meg az intő szót. . DÖNTSÖN A KÖZGYŰLÉS! Akik ismerik a főkönyvelő munkáját, azt állítják, hogy alkalmatlan feladatainak el­végzésére. Mulasztásainak, hanyagságának végső soron a szövetkezeti gazdák látják kárát. S hogy Háromfán a bizonylati rend még nem borult fel teljesen,1 az a be­osztott könyvelők jó munká­jának köszönhető. Ezt a ren­det nem ő szervezte meg, sőt inkább bomlasztotta. Hibát mindenki követhet el, de ha utána szorgalma­san dolgozik, helyrehozhatja tévedéseit. A háromfai fő­könyvelő meg sem kísérelte ezt. Az egyhetes revíziós vizsgálatot követő utóvizsgá­lat megint csak azt állapítot­ta meg, hogy a hiányosságok megszüntetésére semmilyen hathatós intézkedést nem tettek. A hiányosságokat csak ak­kor lehet megszüntetni. ha hozzáértő, munkáját lelkiis­meretesen végző ember irá­nyítja a szövetkezőt könyve­lését. Erre Gavaldik András képtelen! Ezért nem várhat­lak meg a szövetkezeti gaz­dák. hogy leiárion a főköny­velő szerződése. Sürnősev. még a zárszámadás előtt rá­termett ember kezébe kell adni a pévziiavi irányítást. Erről a halasztást nem tű­vé személvi változásról a szövetkezet közgyűlésének i‘o- wa is. kötelessége is késede­lem nélkül dörfeni. Kercza Imre Kellemes ünnep, öröm az otthon, Televíziók: Horizont 6100 Ft Favorit 5650 Ft Kékes 5200 Ft Rádió R. 4350-es 1200 Ft Pacsirta 2800 Ft Táska lemezjátszó 1400 Ft Padlókefélő 1050 Ft. Mosógép 710,80 Ft. Hangulat állólám, ha abban televízió, rádió szó­rakoztat. A háztartási gépek megköny- nyítik a munkát. Háztartási gépek: Mosógép Vénusz porszívó 1600 Ft 1400 Ft OTP-részletre is megvásárol­hatók. Ft. Csillár, 6 lángú so« 4100 Ft. Gazdag választékból' vásárolhat a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kaposvári, barcsi, nagyatádi és Balaton-parti szaküzleteiben. (9929)

Next

/
Oldalképek
Tartalom