Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. november IC A SIÓFOKI KÓRHÁZ ÉPÍTŐI KÖZÖTT Az orosházi kórház tervei alapján 1963 augusztusában Siófokon egy kis dombocskán, közel a község központjához elkezdte a kórház építését az ÉM Somogy megyed Állami Építőipari Vállalat. Nemrég hosszabb időt töltöttem a siófoki kórház építői között. Három kérdésre igyekeztem választ keresni: 1. Milyen a munka szervezettsége? 2. Milyen a tudat- formálás? 3. Hogyan látják az építőipar jövőjét? A kórház építői az élvonalban A munka szervezettségéről •ok jót lehet mondani. Hogy nagy hibák nem fordultak elő az idén, azt az eredmények is bizonyítják. A kórház építőinek a harmadik negyedév végéig kilencmillió-kilenc- százezer forint értékű munkát kellett elvégezniük, ehelyett tizenegymillió forintra rúg munkájuk értéke. Az építésvezetővel az év elején közölték, hogy az említett tervet nyolcvanegy emberrel hajthatja végre. Az építkezésen általában hetven- hárman dolgoztak. Tehát az engedélyezettnél kevesebb létszámmal a tervezettnél többet termeltek. Ez azt jelenti, hogy termelékenyen dolgoztak. A munka jó megszervezéséről tanúskodik az is, hogy a kilenc hónap alatt egyszer sem álltak tétlenül a dolgozók. Még az építőiparban oly gyakori anyaghiány sem akadályozta munkájukat. Eredményeik alapján a kórház építői az élvonalba kerültek. Mindez annak köszönhető, hogy egyrészt a fő-építésvezetőség az építésvezető és a művezető állandóan b'ztosított munkát a hetven-egynéhány embernek, másrészt, hogy a dolgozók túlnyomó része ragaszkodik munkahelyéhez és jjt vezetőihez, s állandóan kutat- ■ják, hogyan gyorsíthatják meg a munkát. Németh Károly fő-építésvezető különösen sokat foglalkozott a kórházzal. A siófoki fő-építésvezetőség munkahelyei közül ez volt a legnehezebb. Viala Ferenc építésvezető és Gáspár Rudolf művezető a brigádok átcsoportosításával igyekezett elejét venni a kiesésnek, amikor valami akadályozta a munkát. Érdemük az is, hogy törzsgárdát • alakítottak ki. Gáspár Rudolf büszkén mondta: az építkezésen dolgozó munkások többsége egyik helyről követte őt a másikra. A harmadik tényező, a munkások szervezőkészsége, szorgalma mozdította elő leginkább a terv túlteljesítését. A brigádok többségében a segédmunkások is végeznek szakmunkát, ha erre szükség van. És fordítva is. (Az utóbbira persze ritkábban kerül sor.) Ez meggyorsítja a munkát, és növeli a keresetet. Érdekes, hogy nem mindenütt egyforma a segéd- és szakmunkások közötti viszony. Csőri János kubikosbrigádjá- ban egyszerű szabályok érvényesülnek: a segédmunkások az elvégzett szakmunka ará- L nyában kapnak szakmunkás-1 bért. Bodó Géza brigádjában a szakmunkások bérüknek egy I bizonyos százalékát a segéd-! munkásoknak adják. A segédmunkások éppen ezért minden erejükkel igyekeznek elősegíteni a szakmunkások teljesítményének növekedését. Egyrészt; maguk is szakmunkát végeznek, másrészt jól kiszolgálják a szakmunkásokat. A brigádvezetők többsége érzi felelősségét, tudja feladatát, szervezi a munkát. Egykét kollektívában azonban a brigádvezető tevékenysége nem számottevő. Ezekben a brigádokban van a_ legtöbb probléma. A Zsebők-brigád például ott-tartózkodásunk idején igen alacsony teljesítményt nyújtott. Ebben a kollektívában a spontaneitás uralkodott. A segédmunkás például akkor is fala* rakott, amikor a szakmunkások kiszolgálása rossz volt. Nincs felvilágosítás Jó felvilágosító munkával rendbe lehetne hozni a dolgokat a Zsebők-brigádban. Ám a politikai felvilágosítás szinte teljesen hiányzik. A brigád tagjai arról beszeltek, hogy a munikavezető szándékosan «-nyomja-« őket. Több jelből következtetnek erre. Erek közül csupán néhányat említek. Fájlalják például, hogy ide- oda dobálják őket. Azon a napon, amikor beszélgettem velük, csak másfél-két órát dolgoztak azon a munkahelyen, ahol előző nap előkészítették a szükséges kellékeket. Aztán nem kapják meg a megfelelő gépi segítséget. A brigád például nem csövön kapja a habarcsot, a segiéd- rmmkásoknak talicskával kell érte elmenniük. Sújtják őket anyagilag is. Prémiumot ígértek nekik egy bizonyos munkáért A feladatot állítólag idejében elvégezték, a prémiumot azonban nem kapták meg. A munkavezető persze másképp állítja be a dolgokat. Azt mondta, hogy a brigád áthelyezése szükséges volt. Egyébként, jegyezte meg, előző nap közölte a brigád tagjaival, hogy több helyen kell dolgozniuk. Sajnos, a brigád tagjaival nem beszél ezekről a problémákról. Nem világosítja fel őket, nem segíti elő a hibák nyesegetését. Szerinte a Zsebők-brigád erényei nem közelítik meg a többi brigádét, s ezen — úgymond — nem is lehet változtatni. Ez tévedés. Ha rámutatnának a brigádban uralkodó szervezetlenségre, a kollektíva tagjai bizonyára elgondolkodnának, s változtatnának magatartásukon. Az építésvezetőt a brigád tagjai egyszer kérték, menjen közéjük, és beszélje meg velük a problémákat. Az építésvezető meg is ígérte neki k, hogy összeül velük, ígéretéről azonban megfeledkezett. De nemcsak a Zsebők-brigád tagjaival beszélgetnek keveset. Á felvilágosító szó nemigen jut el a többi brigádhoz sem. A tudatformálás nem kielégítő. Egy részük Siófok környékéről jár ide dolgozni. A környékbeliek Siófokon azért nem vesznek részt a rendezvényeken, mert vidékiek, falujukban pedig azért maradnak távol mindentől, mert Siófokra járnak. Fölkerestem otthonában, Ságváron Csőri Jánost, a kubikosbrigád vezetőjét. Az építőiparhoz hű, nagy munkabírású brigádvezető szorgalmáról a munkahelyén hallottak alapján a legjobbakat mondhatom. Szakmai, politikai fejlődése azonban nem megfelelő. Nem arról van szó, hogy képességei nem kielégítőek, azonban többre is képes lenne, ha szakmailag, politikailag képeznék. Miközben az építőipar fejlődik. Csőri János és a többiek lemaradnak. Nem sokkal jobb a helyzet a Siófokon lakó munkások között sem. A fő-építésvezető büszkén dicsekedett az úi munkás - szállással. Elmondta, hogy saját erőből építették. Szépek, kényelmesek a szobák, szép az a terem is, amelyben a televízió van. Szép a keret, csakhogy egy kissé üres. A televízió műsorán kívül mást nem kapnak a munkások. Tartalommal kellene a keretet megtölteni. Előadásokat kellene tartani, vitaesteket rendezni. Szervezni, irányítani kellene a tudatformálást. Beszélgettem felelős beosztású község funkcionáriusokkal, művelődési szakemberekkel erről a kérdésről. Valamennyien) elismerték: a munkásszállás kimaradt a kulturális tervekből, a politikai munkások programjából. Egyetértettek velem abban, hogy a műnk átszállásnak nem szabad fehér foltnak maradnia. Kedvező vélemény Az építőiparról keveset be széliek a munkások. Abból, amit elmondtak, arra lehet következtetni, hogy elégedettek a fejlődés ütemével. Az utóbbi években sok gépet kaptak — mondták. Most már jó az anyagellátás is. Jelentősebb korszerűsítést nem várnak. Némelyek azért nem óhajtanak korszerűsítést, mert idegenkednek az újtól, mások pedig azért nem várnak változást, mert nincs is elképzelésük a jövőről. A legtöbb munkást a kereset foglalkoztatja. Többen mondták, hogy nem találják meg számításukat az építőiparban, elmennek más iparágba dolgozni. Annak, hogy olykor (nem minden hónapban kevés a fizetés) valóban kisebb a kereset, objektív és szubjektív okai vannak. Kétségtelen, hogy van egy-két olyan munkafolyamat, amely nem fizet valami jól. Ilyen például a betonozás. Minden építőmunkás tudja, hogy ha hosszabb ideig kell betonoznia, a hó végén kevés pénz lesz a borítókban. Néha a munkafeltételek hiánya idézi elő a keresetcsökkenést. Legtöbbször azonban annak a hónapnak a végén van kevés pénz a borítékban, amelyben nem volt megfejelő a munka intenzitása. A Zsebők-brigád egyik tagja panaszkodott, hogy beszélgetésünk napján még huszonöt forintot sem keresett. Emiatt másokat okolt. Azért nem dolgozhatott — mondta —, mert nem volt kéznél habarcs és tégla. A segédmunkás, akinek fő feladata az említett anyagok biztosítása, szintén ölbe tett kézzel álldogált. A panaszkodó munkás nem gondolt arra: annak, hogy keveset keresnek, ők is okai. Rosszul szerveznék meg a munkát. Eltűrték, hogy az egyik segédmunkás falat rakjon, amikor a kőműveseknek nem állt rendelkezésükre elegendő építőanyag. Ahhoz, hogy a borítékban minden elsején jó fizetés legyen, mindig becsületesen kell dolgozni. De meg kell változtatni egy-két helytelen bérügyi intézkedést is. Lehetőséget kell adni az építőipari vállalat igazgatójának arra. hogy olyan bérezési rendszert alakítson ki, amely egyrészt mindenkit ösztönöz a jobb munkára, másrészt megfelelő keresetet biztosít vakmenynyi munkafolyamatnál. Ez a népgazdaság, az építőipar és a munkás érdeke. Azt írtuk, a siófoki kórház I épífői jó munkát végeztek. Ez az említett hibák ellenére is így van. Hogy miért tettük szóvá a hibákat? Azért, mert szeretnénk, ha mielőbb megszüntetnék őket. Ha a kórház építői az említett hiányosságokat megszüntetik, még jobb eredményeket érhetnek eL Szegedi Nándor Kályha, fiisleső, szeneskanna van — kevés a tűzhely (Tudósítónktól.) Sokan keresik föl ezekben a napokban az Ady Endre utcai vasboltot. Kalor-kályhából sokfajta van az üzletben. Nagy a kereslet a szeneskanna és a szeneslapát, az ónozott lemez és a kályhaellenző iránt, ezekből minden igényt ki tudnak elégíteni. Legutóbb sok magyar gyártmányú gáztűzhely érkezett. Óriási kereslet van a teatűzhely iránt, de nincs az üzlet raktárában egy darab sem. A füstcsővel most nincs probléma. Legégetőbb a tűzhelyhiány. A bolt hónapról hónapra keveset kap belőle, s ami érkezik, hamar elfogy. Rövidesen kapnak jugoszláv tűzhelyet, de ebből sem lesz túl sok. Felkészült a bolt a disznóölés! szezonra is. Zsírosbödönből és zománcos üstből több mint négyszáz van a bolt raktárában. Vendéglátó kombinát épül Nagyatádon Elkészültek a nagyatádi fmsz ötmillió forintba kerülő vendéglátó kombinátjának tervei. A község közepén felépítendő vendéglátóhely földszintjén bisztró, étterem, ötszáz személyre alkalmas üzemi étkezde, az emeleten pedig eszpresszó és zenés éjszakai mulató lesz. A munkát 1966-ban kezdik meg. 2Őeti tafzaj kam tuen fa tank. A Z ÖSZTÖNZŐ •—i Úgy látszik, beválik ez az ösztönzó is. A III. Országos Grafikai Biennale Immár harmadszor rendezték meg az országos grafikai biennalét. A mostani, a miskolci seregszemlén hetvenkét művész kétszázhuszonnégy alkotását mutatják be. Képünkön: Részlet a kiállításról. POSTÁNKBÓL |X Hiái- tervezik sJzázötuenUoi áltamás „ntyáti lukasát" Már a jövő évre készül a MÁV balatonboglári kertészete. Sietni kell a munkákkal, mert hidegek az éjszakák, hirtelen beköszönthet a fél. Most szedik be az egynyári növényeket, felássák a virágágyakat, kiültetik az árvácskákat, a nefelejcseket és a százszorszépeket. A tavaszra gondolnak a kertészetben; mire elolvad a hó, máris virágszőnyeg borítja az állomások parkjait. Most fiatalítják a díszbokrokat, az élősövényeket, a díszfákat. Máir szaporítják, dugványoz- zák a jövő évi palántákat. Százötvenhat állomás »nyári ruháját« tervezik a kertészetben. Hatszázötven kilométeres szakaszon pompáznak majd virágaik, az ő szorgalmas munkájuk eredményeit láthatják az utasok a dél-balatoni állomásokon, a kaposvári, a nagykanizsai, a murakeresztúri, a gyékényesi pályaudvarok parkjaiban. Az idén 164 000 palántát nevelt és ültetett ki a kertészet, tizenöt kilométer hosszú élősövényt, húszezer díszfát és 33 000 négyzetméter parkosított területet gondozott. A kertészet negyven dolgozója Koch József főkertész szakszerű irányításával dolgozik. Két szocialista brigád működik a kertészetben. A vasút illetékes szervei megteremtik a termesztés korszerű lehetőségeit. Nagy költséggel központi fűtőberendezést szereltetnek föl. Sajnos, a munkák vontatottan haladnak. Reméljük, hogy a MÁV dombóvári építési főnökségének dolgozói meggyorsítják a szerelést. Kicsi az öltöző és a mosdó a kertészetben, a kazánszerelés miatt kisebb lett az étkezőhelyiség. Nagyon egészségtelen, hogy ide nyűik a pemyekihúzó ajtaja. Huszonöt nő dolgozik itt, s nincs egészségügyi fülkéjük. Föltétlenül gondoskodni kellene a kényelmes tisztálkodási lehetőségről és a higiénikus étkezésről. Nagy Antal Géza, Nagykanizsa, Béke u. 18. Utytyis mindegy-? Tizenkét hűtőházi tojást vettem a fonyód—balatonfeny- vesi fmsz 2. sz. boltjában. Otthon kiderült, hogy mind büdös. Visszavittem a boltba. Szabó Lajos boltvezető nem csodálkozik, nem mérges, azonnal ad értéke fejében kon- zarvet Kérem a panaszkönyvet. Készségesen nyúl érte, félúton azonban megáll a keze, s jóindulatúan azt mondja: »■Mindegy ám, ha beírja, ha nem.« Én beírtam. Hetek múltak el, választ azonban nem kaptam. Ha adnának is, már régen volt. A fenyvesi Vigadóban ebédelünk. A pincémé leírhatatlan kínnal veszi le a tálcáról az alumínium levesescsé- szét. Majdnem rám önti a tartalmát. »Ne tessék haragudni, igen forró, alig tudom megfogni a fülét.« Még mindig nem tettek rá hővédőt? »Szóltunk már mi mindenkinek, de senki sem intézkedett.« Kénem a panaszkönyvet. Olyan ijedten magyarázza, hogy úgyis mindegy. Feleségem bokán rúg az asztal alatt, hát nem írok be. Egyik reggel jókora tüzet igazgat az utcánk végében Agócs József barátom. A felesége vezette boltban összegyűlt a karton- és a hullámpapír, azt égeti. Megkérdeztem: az fmsz ezt nem gyűjti? »Gyűjti a rosseb, az árunak sincs hely, nem a hulladéknak!« Napok múlnak. Czanka Lajos, a tanács fuvarosa akkora tüzet rakott a 2. sz. boltnál a hulladék papírból, hogy még a gyűjtőláda is elégett. Megtakarított egy fuvart, a szemetet ugyanis neki kellett volna el- liállítania. A hamuit elhordja a szél. A boltvezetők tájékoztatása alapján kiderült, hogy két mázsa papírt égetnek el minden hónapban Balatonfenyve- sen. A végrehajtó bizottság ülésén szóvá tettem a dolgot Megbeszéltük, hogy kijelölnek valakit a MÉH megbízottjának. Javasoltam, hogy bízzuk meg az úttörőket, ők majd összeszedik a hulladékot, s elszállítják a megbízottnak. Horváth J. Károly levelező
