Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
Vasárnap, 1985. november 14. 5 SOMOGYI WÉPEAI* Melyik út vezet a gyorsabb megerősödéshez? Kísérleti módszerek a gyenge tsz-ek állami megsegítésére A gyengeség okai nem egyformák a tsz-ekben: akadnak gazdaságok, ahol a természeti körülmények gátolják az erősödést, másutt meg az emberekben keresendő a hiba. Az azonban bizonyos, hogy máról holnapra nem juthatnak ki a kátyúból. Az állam hathatós segítségét különbözőképpen hasznosítják a gazdaságok. Ezúttal a dotáció hatékonyságának módozatairól esik szó, erről tartottak tapasztalatcserét nemrég Nagybajomban. A Földművelésügyi Minisztérium Pénzügyi Főosztálya és a Somogy megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya országos találkozót rendezett azoknak a tsz-vezetőknek, akiknek gazdaságában kísérletként úgynevezett munkanapos támogatási módszert alkalmaztak az idén. A dotáció jelentősége Az állam évről évre jelentős támogatást nyújt a gyenge tsz-eknek ahhoz, hogy erősödhessenek. A szövetkezetek megalakulása óta különböző módokon igyekeztek ezt a segítséget a leggyümölcsözőbben hasznosítani. Volt időszak — 1958-tól 1960-ig —, amikor az újonnan alakult és megnövekedett területű termelőszövetkezetek részesültek megkülönböztetett támogatásban. Ez azonban magában hordta annak lehetőségét, hogy a támogatással jobban jártak az erős gazdaságok, mint a gyengék. Ezt egyébként megyénk tsz- einek vezetői és tagjai is tapasztalhatták. 1961-től a gyengék erősítésének hatékonyabb módszerét dolgozták ki, és ettől kezdve a való helyzetnek megfelelően a rászoruló szövetkezetek kapták a támogatást. Ekkortól beszélünk dotációról, megkülönböztetett állami segítségről. Ennek lényege, hogy a gyenge tsz-ek a részesedés kiegészítésére kaphatnak bizonyos összeget: ha nem érik el a tervezett jövedelmet, akkor a tényleges és tervezett oszthatóság közötti különbséget az államtól kapott pénzből pótolhatják. Az adóztatás, a biztosítás, a hitel- rendszer azonban nem tesz különbséget gyenge és erős gazdaság között. Ez azt jelenti, hogy a kategóriák közti különbség megszüntetését ez a módszer sem teszi lehetővé. Mindez elhangzott a nagybajomi tanácskozáson mintegy megmagyarázva az összejövetel célját. A gyenge gazdaságok további segítésére nagy szükség van, erre most már rendelkezésre is áll a dotáció, csupán az a kérdés, hogyan lehet ezt az összeget ésszerűbben hasznosítani. Próbálkozások eddig is voltak, és a kutatások tovább folynak, például Segesden is. Kísérletként az ország hat termelőszövetkezetében az úgynevezett munkanap szerinti támogatást alkalmazták az idén. Eszerint díjazták a munkákat megyénk két tsz-ében, a nagybajomi Zöldmezőben és a zselickisfa- ludi Közös Erőben. Somogyi eredméuyek Mit jelent a munkanap szerinti díjazás, illetve támogatás? Röviden: rendszeres havi előlegfizetést állami segítségből, mégpedig a ledolgozott munkanapok alapján. A szövetkezet az évi termelési terv elkészítésekor előirányozza a havonta, negyedévenként és egész évben felhasználandó munkanapokat a termelés különböző ágaira vonatkozóan. Egy-egy munkanapra 30—40 forintos pénzbeli részesedést tervez, s ennek nyolcvan százalékát havonta kifizeti a gazdáknak. Ezt saját árbevételéből és a kiegészítésként kapott állami támogatásból fedezi. A tanácskozás részvevőit vendégül látó nagybajomi Zöldmező Tsz két évvel ezelőtt több mint kétmillió, tavaly pedig csaknem hárommillió forintos mérleghiánnyal zárta az évet. Az idén a felsőbb szervek jóváhagyásával ehhez a módszerhez folyamodott a szövetkezet. A tagok először idegenkedtek, főként a részes művelés megszüntetését kifogásolták. Aztán megvitatta a párttagság, majd a közgyűlés is elfogadta az új díjazási rendszert. A rendkívüli időjárás ellenére előbbre voltak a munkákkal, mint a múlt év azonos időszakában. Terven felül is arattak kézzel, a betakarítás üteme meggyorsult. Olyanok is dolgoztak a közösben, akik azelőtt távol maradtak. Igaz, a mérleghiányt így sem kerülhetik el — sok kiesésük volt a mostoha időjárás miatt —, mégis mintegy 300 000 forinttal többet kapnak a gazdák, mint tavaly. Hasonló a helyzet Zselickis- faludon is. Az idén nem kellett idegen erőt igénybe venniük a gabonabetakarításhoz, és úgy számolnak, hogy a kísérleti módszer segítségével erősödnek a szövetkezet alapjai, növekszik a tagok részesedése. Baranyai és nógrádi tapasztalatok Munkanap szerinti támogatást kapott az idén a somogyi két gazdaságon kívül Baranyában és Nógrád megyében két- két termelőszövetkezet. A baranyai Pécsváradon többnyire kevés munkát igénylő növényeket termesztenek, mert a környék sok ipari üzeme és állami gazdasága elvonja a faluból a munkaerőt. A tsz- tagság átlagos életkora megközelíti a hatvan évet. A kísérleti módszert év közben vezették be, ezért a felkészülésre, a dotáció e változatának tüzetes megismerésére nem volt idejük. Így nem tudtak helyes normákat, igazságos díjazást kialakítani, és prémiumot sem adtak. A módszert azonban helyeslik, és a szükséges kiegészítésekkel szívesen alkalmazzák ezután is. Nógrád megye termelőszövetkezetednek nagy része gyenge, csaknem nyolcvan százalékuk mostoha természeti körülmények között gazdálkodik. A kiöregedés egyre na-, gyobb méretű, az utóbbi években 30—40 százalékkal növekedett az alkalmazotti létszám a tsz-ekben. A dotáció korábbi módszerével nem sikerült teljes biztonságot teremteni a várható jövedelmet illetően, sok helyütt emiatt maradtak el a tennivalók. Az új módszer mindkét nógrádi tsz-ben, a pásztóiban is meg a diósjenőiben is eredményesnek bizonyult. Pásztón például többek között a munkanapos díjazásnak is tulajdonítják, hogy már októberben végeztek a vetéssel, és csaknem mindent betakarítottak eddig. A terv túlteljesítésére számítanak és arra, hogy az év végén számottevő összeget tartalékolhatnak. A diosjenőiek- nek is az a véleményük, hogy megfelelő biztonságot ad a gazdáknak a havonta kifizetett egy-egy munkanapra járó 32 forint előleg, s főként az állat- tenyésztésben léphetnek előbbre e módszer segítségével. Hogyan tovább? Jövőre Veszprém megyében, a veszprémi járás három tsz- ében is rátérnek a munkanapos díjazásra, másutt pedig a lenti és a szegedi járásban kísérletként alkalmazott, úgynevezett árkiegészítéses dotációt szélesítik ki. Mint már említettük, próbálkozásról, útkeresésről van szó, s az eddigi tapasztalatok természetesen hibákat, fogyatékosságokat is összegeznek. Hogy csak a munkanapos módszernél maradjunk, mindenekelőtt az észszerűséget kell kiemelni, mert az előfordult hibák többsége a módszer meg nem értéséből, kései bevezetéséből adódott. Előnye az, hogy a tagokat bármikor munkára lehet szólítani, a kereset ismeretében szívesebben mennek dolgozni, tehát a munkafegyelem is szilárdul ezekben a termelőszövetkezetekben. Gondoskodnak arról is, hogy az eddig főként mennyiségre vonatkozó normák minőségi követelményekkel párosuljanak. Jövőre új kísérletek kezdődnek: az árkiegészítéses és a munkanapos dotációt összevontan alkalmazzák majd az ország néhány szövetkezetében. megyénkben pedig szélesítik a munkanapos díjazást. A próbálkozást csak helyeselni lehet, hiszen arra irányul, hogy az eddigiekhez hasonlóan az állami támogatás hatékonyabb formáit kutassa a gyenge tsz-ek megerősödése érdekében. Hernesz Ferenc 0 FALUSI VEZETŐK TANFOLYAMA ELÉ A megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága nagy gondot fordít a falusi vezetők oktatására, továbbképzésére. Kialakult az utóbbi években a tamnelő- szövetlkezeti tisztségviselők téli tanfolyamainak rendszere. Most bővül a kör; a községi tanácselnökök is velük együtt vesznek részt a tanfolyamon. A bentlakásos tanfolyam — jellegénél fogva — mindig is hasznos, tartalmas eszmecserének bizonyult. Az előadók kifejtették a programba vett témákat, így a hallgatóság részletesen megismerhette a megyei vezetés elgondolásait, állásfoglalását az agrárpolitika valamennyi időszerű kérdését illetően. Módjuk nyílott a részvevőknek arra, hogy a tanfolyam idejének nagyobb résziben ők ^nyilatkozzanak: rendre megvitatták az előadások anyagát, véleménycserét folytattak társaikkal, átadták egymásnak gyakorlati tapasztalatai kát, s számos olyan értékes észrevételt tettek, amit a megyei vezető testületek is hasznosíthattak munkájukban. Jobban megismerve a célokat, eligazodva a közös tennivalókban, megerősödve a helyes elgondolásokban, a vitás kérdéseket tisztázva, egymással szót értve — így biztonságosabban foghattak hozzá a következő év feladatainak megoldásához. Országos, megyei vezetők, a mezőgazdasági tudomány neves művelői olyan témákat adnak elő, amelyek a hallgatóság érdeklődésére minden bizonnyal számot tarthatnak. Agrár- politikánk időszerű kérdései; a megye általános fejlesztésének párthatározatban megszabott, a jelenlegi helyzetből fakadó, részben más soron levő feladatai; a párt belső helyzete és a falusi pártszervezetek további erősítése; az ideológiai irányelvek helyes értelmezése, az ideológiai munka javítása; a vezetés iránt támasztott követelmények és a szervezés gyakorlati tennivalói — mindez a rövid felsorolás is utal néhány előadás tartalmára. Zárszámadás előtt vagyunk, készülünk a jövő évre — ezzel is meg a gyenge szövetkezetek megerősítésének feladataival is foglalkoznak majd a tanfolyamon. Megyénk mező- gazdaságában a szarvasmarha-tenyésztés foglalja el a központi helyet, ezért róla és vele összefüggésben a takarmánytermesztés idő- szerű kérdéseiről szintén hangzik el egy-egy előadás. Termőtalajaink közismerten gyenge állapotúak, a talajvédelem, a talajerő-gazdálkodás mint önálló téma — ezért szerepel az előadások programjában. Mint említettük, az idén először a tanácselnökök is a tsz-vezetőkkel együtt vesznek részt a tanfolyamon. Ez annak bizonysága, hogy a megyei vezetés elismeri a tanácselnököknek a falun, az államhatalom helyi szervében végzett munkájának jelentőségét; az összes községi tanácselnök meghívása másrészt azt a celt szolgálja, hogy tovább növelje felelősségérzetüket a termelőszövetkezet, a falu gazda- sági, politikai, társadalmi életének javítása iránt. Jó dolog tehát, hogy minden faluból mindhárom vezető együtt tölt most Balaton- aligán két hetet. Ma mar készülődik az első csoport, holnap megkezdődik a szervezett foglalkozás a párt balaitomaligai üdülőjében. Egy-egy turnusban községeink- egyharmadának párttitkára, tez- elnöke és tanácselnöke vesz részt a bentlakásos tanfolyamon. Hétfőtől számítva másfél hónap alatt a falusi vezetők megyénk minden részéből eljutnak oda. Jó tanulást kívánunk mindnyájuknak. 140 000 A határt átszelő árokparton ólt egy viharvert nyárfa. Még akkor ültették, amikor a piarista rend birtokába került a göllei határ. Néhány évvel ezelőtt kivágták, feldarabolták, és elszállították ezt a fát. A fa mégis tovább él. Fiatal hajtásait utak mentén, árokparton, vizes területeken mindenütt meg lehet találni a göllei határban. Az erdőmémök, aki néhány év óta gyakran kijár a faluba, tudományos szigorúsággal csak annyit mond az avarból előhalászott piros szárú levelek láttán, hogy óriásnyár. Az ember, aki összegyűjtötte a fiatal hajtásokat, és elültette őket, igy érvel: szép fák. A történet úgy kezdődött, hogy vízrendezés miatt ki kellett vágni a fát. A határban viszont kevés van belőle. Amikor már ott hevert az öreg nyár az árokparton, megjelent Halász József, a Béke Tsz erdőfelelőse. Összegyűjtötte a hajtásokat, elültette, s amikor a következő évben ismét zöl- dellt, akkor kijelölték a csemeték helyét Volt hely. NéA major fái. hány laposabb terület, ahol még a fű sem volt alkalmas etetésre, kitűnő talajt biztosított a nyárfának. Aztán meg a határban a dűlőutak mentén is volt üres hely. De került »Szeretem a fát.« az óvodaudvarra éppen úgy, mint a termelőszövetkezet majorjába. Az 1960-ban elültetett csemetékről már újra lehetett dugványt szedni, s az öreg fa terebélyesedett. Egyre több helyen mutatta meg árnyékát. — A legnehezebb a majorban volt — mondja Szabó Zoltán főagronómus. — A friss hajtásokat mindig leetették a kocsisok. Akkor kiárkol- tattuk az egész majort. Megmondtuk, melyik útvonalon hajthatnak. Ebben a munkában sokat segítettek a fiatalok is. Amikor már mindent megtettek a fiatal suhángok védelméért, akkor még hoztak egy határozatot is: aki letör egy fát, az vagy bírságot fizet, vagy elültet másik tíz csemetét. Az eredmény nem maradt el. Ma szépen törnek az ég felé a néhány éve még gyenge csemeték is. S a hetvenéves erdőfelelős a fejlettebbekről már új hajtást is vág. A kidöntött öreg fa egyre szaporodik. — Miért szorgalmazza enynyire az ültetést? — Szeretem a fát. Kemény szorítású tenyerében naphosszat ott a metsző- olló. Azt mondja, hogy amikor cselédember volt, akkor is foglalkozott a fákkal. Most pedig ez az egyetlen feladata, hát miért ne tenné? — Számítások szerint eddig körülbelül 140 000 nyárfát ültettünk el arról az egy tőről. Ott, ahol először ültettem el a hajtásokat — pontosan emlékszik rá —, háromszázki- lencven fa van. Némelyiknek a törzse már a 15—20 centit is eléri. — Megéri ez a telepítés? A tsz-irodába egy éppen most betévedt ember így válaszol erre: — Ha évente csak száz forintot hoz, akkor is megérte, hiszen másra úgysem tudnánk használni azokat a területeket A főagronómus még hozzáteszi: — A mi határunk nagy része teljesen nyílt terep. Ha megindul a szél az egyik részben, nyugodtan végigvágtat az egész területen. Ezek az erdősávok. amelyeket elültettünk az utak mentén, jó szélfogók lesznek, meg aztán egyszer majd fát is vághatunk belőlük. Göllében ugyanis nagy a fahiány. Ez a telepítési láz, amit egy magasra nőtt, idős ember hintett el, átragadt az egész falura. Nem tartozik a ritka esetek közé, amikor egyik vagy másik ember néhány szál ültetni való csemetét kér. Hamarosan a kert végében is magasra szökik a nyár. Enyhét adó hűvösével hirdeti, hogy van a faluban egy ember, aki nagyon szereti a fákat. Ez a hír egyébként már túljutott a megye határain is. A tsz-iroda falán lógó elismerő oklevél így szól: »A göllei Béke Termelőszövetkezetet az Országos Erdészeti Főigazgatóság eredményes fásítási munkájáért és a fásítási tömegmozgalom kiszélesítésében végzett kiváló szervezéséért dicsérő oklevéllel tünteti ki.« Kercza Imi»
