Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

▼asárnap, 1965. november 7, 5 SOMOGYI NÉPEAP Sárátoknál Hlaipedá ban A Balti-tengeri Klaipedá- ból jött tavaly nyáron hazánk, ba Alekszandr Arhipovics Hologyerjov halászha jóraj­parancsnok a feleségével. A turista út rosszul fejeződött be. Holongyerjovot megoperálták vakbélgyulladással a kaposvári kórházban. Amikor a mentő az ismeretlen város felé robo­gott, nagyon félt, hogy mi lesz vele, hisz egy szót sem tud magyarul. Arira nem gondolt, hogy lesz az orvosok, az ápo­lónők és a betegek között oro­szul tudó. A szovjet turista na­„Tolmács" a kézi táskában Wiesner Henrikné a lányá val, Gabival vágott neki a nagy útnak. »-Tolmácsot« is vittek magukkal a kézi tás­kában; orosz-magyar, magyar­orosz szótárt, társalgási zseb­könyvet. Bizony gyakran for­gatták őket már az út elején, mert az IBUSZ budapesti iro­dája elírta a jegyüket, Klai­peda helyett a szomszéd köz­társaság fővárosát tüntette fel végállomásnak. A szovjet em­berek azonban készségesen segítettek nekik. Egy asszony Sauljáig űtazott velük, hogy útbaigazíthassa őket, pedig előbb le kellett volna szállnia. Az állomásfőnök, a rendőrség, mindenki azon volt, hogy mi­nél előbb Klaipedába érkezze­nek. Alekszandr Arhipovics két­szer kiment az állomásra, mire végül megjöttek a magyar vendégek. Taxiba ültette, s otthonába vitte őket. A fele­sége, a hatéves Olga meg az anyósa nagy szeretettel üdvö­zölték Wiesnernét és Gabit. — Milyen volt a fogadtatás? EGÉSZ ÉVBEN SZÜLETÉSNAP gyón megkedvelte Wiesner Henrikné ápolónőt A nővér mindenben segített neki, s amikor a túristacsoport eluta­zott, szállást adott a felesé­gének. Holongyerjovék nem feled­keztek meg a vendégszerető családról. Rendszeresen írtak nekik Klaipedából. Igazi ba­rátság szövődött a litván és a magyar család között. Alek- szadr Arhipovics meghívta Wiesneréket a litván kikötő­városba. — Különösen szép... Olyan jó érzés, amikor igazi barát­tal találkozik az ember — mondja Gabi. A rokonok, az ismerősök nagy szeretettel vették körül Wiesneréket Alekszadr Arhi- povicsnak már a Balti-tenge­ren kellett volna hajóznia, a vendégek tiszteletére azonban szabadságot vett ki, s otthon maradt. — Nagyon szép városne­gyedben laknak Szásáék — számolt be Wiesnemé. — Közel van a tengerhez. Hatvanöt két- és hárorúszo- bás lakás van a bérházban. Az ő otthonuk kétszoba összkom­fortos, hideg-meleg víztől a gázig, a jégszekrénytől a tele­vízióig és a háztartási gépe­kig minden van benne, öt- hat háznak van egy napközije, in­nen havonta egyszer hozzák haza a gyereket. Natasa édes­anyja éjszakás gondozónő egy napköziben. Megvallom, na- j gyón nagyot néztünk, hogy így élnek... I Előkészületek az úttörők A Magyar Úttörők Szövetsé­ge Országos Elnöksége és a Magyar Rádió ifjúsági osztálya Egész évben születésnap cím­mel az úttörőszervezet meg­alakulásának 20. évfordulója tiszteletére verseny játékot hir­detett. A játékban az ország mindegvik úttörőháza részt vehet. Az úttöröházakban megalakultak a szerkesztősé­gek, amelyek már készítik a rádiófelvételre alkalmas pá­lyázati forgatókönyveket. A jászberényi gyerekek csa­pataik régi tagjai után kutat­nak, beszámolnak úttörőházuk építész szakkörének munkájá­ról, tudósítást állítanak össze érdekes őrsi kirándulásokról, portyákról. A székesfehérvá­riak arról számolnak majd be, hogyan segítették városuk par­kosítását, szépítését. Megkere­sik azokat az ifjúmunkásokat, akik már az úttörő szakkö­rökben megszerették későbbi szakmájukat, és megtudakol­ják tőlük, azóta hogyan ala­kult a sorsuk. Az egri pajtások a különbö­ző úttörő kulturális és sport- versenyek eredményeiről sze­retnék tájékoztatni a rádió if­jú hallgatóit. A szolnoki szer­kesztők a helyi stúdió munka­társainak segítségét is kérték, hogy minél jobb forgatókönyv­vel indulhassanak a versenyen. A legérdekesebb tábori élmé­nyeiket dolgozzák fel a pécsi úttörők, s amint értesültünk róla, az esztergomi fiúk és lá­nyok születésnapi »virág bo­korban« szeretnék összegyűj­teni a magyar úttöröszervezet húsz évének legszebb esemé­nyeit. A budapesti úttörőházak szerkesztői is napv munkában vannak. Az óbudaiak az úttö­rők társadalmi munkájáról számolnak majd be, valamint leglátogatottabb szakköreik te­vékenységéről adnak hírt. A IX. kerületi pajtások olyan ne­ves embereket, művészeket ke­resnek fel, akik annak idején iskoláik úttörőcsapatában te­vékenykedtek. Sok-sok ötlet szövi át a ké­szülő forgatókönyvek lapjait, amelyeknek összeállításán paj­tások és vezetőik serényked­nek. A pályázatok beküldési határideje november 20, s ad­dig bizonyára még sok érdekes országos versenyjátékára adat, történet kerül a fehér lapokra. A beküldött húsz leg­jobb forgatókönyv írói, s köz­reműködői állnak majd a mik­rofon elé, hogy munkájukról a rádió nyilvánossága előtt is beszámoljanak. v. j. E ste tízkor hisztériás sd­kitozás, zokogás. Kíváncsi ajtónyikordulásak, az egyik szoba előtt nagy cso­portosulás. Hüppögve, levegőért kapkodva, alig érthetően mond­ja el az egyik kislány, hogy má történt. Villanyoltás után beszélget­tek még arről-arról. A téma a lányok közt szokáeos pusmogá­sok tárgya volt. A FIÚK. Így, nagybetűvel.- Az egyik aztán mondott valami félreérthető megjegyzést a másikra. Ezért volt a hiszti, a zokogás. Klára, a fiatal nevelőnő ha­tározott hangon utasította rendre a társaságot: — Min jár az eszetek! Ne ezzel törődjetek, hanem a tech­nológiával, meg az anyagisme­rettel! Egyikőtök sem áll vala­mi remekül! Taknyosok vagy­tok, még személyi igazolványo­tok sincs, ne járjon állandóan a fiúkon az eszetek! Korai ez még! C söndes mosolygással hall­gattam a kioktatást. Mi- I kor a hálóinges tömeg vissza- szivárgott a szobákba, szóltam Klárának: — Nekik ezt hiába mondod. Rossz a pedagógiai módszered. Sokkal felnőttebbek, mint gon­dolnád. — De hát mit csináljak a kis átkozottakkal... ! Vadócok. Ezek még egymást sem tűrik ... — Sokat kéne velük foglal­kozni ... ■— Ez az, de nincs rá idő. Nyolc órában . .. — Kár. Pedig ebben az eset­ben csak az segít, ha úgy ke­zeled őket, minit a felnőtteket, tárgyalsz velük arról a témáról, ami foglalkoztatja őket. — Gondolod? Fő program a tenger Mind a ketten először láttak tengert. S a tizenkét napból tizet a tengier mellett töltöt­tek. — Milyen volt a tenger? — Csodálatos — így Gabi. — Idehaza azt mondta ne­kem a főorvos úr, hogy a Balti-tenger a legcsúnyább. Majd ha eljutok a Kaukázus­ba, tudok különbséget tenni. Azt feleltem neki, énnekem ez a legszebb... Előkerülnek a fényképek. Szása halászhajója, a tenger különböző arca, minden meg­elevenedik a képek nyomán. Kagylókat, köveket, kavicso­kat, törpe sást is hoztak a ten­gerből. S mennyi emléket! Egy tengerészmémök elvitte őket kirándulni gépkocsiján. Voltak hajókiránduláson, a Rakéta szárnyashajóval su­hantak a vízen. Gombát szed­tek a fenyőerdőben, megcso­dálták a színes vikeridháza- kat Palangában, Jurelajban. Nekik ez tetszett, Holongyer­jovék a Balatom-partra es­küsznek. Nagyon sokat emle­getik még most is. Meg Buda­pestet, Egert és Esztergomot. Vendéglátóiknak mindenre volt gondjuk. Natasa megszer­vezte, hogy az ismerős lányok vigyék el Gabit táncolni. Etgyszer együtt vacsoráztak egy vendéglőben. Itt is táncol'! tak. Voltak ünnepi műsoron a; stadionban, s amikor magyar! táncot jártak a művészek, visz- szatapsolták őket. Olyan jól­esett ilyen messze valami ha­zait látni. Megható volt a búcsúest. Ré­gi orosz szokás szerint két per­cig néma csendben ültek a szobában, aztán Szása felkiál­tott, hogy hurrá. És mindnyá­jan sírtak, nagyon sírtak. Holongyerjovék minden ka­posvári ismerősüket üdvözöl­ték, az orvosoknak ajándékot küldtek. Gabi egy szép gitárt kapott ajándékba. Két év múlva Szása és Na­tasa kerekedik föl, most már hazajön Kaposvárra. — Meggyőződésem. És ne ha­ragudj,de rossz házirendet csi­náltatok nekik. — Hogyhogy? — csodálko­zott — Úgy, hogy raboknak érzik magukat. Este hat órától már be vannak zárva. Alig várják hogy leteljen az ipari tanulós- kodás egy éve, aztán önálló keresők lesznek, és igyekeznek százszorosán pótolni azt, ami most tiltott gyümölcs a szá­mukra. — Tehát engedjük őket sza­badjára? Szombaton éjfél után kettőig kimenő? Egy tizenöt éves gyereknek? — Nem. De felügyelettel menjenek moziba, tárlatra, a Kilián Ifjúsági Ház vagy a La- tinfca Művelődési Ház délutáni táncos rendezvényeire, kisfüm- sorozatra vagy csak egyszerűen kirakatnézéssel egybekötött sé­tára. Most háromra ide érnek az üzemből, mire fölkészülnek, már nem is érdemes a városba menni Azért, hogy mihelyt odeérjenek, rohanjanak vissza, mert hatkor kezdődik a szilen- cium? — Igazad van, de én nem bo­ríthatom fel a házirendet. Klára tanácstalan. És a töb­bi nevelő is. A leányotthon kétszáötven lakóját kiismerni, mindegyikükkel külön-külön az egyéniségének megfelelően fog­lalkozni, lehetetlen feladat. Ál­lami nevelt is sok lakik az ott­honban. Ök pedig még gondo­sabb nevelést igényelnének. Állami neveltek ... Mindegyiküket olyan tragé­dia sújtotta, aminek nyomait egész életükben viselik. * k ári szabálytalan arcú, bo- zontos, nagyhajú lány. Ujján karikagyűrű. Olyan tíz­Lajos Géza VABŐCO MEGRENDÍTŐ találkozás (MTI Foto — Igaz Sándor felvétele) ................................................^nnnnrLnnAri^^ H uszonhatmilliód járási költségvetés (Tudósítónktól.) A tabi járási tanács szerved a következő évben 26 025 000 forint költségvetési összegből gazdálkodhatnak. A költségvetési főösszegből a gazdálkodási ágazat 3 millió 209 ezer, a szociális—egészségügyi ágazat 3 912 000 forint, a kulturális 12 363 000, a rend- és jogbiztonsági ága­zat 238 000, az igazgatási ágazat pedig 6 290 000 forint. A járási tanács részére 16 621 000 forint végösszegben jóváhagyott jövő évi költségvetésből egyebek között a gon­dozóintézetek járóbeteg ellátására 213 000, anya- és gyer­mekvédelmi célokra 1 055 000 forintot, a tabi szociális otthon fenntartására pedig 1 478 000 forintot fordítanak. A legnagyobb összegben részesülő kulturális ágazaton be­lül az alsófokú oktatás céljaira 4 696 000, a középfokú oktatásra 2 642 000 forintot, a népművelésre pedig 327 000 forintot hagytak jóvá. Községfejlesztés 196ö-ban Tabon (Tudósítónktól) Községfejlesztési alapból a tabi községi tanács a jövő év­ben 1 171 000 forintot fordít a járási székhely fejlesztésére. Ebből az összegből 454 000 fo­rintot pedagóguslakás építésé­re költenek. 242 000 forintot új bölcsődére, 110 000 forintot sportpálya létesítésére, 50 000 forintot vízgazdálkodási, 70 000 forintot lakásgazdálkodási és 220 000 forintot pedig egyéb községfejlesztési célok meg­valósítására fordítanak. A jövő évre 180 000 forint értékű társadalmi munkát irá­nyoztak elő. forintos. A menyassaonysággal tetszeleg. Nagyon vágyik vala­hová tartozni. Becsapja saját magát is. Négyen voltak testvérek. Édesanyjuk meghalt. Részeges férj, állandó anyagi gondok .. Felvágta az eredt. Mari tizenegy éves bátyja fedezte fel anyjuk halálát iskolából jövet. Lelki beteg lett ezután. Egy hónappal később öngyilkos lett a gyerek. Apjuk aznap este dühöngött, összetört mindent; Marit és két testvérét ütötte-verte. Azt or­dítozta, hogy kiirtja az egész családot, ha már elkezdődött. A szomszédok mentették meg őket. Azóta állami gondozottak. Mari hét éve nem látta az ap­ját. Kínzó emlékeket cipel súlyos teherként ez a kislány. Még most is számtalanszor álmodja, hogy bátyja halott, apja pedig veri őket. Ilyenkor mindig se­gítségért kiált, fölébred, utána órákig nem mer újra elaludni... Félelem — és egy mások szá­mára nevetséges, tízforintos ka­rikagyűrű ... S zöszi. Sovány, örökmozgó. Minden harmadik szava káromkodás. Rossz ízű szelle­meskedéssel tarkítja beszélge­téseit. Megkérdeztem tőle, máért csinálja ezt. — Te is káromkodsz, ha mér­ges vagy — válaszolta. — No, de nem hiszem, hogy te reggeltől estig mérgelődsz. — Hát nem is. Csak már any- nyira megszoktam. — Le kéne szokni róla ... Mondd, Szöszi! Szeretsz te va­lakit? — Olyan különösen senkit sem ... Most egyszerre há­rom sráccal is levelezek. — Nem így gondoltam. Itt a lányok közül vagy a taná­raid közül valakit... — Senkit. Mindegyik irigy. — Hogyhogy? — Úgy, hogy irigy. A múlt­kor is egyik lány elhúzta a száját, mikor látta, hogy mi ingyen kapunk füzetet meg töltőtollat. — Ne törődj vele. Az ilyen­nel nem érdemes törődni. Fő, hogy vannak füzeteid. Nem igaz? Aki bánt, azzal tégy úgy, mintha nem is volna. Aki viszont barátsággal kö­zeledik hozzád, annak ne ká­romkodj, és ne rugdosd el magadtól... t ca a zokogó kislány, csöndesebb teremtés. A kételkedés az ő arcán is lát­szik. Visszahúzódó, a vidá­mabb dolgokban nagyon igyek­szik részt venni, azért egy ki­csit túlzott minden, amit csi­nál. Erőltetett. Túl hangosan nevet, mozdulatai hirtelenek. Ezek a vidámságai még' szo­morúbbak, mint kis magá­nyossága. Arca mindig elszür­kül, amikor valaki új ruháját mutatja... Pedig ők is kap­nak, igazán csinos és prakti­kus ruhákat, elegendőt. És »otthonról« is jut valami leg­többjüknek, az egyik szülőtől vagy a nevelőszülőktől. a magány, az elvesztett család utáni vágyako­zás kifejlesztette bennük az irigységet. Nem feltűnő ez, apró jelekből látni csak. Nem mondják ki sohasem. Még egymásra is féltékenykednex. Nagyon érzékenyek. Nemrég ismét jött egy csoport állami nevelt. Az egyik kislánynak van egy hatvanbasszusos tan­góharmonikája. Nevelőszülei­től kapta. Mikor játszik, a többiek csöndesen hallgatják. Látom az arcukon, hogy ők is szeretnének egy ilyen hang­szert. Lehet, hogy nem is tud­nának megtanulni rajta ját­szani, hogy rossz a hallásuk, meg nem is lenne hozzá ked­vük. Mégis nagyon szeretné­nek egy tangóharmonikát. A kislány igazán önzetlenül en­gedi, hogy nyúzzák egy kicsit. így délutánonként meghitt csoportok hallgatják a harmo­nikaszót. (Egy idős, elvált asz- szony és a harminchárom éves Mari meg kiabál miatta, hogy mi ez a cirkusz, szétmegy a fejük! S könyörtelenül szétza- vamák a zenehallgató csopor­tosulást.) Hiába, apró kis örö­mükbe mindig beleszól valaki. Bánt ez a háborgás. Nem hi- szfem, hogy egy állandóan dél­előtt dolgozó embert a kora délutáni harmonikaszó kiül­dözne a világból. Az a különös ebben, hogy a felnőttek szá- monkérik ezektől a gyerekek­től, hogy beleilleszkednek-e a közösségbe, mikor éppen ők maguk lógnak ki. Vadócok... Sokkal több szeretettel és megértéssel kellene fogadni őket. Nem is olyan vadócok ők, mint ahogyan látszik. tt ihetetlenül vágynak a szeretetre. Ez mind- annyiukról elmondható. Csak.» Csak ha kapnak, akkor sem hiszik el... Saját szeretetüket féltik, kevés emberre pazarol­nak belőle egy kicsit. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy seholsem tudnak megmeleged» ni, hánykódnak az ország egyik végéből a másikba, in­tézetek, nevelőotthonok, átme­neti otthonok, tizennégy éves koruk után a legkülönbözőbb munkahelyek ... Kevesebbet kéne dobálni őket. Nem könnyű dolog közel férkőzni hozzájuk. Meg kell találni a szívükhöz vezető utat, s olyan emberi értékekre buk­kanunk, amiket félelemből vagy bátortalanságból rejte­getnek ... ■jva egérné a fáradságot, ■L’-1 mert egy bűvös körből segítenénk ki őket... Valóban megtalálnák a helyüket, tud­nák, hogy ők is teljes értékű emberek, nekik is joguk és le­hetőségük van a boldogság­ra..! & Nagy Gabriella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom