Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. november V A falusi oszíályyiszonyokról Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta a termelőszövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseit. Az előterjesztés részletesen elemezte a ialusi osztályviszonyokat is. Alábbi szerkesztőségi cikkünk ennek a témakörnek a főbb kérdéseit foglalja össze. A falu osztályszerkezetében végbement változások és a jelenlegi helyzet értékelésekor a tömeges átszervezés kezdetén meglevő állapotokból kell kiindulnunk. A paraszti gazdaságok 1958-ban nagyság és méret szerint így oszlottak meg: 1. kát holdnál több területe volt 10 924 családnak; az 1—5 holdas csoportba 29 412 egyéni gazdaság tartozott; 5—10 holdat 25 721 gazda birtokolt; a 10—20 holdas gazdaságok száma 13 571, a 20—50 holdasoké pedig 799 volt. Ebből a megoszlásból nagyrészt következtethetünk a megalakuló szövetkezetek társadalmi bázisára. Néhány összefüggésről Az átszervezéskor 55 576 család 74 527 taggal lépett a szövetkezetekbe. Egy családra tehát átlagosan 1,3 tag jutott. Ennek a kedvezőtlen aránynak a kialakulása többrétű gazdasági, társadalmi és szemléletbeli problémára, magára a szervezésre vezethető vissza. A népgazdaság új munkahelyein — főleg a fejlődő szocialista iparban — a parasztság soraiból is sokan találtak munkaalkalmat Az elvándorlási folyamat már korábban, a mezőgazdaság teljes kollektivizálása előtt megkezdődött, s helyenként ebben az időszakban nagyobb méreteket öltött. A szervezéskor á belépési nyilatkozatot elsősorban a beviendő földek telekkönyvi tulajdonosai írták alá. Minthogy az egyéni gazdálkodás kialakult rendje szerint a szülők életükben nemigen adták át birtokukat gyermekeiknek, és mert az öregségi és munkaképtelenségi járadék fizetéséről intézményesen gondoskodó rendelkezés közvetlenül segített rajtuk, az idős parasztemberek ezért is nagyobb arányban vállalták a szövetkezeti tagságot. Erre jellemző például, hogy 1963-ban több mint 18 000-en kaptak öregségi vagy munkaképtelenségi járulékot; ez az 1961-ben nyilvántartott tagságnak majdnem 25 százaléka. ' Az 50 éven felüli tagság arányszáma tavaly meghaladta a 67 százalékot. Helyenként valóban az elöregedés okozza a legnagyobb gondot, kivált csúcsmunkák idején. De a munkaerő-helyzetet illetően nemcsak erről van szó. Tény az is, hogy a bedolgozók évről évre többet segítenek. Az is tapasztalható, hogy a munkabíró tsz-tagok és családtagjaik egy része kevesebbet dolgozik a közösben, mint amennyire szükség is volna és erejéből is telne. A munka jobb megszervezése, az ösztönzőbb díjazás bevezetése, a közösségben példásan helytálló emberek teljesebb megbecsülése, a gondjaikkal való fokozottabb törődés — nagyrészt mindez javítana a helyzeten. A faluról való elvándorlás, a mezőgazdasági népesség csökkenésének értékelésekor okvetlenül számolni kell a mezőgadaság technikai bázisának fejlődésével. Nagyot léptünk előre ezen a téren. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: a talajmunkákat úgyszólván teljesen géppel végzik megyeszerte; az igen fárasztó gabonabetakarítás mintegy 80 százaléka gépesítve van; a fűkaszák gyarapodásának, a vegyszerek térhódításának eredményeként a takarmánybetakarításban meg a növényápolásban is számottevően segíti a parasztságot a gépesítés és a technika. Tudatos és tervszerű népgazdasági erőfeszítések eredménye ez. S az is jogos igény, hogy a technikai-műszaki ellátást a jövőben tovább kell folytatni. Emellett természetesen gondot kell fordítani nemcsak a jelenleg szükséges munkaerő, hanem a szövetkezeti tagság utánpótlásának előrelátó biztosítására is. Ez a feladat leginkább az általános iskolából kikerülő fiatalok nagyobb hányadának mezőgazdasági szakmunkásokká való kiképzésével, illetve a mezőgazdasági munkára képes falusi felnőttek soraiból új tagok beszervezésével oldható meg Fontos előfeltétele ennek az időszerű munkák idejében való elvégzésével, a termelés fejlesztésével, a gazdálkodási eredmények növelésével a nagyobb anyagi biztonság megteremtése a termelőszövetkezetekben, a falu kulturális ellátottságának, a szövetkezeti parasztok szociális és nyugellátásának javítása. A falu jelenlegi osztályszerkezetében az alapvető és döntő helyet a szövetkezeti parasztság foglalja el. Fontos szerepük van a falun élő munkásoknak, a helyben lakó állami gazdasági, gépállomási, erdőgazdasági és más vállalati, üzemi dolgozóknak. A falun lakó, onnan eljáró, eredetileg paraszti foglalkozású munkások helyzetének értékelése is kellő figyelmet érdemel. Falusi pártszervezeink fontos feladatuknak tekinthetik a népgazdaság különféle munkahelyeire járó dolgozók társadalmilag közhasznú tevékenysége helyes értelmezésének biztosítását, a közvéleményben ezzel kapcsolatban tapasztalható téves nézetek kiigazítását. A felsorolásban meg kell említenünk, hogy a falu társadalmában található alkalmazotti, értelmiségi réteg is. rülmények elősegítik a parasztság általános műveltségének növekedését. A mező- gazdasági nagyüzem feltételezi, megköveteli és lehetővé teszi a szakmai ismeretek elsajátítását. A kulturálódás- nak, a tudás növekedésének ugyancsak kedvező hatása van ebben az értelemben is. A folyamatot akadályozó, illetve nehezítő tényezők közül ugyancsak a gazdasági jellegűeknek van elsődleges jelentőségük. Számottevő eltérés mutatkozik család és család között a háztáji gazdálkodás eredményességének tekintetében. A szövetkezeti parasztok egy része, leginkább a volt középparasztság, már az alakuláskor épületek, egyéb anyagi feltételek és termelési tapasztalatok birtokában bizonyos előnnyel kezdhette a háztáji gazdálkodást. A törvényes méretet meghaladó háztáji terület szintén okoz jövedelemkülönbséget. Ez a probléma alapvetően abból fakad, hogy a belsőségek, zárt kertek ügye még nincs kellően és végérvényesen rendezve. A föld járadék fizetését ugyancsak itt említjük meg. Ezen a helyen kell szólni a részesedés elosztásának aránytalanságairól is. A jövedelem nagysága munkakörönként is változik; teljesen helyes ez abban az esetben, ha megfelel a szocialista elosztási elveknek, ha tehát a nagyobb jövedelmet az érdekeltek több munkával szerezték meg. A szövetkezetben úgyszólván minden család annyit dolgozhat, ameny- nyit akar, hiszen van munka- alkalom. Ha dolgozik is any- nyit, amennyire képes, és munkájával arányban áll. a közösből kapott jövedelme, akkor nem érte sérelem, nincs torzulás az elosztásban, érvényesül a »több munkáért több bért« elven nyugvó, igazságos javadalmazás. Helyes értelmezéssel Alapvető társadalmi folyamat A legnagyobb társadalmi változáson a falun a parasztság ment át. A közös gazdálkodásra való áttéréssel megkezdődött az egységes szövetkezeti parasztosztállyá való átalakulás folyamata. A szövetkezetek megalakulásával megszűntek a korábbi vagyoni különbségekből eredő réte- geződés további folytatódásának felvételei. Elmondhatjuk, hogy a termelési viszonyokban végbement alapvető változások eredményeként tsz- parasztságunk — objektív társadalmi helyzetét tekintve — már ma is az egységes osztály jegyeit viseli magán. Megmutatkozik az elsősorban a termelőeszközökhöz való viszonyban, továbbá a termelt javak nagyobb arányának szocialista elosztási formájában. Az egységes osztály- lyá alakulás hosszadalmas folyamat. Ennek legfontosabb társadalmi és gazdasági feltételei már megteremtődtek, vannak azonban olyan gazdasági, társadalmi és politikai tényezők, amelyek bár nem alapvetően, de a fejlődés egyes szakaszaiban gátolják, vagy kedvezően befolyásolják az egységes paraszti osztály kialakulását. Az egység kialakulásának és erősödésének irányában hatnak a termelőszövetkezetek növekvő gazdasági eredményei, az anyagi ösztönzők helyes alkalmazása. A szövetkezeti demokráciából fakadó jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítése erősíti a tagokban mint a szövetkezet gazdáiban a közös iránti személyes felelősséget. Fontos szerepe van a korábbi vagyoni helyzettől függetlenül a tagsági viszonyból eredő szövetkezeti egyenjogúságnak, továbbá annak, hogy az emberek fő értékmérője ma már mindinkább a közösség érdekében végzett munka. Szervezeti értelemben az egység kialakulására előnyösen hat a kollektívában, az együttesen végzett termelői tevékenység. A szocialista köA megye termelőszövetkezeteinek egy részében jelentős számban dolgoznak alkalmazottak. Kivált taraktorosok- ról, szerelőkről és más szakképzett emberekről vagy állandó munkakörben foglalkoztatottakról van szó. Munkájukra elengedhetetlenül szüksége van a szövetkezetnek fontos és hasznos tevékenységről sehol nem mondhatnak le. Ügy kell tekinteni őket,, hogy a tagokkal együtt ők is tevékeny munkásai a közös gazdaságnak, formálói a szövetkezet sorsának, előmozdítói a termelés fejlesztésének, a gazdálkodás javításának, a jobb anyagi körülmények megteremtésének. Munkájuk és helyzetük megítélése, hasznos tevékenységük elismerése mégsem ilyen egyértelmű mindenütt. Az anyagi természetű ellentétek feloldásának az a járható útja, hogy az alkalmazottakat is tegyék jobban érdekeltté a szövetkezet gazdálkodási eredményeinek növelésében, tehát keresetük közvetlenebbül függjön nemcsak saját feladataik ellátásától, hanem a tsz működésének gazdaságosságától is. Ami pedig a legcélravezetőbb megoldásként kínálkozik: igyekezni kell őket egyéb, főként szociális ellátási feltételek intézményes megteremtésével is tagként beszervezni a szövetkezetbe. A hangsúly azon van, hogy a feltételek megteremtése az elsődleges: enélkül helyzetükön nemigen lehet változ- tani; a meggondolatlanság ezen a téren is nehézségeket idézne elő, sőt esetenként súlyos következményeket vonhatna maga után. A tsz-demokrácia megsértése, a kivételezés, a gyenge kezű vezetés, aztán a fegyelmezetlenség eltűrése, a közös vagyon herdálása, a parasztság korábbi vagyoni rétege- ződéséből fakadó szubjektív ellentétek maradványai elleni következetes harc hiánya szintén fékezően hat Az önzés, a harácsolás még ugyancsak megtalálható. A világnézeti különbségek szintén nehezítik az eszmei egység kialakítását. Ezeknek a tényezőknek az összhatása különösen gyenge termelőszövetkezetekben a legszembetűnőbb. Az egységes szövetkezeti parasztosztály kialakulása megköveteli a fékező tényezők szervezettebb, céltudatosabb leküzdését, az egység irányába ható tendenciák erőteljesebb és általánosabb érvényesülését. A gazdasági szervező, a politikai felvilágosító és az ideológiai nevelő munka szoros összekapcsolása és hatékonyabb végzése a párt- szervezetek ebből fakadó feladata. Pártszervezeteink, bár az utóbbi években számszerűleg is erősödtek, eszmei-tartalmi munkájukat tekintve mégsem tudták kellően nyomon követni a szövetkeztek gazdasági fejlődését. Ebben a tekintetben sok a pótolni valójuk. Az szükséges elsősorban, hogy többet foglalkozzanak a szövetkezeti parasztok nevelésével, tudatuk alakításával, jobban segítsék őket mindennapos és személyes gondjaik megoldásában is. Mindennek az egységes szövetkezeti paraszti osztály kialakítása szempontjából is nagy a jelentősége. Az egység további erősítéséért A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a történelmi feladatát betöltött lenini hármas jelszó helyett új tartalmat kapott a párt agrárpolitikája. Az egyes termelőszövetkezeti tagok megítélésének értékmérőjévé a megváltozott osztályviszonyok jellegéből fakadóan a közös tulajdonhoz, a közös munkához való szocialista viszony vált megyénkben is. Kifejezi ezt a követelményt az osztályharc megváltozott feladatának helyes értelmezése is. Mivel a kizsákmányoló osztályok megszűntek — felszámoltuk a kulákságot, és a volt kulákok a termelőszövetkezetekbe belépve azóta már egyenjogú szövetkezeti tagokká váltak —, ezért az osztályharc a falun sem osztályok között, hanem más formában folyik. Ezeket a kérdéseket megyénk falvaiban általában helyesen értelmezik, s egyetértéssel fogadják az alapvető változásokból adódó politikai követelményeket. Helyenként azonban téves nézetek is tartják magukat. Egyik-másik szövetkezetben kifogásolják a volt középparasztoknak a vezetésben való részvételi arányát. Ezt leginkább egykori szegényparasztok teszik szóvá, s felvetésüket néhány párttag is támogatja. Ezért ezeken a helyeken is elsősorban a pártszervezetben kell tisztázni a téves nézeteket, megakadályozni azok gyakorlati érvényesülését, biztosítani a párt politikáján alapuló eszmei egység megteremtését. Sehol nem bocsátkozhatnak olyan vitába, ami a parasztság egykori rétegeződésének ismét tápot adna, akárcsak szemléleti értelemben is; ellentétes közös céljainkkal az elkülönülés maradványaiból fakadó nézeteltérések szitása vagy eltűrése; nem engedhető meg, hogy értetlenség vagy az agrárpolitika félremagyarázása bárhol is gátolja vagy nehezítse a szövetkezeti parasztság osztályegységének kialakulását, megteremtését. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével jelentősen erősödött proletárdiktatúránk politikai és társadalmi alapja, a munkás—paraszt szövetség. Ez a szövetség korábban tekintettel volt a kisárutermelő parasztság társadalmi helyzetének a szocialista munkásoszőtvennégy följelentés Vasúti kártevők Nagyon sok bírálatot kap a MÁV. Korszerűtlenek az állomások, a várótermek, s a vasúti kocsik — hallani igen gyakran. De figyelmen kívül hagyják, hogy államunk évente sok millió forintot áldoz a vasút, a közlekedés fejlesztésére. S nem szólnak arról sem, hogy évente milliókra rúg az a kár is, amit az utasok szándékosan vagy nemtörődömségükkel okoznak. Majd kÍ8Öprik... Reggel hét óra. Nagy a forgalom a kaposvári állomáson. Naponta 15—20 ezer ember érkezik, indul haza, illetve utazik tovább. A váróterem is zsúfolt. S ha az utas a lába elé tekint, bizony elszomorodik: cigaretta végek, almacsutkák, kenyérdarabok, papír- hulladékok szanaszét. Az egyik széken, nagy kosarak szomszédságában falusi néniké falatozik: csirkecombot rágcsál, a csontot a földre dobja. Körtét vesz elő, a csutka is a földre kerül. Pedig csak néhány métert kellene menni a hulladékgyű j tőig. — Miért dobta a földre? — kérdeztük meg H. J.-né böhö- nyei lakost... — Nem szabad? Majd ki- söprik — mondja nyugalommal, aztán felháborodik, amikor közük vele, hogy a szemetelés miatt 20 forint bírságot kell fizetnie. A vonatok elmennek, a takarítónő kisöpri a várótermet. Jólesik látni a tisztaságot. De nem telik el egy óra sem, ismét nagy a szemét. Cipő az asztalon Fájhatott a lába Cs. Jánosné kőkúti asszonyságnak, mert a váróterembe érve lehúzta a cipőjét. Ez még nem lett volna baj. De az már felháborító, hogy piszkos lábbelijét maga elé, az asztalra tette! Vajon otthon is így szokta? De a kaposfői H. Annáról és H. Máriáról sem' lehetnek túlságosan jó véleménnyel utastársai. Hiszen, aki egy váróteremben szétdobálja a napraforgómagot, az otthon se lehet túlságosan rendszerető. Mindkettőjüket 20—20 forintra bírságolták meg. Ha áz ember ittas...! Bizony ilyenkor sokan megfeledkeznek emberi mivoltukról. Már a váróterembe is jócskán »-beállítva« érkezett B. István és T. József somodori lakos, s aztán tovább ittak. Annyira lerészegedtek, hogy a váróteremben végezték el dolgukat. Zs. Gyula kaposvári lakos — ugyancsak ittasan — a váróteremben könnyített magán. Az ital vitte P. István kaposvári lakost az egyik mellékvágányon álló szerelvény párnás kocsijába. Ott találták meg éjjel két órakor alvás közben. Sáros cipőjét a csaknem új huzatra tette. Összetört villanykörték — Az év harmadik negyedében ötvennégy személyt kellett följelenteni, közülük tizenkilencet a helyszínen bírságoltunk meg, mert szemeteltek, rongálták a berendezési tárgyakat — mondotta Csima János főintéző, a vasútőrség parancsnoka. Elmondotta azt is, hogy egyik vasúti kocsiból 19 körtét szedtek ki a foglalatból. Nem vitték el, hiszen ezeket az izzókat nem tudják másutt használni. De összetörték a helyszínen. Nemegyszer jelentik a kalauzok, a kocsitakarítók, hogy letörték, elvitték a hamutartót, az alumínium hulladékgyűjtőt, felhasították a műbőr huzatot stb. Kik ezek az emberek? Igen nehéz őket rajtakapni. Nem találták meg azokat sem, akik a több tízezer forint költséggel újjáépített állomási mellékhelyiség kagylóit alig egy órával az átadás után letörték, leszaggatták a használható tárgyakat és elvitték. Megfaragták az ajtókat, s a falakat telefirkálták. A vasútőrség, a vasút dolgozói küzdenek ellenük. De segíteni kell ebben a kultúrát szerető, önmagukat és másokat becsülő utasoknak is. — Szalai —> Gazdag programot ígér az IBUSZ Több mint 170 000 kilométert tettek meg a somogyi turisták (Tudósítónktól.) A sikeres főidény után a késő őszi és a téli útiterveken dolgoznak az IBUSZ-nál. A kaposvári iroda vezetője, dr. Takács Emil elmondta, hogy nagy forgalmat bonyolított le idáig a kirendeltség. Tizenkét külföldi utat szerveztek, ezen 430 személy vett részt, s 14 497 kilométeres útvonalon tekintették meg a környező országok legszebb látnivalóit. Ä belföldi utakra 32 589 személy részére adtak el megyénkben jegyet, több mint 170 000 kilométeres útvonalra. Legközelebb az Épületszakipari Vállalat hetvenegy dolgozója utazik a Mátrába e hó közepén háromnapos túrára. A téli hónapokban az eddig is jól sikerült disznótoros túrák ígérkeznek a leghangulatosabbaknak. Somogysárdra, Ka- rádra, Balatonlellére és Balaton szentgyörgyre mennek majd »disznótoros járatok« a megye székhelyéről. Karácsonyra és szilveszterre a cseh Tátrába, a lengyel Tátrába, Prágába és Szász-Svájcba mehetnek a turisták ünnepelni. December 4-én egy nagyobb nyugat-európai hajóútra jelentkezhetnek az utazni szándékozók. Ez a hajó Fiúméból indul, kiköt sok nyugati ország kikötőjében, s Warnemündében szállnak le a hajóról az utasok. Leghangulatosabbnak a Constanza —Isztambul—Athén—Velence—Rij eka út ígérkezik. Három napot töltenek majd a turisták Athénban, s ugyanannyit Velencében. November 26-án indulnak Budapestről, december 8-án érkeznek vissza. Erre az útra már többen jelentkeztek megyénkből is. tályétól eltérő vonásaira és a parasztság rétegeződésére. A változás eredményeként a munkásosztálynak a termelőszövetkezeti parasztsággal való szövetsége jött létre, és ezi kifejezi a szövetség minőségileg megváltozott tartalma is. Ebből következően a munkásosztályra, az egész társadalomra jelentős gazdasági és politikai előnyök származnak. A szocialista útra tért mező- gazdaság jobban biztosítja a népgazdasági feladat-’- végrehajtását. Erről tg ak az átszel' ^ezés és a :lés egyidejű emelésében elért eredményeink. Igaz, hogy lehetőségeink nagyobbak, ezért teljesebb kiaknázásukért a jövőben többet kell tennünk. Az MSZMP Központi Bizottságának 1964 decemberi határozatai és az idén kiadott ideológiai Irányelvei még világosabbá teszik számunkra az osztályharc feladatait, a gazdasági építés és a tudat- formálás egymással összefüggő kérdéseit. Megoldásuk eredményeként megyénkben is tovább erősödik a falu társadalmának szociaüsta egysége, a munkás—paraszt szövetség.
