Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

i I TEGYÜNK TÖBBET SOMOGYÉRT! A z erdőjárás első napján ónszürke az ég. Kod borítja az egész völgyet, a táj beláthatat­lan szürkeség. — Itt lesznek — mondja a mérnök. — Valahol itt... Az erdei út tán három méter széles. A jobb oldali part magas, a bal oldali mély; csak a cserjés koro­nája látszik <ci a szürkeség­ből. — Ez a felső erdő. Sza­bályosan: a karádi Makra kerület. Az erdőmérnök szálfater­metű fiatalember. Kovács József a neve, egy éve mű­szaki vezető ezen a vidéken. — Jól mondtam, ott ta- * láljuk őket. Az út jobb oldalán, de­rékvastagságú rönkökkel határolt szigeten tűz pa­rázslik. Megállunk a tűz mellett. Elkel a meleg. — Hallják, Süvöltő, dübörgő hang tépi szét a csöndet. — Dolgoznak a fű részesek. A hang egyszer mély, másszor nagyon magas. Nem lehet hasonlítani semmihez sem. Amikor felérünk a domboldalra, szinte hihetet­lennek tartom, hogy egy ilyen parányi motornak ak­kora hangja van. De Büttl Géza fakitermelő erdész ha­mar meggyőz. — Ez a Stihl motorfűrész az egyik legjobb segítőtár­sunk. Nyolc lóerő teljesíté­sére képes, percenként hét A karádi fagyártmánytízemben dolgozó Mezőfi László szocialista brigádja. M i minden van emögött? A szigo­rúan száraz sta­tisztikai adatok­ból annyit tud meg az ember, hogy me­gyénk területének 21,3 szá­zalékát erdő borítja. Ez a szám 226 000 hold erdőt je­lent. A megye két erdőgaz­dasága 170 000 holdon gaz­dálkodik. Birodalmuk terü­letén huszonkét erdészet működik. Terveik szerint mintegy 374 000 köbméter faanyagot kell termelniük évente. Ez 240 000 000 forint termelési érték. A népgaz­daság a most zárult gazda­sági évben 12 000 000 forint nyereséget várt a két gaz­daságtól. A szakmai irányítással 57 mérnök, 119 technikus és 250 erdész foglalkozik. És még egy fontos adat: a szakmunkások havi átlag- keresete 2100 forint. A je­lentésekben álló adatok megismerése után kerestem föl Zelnik Istvánt, az Észak-somogyi és Németh Vilmost, a Dél-somogyi Er­dőgazdaság igazgatóját. A tőlük kapott tájékoztatásból három dolgot jegyeztem föl. Az első: Mindkét gazda­ság túlteljesítette tervét. A második: A tervezett tizenkétmillióval szemben csaknem tizenhatmillió fo­rint nyereséget értek el. Az észak-somogyiak 631 000, a dél-somogyiak 3 280 000 fo­rint nyereségtöbbletet tud­nak felmutatni. A harmadik: A tervek teljesítése nagyon nagy fel­adat volt. A fizikai mun­kások átlagkeresete a múlt gazdasági évben is növeke­dett. Minek köszönhető mind­ez? Zelnik igazgató: — Igyekeztünk!... Németh igazgató: — Dolgoztunk!... Az erdő emberei nem szeretnek sokat beszélni. Kísérőnk, Horváth Ferenc mérnök is választ akar ad­ni a kérdésre. Szavak he­lyett megmutatja az új erdei utakat. — És ez! A tömör válaszban érez­ni a büszkeséget. A »kincs­értékesítéséhez út kell. Hét éve ezen a tájon teljesen ismeretlen volt az erdei kövesút. Azóta negyvenkét kilométert építettek, és har­mincöt kilométer hosszúsá­gú földutat javítottak meg. Évente hatmillió forintot költenek utak építésére. A zselici részeken vannak olyan szakaszok, ahol kü­lön csatát kell vívni a ter­mészettel. A példa: egy ki­lométeres szakaszon tízezer köbméter földet kell meg­mozgatni. Az ember és a gép mindig győz. A hatmil­lióból tíz kilométer út épül. Már elkészítették a jövő terveit: á következő Ebéd az irtáson. Majdnem mindenki szalon­nát hozott. Néhányan hús­konzervet bontanak. Szótla­nul esznek. Amikor továbbindulunk, eszembe jut az öreg erdész mondata: »Az erdő most kezd igazán kinca lenni.« götte. Az erdész látja a kíváncsi csodálkozást, és nevet. — Az a kiközelítő kerék­pár. Csuda nagyszerű do­log. Visszatérve a tűz mellé, a mérnök is a gépekről be­szél: — Nagyot léptünk előre, de még akkora lehetőségek vannak, hogy szinte bele­szédül az ember ... A nagy lépés részleteiből csak néhány epizódot lát­tam. Szentbalázs fölött, a kecsesen kanyargó erdei úton találkoztunk Mátyás Géza gépével. — Ez az Unimog! Annyi büszkeség van eb­ben a mondatban, hogy az ember mosolyra kényszerül. Percekkel utóbb pedig ámu- lásra. Az Unimog mellé a vezetőn kívül egy ember kell. ök ketten meg a gép Az egyik gondolkodó: Kiss István erdészetvezető. ezer fordulatot végez. Ügy megszerették az emberek, már el sem tudják képzel­ni, hogy nélküle is lehet dolgozni. Aztán jön a második meglepetés. bámulatos teljesítményre képesek. Megáll a kis kocsi a szakadék szélén, az em­berek drótkötelet húznak, rákötik a hatalmas rönkre. A vezető megmozdít egy kart, erre a motor duru­— Tüled. Babi! A Babi nevű fekete ló követi a parancsot. Valami furcsa alkotmány van mö­zsolni kezd, és két perc alatt helyére kerül a hosz- szú rönk. A kanyar után, egy víz­mosás szélén találkoztam a »tízezer köbméteres- er­désszel. Németh igazgató ruházta fel ezzel a jelzővel Torma József vágásvezető erdészt: — A tegnapról és a má­ról ő tud legtöbbet mon­dani. A »tízezer köbméteres­erdész három évtizede jár­ja a Zselicség erdeit. Isme­ri é® csöndes rajongással szereti az ezüsthársasokat meg a bükkösöket. Egyszer kiszámította: annyit gyalo­golt a három évtized alatt ezen a tájon, hogy már két­szer is megkerülhette volna a földgolyót. — Amikor én kezdtem, csak kézifűrész meg fejsze volt. És a puszta emberi erő. Űt meg gép sehol. Most? Gyors számvetést készít, és számokat sorol. — Ezen a munkán hu­szonkét ember dolgozott. A termelésben négy Stihl fű­rész, a szállításban egy csör- lős Zetor és az Unimog se­gített. Harmincnégy nap alatt végeztünk. Készen van minden. A régi módszer szerint ugyanehhez a telje­sítményhez száz munkás Döntés az új vágáson: Az egész két perc ötven másod­percig tart. kellett volna mindennapra. És olyan tempó, hogy azt még elmondani sem lehet. Mielőtt továbbment, eny- nyit mondott még: — Az erdő most kezd iga­zán kincs lenni. És egyre nagyobb lesz... Az új vágáson most kez­dik a döntést. Két sisakos ember áll a fa tövében: Küblet János és Orsós Ala­dár. Süvölteni kezd a Stihl fűrész. Az acélkarmokat hétezres fordulat pörgeti. Kübler éket vág a döntési oldalon. Olyan az ék, mint egy jókora szelet kenyér. A cserfa töve körülbelül fél méter átmérőjű. A magas­sága 35 méter. A kivágott ék helyére alumínium feszí­tő kerül, és máris újra sü­völt a fűrész. Lassan, alig észrevehetően megmozdul a korona, és dőlni kezd a fa. Az emberek a dőléssel el­lentétes irányba szaladnak. A zuhanást hatalmas recs- esenés követi. A hang. mint nehéz sóhaj, visszhangzik a völgyben. A magasból rozs­davörös levélfelhő ereszke­dik alá. Az egész két perc ötven másodpercig tartott. Dél van. Ebédidő. A tűz melletti rönkökre telepszik a Kübler-munkacsapat. A táskákból előkerül a koszt. A kaszói erdőben a kiszál­lítás jelentős részét az erdei kisvasúton bonyolít­ják le. AZ ERDŐ ES AZ EMBER

Next

/
Oldalképek
Tartalom