Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

/ öt év alatt ötvennégy kilo- méterrel gyarapszik a há­lózat. A Dél-somogyi Erdő- gazdaság az erdőfeltárásban első az országban. A be­fektetés gazdagon kamato­zik. Így lesz egyre olcsóbb és gyorsabb a szállítás. Idézek Németh igazgató­tól egy mondatot: — Ekkora gondot még sohasem fordítottak az er­dőre. A gondoskodás: az, hogy gépesítenek, hogy szakmát adnak az emberek kezébe, hogy megkövetelik az ész­szerűséget, hogy igazi ott­honná varázsolják az erdei lakásokat, hogy a putrik helyére mutatós, szép háza­kat építenek, hogy jó peda­gógusok vannak a települé­seken, hogy a darvaspusztai iskolából továbbtanulókra csodálkozva néznek, mert a darvasi kitűnő tanuló ki­tűnő marad a középiskolá­ban és az egyetemen i« — bőségesen kamatozik. Szántód környékén, az öt esalád lakta Tótokilapon je­gyeztem le Tóth László ra­kodómunkás szavait: építette meg a villanyháló­zatot. Megérte? Hadd idézzek máshonnét választ: Kúrádon a fagyárt- mányüzemben beszélgettünk Mezőfi László szocialista brigádjának tagjaival. Meg­mutatták a bármelyik üzem díszére váló új étkezőt, a meleg vizes fürdőt és a mos­dót. — Azt csak mi tudjuk, hogy mit jelent ez. És tes­sék elhinni, ha az ember ér­zi, hogy törődnek vele, szin­te nem ismer lehetetlent. A tervek túlteljesítése és a terven felül megtakarított mil­liók mögött az em­bert kerestem. Zel- nik igazgató ezt mondja: — Menjenek el Ki bár­apátiba, keressék meg Szent- györgy Mihály, ősz István, Barabás Ferenc vagy Nagy­bajomban Jüngling József- né, Egyed József vagy Karó­don Horváth Ferenc szocia­lista brigádját... Németh . igazgató nem szólt semmit. Elénk tett egy kimutatást: » .. .százötven kiváló dolgozó ...« Aztán betessékelt a kocsi­A vezető megmozdít egy kart, erre a motor durozsolni ke d. Pontosan két perc alatt ? I re kerül a hosszú rönk. — Ahányszor hozzáérek a villanykapcsolóhoz, mindig azt akarom mondani: köszö­nöm. Kanizsaberek-pusztán hu­szonkét erdészeti fogatos családja él. A gazdaság több százezer forintos költséggel ba, és elvitt Aszitó kerület­be, az 54 B erdőrészbe. Itt dolgoznak a darvasiak. A két nagy riválist: Kovács József és Németh József brigádja. Mind a két kollek­tíva ötször nyerte el eddig a szocialista brigád címet. Náluk már patinás ez a szó: munkaverseny. Németh Jó­zsef fakitermelő komplex- muhkacsapatá a felszabadu­lás huszadik évfordulójának tiszteletére 4500 köbméter fa kitermelését vállalta. 6025 köbmétert teljesített. Ko­vácsék sem maradtak le. Még a vasárnapokon is ki­jöttek valamennyien. Honnét a lelkesedés? Németh József válasza: — Mi valamennyien meg­találjuk számításunkat. Elég, ha egy dolgot mondok: át­lagkeresetünk 2400 forint... Ebben a brigádban meg a másikban minden dolgozó őse erdei ember volt. Ebben a gazdaságban jegyeztem föl még egy követendő pél­dát: Ügy szervezik a mun­kát évek óta, hogy a nyug­díjazás előtt álló emberek is megkeresik havonta az 1600—1700 forintot Lehet? Igen! És okosan is lehet dogoz- ni! A kaszói erdészetnek ti­zennégy kerülete volt. Gon­dolkodtak, számoltak és tet­tek. Ma négy erdészkerület van. Minden erdész a »he­lyére-« került. A szakmai tudás, a gyakorlat és a rá­termettség mércéje szerint. Az átszervezés után azon­nal csökkent az elszámolási és az adminisztrációs mun­ka. A »régi-« időben naponta 130—140 munkahelyet kel­lett ellenőrizni. Ez lehetet­len volt. A termelés kon­centrálása óta minden mun­kahelyen megvan az állandó szakmai ellenőrzés, csökkent a szállítás önköltsége, ja­vult a baleset elleni véde­lem, nőtt a dolgozók átlag- keresete, huszonöt százalék­kal csökkent az energiakölt­ség, tökéletesen kihasznál­ják a munkaidőt és végeze­tül: emelkedett az egy fő­re jutó termelés. A fakiter­melőknél például meghá­romszorozódott. Pedig a ko­rábbi 150 helyett ma 40 munkás dolgozik a kiterme­lésben. Az egyik gondolkodó, Kiss István erdészvezető: — Ma már szinte nem is értjük, hogyan tudtunk az­előtt is jól dolgozni. A ter­melés ésszerű szervezése olyan lehetőségeket terem­tett, amilyenekre nem is mertünk gondolni. Ma zöld út áll minden okos gondolat előtt. És ennek kézzelfogha­tó, naponta Látható haszna van. A munkások valóságos mestereivé válnak egy-egy munkafolyamatnak... M indenkit foglalkoz­tat a jövő. Hogy mit lehetne még jobban, okosabban tenni. Az Erdésze­ti Tudományos Kutatóinté­zet nagyatádi kísérleti á ló- másán tizenöt szakember vizsgálja az erdei talajok összetételét, a korszerű er­dőnevelés és erdőhasználat legjobb módszereit. A cél: váljék igazán kinccsé az er­dő! Ehhez a gépeken kívül egyre több olyan emberre van szükség, aki tisztában van a legújabb technikával. Az észak-somogyi gazdaság­nak harmincnyolc szakmun­kása és huszonkét tanulója van. A dél-somogyi erdésze­teknél 138 dolgozó szerzett szakmunkás-bizonyít.ványt, most harmincán tanulnak. A szőcsénypusztai és a kö- zéprigóci erdőgazdasági szakmunkásképző-iskolák­ban 146 fiatal tanul szak­mát Mindkét gazdaság ve­zetői és szakemberei so­kat töprengtek a jö­vőn. Számításokkal igazolt elképzeléseiket papírra is ve­tették. Amikor a dél-somo­gyi gazdaság igazgatója elénk tette az erről szóló jelentést, így szólt: — Ezt ma már minden er­zatallal szemben harmincöt­negyven százalékos kihoza­tal is biztosítható lesz. Ez hét-tízmillió forint közötti többletbevételt jelent. Szavak: akarjuk, megold­juk, biztosítjuk... Zelnik igazgató: — Olyan új technológiát vezetünk be, ami szinte for­A* erdő és az ember. dészetnél ismerik. És azon vannak, hogy így is le­gyen ... A jelentés minden monda­tát a jövő érdekében írták. Azért, hogy a »tízezer köb­méteres« erdész jóslata va­lóra váljon. Mert lehet ten­ni, csak akarni kell. Lehet együttműködni, csak meg kell teremteni a föltétele­ket — Ma még szállítási ne­hézségekkel küzdünk. Ha ezt megoldanánk, szinte felbe­csülhetetlen értékű lépést tennénk előre. Télen és egyéb, eddig kihasználhatat­lan időben évente negyven­ezer gépi órára tudnánk fog-' lalkoztatni a termelőszövetke­zetek szállító járműveit. Ez­zel egy időben tizenhatezer kézimunka-napra biztosíta­nánk lehetőségeket. Csak ez hét-nyolcmillió forint bevé­telt jelentene a szövetkezet­nek. Egy másik terv a sok kö­zül: — Azt akarjuk, hogy a ter­melőszövetkezetek erdeiben is szakszerű legyen a gaz­dálkodás. így a jelenlegi húszszázalékos iparifa-kiho­A szőcsénypusztai szakmun­kásképző-iskolában hetven­egy fiatal tanul. Az erdésze­tek által szerződtetett tanu­lók lesznek a jövő gépkeze­lői. radalmasítja a szállítóét. A szálfás rakodás bevezetésé­vel a döntés után azonnal a helyszínre szállíthatunk. Becslésem szerint az értéke­sítés folyamatossá tétele után tízmillió forint hite­lünk szabadul fel évente. Németh Vilmos: — Fölmértük az erdészet­tel kapcsolatos iparfejlesz­tés lehetőségeit. Javasoltuk, hogy létesítsenek Somogy­bán egy száraz eljárású cserfarostüzemet. Az üzem két-háromszázi munkást tud­na foglalkoztatni. A gyü­mölcs- és zöldségszállítás­hoz szükséges göngyöleget is készíthetnék a megyében. Már javasoltuk, hogy a marcali, a nagyatádi és a bőszénfai fagyártmányüze- mekben engedélyezzék gön gyöleggyártó részlegek léte­sítését. Napokon át jártuk az er­dőt. Öröm volt látni az új utakat, a niagvszerű gépe­ket, a kunyhók helyére épí­tett otthonokat és a gépek mellett az embert. Azokat akik szívük parancsa sze­rint dolgoznak, és megta lálják az erdei munkában számításukat; a mérnökö két, a technikusokat és r favágókat. Akik zöld utat biztosítanak minden ok gondolatnak, mert mi» előre akarnak lépni. Németh Sándor Fotó: Grábner Gyűl.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom