Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

Vasárnap, 1965. október 3,

3

SOMOGYI NÉPLAP

OLASZ DIPLOMÁVAL MAQYAR EQYETEMRE

LETAKARJÁK A SILÓT

Ügy készült fel hivatására, mint a színésznő a nagy szerepre. Minden vágyát, álmát egy lapra tette föl: bejutni

az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem magyar—olasz szakára. Az érettségi után kihagyott egy évet, a nyelvet tanulta itthon és Olaszországban. Százszázalékos eséllyel indult a fölvételin — hely hiányában elutasították. Nem nyugodott bele, föllebbezett a rektornál. Elutasította. Mégsem mondott le álmáról, írt a miniszternek. S fölvették. Hogy honnan merítette a kaposvári Sárosdy Edit az erőt és a kitartást a harchoz?

Százttzwkilme

keztek meg róla, levélben sürgették, utazzon, ők küldik a meghívó levelet.

dl Umjqjjul ilxdicwja.

öJaj-Z kfifJjfogöljf.

Mélyen gyökerezik a családban Itáliának, az olasz népnek, az olasz nyelvnek a szeretete. A sort a nagyapa nyitotta meg. Ötven évvel ezelőtt az északolasz Görzben harcolt az Osztrák-Magyar Monarchia katonájaként. A derék tanító többre becsülte a frontbarátságot a vérontásnál, s a heves harcok színhelyén olaszokat agitált: nincs értelme a halálnak.

Húsz évvel később tanácsot kért tőle a fia, milyen nyelvet tanuljon.

— Hát mit tanulnál mást, mint olaszt! — mondta sértetten.

S Iván nekigyürkőzött annak a nyelvnek, amelyen hosz- szú estéket beszélgetett édesapja a hadifoglyokkal. Másodéves joghallgató volt, amikor először lépett Itália földjére. Amikor elfogyott a pénze, beállt szobainasnak. Rómában, a Villa Borghesében aludt Csomagját a kezéhez kötötte, nehogy meglovasítsa valaki. Hűvösek voltak a hajnalok, nagyon fázott a pádon, korán nekivágott a városnak. Rótta az utcákat álmosan, ölesen, s Róma nevezetességeiben gyönyörködött. Megszólította egy fiatalember az utcán, miért lógatja az orrát. Elmondta neki minden búját-bánatát Aldo Spinati

— így hívták az olasz fiút — elvitte hozzájuk. A húgát áttelepítette a mamához, Ivánnak meg kölcsönkért egy vaságyat a szomszédoktól. öt napig lakott a népes családnál. Nyolcán ültek asztalhoz

— munkája csak a két Spina- ttnak volt.

cd kázcuxdg. (öltiidt:

dlaiz, mjeJjiiuuiAi

Amikor der. Sárosdy Iván megismerkedett a tizenöt évi perzsiai tartózkodásból hazatérő Fényi Edittel, aki építész édesapja révén tartózkodott Keleten, hevesen udvarolni kezdett neki. Megmondta, hogy komoly a szándéka, szeretné feleségül venni, először azonban tanuljon meg olaszul. Hétéves volt a lányuk, amikor megtanították az első olasz szóra. Edit szívesebben játszott volna a nyelvtanulás helyett. Ahogy a magas, olaszosan barna lány mondta, beleverték odahaza az olaszt. A középiskolában oroszt, franciát és olaszt tanult. Mind a háromból jelesre érett 1964-ben. Édesapja két hónapig utazgatott Olaszországban és Franciaországban három évvel ezelőtt. A hétezer kilométeres úton új barátságok szövődtek. Firenzében bement egy gyógyszer- tárba. A haladó szellemű na- tikus őszintén érdeklődött Magyarország iránt, s dr. Sá- rosdv igyekezett kielégíteni a kíváncsiságát.

— Jöíienek el, s nézzék meg, mi van nálunk — ajánlotta.

— Komolyan mondja?

— Kon.olyan. Legyen szerencsénk — azzal megadta a címét.

Rino del Fanti állta a szavát, tavalyelőtt ellátogatott '■-aládával Magyarországra. Edit kalauza! az olasz vendégeket a Balaton-parton. Amikor búcsúztak, meghívták Editet Firenzébe. Érettségi előtt állt, nem vette komolyan a meghívást. Rino del Fantiék azonban nem feled1964. augusztus 1-én lépte át az olasz határt apa és lánya. Jártak Riminiben Ra- vennában, Salermóban, Nápolyban, Sorrentóban, Rómában. Rino del Fantiék nagy szeretettel várták magyar barátaikat Firenzében. Az apa megegyezett a gyógyszerészszel hogy szeptember 1-re hazaküldi a • lányát. Ebből azonban semmi sem lett, ugyanis minden másképpen alakult. Edit helyett levél érkezett Firenzéből: »-Edit komolyan tanár akar lenni, egyelőre marad, ösztöndíjjal tovább tanul Rómában.«

Edit Rómába utazott, az ösztöndíjat azonban nem kapta m»- azonnal, így elment dolgozni. Beiratkoztt a So- cietá Nazionale Dante Alighieri öomitató di Romába. Negyven angol, amerikai, francia, német, argentin lánnyal együtt tanulta az olasz nyelvet, irodalmat és művészettörténetet. Római tartózkodásának utolsó két hónapjában a Villa Fabiolán, kollégiumban lakott. A 44-es trolibusszal utazott be a külvárosból a Piazza Firenzére, a Dante Intézetbe. Órák után kiüljek a lányokkal az olasz filmedből ismert Trinita dei Monti lépcsőire. Még idegen- vezetőnek is felcsapott egyszer. A kollégiumban ismerkedett meg Vanda Ixizzeroni- val. Pisából jött Rómába, szerette volna megnézni a Szent Péter-székesegyházat, de nem volt ismerős a városban. Edit megmutatta neki a főváros nevezetességeit. Vanda sírva búcsúzott Edittől a pályaudvaron, nagyon örült, hogy ilyen barátnőt talált Rómában.

A vizsgán arról írt olaszul, hol és hocvan szeretne élni. A háromoldalas fogalmazásban távoli céljáról vallott Kaposváron, a Munkácsy Mihály Gimnáziumban szeretne olasz nyelvet és irodalmat tanítani. A dolgozat és a szóbeli vizsga jól sikerült. Negyven hallgató közül kettő kapott diplomát. Az egyik Sárosdy Edit volt. Corso superi- ore di lingua italiana — ez állt a díszes oklevélen. Ezzel a képesítéssel külföldön is taníthat olasz nyelvet.

(IpilÁqju

Edit tehát, ahogy a riport elején megírtam, révbe jutott, átveszi Sárosdy nagyapa örökét, az egyetem elvégzése után tanítani fog. A jövő nyáron pedig Franciaországba utazik, mert az olasz után a franciát szeretné gyakorolni újdonsült barátnőjével, akit a Humanité révén ismert nieg. A spanyol határ mellett lakó lány a hónap elején járt Kaposváron, Edit az ő látogatását viszonozza. S hogy a családi hagyomány ne törjön meg, két húga — Mónika és Magdus — tölti a nyarat Olaszországban jövőre.

Lajos Géza

A ^ kazalsilót — az idén először — műanyagfóliával takarják le Szenyérben. A háromszáz köbméteres silóhegyet gondosan beborították, tetejére földet döngölnek. így tökéletesen elzárják az esővíz útját, jő minőségű ta karmányt biztosítanak jószágaikn ak.

NYUGDÍJAS

Jólesik a jószág izzadt, légy csípte bőrének — így reggel, csordahajtás előtt — egy kis tisztogatás. Ezzel kezdi a napot az öreg nyugdíjas. Szó volt már többször róla, hogy adják el ezt a tehenet, hiszen annyi tejet, ami neki és a feleségének kell, adna egy kecske is. De ő bizony meg nem válna tőle. Pedig nagyon nehéz már néha... Ez a hipertónia. Egy kicsivel több munka, emelés, izgalom, és máris vörös karikák táncolnak a szeme előtt. Bizony, meg kellett tanulnia idős korára ennek a furcsa nevű betegségnek az elnevezését. Az este is vitatkoztak erről. Ideát volt az egyik szomszéd, és ezt kérdezte: »Nem könnyebb elsétálni reggelente egy kis köcsög tejért a boltba?«

Erre a beszélgetésre gondolt most, miközben a vakarában maradt puha tehénszőrt szedegette. Vigyázni kell, nehogy a jászolba, a takarmányba kerüljön a szőr. Amikor még kicsik voltak a gyerekek, labdát gyűrt nekik tehénszőrből. Rugalmas, tantól játéklabdát. Most a kis unokáknak már nem kell a nagyapa szőrlabdája.

— Megyek! Vigyázz a házra! — kiáltott hátra a tornácról a felesége.

Mire az istállóajtóból kinézhetett, már a kaput tette be maga mögött az asz- szony. Meleg kabát volt rajta, és kaskájából kilátszott az ócska húsdaraboló bárd nyele. Répázni járnak már. És a piactérre jön értük a tsz vontatója. Bár ő is mehetne ... Igaz, hogy ez a mostani már a második

asszony, és jóval fiatalabb nála. De éppen ezért nem enged a tehén dolgában.

Juhász volt ő ötven esztendeig. Éjszakázó, hajnalban kelő. Sosem, fordult elő, hogy a felesége vagy gyerekei megelőzték volna a fölkelésben. Most sem enged. Egy fél órával mindig korábban lép le az ágyról, mint a felesége. Ügy érzi — ha az asszony nem mondja is —, ez ád neki becsületet a háznáL A férfi legyen mindig keményebb, bíró- sabb.

Hát ezért nem adja el a tehenet. Mi lenne ővele ennél a háznál, ha nem tudna reggelente tenni-venni? Vérnyomásos embernek az ágyban való álmatlan vergődés — hiszen megszokta a szeme a korai kelést — kész betegség

Míg így gyűjtögette érveit, félfüllel az utcára figyelve, hogy nem cserget-e már a csordás, eszébe jutott még valami. Negyvenötben hallotta, először ezt a szót: öntudat. Akkor, mikor a veje a kommunista pártba vitte. Csak úgy körülbelül tudta, mit jelent. Illetve: érezte ő pontosan, csak kibeszélni nem tudta volna. Érezte, hiszen ha a pártnak az elmúlt húsz esztendőben valahová kellett az ilyen ember, mint ő, ment...

Rá mindig lehetett számítani. Most már csak taggyűlésekre jár el. Ott gyakran szó esik arról, hogy kell az udvarokon a jószág. És e gondolatot ő kezdettől pártolta. Még beszélt is ebben az ügyben nemrégiben a taggyűlésen ...

N. P.

Negyvenöt évig egy munkahelyen

Szálfafcermetű, egyenes járású, mindig mosolygós arcú ember dr. Huszti Dezső körállatorvos. Senki sem mondaná, hogy 75 esztendő járt el fölötte. Sugárzik belőle az életerő, valamiféle hallatlan energia, amely állandó tevékenységre, munkára *rkenti. Ha igaz a mondás: ♦.nnak fiatal öregek és vannak öreg fiatalok, akkor a népszerű Dezső bácsi a fiatal öregek közé tartozik.

Első és egyedüli munkahelye a nemesvidi állatorvosi kör volt; itt dolgozott negyvenöt éven keresztül, mostani nyugdíjazásáig Hogy ez hogyan sikerült így? »Szerettem mindig az embereket a maguk örömeivel, gondjaival, szerettem a munkámat. Állatorvosi tevékenységemet hivatásként fogtam fel« — válaszolja.

Három községében minden családot ismer, és az emberek szüntelenül fordulnak hozzá tanácsot kérni, olykor egy kicsit panaszkodni is. Székhely községének közéletében aktívan dolgozik jelenleg is. Hosz- szú évek óta köztiszteletben álló tanácstagja választókerületének.

Nem kis része volt abban, hogy Nemesvid már a felszabadulás előtt is híres volt szarvasmarha-állományáról nemcsak megyénkben, hanem a szomszédos Zalában is. Nem volt könnyű dolga pályája kezdetén állatorvosi körzetében meghirdetni és a gyakorlatban általánossá tenni a korszerű szarvasmarha-tenyésztés tanait. Sok vita, a régihez való ragaszkodás szemléletének gyakorlati megcáfolása árán sikerült bevezetni az újat, a hasznosabbat. Az eredmények pedig gyors ütemben megváltoztatták a község lakóinak

A kézfogásból bemutatkozás lett. Ismertük egymást, néha köszöntünk is az utcán, de amikor a kezét nyújtotta, mondta a nevét is:

— Magdi. — Aztán mint a rövidlátók, az asztalra terített újság fölé hajolt. Én is csak a keresztnevemet mondtam, de jó hangosan:

— Jancsi. — Amikor hellyel kínált, megkérdeztem: — Tudja-e, miért jöttem'!

— Sejtem, ö küldte.

— Igen, ő. Azt üzeni, ne haragudjon rá.

— Nem haragszom.

— Akkor miért nem megy vissza hozzá?

— Mert neki nem én vagyok a felesége, hanem az a vacak kocsi.

— Én tudom, hogy szereti magát.

— Mondta?

— Igen, és azt is mondta, hogy nagyon hiányzik.

— Mást nem mondott?

— De. Hogy eljöhet-e magáért?

— Azért, hogy megint agyonunjam mellette az életemet?

— Egyedül nem unalmas?

—1 Elfoglalom magam. De

legalább nem bosszant, hogy színház helyett meg mozi helyett csak kocsimosás van. Ha lehetne, talán még be is pe- lenkázná, nehogy összekenöd- jön.

— Azért ez túlzás.

— Az a túlzás, amit véghezvisz azzal a vacakkal.

— Pfo hát nem is olyan vacak.

— Maga csak ne védje! Amikor azt kértem tőle, hogy fizessünk be egy olaszországi útra, azt mondta, kell a pénz, majd ha meglesz a kocsi, okkor elmegyünk azzal. Aztán már két éve furikázik vele, de

— Engem kért meg. Most ez is baj?

— Nem baj. De ő mindig ilyen »előzékeny« volt. Tálán ha ajtóstul rohant volna most rám, akkor a nyakába ugra- nék. De így? Olyan, mintha két állam volnánk, s a követét küldené el.

még sehova sem mentünk et

— Azt mondta, megváltozott.

— Ezt maga elhiszi?

— El. És maga?

— Talán.

— Akkor menjen vissza hozzá.

—i Miért magát küldte?

— Mert ö hiába jött volna, úgysem állna szóba vele. Azt mondta, a múltkor kereste, maga meg letagadta, hogy otthon van.

—i És ezen megsértődött?

— Maga nem sértődött volna meg?

— Miért védi?

— A barátom. Én nem bánom, úgy csinálnak, ahogy akarnak.

— Ö nem hívhatott volna feU

— Maga nem tehetné meg

ugyanezt?

— Megtennem, ha eladná a kocsit. De ahhoz úgy ragaszkodik., mint az életéhez. Erre gyűjtött már régóta. Amikor megismertem, akkor is sóher volt. Azt mondta, kell a pénz a kocsira. Ha meglesz, akkor világot látunk. Bejárjuk Európát. Hát ez lett belőle.

— Amikor összerúgtuk a port, taxival kellett eljönni hazulról.

— ö küldte el?

— Nem, de nem is marasztalt. Az volt a tekintetében, hogy csak menj, ha olyan buta vagy, hogy itt hagysz azért, ha nem színházba megyünk estére, hanem kiruccanunk a Balaton-partra egy kis névnapi italért. Hát engem jobban

érdekel az előadás, mint a bor.

— őt is.

— Na, ne mondja. Akkor miért nem jött el?

— Azt tőle kérdezze.

— Nem kérdezem. Neki kellett volna megmondani még kérdés nélkül is.

— Mindent neki kellett volna?

— ö a férfi. Én csak egy védtelen asszony vagyok. Azt hiszi, nekem mindegy volt eljönni? Ezek után kellemes volt bemenni a kollégákhoz?

— Neki talán kellemes volt?

— ö nem törődik az emberekkel, csak a kocsival.

— Én láttam őt névnapi ajándékot vásárolni.

— Tudom, azt nekem vette. Most essek hasra ezért az ajándékért? Hát nem! ö bántott meg, jöjjön ő bocsánatot kérni. Én nem megyek hozzá, az biztos.

— Én megmondhatom neki?

— Azért ne így mondja.

— Hanem?

— Valahogy másképpen.

— Kocsival jöjjön vagy taxival?

— Kocsival. De csak ha megígéri, hogy ezután én leszek a felesége.

Mosolyra húzódik a szája, aztán amikor elbúcsúztam, sokáig kísért a szemével. Azt is észrevette, hogy beszálltam abba a vacak kocsiba.

Kercza Imre

állattenyésztési módszereit. Az állatállomány minőségének javítása, az állatbetegségek elleni szüntelen küzdelme egész életpályája alatt sok fáradságot, akaraterőt és célratörést követelt tőle. Hány alkalommal kellett beteg állathoz kimennie a legzordabb télben, a legnagyobb sötétségben is! Számításai alapján szolgálati útjainak hosszúsága Tokióig ért volna eL

A termelőszövetkezetek megalakulása óta a közös állatállomány gyarapodása és fejlesztése a legfőbb gondja. De ugyanilyen gonddal kíséri figyelemmel a háztáji gazdaságok szarvasmarha-állományának javulását, egészségi körülményeit is. Somogysimo- nyiban például az 5 javaslatára a gümőkóros állatokat mind kicserélték egészségesekre. A jó példa nyomán ez a kezdeményezés folytatódik a többi községében is.

A dolgos hétköznanok. hetek, évek sorsán követték egymást. Tavaly sikerekben gazdag munkásságának jelentős állomásához érkezett. Állatorvosi működésének ötvenedik évfordulója alkalmával aranydiplomával tüntették ki. És most ismét őt ünnepük. A Marcali Járási Tanács termében összegyűltek hivatali fö- löttesei, állatorvos kollégáig hogy elbúcsúzzanak tőle nyugalomba vonulása alkalmábóL Az eredményekben gazdag negyvenöt esztendő elteltével a megérdemelt pihenés ideje érkezett el számára.

A búcsú szavait dr. Mátyás József, a járási tanács vb-elnö- ke, dr. Bánkuty József járási főállatorvos, Molnár Imre, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője és mások intézték az ünnepelthez. »Ma, ami- kor gyakran hallani hirt a fiatal szakemberek vidéken történő elhelyezkedési ellenszenvéről, akkor példaképül állíthatjuk oda Dezső bácsinkat^ aki 1920. augusztus 15-től 1965. szeptember 30-ig Nemesvidon töltött el egyhuzamban negyvenöt dolgos esztendőt. Ez idő alatt hűséges volt hivatásáhozi a néphez, melynek teljes bizalmát élvezte. Nagyszerű munkatárs volt, fiatalabb kollégáival megosztotta nagy tudásátj gazdag tapasztalatát« — hangoztatták helytállását, érdemeit méltatva...

Üst Géza

Melyik az igazi?

Siófokon a vasút menti rövid utcát a nagy zeneszerző iránti tiszteletből Kálmán Imre sétánynak nevezték el. Egy tábla is jelzi e sétányon, hogy melyik házban született az örökszép operett- melódiák szerzője.

Sok külföldi és hazai zenerajongó sétál erre, s nagyon sokan meglepődnek, amikor a Kálmán Imre sétányt keresik, de nem találják. Az utca elején levő ház egyik oldalán ez a név olvasható: Kálmán Im^e sétány, a ház másik oldalán viszont: Pályaház út 2. S így van ez tovább: hol Kálmán Imre sétányt, hol pedig Pályaház utcát olvashat a járókelő*

Nem lehetne ezt a kettősséget megszüntetni?

Sz. L