Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1965. október t. Mongol—magyar barátsági gyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) kának és a szolidaritásnak a nyelve. Kádár János a továbbiak­ban ismertette hazánknak az elmúlt két évtizedben megtett útját. Hangoztatta: Az elmúlt húsz esztendőben elért ered­ményeink elválaszthatatlanok a. Szovjetunió felbecsülhetet­len értékű támogatásától, az ■önzetlen és mindenre kiterje­dő testvéri segítségtől. A ma­gyar és a szovjet nép kapcso­latait újabbkori történelmünk immár egész korszakában a testvéri szolidaritás, a meg­bonthatatlan barátság hatja át. Tisztában vagyunk azzal — folytatta —, hogy azt a fejlő­dést, amely országunk életé­nek legkülönbözőbb terüle­tein bekövetkezett, nagymér­tékben köszönhetjük a szocia­lista országokkal, köztük a Mongol Népköztársasággal va­ló szoros együttműködésnek is. A magunk példáján tapasz­taljuk, hogy az élet, a szocia­lista fejlődés megköveteli az országaink közötti kapcsola­tok erősítését, a gazdasági és tudományos együttműködés elmélyítését. Tapasztaljuk azt is, hogy az őszinte elvtársi együttműködés valameny- nyiünknek javára válik. Pártunk és kormányunk teljes erejével támogatja a szocialista nemzetközi mun­kamegosztást, akár a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa keretében, akár két vagy több oldalú együttműködés formájában. A világ ma a kapitalizmus­ból a kommunizmusba való átmenet korát éli. Megállíthatatlanul erő­södik a szocialista világ- rendszer, hanyatlik a ka­pitalizmus, erősödik a dolgozó tömegek osztály­harca a tőkésországokban, széthullik a gyarmati rendszer. • Minden haladó erőnek össze kell fognia az imperializmus ellen A szocializmusnak nincs szüksége háborúra ahhoz, hogy győztesen kerüljön ki a két rendszer küzdelméből. A szocialista országok külpoliti­kája: békepolitika. Ennek megfelelően a Magyar Népköz- társaság külpolitikájában a magyar nép is a magyar szo­cialista építés érdekeit tartja szem előtt, és reálisan ítélve meg a nemzetközi helyzetet, tevékenyen részt vesz a béke biztosításáért vívott harcban. Szövetségben vagyunk a szo­cialista országokkal, összefo­gunk az újonnan felszabadult országokkal, minden haladó erővel az imperializmus és a reakció ellen. A Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal, a béke és a haladás összes erőivel együtt törek­szünk a nemzetközi feszültség enyhítésére, a fegyverkezési „hajsza megállítására és a né­pek békés együttműködéséhez szükséges föltételek megte­remtésére. Erre az összefogásra a je­lenlegi nemzetközi helyzetben nagy szükség van, mert az imperializmus a világ külön­böző részein a veszedelmesen fokozódó agresszió útjára lé­pett. A legveszedelmesebb háború Ázsiában, Vietnamban folyik, ahol az amerikai im­perializmus hadat visel egy szocialista ország ellen, és fegyverrel nyomja el a nép függetlenségi harcát ugyan­ezen ország más részében. Eb­ben a helyzetben különleges fontossága van annak, hogy a szocializmus erői, félretéve minden nézeteltérést, egysége­sen álljanak a vietnami nép oldalán, és biztosítsanak szá­mára minden támogatást. Ami az imperialistákat il­leti, ők súlyos tévedésben van­nak. Hiába számít Washington arra, hogy bárhol a világon megállíthatja a történelem kerekét. Súlyos árat fizetett a tör- i ténelem során mindenki, aki azzal áltatta magát, j hogy fegyveresen szállhat szembe a társadalmi ha­ladással. Ez a sors vár az Egyesült Államok im­perialistáira is. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Amerikának semmi ke­resnivalója Ázsiában és Afri­kában. Senki sem bízta meg, senki sem hatalmazta fel az amerikai kormányt, hogy más népek nevében, helyett be­széljen és cselekedjék. A né­pek felnőttek, tudják, mit akárnak, és nem óhajtanak az amerikai imperializmus isko­lájába járni. Az amerikaiak megfeledkeznek arról, hogy az erőviszonyok gyökeres meg­változása, a szocialista világ- rendszer léte és ereje, a ha­ladó erők támogatása és szoli­daritása lehetővé teszi, hogy a megtámadott és leigázott né­pek végül is győzelmet aras­sanak. Bizonyítéka ennek, hogy az amerikai kormány délkelet-ázsiai politikája a fel­használt hatalmas katonai erő ellienére sem jut közelebb cél­jához. Dél-Vietnam területé­nek négyötöde és lakosságá­nak több mint háromnegyed része már felszabadult. Viet­nam népe mögött a gyarma­tosítók elleni fegyveres har­cok hosszú tapasztalata álL Ezt a népet igazán sohasem győzték le. Ez magyarázza, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Dél-Viet- nam népe megfélemlíthe- tetlenül, egy emberként száll szembe az imperia­lista betolakodókkal. Az agresszorok ellen fegy­verrel harcoló hős vietnami nép mellé állt valamennyi szocialista ország, élükön a közöttük legerősebb Szovjet­unióval, amely internaciona­lista kötelességét teljesítve a legtöbbet teszi a Vietnami Demokratikus Köztársaság vé­delmi erejének növelése érde­kében. Vietnamot támogatja az el nem kötelezett országok többsége, szolidaritásukról biztosították a kapitalista or­szágok dolgozói, a haladó szel­lemű emberek, a nemzetközi demokratikus szervezetek. Az Egyesült Államok kor­mányának politikájával szem­ben azonban nemcsak annak határain kívül, hanem magá­ban Amerikában is erősödik az ellenállás. Jelei vannak, hogy azok, akik a vietnami háború »fokozatos kiterjeszté­sének« politikáját kiagyalták, egyre többet vesztenek el ha­zai híveikből, egyre erőtelje­sebb lesz az amerikai haladó értelmiség háborúellenes meg­mozdulása is. Nagyon fontos, hogy ma minél nagyobb erők védelmezzék az imperialisták által fenyegetett világbékét. A békeszerető népeknek és államoknak össze kell fog­niuk. A közöttük levő viszá­lyok ma csak az imperialis­ták kezére játszanak. Semmiféle frázis nem mentheti azt a magatar­tást — bármire hivatkoz­zék is —, amely a népek békéjét és szabadságát fenyegető imperialisták elleni akcióegység helyett viszályt, ellentéteket szít a haladás erőinek soraiban, a szocialista országok és Ázsia, Afrika felszabadult országai között. A testvéri Mongol Népköz- társaságnak jelentős szerepe volt és van abban, hogy Ázsiában növekednek a szo­cializmus, a nemzeti függet­lenség, a béke és a haladás erői. ívánjuk, hogy koronáz­za siker mongol testvéreink­nek az ázsiai és afrikai orszá­gok antiimperialista öszefogá- sáért vívott szakadatlan har­cát. — A Magyar Népköztársa­ság kormánya és közvélemé­nye — folytatta Kádár János — aggodalommal szemlélte India és Pakisztán összetűzé­sét, és elítélte a viszály szí­tóit. Most mindkét ország ér- rkkp! azt kívánják, és a vi­lág haladó közvéleménye el­várja, hogy a felek maradék- taalnul betartsák a létrejött tűzszünetet, és kezdjenek hoz­zá a két ország közötti vitás kérdések békés megoldásához. Ke rmányunk hivatalos nyi­latkozatban jelentette ki, hogy egyetért a Szovjetunió­nak az indiai—pakisztáni konfliktus megszüntetése ér­dekében tett javaslataival és gyakorlati kezdeményezései­vel. A Szovjetuniónak a tűz­szünet létrejöttében játszott döntő szerepét az egész világ közvéleménye elismerte. Üiabb bizonyítéka ez annak, hogy a Szovjetunió mindenütt és mindenkor a világ bé­kéjének, a népek függet­lenségének legfőbb védel­mezője. Az európai népek válto­zatlanul nagy erővel követe­lik a földrész békéjének és biztonságának megteremtését, tudva, hogy ez az egész világ békéjének is előfeltétele. Az amerikai imperialisták támo­gatását élvező nyugatnémet revansisták azonban továbbra is semmibe veszik a népek akaratát, sőt egyre nyíltab­ban hirdetik agresszív szán­dékaikat. A Német Szövetségi Köztársaságban lezajlott vá­lasztási küzdelemben a bon­ni vezető politikusok leplezet­lenül hangoztatták a Bundes­wehr nukleáris rakétafegy­verkezésének követelését. A népek nem nézik kö­zömbösen, hogyan készül­nek a Rajnán túl újabb veszedelmes kalandra, és erejük is van ahhoz, hogy keresztülhúzzák a revan- sista terveket. A diktátumpolitika vissza­vonulásra kényszerült az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében is. A világszervezet normális működését pénzügyi válság címén aláásó támadást visszaverték azok az államok, amelyek fontosnak tartják, hogy az ENSZ, ahogyan ezt alapokmánya előírja, a népek békéjének és biztonságának hatékony eszköze legyen. Az ENSZ akkor végezne a 20. ülésszakhoz méltó ered­ményes munkát, ha elősegí­tené a legégetőbb nemzetközi kérdések megoldását. Állást kell foglalnia az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziója és minden más imperialista agresszió ellen, meg kell bélyegeznie a népek belügveibe való imperialista beavatkozást. Előbbre kell vinni a leszerelés régóta moz­dulatlan kérdését, meg kell tiltani a föld alatti atomkí­sérleteket. Vissza kell adni a Kínai Népköztársaság tör­vényes helyét az ENSZ-ben. Jó alapul szolgálnak mindeh­hez a most előterjesztett új szovjet javaslatok. Harcunk sikerének leg­döntőbb föltételei adottak, mert a jelenlegi nemzetközi helyzetet minden imperialista próbálkozás ellenére is azok­nak az erőknek a növekedése jellemzi, amelyek a béke fenntartását és a társadalmi haladást írták zászlajukra. Bővültek küzdelmünk lehetőségei, növekedett erőnk Magyarország és Mongólia a történelmi jelentőségű szo­cialista átalakulás közös út­ján haladnak. A szocializmus, a barátság és a kölcsönös tá­mogatás az együttműködés és az őszinte megbecsülés köte­lékével fűzi össze népeinket. Erre a tartós alapra épülnek párt- és államközi kapcsola­taink. A proletár Internaciona­lizmus hatja át kapcsola­tainkat, ez forraszt össze bennünket a Szovjetunió­val, a hatalmas szocialis­ta világrendszer országai­val. Örvendetesen fejlődnek a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság gaz­dasági és kulturális kapcsola­tai. Ez mindkét ország szá­mára előnyös. Népgazdasá­gunk számára hasznosak a mongol áruszállítások, a Ma­gyar Népköztársaság pedig szíve sen szállít árut, és öröm­mel, erejéhez mérten segéLy, hitel és szakemberek küldé­se formájában segítséget nyújt a Mongol Népköztársa­ságnak. Országaink független és egyenjogú tagjai a szocialista államok közösségének, a tör­ténelem menetét döntően oe- folyásolő szocialista világ- rendszernek; a leghaladóbb eszme, a marxizmus—leniniz- mus vezérli őket, és a legne­mesebb célokért, a szocializ­musért, a békéért és a de­mokráciáért küzdenek. Mind­ez lélekszámban kis orszá­gainkat is a nemzetközi élet fontos tényezőivé tette. Közös ügyünk szempontjából is na­gyon jó, hogy az utóbbi évek­ben tovább bővültek a Mon­gol Népköztársaság nemzet­közi kapcsolatai, szélesedett külpolitikai tevékenysége, és helyet foglalt az ENSZ tagál- .amai között. Bővültek ezzel együttes küzdelmünk lehető­segei, növekedett erőnk. Az a véleményünk, hogy minden erőt össze kell fogni az emberiség fő ellensége, a világ békéjét és a népek sza­badságát feryegető imperializ­mus, mindenekelőtt az ame­rikai imperializmus ellen. Ezért azon kell fáradoznunk, hogy egységbe tömörítsük a nemzetközi kommunista moz­galom, a forradalmi munkás- mozgalom erőit, mert csak ilyen egységes erő képes ösz- szefogni a békéért, az impe­rializmus, a kolonializmus, a neokolonializmus elieni küz­delem összes erőit. Ma mindent az imperia­lizmus ellen, a békéért és a nemzeti függetlenségért folyó harcnak kell alá­rendelni. Csak így lehet megvédeni a békét, a népek szabadságát, függetlenségét, jogukat az ön­álló nemzeti és társadalmi fej­lődéshez. Ebben az értelemben tárgyalásaink a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egységét is jól szolgálják Kádár elvtárs így fejezte be beszédét: — A szocializmus, a béke győzelmébe vetett hitünkben megerősödve térünk vissza ha­zánkba. Elvisszük és átadjuk a magyar népnek a mongol dolgozók testvéri üdvözletét. Meggyőződésünk, hogy látoga­tásunk eredményeképpen to­vább erősödött barátságunk, a szocialista világrendszer egy­sége, a béke híveinek ereje. (MTI) A Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt új vezető szervei A Kubai Szocialista Forra­dalmi Egységpárt országos vezetősége határozatot hozott a párt központi bizottságá­nak, a KB Politikai Bizottsá­gának, titkárságának és kü­lönböző bizottságainak meg­alakításáról. A Központi Bizottságnak száz tagja van. A KB Politi­kai Bizottság í nak tagjai, Fi­del Castro, Raul Castro, Os- valdo Dorticos, Juan Almei­da, Ramiro Valdes, Armando Hart, Guillermo Garcia és Sergio de Valle. A Központi Bizottság tit­kárságának tagjai: Fidel Castro, Raul Castro, Osvaldo Dorticos, Blas Roca, Faure Chomon, Carlos Rafael Rod­riguez. A szervezési kérdések titká­ra Armando Hart. Létrehozták ezenkívül a Központi Bizottság öt bizott­ságát. Az első a forradalmi fegyveres erők és a nemzet- biztonság, második a gazdasá­gi élet kérdéseivel, a harma­dik az alkotmánnyal foglal­kozik. a negyedik a művelő­dési, míg az ötödik a külpoli­tikai kérdéseket tárgyalja. A központi bizottság szom­baton ült össze először. (MTI) Befejeződött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Változások a Legfelső Tanács Elnökségében és a szovjet A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának szombati ülésén Kirill Mazurov, a Szovjet-: unió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese záróbeszé­dében megállapította, hogy a Legfelső Tanács mindkét há­zában a vitát a nagy fokú ak­tivitás jellemezte. Valameny- ni felszólaló meggyőző érve­ket sorakoztatott fel az ipar­vezetés új módszere mellett. A törvénytervezet megvizs- gálásával megbízott bizottság — amelyet a Legfelső Tanács alakított meg — jóváhagyta a törvénytervezetet és indítvá­nyozta a Legfelső Tanácsnak a törvény elfogadását. A bizottság számos módosí­tást tett a törvénytervezeten. ♦ * * Leonyid Brezsnyevet, az SZKP első titkárát beválasztották a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnökségébe. Kirill Mazurovot, akit a közel­múltban a Szovjetunió Miniszter- tanácsa első elnökhelyettesévé ne­veztek ki, a Legfelső Tanács kormányban ülésszaka fölmentette a Legfelső Tanács Elnöksége tagjának tiszt­sége alól. Iszagali Sarlpovot, Ka­zahsztán Legfelső Tanácsa Elnök­ségének a közelmúltban lemon­dott elnökét, aki egyben a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnökhelyettese volt, eb­ben a tisztségben Kazahsztán Legfelső Tanácsa Elnökségének új elnöke, Szabir Nyejazbekov vál­totta fel. Dmitrij Poljanszkijt a Szovjet- unió Legfelső Tanácsa a minisz­tertanács első elnökhelyettesévé nevezte ki. Nyikolaj Bajbakov, a miniszter- tanács elnökhelyettese és az ál­lami tervbizottság elnöke lett. Vlagyimir Kirillin akadémikus került az állami tudományos és műszaki bizottság elnöki tisztsé­gébe, az állami anyag- és mű­szaki ellátási bizottság elnöke pe­dig Beniamin Dimsic lett. Kirillint, Dimsicet és rajtuk kí­vül Nyikolaj Tyihonovot a mi­nisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki. A Legfelső Tanács ezenkívül ki­nevezte a 28 új iparági miniszté­rium vezetőit, valamint a 15 álla­mi bizottság és egyéb állami hi­vatal vezetőit. (MTI) Indonéziában ostromállapotot vezettek be A djakartai rádió péntek este bejelentette, hogy Un- tung alezredes puccskísérlete rpeghiúsult, de a helyzet szombat reggelre távolról sem tisztázódott Indonéziában. A rádió szombat reggel beje­lentette, hogy Djakarta térsé­gében és Jáva nyugati részén ostromállapotot rendeltek el, és az indonéz fővárosban éj­szakai kijárási tilalmat vezet­tek be. Djakartában rövid ideig tartó lövöldözések vol­tak. amelyek következtében három tábornok és több kato­na életét vesztette. Harcok voltak Jáva középső részén is, ahol a »Szeptember 30. mozgalom«-hoz, a pénteki puccs szervezőihez tartozó Suherman ezredes szembe- szállt az indonéz hadsereg parancsnokságának rendelke­zéseivel. A djakartai katonai parancsnokság Suherman ez­redest megfosztotta megbíza­tásától és utasítást adott a helyszínen tartózkodó katona­ságnak hogy állítsa helyre a rende t A Nasution tábornok­hoz hű »siliwangi« elithad­osztály egységei Djakartába vonultak, hogy rendet te­remtsenek és teljesen felszá­molják a lázadók utolsó állá­sait is. A djakartai rádióban szom­baton reggel Sabur dandártá­bornok, Sukarno testőrségé­nek »arancsnoka kijelentette, hogy továbbra is Sukarno el­nök az államfő. Beszélt a rá­dióban Suharto vezé" -•’«v, a hadsereg újonnan kineve­zett főparancsnoka is, aki megismételte, hogy Sukarno elnök és Nasution hadügymi­niszter biztonságban van és jó egészségnek örvend. (MTI) Lovasrendőröket szerel föl Kanada a dél-vietnami kormány támogatására A dél-vietnami szabadság- harcosok szombaton hajnal­ban aknatűzzel lőtték a kor­mányerők egyik állását Sai­gontól 60 kilométerrel kelet­re. A kormányerők támogatá­séra a légierő beavatkozott az akcióba. A veszteségekről meg nincsenek tájékoztatások. Az amerikai Katonai pa­rancsnokság nem jelzett je­lentősebb harci tevékenységet az elmúlt 24 órában Dél- Vietnam más szektoraiból. Nyugtalan a légkör Dél- Vietnam fővárosában. Szom­baton, helyi idő szerint dél­ben két időzített bomba rob­bant. A vietnami néphadsereg összekötő bizottsága a nem­zet1';zi lőrző bizottsághoz intézett levélben tiltakozott Le Hong x'u dél-vietnami ha­zafi tervezett kivégzése ellen. Mint a nyilatkozat hangsú­lyozza, Le Hong Tu ervike annak a hat személynek, aki­iek Kivégzését a bábkormány eldöntötte. A hazafiak közül -Löt már kivégeztek, azt pró­bálva elhitetni, hogy nem ■azafiakról, hanem közönsé­ges tűnözőkről van szó. A Vietnami Tájékoztató Iroda szombati jelentése sze­rint egv, Saigonban szeptem­ber 22-én és 23-án megtartott értekezleten Kanada hozzájá­rult ahhoz, hogy lovasrendőr erőt képez ki és szerel föl a dél-vietnami kormány támo­gatására. (MTI) Gromiko—Rusk találkozó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken es­te a szovjet ENSZ-képviselet székhelyén 48 óra leforgása alatt másodízben találkozott Rusk amerikai külügyminisz­terrel. Amint a TASZSZ jelentésé­ben rámutat, Gromiko és Rusk eszmecserét folytatott egy sor, mindkét országot ér­deklő kérdésről, ide értve az európai biztonság és a lesze­relés kérdéseit, valamint az ENSZ-közgyűlés 20. üléssza­kával összefüggő problémá­kat. Rusk amerikai külügymi­niszter a három és fél órás ta­lálkozó után újságíróknak ki­jelentette: a megbeszélésen semmiféle megegyezés nem született, de reméli, hogy a, kapcsolatok Washington és Moszkva között folytatódnak. Hozzáfűzte, hogy az eszme­csere igen hasznos volt (MTI) Incidens a szikkimi határon Nyugati hírügynökségek is­mertetik az indiai hadügymi­nisztérium szóvivőjének beje­lentését, amely szerint a szik­kimi határon újabb incidens­re került sor. Az indiai had­ügyminisztérium azt állítja, hogy »szombaton 25 kínai ka­tona behatolt Szikkim terüle­tére, és harcba keveredett 3 indiai határőrrel«. A tűzhare részletei nem ismeretesek. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom