Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

világ proletárjai egyesüljetek) ÁRA: 80 FILLÉR Mai számunk tartalmából: XXII. ÉVFOLYAM 233. SZÁM ★ VASÁRNAP, 1965. OKTOBER 3. MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA m Befejeződtek ÍHtniVf OI a mongol—magyar tárgyalások iiiumjuir l'NTL? MAGYAR MráTSÁCI GYŰLÉS Olasz diplomával magyar egyetemre (3. o.) Kulturális melléklet (7-8. o.) Gyermekeknek (9. o.) Művelődési tervek a kaposvári járásban és Siófokon {12. a.) A rr Híradás a gabonaföldekről A rozs háromnegyedét vetették el szeptemberben a tsz-ek Megyénk termelőszövetke­zetei ebben az évben Kereken 21 700 holdra terveztek rozs­vetést. Helyenként időközben is módosítanak valamelyest ezen az előirányzaton arra ügyelve, hogy a búza és a rozs vetésterülete elérje a terve­zett nagyságot. A változással rendszerint növekszik a núza aránya. Követik ugyanis azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy ahol legfontosabb kenyérgabo­na-növényünk biztonságosan megterem, a rozsnál nagyobb hozamot ad, ott célszerű búzát vetni. Mindezeket is figyelembe véve a rozsnak is van helye és szerepe a megye gabonater­mesztésében. A kialakult ve­tésszerkezet meg az idei elő­irányzatok alapján úgy szá­molhatunk, hogy a kenyérga­bona termőterületének mintegy 18—20 százalékát foglalja el. Ez a nagyságrend megmutat-/ ja általános jelentőségét, má­sutt. a megye némelyik tájegy­ségében — a homokvidéken — pedig az átlagosnál is nagyobb az aránya és fontossága. Kevésbé igényes ugyan, mint a búza, mégsem teljesen igénytelen. Elfogadható, ki­vált pedig íó termést akkor ad, ha ennek lehetőségeit a ter­melők megteremtették. A ho­zam alakulásának egyik meg- íhatározó tényezője a vetési idő. Nem véletlenül került az őszi mezőgazdasági verseny föltételei közé az a követel­mény, hogy a megye közös gazdaságai szeptemberben vessék el a rozsot. A mező­gazdászod szakvéleménye, a gazdák termelési tapasztalatai ugyanis egyaránt azt mutat­ják, hogy szeptember a rozs­vetés legkedvezőbb időszaka. Most, október elején arról tá­jékoztattak a megyei tanács mezőgazdasági osztályán, hogy a múlt hónap végéig 16 230 holdon került földbe a rozs. A varsenyjutalmak odaíté­lésekor ugyan az egyes tsz-ek kenyérgabona-vetési munkáját bírálják el, mégsem érdekte­len ezúttal járásonként ismer­tetni a rozsvetés adatait. Az első a fonyódi járás. Azt je­lentette, hogy az eredetileg rozsnak szánt terület beve­tetlen részére búza kerül majd. A kaposvári járás 95 százalékos eredménye is igen elismerésremél tó. Szeptember utolsó 6—8 napjában sokat ve­tettek, s eljutottak 3530 hol­dig. A marcali járásban ugyan­csak meglátszik ennek az idő­szaknak a fokozott erőfeszíté­se: 93 százaléknál tartottak szeptember 30-án. A rozster­mesztéssel nem nagy mérték­ben foglalkozó siófoki és tabi járásban néhány száz hold hiányzik a tervből. Nagyobb a jelentősége en­nek a gabonanövénynek a megye déli-délnyugati vidékén. A barcsi és a nagyatádi járás­ban a legutóbbi jelentés sze­rint a másutt tapasztalható változásnak az ellenkezőjét határozták el. A barcsi járás 13 700 holdnyi kenyérgaboná­jából 4370 hold a rozs, s en­nek 63 százaléka van elvetve; a nagyatádi járásban a rozs te­rületi részesedése majdnem azonos a búzáéval; szeptember végéig az 5500 hold rozsnak az 58 százalékát vetették el. Októberben járunk, elmúlt a rozs vetésének legkedvezőbb időszaka. Jó meleggel, száraz, napos idővel köszöntött ránk ez a hónap. Tovább várni mégsem lehet — a rozsot már néhány nappal ezelőtt jobb lett volna elvetni. Mivel veté­sének egynegvede áthúzódott októberre, célszerű és szüksé­ges ezt Evorsan és jól elvégez­ni. Elérkezett ugyanis a leg­fontosabb gabonának, a búzá­nak a vetési ideje, itt van az őszi vetés legnagyobb erőpró­bája. K. J. Bemutatjuk a Balatonboglári Állami Gazdaságot. Képes riportunk a 4—5. oldalon. Ulánbátorban szombaton délután befejeződtek a mon­gol—magyar párt- és állam­közi tárgyalások. A tárgyalások eredménye­ként a két ország között ba­rátsági és együttműködési szerződést i -töttek, amelynek aláírására ünnepélyes keretek között került sor a Nagy Né­pi Hurál fogadótermében. Az okmánvt magyar részről Kádár János, az MSZMP KB első titkára, mongol részről J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkára, a minisztertanács elnöke írta alá. Az ünnepélyes aláíráson je­len voltak a magyar küldött­ség tagjai. Mongol részről megjelentek az MNFP Politi­kai Bizottságának, a Nagy Népi Hurál elnökségének és a kormánynak a tagjai. A két párt- és kormánykül­döttség tárgyalásairól Kádár János és J. Cedenbal közös közleményt írt alá. (MTI) Mongol kitüntetéseket nyújtottak át küldöttségünk tagjainak Zsamszarangin Szambu, a Nagy Népi Hurál elnökségé­nek elnöke helyi idő szerint szombaton délután a parla­ment dísztermében fogadta Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a magyar küldöttség vezetőjét és a küldöttség tag­jait. A fogadáson mongol részről jelen volt J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök, továbbá a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, és a kor­mány több tagja. A fogadáson Luvszanrav- dan, a Nagy Népi Hurál el­nökségének alelnöke ismertet­te a Nagy Népi Hurál elnök­ségének határozatát, amelynek értelmében a nemzetek közöt­ti barátság, a béke és a szo­cializmus építésében, a mon­gol—magyar barátság meg­erősítésében szerzett kiemel­kedő érdemeik elismeréséül — r Ján'-s elvtársat, az MSZMP KB első titkárát, a magvar párt- és kormánykül­döttség "ezetőjét a Szuhe Ba­tor Érdemrenddel, Apró An­tal elvtársat, az MSZMP KB PB tagját, a kormány minisz- terelnök-helyéttesét a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, Kovács Imre elvtársat, élel­mezésügyi minisztert, Erdélyi Károly elvtárs, külügyminisz­ter-helyettest és Andrásfi Gyula elvtársat, a Magyar Népköztársaság ulánbátori nagykövetét az Arany Sark­csillag Érdemrenddel tüntet­ték ki. Ezután Zs. Szambu, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke mondott köszöntő be­szédet, és nyújtotta át a ki­tüntetéseket. A kitüptetettek nevében Kádár János mon­dott köszönetét. A kitüntetések átnyújtása- kor J. Cedenbal régi mongol szokás szerint néni selyem­köntöst és sapkát nyújtott át a nép ajándékaként Kádár Jánosnak, majd ezüstcsészé­ből kumisszal kínálta meg pártunk vezetőjét. Szombaton este a Nagy Népi Hurál tanácskozótermé­ben mongol—magyar barátsági gyűlést rendeztek. A mongol és magyar ne hzeti zászlókkal feldíszített emelvényen a gyűlés elnökségében helyet foglaltak Kádár Jánossal az élen a magyar küldöttség tagjai; J. Cedenbal és Zs. Szambu vezetésével a mongol párt és kormány ve­zetői, a közélet ismert személyiségei. A gyűlést a nemzeti himnuszok elhangzása után C. Altangerel, az ulánbátori városi pártbizottság első titkára nyitotta meg, majd a mongol főváros munkásságának, mű­szaki értelmiségének és a művészet és tudomány dolgozói­nak egy-eoy küldötte köszöntötte delegációnkat. Ezt követően J. Cedenbal mondott beszédet. J. Cedenbal beszéde J. Cedenbal a magyar párt- és kormányküldöttség üdvözlése után egyebek között a következőket mondotta: — A mongol nép nagy figyelem­mel kíséri azokat a hatalmas si­kereket, amelyeket a tehetséges magyar nép dicsőséges és kipró­bált élcsapatának, a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak a vezeté­sével a szocializmus építésében elért. Őszintén örülünk annak, hogy a magyar és a mongol nép, a Mongol Népköztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság kapcsolatai a marxizmus—lcninizmus és a szocialista internacionalizmus megingathatatlan elvein alapul­nak, és valóban testvériek. — A most befejeződött eredmé­nyes tárgyalásokon a két ország küldöttségei megvitatták a mon­gol—magyar együttműködés bő­vítésének és erősítésének konkrét kérdéseit. A magyar fél kezdemé­nyezésére a mostani tárgyaláso­kon egyetértés jött létre az együttműködésre vonatkozó több egyezmény megkötésében, többek között magas képzettségű káderek képzéséről, a mezőgazdaság és a kultúra fejlesztéséről. Hálával szólhatunk arról, hogy a Magyar Népköztársaság nagy és testvéri segítséget nyújt országunknak, örömmel említjük meg, hogy a magyar főiskolákon nevelkedett első mongolok már dolgoznak or­szágunk üzemeiben és intézmé­nyeiben. A nemzetközi helyzetről szólva J. Cedenbal elmondotta, hogy a Mongol Népköztársaság éppúgy, mint a Magyar Népköztársaság következetesen folytatja a külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésé­nek, a békének és a népek ba­rátságának politikáját; határozot­tan támogatja Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek nemzeti felszabadító harcát. Ma, amikor az imperializmus re­akciós erői fokozzák agresszív tevékenységüket, erősíteni ken a világ békeszerető és haladó erői­nek cselekvési egységét az impe­rializmus és az általa tervezett háborús veszély ellen, határozot­tan föl kell lépni a kolonializmus- sal és a neokolonializmussal szem­ben. Befejezésül ezeket mondotta J. Cedenbal: — Csak a szoros egység nyújt megbízható garanciát arra, hogy a szocialista országok még na­gyobb sikereket érjenek el a gaz­daság és a kultúra fejlesztésében, a dolgozók jólétének emelésében. Ebben a kérdésben a két párt és a két kormány nézetei telje­sen azonosak. Marxista-leninista pártjaink szilárd elhatározása, hogy ezután is lankadatlanul küz­denek a nagy szocialista közösség országainak egységéért, a nem­zetközi kommunista mozgalomban keletkezett komoly nehézségek le­küzdéséért, a kommunista és munkáspártok összefogásának erősítéséért a marxizmus—leni- nizmus és a proletár internacio­nalizmus megingathatatlan elvei alapján. A Mongol Népi Forradal­mi Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt egységesek nézeteik­ben és cselekvéseikben, kapcsola­taik őszinték és gyümölcsözők. Ezután Kádár János lépett a mikrofon elé. Kádár János beszéde Kádár János beszédének bevezetőjében meleg köszöne­tét mondott a baráti fogadta­tásért, majd tolmácsolta az ülés részvevőinek, az egész mongol népnek pártunk, kor­mányunk, a magyar nép for­radalmi, testvéri üdvözletét és jókívánságait. — Küldöttségünk — folytat­ta a szónok — a Mongol Né­pi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és a Mongol Népköztársaság kormányának megtisztelő meghívására érke­zett Mongóliába, hogy a két ország párt- és állami veze­tőinek korábbi hasznos talál­kozóihoz hasonlóan ezúttal is megvitassuk kapcsolataink fej­lesztésének lehetőségeit, át­tekintsük a nemzetközi hely­zetet és a kommunista világ­mozgalom kérdéseit. Látoga­tásunk alkalmul szolgál arra is, hogy közvetlenül megis­merkedjünk a mongol nép­nek a szocializmus építésében elért és hírből már ismert eredményeivel. Az elvtársi együttműködés valamennyiünknek javára válik Országaink között nagy a földrajzi távolság. Sok ezer ki­lométert kell utazni Budapest­től Ulánbátorig, de útközben, átrepülve kilométerek ezreit, minduntalan eszünkbe jutott, hogy ezt az óriási utat mind­végig a szocialista világ hatá­rain belül tesszük meg. Az or­szágainkat elválasztó hatalmas térségeket mindkettőnk legkö­zelebbi barátjának, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmes országának, a kommunizmust építő nagy Szovjetuniónak testvéri népei lakják. Az országainkat elválasz­tó nagy földrajzi távol­ságot áthidalja az is, hogy egy eszmét, egy ügyet, a szocializmust, az embe­rek, a dolgozó milliók javát, békéjét, boldogulá­sát szolgáljuk. Egyazon hatalmas, legyőzhe­tetlen erő, a nagy szocialista közösség tagjai vagyunk. Ismerjük a mongol nép tör­ténetét, küzdelmes múltját, és amit láttunk, magunkban ösz- szevetettük a múlttal. Sokszor gondoltunk arra, hogy a mon­gol népnek a fennmaradásért vívott sok évszázados harca mellett meg kellett küzdenie a szigorú természeti viszo­nyokkal is. Jólesett nekünk, hogy bár­hol járt küldöttségünk, min­denütt az őszinte rokonszenv megható jeleivel találkoztunk. Bár nyelvünk különböző, jól megértettük egymást a mon­gol munkásokkal, parasztok­kal, értelmiségiekkel, mert van közös nyelvünk is: a szo­cializmus építésének, a mun­(Folytatás a 2. oldalon.) Tegyünk többet Somogyért MEGVALÓSULT ÁLMOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom