Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-02 / 232. szám

SomogyiNéplap UT MSíZMP MEGVfl B|?ŐTT5AflA E Syú MEGYE • TAM ÁCS LAPJA Fehér foltok eltűnőben Cikkünk nyomán Sxívsxorongatö, amikar telente bebugyolált, agyonfá­zott kisdiákokat látok topog­ni jégleheletű buszvárókban. Másutt, a távolság fehér foltjain sárban, fagyban, hó­ban cuppognak a kiscsizmák az iskoláig, s délután vissza, kilométereken át. Ezektől a gyerekektől külön áldozatot kíván a tudás megszerzése, a műveltebb emberré válás fo­lyamata. Egy éve már, hogy az isko­lai távolságok fehér foltjain besötétezhettük az elsőt: Len­gyeltótiban hétközi diákott­hon létesült, és harminc alta­lános iskolás bejáró korszerű otthona lett az erre a célra felújított épület. Sműk udvarban labdázó, ugrándozó gyerekek egy pén­teki napon, ebéd utáni szabad időben. Szemben magas tűz­fal, oldalt folyosó. A folyosón harminc pár papucs. —- Csak ezzel léphetnek be a szobákba — tájékoztat Tikos Mária nevelő. Ez csak egy a sokféle új szokásból, amit házirend, szi- lencium és egyebek mellett most az elején kell hogy elsa­játítsanak. — Nem panaszkodhatunk, igyekeznek megszokni a fe­gyelmet, a sok, kezdetben tel­jesen új, mindennapos köteles­séget. Tavaly ősszel akadt olyan kisfiú, aki életében itt mosott először fogat... Ma már mindez természetes szükségletük. Ismerkedem a napirenddel. Fél hétkor ébresztő, tisztálko­dás, szobarend, fél óra lecke­ismétlés; reggeli a menzán. Pélben ugyanitt ebéd, majd szabad idő; délután 3-tól 5-ig tanulás, közben 4 •• órakor uzsonna. Vacsoráig szabad idő, tv-nézés, játék, este 9 órakor »takarodó«. A diákotthon délutános ne­velője és kolléganője — az éj­szakai ügyeletes — végigka­lauzol az épületben. Lány zuhanyozó; fiúzuha nyozó mosdókagylókkal; he­tenként kétszer fürdés, estén­ként meleg víz a kötelező le- mosakodáshoz. — Itt egy kissé szűkén va­gyunk — mutatnak a lányok egyik hálótermébe. A napfényem, tiszta helyi­ségben emeletes ágyak sora­koznak modern mintás térí­tőkkel. Középen a tanulóaszta­loknál három-négy kislány be­szélget. Elfogódottak, »igénk­nél meg »nem-«-mei válaszol- gatnak, annyit azért sikerült megtudnom, hogy szeretnek itt a diákotthonban, de szom­baton azért nagyon jólesik ha­zamenni a családhoz, testvé­reikhez. Kovács Irénke nyolcadikos, pusztaszentgyörgyi. Két éve még a Nagybereki Állami Gazdaság szekere szállította az iskolába és haza mindennap. A szőke, kék szemű Bor Anna pedig Gárdonypusztáról té- len-nyáron naponta egyórás gyaloglással jutott el a hácsi iskolába. Egy klottköpemyes, fekete hajú nyolcadikos kislány, Nagy Rózsa Mikszáth-köt« ttel a hóna alatt lép a szobába. Megtudom tőle, hogy most még nincs sok tanulnivaló, is­métlés van; és a tanulási idő alatt a szobafelelős — Bor Ró­zsa — vigyáz a nélkülözhetet­len csendre. A fiúk mxobájában Riba László, Somogyi József ötödi­kesek és Fekete Sándor hato­dikos már a számtanpéldával bíbelődik »legyünk túl rajta mielőbb« jelszóval. A két ötö­dikes új fiú, de néhány nap alatt ők is megszerették állan­dó hétközi otthonukat. Ri­ba Laci életében különösen jelentős ez a diákotthoni hely: C Ü S Z 0 R KE _ Igazgató elvtárs, óriási ötletem van! Fenomenális! — rontott be a főnökhöz Sulek, a kis izgága művezető. Az igaz­gató legyintett, ismerte már a dörgést. Suleknek minden har­madnap volt egy lélegzetelál­lító, óriási, szenzációs ötlete. Föl is fújhatja! Csupa marha­ságot mond, mikor az ő vállát szörnyű gondok nyomják. Itt van például a selejt. Hiába, a hazai güszürkegyártás még gyerekcipőben jár. Sok a se­lejt, a minőséget képtelenek javítani. Szereztek jobb alap­anyagot, aztán még jobbat, né­hány új típusú, holland gyárt­mányú automatát, ösztönzővé tették a prémiumrendszert (mindig a rosszak kaptak nagy pénzt, hogy így serkentsék őket a munkára, lelki kényszer legyen számukra a jó és a még jobb munka), de minden hiá­ba, a güszürke minősége mit sem javult, azt az átkozott hu­szonöt százalék selejtet nem tudták lejjebb nyomni. A se- lejtgüszürke már hegyként állt az üzem udvarán; az elmúlt negyedévben hatszázezerért drótkötélpályán közlekedő csil­léket szereltek föl a selejt szál­lítására. Mindez átvillant az igazgató borús-deres fején, és egy pillanatot sem habozva el­küldte valahová Suleket. De Sulek nem hagyta magát. Nem ment sehova. Egyetlen kijelentő mondatot tagolt el az igazgató előtt: — Megoldom a selejtproblé- mát. — Hány százalékkal csökken? — érdeklődött rögtön az igaz­gató. — Nullára. Nul-lá-ra — hang­súlyozta Sulek. Majd kihasz­nálva az igazgató már-már gu- taütéses hápogását, előadta a fenomenális ötletet: — Tetszik tudni, igazgató elvtárs, ez egy csuda firkás öt­let. Nem kerül egy fillérbe se, nem is kell jobban dolgozni, mégse nő a selejthegy, és több güszürkét tudunk átadni a ma­gyar dolgozóknak. — Egy kis hatásszünet után folytatta: — Egyszerű az egész. Ugye, az üzletekben a güszürkét szá­zas csomagolásban árusítják. Mondja, igazgató elvtárs. el tudja maga azt képzelni, hogy a munkába rohanó magyar dol­gozó, mikor megvette a gü- würkét, otthon kiborítja az asztalra, és megszámolja, hogy megvan-e a száz . . . ? He? Es itt a nagy ötlet! A dobozba • nem rakunk, csak hetvenöt jó güszürkét, huszonöt lehet se­lejt is. Vagy csak hatvan jó güszürke, egyszer a kis füllen- se számolja meg senki. Kép­zelje el, tíz doboznál így már tizennégy doboz güszürke lesz, és a selejt is eltűnik . . . Ja, még elfelejtettem a selejt miatt ne aggódjék, mert hiszen hasz­nálat közben is romlandó a güszünke, egyszer a kis füllen- tyű törik le róla, máskor a szára görbül el, vagy bereped az egész . . . Így a meósokat meg a válogatókat el is küld­hetjük — úgyis van hat fő lét­számfölösleg, ugye — mondta (s arra gondolt, hogy a meós Kovácsot ki nem állhatja, men­jen a fenébe); — a gépről egy­ből a csomagolóba lehet futó­szalagon vinni a güszürkét. Gondolja meg, igazgató elv­társ! Takarékoskodni is kell. Nem is tudom megszámlálni, hogy hány legyet ütünk egy csapásra . .. Az igazgató kábultan hallga­tott egy ideig, aztán így szólt Sulekhoz: _ Érdekes ... Tagadhatatla­nul érdekes ötlet. .. Majd gondolkodom rajta, aztán még egyszer beszélgetünk . . . Sulek ezt biztatásnak vette. Végre feltűnhet, végre kide­rül, hogy neki egyedül több esze van itt, mint az egész üzemnek ... Az igazgatói ki­nevezéséről álmodozott. Ha most valaki azt mondja neki, hogy fogjon egy szirtisast, hát megcselekszi, olyan jó kedve volt. Fütyörészve bandukolt mun­ka után haza, útközben betért egy papírboltba, neje megbí­zásából vett egy doboz rajz- szöget, hogy új papírcsíkokat tudjanak föltenni a stelázsira. Sulek kibontotta a dobozt, megszámolta, s csak kilencven­kilenc rajzszög volt benne, ket­tőnek pedig csak korongja volt, a szög letörött róla. Magából kikelve üvöltött, táj- tékozva papírt, tollat ragadott, s átkozódó levelet írt — egye­nesen a miniszternek .. . S. N. G. négy esztendeig a kilenc kilo­méterre levő Kémlődpusztáról kellene iskolába járnia. Bekukkantunk néhány szek­rénybe. Fürdőköpeny, egy­két szoknya, ünneplő ruhák a fogason; alul tisztálkodófölsze­relések; két-három kardigán, fehérneműk a polcon. Egyheti váltás, a tisztát minden hét­főn hozzák magukkal. Néme­lyik szülőnek nem kis áldozat­ba került előteremteni min­dent, amire a gyereknek itt szüksége lehet. De megtették, hiszen felbecsülhetetlen az, amit havi 50—200 forint térí­tésért a diákotthon nyújt a majori, pusztai kisdiákoknak. A középső tanulószobában rádió, tv, lemezjátszó, könyv- szekrény vadonatúj könyvek­kel; az ifjúsági irodalom mellett Fekete István állatre­gényei; Hogyan viselkedjünk? Vidám illemtan; Színházi ka­lauz. Ezek a legnépszerűbb ol­vasmányok. A közösségi nevelésről ér­deklődöm. — Az úttörőfoglalkozásokon kívül a helyes viselkedés, ét­kezés, tisztálkodás, a közössé­gi együttlét általános szabá­lyairól beszélgetünk. Mi itt a család is vagyunk — hét köz­ben ... Jó ém váltogatom az étrend­jük a menzán. Haszon Lajos- né élelmezésvezető átnyújtja a heti »memi«-tervet. Reggeli­re tea, tejeskávé, kakaó, tej felváltva; kiflivel vagy kenyér­rel. A tízórai vajas, mézes, zsíros vagy lekváros kenyér, illetve gyümölcs; az ebéd: há­romszor főzelék feltéttel vagy sült, kétszer kifőtt vagy sült tészta a második fogás. Az uzsonna a tízóraihoz hasonló; a vacsora rubrikáiban pedig ilyen ételeket olvastam: lecsó, szilvásgombóc, gulyás és pa­lacsinta; egyszer felvágott vajjal; ma: zöldbab, csirkepör­költtel. Tikos Mária nevelő a múlt évi tapasztalatain mosolyog: — Eleinte a többség tejbe- grízt, paprikás krumplit kért a közvéleménykutatások alkal­mával. Év vége felé, ha két­hetenként egyszer főztek ilyen egyszerűbb ételt, már azért is »morogtak« ... Amikor elbúcmúmom, né- gyen-öten a szűk kis udvaron kergetik a labdát. Egy hatal­mas lövés az ablakkeret szé­lén csattan. — Hány forintos lövés lett volna ez, Dezső? — érdeklődik egy nyurga, cowboynadrágos »srác«-tói a tanár bácsi. Dezső készségesen válaszol: — Kis híján huszonhárom forintos lövés volt... Derűs, gondtalan kacagásuk még sokáig elkísér. Wallinger Endre Pótbuszt állít be a MAVAUT Lapunk szeptember 18-i szá­mában cikket közöltünk Bosz- szant címmel. Szóvá tettük, hogy a MAVAUT 8-as helyi já­rata túlzsúfolt, pótbuszra vol­na szükség. Késmárki József, a 13. szá­mú Autóközlekedési Vállalat forgalmi szakosztályvezetője közölte, hogy az AKÖV tud a szóbanforgó járat túlzsúfolt­ságáról Ügy tervezték, hogy a téli menetrend életbe lépé­sekor, október 30-tól állítják be a pótbuszt 7 óra 35 perc­kor. A cikk nyomán ismét megvizsgálja az AKÖV a helyzetet, s ha szükséges, ak­kor már előbb beállítja a ki­segítő autóbuszt. Ez a me­netrend szerinti kocsival egy időben közlekedik. Nagyobb körültekintésre intette Pécs a Távbeszélő Üzemet Telefon a tanteremben? cí­mű írásunkban megbíráltuk a postát, mert nem szereli föl a telefont más helyiségben. Kántor Sándor, a Pécsi Igazgatóság igazgatóhelyette­se néhány megjegyzést fűzött a Somogy megyei Távbeszélő Üzem válaszához. A szőcsény- pusztai erdészeti szakiskola a telefon áthelyezését kérte, mellékállomást igényelt 1964. október 26-án. A távbeszélő­állomás áthelyezésének nem volt akadálya, a Távbeszélő Üzemnek tisztáznia kellett volna az irat beérkezésekor az iskolával, hogyan járjon eL A postaigazgatóság intéz­kedett, hogy nagyobb körül­tekintéssel járjon el a jövő­ben a Somogy megyei Távbe­szélő Üzem. — Több MHS határőr szakcsoport működik a nagy­atádi járásban. Eredményesen segítenek a határvédelemben. A közelmúltban a taranyi szakcsoport fiatalkorúak kül­földre szökését hiúsította meg. Örök potyaleső — Majd csak leesik valami... /teheti U&f%t&aszt Naponta látom a helyi járat városszéli megállójá­nál a jól öltözött fiatalasz- szonyt. Most is erre lépked ké­nyelmesen. Négerbarna tű­sarkú, sötét csipkenejlon a karcsú lábon. Terlister alj, zöld pulcsi feszül rajta, barna arcát friss frizura ke­retezi. Csinos jelenség. Apró, vékonyka kislány topog pár lépéssel előtte. Vékony kartonruhája jó­val csontos kis térdén felül ér, hosszú szárú cipője színét vesztette rég. Csípős a kora őszi reg­gel. A kislány hatra-hátra fordul, majd a jótékony tuszkolás után megiramodik előre. Már az út szemközti ol­dalához értek. A kicsi át­szalad az autók között. Két­szer csattan a pofon, s ala­posan megrázzák. szeme a a másik egyikben a másik­— Nem mondtam, hogy nézz körül? — hangzik a morc szidás. A kicsi egyik karcsú nő felé, rám tekint. Az rémület szorong, bál bizalom fénylik — egy­szerre. Szemtengelyferdü- lés — orvosi nyelven. Bejár a busz, a jól öltö­zött nő útnak ereszti-taszít- ja a gyereket egy finom mordulássál: — Szedd a lá­bad, nehogy elkéss! — és föllép a lépcsőre. A lérszelep összezárja a kettős ajtót. A gyógypedagógia leg­alább másfél kilométer, a város közepe is ennyi le­het. A kislánynak is, az anyu­kának is, csak ö gyalog, az anya busszal jár. N. F. ELŐTTÜNK JÁRTAK 1945. A háború a befejezé­séhez közeledik. A nácik a megszállt Csehszlovákiában 17—18 éves diákokat hívnak be munkaszolgálatra, hogy közvetlen a frontvonalak mögött tankcsapdákat és bunkerokat építtessenek ve­lük. A fiúk nehezen viselik el sorsukat, és nem akar­nak beletörődni. Most van­nak először távol otthonuk­tól, szorongva lesik a hazai híreket. Gyűlölik elnyomói­kat, és kapcsolatot keres­nek a partizánokkal. Elke­seredett harcukról, majd menekülésükről szól a film, amely szinkronizálva kerül a közönség elé. (A filmet október 3-ig ve­títik a Szabad Ifjúság Filmszínházban^ Kölcsönös érdeklődés A magánprakszist foly­tató orvos találkozik a maszek szabóval. Illedel­mesen köszönti, majd: — Mit csinál, hogy van? Mindnyájan egészsége­sek otthon? — Köszönöm a kérdé­sét — feleli a szabó. — És önöknél? Minden öl­töny ki van vasalva? * * » Megoldás — Tisztában vagy az­zal, hogyan tudhatod meg, mit gondol rólad egy nő? — Nem. Erre sohasem tudok rájönni! — Vedd el feleségül! ... Dohányos az ismerősé­nek: — Leszokni a dohány­zásról a világon a leg­könnyebb doloe. Jómagam már körülbelül ötvenszer tettem. ... A fiú: — Látod, lehullt egy csillag. Azt mondják, ha ilyenkor —>ndolsz vala­mire, az teliesül... Gon­doltál valamit? A leány: — Igen, gondoltam, de nem hiszem, hogy telje­sülni fog! A fiú: — Miért? A leány: r— ... Mert te roppant gyáva vagy. ... — Kedvesem, akarsz ma este velem vacsoráz­ni? — Igen! — Akkor este 8-kor ott leszek nálad ... A titkárnő a főnöké­nek: — Ha nem tudja emel­ni a fizetésemet, fizessen annyit, mint eddig, csak valamivel gyakrabban! * * * Előrelátás — Ferikém, nem gondo­lod, itt az ideje, hogy összeházasodjunk? Én főzni fogok neked, tisz­tán tartom a lakást, meg­osztom veled gondjaidat és h" dnt. •— De drágám, nekem ninc-wtek se gondjaim, se bajaim. — Majd lesz, ha egybe­kelünk! ... Hírnév Autóval utazik vidékre az újságíró. Az egyik fa­luban megállnak, és a sofőrrel együtt bemutat­koznak egy idősebb pa­rasztembernek. A bemu­tatkozás után a gépkocsi­vezetőhöz fordul , a pa­rasztember: — A maga nevét már olvastam az újságban. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogy inegyel Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z. Telefon 15-16- Felelös kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzüntc meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postlskézbesítőknél. Előfizetési di.i egy hónapra \2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca &

Next

/
Oldalképek
Tartalom