Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

Csütörtök, 1965. szeptember 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP A .LÁBODI DINNYEFÖLDÖN Erősödnek, gazdagodnak a tabi járás közös gazdaságai (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Tanács leg­utóbbi ülésén a mezőgazdaság második ötéves fejlesztési ter­vét tárgyalták meg. Kővágó Gyula vb-elnök beszámolóján ban elmondta, hogy a járás mezőgazdasága, ha nem is egyenletesen, de lényegesen előrehaladt, a főbb célokat si­került elérni. A tsz-ekben az egy szántó­egységre jutó gazdálkodási eredmény az 1962. évi 1158-ról 1210 forintra nőtt a múlt esz­tendő végére, egy dolgozó tag­nak 1960-ban 5003, tavaly 9507 forint összrészesedés ju­tott A tervidőszakban számot­tevően emelkedett a főbb nö­vények átlagtermése; 1961-ben például 7,6, 1964-ben 17,4 má­zsa kukoricát takarítottak be holdanként. A burgonya átlag­termése ez idő alatt 13,8, a cu­korrépáé 69,7 mázsával nőtt. A járás termelőszövetkezetei a búzaterületnek 82,9 százalékán már nagy hozamú, külföldi és hazai fajtát termesztenek. A balatoni zöldövezet kialakítá­sának programja a zöldségter­melés fejlesztésére serkentette a gazdaságokat. Ma már 420 holdon kertészkednek a tsz-ek. Az andocsi, a kapolyi, a lullai, a nagyberényi, a somogyacsai, a tabi és a törökkoppányi tsz-eknek korszerű önTÖzőbe- rendezésük van. Mind mennyiségben, mind pedig minőségben sokat fejlő­dött a járás állattenyésztése. 1960-ban 100 hold közös szán­tóra 5,9, ma 13,3 szarvasmar­ha jut. Az andocsi, a nagyberé­nyi, a nágocsi és a törökkoppá­nyi tsz-ekben bevezették az itatásos borjúnevelést, ezt a példát követik az idén Bedeg- kéren, Gamáson, Kisbárapati- ban és Somogyacsán. A közös gazdaságok sertései­nek száma az 1960. évi 4274-ről 12 997-re, a kocáké az akkori 608-ról_ 1490-re emelkedett. A szövetkezetek kétharmadában 7—9 hónap a hizlalás ideje. Nagy gondot fordítanak a juh­tenyésztés fejlesztésére. A gaz­daságoknak több mint tizen­egyezres állományuk van, eb­ből 5250 az anyajuh. Már túl­szárnyalták előirányzatukat. Bár a tervidőszakban említés­re méltóan gyarapodott a kö­zös férőhelyek száma, még nem sikerült minden célt elérni. A gépesítésben viszont ugrássze­rű a fejlődés. Ti zenkét terme­lőszövetkezet maga javítja a gépeket, és végzi el a karban­tartást. A tanácsülésen megállapí­tották, hogy bár a mezőgazda­ság ötéves fejlesztési tervének főbb pontjait sikerült megva­lósítani, egyes feladatok meg­oldásával elmaradtak. A ten­nivalókról több határozati ja­vaslatot fogadtak ei, a Balasti Lajos, a lábodi Kos­suth Tsz tagja több éve foglal­kozik dinnyetercnesztéssel. Pa­naszkodik, hogy az idén igen rossz a termés, s nem olyan ízle­tes a dinnye, mint máskor. Hogy miért? Elsősorban a kedvezőt­len időjárás miatt. Éjjel igen hűvös az idő, nappal^ hirtelen jöp rá a meleg. Ez nem hasz­nál neki. Eddig húsz mázsa dinnyét adtak el. Több embers Szvoboda János, a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság traktoros brigádvezetője má­jus 19-én levelet írt Koncz István igazgatónak. Kérte, hogy mentsék föl beosztáséi­tól, s helyezzék át eredeti szakmájába, kovácsgépészi munkakörbe. Az igazgató tu­domásul vette a lemondást, hozzájárult hogy június l'-től kov csként dolgozzon a mar­cali kerületben, a csomósi gépműhelyben. A brigádvezető nem számí­tott rá, hog-"' elfogadják le­mondását, azt gondolta: be­hívatják majd a központba, megkérdezik, miért kesere­dett el, mi bántja. Addig nem hitte el, hogv leváltják, amíg ki nem ment Gergely Lajos főmérnök az átadásra. Miben reménykedett? Abban, hogy figyelembe veszik múltját és társadalmi tevékenységét. Több mint tizenhat éve dol­gozik a gazdaságban, ötször Jíapott kiváló állami gazdasá­gi dolgozó, egyszer kiváló műszaki dolgozó kitüntetést. Tizenöt éve párttag, hét éve munkásőr, tíz évig a járás egyik legjobb propagandistája volt. Sokáig állt a pártszerve­zet élén, most a sáripusztai pártvezetőség és a csúcsveze­tőség tagja. Minden összedőlt benne, amikor megkapta az igazgató levelét. Elkeseredé­sében a gazdaság párttitkárá­hoz, szb-titkárához, majd a szerkesztőséghez fordult. Tromfra tromf Á lemondás előzménye egy összecsapás volt. Pólya Jó­zsef főagronómus és Hennel Aurél kerületvezető május 10- én ellenőrizte a traktorosokat a Nagyszakácsi melletti Tibo- lapusztán. A főagronómus na­gyon dühös lett, mert nem készítették elő rendesen a ta­lajt a kukorica alá, a trakto­rosok nem vetettek, hanem fát hordtak haza maguknak és brigádvezetőjüknek. A rossz időjárás miatt összetor­lódtak a mezőgazdasági mun­kák, minden percet ki kellett használni, érthető, hogy a főagronómus kikelt magából, Szvoboda János azonban meg­sértődött. — Nagyon magas cén kezdte, semmibe vette a ti­zenhat éves gyakorlatomat. Ez olyan volt, mint cselédsor­ban Szentgyörgy-napon a pa­koljon ... A főagronómus nem fogott kezet a brigádvezetővel, ami­kor beült a GAZ-ba. Szvobo­da János megfogadta, hogy nem kezel vele többet. Art- ner János párttitkár igyeke­zett meggyőzni, hogy ez helytelen. Nem fogadott szót. Három nappal később nem fogadta el a főagronómus fe­léje nyújtott jobbját. Pólya József ettől a naptól kerülte Szvobodát. Ha meglátta, azonnal kocsiba szállt. Az ellenőrzéskor tapasztal­takat és Szvoboda magatartá­sát Pólya József jelentéséből tudta meg az igazgató. Fe­gyelmi úton felelősségre von­ta a brigád vezetőt, s megrót­ta, mert rosszul előkészített földbe került 19 holdon a ku­korica- A fegyelmi határozat arra is kitért, hogy Szvoboda János a munkaviszonyához nem méltó magatartást tanú­sított a főagronómussal szemben. A sértett brigádve­KEVÉS A KÖZGAZDÁSZ A MEGYEI TANÁCS IPARI OSZTÁLYVEZETŐJE nem­rég örömmel újságolta, hogy az utóbbi időben szépen emel­kedett a műszakiak száma a tanácsi vállalatoknál. A Vas- és Fémipari Vállalatnál 4, a Finommechanikai Vállalatnál 4, a Sütőipari Vállalatnál 3, a Faipari Vállalatnál 2, a Kefe­ipari Vállalatnál 2, a Patyo­latnál 1 mérnök van. Csak a tanácsi textilipari, az Épület­szakipari, a Nyomdaipari és a Tőzegkitermelő Vállalatoknál nincs még mérnök. Ha figye-. lembe vesszük, hogy 1969-ig újabb 8 mérnök áll munkába a tanácsi üzemekben, akkor azt mondhatjuk, hogy Somogy megyében a tanácsi ipar elég ütőképes műszaki gárdával rendelkezik a harmadik ötéves terv végére. — Kevés azonban a közgaz­dász — jegyezte meg az ipa­ri osztályvezető. — Jelenleg két közgazdász van a megye tanácsi iparában. A következő öt évben mindössze eggyel növekszik a számuk. Aki hosszabb idő óta az iparban dolgozik, annak bizo­nyára feltűnt, hogy az ipari osztályvezető külön foglalko­zott közgazdászokkal. (Egyéb­ként nemcsak megyei, hanem országos ipari vezetők is egy­re gyakrabban emlegetik a közgazdászokat. Miért megle­pő ez? Azért, mert hosszú éve­ken át a közgazdászok mun­kájának fontosságáról, számuk növeléséről szinte alig lehetett hallani. Majdnem mindenki azt sürgette, képezzünk több műszakit. A közgazdászokról elfeledkeztek. Annak, hogy ma egyre több szó esik a közgazdászokról, hogy sok vállalatvezetőtől hal­lani: »-de jó lenne alkalmazni legalább egy közgazdászt«, el­sősorban iparunk fő feladatá­nak megváltozása az oka. Mint ismeretes, a mennyiségi szemlélet helyett előtérbe ke­rült a minőség, a gazdaságos­ság. Ma az a fő feladat, hogy üzemeink olcsón állítsanak elő olyan árut, amely versenyképes a piacon, csökkentsék a költsé­geket. Addig, amíg az volt a cél, hogy egy-egy termékből minél többet gyártsanak, elég volt a műszaki, aki. biztosítot­ta, hogy a gépek menjenek. Ma viszont, amikor a gazdasá­gos termelés szempontjai ke­rültek előtérbe, igen nagy szükség van a közgazdászok­ra. A közgazdász ugyanis több oldalról vizsgálja a termelést, mint a műszaki. Figyelme nemcsak a gépekre, a műszaki fejlesztésre, a szervezésre ter­jed ki, hanem az anyagbeszer­zésre, a piaci problémákra, a létszámgazdálkodásra is — va­lamennyi olyan tényezőre, amely befolyásolja a termelé­kenység emelkedését, ö az, aki elemzi a gazdálkodást, és ösz- szehangolja a különféle terü­letek munkáját. EZEK UTÄN FÖLMERÜL A KÉRDÉS, miért oly kevés közgazdász áll majd munkába a következő öt évben megyénk tanácsi iparában? Elsősorban azért, mert sok vállalatvezető nem igyekszik közgazdászokat szerezni, nem keresi föl az egyetemeken ta­nuló diákokat abból a célból, hogy szerződést kössön velük. Egyik-másik igazgató eljut ugyan az egyetemre, ám az el­ső sikertelen tárgyalás után kedvét veszti. A még építész- technikussal sem rendelkező Épületszakipari Vállalat veze­tője elmondta, hogy arra kért egyszer egy fiatal technikust, jöjjön a vállalathoz dolgozni. Az ipari osztály biztosított volna a fiatalembernek la­kást is. Nem sikerült meg­egyeznünk. Az igazgató elked­vetlenedett, s abbahagyta a keresést. Ám senki sem hi­szi el, hogy az a vállalatvezető, aki még lakást is ígérhet, nem kap építésztechnikust. Ez az elkedvetlenedés tapasztalható a közgazdasági egyetemisták­kal való tárgyaláskor is. Az ösztöndíjkeretek nagy részét pesti üzemek használ­ják fel. Kétségtelen, hogy a fővárosi vállalatok vezetői előnyösebb helyzetben vannak, mint a vidékieké. A főváros­ban szívesebben vállalnak munkát az egyetemről kike­rült fiatalok. De ma már azért eljönnek vidékre is, ha a vál­lalatok segítenek legyűrni ne­kik a pálya kezdetén levő ne­hézségeket. Kaposváron már jó néhány fiatal mérnök dol­gozik. Cink Mátyás, a Somogy me­gyei Textilipari Vállalat _ fő­könyvelője már fölfigyelt erre. Azt mondta a mihap: fölme­gyünk a Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemre, és ott szerző­dést kötünk fiatalokkal. S ha majd a vállalathoz kerülnek, kialakítunk egy közgazdasági csoportot. Ennek az lesz a fel­adata, hogy elemezze a gaz­dálkodást. Ezt a törekvést csak helye­selni lehet S különösen cél­szerű lenne, ha a vállalat olyan fiatalokkal kötne szerződést, akik Kaposváron laknak, és itt is szeretnének letelepedni. A közgazdászok számát a vállalatok dolgozóinak helyes beiskolázásával is lehet gyara­pítani. Ma még sok olyan osz­tályvezető stb. van üzemeink­ben, aki nem a munkaköré­nek megfelelő képzettséggel rendelkezik. Sokan például mérlegképes könyvelői vizs­gával töltenek be olyan funk­ciót, amelyhez egyetemi vég­zettség lenne szükséges. Igaz, hogy ezek zömének nagy gya­korlata van. Ám a gyakorlat még nem minden. Szükség van az elméleti tudásra is.' Csakis ennek birtokában lesz­nek képesek ezek a vezetők a párt decemberi határozatainak szellemében jól megszervezm a termelést, elemző módon gazdálkodni. Mielőbb be kel­lene iratkozniuk a Közgazda­ságtudományi Egyetemre, és munkakörüknek megfelelő képzettséget kellene szerezni­ük. Hasznos lenne, ha az üze­mek vezetői megtárgyalnák az említett problémákat, és rög­zítenék, milyen intézkedéseket akarnak tenni a közeljövőben a közgazdászok számának gya­rapítása végett. NEM LESZ KÖNNYŰ FEL­ADAT a jelenlegi, nem éppen rózsás helyzet megváltoztatá­sa. De van lehetőség a köz­gazdászok számának növelésé­re. Az ösztöndíjas és a levele­ző közgazdászképzés minden bizonnyal meghozza a kívánt eredményt. Szegedi Nándor A Kaposvári Általá­nos Gépipari Tech­nikum értesíti a középfokú esti tagozat hallgatóit, hogy a tanévnyitó és a beiratkozás szeptember 10-én 17 órakor lesz. (3264) zetöt bántotta, hogy nem hallgatták ki a tanúit, az igazgató csak egy ideig tár­gyalt vele, aztán átadta az ügyet a jogásznak, ezért az egyeztető bizottsághoz for­dult. Az szb-titkár levele Szvoboda János nem látta be, hogy Pólya József a kö­telességét teljesítette, nem lett volna szabad meghara­gudnia rá. Azt sem, hogy elhamarkodta a lemondást. — Azt hittem, megnézik, mi ütött belém. Lelkileg na­gyon össze vagyok törve, nem tudok megnyugodni. Rendben van, hogy saját ké­résemre leváltottak, de leg­alább megbeszélték volna, miért hanyatlik egy ilyen ré­gi harcos. A feleségemet na­gyon bántja, ami velem tör­tént. Sokszer mondta, amikor éjszaka mertem haza: Majd kifizetnek, meglásd! A brigádvezető megmutatta Metzger János fölényes han­gú levelét: »-Hogy a főagronó­mus kartárs magatartása el­len, melyet önnel szemben tanúsított, önnek kifogása van. ez a munkahelyen mun­kaidő alatt nem magánügy. Önnek mint pártvezetőségi tag­nak meg kellett volna talál­nia a megfelelőbb megoldást. Az, hogy egy főagronómus a szociális------ építésének hu­s zadik évében nem válogatja a szavakat a hozzá beosztott dolgozókkal szemben, ez föl- tétlen bírálatot érdemel. Saj­nos azonban, vannak vezetők, párttagok, sőt pártvezetőségi tagok is, akik szeretik ezt a magatartást tanúsítani a hoz­zájuk beosztott dolgozók felé. És még csak meg sem sértőd­hetnek. Az ön leváltásával kapcsolatban kivizsgálnivaló nincs, mert hisz a leváltást ön kérte kellően megindokol­va, és mint gazdaságunk régi dolgozója, kérésének a gazda­ság vezetősége eleget tett Amennyiben azonban a kérel­me csak elkeseredésből tör­tént, úgy törvényesség végett forduljon a vállalati egyezte­tő bizottsághoz, amely hiva­tott az ügy tisztázására. A főagronómus személyével kapcsolatban a helyi szb-nek nem áll módjában foglalkoz­ni, mert a főagronómus a me­gyei igazgatósághoz tartozik. Amennyiben panaszát érvé­nyesíteni óhajtja, úgy fordul­jon a nevezett igazgatósághoz. Panaszával továbbá fordulhat: a MEDOSZ megyei bizottsá­gához, a megyei pártbizott­sághoz, a MEDOSZ központi vezetőséghez, az MSZMP Központi Bizottságához.« — Ezeket a címeket én is ismerem. Házon belül akar­tam elintézni az ügyemet — fakadt ki Szvoboda János. Megkérdeztem Lipök Já­nostól, a csúcsvezetőség tit­kárától, mit szól az szb-tit­kár leveléhez. — Szvoboda is ilyen han­gon írt Metzgernekl A szakszervezeti irodában megkeresik a brigádvezető le­velét. Nincs benne egyetlen sértő szó sem. Csakazértis-ember Hennel Aurél kerületvezető furcsa természetű embernek mondta, kifogásolta, hogy durva a traktorosokkal. Nem éreztem meggyőzőnek a sza­vait. Meg is mondtam neki. — Nagyon nehéz nekem nyilatkoznom. Sok mindent mondott rólam Fenyvesen. Mindenben hibát keresett... '— Beszélt vele erről? — Nem. Az emberek ar­rébb álltak, ha meghallották a nevét. Féltek tőle, hogy mit vesz észre. Mindenhol fel­szólalt. Miért nem mondta meg a hi-at itt, azonnal in­tézkedtünk volna. — Kérte ezt tőle? — Nem. Lipők János csúcstitkárt Kovács Bélával, a Fonyódi Járási Pártbizottság főelőadó­jával kerestem föl a gazdaság közpo-tjában. — Jogosan háborodott fel a főagronómus. Nem úgy vál­tak eV mint aki megveregeti a vállát. Pólya azt mondta neki, hogy nem ilyen mm> kát vár tőle a tizenhat év után. Végeredményben ez el­ismerés is... Több éves kérése volt Szvobodának a leváltás. — Annyira szerette az ere­deti szakmáját, vagy a veze­tőkkel való viszonya miatt? — kérdezte meg Kovács Bé­la. — Tarisznyából étkezett, rossz volt a gyomra. Csákit elvtársnőnek többször írt, hogy támogassa a kérését... Szvoboda tudta, hogy abban a földben nem lehet olyan magágyat készíteni, mint keli, az üzemvezető adta neki az utasítást. Ö arra volt kíván­csi, mit kap Hennel Aurél meg Pólya József... Én meg­mondtam Koncz elvtársnak, hogy azért a területért a ke­rületvezető is felel. Csóka Anna személyzetis­nek ez volt a véleménye: •— Szvoboda sokat tett a pártért, elvhű ember. Nem érdemli meg, hogy elfűrészel­jék alatta a fát. Mindenki tudja, hogy hibát követett el. Szerintem az alaptermészete rossz, amolyan csakazértis- ember ... Egy ember összetört Az igazgató azért fogadta el Szvoboda János lemondá­sát, mert meghaladta az ere­jét a brigádvezetőség az utób­bi időben. Vasmarokkal tar­totta ugyan az embereket, ha azonban valamelyik nem volt szimpatikus, nem kereshetett úgy. A kivételezések miatt aztán elvesztette a tekinté­lyét Még brigádvezető volt, amikor néhányan levelet ír­tak védelmében a megyei pártbizottságnak. Arra szá­mítottak, hogy jó pont lesz, ha mégis marad Szvoboda. Amikor áthelyezték a kovács­műhelybe, mindjárt hangot váltottak, elkezdték szidni, marni. Az egyik traktoros azt mondta az egyeztető bizottság előtt: — Amióta új brigádvezető keze alatt dolgozóm, úgy érzem, mintha börtönből sza­badultam volna! Szvoboda úgy érezte, haj­sza folyik ellene. Az egyezte­tő bizottság helybenhagyta az igazgató döntését, a főagronó­mus továbbra sem köszönt ne­ki, volt munkatársai piszkál­ták, hogy rossz kovács, le- sántulnak a lovak, úgy va­salja meg őket. A fiát nem vették föl a seregélyes! isko­lába, a levegőben lógott, hogy kivizsgálják néhány régi ügyét (ezeket a traktorosok tálalták ki az egyeztető bi­zottság előtt). Szvoboda János azt hitte, nem lesz békessé­ge, most issza meg a levét, hogy annyit bírált. Azt for­gatta a fejében, hogy elmegy a gazdaságból. Az Állami Gazdaságok Me­gyei Igazgatósága azonban pontot tett az ügy végére. Szabados Dezső igazgató két­szer. Sári Nándor személyze­tis háromszor (egyszer a me­gyei pártbizottság egyik munkatársával) járt kint eb­ben az ügyben, noha a bri­gádvezetők ügye nem tartozik az igazgatósághoz. — Nagyon nehezen akarták rendezni ezt az ügyet, senki sem tette le a garast határo­zottan, hogy mi legyen ve­le. Azért húzódott három hó­napig, mert nem voltak gyor­sak. Beavatkoztunk, hogy ne csússzon embertelen vonalra. Nem szabad megvárni, amíg idáig fajul a dolog... Szvo­boda János hibázott, nem vet­te figyelembe, hogy fegyelem is van a világon, a szakveze­tője pedig a fö'löttése, s ha ki­fogása van ellene, ott tegye szóvá, ahol kell. A személyi torzsalkodás azonban nem vezet jóra. Szvoboda János megnyugodott, nem megy el a gazdaságtól, a csúcsvezető­ség pedig kibékíti őt és a főagronómust — mondta Sá­ri Nándor, a megyei igazgató­ság személyzetise. Szvoboda Jánosnak nem lett volna annyi álmatlan éj­szakája, ha a gazdaság az igazgatóság nélkül azonnal tiszta vizet önt a pohárba. Lajos Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom