Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

Vasárnap, 1965. szeptember 12. 3 SOMOGYI NCP&áP „Búcsúzunk, de visszavárunk...“ GONDOLATOK A MÁSODÁLLÁSRÓL Hasznos, de veszélyes is —i Szeretett Tóni bácsink! Köszönjük eddigi becsületes munkádat, amellyel hozzájá­rultál a közbiztonság megszi­lárdításához, a rendőrség meg­erősítéséhez elsősorban a ma­gad helytállásával s azzal, hogy segítettél a fiatal rend­őrök fölnevelésében. Most megérdemelt nyugdíjba mégy. Búcsúzunk, de visszavárunk... Szükség van tapasztalatodra, tudásodra, amelyet az elmúlt két évtized alatt a rendőrségi munkában szereztél... Dr. Sólyom Gábor alezredes, megyei rendőr-főkapitány mondja ezeket a szavakat a rendőr-főkapitányság pártbi­zottságának ünnepi, rendkívü­li ülésén, amikor Máté Antal alezredest, a pártbizottság tit­kárát búcsúztatják nyugállo­mányba vonulása alkalmából. Az ünnepi ülés részvevői ne­hezen tudják visszatartani a meghatottság könnyeit Készt vett az ünnepi ülésen Németh Ferenc, a megyei párt- bizottság első titkára és Illés Dezső, a megyei pártbiziattság titkára is. Németh elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára be­szél: — Történelmileg is nagy je­lentőségű volt az a két évtized, melyet Máté elvtárs a demok­ratikus rendőrség szolgálatá­ban eltöltött. Ott volt a nép­hatalom bölcsőjénél, a szocia­lizmus alapjainak lerakásánál, majd megvédésénél. Helytállt AZ ÉLELMISZERÜZLET vezetője, Rózsa József szerint a brigádok munkáját a bolt­ban elért eredmények alap­ján kell mérlegelni. — Eb! a legfontosabb — mondja Simon Etelka brigád- vezetö is. — Hiába végeznénk sok társadalmi munkát hiába járnánk mind a négyen isko­lába vagy tanfolyamra, ha el­hanyagolnánk a boltot vagy kicsi lenne a forgalmunk. Például nem is kell messizire menni. Az épület másik végé­ben, az iparcikkboltban min­den más vállalás teljesítésé­vel jól állnak. Társadalmi munkában parkosították az üzlet előtti térséget, tanulnak, kirándulásokat szerveznek, de... Maradjunk egyelőre az élel­miszerüzlet szocialista bri­gádjánál. Az eladók vala­mennyien jó kereskedők. Az üzletvezető több évtizedes ta­pasztalattal rendelkezik, jól kézben tartja a kis kollektí­vát A tanuló Szabó Lászlót kivéve 1962 óta dolgoznak együtt. Az összeszokott, meg­bízható eladógárda egyre nagyobb forgalmat bonyolít le. Simon Etelka brigádvezető­vel arról beszélgettünk, mit tehet az eladó a forgalom nö­veléséért. — Nem célunk az áru min­denáron való eladása — mondja. — Az elárusító nem hozhat be senkit az utcáról, aki nem akar vásárolni. A forgalmat úgy növelhetjük, ha felhívjuk a vevők figyel­mét olyan árucikkekre is, amelyeket még nem ismer­nek. Elmondhatom, hogy ma nár nincsen csak városi vagy 1545-ben és 1956-ban is... Jó rendőr, jó kommunista volt, akinek emellett az is igen nagy érdeme, hogy minden helyzet­ben ember tudott maradni... Ezért volt nemcsak a rendőr­ség dolgozói előtt, hanem a polgári lakosság körében is igen nagy tekintélye. . Amíg a beszédek elhangza­nak, az ünnepelt előtt néhány perc alatt elvonul egész élete. A cselédeskedés a lengyeltóti, a paimuki uraság földbirtokán. Majd az a pillanat, amikor 1945-ben belép a Kommunista Pártba, és utána nemsokára a párt hívására a demokratikus rendőrség szolgálatába áll. Nehéz két évtized volt ez. De helytállt mindenkor, erről ta­núskodnak kitüntetései is: a Kiváló Szolgálatért Érdemérem arany fokozata, a Szolgálati Érdemérem ezüst fokozata (kétszer kapta meg), a Haza Szolgálatáért Érdemérem, s amire a legbüszkébb: a Mun­kás-Paraszt Hatalomért Ér­demérem. Nemcsak rendőrként teljesí­tette kötelességét. Mint a rendőri pártalapszervezet tit­kára, majd a főkapitányság pártbizottságának függetlení­tett titkára, a városi pártbi­zottság tagja., a megyei pártbi­zottság póttagja is elismerésre méltóan látta el megbízatását. S most a megyei pártbizott­ság első tátikára a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát nyújtja át Máté elvtársnak. Az ünnepelt meghatott szavakkal mondott köszönetét ezért és az ajándékokért, amelyeket Né­metit Ferenc, a megyei pártbi­zottság, dr. Sólyom Gábor, a főkapitányság, Kiss István al­ezredes pedig a főkapitányság pártbizottságának nevében adott át. Látni Máté elvtárs arcán1 jólesik neki a kitünte­tés, örül az ajándékoknak, de legjobban az a szeretet hatja meg, amellyel búcsúztatása al­kalmával körülveszik. Vége az ünnepi ülésnek. Má­té Antal nyugalomba vonult. Az ünneplők eltávoztak, mun­kájuk elszólította őket Tóni bácsi még marad egy kicsit. Neki már nem kell sietnie: őt a becsületes munkával kiérde­melt pihenés várja. csak falusi áru. Az igények­kel falun ugyanúgy kell szá­molni, mint városon. Az ud­varias kiszolgálás, az üzlet rendje ma már a legelemibb követelmény mindenütt ■— Hogyan állnak a tanu­lással? — Az üzletvezető már a kora miatt sem akar tanulni, én pedig hiába szeretnék, nem lehet. A földművesszö­vetkezet vezetői nem akarnak középiskolába engedni, mert szerintük nem szükséges a munkámhoz. Egy tanulónk volt, ő most végezte el a ke­reskedőiskolát — Mit vállaltak erre az évre? — Én a kultúrcsoportban szerepelek, Szabó László pe­dig a falusi sportkör egyik nélkülözhetetlen tagja. A mi vállalásaink között más kü­lönösebb nincs. Hiány nélkül számolunk el évek óta, pa­naszkönyvünkben három éve nem jegyeztek be semmit Számunkra ez a legfonto­sabb. A MÁSIK BOLT brigád­naplója díszes, sok szép vál­lalásról szerezhetünk tudo­mást belőle. Kitűnő kulturá­lis program, kirándulás, tár­sadalmi munka, hasznos meg­Nagy gondot okoz megyénk­ben is a sok építkezés kivite­lezése, illetve a tervrajzoknak idejében való elkészítése. Ezt a feladatot csak a társadalom összefogásával oldhatjuk meg. Azok az emberek, akik főhiva­tásúk mellett — önként vagy fölkérésre — másodállást, mel­lékfoglalkozást vállalnak, igen sokat segítenek ebben, hiszen munkájuk nyomán betonjár­dák épülnek a sáros falvak­ban, gomba módra szaporod­nak az új családi házak, és így tovább. A Somogy megyei Népi El­lenőrzési Bizottsághoz és a Magyar Nemzeti Ilink megyei igazgatóságához érkezett beje­lentések azonban arra is fel­hívták a figyelmet, hogy akad­nak, akik jogtalan anyagi elő­nyök szerzésére használják ki ezt a helyzetet. Azért tartottak együttes vizsgálatot több vál­lalatnál, intézménynél, mert feltűnt, hogy az utóbbi időben nagy összegeket fizettek ki az állományon kívüli béralap ter­hére, igen gyakran ugyanazok­nak a személyeknek nevére. Gauser Péter mérnök, az ÉM Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat termelési osztá­lyának vezetője 113 000, Rácz Márton, a Tervező Iroda mér­nöke 97 000 forintot vett föl. Számottevő összeg jutott a műszaki ellenőröknek és az építésvezetőknek is. Balázs La­jos, a Beruházási Iroda dolgo­zója 23 000, Stéger János, a Tervező Iroda munkatársa 14 000 forintot kapott. Rajtuk kívül még jó néhányan jutot­tak Msebb-nagyobb összegek­hez intézményektől, vállalatok­tól. Egy tervraj síért harmincöt fizető A megye gépállomásain egy­idejűleg több sürgős építkezés folyt. Ezek vezetésére, ellenőr­zésére másodállásban műszaki ellenőröket, építésvezetőket al­kalmaztak. Ez érthető és szük­séges is. Csupán az a furcsa, beszél ések — valami mégis hiányzik ebből a naplóból: az, hogy: »Megszereztük a szo­cialista brigád címet.« Évek óta mindent megtettek, még­sem sikerült ezt a célt elér­niük. — Az idén sem remény­kedhetünk — mondja egy­kedvűen Bodó Lajos boltve­zető. — Hiába a sok szép vál­lalás, ha minden évben lel­tárhiány van. — Hiába a két­száz talicska föld, a kubiko- lás, az iskolák, a tanfolya­mok. Mizerákné a közgazda- sági technikum tanulója, B«- nevácz Lajos és az üzletve­zető középiskolába készül. A sorozatos leltárhiány azonban évről évre meggátolja őket céljuk elérésében. Az iparcikkbolt gondjaival foglalkozik a földművesszö­vetkezet is, bár nem valószí­nű, hogy a közeljövőben meg­találják a hiányok okát. Töb­bet kellene törődniük a szo­cialista birgád munkájának értékelésével is, mert ez a mozgalom nem csupán mun­kaverseny, annál többnek kell lennie. A szövetkezet elsősor­ban a forgalom emelését vár­ja az eladóktól, pedig a jó munka mellett az iparcikk­bolt brigádjának vállalásai­hoz hasonlóan az élelmiszer­hogyan volt ideje Bölcz Tiva- darnakt a Gépállomások Me­gyei Igazgatósága műszaki el­lenőrének arra — s miért en­gedélyezték fölöttesei —, hogy másodállásban műszaki ellenőr legyen a kadarkúti, tervező a somogygeszti tsz-építkezések- nél, s hogy a múlt évben ter­veket készítsen a MÉK-nek, e2 évben pedig az építkezéseit vezesse. Bölcz jő üzleti érzékére vall, hogy egyetlenegy tervrajzot harmincöt termelőszövetkezet­tel fizettetett meg. Ugyanis ennyi tsz kapott hitelt ebben az évben, hogy földbe sül­lyesztett üzemanyag-tárolót építsen. Bölcz elkészítette egy­nek a tervdokumentációját, azt sokszorosította, és meg­küldte az érdekelt szövetkeze­teknek utánvéttel darabon­ként 2500 forintért. A 87 500 forint nem sok vajon ezért a munkáért?! Azt gondolták, ajándék Több műszaki ellenőr, épí­tésvezető azt gondolta, hogy a szerződésben megállapított bért ajándékba kapja: köte­lességüket nem teljesítettéi, a munkát nem ellenőrizték, az építési naplóba nem jegyezték be észrevételeiket. Balázs La­jos olyan felületesen dolgo­zott, hogy fegyelmileg akarták vele felbontani a szerződést, de munkaadója közben vissza­vonta az engedélyt. (A fegyel­mit azért le kellett volna foly­tatni 1) Balázsnak különben hi­vatali kötelessége volt ellen­őrizni a bárdudvamoki Mun­kásőr Tsz istállójának építé­sét. Mint korábban megírtuk, az épület összedőlt, s tetemes anyagi kár keletkezett. Balázs is mulasztást követett eL Ami­kor a bíróság felelősségre vonta, arra hivatkozott, hog> túl volt terhelve munkával, ezért nem ért rá az alapos el­lenőrzésre. Másodállásra jutott ideje? Hozzá hasonlóan dolgozott üzlet dolgozói is többet tehet­nének. A MÉSZÖV szövetkezetpoli­tikai előadója, Wirth Lajosné elmondta, hogy a brigádok egy részénél még alig több a mozgalom a munkaverseny­nél. ! • ' «*1 — Sokat kell még tennünk azéct, hogy megváltoztassuk a brigádtagok szemléletét, hogy megértsék, mit jelent szocia­lista módon élni. Jó néhány brigádunknál már nemcsak a munka eredményességét érté­kelhetjük: az egymással való törődés szép példáival is mind gyakrabban találko­zunk. — A harmadik követel­ménnyel semmi gondunk sincs — mondja Magyar Gyula szövetkezetpolitikai osztályvezető. — Dolgozóink nagy része szívesen tanul. So­kan járnak, egyetemre, főisko­lára. A középiskolákba je­lentkezőket nem tudjuk min­den esetben elengedni nagy számuk miatt, ugyanis a ta­nulmányi szabadság idején sok munka esne ki. Annak eldöntését, hogy kik mehet­nek iskolákra, tanfolyamok­ra, a helyi szövetkezeti veze­tőkre bíztuk. — A brigádok munkájának év végi értékelése még nem minden esetben ad hű képet — mondotta Wirth Lajosné. — A szakszervezeti bizottsá­gok hajlamosak arra, hogy csupán a teljesítmények alap­ján döntsék el, ki!k érdemesek a szocialista brigád címre. Az értékeléskor a többi követel­ményt is figyelemoe kfll ven­ni, hogy a brigádmozgalom ne szűküljön le egyszerű munkaversenyre. Nagy József Stéger János, aki másodállás­ban építésvezető volt, de az ok­mányok szerint munka nélkül jutott béréhez. Műszaki ellen­őrként tevékenykedett a Vilá­gítástechnikai Vállalatnál is, de ott sem látta el feladatát. Még a fizetéséért is rest volt elmenni, mondván: küldjék be azt az ezer forintot, nem ér­demes érte kifáradnia. Érthetetlen, miért fizették ki a munkáltatók a műszaki el­lenőröknek, az építésvezetők­nek a bért addig, amíg meg nem győződtek arról, hogy teljesítették-e kötelességüket. A múlt év decemberében módosították a Munka Tör­vénykönyvét. Ennek értelmé­ben másodállásban senki nem kaphat többet, mint fő fizeté­sének felét. Ennek ellenére ez év január 1-től május 31-ig Gauser Péternek 21 000, Rácz Mártonnak 15 000 forintot fi­zettek ki. Ez jóval több, mint fő állású keresetüknek ötven százaléka. Minek hozzák alt­kor a rendeleteket, s minek van akkor a Munka Törvény- könyve? „Én, kérem, megdolgoztam érte“ A másodállásban dolgozok közül a legtöbbet — 113 000 forintot — Gauser Péter, az Építőipari Vállalat mérnöke kapta. —i Mikor tudott ezért a pén­zért megdolgozni, s nem ment-e főfoglalkozásának rovására? — kérdeztük tőle. — Családomtól raboltam el az időt... Szombaton és va­sárnap dolgoztam leginkább, s ez nem ment munkám rová­sára. — Erkölcsileg nem tartja túl­zottnak ezt az összeget? — Erkölcsileg? Nem értem a kérdést! Az* sem értem, ho­gyan kerülhetett egyáltalán szóba ez a téma. Én, kérem, azért vállaltam, hogy csalá­domnak több jusson, és meg is dolgoztam érte. Lehet, hogy másoknál volt valami hiba. Némelyeknek soknak is lát­szik, talán irigységből... En­gem az sem érdekelne, ha 1980-ig fizetnék ki, de jár, mert megdolgoztam érte. Ki kell érdemelni az engedélyt! — Jó szakember, a vállalat egyik legjobb műszakijának tartom... Az összeg azért sze­rintem is túlzott egy kicsit. Csak szombati és vasárnapi munkával igen nehéz ennyit megkeresni — mondotta Ze- leznik Sándor, az Építőipari Vállalat igazgatója, amikor ér­deklődtünk Gauser Péter mér­nök munkájáról. Hozzátette, hogy a jövőben csak annak engedélyez másodállást, aki a beosztásával járó munkát százszázalékosan elvégzi. — Becsületes, megbízható munkával kell kiérdemelni az engedélyt. Elsősorban azon fá­radozzanak, hogy vállalatunk teljesítse a tervét, s ne azon töprengjenek, hogy másodál­lású feladataikat miként tud­nák legjobban megoldani. Ezért az engedélyt csak meg­határozott időre adom, s ha valaki elhanyagolja munkáját, visszavonom... Ezt az elvet kellene követnie minden vezetőnek. S ha ez gyakorlattá válik, akkor min­denki azon lesz, hogy a másod­álláshoz szükséges engedélyt kiérdemelje. De ne féljen egyetlen veze­tő sem az engedély visszavo­násától. Tegyék ezt meg, ha azt látják, hogy a másodállás a főfoglalkozás rovására megy. S erre már az engedély ki­adásakor hívják fel a figyel­met Csak másodállásban volt rá mód A NEB és az MNB már em­lített közös vizsgálatának ered­ményét összegező tanácskozá­son az egyik vállalat vezetője a következőket mondotta: — Kényszerítve voltunk, az idő sürgetett. Nem volt terv, s az építkezést meg kellett kezdeni. A Tervező Iroda ka­pacitás hiányában nem vál­lalta el, ezért fölöttes hatósá­gunk engedélyével másodállás­ban készíttettük el a tervet. Sőt a hátralevő építkezéshez szükséges terveket is — ka­pacitás hiányában — csak másodállásban tudjuk elké­szíttetni — hangoztatta, egy­úttal elismerte, hogy ők is kö­vettek el szabálytalanságot, de csak azért, hogy mielőbb elké­szüljenek a munkával. Jó szándékuk nem vitatható. S az sem, hogy valóban kény­szerhelyzetben voltak. Az igaz­gató egy megállapításával mégsem érthetünk egyet Ez* mondta ugyanis: — Nekem sem tetszett, hogy egyesek százezer forintot is megkerestek. A népgazdasága* azonban nem érte kár. Eta nem ennek a néhány ember­nek, akkor legföljebb többnek kell kifizetni ugyanezt a pénzt Forinttal nem mérhető erkölcsi kár Vitatható ez a megállapítási Hiszen ha a vállalat főállású mérnökökből, technikusokból egy saját tervező, ellenőrző csoportot hoz létre, lényegesen olcsóbban megoldhatják ezt a feladatot, mint amennyibe így került S ha több embert fog­lalkoztatnak másodállásban* akkor nem kereshetnek egye­sek kilencven-, százezer forin­tokat Forinttal nem mérhető az <** erkölcsi kár, melyet a nem egészen szabályos másodállá­sokkal hatalmas összeget ke­reső emberek környezetükben okoznak. Azoknak ugyanis« akiket csak a pénz megszerzé­se érdekel, nincs idejük mással törődni, őket nem érdekli fej­lődő társadalmunk megoldás: ra váró rengeteg problémája. Azok, akik csak a pénzt haj­szolják, képtelenek helytállni ott, ahol teljes értékű emberre van szükség. Egyebek között azért is módosították a Munka Törvénykönyvét, hogy a má­sodállás ne menjen a főfoglal­kozás rovására. Azok az em­berek, akik minden erejüket, idejüket különjövedelmek meg­szerzésére fordítják, talán nem is sejtik, hogy milyen veszé­lyes utakon járnak. Mert hiá­ba élnek szocialista társada­lomban, szemléletüket a ki» polgári önzés hatja át. Nem a közösség érdeke vezeti őket« hanem az, hogy nekik minél több jusson. Távol áll tőlünk azt állítani« hogy ez a szemlélet hatja át az összes mérnököt, techni­kust Hiszen nagyon sokan ké­szítenek társadalmi munkában terveket, hogy elősegítsék s községek, a megye fejlődését. A napokban jutalmazott meg a megyei és a városi tanács több mérnököt, tervezőt, mert sok ezer forint értékű tervet társadalmi munkában készítet­tek el. Az ő példájuk a köve­tésre méltó. Napjaink egyik égető fel­adata az emberek tudatának formálása, átalakítása. Azért szükséges ez, hogy egyéni ér­dekét többre becsülve senki se menjen el csukott szemmel társadalmunk, korunk megol­dásra váró feladatai mellett. Ha engedjük, hogy szabályta­lanul vállaljanak másodállá­sokat, s ezáltal növekedjenek az aránytalanul nagy jövedel­mek, félő, hogy a cikkünkben említettek rossz példáját má­sok is követik. Másodállásra« mellékfoglalkozásra még szük­ség van, és szükség lesz a jö­vőben is, hiszen a szakember­utánpótlás nem mindenütt ki­elégítő. De másodállást, mel­lékfoglalkozást vállalni csak a törvény adta lehetőségekhez képest szabad! Szalai László Sz. L. MUNKAVERSENY VAGY SZOCIALISTA BRIGÄDM0ZGAL0M? *Csak a neve változott meg. Eddig munkaverseny­nek hívták, most szocialista brigádmozgalomnak« — vélekdetek sokan évekkel ezelőtt. A megyét járva azonban még ma is találkozni ezzel a nézettel. Göllé- ben az önkiszolgáló élelmiszerüzlet eladói már kétszer is megszerezték a szocialista brigád címet, míg a tő- szomszédságukban dolgozó iparcikkbolt ugyancsak jól felkészült kollektívája évek óta sikertelenül próbálko­zik ezzel. Pedig, mint mondják, ők is mindent meg­tesznek, hogy ne maradjanak le.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom