Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
é TEGYÜNK TÖBBETSOMOGYÉRT Öt évvel ezelőtt ezen a területen még földszintes, házak rontották a városképet. Ma a Latinka tér Kaposvár egyik legszebb pontja. Fölépült a Szakszervezetek Megyei T-n esának székháza és a tér bal oldalán álló lakóház, földszintjén a legszebb kaposvári üzletekkel. A társadalmi összefogás szép példája a városi tanács Szigetvári utcai bölcsődéje. Nemcsak a környék lakói segítettek megépítésében, hanem a város üzemeinek, hivatalainak dolgozói is. lány és víz is kell, hiszen ezek nélkül már el sem tudjuk képzelni az életet. (Néhány hónapja a városi pártbizottság és a városi tanács vezetői körsétára indultak, bejárták a Donnert, megnézték a dombtetőn épült családi házas települést, meghallgatták a körzet lakóinak, tanácstagjainak véleményét, kívánságát. Somogyi József elvtárs, a városi pártbizottság első titkára a séta eredményét összegezve arról beszélt: az emberek természetesnek tartják, hogy elcsavarják a vízcsapot, és folyik a víz még ezen a nagyon kieső vidéken is. Pedig hallatlan erőfeszítés rejlik e mögött az egyszerű tény mögött. Csupán ezerkilencszázötven- kilenctől csaknem tizennyolc kilométerrel bővült Kaposváron a vízvezetékhálózat, s jóllehet gyakran bosszankodnak az emberek, ha reggelenként vagy esténként éppen csak csurran-cseppen a víz, mégis elmondhatjuk, hogy az egészségtelen ivóvizet száműzték Kaposvárról. Természetesen a város vízigénye egyre növekszik. Ezerkilenc- százötvenben még csak háromezer-nyolcszáz— négyezer-kétszáz köbméter volt a napi víztermelés és fogyasztás, ma viszont nyolcezer-kétszáz köbméter viz fogy, de ez is kevés. A sántosi völgyben végzett két kutatófú- lás sikerrel végződött,, s már megindult a munka, hogy napi ötezer köbméter teljesítményű új vízmű Jól ismert hatalmas épület: a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára. Az épület' monstrum több mint kétezer ember munkahelye. szülő épületeket is. Készen állnak már a tervek az egész városrész megépítésére, s úgy is mondhatjuk, hogy jó sínen halad a lakásépítés ügye; céltudatos, emberek, családok százain segítő munka folyik a városban. Jól tudjuk, hogy még ez a rohamos építkezés sem elégíti ki az igényeket, hiszen csaknem háromezer lakásigénylőt tartanak nyilván a városban, de azt is tudjuk, hogy évtizedek lemaradását máról holnapra pótolni nem lehet. Anyagi erőforrásaink végesek, és bármennyire szeretné is a város vezetősége, hogy mindenki egészséges, korszerű lakáshoz jusson, csak lassan tudunk előrehaladni. Nem véletlen, hogy nagy jelentősége van a magánépítkezésnek, s ehhez az állam kölcsönnel is segít. Ezer- kilencszázhatvantól csaknem ezren kaptak OTP-kölcsönt. és ennek nyomán új házak százai nőttek ki a földből a Táncsics Mihály utca (vök Domb utca) környékén, e textilművekkel szemben é> másutt is. Természetesen az nem elég, hogy leiépüljenek a lakóházak: út, járda, vilEzerkilencszáznegyvenki- lencbsn népes építőmunkásküldöttség kereste föl Kaposvár polgármesterét. Munkát kértek, követeltek, hiszen a városban kilátástalannak rémlett a helyzet: szó sem volt lakásépítésről, üzemépítésről. A munkásokat' fűtötte a tenni akarás, reménykedtek, hogy a polgármester segít a helyzeten. És nem sokkal később megkezdődött a munka... (Sersinger József elvtárs, a városi tanács munkaügyi főelőadója ezer- kilencszázhatvanötben arról beszél, hogy az építőipar egész évben munkaerőhiánnyal küszködik, szakmunkásokra és segédmunkásokra lenne szükségük, hiszen oly nagyok a feladatok, hogy a jelenlegi létszámmal képtelenek ellátni.) Kaposváron húsz év alatt kétezer-háromszáz lakás épült, ezer állami és szövetkezeti tulajdon, a többi pedig családi vagy társasház. Üj lakótelepek alakultait, gondoljunk csak a Beloiannisz utcai, az Április 4. közi, a Marx Károly közi vagy a Szántó Imre utcai új házakra és Kaposvár új büszkeségére, az egyre fejlődő, szépülő északnyugati városrészre. Az északnyugati városrészben öt házba már beköltöztek a boldog lakók, és alapozzák a jövő évben elkéA Munkácsy Mihály Gimnázium új lakónegyedünk, az északnyugati városrész tőszomszédságában épült fel. A régi, zsúfolt iskola helyett kultúrált környezetben tanulhatnak itt a diákok. Családi házak százai épültek és épülnek jelenleg is a Táncsics Mihály utca környékén. SZÉPÜLŐ KAPOSVÁR FEJLŐDŐ, E gy város múltjáról könnyű megőrizni az emlékeket. Könyvek, levéltári föl jegyzések bőségesen dokumentálhatják a régi idők történetét, s a házfalakon látható emléktáblák is mind a múltat idézik. Az emberi emlékezés is ilyen: a történelmet jól megjegyzi, de hajlamos arra, hogy a mába ne lásson történelmet. A ma izgalmas eseményei az utókorra maradnak, s majd csak egy-két emberöltő múltán lesz belőlük történelem ... Pedig izgalmas korban élünk most is. Minden változik, megújul: évtizedes gondokkal számolunk le. hogy a helyükbe újak, kellemesebbek jöjjenek. Mindez itt zajlik le a szemünk előtt, alkotó, tevékeny részesei vagyunk ennek a munkának. S ha a mindennapok rohanásában nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget környezetünk változásainak, annak egyetlen oka van: természetesnek tartjuk, hogy új házak emelkednek ki a földből; hogy a külvárosokban is egészséges vizet isznak az emberek; hogy bitumenes járdák kilométerei épülnek azokban a városrészekben, ahol néhány éve gondolni sem mertek erre; hogy ugyancsak a külső városrészekben folyamatosan eltűnnek az utcák kocsimarasztaló kátyúi, s szilárd útburkolaton gurulhatnak a gépkocsik; hogy neonfény világít esténként a belvárosban. Természetesnek tartjuk mindezt, és nem gondolunk rá, honnan kellett elindulni, hogy ide megérkezzünk. Egyetlen szóval sem állítjuk, hogy rendben megy minden, egy szóval sem mondjuk, hogy elégedettek lehetünk a munkánkkal. Hiszen miről mernénk állítani nyugodt lelkiismerettel, hogy ez így jó, és nem lehet jobb? De ha Kaposvár fejlődését összefüggéseiben nézzük, jóleső érzés tölthet el valamennyiünket: a mi kis városunknak nincs szégyenkeznivalója sem a tősgyökeres kaposváriak. sem pedig az újonnan letelepedettek előtt.
