Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-08 / 211. szám

Szerda, 1965. szeptember 8. 3 SOMOGYI NÉPtAf 20 ÉVES A SZABAD FÖLD Amikor kettőt szól a csengő... A nemzet akkor támadt fel romjaiból. 1945-öt írtunk. Történelmi igazság- tételek születtek, és nyomukban szárnyakat kapott a dolgozó nép teremtő kedve. Szabad a föld! — hirdette a földosztó Kommunista Párt, s ezt írta zászlajára a Sza­bad Föld, a magyar dolgozó parasztság heti­lapja. 1945. augusztus 29-én jelent meg először. S ha most a jubileum fényeinél pár percre el­időzünk, akaratlan a tisztelet hangja a vállalt feladat és a megtett út láttán. Mert a Szabad Föld nem kevesebbet vál­lalt, mint azt, hogy tanítja a betű szeretetére azokat, akiket évszázadokon át mindig meg­próbáltak távol tartani a kultúra, a betű vilá­gától, áramkörétől, varázsától. Tömeglapként indult az újság, hogy segítsen eligazodni a megújuló hétköznapok apró-cseprő emberi dolgaiban azoknak, akik leginkább híjával voltak mindenféle eligazításnak. A segítés szándékát tűzte ki célul a napi munkában, a művelődésben; kezdettől az a törekvés ve­zette, hogy kaput nyisson a nagyvilág felé, kaput azoknak, akik talán falujuk határát sem lépték túl, vagy csak a szükség kergette őket, s az országutakon a gondjaik elől me­nekültek, így nem lehetett idejük, módjuk kö­rülnézni. Érdek- és jogvédelmet kívánt nyújtani, , hogy erősítse a bizalmat az, új élet iránt. Har­cot hirdetett a maradiság ellen, szabadulást a babonák világából, hogy ráébressze saját erejük tudatára az embereket, akikhez szól, a falvak népét, azokat, akikhez régen oly ke­vesen szóltak emberi hangon. Emberi hangon szólni, úgy, hogy az érte­lem érveit szívbéli jóakarat hitelesítse — ez­zel a szándékkal kez ’: ';t szólni, a parasztok újságja ezzel indult, ho^y bizalomra bizalmat kapjon. Húsz év, fél emberöltő alatt mér lemérhető a szándékok sorsa is. A Szabad Föld szerkesztőségi közössége szá­mára a mostani jubileum alkalmából talán az lehet a legnagyobb öröm, hogy a szándé­kok megértésre találták az olvasók körében. Az újság és azok, akiknek szói, egymással szinte családias kapcsolatra léptek, s ahogy múltak az évek, úgy nőtt, terebélyesedett a család maga. Az induláskor még 40 ezres pél­dányszám négy év múlva túlhaladta a 250 ezret, újabb négy év elteltével pedig megkö­zelítette a félmilliót, amennyi ma is. Már ön­magában ez a körülmény is elegendő lenne ahhoz, hogy mindazok, akik ezt az újságot hétről- hétre elkészítették, írták és szerkesz­tették, növekvő felelősségérzettel forduljanak a falun élő emberek felé. Ezt a felelősségérzetet azonban a történe­lem is táplálta. A történelem, amely válaszút, sorsforduló elé állította a földek népét, em­berek százezreit, kik az új úton botladozva indultak el, várva, hogy kézénfogják őket, megértsék kétségeiket, segítsenek aggodal­maik eloszlatásában, s kiálljanak mellettük, értük minden igaz ügyben. És mert útjuk szá­mos buktatón át vezetett a máig, olykor a té­vedések súlyát is viselniük kellett, minit ahogy viselték s viselik azok is, kik hozzájuk szól­tak és szólnak.- a elfogadjuk, hogy a szándékok mér­céje a megértés, s az, hogy meny­nyien vallják azokat magukénak, ak­kor elmondhatjuk: az újság eddigi életében nem múltak az évek hiába, A Szabad Föld, ahogyan 20 évvel ezelőtt az öntudatra ébre­dés hónapjaiban és éveiben tette, most a szo­cializmus megtalált útján is hasznosan akarja szolgálni olvasóit. Munkájának középpontjá­ban az a dolgozó ember áll minden örömével s nem kevés gondjával együtt, aki tengernyi küzdelem árán olykor csalódások és nehéz próbatételek ellenére is mindig előrehalad, és keze munkája nyomán új világ épül. S mivel ezt vallja és teszi, útja — hisszük — újabb jubileumok felé vezet. H Vetés előtt AZ EMBER NEHEZEN NYUGSZIK BELE, de végül is tudomásul kell vennie, hogy a szeszélyes időjárás gyakran beleszól a termelésbe. Sőt az is megtörténik, hogy áthúzza a számításokat, felborítja a ter­veket, amelyeket az eredmé­nyes gazdálkodás érdekében készítettünk. Ez a közbeszólás aiz idén lényeglesen erőtelje­sebb és keservesebb is, mint az előző esztendők bármelyiké­ben. Közismert tény, hogy az áradások és a talajvizek által érintett művelés alatt álló te­rületeken teljesen felborult a termelés eredeti menetrendje. A gazdaságok másodvetéssel pótolták a kipus2ítult növény­zetet. Ennek következménye: az eredetileg őszi vetésre ter­vezett táblákon idejében már semmiképpen sem kezdhetnek hozzá a talaj-előkészítéshez. Még talán ennél is nagyobb el­tolódást okoz a késés az őszi betakarításai növények érésé­ben. A kukorica haragoszöld, és még a középkorai fajták tö­résére is csak hetek múlva le­het sort keríteni. Mindent egybevetve úgy alakul a hely­zet, hogy a kukorica után ter­vezett búza optimális vetéside­jét legtöbb helyen nem lehet megtartani. Az is nyilvánvaló, hogy a későn lekerülő kukori­ca után nehéz jó magágyat ké­szíteni. NINCS MAS MEGOLDÁS, mint hogy a tényleges helyzet alakulásának megfelelően, kés­lekedés nélkül döntsenek a szakemberek a búza alá terve­zett, de a vetésre idejében elő nem készíthető táblák fölcseré­léséről. Inkább kerüljön kalá­szos után újra kalászos, de an­nak kockázatát nem vállalhat­ja egyetlen termelőszövetkezet és állami gazdaság sem, hogy elmulassza a gondos talaj-elő­készítést és az optimális vetés­időt. A vetésre kerülő táblák föl­cserélését ne halásszák sehol októberre, hanem minél gyor­sabban lássanak hozzá az elő­készületekhez. Első teendő az agronómus a brigádvezető­vel és a határt jól ismerő né­hány gazdával járja be a dű­lőket, és helyszíni szemle, no meg a táblatörzskönyvek ada­tai alapján döntsék el, hogy melyik táblát hagyják ki, és helyette melyiket állítsák be az őszi vetéstervbe. A közelmúltban megtartott debreceni oszágos búzater­rrieszbési tanácskozáson csak­nem minden felszólaló hangoz­tatta, hogy nem kell félni a búza után történő búzavetéstől. Ahol idejében kijelölik a ve­tésre kerülő táblákat, és a jó gazda gondosságával készítik elő a talajt meg az egyéb munkát is, ott legalább akko­ra, de inkább nagyobb ter­mést ad a föld, mint kukorica után. AHOL KALÁSZOST VET­NEK KALÁSZOS UTAtfT ott nagymértékben megnövekszik a gyomosodás és a rovarkárte­vők szaporodásának veszélye. Szalma természetesen nem maradhat a tarlón. Éppen ezért a vetésre kerülő búzatáb­lán ne csak a szalma lehúzá­sát, hanem a gereblyézést is végezzük el. Ez azért fontos, mert a termőhelyen hagyott szalma akadályozza a jó talaj­munkát, és ráadásul fészke marad a rovarkártevőknek. Mindezeken túlmenően növeli a pentozánhatást is. A rovarkártevők ellen kitű­nően bevált az aldrinos szu­perfoszfát, amelyből holdan­ként legalább 60—100 kilót munkáljunk be vetés előtt a talajba. Ahol valamilyen ok miatt kevés az aldrinos szuper­foszfát, szükségmegoldásként a vetőmagot forgassuk meg a műtrágya és növényvédő szer keverékében. Előbb azonban a magot egy kissé nedvesítsük, hogy a vegyület rátapadhas­son. A vetésre kerülő táblák föl­cserélése azt is megköveteli, hogy a tsz-ek és az állami gaz­daságok vezetői a műtrágya- készlet felhasználásának ter­vét is módosítsák. Ahol magas tarlót hagytak az aratók, ott a pentozánhatás elkerülése vé­gett holdanként 100—120 kiló nitrogénműtrágyát munkálja­nak bele a talajba És hogy hol, mennyit, azt a tábla talaj- állapota, valamint a rendelke­zésre álló készlet nagysága ha­tározza meg A JÖVÖ ÉVI JÖ TERMÉS alapjainak lerakása most az egyik legfontosabb feladat. En­nek a munkának soron levő szakasza a vetőszántás, a talaj­előkészítés már megkezdődött. De csak ott haladhat igazán nagy lendülettel, ahol döntöt­tek, illetve gyorsan döntenek a táblák fölcseréléséről, és ala­pos körültekintéssel, szorgal­masan előkészítik a vetőágyat, októberben pedig elvetnek. DJ. Érdekes szovjet textilipari újdonság A Szovjetunióban érdekes textilipari újdonságot gyárta­nak. Rigában évi egymillió mé­ter anyagot előállító gépsort szerkezteitek. A gépsoron vé­kony alumínium bevonatú szö­vetet fognak előállítani. A be­vonat szabad szemmel látha­tatlan lesz, ezzel szemben meg­bízható védelmet nyújt majd a hő és a hideg ellen. — Ha nem kapjuk meg ezt a berendezést, nagy bajba kerü­lünk az idén ... — Huszonnégy éve dolgo­zom a tárházban, de ilyen ned­ves gabonáink még nem vol­tak. Hiába, ez az időjárás!... Gulyás Tibor üzemvezető és helyettese, Borsföldi Ferenc a gabonáról beszélget. A kapos­vári Nostra épületében szinte remeg minden. Gépóriások zúgnak, csöveken, szalagokon zizegve fut, hullik a mag. Itt elöl tisztítják a vetőmagot, másutt zsákhegyek sorakoznak, s az épület bővített részén, négy emelet magasságban, két oszlopban szárítják a gabonát. A korszerű félig osztrák fé­lig jugoszláv automata beren­dezés az idén üzemel először. A gépóriáshoz mindössze két ember kell. Júliusban került először gabona az oszlopokba, és szeptember elsejéig 150 va­gonnal szárítottak meg — Tulajdon­képpen úgy kell igazíta­ni a munka­időt, ahogy a gabona érke­zik. Lépést kell tartani vele, mert ha három napnál tovább áll a nedves ter­mény, akkor már baj lehet vele. — Egyébként így, a kétszer tizenkét órá­ban tizenkét vagon ter­ményt meg tu­dunk száríta­ni... — Volt-e már fennakadás? — Egyszer akadt egy kis Hosszú szalagon fut a gabona. Szárítás előtt és után gondosan ellen­őrzi a nedvességtartalmat Ferencné. — Kétszer nyolcórás mű­szakkal kezdtük, de a szükség úgy hozta, hogy változtassunk ezen. Jelenleg kétszer tizenkét órát dolgozunk. Zúgnak a gépek, nehéz meg­érteni a szót. Társadalmi munka a bonnyai KISZ-szervezetben (Tudósítónktól.) Húsz tagja van a bonnyai KlSZ-szervezetnek. A fiatalok példamutatóan siettek a helyi tsz segítségére a kampány- munkák idején. Társadalmi munkában tizenöt kh-on végez­ték el a nagyon nedves gabo­na kepézését. Veszélyben volt tíz hold borsó is, melyet az aratás után a kombájn nem tudott fölszedni, kicsépelni. A fiatalok összehordták a ter­mést, hogy a kombájn elcsé­pelhesse. Az alapszervezet tag­jai parkírozták az új, 100 fé­rőhelyes istálló környékét. A termelőszövetkezet megbe­csüli a fiatalokat. A múlt év­ben lemezjátszót vett nekik, az idén pedig kirándulást ígértek a tsz vezetői. Muth Imre tsz-el- nök szeretné, ha a fiatalok ott­honra találnának a termelőszö­vetkezetben. Biztató kilátások a műtrágyaellátásban A tavalyinál 767 vagonnal több szuperfoszfát a tsz-eknek Folyik a talaj-előkészítés, elérkezett néhány gabonafajta vetésének ideje. Nem közöm­bös, mennyi műtrágya áll a termelőszövetkezetek rendel­kezésére ahhoz, hogy az őszieknek megfelelő talajerejű magágyat adjanak. Klausz Ró­berttól, az AGROKER osztály- vezetőjétől arról érdeklődtünk, milyen lesz a műtrágyaellátás. A következőket tudtuk meg: Az előirányzatok szerint 3530 vagon nitrogéntartalmú mű­trágyát kell kapniuk az idén a tsz-eknek: ebből szeptember 1-ig 3222 vagon érkezett meg, mintegy 200 vagonnal több, mint amennyit tavaly egész évben kaptak a tsz-ek. Szuper­foszfátból 767 vagonnal kap­nak többet a tavalyinál. Eddig annyi érkezett a gazdaságokba, amennyit tavaly összesen kaptak a megye termelőszövet­kezetei. Kálisóból is több jut a térvezettnél: mintegy 170 va­gonnal kaptak a közös gazda­ságok. A korábbi évekhez ké­pest a műtrágya elosztása is kedvezőbb: a szükséges meny- nyiségnek legalább 70 százalé­kát minden szövetkezet meg­kapta. Már a jövő évre is érkezik műtrágya a tsz-ekbe. Az AGROKER 180 közös gazda­sággal kötött szerződést táro­lásra. A felhasználó gazdasá­gokban helyezik el kiszórásig azt az 1350 vagon nitrogéntar­talmú műtrágyát, 325 vagon szuperfoszfátot és 180 vagon kálisót, amelynek tárolására szerződést kötöttek. zökkenő. Olyan nedves volt a gabona, hogy nem tudott el­folyni a csöve­ken. Huszon- hatos víztar­talom- Ez volt a rekord... — Általában húszasak a ga­bonák — mondja Bors­földi Ferenc­né. Nyitja a szárítószek­rényt, mér, je­gyez. Szárítás előtt és után minden tétel gabonát gon­dosan ellen­őriz. — Precíz, jó gép ez. öröm vele ‘dolgozni! Borsföldi Igaz, sok fi­gyelmet kíván, de fizikailag nem fárasztja az embert. — Szabó Vilmos a kazánhoz lép, valamit emel, meghúz, bepil­lant a vakító fényű hatalmas hengerbe. — Itt állítjuk elő a forró levegőt. Ezer-ezerkétszáz fok. Persze 80 fok az a hőmérséklet, melyet hasznosíthatunk — a falon levő, nyolcvan fokot jel­ző hőmérőre mutat. Erre is na­gyon kell ügyelni. „ colatát építettük ki. Amikor kettőt szól a csengő, tudom, hogy indulni kell. — S ha eltéveszti valaki a csengőjelet? — Akkor van a »medve«. _ •> — Ez azt jelenti, hogyha té­ves jel miatt olyan helyre megy a csöveken a gabona; ahová nem kell. Ha »medve« van, akkor mindannyiunknak kötelessége, hogy eltakarítsuk, és a kívánt helyre vigyük a gabonát. — Sok »medve« volt már? — Nem mondhatnám. Olyankor fordul elő inkább, mikor nagyon sokfajta munka van. Vetőmag-tisztítás, sörár- pa-tisztítás, szárítás, és így to­vább. Szóval amikor nagyon sűrűek a jelzések. A csengő kettő szól. Kifo­gyott az oszlopból a szárított termény, bekerült a silóba. In­dulhat az újabb »adag«. A hosszú, fekete futószalagon sárga csíkként »szalad« a ga­bona. Csiszár János, amikor látja, rendjén megy minden, lemeigy a harmadikra, és fi­gyeli, mikor telik meg az osz­lop. Aztán ismét jelez, és foly­tatódik a szárítás. Szüntelenül újabb és újabb vagonok érkeznek a Gabona­Diákváros Szófiában Szófia déli részében, öt kilomé­ternyire a belvárostól 1980-ig 35 000 diák elhelyezésére alkalmas egye­temi város épül. Ez lesz Európa legnagyobb diáktelepülése, ahol műszaki főiskolákat összpontosíta­nak: villamossági gépészeti intéze­tet 12 0CK) rendes hallgató számára, vegyészeti technológiai intézetet hatezer diák részére, 9000 szemé­lyes építészmérnöki egyetemet, 1500 személyes bányamérnöki és geo­lógiai főiskolát, továbbá 15 000 sze­mélyes erdészeti főiskolát. A diák­szállókon kívül bolthálózatot és szórakozóhelyeket létesítenek a te­lepen éttermekkel, művelődési ház­zal, színházteremmel, két mozite­remmel, rendelőintézettel, 20 000 személyes sportstadionaal. Szabó Vilmos, a kazánház mestere. Zúgnak a gépek, zizeg a ga­bona. Fönt a negyediken hosz- szú futószalag. — Mindjárt cserélünk. Csi­szár János a negyediken meg a harmadikon teljesít szolgála­tot. — Honnan tudják, hogy mi­kor fogy ki az oszlopból a szá­rított termény, és ismét tölteni kell? Hogyan tartják egymás­sal a kapcsolatot? — Van telefon is, de arí in­kább csak akkor használjuk, ha baj van. Csengőjolek lán­felvásárló és Feldolgozó Válla­lat kaposvári tárházához. Ne­héz, esős nyár volt. Az átla­gosnál több munkát kíván, több gondot okoz a gabona szárítása. — Azért még egyetlen má­zsa sem romi ott el. Mint az óramű, olyan ponto­san követik egymást a mun­kák. S nem tudni, még hány­szor szól a csengő, hányszor telnek meg újra gabonával a szárítóoszlopok. Vörös Márt#

Next

/
Oldalképek
Tartalom