Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-25 / 226. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 fcreombat, 1965. szeptember SS. Nagygyűlés a Kremlben (Folytatás az 1. oldalról) refcnék megváltoztatná a je­lenlegi helyzetet Európában, s más népek és országok ro­vására szeretnék kielégíteni hódítói étvágyukat. Sajnos — mondotta Brezsnyev — Nyu- gat-Németországban vannak olyanok, akik ilyen eszeve­szett terveket szőnek. Ezek fe­nyegetik legjobban a bókét az európai földrészen. —_ Ha Nyugat-Németor- szág bármilyen formában atomfegyverhez jut — húzta alá Brezsnyev —, akkor a Varsói Szerződés tagállamai kénytelenek lesznek kellő lépéseket tenni biztonságuk megszi­lárdítására és az európai béke védelmére. Ezt meg kell érteni. Mind­ez megköveteli, hogy Bonn­ban végre komolyan vegyek a jelenlegi európai helyzetet. Brezsnyev kijelentette, hogy a tartós és szilárd európai bé­ke érdekében mindenekelőtt az agreszió, a reváns és a há­ború híveinek útjába kell akadályt gördíteni. Hozzáfűz­te: a szocialista országoknak ezzel kapcsolatos javaslatai a biztonság reális szavatolá­sának programját alkotják. Rámutatott: számos tőkésor­szág politikusának az a véle­ménye, hogy az európai ál­lamok a jószomszédi kapcso latok megteremtésével és az együttműködés kibővítésével közelebb kerülhetnek egymás­hoz. Mi is osztozunk ebben a nézetben, és úgy véljük, hogy az ilyen fejlődés előnyös és hasznos mindenki számára — szögezte le Brezsnyev. A szónok figyelmeztetett arra, hogy a nemzetközi kapcsola­tokból ki kel irtani az ön­kényt, az idegen ügyekbe való durva beavatkozást, a diktá­tort módszereket. A békesze­rető államoknak együttes erő­vel kell védelmezniük az or­szágok, főképpen a kis or­szágok függetlenségét, mivel egymagákban nehezen tud­nak ellenállni a durva erő­szaknak. A kis államokat — emelte ki — meg kell védeni az imperialisták agreszív tá­madásaitól. Leonyid Brezsnyev a to­vábbiakban kijelentette: Ideje lenne komolyan foglalkozni az atomfegy­verek elterjedésének problémájával. A Szovjetunió olyan nem­zetközi megállapodást java­sol, amely véget vetne e fegy­verek elterjedésének, többek között a katonai tömbök ré­vén történő elterjedésének is. Ezután Walter Ulbricht emelkedett szólásra. Kijelen­tette: a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió együttműködése fontos része az NDK arra irányuló nem­zeti politikájának, hogy meg­szűnjék Németországnak az imperialisták által a német népre rákényszerített meg­osztottsága. Az NDK küldöttségének ve­zetője kijelentette, hogy a nemzetközi ■ helyzet megvita­tása során mindkét fél elis­merte: Vietnam mellett ísyu- gat-Németország a nemzetkö­zi feszültség fő fészke. Hangsúlyozta: az NDK Né­metország történelmében az első demokratikus állam, a leendő német állam alapja. Kifejezte meggyőződését, hogy az egész egyesült Németország a szocializmus útján fog ha­ladni. Ulbricht kijelentette, hogy a német nemzet élete és jö­vője szükségessé teszi a fe­szültség enyhülését A Német Szövetségi Köztársaság poli­tikája azonban a két német állaim közötti feszültség foko­zására irányul. Erre a politi­kára, amely ellenkezik a nem­zet életbevágó érdekeivel, ku­darc vár. — Nyugat-Németország nuk­leáris fölfegyveraése elmélyí­tené a szakadást a két német állam között — mondotta a továbbiakban Ulbricht. Az európai biztonsági rendszerről szóló megállapodásban fö' kell venni olyan rendelkezése­ket, amelyek szerint a két német államot nem szerelik föl nukleáris fegyverekkel, atomfegyvermentes övezetet létesítenék Közép-Európábar, és sérthetetlennek) ismerik el a jelenleg fennálló határokat Ulbricht szolidaritását nyil­vánította a vietnami nép harcával, és elítélte az ameri­kai agressziót támogató bonni politikát. Kijelentette, nem lehet eltűrni, hogy nyílt vagy leplezett formában nyugatné­met légiót küldjenek Viet­namba. Befejezésül kijelentette, hogy jelenleg különösen fon­tos a szocialista országok ösz- szeforrottságának erősítése és együttműködésének tovább­fejlesztése. Elítélte a Szovjet­unió ellen egyes országokban folyó rágal amihad j árat ot. Ez a kampány csak az imperia­listáknak hasznos — hangsú­lyozta Ulbricht (MTI) Kötélhúzás Lübke és Erhard között Bonnban továbbra is renge­teg komplikáció kering az új kormány várható személyi összetételeivel kapcsolatban. A Frankfurter Allgemeine Zei­tünk azt írja, Erhard azt sze­retné keresztülvinni, hogy a kormánylista összeállítását bízzák őreá. Egyes értesülések szerint Lübke elnök is beakar avatkozni a személyi kérdések fölötti döntésbe, és arra hivat­kozik, hogy az alkotmány jo­got biztosít számára, hogy megtagadja a hozzájárulást az általa aggályosnak tartott mi­niszteri kinevezéshez. E hirek szerint Lübke ellenzi például, hogy Schröder ismét külügy­miniszter legyen. A Frankfurter Allgemeine Zeitung pénteki vezércikkében felszólítja Erhardöt, használja ki a választási eredmény által számára biztosított előnyös helyzetet, s ne engedje meg, hogy aívezérei és koalíciós partnerei túlzott módon bele­szóljanak a kormány összeál­lításába A lap egyébként Schröder külügyminisztersége mellett foglal állást, és hang­súlyozza, hogy Schröder levált­sa súlyosan megterhelné az NSZK és szövetségeseinek kapcsolatait, és ez kétségtele­nül nem állhat Erhard szán­dékában. Az Április 4. Magasépítő Ktsz (Budapest, VIII., Auró­ra u. 23.) fölvételre keres azonnali belépéssel és kőművesek mellé es Bérezés teljesítménybér. Szállást biztosítunk. Jelent­kezés személyesen a fenti címen (4774) Gromiko beszéde az ENSZ közgyűlésen Gromiko szovjet külügymi­niszter az ENSZ közgyűlés péntek délelőti ülésén mon­dott beszédében javasolta a leszerelési világértekezlet ha­ladéktalan összehívását. A Szovjetunió képviselője java­solta, hogy a közgyűlés 20. ülésszakának napirendjére fontos és sürgős kérdésként vegyék fel a következő két pontot: 1. a más államok bel- ügyeibe való beavatkozás meg­akadályozása; 2. az atomfegy­verek elterjedésének megaka­dályozása. Gromiko egyben a közgyűlés elé terjesztette a Szovjetunió nyilatkozatterve­zetét a más államok belügyei- be való beavatkozás megaka­dályozásáról, és az atomfegy­verek elterjedésének megaka­dályozására kötendő szerző­dés szovjet tervezetét. Gromiko beszédében töb­bek között megállapította, a jelenlegi közgyűlésnek külö­nös súlyt ad, hogy a világszer­vezet fennállásának második évtizedét zárja le. Hangsú­lyozta, • hogy az ENSZ nem tudta ugyan felszámolni az államok közötti fennálló lé­nyeges ellentéteket, de hasznom szerepet töltött be a nemzet­közi kérdések megoldásában. Az Egyesült Államok viet­nami agressziójával foglalkoz­va Gromikó hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok Vietnamban agresszorként lép fel, megsérti az 1954-es genfi egyezményeket.-A Szovjetunió határozot­tan elítéli az Egyesült Álla­mok vietnami agresszióját. A vietnami nép igaz ügyért har­col, otthonát védelmezi. A szovjet nép szolidáris délviet- nam népének a nemzeti fel- szabadítási front által vezetett hősi harcával. Megadtuk, s ezután is megadjuk a szüksé­ges testvéri segítséget a viet­nami demokratikus köztársa­ságnak« — mondotta. Az indiai—pakisztáni kon­fliktusról szólva Gromiko megelégedését fejezte ki, hogy létrejött a tűzszünet, s kije­lentette, ebben része van az ENSZ-nek és U Thant fő­titkárnak is. Beszéde következő részét az európai kérdésnek szentelte a szovjet külügyminiszter. Első kérdésként említette meg a német békeszerződést, amelyet az európai biztonság közpon­ti problémájának minősített. A leszerelés kérdéseivel foglalkozva a szovjet kormány nevében javasolta, hogy 1966 közepére hívjanak! össze le­szerelési világértekezletet. Az értekezletre azokat az orszá­gokat is meg kell hívni, ame­lyek nem tagjai az ENSZ-nek. Gromiko végül hangoztatta, hogy az ENSZ érdekeit sér­tik, s hatékonyságát csökken­tik azok a következmények, amelyek abból származnak, hogy mind a mai napig nem állították helyre a világszer­vezetben a Kínai Népköztár­saság törvényes jogait. A Szovjetunió támogatja az er­re voijatkozó javaslat megvi­tatását és elfogadását. Gromiko beszéde igen nagy érdeklődést keltett a delegá­tusok körében, s számos or­szág küldötte foglalt állást amellett, hogy a két szovjet javaslat megtárgyalását hala­déktalanul tűzzék az ENSZ közgyűlés napirendjére. Goldberg amerikai fődele­gátus röviddel Gromiko be­széde után sajtónyilatkozatot tett, amelyben tagadta, hogy az Egyesült Államok agresz- sziót követ el Vietnamban, s azt mondotta, hogy »eddig semmiféle ENSZ-fórum nem állapította meg az USA fele­lőssegét a vietnami háború­ért«, Goldberg ugyanakkor mérsékelt hangon szólt a szovjet külügyminiszter be- izédének többi részéről, külö­nben a Szovjetunió két nagy fontosságú javaslatáról. Kész­nek mutatkozott az amerikai kormány nevében érdemben foglalkozni a javaslatokkal. A péntek délelőtti ülésen felszólalt még Paul Martin kanadai külügyminiszter és Vidal Zaglio, Uruguay kül­ügyminisztere is. A délutáni ülés a napirend ás az ügyrend kérdéseivel foglalkozik. Az amerikai légi haderő újabb veszteségei Vietnamban Újabb letartóztatások Algériában Bumaza algériai tájékoztatás­ügyi miniszter a külföldi sajtó képviselői előtt egy vitaebéd ke­retében kül- és beipoiitikai kér­désekről nyilatkozott. A mi­niszter megelégedéssel állapította meg a Casablanca! értekezlet si­kerét éppúgy, mint Algéria kap­csolatainak állandó javulását Ma­rokkóval és Tunéziával. A közeljövőben. megtartandó accrai és algíri csúcsértekezletről szólva Bumaza kijelentette, hogy Algéria az Afrikai Egységszer ve­zet értekezletének időpontját ille­tően a többség véleménye előtt meg fog hajolni. Ami a november 5-i afroázsiai csúcsértekezlet elő­készületét illeti, Algéria megtette a maga kötelességét. Az értekez­let sikere valamennyi afroazsiai ország közös ügye — mondotta. Bumaza közölte, hogy >*a népi ellenállási szervezet-« ügyében 16 újabb letartóztatás történt. A le­tartóztatottak közül 15 francia és egy spanyol állampo’g^r szerepel. A letartóztatottak közül hefen a megszüntetett Alger Republican című haladó napilap munkatársai voltak. (MTI) Az amerika légi haderő gé­pei csütörtökön újabb veszte­ségeket szenvedtek az Észak- és Dél-Vietnamban végrehaj­tott akcióik során. Az AP sai- goni jelentése szerint Dél- Vietnam területén amerikai gépek csütörtökön 220 fel­szállást hajtottak végre, ame­lyeknek során a partizánok föltételezett állásait támad­ták. A Reuter jelentése sze­rint Binh Dinh tartomány­ban, Saigontól mintegy 480 kilométerrel északnyugatra a partizánok lelőttek egv Su- per-Sabre F—100 típusi': ame­rikai repülőgépet. A pilótának ejtőernyővel sikerült földet érnie. A Vietnami Tájékozta­tó Iroda közlése szerint a VDK területe ellen intézett csütörtöki légitámadások so­rán i on) a és Phu Tho tarto­mányban három amerikai gé­pet lőtt le a légelhárítás, így 1964 augusztus 5-e óta össze­sen £95 amerikai gépet lőttek le a VDK fölött. B—52- es amerikai nehéz­bon ibrzek pénteken reggel újabb szőnyegbombáiíst haj­tottak végre a Saigontól 30 ■ci lométerrel északra elterülő erdőség, az úgynevezett »vas- háromszög« ellen, amely már a francia megszállás évei alatt is a szabadságharcosok egyik támaszpontja volt. A Reuter washingtoni tu­dósítója szerint az India és Pakisztán közötti tűzszünet életbe léptével az Egyesült .i-llamok ismét fokozott fi­gyelmet szentel Vietnamnak, és nagyon valószínű. hogy Lél-Vietnamban úiabb kato­nai akciókra készül. Becslések szerint a Dél- Vietnamban állomásozó ame­rikai csapatok létszáma jelen­leg valamivel meghaladja a 125 000-et, és rövidesen újabb egységeket küldenek a »hús­darálóba«. Az AP közlése szerint csü­törtökön amerikai egységek és dél-vietnami partizánok között összecsan' sokra került sor Da Nang-tól 64 kilomé­terrel délre, és a támaszpont­tól mintePv 100 kilométerrel északra. Hue városa közelé­ben. A partizánok gránátok­kal lőtték Bong Son körzeti székhelyét, ezzel egyidejűleg a helység közelében a szabad­ságharcosok lerohanták a kormánycsapatok együk meg­erősített állásait. A helyszín­re küldött újabb kormánycsa­patokat a partizánok tőrbe csalták, és azonknak súlyos veszteségeket okozva feltar­tóztatták. A vietnami néphadseregnek a nemzetközi ellenőrző bizott­sághoz kiküldött összekötő bi­zottsága tiltakozást jelentett be három dél-vietnami haza­fi szeptember 22-én Da Nangban történt kivégzése miatt. Az észak-vietnami til­takozás megállapítja, hogy a hazafiak meggyilkolása a de­mokratikus szabadságjogokat szavatoló genfi megállapodá­sok súlyos megsértését jelen­ti. (MTI) Az ENSZ közbelépését kéri Bolívia volt jelnöke Estenssoro, a Peruba emig­rált volt bolíviai államelnök csütörtökön felszólítást inté­zett az ENSZ-hez, lépjen köz­be a jelenlegi bolíviai katonai uralom által gyakorolt »faj­irtás« ellen. La Pazból keltezett UPI-je- lentés ugyanakkor arról szá­mol be, hogy a junta csütör­tökön száműzésre ítélt tizenöt politikust, többek között Es­tenssoro néhány volt munka­társát azon a címen, hogy állí­tólag belekeveredtek az ón- foápyászok tüntetéseibe. Ugyancsak száműzetésre ítél­ték az elfogott száz szakszer­vezeti vezető közül huszon­ötöt, a letartóztatásban ma­radt hetvenöt szakszervezeti vezetőt bíróság elé állítják. Csütörtökön Bolívia főváro­sában diáktüntetések zajlottak le. A diákság a bányavidéki véres megtorló intézkedések ellen tiltakozott.' (MTI) RÖVIDEN PcnfrüAeiá ue.eio.v ,. j ».remi­ben az SZKP és a szovjet kormány vezetői folytatták tárgyalásaikat a Német De­mokratikus Köztársaság párt­ós kormányküldöttségével, amely Walter Ulbricht veze­tésével tartózkodik a szovjet fővárosban. A tárgyalásokon szovjet részről részt vettek Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan, Nyikolaj Podgomij, Mihail Szuszlov és mások. Az új iraki miniszterelnök sajtóértekezletén cáfolta azo­kat a híreket, hogy a meg­hiúsított puccs vérontással járt volna. A miniszterelnök szerint körülbelül hatvanöt személyt tartóztattak le. Erek közül tizenhat a fegyve­res erők tagja. Valamennyi letartóztatott kihallgatása törvényes keretek között fo­lyik — hangsúlyozta Abdel- ráhman Bazzaz. Rossz előjel Sztefanopulosz számára A görög parlamentben a Sztefanopulosz-kormány nyi­latkozata fölötti bizalmi vitá­ban csütörtök este Iliunak, az EDA szónokának felszólalása után, melyben a képviselő diktatúrával és az alkotmány megsértésével vádolta a ki­rályt — aki illetéktelen ellen­őrzése alatt tartja a Sztefano- pulosz-kormányt — Passzali- desz, az EDA idős elnöke, a görög egység helyreállítását, a kommunista párt elismerését és a külföldre menekült görö­gök hazatérési engedélyét kér­te. Ezután egy olyan incidens következett, mely az AFP megjegyzése szerint rossz elő­jelnek bizonyulhat a kor­mánytöbbség jövőjét illetően. Sztefanopulosz ugyanis »meg­gondolatlanul« szóba hozta válaszbeszédében Papandreu népszerűségét, erre Kanellopu- losz, a jobboldali ERE-párt ve­zetője egy athéni nagygyűlés engedélyezését kérte annak bizonyítására, hogy ő népsze­rűbb, mint Papandreu. Ka- nellopulosz csak akkor kapta meg az engedélyt, hogy végül is hétfőn nagygyűlést tartson, amikor azzal fenyegetőzött, hogy pártjának 99 képviselője nem szavaz bizalmat Sztefano- pulosznak. Ezután Papandreu is kérte, hogy kedden ugyan­ott másik nagygyűlést tart­hasson. CSAK A TETSZETŐS FRÁZISOK ÉRDEKELTÉK ÉRTESÍTJÜK kedves vevőinket, hogy október 1—13-ig LELTÁROZUNK. Ez idő alatt az árukiadás szünetel. ÜVÉRT-lerakat. Kaposvár. (117232) SIR IVONE KIRPATRICK angol diplomata, aki a har­mincas évek elején Anglia római követségén dolgozott, és aki megszerezte a Musso­linidéi jó barátságban levő egykori római angol követ, Sir Ronald Graham irattárát is, könyvet írt Mussoliniról, a gyakorló államférfiról. A sok, eddig rejtve maradt doku­mentumot is felhasználó szer­ző nem elvi alapon ítéli meg a legújabbkori történelem :gyik legnagyobb gonosztevő­jének működését, csupán -szakmai, hivatali« alapon analizálja ténykedését. Ám a »Duce« szereplése ebből a szűkös szempontból is rend­kívül negatív. Sir Kirpatrick rámutat arra, hogy az olasz kormány élén több mint húsz évig egy olyan ember állott, aki — mint az angol szerző írja — példátlanul felületes, minden tényleges munkától, számítástól irtózó ember volt, egy rossz értelemben vett zsurnaliszta, akit csak a ‘etszetős frázisok érdekeltek és az, hogy mit írtak róla a külföldi lapok ... Kirpatrick elmondja, hogy Mussolini a reggel asztalára lett iratoknak csak egy kis részét olvasta el, főleg a tit­kosrendőrségnek azokat a je­lentéseit, amelyek miniszterei és egyéb verető munkatársai kijelentéseiről számoltak be. »A statisztikákat mindig fél­retette, de egy pikáns plety­kával kapcsolatban rendsze­rint kiegészítő anyagokat kö­vetelt.« A Duce és a számok viszonyára jellemző, hogy amikor Göring — nem sok­kal a második világháború kitörése előtt — Rómában ki­jelentette neki, hogy a náci Németország felkészült a blo­kádra, és 80 millió húskon­zervet tartalékolt, Mussolini az angol követ fennmaradt jelentése szerint — elragad­tatva számolt be a követnek: Imponáló, milyen gazdagok és előrelátóak ezek a néme­tek!«... Eszébe se jutott, hogy egy németre egy darab húskonzerv jutott a »hatal­mas« tartalékból... »SOK DOKUMENTUM BI­ZONYÍTJA — írja az angol diplomata —, hogy Mussolini a milliót és a milliárdot rendszeresen összetévesztette: minden frázisokkal telitűz­delt német iegyzékben az erő megnyilatkozását látta, soha nem számolt — vagy számol­tatott — utána a tényleges adatoknak.« Kirpatrick föl­veti a már ismert udinei tör­ténetet is. az volt, hogy 1940 szeptemberében meghív­ták Udinébe a német és a magyar katonai attasékat egy látványos huszárkavalkádra, és utána kijelentette: »Ilyen bátor lovasokkal mindenkit le tudunk győzni.« Az atta­sék — akik nem voltak ke­vésbé fasiszták, mint Mussoli­ni, viszont értettek a mo­dern hadászathoz — elképed- ten próbálták magyarázni a Duce«-nek, hogy a kor hábo­rúját nem karddal vívják. Mussolini azonban félbeszakí­totta a két attasét, és dühö­sen rájuk förmedt: »Ne jöj- jönek, kérem, mindenféle ködös elméletekkel. Akik így tudnak lovagolni és kardot forgatni, azokat nem lehet legyőzni...« A két attasé ijed­ten elhallgatott. EDDIG ISMERETLEN ADAT — többek között —, hogy De Valera ír miniszter- elnök egy Mussolinivel foly­tatott hosszabb beszélgetése után ezt mondta az angol követnek: »Ez az ember meg­szédült a saját frázisaitól, minden igazgatási és köz- igazgatási elemzést fölösle­gesnek tart, szerinte minden a hatásosan mondott szavak­tól függ. Engem sem hallga­tott meg: csak a saját hang­jára volt kíváncsi.« És Sir Graham is — aki pedig az angol szélsőimperialista körök képviselője volt, és asszisz­tált Mussolini sok csúnya játékához — 1935-ben ezt ír­ta egy jelentésében: »Musso­lini erőszakos és ravasz, de legbizalmasabb embereitől is csak hízelgést és pletykálko­dást igényel. Misztikus elhi­vatottságában bízik, nem szembesíti megérzéseit a té­nyekkel.« a. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom