Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

FÉSŰS ÉVA: c/t szívtelen estima A mikor a csigabiga megkapta a házát, még nem viselte a hátán, boldogan járta körül, szarvacskáit ki- benyújtogatta, úgy gyönyör­ködött benne. Ugye szép? Ugye szép?« — kérdezte a kék szarkalábak­tól. A szarkalábak bólogattak, és elismerően mondogatták: »Kicsi, kerek, hófehér, csigabiga belefér, folyosója csavaros, kívül-belül takaros!-" Fehérre meszelt falán át­derengett a napfény. Igazán barátságos kis otthon volt! A csigabiga elgondolta, hogy a gyík kövek alatt lakik, a tü­csök lyukban, és még a gaz­dag hörcsögnek is csak földi üreg a lakása. Lám, egyikük sem olyan előkelő, mint ő, akinek igazi, fehér házikója van!... Amint így örvendezett ma­gában, egyszercsak léleksza­kadva eléje röppent egy ré­mült kis katicabogár: Jaj, csigabiga! Szörnyű baj­ban vagyok! Kergetnek a rab­lólegyek! Kérlek, bújtass el a házikódban, mert három pettyemet már elrabolták! A csigabiga gyorsan behúz­ta barátságos szarvacskáit: Mit képzelsz, te pöttyös? Csupa virágpor a lábad, mind behordanád hozzám. Bújj él másutt! Azzal villámgyorsan behú­zódott a házikójába sajátma­ga, és jól elterpeszkedett, hogy a kicsi katica be se fér­jen. Szegényke, ijedtében a ne­gyedik pettyét is elveszítette, és az utolsó percben menekült be a rablólegyek elől egy vi- rágkehelybe, amely jóságo­sán bezárult mögötte. A csigabiga bosszankodva dohogott, és amint elmúlt a veszedelem, hátára vette a féltett házikót és odébb vitte, egy mellékutcába, ahol nem járnak katicák. Alig helyezte el egy sárga boglárka szomszédságában, megdördült az ég, és nagy, fényes cseppekben hullani kezdett a zápor. A csigabiga megint élvez­hette kényelmes kis házát. Csak a szarva hegyét dugta ki, hogy lássa, irigylik-e má­sok az ő szerencséjét. A bogarak kő alá, rög alá futottak az eső elöl. Egyszercsak megkopogtatta va­laki a csigaház falát, és sírós hangon így könyörgött: Csigabiga, eressz be! Elté­vedt hangyácska vagyok. Hangyatojást őriztem a na­pon, amikor rám szakadt a zápor, és ijedtemben elvétet­tem az utat. Nincs hely! — szólt ki mér­gesen a csiga, és egészen be­húzódott. Legalább a hangyatojást hadd tegyem be hozzád, ne­hogy megázzék! — kérlelte a pici hangya, de a csigabiga hallani sem akart róla. Nem is tudom, mi történt volna a riadt hangyácskával, ha egy lehajló levél meg nem szánja és föléje nem borul, apró, zöld esernyőnek. A zápor után vidáman csil­logott, frissen lélegzett a rét, csak a csigabiga volt morcos, mérges. Még tovább viszem a háza­mat — gondolta —, hogy a hangyák se háborgassanak! No, itt jó lesz! — mondta, és büszkén körülnézett. Hát, képzeljétek, mit látott?! Egy csuromvizes tücsök állt előtte, sáros hegedűvel. Kiöntött a lyukamból az eső, hajléktalan lettem. Ó, ó, cipcirip!... Kérlek szépen, adj nekem szállást egyetlen estére, amíg a lakásom újra kiszárad. Szép nótával megfi­zetek érte! Még csak az hiányzik! — frottyant fel a csigabiga. — Az én házam nem szálloda! Hordd el magad hegedűstől, vonóstól, te tóba! Mit tehetett szegény tü­csök, elindult másfelé szeren­csét próbálni, közben találko­zott a katicával meg a han­gyával, és mindjárt kimuzsi­kálta mindhármuk bánatát: »Kicsi, fehér csigaház, kerüld el, ha arra jársz, hiába is keresed, nincs ott vendégszeretet!" Meghallotta ezt a réti tün­dérke, aki a virágok szirmát, katicabogarak pettyét, pókfo­nalak hosszát számon tartja, és nagyon megharagudott. A csigabiga éppen újra hátára emelte a házát, hogy olyan helyre szállítsa, ahol tücskök sincsenek, amikor a tündérke aranyoszöld ruhájában eléje libbent. Kinyújtotta pici va­rázspálcáját, és felkiáltott: Szívtelen csiga! Viseld hát a hátadon a házadat éjjel­nappal, télen-nyáron, és amíg élsz, senki be ne tegye hoz­zád a lábát! csigának a vére is meghűlt ijedtében, de abban a szem- pillantásban már rá is nőtt a háza a hátára. Azóta cipeli magával, ha tetszik, ha nem, kövön, föl­dön, fűszálon, hetedhét hatá­ron, akármerre visz az útja. A KITAIBELIA Ezt a kétméternyire megnövő, enyhén rózsa­szín vagy fehér virágú, népies nevén szölőmály- vának ismert szép nö­vényt 1798-ban Horvátor­szágban találta meg Ki­taibel Pál, a nagy ma­gyar természettudós, or­vos és botanikus. Kitaibel Pál európai hírű, úttörő természettu­dósa volt korának, és uta­zásai során elsőnek tárta fel a Kárpát-medence ter­mészeti kincseit a tudo­mányos világ előtt. »Az utókor és különö­sen az újabb nemzedék hálája Kitaibel emlékével szemben egyre növekvő mértékben nyilvánul meg" — olvashatjuk Jávorka Sándor akadémikus ki­adott emlékbeszédében. Kitaibel Pálról utcát is neveztek el Budapesten, a II. kerületben, a Rózsa­dombon. Itt van az Or­szágos Meteorológiai Inté­zet is. Legszebb emléke mégis a kertjeinkben is díszlő gyönyörű növény, amely­nek termőhelye földré­szünkön, Európában egye­dül Horvátország és Szla­vónia. A Kárpát-medencében folytatott természetkutató munkának egyik legdi­csőségesebb szakasza volt Kitaibel Pál munkássága. A nagy tudós az egész XVII—XVIII. századnak, valamint a XIX. század első felének kimagasló természetvizsgálója, az az első, és hosszú időre egyedüli magyar termé­szetbúvára volt. Borsi Darázs József Hány ezer szót ismer egy 14 éves magyar gyerek? 230 000 magyar szó a szótárakban — A teljes magyar szókészlet több mint egymillióra rúg gyermek nálunk 6000— 7000, a felnőtt pedig valami­vel több szót ismer, de ezek­nek persze csak egy részét használja. Becslése szerint igen sokoldalúan képzett ha­zánkfia az, akinek magyar szóismerete — természetesen nem a tényleg használt szó­készlete — eléri vagy megha­ladja az ötvenezret. És még ez is csupán csekély töredéke nyelvünk egész szókincsének. Hiszen Kelemen József szerint az általános és szak j szótárakba illő magyar sza­vak számát körülbelül 230 000-re tehetjük. Sőt, a társadalom, a nép egésze még ennél is jóval több szót ismer, bár ezeknek nagy ré­sze esetleg csak egyes or­szágrészeken vagy egyetlen foglalkozási ágban használa­tos. De akármennyire táj­Kisebb költeményeiben Arany János körülbelül 23 000 szót használt Ebben nincse­nek benne azok a szavak, amelyeket csak műfordításai­ban és prózai műveiben írt le. Jókai szókincse még na­gyobb. ők ketten mindeneset­re versenyképesek a világiro­dalom legtöbb szavú íróival, Shakespeare-rel és Vidor Hugóval. Az előbbi ugyanis 24 000, az utóbbi állítólag 28 000 szóból rakta össze mű­veit. Nagy számok ezek, ha figyelembe vesszük, hogy pél­dául Katona Józsefnek a Bánk bán nehézveretű szöve­géhez mindössze 3000 szóra volt szüksége. Mindezeket az adatokat Kelemen József, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézetének mun­katársa közölte, aki szerint egyébként ma egy 14 éves vagy szakjellegű szavak is ezek, kétségkívül hozzátar­toznak a nyelv szókincséhez. És mindezeket figyelembe vé­ve a teljes magyar szókészlet Kelemen József szerint kö­rülbelül egymillió-hatvanezer. Igaz, ebben már benne van­nak a legkülönbözőbb válto­zatok, sőt a főnévi és határo­zói igenevek stb. is. Ez a nagy szám jelzi, hogy ha sokkal viharosabb múlton mentünk is keresztül, mint más, sze­rencsésebb sorsú népek, kul­túránk, fogalmaink, a hatá­raink között otthonos ismere­tek köre alig kisebb mint amilyennel akár tebb országok a legfejlet- dicsekedhet- j nek. Hiszen például a magas kultúrájú rokon finn nép szó­készletét hasonló alapon kö­rülbelül 840 000-re becsülik, sőt még az angol világnyelv szókincse sem tehető 1—1,2 milliónál többre. Űj fűtőanyagfajták Csehszlovákiában Cseh&zlcvákiában évente több mint 100 millió tonna szenet ter­melnek ki. A becslések szerint az ország barnaszénkészletei több mint 50 évig, kőszénkészletei ösz- szehasonlíthatatlanul tovább ele­gendőek. Mivel az o-rszág földgáz- készletei állandóan csökkennek, hozzáláttak az új fűtőanyagfajlák kutatásához. Egyik ilyen fulo- anyagfajta a pakura, amely az or­szág tüzelőanyag mérlegében egy­re nagyobb szerepet játszik majd a jövőben. A pakurát egyébként már most is használják az iparban, s a terveik szerint 1970-ben 2Q0 000 lakás fűtését is a pakura fogja biztosítani. ... A londoni állatkertben az egyik nőstény tigris nem volt hajlandó szoptatni négynapos kölykét, ezért az őrök kényte­lenek volta'- a tigriskölyök- nek egy nőstény kutyát talál­ni, hogy ellássa a dajka sze­repét. * . * A rkagujevíci Vörös Zász­ló gépkocsigyár gépsoráról 7 percenként kerül le egy gén­kor^’ A nypr P7 jdén 45 000 1970 r,edig már 11.4 O^o géptmcqi*- -márt. A jugoszláv gépkocsik világszerte jó hír­névnek örvendenek. INNEN —ONNAN A 140 KM HOSSZÚ VÁROS Szocsiban, a legnagyobb fekete-tengeri fürdőhelyen a város re­konstruálása után egyszerre 200 000-en üdülhetnek. Jelenleg az úgy­nevezett nagy Szocsi 30 000 vendéget képes egyidejűleg befogadni. A város rekonstruálásának nagy jelentőséget tulajdonítanak: Szocsi gyógyvizekkel rendelkező fürdőváros. E fürdőhely fejlesztésének 20 éves tervét nemrég fogadták el. Az építőknek sok szállodát és egy­sínű vasutat kell építeniük, amely Szocsit összeköti az elővárosok­kal. Az épületeket többé nem a part menti hegyek lejtőin emelik, mert ez sok kiadással jár. A legtöbb szállodát a 140 km hosszú por­ton építik meg. A város központját a kikötőt övező negyedekből ala­kítják ki. Itt egy 1200 személyt befogadó felhőkarcoló szállodát fog­nak emelni. A közelben tágas hangversenytermet és kereskedelmi központot építenek. A nagy Szocsi minden elővárosa önálló városka lesz strandokkal, sportpályákkal, uszodákkal. Asban, az elővárosok egyikében össz-szövetségi úttörőtábort fognak nyitni. Itt egyidejűleg 9000 gyermek üdülhet majd. HEGYEK FÖLÖTT ÁTSZÍV ATT YŰZOTT FOLYÖK Kaliforniában érdekes tervvel akarják megszüntetni az egy-két évtizeden belül fenyegető súlyos aszályt. A terv lényege, hogy két folyó a Sacramento és a Feather vizét átszivattyúznák a 2000 láb magas Tehachapti hegyláncon, és öntöznék vele az állam déli részének sűrűn lakott vidé­keit. A 450 mérföld hosszú vízvezetéken napi 3000 millió gallon vizet kellene átszivattyúzni. A terv költségeit két­milliárd dollára becsülik. MOLYIRTÓ NÖVÉNY. A virágcsalán nevű szobanö­vénynek sem szép levelei, sem pompás virágai nincse­nek. Fogazott szélű, tojásala­kú levelei külsőleg nagyon hasonlítanak a csalánlevelek­re, de érintéskor nem csípik meg kezünket. A növénynek a mentára emlékeztető sajátos illata van, melyet a moly ! nem visel el, de még a legyek sem kedvelik. (Némely vidé­ken légykergetönek is neve­zik.) A lakásban tartott nö­vény ilyen riasztó hatása fel­ér a naftalinéval. * * * Bologna közelében egv te- herautósofőr lábát az elsőse­gély nyújtó orvos — sebészeti műszerek hiányában — a helyszínen zsebkésével és fű­résszel, altatás nélkül ampu­tálta, s a betegnek megmen­tette az életét. A sajátos mű­tétet a teherauó reflektorfé­nyénél végezte eL REJTVÉNYPÁLYÁZAT II. rji I r m r ■ Trehany Tóm a gyárban dbakos Tóth János, a lazsálfalvai tsz elnöke bottal kergette ki Tónit a faluból, mert felgyújtotta a kiserdőt meg a füllesztőt. Tóni azonban nem esett kétségbe, el­ment vissza a városba, s jelentkezett szakmunkásnak a vasgyárban. Mondanunk sem kell, hogy minden műhely­részben útilaput kötöttek a talpa alá, végül pedig kitet­ték a szűrét a gyárból. Karikázzák be a képeken, hogy mi a hiba, mivel vét Trehány Tóni a tűzrendészet! szabályok ellen, vágják ki egyben a hat képet, s küldjék el szeptember 24-lg a szerkesztőségbe. Feltűnően írják rá a borítékra: »Találja ki, mi a hiba !«-pályázat, n. 1. 2. 3. 4. VÉSZKIJÁRAT 5. 6. MÚLT HETI KÉPREJTVÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE: Az 1. képen a Tóni szájá­ban lógó cigarettát, a hordó­ból a vödörbe ömlő olajat és az épület falához állított hor­dókat kellett bekarikázni, ugyanis a tűzveszélyes folya­dékot zárt kamrában, vagy a jogszabályban előírt tároló­helyen kell tartani; hordóból csak szabványos szivattyúval lehet más edénybe tölteni a tűzveszélyes folyadékot, tilos közben dohányozni vagy nyüt lángot használni. A 2. képen a cigarettát és a pipát kellett bekarikázni, mivel könnyen gyúló anyag közelében (például szérűskert- ben) tilos dohányozni és nyílt lángot használni. Tóni és a barátja fittyet hányt ennek a szabálynak. A 3. képen a traktor kipuf- fogócsövét és a szundikáló Tó­nit kellett bekarikázni, mert megfelelő szikrafogóval kell ellátni az erőgépet aratáskor, behordáskor és csépléskor. A vezető nem hagyhatja el a helyét üzemelés közben. A A képen a lámpát kellett bekarikázni, mivel istállóban nem szabad nyílt lángú vi­lágítóeszközt (például petró­leumlámpát) használni. Tóni nem tudta, hogy ha nincs villany az istállóban, vihar­lámpával kell világítania. A lámpát azonban úgy kell föl­akasztani, hogy a jószág le ne verhesse a szögről. Az 5. képen az ablakon ki­vezetett füstcsövet és a fül- lesztő melletti fát kellett be­karikázni. Tóni megfeledke­zett róla, hogy a füstcsövet csak kéménybe szabad vezet­ni, s a tüzelőberendezés egy­méteres körzetében nem sza­bad éghető anyagot rakni. A 6. képen a tüzet kellett bekarikázni, mert Tóni nem oltotta el az erdőből való el­távozása előtt, s ezzel meg­sértette ezt a tűzrendészen szabályt is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom