Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

SOMOGYI N fi I* L A P 4 ▼«sárnap, 1965. augusztus 2tl JÖN A BÉBIKONZERV A Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban gyermekkon- zervrészleget létesítenek. Egyelőre tízféle bébikonzervet készítenek. A próbagyártást szeptember elején kezdik meg, és előreláthatóan októberben már folyamatosan termelnek. Képünkön: Szerelők dolgoznak a konzerv­gyári részlegen. Cikkünk nyomén Megszűnt a sörhiány Lapunk július 24-i számában szóvá tettük, hogy a balaton- fenyvesi Vigadó és Kupa Ven­déglőben nem lehet sört és üdítő italt kapni. Béres Lajos, a Szövetkezetek Fonyódi Járási Központja igazga­tóságának elnöke elismerte, hogy nem volt megfelelő az ellátás jú­liusban, mert a Söripari Vállalat marcali kirendeltsége nem tu^dta kielégíteni az igényeket minden esetben. Július 18-án például hat­száz üveg Kinizsi sört szállított a Vigadóba, hordósört azonban nem vitt. Ezután csak július 21-én ka­pott újra sört a vendéglő, még­pedig kilencszáz üveg Balatont, ezért volt hiány. Nem volt kielé­gítő a szikvíz- és Bambi-ellátás sem. A földművesszövetkezet szik- vízíizeme nem szállított eleget. Málnaszörpből ötszáz pohárral szolgáltak ki két óra alatt, ami­kor sörhiány volt, s a készlet Bambiból és szódából is hamar kifogyott. Azóta megszűnt a sör­hiány. Az igazgatóság figyelmez­tette a földművesszöveíkezetet és a vendéglők vezetőit, hogy job­ban gondoskodjanak az ellátás­ról. Horváth Zoltán, a Szikvíz és Szeszfőzde Vállalat igazgatója szintén hozzászólt cikkünkhöz. Kö­zölte, hogy a Kupa Vendéglő jú­lius 20-án 1200, július 24-én 650 üveg Utast, a Vigadó július 22-én 500, július 24-én ugyanennyi üdí­tő italt kapott. Július 20-án száz­negyven üveg természetes szén­savas ásványvizet szállított a vendéglőknek a vállalat. Balaton- fenyvesen hetenként kétszer, ked­den és szombaton kapnak árut a kereskedelmi egységek. Az átvett áru nem elég a két szállítás kö­zötti időre. Többet is szállíthatna a fonyódi telep, hiszen elegendő mennyiségű készlete van. „Bácsi, szeretnék gyermekvédő intézetbe menni!” EGY DÉLELŐTT A GYÁMÜGYI HIVATALBAN A Kaposvári Városi Tanács székházának első emeletén egy piciny szobában intézi a gyám­ügyeket dr. Sey László. Nagy a forgalom ebben az irodában, az asztal mögött nehéz ügyek­ben kell döntenie. Pártfogó kijelölése B. M. még nincs tizenhat éves. Korához képest fejlett kislány. Szüleit már sokszor megbüntették azért, mert el­kerülte az iskolát. Még csak öt osztályt végzett, de már nem akar tanulni; dolgozni szeret­ne. Azért jött be édesanyja, hogy adjanak neki ideiglenes munkavállalási engedélyt. Ezt javasolja a tanács vezetőinek a gyámügyi előadó is. És meg­kérnek egy tanácstagot pártfo­gónak, hogy kísérje figyelem­mel a lányt addig, amíg nagy­korú nem lesz. A pironkodó munkatárs — Munkatársam elvált fele­sége meglátogatta itt élő négy­éves kislányát, a gyerek azon­ban nem akar az anyjával sé­tálni. Mit csináljanak most? — érdeklődik egy fiatal férfi. A gyámügyi előadónak is­merősek az Ilyen esetek. Az el­vált szülőknél sok gondot okoz a gyermeklátogatás. Akinél a gyermek van, igyekszik aka­dályt gördíteni a másik szülő­vel való találkozás elé. — Kedves uram — mondja az előadó —, az ön munkatár­sának volt felesége az egyik Baranya megyei helységből azért utazott Kaposvárra, hogy láthassa gyermekét. Valószínű­nek tartom, hogy már nagyon vágyódott erre a találkozásra. Törvényeink ezt lehetővé te­szik számára. Mondják meg szépen a gyereknek, hogy az édesanyja van itt. Egyébként sem hiszem, hogy egy négy­éves gyermek csak úgy magá­tól, minden rábeszélés nélkül úgy határoz, hogy nem megy e! a mamájával sétálni. A munkatárs pironkodva tá­vozik. Mitévő legyen egy tixenhat éves lány? — Elhalt fivérem 16 éves lányát 15 éve nevelem — mondja egy ősz hajú asszony. — Tegnap levelet kaptam a lény anyjától, hogy élettársa odavenné a gyereket. A levél­ben felszólította a kislányt, hogy menjen, s a törvénnyel fenyegetőzik, ha nem menne. — Asszonyom, nem kell ide­geskedni — mondja a gyám­ügyi előadó. — Az édesanyá­nak joga van visszavenni a gyermeket, de csak akkor, ha nevelése szempontjából jobb helyzetet teremtett, mint ön. Alaposan kivizsgálunk minden ilyen ügyet. A kislányt is meg­hallgatjuk. Egy 16 éves közép- iskolás már tudja, hogy mit köszönhet önnek, s mit mond­jon arra a kérdésre, hogy hol szeretne élni a jövőben. A cowboy nadrágom nem érái jól magát otthon B. T. 11 éves kisfiú szinte berobban az ajtón. Mezítlábas, hosszú hajú. Cowboynadrágját egy csíkos kötővel fogja össze derekán. — Bácsi, szeretnék gyermek­védő intézetbe menni! — szól a gyámügyi előadóhoz. S az szinte szóhoz sem jut. A fiú el­mondja, hogy a somogyvari gyermekvédő intézet lakója, s most nyári szabadságon van. A hátralevő két hetet szeretné a kaposvári intézetben tölteni. — És miért? — szól közbe dr. Sey. — Apu most is sokat iszik, anyunak nincs elég pénze. Örökös a civakodás, a veszeke­dés. Én ezt nem bírom. Meg­szoktam már a rendesebb éle­tet. Hadd menjek addig is in­tézetbe! — könyörög a gyerek. — Hát csak menj! — feleli a gyámügyi előadó, s intézkedik. Mikor a gyerek kimegy, ezt mondja: — Ilyenkor látom, hogy van eredménye munkánknak. Ez a gyerek kezdetben négyszer megszökött az intézetből. Nem bírta ki csavargás nélkül. Most pedig ő kéri, hogy erre a pár hétre is intézetbe mehessen ... Ez már valami — mondja. S az idős arcon fiatalos, fel­szabadult mosoly jelenik meg. F, L. .VIi wail a 2% mftgöff? A szövetkezeti ipar első féléve Megyénk szövetkezeti ipara 2 százalékkal túlteljesítette el­ső félévi tervét. 13 százalékkal termelt többet, mint az előző év azonos időszakában, export- tervét 20 százalékkal teljesítet­te túl. Ez rekorderedmény. Pe dig a szövetkezeti ipar terme­lését is kedvezőtlenül befolyá­solta az időjárás, gátolta az anyaghiány. Hogyan tudták mégis elérni ezt a szép ered­ményt? Arra kértük Laznicsek Imrét, a KISZÖV elnökét, hogy válaszoljon néhány kér­désünkre. — Milyen munka van az első félévben elért ered­mények mögött? — Nagy szövetkezeteink jól kihasználták a tervgazdálko­dás előnyeit. Minden lehetősé­get -megragadtak az alkotó kez­deményezés hasznosítására. Él­tek az önállóság és az öntevé­kenység üzleti lehetőségeivel. Hogy számadatot is említsek: 114 398 000 forint értékű mun­kát végeztek. A gyakorlat min­dennél /ékesebben bizonyítot­ta, hogy az utóbbi években végrehajtott összevonások mi­lyen jelentősek voltak a mun­kaszervezés és a gazdaságos termelés szempontjából. Az eredmények azt igazolják, hogy csak a nagy szövetkezetek ké­pesek az igényeknek megfele­lően termelni. Annak idején, amikor hozzáláttunk a kis szö­vetkezetek egyesítéséhez, a ve­zetőségek tiltakoztak. Ragasz­kodtak önállóságukhoz. Ma már az egyesített ktsz-ek tag­sága látja, hogy így jobban, olcsóbban és nagyobb nyere­séggel lehet dolgozni. — Volt-e vándorlás az első félévben? — Ebben az időszakban 2745 termelő dolgozót foglalkoztat­tak szövetkezeteink. 268-an léptek be, főként segédmunká­sok. A kilépők száma 275 volt. iA múlt év azonos időszakában 725 új dolgozót alkalmaztak a ktsz-ek. Szövetkezeti vezetőink ebben az évben felelősségtel­jesebben gazdálkodtak a lét­számmal A béralapot a tervek szerint használták fel. A házi­ipart figyelmen kívül hagyva 24 383 000 forint munkabért fi­zettünk ki. — Mit jelent a terv túl­teljesítése a nyereség szempontjából? Volt-e veszte­séges szövetkezet? — Az első félévi nyereség 6 701 000 forint volt, a terme­lési érték 5,9 százaléka. Mind­össze egyetlen szövetkezet — az azóta már szakosított Mar­cali Vegyesipari Ktsz — dol­gozott veszteségesen. A Bala- tonleilei Vegyesipari Ktsz, a Tabi Építőipari és Vegyesipari Ktsz, a Böhönyei Vegyesipari Ktsz, a Barcsi Építőipari Ktsz, a Somogyvári Építőipari Ktsz, a Nagybajomi Vegyesipari Ktsz és a Mezőcsokonyai Ve­gyesipari Ktsz kevés nyereség­gel zárta az első fél évet. A Somogyvári Építőipari Ktsz rezsikulcsa 271, a Nagybajomi Vegyesipari Ktsz-é pedig 173 százalékos volt az első félév­ben, tehát túl magas, s veszé­lyeztette a gazdaságosságot. Az említett ktsz-ek egy részének átszervezése és műszaki meg­erősítése fontos szövetkezeti és népgazdasági érdek. — Mondjon néhány szót a szövetkezetben folyó mu nkaversenyről. — örvendetesen emelkedik ktsz-einkben a szocialista bri­gádok száma Jelenleg 26 ilyen brigádunk van. A szövetkezeti dolgozók 4 672 000 forint több­lettermelést vállaltak. Az ed­digi eredmények láttán nyu­godtan mondhatom, hogy min­den remény megvan felajánld, suk teljesítésére. — Milyen feladatok előtt állnak a szövetkezetek a második félévben? — összesen 137 710 000 fo­rint értékű munkát kell elvé­gezniük. 59 millió forintnyi készárut kell termelniük. A ja­vítás-szolgáltatásban 24 millió, az építőiparban pedig több mint 53 millió forint értékű munka vár rájuk. Ha szövetke­zeti vezetőink — az első fél­évhez hasonlóan — okosan használják ki a szocialista munkaversenyben rejlő lehető­ségeket, a megnövekedett fel­adatokat is el tudják látni. Ezenkívül szükségesnek tart­juk az építőipari részlegek gé. pesítését — mondta befejezé­sül a KISZÖV elnöke. N. S. o TAKARÉKOSAN GAZDALKODNAK KÉT ÉVVEL EZELŐTT ösz­szesen több mint tízezer forin­tot fizetett ki kötbérre és fek- bérre a somogyzsitfai tsz. Az idén egyszer kötbérezték meg a szövetkezetét, amikor a ko- márvárosd vasútállomásról vá­ratlanul nyolc vagon kavics fu­tott be. A rakodók nem győz­ték a munkát. A szövetkezet­nek ezerkétszáz forintjába ke­rült ez. — Többet nem fogunk po­tyára fizetni — mondták ak­kor. Az elhatározást tett követte. Pedig sok szállítanivalója volt ebben az évben a szövetkezet­nek. Űj létesítményekkel gaz­dagodott, a régiek felújításra várnak, de nem akarnak fölös­legesen fizetni. Előfordult már, hegy a rakodók egész napi munka után este is felültek a pótkocsira, s amikor látták, hogy nem győzik a munkát, segítségül hívták a karbantar­tókat. EZ CSAK EGY ESET a sok közül. .Kustos János főkönyve­lő számítása szerint az idén hasonló módon hozzávetőlege­sen 250—300 000 forintot taka­rítottak meg. Ez a pénz sok apró tételből tevődik össze. A traktorosok például húsz szá­zalékkal kevesebb üzemanya­got használtak fel. mint amennyit terveztek. Százezer forintja maradt meg a szövet­kezetnek azáltal, hogy a ta­vasszal fölmérték, mennyi hí­zó alapanyag élne meg a nyá­ron a legelőkön. A bankkal eredetileg úgy állapodtak_meg, hogy a jövőre meghizlaTandó növendékmarhákat a harmadik negyedévben vásárolják meg. Erre az időre kértek hitelt is. Később rájöttek, hogy ezek az állatok jól megélnének a le­gelőn. A tavasszal nem há­romszáz, hanem kétszáz-két­százötven kilós állatokat vá­sároltak saját pénzükön. Egész nyáron a legelőt járták, s most bevált a számításuk. A tavasz- szal olcsóbban kapták meg az állatokat. A munkabéren kí­vül egyéb költséget nem kei­let rájuk fordítani, s ezzel megmentették azt a füvet is, amely különben elveszett vol­na a legelőn, és megtakarítot­tak százezer forintot. Néhány példa a sok közül, hogy a szövetkezet tagjai ho- gyan járultak hozzá az ered­ményekhez. Mórái János az él­tetések idején állandóan a ka­ncáknál volt. A tsz-irodán azt mondták róla, hogy úgy vi­gyáz minden matecra, mint a szeme fényére, ö maga csak ennyit mond, ha valaki erről kérdi: »Eddig tízes az ellési át­lag.« TT7T ».DIÓIMKÉPPEN sem­mi KITT »NŐSET NEM CSI­NÁLTÁK Somogyzsitfán: gon­dosan dolgoztak az emberek, és takarékoskodtak a saját pénzükkel. Mert igenis gon­dosságnak lehet nevezni azt, hogy egy állatgondozó egész napi munka után éjszaka is kint marad az istállóban, ha nincs helyette kit állíttani. Ki­rály Ernő tehenész hosszú Ideig csinálta ezt. ö így segí tett takarékoskodni. A trakto­rosok a gépeken. Ugrásszerűen emelkedett a traktorok száma a szövetkezetben. A karban­tartás költségei azonban nem nőttek ilyen arányban. A ki­sebb munkákat maguk a trak­torosok végzik el, így nem kel! napokig állni néhány órás ja­vítás miatt. Jobban ki tudják használni az időt. Tavaly Ö6Z- szesen 18 gép dolgozott a tsz- ben. A múlt év augusztusáig 110 000 forintot fizettek ki gép­javításra, az idén hatvanötez­ret. S ebben a megtakarítás­ban Szabó János gépesítési bri­gádvezető munkája éppen úgy benne van. mint a traktoroso­ké: Darabos Ferencé, Pákó Jánosé, Térdig Ernői, Komló­it Jánosé meg a többieké. TAKARÉKOSKODTAK a szövetkezet anyagával, gondo­san bántak mindennel, önma­guknak takarították meg a pénzt. Kercza Imre ;emeshek All A VILÁG!’ 99c I 99 Csavaros Csutor Mihály le­tette a söröspoharat. Megtö­rölte erősen deresedő, magya­ros bajuszát, s mint aki na­gyon gondolkodik, összerán­colta homlokát. — Hát... ha nagyon ki­váncsiak rá, elmondhatom. — Megköszörülte a torkát, és jelentőségteljes szünetet tar­tott. — Vgy kezdődött. hogy meghallottam az elnöktől — mindenféléről szok­tunk mi beszélgetni —, baj lesz, mert hiába kér­jük, nem jön az a ma­sina. Pedig megígérték. Ami­kor szóltunk, azt mondták, odaadták valahová, legyünk türelemmel, ha ott végeznek, megkapjuk. Jó, jó, mondtam én, de hát egyáltalán hol van? Azt mondja az elnök: ez az, amit nem árultak el... A nemjóját, fura dolog ez — gondoltam magamban —, no de hát én nem verhetem ki a huppot, ugyebár? Mé­giscsak egy egyszerű tag va­gyok. Persze azért bosszan­tott, s otthon a traktoros fiam fülébe morogtam is egy sort, hogy azért nem egészen ren­des dolog ez! Meg így, meg úgy! Szóval annyit dünnyög-' tem, hogy a végén megsokall­ták: — Hagyja már abba! Ha annyira izgatja magát, men­jen, aztán keresse meg! Ha hiszik, ha nem, biz’ is­ten elhallgattam. De nem ám azért, mert rám szóltak! A fenét! Hanem arra gondol­tam, tényleg mi lenne, ha megkeresném azt a gépet?! De aztán azt mondtam ma­gamnak: bolond gondolat. Hogyan kereshetném én meg? Nem vehetem nyakam­ba a megyét! Még háboro- dottnak néznének! Egy szó, mint száz, bosszankodtam meg töprengtem. Pedig en­gem, kérem, Csavaros Csu­tor Mihálynak hívnak! Azt az előnevet az eszem miatt ra­gasztotta rám a falu. De most nem tudtam kiokoskodni semmit... Az az igazság, hogy kimér­gelődtem magam, és másnap már nem is gondoltam a do­logra. Olyan ünnep előtti hangulatban voltam, búcsúra készülődtem a, negyedik fa­luba a komámhoz. Régen lát­tam a komámat. Az elnök azt mondta, tudnak nélkülöz­ni, hát elmentem egy nappal előbb. Nem árt megszemlél­ni azt is, hogyan dugják a sütőbe a kalácsot, meg vág­ják el a réce nyakát. Nem igaz? No, szóval fölvettem az ün­neplőmet, és elmentem. Ar­ról dislcuráltunk, hogyan mennek a dolgok nálunk, meg hogyan náluk. Egyszer csak megütötte valami a fü­V ____________________ l emet. Azt mondja az én ko­mám, hogy búcsúra lefogy náluk a csalamádésilózás. — Búcsúra? — kaptam én föl a fejemet —, hiszen az holnap lesz! — Holnap hát! — bólintott a komám. — Estére elvégez­zük. Azért állunk ilyen jól, mert megkaptuk a masinái addig, amíg nem kell azok­nak, akiknek ígérték ... Erre akkorát csaptam az asztalra, hogy a komám hir­telen elhallgatott. Megnyug­tattam, hogy nincs semmi baj, csak eszembe jutott va­lami, elfelejtettem valamit megmondani az elnöknek Még mérgelődtem is hangos szóval, hogy a fene egye meg, úgy számítottam, hogy itt alszom. No de majd hol­nap visszajövök. Marasztalt a komám, de eszem ágában sem volt maraftni! Pláne, mikor megtudtam, hogy másnap reggel meg a szomszédos gaz­daság akarja elvinni a gépet, ezért nem is húzatják be es­tére, mert közelebb van, ha onnan triszik ... Felcihelődtem, aztán irány haza. Az asszony nem tudta mire vélni, hogy megjöttem, mert csak annyit mondtam neki tréfából, hogy ellenőrizn, akartam a hűségét. Az elnök is csodálkozott, mikor be­állítottam hozzá, és megér­deklődtem, hogy aktuális-e még, amiről a múltkor be­szélt. Neki sem mondtam semmi többet. Csak a fiam­nak ... Vele töviről hegyire megbeszéltem a dolgot. Hú zódozott eleinte, de aztán be lement... Éjfélkor felkészülödtünk kettőkor már hoztuk haza a gépet. Alig vártam, hogy meg virradjon. Ami még nem tör tént meg, én zörgettem fö az elnököt. Mondtam neki most aztán ne izgassa ma­gát, itt a gép, lehet dolgozni! De mielőtt hozzáfogna, azéri nem árt, ha telefonál. Mond ja meg, nincs ijedelemre ok, nem veszett el a masina, oda került, ahová Ígérték... Azzal kaptam magam, é: elmentem a komámhoz a bú­csúba . . , Náluk persze erről beszélt a falu, én meg alig álltam meg nevetés nélkül mert a komám azt hajtogat ta, nem tudom-e, ki lehetett az az ügyes fickó, aki vállal­kozott erre. Akárki volt, jól kifundálta ... Egyszer azért majdnem azt találtam dalol­ni, hogy: »Nem loptam én so­ha-soha, csak egy gépet az éjszaka . . . « De idejében ész­be kaptam ... Hát így történt, kérem . . . Nem szabálytalan, igaz? Én csak azt mondom, szemesnek áll a világ — tartsuk hát raj­ta a szemünket!... Vörös Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom