Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-26 / 200. szám
EZÜSTPARTI JEGYZETEK I t vczfi Közeleg a nyár vége, de lom a siófoki utcákon. még mindig nagy a forgaNemcsak állomásfőnök Nem szükséges valakinek valamelyik faluban születnie, hogy azt igazán magáénak vallja, felelősséget érezzen fejlődéséért. Révész Lajos állomásfőnök sem ott született, mégis erős kapocs fűzi Bala- tons zé;p 1 ak hoz: tanácstag, s tagja a Siófoki Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának. Széplak ugyanis Siófokhoz tartozik. Örömmel mondja, hogy a májusban bezárt postát a múlt hónapban ismét megnyitották. Ebben nagy érdeme van a tanács vezetőinek. Addig ostromolták a Pécsi Postaigazgatóságot, a KPM-et, amíg teljesítették a kérést. A posta bérelt egy új épületet, s a széplakiak1 nak nem kell postai küldeményeikkel Siófokra menniük. Már az első napon 200 000 forintot továbbítottak, ezenkívül több mint négyezer levelet, sok táviratot, csomagot, s több ezer képeslapot adtak el. A KPM illetékesei most megígérték, hogy ha a tanács biztosít telket — a kisajátítást már megkezdték —, jövőre új postahivatalt építenek. Sorbanállds DimE HÁTÉRT Nem tudtam elképzelni, miért állnak sorba az emberek reggel és délelőtt, délben és alkonyatkor. ^Messziről néztem a tülekedést, aztán beálltam én is. Nincs itt semmiféle mutatványos. Egy maszek gyümölcsös csupán: Balatonszárszó központjában. Mire kaptam zöldpaprikát, paradicsomot, fél óra is eltelt, s még hálás is voltam: nyáron enélkül nem vacsora a hideg vacsora . . . És uram bocsá’ három vagy négy nap múlva fölfedeztem egy másik bódét. Szebbet, nagyobbat, de hát nem is ez a lényeg. Az áru. Az igen. Négy barackot vettem — háromnegyed kiló... A dinnye? Csak úgy kínálgatta magát. Óriás zöldpaprikák, ízletes paradicsomi és annyiféle gyümölcs, amennyi csak terem augusztus végefelé. A bódé előtt lézengett néhány ember, dehogy tülekedtek. Emez a József Attila Tsz-é, amaz maszek. A tsz-é egy eldugott zugban, a parkírozóhely mögött, amaz a központban, ott, ahol minden ember megfordul, aki a part felé igyekszik. És még egy fölfedezés! A tsz zöldség- és gyümölcsbódéjában fele árak! Nem hiszik? Pedig így igaz. Mikor a József Attila Tsz-nél három forintot kértek egy kiló sárgadinnyéért, a maszeknál hatot. Mégis ott vették, mert az esett útba. Mondtam is az öreg kedeskedőnek: — Nem kér egy kicsit sokat ezért a rücskös dinnyéért? — Nem sok az, kérem, csak a maga pénze kevés . .. És sorba álltak előtte az emberek. Becsület úristen szentségemre feldühödtem. Mert kell a maszek, ahol nincs más. De miért kell ide? És miért dugták el a tsz bódéját. Nemes lehetne a konkurrencia, tudniillik szebb, jobb árut is ad a tsz, ráadásul fele árért. Meg is kérdeztem a tanácselnököt mindjárt: Nem lehetne valami jobb helyet adni a tsz-nek? — Lehetett volna — mondta ő —, maik nem akartak bérletet fizetik... Vedig alighanem megérte volna. X Ä A Siófoki utcában új, igen tetszetős ABC-áru házat nyitott meg a Csemege Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat. Jó ötlet, hogy a zsúfoltság elkerülése véget reggelenként az utcán, az áruház előtt árusítják a palackozott tejet, kakaót, és itt váltják vissza az üres üvegeket is. Az azonban már kevésbé dicsérendő, hogy a legnagyobb forgalomban is csak egy, legföljebb két pénztáros dolgozik, így bizony hosszú sorokban ácsorognak a vevők, amíg sorra kerülnek. Legaláb tizenhárom ember kellene, de csak tíz van. Pedig a napi átlagos hatvanezer forintos forgalom indokolttá teszi a létszámemelést. Riaszt wurlitzer Kedvelt, olcsó étkezőhely a széplaki Zöldfa hisztro. Vonzza a vendégeket a finom sült házikolbász, a pecsenye, s a legnagyobb melegben is kapható hideg ital. De van itt egy wurlitzer és az igen. sok furcsa öltözékű, hosszú hajú, furcsa viselkedésű fiatalt csődft ide. Kora délelőtt megszállják a zenegép környékét — gyakran pénzen kártyáznak —, s kitartanak záróráig. Borozgatnak, sörözAz a vacak pénz — Fizetni akar azzal a vacak pénzzel? — Vacaknak, tartja? — Miért, nem az? — Hát akkor tessék... Az erős férfimarokban pillanatok alatt gombóccá gyúródik a tízforintos. A férfi — aki egy duplát fogyasztott az előbb — kinyitja a tenyerét. — Tessék... A lány — huszonegy éves alig lehet, most felszolgáló a Balaton-parti presszóban — fitymálva veszi át. — Mondja csak, mennyit tud havonta összeszedni ebből a vacakból? — Majd szólok, ha már egyedül nem tudom hazavinni ... A szomszéd asztalnál ülök, belátom, nem szép dolog, de fülelek, s azzal nyugtatom magam, hogy ha nem koncetrál- nék a vitára, akkor is hallanám. A beszélgetés egyre érdekesebb. A lány folytatja, kevés a vendég, ráér: — Hát nem vacak? Nézze ezt a papírt. Szerencsére, nem mi csináljuk ... — Hanem? — A románok. Azok tudnak csak ilyen ócska papírt gyártani. — Ejnye, kislány! Ezt meg honnét veszi? — Nem szeretem őket... Vedig az anyám román. — Nem gondolja, hogy veszélyes játék alaptalanul rágalmazni egy országot?... — Ne haragudjon, vendégem jött... Azt hittem, ezzel vége szabad a beszélgetésnek. De nem. A lány visszajön, láthatóan élvezi a vitát a számára teljesen ismeretlen férfival. — Különben, ha az értékére mondanám, hogy vacak, akkor is igazam lenne. — Hogyhogy? — Miért, maga nem látja? Még sohasem volt ilyen értéktelen a forint, mint most. Még a román lejnél is értéktelenebb, vedig az elmaradott ország, és az is marad ... A férfi nyugalmat erőltet magára, pedig látom, egyre dühösebb. — Nem egészen így van a dolog — mondja finoman. — Maga, azt hiszem, csak beszél, és nem gondolkodik. Honnét szedte föl ezeket a vad dolgokat, kitől? — Véleményem csak lehet. — Hát persze. De ez nem a magáé. Ügy látom, elég tapasztalatlan még, s közgazda- sági ismeretei is kiegészítésre szorulnak. — Nocsak ... — És ha már az értéknél tartunk, véleménye szerint mit lehet kapni nálunk három forintért? — Semmit. Azaz ... egy kiló kenyeret. — És mennyi egy kiló kenyér Romániában? — Kilenc lej. — Csehszlovákiában? _ ? — Olaszországban, Angliában, Németországban? — Nem, ennyire nem vagyok tájékozott. — És egy kiló kenyér előállítása mennyibe kerül nálunk? — Azt hiszem, ráfizet a sütőipar. — Tudja, hogy iparilag Németország, Csehszlovákia is fejlettebb, mint Magyarország? — Nem hiszem. — Pedig ezt minden általános iskolában tanítják... — Én... én már régen jártam oda... Ügy elvörösödött most, mint a paprika. Látom, visszavonulna már, de nem teheti. Érvei nincsenek, így próbálkozik: — Én nem tanulhattam ám annyit, mint maga... — De azért okosabb lehetne! Megfontoltabb is. Mert lehet, hogy van oka haragudni valakire, aki román, de nincs joga lebecsülni egy népet, egy egész országot. És miből él maga, mit kap a munkájáért9 Szól majd, ha nem tudja hazavinni a keresetét? Jó lenne néha vásárolgatni, körülnézni, túllátni a kis orrocskáján. S akkor nem beszélne így, nem becsülné le a forintot sem... Azt csak elismeri, hogy tájékozottabb lehetne már? Egy húsz—huszonegy éves lány ajkáról igen otrombán hangzanak az effajta felelőtlenségek ... A lány már nem pirulhat tovább, vörösebb a ráknál. Csak mentegetőzik, csak dadog: — Igen ... azt hiszem . ■ ■ győzött. Magának lehet igaza, nem tagadom... Féloldalt húzódva eloldalog, köszönni sem tud most, mosolyogni sem. S én arra gondolok: hol lehetnénk már, ha minden háromforintos dupla mellé jutna embertársainktól néhány igaz, őszinte, türelmes szó... Jávori Béla getnek — sok közöttük a 18 éven aluli is! — és poharaikat az értékes masina tetejére rakják. A wurlitzer nem ilyen helyre való. A nagy hangerővel működő gép nagyon sok embert elriaszt attól, hogy leüljön és fogyasszon valamit. j f Még a nád az úr __| — Ez az üdülőhely a Bala- ton-part legszebb része ... Valójában itt, és nem másutt van az ezüstpart — mondja büszkén Révész Lajos. Valóban. Balatonszéplaknak már a neve is erre a szépségre utal. A hatalmas fák, a virágos kertek, a csöndes utcák megnyerőek, vonzóak. Nem úgy azonban maga a Balaton-part. Három évvel ezelőtt több millió forintot költöttek feltöltésére, ám azóta belepte az embernél is magasabb nád, és fiatal fák, bokrok eresztik mélyre gyökereiket. Felépült ugyan a Nemzetközi Újságíró Üdülő, de nincs Balatonszéplaknak egy rendes strandja, ahol a sok ezer üdülő fürödhetne. Kénytelenek a nádasban, szeméthegyek között üldögélni — ez utóbbit a vadtáborozók hagyják emlékbe — és éles kövek között vízbe ereszkedni. Harmincholdnyi területről van szó; nagyon kellene itt egy szép strand, egy étterem És ki kellene adni a területet hasznosításra. Ezt már sokan kérték. A Tatai Szénbányászati Tröszt, a Tiszapalkonyai Hőerőmű, a Borsodi Vegyiművek szeretne itt üdülőt építeni. Nem engedték meg nekik. A tanács is készített már három rendezési tervet a balatonszép- laki tópart hasznosítására, csak éppen még nem történt semmi a megvalósításáért. Ez a partrész nagyszerű lehetőségeket kínál arra, hogy több vállalat összefogásával modem emeletes üdülőket építsenek itt. De ugyanezt megtehetnék magánszemélyek is, így eltűnnének a földszinten villácskák. Számtalan lehetőséget kínál az ezüstpart. Éppen itt van már az ideje, hogy a Siófok szomszédságában levő üdülőhely partján véget vessenek a nád uralmának. Sz. L. ff éikii!,,* Az első napokban nem volt semmi baj. A' család minden reggel pontosan megjelent a Belkereskedelmi Kölcsönzőnél a kétpárevezős csónakért. Éppenséggel elég lett volna az egyevezős is, de hát abba csak ketten ülhetnek. A szabály szabály... Egyik nap közölte egy határozott fiatalember, hogy kétpárevezős csónakot ad de- egy pár evezővel. — Rendben, de akkor kevesebbet fizetek. — Hogyhogy? — Úgy, hogy nem hagyom becsapni magamat. — De kérem! Sok a csónak, kevés az evező! Más is szeretne csónakázni... — Igaza van. Ha nincs fölszerelve e közkedvelt »jármű-«, ki kell vonni a forgalomból. — Na jó, töltse ki a kartont. — Ezt már kitöltötték egyszer. Nézze, valaki ártatlan leradírozta a tintaceruzát. — Ne törődjön vele. Az nem a maga dolga ... — De így csalni is lehet. — Nahát, ilyen ingerlékeny emberrel még nem találkoztam — fújta a fiatalember, s a családfő kezébe nyomott négy evezőt. Igaz, hogy az egyik két kilóval nehezebb, mint a másik, a négy villa nem a csónakhoz való, vissza kell vinni, de hát valamivel csak ő is megbosszulhatja a szóváltást... Az eseij Szárszón történt. Kár, hogy a fiatalember nem a kölcsönző volt, hanem a mentős. Ki tudja, mit (azaz mennyit) keresett ott??? Ö. b.) MILYEN IDŐ VÁRHATÓ? Siófokon napközben sokan keresik föl az időjárásjelzőt. Vajon mit mutat a barométer? Különösen érdekes ez a nyár végén, amikor minden kis napfényre szüksége van a késői üdülőnek. A déli part vezet a balatoni szállodai férőhelyekben. A Balaton déli partján több a szálloda, mint az északin. 17 szálloda és szálloda jellegű intézmény működik 984 szobával és 2183 férőhellyel. BALATONI Oí) ^<l>€ §*!>€
