Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-03 / 181. szám
Kedd, 1965. augusztus 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP FIATALOK GAZDASÁGA 1 BÍZNAK BENNÜK.) Egy napot töltöttem a Kutasi Állami Gazdaságban, s idős embereket alig láttam! Szinte az ifjúság gazdasága ez. Sok fiatal dolgozik a tehenészetben, a sertéstelepen, a gyümölcsösben, a gépeken. Nemcsak a havi fizetés a magyarázata ennek. A gazdaság vezetői nagyon körültekintően foglalkoznak a fiatalokkal. Tervszerű a munkásképzés, egy-egy munkaterületen komoly feladatokkal bízzák meg a fiatal szakmunkásokat, s ez önbizalmat ad nekik, érzik, hogy elismerik munkájukat, számítanak rájuk. — Körülbelül öt évvel ezelőtt kezdődött Kutason a gyümölcskertészeti szakmunkás- képzés — mondja Kopecsni Vince igazgató. Sikerült elérnünk azt, hogy minden 10 holdra jut egy szakmunkás. Ezeknek hetven százaléka 25 éven aluli. Jelenleg 17 első és 29 másodéves hallgatónk yan. A mi gyerekeinkre, amikor megszerzik a képesítést, nyugodtan rájuk bízhatjuk egy 20—30 holdas gyümölcsös vezetését. Van közöttük olyan, akit ösztöndíjasként akarunk tovább- képeztetni. Somogyi Emma a szakmunkásképzővel egy időben leérettségizett. Nagyon ügyes, talpraesett lány. Az igazgató elmondjál, hogy nyugodtan rábízhatják az exportvagonok berakását, a budapesti tárgyalások lebonyolítását, a különféle elintéznivalókat. S akadnak még rajta kívül többen, akikben van ambíció, akik akarnak tanulni. Ezeknek módot, lehetőséget adnak a fejlődéshez. [fiatalokat tanít. munkásunk Androsics József Kozmápusztán — mondja Kopecsni Vince. — A 350 holdas gyümölcsösben ő a permetlé- keverőmester. És valóban mestere a szakmának ... Fiatal gyümölcsös a kozmapusztai, fiatalok a gondozói is. Szinte együtt nőnek a gyümölcsfákkal. A huszonnégy tanuló és a tizenkét szakmunkás KISZ-es szocialista címért küzdő brigádot alakított. Vörös Lajos üzemegységvezető elége dett a munkájukkal. A kastélyban éjjeli szállást is rendeztek be, hisz előfordul gyakran, hogy éjszaka kell per metezni. Ha nappal a hőmérséklet 28 fok fölött van, meg kell várni az éjszakát, hogy a lé ne perzselje meg a leveleket. A permetlékeverőmester 24 éves. Elijuszos, barna fiatalember, 1961-ben végezte el a szakmunkásképzőt Vácon. — A kiskorpád! üzemegységben voltam permetező a múlt évig — mondja. — Tavaly kiváló dolgozó lettem. Az igazgató elvtárs kérésére jöttem át Kozmapusztára. Kicsit nehéz a közlekedésem, főleg esős időben. Kerékpárral járok át Nagybajomból. — Mit jelent permetlékeve- rőmesternek lenni? — Kihozzák az anyagot, megkapom a keverési százalékot, és bekeverem a permet- lét. Igaz, ez így nagyon egyszerűnek látszik, de igen felelősségteljes dolog a mérgekkel bánni. Az én felügyeletem alatt permeteznek a tanulók is, rájuk is kell vigyáznom. Az igaz, hogy nagyon szigorú vagyok a gyerekekkel, de csak úgy tanulhatnak, és nem pazarolják el a sok permetlét. Nem volt még soha baj a permetezéssel, leperzselés sem fordult elő. — Anyagilag, szakmailag megtalálja a számítását? — Igen. Átlag 1700—1800 forintot keresek havonta. Van, amikor többet is. Ez az időjárástól függ, hisz ha lemossa a lét az eső, többször kell permetezni. Szakmailag nagy gyakorlatot szerezhetek, hisz 340 hold ták. a védelmét rám bízKOMBÁJNOSOK. l^iorhan zas munka folyik. Tisztítják, fémzárolják a gabonát. A majorvezetőtől a tisztítógépnél dolgozó lányokig csak fiatalokat látok. A javítóműhely ud varán egy beteg kombájnon dolgoznak a szerelők. Három napja szétrepedt a kuplungház, nehezen kaptak alkatrészt. Emiatt kesereg Spaczér Ferenc kombájnos is. Nyolcán neveztek be a gazdaságból az ifjú kombájnosok versenyébe, s Spaczér Ferenc nem akar lemaradni. — Körülbelül 1300 mázsa gabonát takarítottam be eddig szól le a kombájn tetejéről —, negyedik vagyok a versenyben. Ezekben a napokban a kom- bájnosokon a »világ szeme«. Az időjárás nagyon megnehezíti munkájukat, közülük egyedül Guzsvinyecz Ferenc merészkedett ki a táblára az SZK —4-gyel.- ö a legjobb kombájnoA kettős műszak — közügy Óhatatlanul eszébe ötflik az embernek, ha a mezőgazdasággal kapcsolatban szóba "kerül a kettős műszak: megéri-e a fáradságot? Közismert ugyanis, hogy nem egyszerű feladat mezőgazdasági üzenteinkben az erőgépek kétműszakos üzemeltetésének megszervezése. Gondot okoz egyebek között a traktoroshiány. Az embereket jórészt az iparban, különböző állatni vállalataiknál kell felkutatni, és mindenekelőtt helyes anyagi ösztönzéssel — átmenetileg — a mezőgazdaságba hívni. Hasonlóképpen traktorra valók azok is. akik értenek a gépekhez, de pillanatnyilag más munkát végeznek. A kettős műszak szorosan összefügg a jobb, tökéletesebb munkaszervezéssel. Sok mindenre kell ügyelni, hogy egyetlen gép se álljon. S ha nemcsak nappal, hanem éjjel is munkát akarnak adni a gépeknek, nyilvánvalóan több, bonyolultabb az üzemszervezési tennivaló. Méginkább nehéznek látják a kettős műszak bevezetését a gazdaságok vezetői, ha arra gondolnak, hogy akadnak technikai akadályok is. Így például a traktorosok, vontatók hátsó megvilágításához alig kapni cseresznye- és szofitaégőket. Hiánycikk. Márpedig szürkület után hátsó vi lágítás nélkül nem mehetnek az erőgépek, különösen nem az országúton közlekedő szállítójárművek. Pedig sem a termelőüzemnek, sem a népgazdaságnak nem mindegy, hogy mekkora anyagi ráfordítással, milyen minőségben és mikorra végzik el az időszerű mezőgazdasági munkákat. Ha a rendelkezésre álló gépek csak 12 órát dolgoznak naponta, mindössze 75 százalékát teljesítik annak a munkának, amennyire akkor lennének képesek, ha a traktoroknak legalább a felét két műszakban — naponta 20 órán át — foglalkoztatnák. Ily módon a gazdaság 10 traktor esetén hármat nyer ráadásként, kettős műszak alkalmazása révén. Az így »megnövelt« traktorparkkal gyorsabban elvégezhetik az időszerű_tennivalókat, hamarab megtérülhet a gépek beszerzési költsége, és általában gazdaságosabb lehet a gépi munka. Tulajdonképpen minden gazdaságnak szuverén joga lehetne, hogy mennyire használja ki azokat az előnyöket, amelyeket a kettős műszak kínál. Lehetne — ha egy-egy üzem tevékenysége és gazdálkodási eredménye nem illeszkedne szorosan és szervesen az egész népgazdaságba, s nem hatna a teljes mezőgazdasági termelés és jövedelmezőség alakulására. Az üzemi és népgazdasági eredmények és problémáik azonban — mint ismeretes — elválaszthatatlanok. S ha valamelyik gazdaság le is mondana a kettős műszak hasznáról, nem mondhat le arról a népgazdaság. Íme néhány válasz a miért- ne: Mezőgazdaságunkban jelenleg 68 000 traktoregységet tartanak nyilván. A gépállomásokon és a tsz-ekben körülbelül 47 000 traktor van, és ezek közül mintegy 30 000 a szántótraktor. Nemcsak a talajműveléshez használható erőgépek, hanem a szállítóeszközök is dolgozhatnának két műszakban. Egyelőre azonban elenyésző a kétműszakos traktorok száma. Pedig ha a szántó- traktoroknak legalább a fele két műszakban dolgozna, meg takarítanánk vele mintegy 5000* új erőgép vételárát, külföldi beszerzési költségét Ezenkívül szinte felbecsülhetetlen országos méretekben a terméstöbbletben jelentkező haszon. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy az időszerű talajmunkák elvégzése kedvezően hat a termésre. Búzából például — megfelelő időjárás eseten — megtermelhetjük az országnak szükséges mennyiséget, amint azt tavaly is megtettük, ha idejében és az előírt minőségben kerül ősszel földbe a vetőmag. Így 1—2 milliárd forint értékű búzaimporttól kímélhetjük meg az országot. A takarmánynövényeknél, főleg a kukoricánál, az őszi mélyszántásnak van termésfokozó hatása. Az őszi betakarítás idején is milliókat nyerhetünk vagy veszíthetünk, attól függően, hogy mikor és hogyan szállítjuk be a határból a termést. Ez és még sok egyéb főleg a gépek kihasználásétól függ. A gépekre váró nyári—őszi feladatot jól szemlélteti, hogy a tsz-ek és a gépállomások traktorai egész évben sok millió normálhold gépi munkát végeznek, s általában ennek 33—35 százalékát nyáron, 47—45 százalékát pedig az őszi időszakban teljesítik. Ezzel bizony a mostani változékony időjárás mellett s a bokros feladatok közepette csakis úgy birkózhatnak meg, ha a korábbiaknál jobban alkalmazzák a kettős műszakot. Kovács Mihály sunk — mondja az igazgató — Jelenleg ő az első a versenyben. Nem ismer lehetetlent ... A gépen ebédel, le nem száll róla, amíg be nem sötétedik. Több mint kétezer mázsa szemet csépelt el eddig. A tábla szélén fordul kombájn. A lábuk alatt feltör a víz. Nehéz a talaj a gépnek is. Amikor mellénk ér Guzsvinyecz Ferenc, leállítja a motort. — Nehezen, de haladunk mondja. — De nincs mire várni, minden szemért kár. Ha az idő engedi, én mindig megyek. 270 hold vár egy kombájnosra az üzemegységben — Mennyi marad a szalmában? — Körülbelül egy százalék. Nem több, tessék megnézni . Jól csépelünk. — Mennyit ad körülbelül ez a tábla? — Tegnap taksáltuk, körülbelül 14 mázsát holdanként. Úgy számítjuk, hogy az üzemegységünkben — figyelembe véve az időjárás viszontagságait is — augusztus 20-ra befejezzük az aratást. — Azt hiszem, az idén nekünk is kell segítség — jegyzi meg tréfásan az igazgató. Guzsvinyecz Ferenc komolyan válaszol: — Nem hiszem én azt, igazgató elvtárs, elvégzünk mi magunk is. — Azzal indítja is a gépet. Kőrútunkat Kiskorpádon folytatjuk. Teherautók állnak a csomagoló előtt, gyors kezek osztályozzák, ládázzák a barackot. Itt találjuk Smajda János üzemegységvezetőt és a két szakmunkást, Somogyi Emmát és Galba Jutkát. A láda berakására ügyelnek, exportra megy a barack, fontos tehát a Előlegosztás A falu nép- telen. Aki dolgozni tud Istvándiban, bírja a kaszát, kapát, mind kinn szorgoskodik a határban. Fogat kocog végig a falun, nyikorognak a tengelyek a megtömött zsákok súlya alatt. Aztán befordul az egyik udvarba, majd sorban a többibe, s ahogy halad előre, mind könnyebb lesz a teher, fogynak a zsákok. Viszik, osztják az előlegondos, figyelmes munka. Este az építőtáborban pedig a többiek számolnak be a középiskolások teljesítményéről. Egy kicsit vizsga ez a szakmunkásoknak is, hisz az ő irányításuk alatt dolgoznak a lányok. Reggel ELTELT EGY NAP. sík. A Kutasi ság fiataljai helytállnak a munkában. kezdődik a má- Állami Gazdaholnap ismét Strubl Márta A magtárban kedélyes, hangos beszélgetés. A szép termés mindig jókedvre deríti a parasztembert. Somogyi István, Pető Gyula, Dómján József, Kiss József rakják mérlegre a zsákokat. Két vezetőségi tag, Varga József és Zádori Horváth István meg Bartha Zsigmond raktáros ellenőrzi, hogy minden zsákba pontosan annyi gabona kerüljön, amennyit számfejtettek az első félévi teljesítményre. (2. kép.) Két kilót kap munkaegységenként mindenki a mostani osztáskor, összesen hat vagon termény kerül ki a házakhoz. A júliusi, augusztusi egységekre még majd újabb három vagon takarmányt osztanak szét. Két idősebb fogatos, Bakos János és Kaposi Mihály naphosszat hordja a tele zsákokat, s Kalányos Gyula meg Orsós István — ha úgy kívánja a gazda — fölviszik a padlásra a terményt Bevált ez a módszer Istvándiban. Senki sem esik ki a munkából, kinn a földeken nyugodtan dolgozhatnak, ez a néhány ember eljuttatja mindenkihez az előleget. Néptelen a falu. A fogat tengelye meg-megnyikordul a nehéz teher alatt. Mire este hazaér a gazda fáradtan, porosán, otthon várja az újtermény ... V. M. ARCVONÁSOK TTtolsó tanévének évzáró ünnepségén saját pénzén vásárolt csokoládészeletekkel ajándékozta meg valamennyi tanítványát — jókat, rosszakat, kitűnőket és bukottakat egyaránt. Aztán utódjáról beszélt búcsúzóul a megjelent szülőknek, gyerekeknek, szavaival bizalmat ébresztve kezdő kollégája iránt. Másnap a körzet központi iskolájába bevitte az átkerülő gyermekekről készült részletes följegyzéseket. Ez ugyan nem kötelező, de — amint mondta — könnyebb lesz így az új osztályfőnököknek és a gyerekeknek is: amúgy is nehéz leküzdeni az iskolaváltoztatással járó megrázkódtatásokat. Ügy búcsúzott, ahogy dolgozott 35 éven át: felelősséggel, érzelgősség nélkül, de igaz szeretettel. * * • A ruhási eladó. Nevét nem tartják számon a kiemelkedő teljesítményt elért dolgozók, vagy a nagy múltú mozgalmi emberek között. Beteges, nehezen jár, túl van az ötvenen. De mindenütt ott található: dekorál az ünnepségeken, szívvel, ötletesen, figyelmeztetés ellenére létrára mászik, a sportkörben jegypénztáros, de ha kell, bármilyen tőle telhető megbízást szívesen elvállal. És el is végzi. Megbízható pontossággal, természetes egyszerűséggel, csendben. • * • ET onok ember. Ügy mond- ják, nehéz boldogulni vele. Ha valamit a fejébe vesz, nem könnyű kiverni belőle. És beültetni sem. De ha sikerül, a vállalt feladatot ugyanolyan szívóssággal és hajthatatlansággal végzi el, mint amilyennel védekezett ellene. A pedagógus szakszervezet járási munkavédelmi felelőse, ezen kívül társadalmi szakfelügyelő, öt napon át tanít, egy nap pedig járja az iskolákat, és segíti a mezőgazdasági gyakorlatok oktatását, ellenőrzi a munkavédelmi szabályok megtartását. Díjazás nélkül. De felelősséggel. • • « J\[appal cipőket javít kis ^ ’ műhelyében. Este bütykös, nehéz ujjaival a betűket keresgéli az ósdi, kölcsönkapott írógépen. Faluja történetét írja. Részletes hűséggel. Hogy ne vesszen feledésbe egyetlen lényeges mozzanata sem községe életének. Haszna? Semmi. Legföljebb néhány érdeklődő, akinek kezébe kerül, megdicséri és további munkákra serkenti. De nemcsak a régmúltról ír. A község jelen fejlőd,ésé- ről is gyorsan és pontosan tudósítja a megyei lapot, megbecsülést szerezve falujának. Szenvedélye, szórakozása a kutatás. Minden érdekli. Elve: rögzíteni mindent, mielőtt feledésbe hull. Ügy érzi, felelős szülőfalujának a krónika írásáért. És eszerint cselekszik. * * * lYTyakkendőt elvből nem 1 ' visel. Sem télen, sem nyáron. Tanár. A matematikát és fizikát oktatja a gimnáziumban. Fegyelmezetten, igényesen, érthetően. Szigorú pedagógus hírében áll. Szabad idejében rádiót szerelget. Más nem érdekli. Nem titkolja, a tanításon és családján kívül egyéb nem foglalkoztatja. Sem társadalom, sem politika, sem községrendezés. Semmi. Véleményt nem mond. A nevelési vitákba nem kapcsolódik be. Él. * * * A z akta iktatás nélkül a fiókba kerül. Az ügyfél — elesett, munkaképtelen, idős ember — várja a kéri segélyt. Három hét múltán bemegy érdeklődni: az ügyintéző szabadságon van. A bácsi tanácstalan. Nézik az iktatót. Nincs kérelem. Keresik az asztalfiókokban. Végül megtalálják a felhalmozott iratok alatt. Az ügyintéző ezalatt nyugodtan, tiszta lelkiismerettel adja át magát a jól megérdemelt pihenésnek. f~* sinos, lány. elegáns pesti Huszonkét éves. Tanítóképzőt végzett. Itt; Kaposváron, mivel a fővárosban nem vették föl. Akkor aiáírt egy nyilatkozatot, hogy felvé-' tel esetén tanulmányai befejezése után két évig Somogybán tanít. Most nem fogadja el a felkínált állások egyikét sem Pestre nkar kerülni. Mindegy, milyen munkakörbe. Mondjuk, adminisztrátornak. De a fővárosba. A bizottság az aláírására., kötelezettségére emlékezteti. Hallgat. A pedagógus hivatás- tudatot említik. Nem válaszol Elhangzik a szó is: felelősség. Mély csend a válasz. A bizottság tanácstalanul néz össze. ■- sk — Év közben is gondoskodnak róluk Nemrég arról tájékoztatott Androvics József, az osztopá- ni Győzelem Termelőszövetkezet főkönyvelője, hogy mihelyt szűnnek a gabonabetakarítási munkák, ünnepélyes összejövetelt rendeznek a szövetkezet nyugdíjasainak és járadékosainak. Megvendégelik őket, és egyúttal segélyt is osztanak szét közöttük. Ez a nemsokára sorra kerülő rendezvény is azt sejteti, hogy Osztopánban év közben, a legnagyobb munkák idején sem feledkeznek meg a rászorulók támogatásáról. Célszerűen gazdálkodnak a múlt évi jövedelemből félretett szociális-kulturális alappal is. Zárszámadáskor 72 009 forintot tartalékoltak erre a célra, s ebből az első félévben 37 600 forintot költöttek el. Szülési és betegségi segélyezésre, az elhunyt tsz-tagok hozzátartozóinak a támogatására például csaknem 11000 forintot adott a szövetkezet. A színházi évadban tíz bérletük volt, s ennyi lesz a következőben is. Mindig a legtöbbet dolgozók, a legszorgalmasabb gazdák kapták meg a színházjegyet a brigádvezetőktől. A fiatalok sportkörének ezer forintot adott a tsz. A művelődési otthonnak, a könyvtárnak és a KISZ-nek összesen több mint 6000 forintot juttattak a kulturális alapból. A tsz-tagok gyermekeinek nyaralását is segítette anyagilag a szövetkezet: azok a gyér kék, akik úttörőtáborban töltik a nyár egy részét, száz-száz forintod kaptak.
