Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-03 / 181. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1965. augusztus 3. Johnson harcra buzdítja a katonákat Vietnamban Ball szerint „nem lenne hasznos“ megszüntetni a VDK bombázását Honoluluban hétfőn I nem hinné, hogy ez hasznos újabb tanácskozások I lenne. Ball azt követelte, hogy kezdődtek a dél-vietna- j a terrorbombázások megszün- mi háborúról. A tanács-I tetősének fejében a Dé!-viet- kozásokon részt veszjnami Nemzeti Felszabadulási Wheeler tábornok, a ve-1 Front kössön tűzszünetet a zérkari főnökök egyesí­tett bizottságának elnö­ke Westmoreland tábor­nok, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai erők főparancsnoka és Sharp tengernagy, a csendes-óceáni térség katonai erőinek főpa­rancsnoka is. dél-vietnami kormány csapa­taikkal és az amerikaiakal, holott már az amerikai kor­mány előtt is nyilvánvaló, hogy a DNFF önálló kor­mányzati és katonai szervezet. Összeült a görög parlament Hétfőn este egyórás késés­sel összeült a görög parla­ment, hogy döntsön az Atha- nassziadesz-Novasz kormány sorsáról. Novasz bejelentette, hogy kormánya igényt tart a képviselők bizalmára, és ha azt nem kapja meg, új válasz­tások kiírását kéri. Erre so­kan közbekiáltottak: »-Le az áruló Novasszal! Csak Pa- pandreuval akarunk kor­mányt!« A megbeszélés célja, hogy új offenzív terveket dolgozza­nak ki és eldöntsék, hogyan lehet a «-legcélszerűbben« fel­használni a 125 000 főre növelt amerikai erőket. Wheeler tá­bornok, aki McNamarát elkí­sérte seigoni szemleútjára, utasításokat vitt magával a Vietnamban levő amerikai erők átszervezésére. Ezek sze­rint «a hangsúly a tanácsadói tevékenységről a harci cselek­ményekre tolódik át, s ennek megfelelően át kell szervezni az amerikai parancsnokságok rendszerét, hogy Westmore­land és beosztottjai szaba­dabb kezet kapjanak a kato­nai akciókhoz«. Johnson elnök memorandu­mot intézett McNamara had­ügyminiszterhez, s ebben azt követeli, hogy a Pentagon te­gyen intézkedéseket a Viet­namban harcoló amerikai erők jobb felhasználására. Az el­nöki utasítás értelmében föl kell számolni a fölösleges be­osztásokat és a felszabaduló katonákat a harcoló csapatok létszámához kell csatolni. George Ball amerikai kül­ügyminiszter-helyettes vasár­nap interjút adott az ejjyik teievíziótársasáignak. Kérdést tettek föl neki azzal kapcso­latban, hogy Tito jugoszláv elnök és Sasztri indir^ mi­niszterelnök felszólította az Egyesült Államokat: szüntesse be Észak-Vietnam bombázá­sát. Ball azt mondta, hogy ezt a «-kérdést az egész fegy­verszünet összefüggésében kell szemlélni«, s bár nincs kizárva, hogy az amerikai harci gépek a jövőben egy bi­zonyos időszakra megint be­szüntetik a támadásokat, mint ahogyan szerinte ez a múltban már egyszer megtörtént, ő ;yar­(Folytatás az 1. oldalról.) gyalt kérdésekben a nézetek azonossága nyilvánult meg. A magyar fél a tárgyaláso­kon hangsúlyozta, hogy nagyra értékeli a Guineái Köztársa­ság bátor harcát, amelyet az Imperializmus elnyomó és ki­zsákmányoló politikája és az új gyarmatosítás ellen folytat, valamint a Guineái Demokrata Pártt küzdelmét a guineai nép társadalmi haladásáért. A ma­gyar nép nagy figyelemmel és szolidaritással követi a Guir neai Köztársaság vezetőinek az afrikai egység érdekében ki­-guineai közlemény fejtett erőfeszítéseit, amelyek nagy hozzájárulást jelentenek a nemzetközi együttműködés és a béke ügyéhez. A guineai párt- és kormány­küldöttség örömmel állapítja meg, hogy a Magyar Népköz- társaság jelentős sikereket ért el a szocializmus építésében és nemzetközi kapcsolatainak fejlesztése terén. A két fél megállapítja, hogy a magyar kormányküldöttség 1962 decemberében tett guineai látogatásakor aláírt közös köz­leményben lefektetett elvek alapján a két ország kapcsola­tai egészségesen fejlődnek. Elítéljük a vietnami amerikai agressziót A két fél elítéli a Vietnami Demokratikus Köztársaság te­rületének az amerikai katonai erők általi bombázását, vala­mint a dél-vietnami amerikai beavatkozást, követeli az ösz- szes külföldi csapatok kivoná­sát Dél-Vietnamból és az Im- dokínával kapcsolatos 1954. évi genfi egyezmények szigorú tiszteletben tartását. A felek megelégedéssel álla­pítják meg, hogy az afrikai népek történelmi sikereket ér­tek el a földrészük felszabadí­tásáért vívott harcban. Hang­súlyozták az Afrikai Egység Szervezete fontos szerepét. A felek felhívják a figyelmet az Afrikai Egység Szervezetét fe­nyegető imperialista mesterke­désekre, amelyek az afrikai fel- szabadítási mozgalmak elfoj­tására irányulnak, és akadá­lyozzák az együttműködést Af­rikában. A két fél egyetért abban, hogy az általános békéért és a gyarmati múlt gazdasági kö­vetkezményeinek felszámolá­sáért elő kell mozdítani min­den olyan probléma megoldá­sát, amely akadályozza az ál­lamok közötti gyümölcsöző egvüítrnűkodést. Fellépnek a megkülönböztetés, az elnyomás és ki zsákmányolás minden megnyilvánulása ellen. Biztosítani kell az ENSZ normális működését A felek egyetértenek ab­ban, hogy a függőben levő nagy nemzetközi problémák rendezése érdekében, biztosí­tani kell az ENSZ normális működését. A felek meg­győződése, hogy az ENSZ ak­kor tudja ellátni feladatát, ha az alapokmány szellemében tevékenykedve elősegíti a mai nemzetközi élet nagy problé­máinak — az imperialista ag­ressziók ' elhárításának, a gyarmati rendszer végleges felszámolásának, a különböző rendszerű országok békés egy­más mellett élése biztosításá­nak, a leszerelésnek, az atom­fegyverek használata betiltá­sának megoldását. Szükséges, hogy az ENSZ szerveinek ösz- szetótele tükrözze a tényleges nemzetközi viszonyokat és hogy helyreállítsák a világ- szervezetben a Kínai Népköz- társaság jogait. A felek hatékony lépéseket kívánnak tenni az ENSZ ke­reskedelmi és fejlesztési kon­ferenciája céljainak megvaló­sítására és elítélik az impe­rialisták megkülönböztető ke­reskedelmi módszereit. A felek kölcsönösen kifeje­zésre juttatják, hogy együtt­működésüket erősítve folytat­ják harcukat a függőben levő nemzetközi problémák rende­zéséért, a béke tartóssá tételé­ért, a gyarmati rendszer teljes és haladéktalan felszámolá­sáért. A két ország jóviszcinyának elmélyítése céljából mindkét fél további erőfeszítéseket tesz az államközi, párt- és tö­megszervezeti kapcsolatok sok oldalú fejlesztésére, az együtt­működés lehetőségeinek fel­tárására. és fokozására. A Guineai Demokrata Párt főtitkára, a Guineai Köztár­saság elnöke, Hamed Sekou Touré meghívta^ a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárát, Kádár Jánost a Gui­neái Köztársaságban teendő baráti látogatásra. Kádár Já­nos a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpont­ját később fogják megállapí­tani. Sekou Touré Brioniban Sekou Touré, a Guineai De­mokrata Párt főtitkára, a Guineai Köztársaság elnöke kétnapos baráti látogatásra hétfőn délelőtt repülőgépen Jugoszláviába érkezett. Sekou Tourét a pulai repülőtéren Joszip Broz Tito fogadta. Egy órával később a két köztársa­sági elnök a «Podkorka« ne­vű jachton Brioni szigetére ér­kezett. (MTI) FŐVÁROS ORSZÁG NÉLKÜL Oaigon főváros lesz or­szág nélkül írja Berverly Deepe, a New York Herald Tribune-ban. A vá­ros még nem hal éhen, de lassan megfullad. Saigonban öt út találkozik, ezenkívül egy vasúti fővonal. Az 1. sz. országút és a vas­úti fővonal, amely észak felé hálod 400 mérföld távolság­ra, hat hónap óta el van vágva. Egy másik országutat, amely északnyugat felé Kam­bodzsába visz, szintén hóna­pok óta elvágtak. A harma­dik országutat, amely Saigont összeköti a tengerrel és Cap St. Jacques fürdőhellyel, ha­sonlóképpen csak akkor lehet használni, ha a Viet Kong megengedi. A vietnami -fel­ső tízezer« és a francia ál­lampolgárok csak -útadó« lefizetése ellenében tölthetik el a hét végét a tengerpar­ton. A fennsík felé vezető ne­gyedik országutat szintén hónapok óta elvágták. Ezen az országúton annyi rajta­ütés történt már, hogy az amerikai katonák a »14. szá­mú véres országúinak« neve­zik. Az ötödik országút a Mekong-delta gazdag vidéké­re vezet. A Viet Kong embe­rei »útadót« szednek a rizs, szén és halszállítmányok után, amelyek Saigontól ezen az országúton átvonulnak. Még nem zárták el teljesen az országutat és a hidakat. Azonban sor kerül erre is. De ebben a percben Saigon csaik abból a szénből és egyéb áruból él, amit a Viet Kong a városba beenged. A Viet Kong nemrégen el­vágta az elektromos vonala­kat, amelyek abból a duz­zasztógátból indulnak ki, amit a japánok építettek nemrégen háborús jóvátétel fejében. A villanyáramot gyakorlatilag adagolják Sai­gonban, és egyes lakótömbök­beri éjszaka nincs áram. Nagykereskedők gázlámpá­kat és mécseseket halmoztak fel. A vendéglőkben este gáz­láng mellett étkeznek. Sai­gonban irreális látszatélet fo­lyik. A város a »prosperitás« látszatát szeretné kelteni, és rizsválságtól szenved. Saigon a.z antikommunista ellenállás centrumaként szerepel, de mégis a láthatatlan kommu­nisták száma és politikai be­folyása növekszik a város­ban. »A nyugatiak azt hiszik, hogy Saigon főváros, és in­nen ellenőrzik a falvakat — mondta egy vietnami értelmi­ségi. A Viet Kong ellenkező­jét vallja. Felhasználja a fal­vakat arra, hogy körülvegye a városolcat és azok felett ellenőrzést gyakoroljon. Sai­gon lesz az utolsó város, amit elfoglalnak«. »Ne képzeljétek azt, mint­ha a neonfény és a középosz­tály képviselné Vietnamot — magyarázta egy magas rangú nyugati diplomata. A dzsun­gel feketébe öltözött emberei ellenőrzik a falvakat, és Sai­gon nem tesz egyebet, mint a falvakból kiáradó nyomás­ra reagál. Saigon nagy város, amely­ben a zavar uralkodik. A szállodák terraszáiról, ahol az üzletemberek koktélra és ebédre összejönnek, látható távolról az ágyúk felvillanó tüze. A saigoniak nem szívesen haladnak el az amerikai be­rendezések mellett. A saigo- ni taxik vezetői nem hajlan­dók megállni, hogy utasaik ezeknek a berendezéseknek a közelében szálljanak ki. A vietnamiak megtanulták, hogy célszerű elkerülni azo­kat a helyiségeket, ahova az amerikaiak járnak. (Ford.: Hegedűs Nándor) RÖVIDEK A kínai külügyminisztérium tiltakozó jegyzéket nyújtott át India pekingi nagykövetségén. A jegyzék azt állítja, hogy In­dia az év első felében számos alkalommal megsértette Kína légiterét a kínai—indiai hatá­ron. Edward Heath-t hétfőn hi­vatalosan beiktatták, mint a konzervatív párt új vezérét. A második világháború óta Heath a toryk ötödik vezetője. Izraelben nagy felháborodást keltett az a hír, hogy a bonni kormány a nagykövetnek ki­R PRH6T6IADS6RGG A szép királynő csodálója Ez év júniusának elején, egy jrro délutánon, egy fekete kö- enyes jezsuita atya kilépett a ézus Társaság római Borgo anto Spirito 5. szám alatti özpontjának kapuján, és kö- ölte a ház előtt már napok ta tanyázó újságírókkal, hogy íegválasztották a társaság új enerálisát, az 56 esztendős, panyol-baszk származású — az utóbbi években Japánban íűködött — Pedro Arrupe tya személyében. Az új jezsuita-generális — »fekete pápa«, akinek hatal- ia a római katolikus egyház ebeiében nem sokkal kisebb »fehér pápáénál«, a Szent- tyáénál — az az Arrupe atya itt hát, akiről a nyugati sajtó, lár azelőtt, hogy a majd 0 000 jezsuita 218 vezetője sszeült generálisválasztásra, zt közölte: nem csupán spa- yol eredetű, hanem a társa- ágon belül is a »spanyol vo- alhoz« tartozik. Vagyis azok- ioz, akik szerint a társaság lapítójának, Loyolai Ignácnak lézetei és módszerei ma ak- uálisabbak, mint valaha, és logy »az ördög incselkedőivel« értsd, a modern világgal) nincs helye semmiféle alku- lozásnak«. A »spanyol vonal« úvei, köztük Arrupe atya is ^fogadják azt a Loyglaitól irökölt hagyományt, amely tterint »a jó cél érdekében« messzemenően taktikázni kell, s hogy »Isten nagyobb dicső­ségére«, nem bűn a mások megtévesztése. De — ellentét­ben a társaság tavaly elhunyt 27. generálisával, a belga szár­mazású Janssens atyával, aki túlságosan is jóban volt a »11- bereles« XXIII. János pápával — a 28. jezsuita generális — minden jel szerint — azok kö­zé tartozik, akik azt hirdetik, hogy a »külső engedékenység maszkja mögött a legcseké­lyebb belső engedékenységet sem szabad tanúsítani. Az új »fekete pápa« is azt vallja, amit baszk honfitársa, a Loyo­lai személyes tanítványai kö­zé tartozó, s a tridenti zsinat szervezésében oroszlánrészt vállaló Sallarmon — »Inkább viseljük el mások halálának látványát, minthogy engedet­lennek lássuk őket Jézus pa­rancsai iránt«. S tudnivaló, hogy Jézus parancsai alatt a jezsuiták mindenkor a saját parancsaikat értették. Mielőtt a Loyolából való Inigo lovag 434 évvel ezelőtt — 1521-ben — megsebesült a franciák elleni harcokban, ma­ga sem gondolta volna, hogy valaha is szerzetes rendet ala­pít. Mindenesetre több képze­lőerő volt benne, mint tiszt­társaiban, és amikor — még egész ifjan — Ferdinánd ki­rály madridi udvarában szol­gált, volt bátorsága szemét a szép Germana királynőre vet­ni. ego fekete szemc EXKATONA A sebesült s harcképtelenné lett katona Manresa városába ment, s ott szállta meg az az ellenállhatatlan vágy, hogy lo­vagi szolgálatait — földi ki­rálynék helyett — most már a mennyei királynőnek, Szűz Máriának ajánlja fel. Sokáig nem tudta, mit is kezdjen ma­gával, s a csontig lefogyott, dgő fekete szemű exkatona révülten bolyongott Hispánia országútjain. Mert nagyon ér­dekes férfi volt, és mert áradt szavaiból a misztikus elragad­tatás, a spanyol úrhölgyek — a fiatal leányok éppen úgy, mint a már elvirágzani kezdő asszonyok — valósággal tódul­tak nyomában. Egyik tanítvá­nya, a Loyolait istenítő Pedro Ribadeneira is azt írja, ekkor értette meg a magát ekkor már nem Inigonak, hanem Ig- natiusnak nevező volt pamp- luniai tiszt, hogy milyen ha­talmas hatást gyakorolhat az emberek lelkére »az ügyesen megválasztott és szenvedéllyel kiejtett szó«. S egy polgári tör­ténész, Max Weber szerint Lo­yolai »a XVI. században rá­jött a pszichoanalízis módsze­rére« és arra is, hogy »a fér­fiakat is éppen úgy meg lehet hódítani, mint az asszonyo­kat«. Loyolai — bár már nem volt fiatal — Párizsba ment, a Sor­bonne teológiai fakultására, és ott diáktársai közül választot­ta ki azt a hat tanítványát, akikkel — a Montmartre egyik kis kápolnájában — megala­pította az új szerzetesi rendet, a Jézus Társaságát. Tanítvá­nyai közül az egyik — a ké­sőbb szentté avatott, a jezsuita missziós munkát megalapozó Xavieri Ferenc — eredetileg költői lelkű, vidám fiatalember volt, semmitől sem állt távo­labb, mint a vallásos gondola­toktól, a pokol és a sátán fe- nyegettetésétől. A »lélekido- már« Loyolai azonban kisze­melte magának a tehetséges fiút, és elérte, hogy Xavieri Ferencet bűntudat marta, és csak akkor szabadult meg lel­ke nyilaitól, amikor a Loyolai »Isten óhajtásait« számára köz­vetítette. A Sorbonne hat diák­ja — az edső jezsuiták — elv­ben az Istennek, gyakorlatban a Loyolainak való engedelmes­séget fogadták meg a kis ká­polnában. S mire a »lelkek ha­lásza« — így nevezték a ké­sőbbi jezsuita dicsőítő írások is Loyolait — lehunyta sze­mét, már ezer, minden szol­gálatra kész, tehetséges je­zsuita szolgálta őt és művét. AZ INKVIZÍCIÓ KÉMJE Bármilyen tehetséges, hip­notizáló képességű ember is volt Inigo-Ignatius, a társaság nem születhetett volna meg, illetve kis, jelentéktelen rend­ből nem válhatott volna pél­dátlan gyorsasággal a pápa legkedvesebb, s az egyház leg­nagyobb befolyású szerzetes rendjévé, ha nem lett volna szükség rá. De mert ez a kor a bontakozó reformáció és a nagy utazások ideje volt, az egyháznak szüksége volt egy militáns szellemű, rendkívül hajlékony csoportra, amely föl­veszi a harcot a reformáció­val, és az akkor már lejáratott keresztes-hadjáratok helyett az egyéni bátorság, okosság és ügyesség hadjáratait, a térítő missziókat vállalja és vezeti. A rendet jóváhagyó pápai bulla majdnem leplezetlenül arra biztatta a jezsuitákat, hogy ők legyenek az uralkodók és poli­tikusok — »a világban befo­lyással rendelkezők« — gyón- tatói, és hogy a gyónás köz­ben szerzett titkokat »a harcos egyház üdvére« használják fel. A gyónást nem a jezsuiták ve­zették be az egyház világába, de ők voltak azok, akik a gyó­nás lélektani és politikai je­lentőségét fölismerték. A Lo­yolai már akkor, amikor még csak a Sorbonne öregdiákjai és az inkvizíció kémje volt — ta­nulása költségeit a párizsi inkvizíció fizette — azt mon­dotta Pedro Ribadeneirának, hogy »nekünk mindent tud­nunk kell, amit az emberek gondolnak, hogy azt gondol­ják, amit mi akarunk«. Halá­los ágyán is arról beszélt, hogy a Jézus Társaság atyái »gyón­tassák meg az egész világot«. S a jezsuiták évszázadokon keresztül arra törekedtek, hogy megtartsák a Loyolai félelme­tes intelmét. Lovag Antal (Folytatjuk.) nevezett Rolf Pauls volt náci katonatiszt után dr. Alexander Török személyében egy volt horthysta diplomatát szándé­kozik Izraelbe küldeni. A brazíliai munkáspárt gua- nabarai tagozatának ülésére behatoltak Teixeira Lőtt tá­bornok, elnökjelölt hívei, és elrabolták azt az urnát, amely­be az ülés részvevői Lőtt el­nökjelöltségét elutasító szava­zatukat dobták. Santo Domingóban vasárnap nagygyűlést tartottak az ideig­lenes alkotmányos kormány ■ támogatására. A gyűlésen — amelyet a dokkmunkás szak- szervezet hívott össze — Caa- mano ezredes, a köztársaság ideiglenes elnöke és Aristy, az elnök titkára mondott be­szédet. A szónokok elítélték az amerikai intervenciót, és egységre hívták fel az alkot­mányos rendszer híveit. ÉLŐÁLLflTRQKODáSBAN jártas nyugdíjas szakembe­reket keresünk. Jelentkezés személyesen vagy írásban részletes ön­életrajzzal »MERT« Minősé­gi Ellenőrző RT pécsi ki- rendeltsége, Pécs, Alkot­mány u. 5. (107250) ABLAKAIT A JÉGESŐTŐL, FÜGGÖNYEIT A NAPFÉNYTŐL megvédi az ESSUNCEM EAREDÖNM Kapható minden méretben a TÜZÉP telepein: Kaposvár, Siófok, Balatonboglár, Balatonfenyves, Marcali, Tab, Csurgó, Nagyatád, Barcs, Csorna, Homokszentgyörgy (116435)

Next

/
Oldalképek
Tartalom