Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

KOPRÉ JÓZSEF: DCáu'úuz cAiuia tiaqiiatéka AZ ÜGYELETES ORVOS testvének is. Jó velük együtt megfogta a pulzusát A hideg, lenni.., Szegény Istvánt fonnyadt kéz elemyedve szökésért végezték ki. Még az hagyta, hogy a lágy, meleg utolsó üzenetére is emlékszik, ujjak átkarolják. ő volt nála Sopronban, ami­Az orvos a karóráját nézte, *** egy katona hozta a hírt amelynek másodpercmutatója hogy látogassak meg mert . .y • ___onnét mar úgyse szabadul. 3 “55fÄTlS »Mondd meg Anna, hogy kó­pén. Meg t zeledi'k már a leszámolás órá­perc, es ekmgeda. Szeret me- ja;<< ^ Ű2enfe Ez tíamMenc_ révén a paplanra szegezte. Nagyon messzire nézett ben volt, ha jól emlékszik, amikor az ispánéknál szol­Az ápolónő egy kissé hát- gált rábto állt Kíváncsian várta az r,.___ __ e redményt Kezében ceruza, I^ond.ta ,a s kiterítve a lepedónyi kór- r3 v^3Lfe,Van uze* lap, amelyre a korábbi napok 12*^2** ho'rdta ‘«agaban, nyugtalan szívhangjai voltak ?^"den ^ót­pirossal rápingáiva. Egyik xi)ébe nap a mélybe szaladtak ezek a Evfegt 06 8010 3“° vonalak, aztán hirtelen a ma­gasba szöktek, csúcsosan, mint valami kezdetleges gyerek­rajz. — Hogy aludt, Anna? — kérdezte az orvos, és mosoly­gott Ezek a fiatal orvosok irrtn­Feäemeäie a szekrényről az irkalapot Aztán a párna alá nyúlt a drótkeretes szemüve­gért Az orvos is megdicsérte. Azt mondta: nagy a haladás. Meg: vitalitás van magában, Anna! Mi az a vitalitás? Só­dig mosolyognak. A inúltkor ]fsem haUotta- Ma^d 3“ ÉvlT is egy súlyos beteget hoztak a *£. ma^ megmagj^razza^ Ö hatosba. Akkor is ez voit az Gimnazista a ügyeletes. lelbarn­— Nehezen — Ehegte Ká­Évike is örül a haladásnak. rósz Anna —, nagyon nehezen, Legutóbb még csak a nagy­doktor úr, kérem... betűknél tartottak. Fogta a A hideg ujjak a szíve táján & 3Ó mele& Pu‘ pihentek, s lecsukódtak a fá- ha keze toK- az 6 «íjad radt fakó szemek. nem akartak engedelmesked­. , ._... , ni. Nem szoktak azok ilyen fi­— Biztosan megint a betűk. nam> úri munkához. Hiába, az — évődött az orvos. La- ;d^ Dg nwst ezt szereti Min­tem, itt a papír meg a ceruza. djg jg szeretje volna. Imi, ír- Na, nincs is itt már sawrrn ni! Neid most ez az egész élet. baj: egeszen komoly a hala- A vágy mindig ott motoszkált dásl Akiben ennyi vitalitás benne, de nem volt rá idő. van. kérem, mint magában, j^ert egész életében dolgozni Anna, az még sokáig élhet! kellett. Mindig másoknak. Letette a« éjjeliszekrényre jSTÍLOTT AZ AJTÓ. Ká­ae írkalapot . rász Anna a párnája alá rej­Kárász Anna eniúzta a sza- tette az irkalapot A szemüve- jért. Kesernyésem mosolygott. get már nem volt ideje a pár- Jőlesett néld a dicséret na alá dugni. haladok, Csak lassan Az ápolónő kezében egy kis doktor ur, kerem — motyog- üveggel meg kanállal megállt te hálásán. — Meg aztan ma- az ágyánál ^aul gamtól nem is megy. — Majd _ T . az Évike... Ma biztosan be- es™ p5®* Múlni, An­. na — szolt kedvesen, csicse­jön ... Ugye, ma bejöhet? Egy kicsit megemelkedett a párnán. — Igen, természetesem — regve. Itt mindenki csak Annának szólítja. A félvételezőben is Annázta az a lány, aki az ab­saóít az orvos, és mosolygott, laknád ült Talán nevetnek is Megsimogatta a kezét rajta, hogy ő még mindig lány, ták a szomszédasszonyok. Már az első szülés elvitte. Gyö­nyörű gyerek maradt utána. — Ettől meggyógyul Anna! Nagyon keserű volt. Meg valami bóditó szaga, íze van Mert itt ©nnek. ugyanaz. Mindenki azt hiszi, hogy ő KÁRÁSZ ANYA MAGÁRA vénségére is csak Anna, de MARADT. Szomszédja aludt hat nem is akart ő férjhez Valaki a sarokban lekecmer- rnennJ soha. Ilonka, a testvére gett az ágyról, és nagyokat só- ls azert halt meg mert férjhez hajtott. Csak a körvonalait m€T^t- Erős ura volt, azt mond­látta. Magával volt elfoglalva. Lassan harmadik hete, még mindig semmi. Ha nem várná Évikét, talán meg is bolondulna itt az idegenben, a magányosságban! ' mindem örökösen _ Jön az orvos, megnézi, vala- meggyógyul. Évike is. Csak mit szamlal arrukor a csukló- már jönne! Az biztosan tudja, lát fogja aztán megy. Csak „üt adogatnak itt neki Évike ha a professzor jön, akkor okos, nagy lány jönnek többen. Az is drága jó _ ivr—t.__ e mber. önála sokkal többet Anna m^r-t -f*8? Pihenjen, időz, mint a többieknél. Talán v_ii 'r . maganak most az - - - Keü- Csak semmi mozgás, ér­ti, kedves Anna? Mozogni nem szabad! Az ápolónő betakargatta és megsimogatta az arcát műszói az ember Pihenne is ő, ha tűd­éi viselt Életében "f;K VaJ®hogr..a magányos- még nem volt beteg. Megért dolgok CSftt 3 már hatvannyolc évet, de ágvl^őtt^k^kér! már azt is tudja, hogy betűkkel foglalkozik? A szomszéd mindig injekciót kap. Azt nem szereti nézni. A maga baját se szereti, de hát a magáét ’— lányának kórházat még nem látott. deák, a mellére ülnek és szo­• • wianrvpn felé járt, rítják, nyomják kegyetlenül. Apja is a De életében Halántéka fcivizesedik, a szíve amikor vett be. szúr, szinte fullad. Mintha va­még egy P1™ íuhásza volt. lami belülről markolászná. megvoltak a testvérei is. Misi az első háborúban esett el a Piavenál. Karcsinak tü­a valami. Lehunyja a szemét. Fordulni akar, de valami a szívébe nyilall. Mondta az dobaja lett. Ilonkát, a húgát, ápolónő, hogy ne mozduljon, gyermekágyi láz vitte el fia- Most mintha megint az jönne talon. A Bori meg ápolónő elő, ami a múltkor. Akkor volt. Az ám, a szegény Bori szaladt az orvos, és injekciót valami fertőzésit kapott, és adott. Nyöszörög. Lélegzetvé- belepusztult. Pedig az orvosok telnél érzi, hosy valami kú- mindent megtettek érte. Pör szik a torka felé. is volt belőle, de nem nyerték A szomszédja odafigyel. meg . A Borít, azt szerette. Gondolatban most itt van­nak az ő kórházi ágyánál a nagyon Lassan feltápászkodik, és néz rá riadt arccal. — Rosszul van, Anna? — kérdezi ijedten. Kárász Anna nem felel. Fekszik egy kicsit félrefordul­va, lehunyt szemmel, sárga arccal. A többiek is odanéznek. Va­laki azt mondja, csengetni kell. Az orvos jön sietve. Egye­nesen Kárász Anna ágyához lép. Mögötte az ápolónő riad­tan. Az asztalon levő bádogtál­cából csipesszel kiválaszt egy tűt Visít a reszelő, aztán pattan az üveg. Az orvos oda sem néz, csak a kezét nyújtja hátra. Gyorsan felrántja a paplant Néhány percig még figyeli Kárász Annáit, aztán az ápoló­nő felé fordul. _— Szóüon majd, kérem, néhány perc múlva. A műtő­ben vagyok. Kimegy. Lassan, elgondol­kodva lépked. Az ápolónő az ágy végéhez áll, és néz mereven. Aztán a kórlapjára tekint, olvasgatja adatait, inkább csak időtöl­tésből. Tudja kívülről is, me­lyik rovatban mi szerepel.. Az andaxinok, a nyugtatok, a görcsoldó injekciók adagjait nézegeti Vizsgálja saját föl- jegyzéseit Kárász Anna megmozdul. Felcsillan a szeme az ápoló­nőnek. Aztán mintha nagyon^ messziről hangot hallana: — Még... nem... jött? — nyöszörgi Kárász Anna. — Még nem jött, de jön, beszéltem vele telefonon — hazúdja —, és azt mondta, okvetlen jön. Jön, Anna, hiz- tosan jön. Maga is érő. hogy szavai üresen, meggyőződés nélkül kopognak a csöndes kórterem­ben. — Jön... jön..: — píhegi Kárász Anna, és szája szögle­tében megjelenik valami kife- jozhetetíen gyenge bánat, le­mondás. Aztán kifelé fordul az ágyon. Az ápolónő odang- rik. Figyelmezteti: — Jaj, csak ne mozduljon, az istenért, Anna, ne! Milyen kedvesen mondja: Anna. Kárász Anna kinyitja a sze­mét, de fáradt, nagyon fáradt Homályosan látja az ápolónőt Szakasztott olyan a haja, mint a Borisnak. Az ápolónő leül az ágya szélére, és megfogja a kezét. Érzi, hogy hideg. Megijed, de nem ugrik el tőle. Kárász Anna most lehunyta a szemét. Valamit tenni kellene — vil­lant át az ápolónő agyán. Már jócskán elmúlt néhány perc, amit az orvos mondott De most hagyja itt? Csak legalább jönne a lány, Évike, talán az megnyugtatná. Kel­lett volna beszélni vele leg­utóbb, amikor itt volt De azt sem tudja, hol lakik. Néhány szót váltottak csak a folyosón, amikor a lejáratig kísérte. Kárász Anna mintha csak megérezte volna, hogy az ápo­lónő most vele foglalkozik. Nyújtja a másik kezét is, mintha azt mondaná a tekin­tete: ezt is fogd meg, ezit is simogasd meg, te kedves nő­vérke. Az ápolónő megfogja a má­sik kezét is. Kárász Anna raj­ta felejti fátyolos szemét, és szinte súgja: — Szeretnék vala... mit... ad... ni. — Nekem? — Ezt, itt, na ... gyón ... ké... rém ... — lehanyatlik a feje. Kárász Anna a markában szorongatja az irkalapot. Ap­ró levélformára van össze­hajtogatva. Az ápolónő kezébe veszi. Érzi finom ujjaival, hogy át­üt rajta a nehézkezü írás. — Ha, le... ne., vés ... Éviké.. .nek. Kicsúszik keze az kezéből. ápolónő AZ APOLONO FELVGRIK. A papírt köténye zsebébe dugja, és szalad kifelé az aj­tón. Az orvossal tér vissza. Az keresztbe teszi mellén a két fonnyadt kezet. Évike öt óra előtt öt perc­cel érkezett. Megállt az üres ágy előtt és sírt. Az ápolónő karolt bele. — Ezt küldi magának. Ballagtak kifelé a kórte­remből. Évike kibontja a papírlapot. Nagy ákombákom betűkkel csak ennyi állt a lajxm: KÁ­RÁSZ ANNA. Az S betű for­dítva volt, a két N egymásnak dőlt. — Egy hónapja az volt a kívánsága, hogy meg akar ta­nulni írni — szólt Évike szi­pogva. — Csak eddig jutot­tunk. Az ápolónő karonfogva ki­sérte le a kijáratig. Aztán visszamenet a kórte­rembe elvette az ágyról a kórlapot, amelyre az ntolsó orvosságadagot már nem kel­lett feljegyezni. Földes Mihály: VESZÉLYES ÉLET Egy eddig irodaimSag meglehe­tősen kiaknázaiUaii korszakba, az 1919-es kommiln bukását közvetle­nül követő Időkbe vezet ej Földes Mihály kisregénye. A véres meg­torlásért lihegő Horthy-pribéOcek féktelen rémuralma idején is volt merszük a történet ifjú szereplői­nek a bátor helytállásra, a vérbe tiport forradalom eszmei tüzének továbbszítására, a szívós és lanka­datlan ellenállásra. Hogy ez meny­nyire vérre ment az adott helyzet­ben, azt Izgalmasan példázza a Ve­szélyes élet gyakran vakmerő ka­landjainak, az üldözőkkel vívott késhegyig menő harc éüxnénysaerű Várnai Zseni: MINT ÓRIÁS KENYÉR Alkotmányunk sugárzó reggelén hazánk olyan, mint óriás kenyér, úgy mosolyog, és ontja illatát, szülöttei közt szétosztja magát. Búzakoszorú ékesíti öt, jelképezve a tág búzamezőt, piros pipacs és kék búzavirág mosolyog bene, mint az ifjúság. A föld szerelme: eső és fény itt ragyog most az ember kenyerén, s dicséri őt, ki szánt, vet és arat, mint a boldog, teremtő akarat. S hol nemrég még ellenség öldökölt, most százszorta virágzóbb lett a föld, közös erővel munkái rajt’ a nép, pacsirta szól, és zakatol a gép. De legszebb, hogy törvénybe írva már; kenyér és munka mindőnknek kijár, márványba vésve őrzi a Jogot, az Alkotmány, mit népünk alkotott. Légy köznapon is boldog, szép honunk, mi benned élünk, érted dolgozunk, mert minden égtáj más és idegen, nekünk csak itt jó a te szíveden! Bihari Sándor: REGGEL Mellettem a város; kezdődik a nap, s mint egy színes centrifuga, pörög, fehérré válik a lila, és dől a nép, borzong a víz, a lomb, ahogy megbomlik az édes nyugalom, s kémény: napóra jelez a gyárudvaron. Baktatok félig vad, félig modern világon át, ezüstös feszesen csikorog a drótkötélpálya fenn, s a csillék, ők is mérik az időt, mely hoz-visz, ürít és újra tölt, átringanak az országút fölölt. Könyvek közé, ide jutok, a világ ezt jelöli nekem, rendet, statisztikát, melyen miUió álom sugárzik át, csak én tudom, míg a halhatatlanok között nyolc órát élek, dolgozva, hogy halandónak lenni is örök dolog. Hajnal Gábor: TÉGLAADOGATÓK Hajolj csak lejjebb! add tovább a téglát, szomszédod karja lendül már feléd, a törzs s a kar lendüljön jobbra, balra; fáj tán a kéz? és fárad a derék? Sebaj? a lánc hullámzik mégis egyre s a sors nyugtatja rajtunk nagy szemét, fölöttünk egy nap süt s barnítja hátunk s egy tégla marja mindünknek kezét Tanuljon most, kin nem fogtak a pékiák, e kín s e bánat új útra vezet, beáll sz a láncba, átveszed a téglát, s tovább adod: ez egész életed. ÓLOMÖNTŐ MUNKÁS (Vágó János ólommetszetei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom