Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
Péntek, 1965. augusztus 20. 8 SOMOGYI NÉPLAP Lóránt János: UDVARON Kiss Dénes: Cementzsákolás Zsákot hordtam a vállamon, lüktet bennem a fájdalom — A cement pora ellepett, megkoszorúzta szememet. Szürke lett arcom is hamar, és fejemen a lucskos haj verítékemmel megkötött — Haj-betont hordtam: rám-kötött, rám-dermedt sapkát — s délután le kellett vágni frizurám. Ténagy Sándor: Szívre tett tenyér Az Enjber végül szívre tett tenyér, ha görcsös átka egyszer fellazul. Hibátlanul _ h a élni megtanul: az Ember végül önmagáig ér. H. Barta Lajos: M ER A vonat éjfélkor befutott az állomásra. Fél óra múlva a harmincéves férfi ballonkabátban — kezében orvosi táska és bőrönd — megállt egy barna házkapu előtt. Recsegve nyílt a kapu. A küszöbön egy fiatal nő állt. A hangja közvetlen volt és vidám: — Jó estét... Hazaért végre? Régen láttam! — Aludni akartak a betegeim ... hazaküldtek. A fiatal nő a férfira mosolygott, és benyomta a kaput. A bér ház folyosóján a férfi papiménzt nyújtott a nő felé: — Ha már ritkán lát, kárpótlásul — mondta. A nő keze a levegőben járt, kapkodott, de a pénz elugrott előle... A nő durcásan ajkát bigy- gyesztette, mint aki azt mondja: tedd el, nem is kell! Csak kis idő után indult el az orvos felé. Megállt előtte. Halkan, alig hallhatóan mondja: — Szervusz. — Szervusz — szólt a férfi is, és lassan, szerelmesen 'csókolva magához ölelte a nőt. A fiatal nő csók közben kirántotta a férfi kezéből a papírpénzt, és nevetve szaladt az udvar felé. A férfi az udvar közepén érte el. Karjába kapta, és csókolta, csókolta... A nő meg csak nevetett, nevetett: — Bolond! Te bolond! Fölébred a ház... Négy emelet sötétség és az ég nézett vissza rájuk — meszsziről. Az asszony a férfihoz, a nyi- >tt kabát alá bújt. És a csengő hiába berregett. • * * A gyárban hatalmas lemeztábla dongott. Vaskalapács zuhogott rá. Visszhangzott a szerelőcsarnok. Az orvos ballonkabátban a csarnok ajtajában állt. Tekintete végigfutott az embereken és a tárgyakon. Elindult egy idős ember felé. Megállt mögötte, hangját torzítva, dör- mögve szólt: — Megjött a vándormadár, jó reggelt! Az idős ember zavartan hátra kapta a fejét: — Sándor!... — Jó reggelt, apám. Az öreg csak nézte: — Hát megjöttél? — Meg. — Ez nem klinika, mi?! A kazán tetejéről egy nyakigláb ember kiabált: — Idegen a műhelyben! — és már ugrott is lefelé. A darus nem szaladhat — csak integetett: — Höhö ... professzor, régen láttalak! Az orvos köré jött az egész műhely. Kezét szorították, ölelték. — Az egész műhely nevében köszöntőm birodalmunkban — szónokolt az egyik —, és régi szokás szerint üdvözlöm önt... essen beléd a ménkű, ha nem tartasz velünk! Nevetett az orvos nyitott szájjal. Aztán az embercsoport szélén egy vékony arcú öreg mellé lépett, magához kapta, és ennyit mondott: — Megjöttem. A vékony arcú öreg zavartan topogott, viccet erőltetett: — Tudod-e még egyengetni a vasat, ahogy tanítottam? Vagy már csak az injekcióstűket egyengeted? Az orvos körülnézett, mellette a satupadon kalapács hevert, az apjára kacsintott, fölemelte a kalapácsot, aztán a földiről egy görbült vaslemezt, és egyengetni kezdte. Zuhogott a kalapács. Ütötte a vasat. Az emberek összenéztek. Zuhogott a kalapács... Aztán megállt. Az orvos felfogta a lemezt, és odanyúj tattá a vékony arcú öreg elé, aki valamikor a mestere volt. Az öreg az orvosra nézett, aztán a vaslemezre. Forgatta a lemezt, a fény felé tartotta... Jobbról nézte ... balról nézte... és csak ennyit szólt: — Hát ezzel megvagyunk. Az orvós ballonkabátja olaj' foltos. * * * A klinikán fehér volt a tisztaság. A tizenkettes szobában fiatal nővér dolgozott. A bejárati ajtó nyikorgására felkapta a tekintetét. Az orvos jött az ajtó felől előre: — Jó napot. A nővér egy kicsit meghajolt: — Jó napot. Láttam, hogy már megjött. Mire beértem, itt volt a táskája. Az orvos kezet nyújtott: — Mikó... A nővér nézte az orvost: — Tudom, ismerem. — Engem? — Igein. Sokat beszélnek magáról. Az orvos tekintete a rendelőben körbejárt: — Mit beszélnek? ... A nővér halkan, egyszerűen mondta: — Hát sok mindent. — Kicsit hallgatott. — Nem ilyennek képzeltem ... Azt hittem, hogy szőke. — Miért? — Csacsiság. A tiszta nekem fehér... és a szőke majdnem fehér. Az orvos nem felelt, a szavaikon gondolkodott. A nővér az orvos ballonkabátját nézte: — Olajos... — mondta. — Kitisztítom... — és el is indult. Az orvos ránézett, mosolygott: — Köszönöm, majd magam. Levetette a kabátot, benzinesüveggel a vízcsaphoz lépett r ~-w A nővér a háta mögött állt: — Kérdeznék valamit. — Kérdezzen, kérem — mondta az orvos, de nem fordult meg. — Igaz, hogy a felesége ház- mester volt, amíg maga tanult? — Igaz — mondta az orvos. — Még most is az. És kötődét rendezett a lakásban. — Ez azért szép. Válasz nem jött: az orvos tisztítja az olajfoltokat. A ballonkabáton az olajfoltnak ismerős szaga van. Ilyen szaga volt az apja keze simogatásá- nak, amikor az orvos még gyerek volt. Arcához húzta a kabátot. Az olajszagon átüt a karból. A házmesterlakás kisebbik szobájába alig szűrődött világosság az utca felől. Két gyerek aludt két heverőn. A nagyobbik szobában fali- lampa adott világosságot. A fiatal nő — az orvos felesége — a rekamiéra igazította a takarót. A férfi az asszony mellé lépett, magához emelte, orrát játékosan a felesége pisze orrához ütögette. — Nagyon boldog vagyok, édes. Az asszony szeme megcsillant; fürkésző volt: — Mit tagadsz? — Titok! — Operáltál? — Vége — mondta az orvos. 4ztán nem bírta tovább: — Kineveztek. Átkapta az asszonyt — pörgette, pörgette, mint a szél... Lihegve megállt. Az asszony nézte férje boldogságát, halkan szólt: — Akkor itt hagyjuk a házmesterséget? Hirtelen csengő berregett, követelőn. Az asszony a férfira nézett: — Azt hiszem, a részeg Koncz ... Beengedem. A férfi nem engedte el az asszonyt, húzta magához: — Hadd várjon... Bodó Béla: A SZOBOR Óbudán jártam ezekben a ” napokban, ebben az öreg városrészben. Így ahogy van, műemlékké kellene nyilvánítani, hangulatával, romantikájával, a Krúdy járta kocsmákkal, a latin cirkusz kő maradványaival; a városrész elé tábla illene: gyertek szerelmesek, sétáljatok erre, a töpörödött házak, az öreg, dúslombú fák közt. Félrebillent háztetők, apró ablakok, tágas-mély udvarok vén fákkal, friss bokrokkal, nyíló virágokkal legyen az egész műemlék, persze lakni csak az új részben laknék, dehát ez más dolog. Ahogy barangoltam, mát messziről megláttam a magas kőfalat, elborították a kúszó zöld növény apró levelei. Mintha csak díszletből lett volna idetéve ez a kőfal, mögüle gesztenyefák terebélyesedtek, piroslott a futórózsa, távolabbról egy megroggyant kis fakapu nagy fekete kilinccsel. Mivel alkonyodéit, az alkony rózsás színei még tovább fes- tegették a kőfalat, most már határozottan olyan lett, mint egy színházi díszlet, csak igazi volt, igazi kőből, igazi levelekből, igazi futórózsákkal. Hogy közelebb jutottam, egy öreg néni arcát pillantottam meg a kőfal mögött, vagyis inkább egy öregasszonyt vállig. Valamin állhatott a kőfalon /túl, valamire felállhatott, hogy kitekinthessen az utcára, amely ebben az időben teljesen elhagyatott volt. Hogy máskor milyen az utca nem tudom: először jártam arra életemben. T épésedmet meglassítot- tam, hogy sokáig és jól lássam az alakot, meg is néztem alaposan. Viseltes fekete fejkendő rajta álion ösz- szecsomózva. Az arca szelíd, ősz lehet a haja a kendő alatt. Vállán fekete kendő, a vállak keskenyek, szinte szelídek, öreg anyavállak, gyermeki kezek átölelik, magukhoz szorítják. Arca csupa ránc. Tudom: az emberi ráncok közt van különbség. Sokat rajzol az öregség, de sok ráncot rajzolt hajdan a gond, a baj. Ha elemezni kellene: a szarkalábaik a szemek alatt akkor sűrűsödtek, amikor... de mit sorol iám fel a régi idők keserveit, a szegényemberek bajait Közelebb érek, látom a nénike szemét, szelídek, de mintha a nézése merev lenne, aggódó egyben, mintha valakit várna itt a kőfalnál. De nemcsak a tekintet merev, a nénike is mozdulatlan; közeledem, nem fordítja felém sem magát, sem a nézését, mintha nem is járnék arra, mintha cipőm orrvédő vasa sem csengene a macskaköveken. Nézem a mozdulatlant a homlokomon túl érő kőfal felett, már nem is lének, csak csosszanok lassan előre, hogv tovább nézhessem; merev a tekintete, mint a szobroké. Megtámad varázsával az alkonyat. a hangulat, valahonnan a hársfa mézillata is érkezik, megtorpanok. Talán nem is élő a szelíd nénike, talán itt felejtett, furcsa, merev szobor. Talán fafaragás: Ismeretlen mester nagy műve, gondosan kidolgozva rajta a kendők drapériás hullása, a ráncok részletessége a kedves arcon — a középkori szobrásziskolák mesterei faragtak ilyen megdöbbentően élethű, teljes részletességű műveket, ki is színezték őket —, most az alkony rózsaszín fényt dob a mozdulatlan öregasszonyarcra. Megállók a pillanatnyi varázsban; most már szobor nekem a mozdulatlan nénike: remekmű, nagy mester alkotáKomlós János: SZOLASSZABADSA G A magyar turisták nem tudnak beszélni. Odakint. Itthon igen. És most, hogy haza térnek, beszélnek is. Összehasonlítják, amit csak lehet. Meg azt is, amit nem lehet. Mert ilyen is van. A londoni Hyde Parkban például akkora demokrácia van, hogy mindenki tücsköt-bogarat összebeszélheti Nálunk nincs Hyde Park, ez a dolog formai része. De tartalmilag? Ami a tücsköt-bogarat illeti? Nem panaszkodhatunk. Mintha egy nagy Hyde Parkban élne az ember .. . Miért is mondom ezt? Hyde Park, igen... Mert ez a fő problémája mindenkinek, aki Nyugatról ellátogat, vagy visz- szatér ide; ezt vizsgálgatják külföldi publicisták, ezt méricskélik belföldi humoristák, erről jelennek meg riportok odakint: hogyan állunk a szólás- szabadsággal? Szerintem kitűnően. És azoknak, akik panaszkodnak, azt felelem; ha panaszkodnak, az jó jel. Próbáltak volna akkor panaszkodni .. . amikar még dicsértek. Mert a szólásszabadság legbiztosabb jele, ha olykor morognak is az emberek. Ha viszont mindenki sugárzó arccal járkál reggel, délben, este, ott valami nincs rendben. Ez vitathatatlan. És nagy szó, h^ nálunk valami vitathatatlan. Mert nálunk ma már — ez is a szólásszabadság jele — mindenen vitatkoznak az emberek. Itt van például a Zabhegyező-vita. Amint tudják, egy amerikai író megírt egy könyvet, ezt lefordították különböző nyelvekre, elolvasták különböző emberek; volt, akinek tetszett, volt, akinek nem, és ezzel az ügy el volt intézve. Ott. Itt azonban óriási vita tört ki fölötte. Egyesek harciasán kinyilatkoztatták, hogy márpedig nekik nagyon tetszik a Zabhegyező nyelve és szemlélete, mások viszont harciasán közölték, hogy márpedig nekik »•- ’ta- lán nem tetszik a Zabhegyező nyelve és szemlélete. Majdnem ölre mentek. Mígnem aztán kiderült, hogy a Zabhegyezőnek nincs is olyan nyelve, amely egyeseknek nagyon tetszhet, másoknak nem, és nincs is olyan szemlélete, amely egyeseknek nagyon tetszhet, másoknak nem. Továbbá Zabhegyező sincs. Mert nem is ez a eime. Csak a fordító elf érdi- • tette a címet. -----És most mi van? Semmi. Bosszankodnak a^ vitatkozók? Szégyenkezik a fofdító? Intézkedik a kiadó? Minek? Mindenki elégedett. Mert lehet, hogy rossz a fordítás, hibás az ellenőrzés, alaptalanok a cikkek, de milyen jó kis nyári vita volt! És nálunk ez a lényeg. Meg hogy bírálni lehessen. Egyesek szerint ez a szólásszabadság lényege. Vannak ma már humoristák, akik hónapokig törik a fejüket, hogyan lehetne olyan szöveget kitalálni, amelyben minden mondat egy- egy beolvasás fölfelé. De hát fölfelé bírálni, ahhoz miféle bátorság kell? Oldalra bírálni meg lefele, az igen! Beolvasni az iparvezetésnek, hogy lassan szerelik az erőműveket, és sokba kerülnek? Na, bumm! De beolvasni otthon csőrepedéskor a maszek vízvezeték-szerelőnek, hogy lassú ez meg drága is, nem kell! — ezt nevezném bátorságnak t és elvi kö veíkczelességnek! Cikkeket írni, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba? Na, bumm! De felszólítani a pincért, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, ehhez bátorság kell! Megmondani a “Tervhivatalnak, hogy ami a beruházásokat illeti . . . Na, bumm! De próbáljuk megmondani a tulajdon feleségünknek, hogy márpedig az őszi beruházási terveit nem fogadjuk el. Ehhez bátorság kell. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy minden vezető örül a bírálatnak. De az sem igaz, hogy nálunk, ha bírál, akkor borotvaélen táncol az ember. Ezek nagy szavak! Borotvaélen?! Attól függ, milyen borotvaélen? Magyar pengén nyugodtan táncra perdülhet. És nem igaz, hogy a közéleti bírálathoz nálunk bátorság kell. Itt van például a meglepetés, amely idegenforgalmi szerveinket érte. Arra gondolok, hogy vártak az idén a Balatonhoz nyugati turistákat, alcik közül egyesek nem jöttek, é$ meglepte idegénforgaliüí szegeinket; várták továbbá' a keleti'turistákat, akik jöttek, és- ez is meglepte idegenforg^lpi; szer- . veinket. Na mármost,‘Nézzél a... meglepetéssel minder*" ‘Humorista foglalkozni fog, és; ;>nagyoi> büszkék lesznek, hogy ők mtr lyen bátor emberek. De ézt szóvá tenni, ehhez mifélé bátorság ke’l? Ezt csinálni, ehhez bátorság kell! Az persze kétségtelen, hogy volt idő, amikor nem lehetett bírrlni nálunk. A Patyolatot kivéve. Most viszont mindent I^het bírálni. A Patyolatot kivéve. Miért? Jobban dolgozik rrm. már a Patyolat? Nem. Csak unják az emberek. A hibákat unják? Nem. A témát. Magyarországon a hibákat me» lehet ismételni százszor is. Meg is ismétlik. A témát nem lehet. Mert a hibán csak bosszankodnak az emberek. Na, bumm! De a témán unatkoznak! És ez törhetetlen! Nem. fenn. Lenn. A közönség nem tűri el. A mi szólásszabadságunkban tehát nem az a probléma — és ezt kell megmagyaráznunk külföldieknek és belföldieknek —, hogy nem lehet beszélni erről vagy arról.. Mindenről lehet. Kivéve azt, amiről már beszélt az ember. Mert az unalmas. A Patyolat unalmas, az építőipar unalmas, a termelékcnvség unalmas, a munkafegyelem unalmas, a tv unalmas, a tv unalmas, a tv unalmas . . . pardon ... Minden unalmas, amiről már volt szó. Minthogy viszont a hibák megmaradnak, a témák pedig csökkennek, előbb_uf6bb odajutunk a szólásszabadságban, hogy mindenről lehet beszélni, de semmiről sem fogunk. Mert unalmas. És egyébként is, minek? A szólásszabadságon vitatkozók ugyanis egy dologról elfeledkeznek. Arról, ami nélkül a szólásszabadságnak nincs semmi értelme. Mert nem az a fontos, hogy ennyivel többet jár a szám a múlthoz, de annyival kevesebbet a jövőhöz képest, meg hogy menynyit olvasok be fölfelé, és menuyit olvasok be lefele, hanem hogy — a hibák ellen lehet már beszélni nálunk, persze, hogy lehet. De valamit tenni is kellene. J sa. Kőfal, futórózsák, egy nénike szobra — különös játék ez. Arra gondolok, akárki lehetett a kedves szobor modellje, valamikor fiatal leány volt; nem lenne jó a szobor, néni lenne remekmű, ha nem őrizné kívül-belül a volt fiatal nőnek, modelljének lényegét. Itt élt tehát a modell, és ebben az ódubai képben — megy” a macskaköves utcán, fonnás a lába. üdén ringó, dús keble, arcán kis gödör, ha nevet, régi mosolvát most is őrzi öregkori szobrának szelíd kedvessége. Valaki átölelte annak ideién a gesztenyefák alatt, lehet, hogy azt mondta neki: — Te vagy a legszebb lány... Átölelte a vállát, hogv fna- g'hoz húzza, aztán elment talán át Pestre, a gyárba, vagy kivándorolt Amerikába, ahogy abban az időben — szegénységben — annyian. A lány pedig felállt a kőfal mögé, várt. várt — ígv lett belőle nénike vagy szobor. Most már a varázslat eltéveszti lépéseimet az elmúlt időben, mert vagv ott lett belőle szobor az időtlen várako- z sban, vagy a szép hajdani modellt faragta meg így n művész, hogv mee^reztesse művével az idd kérlelhetetlen múlását., eevben az lenzt várakozás szerelmes konokságát. — Visszajössz estére? Visz- szajössz-e va'aha? Valaki áll és vár; így várnak az igazi szerelmesek, egv percig, évekig — halálig, mint a veronai Júlia. Nézem aggódó mozdulatlanságát, most már teljesen értem a művészt: igen. igen a ’'írakozás szoora az öreg néniké, a mű ezt mondja a szemlélőnek: Szerelmesét várja a lány: Visszajössz-e estére? Fiát az anya: Visszajössz-e valaha? Micsoda várakozás a hallgatag homályban, micsoda várakozás, szembeszegülés az idővel, a múlással; szoborrá válik, aki így vár: , — Visszajössz-e? Nagy művet látok, ezt érzem. csak nagy mű ejti így hatalm'ba az embert; keresem a kőfalon a mester nevét. A megoldás is milyen művészi — a kőfal, omló voltával. A világból kirekesztem magam, mondja a kőfal, mert nincs másom, mint a várakozás. Rád várok a végtelensép!rr A r- utca végén ekkor egy pufók kisfiú bukkan elő. Kezében labda, foci. Messziről kiált: — Olyan jól Játszottunk, nagymama, azért maradtam íívpn sokái'*. A szobor rv->pcrc;7Qja] • »Gyere r”5'. a vacsora régen kész. Finom vacsora..^
