Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

Csütörtök, 1965. augusztus 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Elegendő tömegtakarmány: zavartalan átteleltetés A fonyódi Magyar Tenger Termelőszövetkezetben arról beszélgettünk, milyen nagy je­lentősége van a szénának meg a silónak az állatállomány át- te. éltetésében. Ebben a tsz-ben a tél egyáltalán nem viselte meg a szarvasmarhákat, mert elegendő szálas takarmányról gondoskodtak. Alig esett vissza •i tejhozam, most is mintegy tíz liter tejet fejnek tenenen- ként. Amikor az idén először hajtották ki a legelőre a szarvasmarhákat. tavalyról még több mint másfél vagon szénájuk volt kazalban, silójuk is eltartott az új zöldtakarmá­nyig. Most annyi a szénájuk, mint amennyit tavaly egész évben összegyűjtöttek, s ehhez hozzájön még a 46 hold lucer­na harmadik kaszálása is. Biz­tosítva látják a több mint száz szarvasmarha és a 32 ló átte- leltetését, sőt a fuvarosbrigád lovai fölemelt takarmányada­got kaphatnak. Sorolhatnánk a példákat an­nak bizonyítására, hogy nz elegendő tömegtakarmány mennyire biztos alapja az átte­lelt été snek. A Lábodi Állami Gazdaság somogytamócai üzemegységében tavaly beta­karított pillangós takarmány­ból több vagon maradt a tél el­múltával, de nem veszett kár­ba, mert a jószág azután is szívesen fogyasztotta a jó mi­nőségű, táperőben gazdag szé­nát. Elérkezett a silókukorica betakarításának ideje. Miért fontos igyekezni a silózással? Az őszi kalászosok többségét kapásnövények után vetik a gazdaságok. Az idén a kenyér­gabonának csaknem a fele ké­sői betakarítású növények he­lyére kerül. Ezek között van a silókukorica is. Ha késve kerül le a tábláról, elhúzódik a ta­laj-előkészítés, tehát akadá­lyozza az őszi kalászosoknak idejében és jól előkészített ta­lajba való elvetését. A silózás haladéktalan megkezdését sür­geti az is, hogy a növény tö­megét és táperejét tekintve most legalkalmasabb a betaka­rításra. Fontos, hogy a gazda­ságok addig fogjanak hozzá a betakarításhoz, amíg a siló­nak vetett növény nem túl érett. Több mint 16 000 holdról kell letakarítani a silókukori­cát megyénk termelőszövetke­zeteiben. Ennek csaknem há­romnegyede fővetésű növény. A hozam jónak ígérkezik, bár helyenként a sok csapadék miatt tönkrement a vetés. Na­gyon sok függ attól, hogyan szervezik meg a betakarítást, miként irányítják a gépek munkáját. 89 gépállomási, 165 termelőszövetkezeti silókom­bájnra és 215 szövetkezeti Or­kán silózóra vár ez a nagy fel­adat. És persze sok erőgép is kell. S nem szabad megfeled­kezni az őszi szántás-vetés za­vartalan elvégzéséről sem. A silóbetakarító gépeket — a szemlejegyzőkönwek tanúsága szerint — jól fölkészítették er­re a munkára, kiiavították őket. Problémák azonban már­is vannak. A homokszentgyör- gyi Zöldmező Tsz elnöke a múlt hét elején még arról pa­naszkodott, hogy nem kapták meg a megrendelt silókombáj­nokat. Hosszú időn át arra a takar­mányra lesz utalva a jószág, amit a nyáron összegyűjtöttek a szövetkezeti gazdák. A fűter­més jó volt, tehát jócskán kaz- laztak télire réti szénát. A pillangósak hozama egyes terü­leteken csökkent a pockok kár­tétele miatt. Vigyázni, óvni kell tehát azt, ami megmaradt. A silóval pótolhatják a ki­esést. A gondos és késedelem nélküli takarmánybetakarítás módot ad arra, hogy a gazda­ságok zavartalanul átteleltet­hessék állatállományukat. H. F. Jól dolgoznak a földművesszövetkezeti szociaiista brigádok népszenű emseneti A személyze H a valami fontos elintéz­nivaló akad egy kollek­tívában, ha valakit jogtalan­nak vélt sérelem ér, Svendel- veim Béla személyzetis szobá­jának ajtaján kopognak az üzem dolgozói. Az a megkülön­böztetett bizalom, amellyel a fűrészüzem személyzetiséhez fordulnak, több mint egy évti­zedes munkásság elismerése. Svendelveim Béla nagyön sze­retett pátriáját. Pécsen hagy­ta ott új munkahelyéért, a Dél-magyarországi Fűrészek barcsi üzeméért. Vállalásainak nagy részét társadalmi munkában teljesí­tette. Személyzetis, tűzvédelmi előadó és baleset-védelmi fele­lős volt egy személyben. Az utóbbi években öt poszton te­vékenykedett egyszerre. A vállalatnál úgy látták, hogy Svendelveim elvtárs mint sze­mélyzetis állja meg helyét leg­jobban, és ezért csökkentették tennivalóit. Az utánpótlással is ő foglalkozik, amióta a fű­részüzembe került. Nyár végén mindig toborzóútra indul, vé­gigjárja az üzemeket, fölkere­si a fiatalokat, beszélget velük a továbbtanulásról. — Ahogy megismertem a dolgozókat, megtudtam róluk, mire képesek, mit lehetne még kihozni belőlük. Sokszor órá­kig vitatkoztam, érveltem, hogy nem lesz nehéz, a válla­lat minden segítséget megad, csak tanuljanak. Sokan öröm­mel fogadták javaslatomat, fo- gadkoztak, lelkesedtek. Sok dolgozót — aki ma tech­nikus vagy mérnök — valami­kor ő indította el iskolára. Másokat szakmai tanfolya­mokra igyekezett beszervezni. Nagyon sokszor megfordul most is a fiatalok között, külö­nösen az ipari tanulók fejlődé­sét figyeli körültekintéssel. Béla bácsi — így nevezik községszerte — alacsony, halk szavú ember. Barátságos, ked­ves mosolyát, ahogy ismerő­seit üdvözli, mindenki ismeri. Kollégái töretlen munkaked­véért, kitartó szorgalmáért sze­retik. — ötvennyolc éves — mond­ja Romvári György —, de fia­talosan helytáll a munkásőr­ségben is. Ha a vállalat dolgo­zóinak ügyéről van szó, fárad­hatatlan. Gyakran keresik föl az üzemből elintéznivalóikkal az emberek, az ő szobája a leg­forgalmasabb. Emberekkel bánni nem könnyű dolog. Ehhez jól kell ismerni őket. A fűrészüzem személyzetise erre fordítja sé­táit napközben a telepen. Ha emberek közé megy, az egyé­ni gondok mellett egykettőre fontos vállalati problémák ke­rülnek napirendre. A beszélge­tések őszinték, mert a dolgo­zók azt mondják, hogy »Béla bácsinak mindent tudnia kell, ami körülöttünk történik«. A személyzetis pedig úgy iygek- szik, hogy az ígért segítséggel sohase maradjon adós azok­nak, akik megtisztelik bizal­mukkal. N. J. Az AKÖV már az őszre készül Szép eredménnyel zárta az első félévet a 13. számú Autó- közlekedési Vállaiat. Tervé­nek minden pontját teljesítet­te annak ellenére, hogy több mint negyven te' .’gépkocsit adott az árvízvédelemhez. Az itthoniak vállalták, hogy a tá­vol lévő gépkocsikra eső fu­varozási feladatokat is elvég­zik. Derekasan helytálltak az árvízvédelemhez vezényelt gépkocsivezetők is. A mohá­csi és a bátaszéki tanács me­leg hangú levélben köszönte meg fáradozásukat. Az árvíz­védelmi kormánybiztos tíz ka­posvári gépkocsivezetőt tüntet ki az Árvízvédelemért Emlék­éremmel. A kitüntetést nyil­vános pártnapon adják át azoknak, akik Bátaszék, Baja és Pörböly térségében telje­sítettek szolgálatot. Javában folyik a készülő­dés az őszi szállítási idényre. A tavalyinál lényegesen több cukorrépát kell szállítaniuk az idén. Sikerült idejében besze­rezni a szükséges alkatrésze­ket. A kocsik kilencven szá­zalékát pótgumikkal is ellát­ták. Egy újítás bevezetése óta riincs probléma a fékdob és a hengerfej felújításával. Az összes dunántúli AKÖV vál­lalatnak ők végzik ezentúl a fékdob- és hengerfejfelújítást. A szocialista brigádmozga­lom egyre jobban erősödik a földművesszövetkezeteknél is. A brigádok mind kedvezőb­ben befolyásolják a gazdasá­gi eredmények alakulását, és elősegítik a felszabadulási munkaverseny sikerét is. A falusi boltokban dolgozó szocialista brigádoknak nagy szerepük van az ízlés- formálásban. Az utóbbi fél évben javult az üzletek áru­ellátása, növeke.dett a forga­lom, ebben része van a szo­cialista brigádvezetők jó szer­vező munkájának. A böhönyei földművesszö­vetkezet készruha- és cipő- boltjának négytagú szocialis­ta brigádja a legjobbak kö­zött van. Vezetőjük, Szívós János a siker nyitját a gaz­dag áruválaszték megterem­tésében látja. — Nálunk mindenki vásá­rol valamit, ha már bejött a boltba. A leértékelés két hét alatt 322 000 forintot hozott. Néha Nagykanizsára, Pécsre vagy Pestre megyünk áru­ért, de van is mindig min­denkinek kedvére való. Már kétszer kapták meg a szocialista brigád címet. A legutóbbi termelési tanácsko­záson a brigádvezető ver­senyre hívta ki az összes földművesszövetkezeti brigá­dot a megyében, ötmillió fo­rintos cipő- és készruha-for- galmat terveztek erre az év­re. — A legnagyobb rivális a nagybajomi cipő- ás -----­h aüzlet — mondja. ha kell, a mezőgazdasági ter­mékek felvásárlásában is. A balatonmáriai ímsz be- tonáruüzemének szállítóbri­gádja tervének teljesítését hátráltatta az, hogy teljesítmények a minőség ro­vására mentek. Nagy Jenő brigádját eddig még minden évben elütötte valami a szo­cialista cím megszerzésétől. A földművesszövetkezet vezető­ségének intézkedésére most már a minőségi mutatók fi­gyelembevételével végzik munkájukat, és remélik, hogy az idén megkapják a szocia­lista brigád címet. A nagybajomi kisvendéglő fiatal brigádja nem teljesítet­te tervét. Vezetőjük, a 11 éves György D. József az ipari tanulók országos felszol­gálóversenyén harmadik lett. így szerzett tekintélyű: a nála idősebb társai előtt. A bri­gádvezető elmondta: , a szá­mottevő társadalmi munka mellett vállalták, hogy az év végéig pótolják lemaradásu­kat. Egy másik fiatal brigád már jobb eredményekkel di­csekedhet. A tahi ABC-áru- ház ez év áprilisában alakult brigádja már eddig is sokat tett a terv teljesítéséért. A jól összekovácsolódott kol­lektíva máris kivívta. m—-M- jával a vezetők elismerését. A földművesszövetkezeti szocialista brigádok vezetői­nek az SZMT-székházban kedden megtartott tanácsko­zásán a MÉSZÖV elnöke, állni velük a versenyt, ”°TV“*h JánOS elemezte a brigádmozgalom eredményeit. Elmondta, hogy gazdasági feladataik megoldásában nagy szerepük van a brigádoknak. — A földművesszövetkezeti szocialista brigádok nagy részt vállalhatnak magukra terveink teljesítéséből — tet­te hozzá. A tanácskozás végén a MÉSZÖV és a KPVDSZ megjutalmazta a szövetkezeti mozgalom legjobb szocialista az ö üzletük már tíz évvel ezelőtt Is nagy forgalmúnak számított. Az idén főleg a bolt csinosítására töreked­tünk, nagyon sok társadalmi munkát fordítottunk az üzlet felújítására. Másik vállalá­suk a kereskedői munka megjavítása. Szakmai folyó­iratokat rendeltünk, tanfolya­mokat szerveztünk, hogy az idén is az élen maradhas­sunk. Egészséges versengés ez a boltok között, a vevők ér­dekeit szolgáljuk vele. A brigád elhatározta, hogy társadalmi munkában segít,! brigádjait. Felhívás a megye lakosságához! A Kaposvári megyei Kórházban augusztus 20-ra való tekintettel a következőképpen módosul a beteglátogatás rendje: augusztus 20*án 14 —16 óráig, 21-én 14—16 óráig. Vaiárnap tehát nem lehet meglátogatni a betegeket, mivel akkor — a kormány rendelete szerint — rendes hétköznapi munkaidővel kell dolgozni. ($222) VAN HARMADIK — Mikor kezdődik a máso­dik műszak?... — Mikor ér véget tíz el­ső? ... — Én nem tudom ... — Én sem. Nem lehet elvá­lasztani egyiket a másiktól. Mind a kettő nagyrészt a tsz- ben telik el. — Akkor hogyan jut idő a családra? j — A harmadik műszakból. Ahol segít a nagymama — Harmadik műszak is van? — Néha bizony igen, mert sok a munka. Az még meg­járja, hogy naponta negyven­hét borjút kell ellátni, de rám vár a papírmunka is. Szeren­csére édesanyám megfőz itt­hon, de a nagyobb házimun­kát nekem kell elvégezni. Ez már a harmadik műszakra marad. Ha az embernek kedve van a munkához, akkor nincs baj. — És maga kedvvel csinál­ja? — Persze, hogy kedvvel. Különben már régen otthagy­tam volna. Már úgyis sokan jósolták, hogy meg fogok szökni a borjúnevelőtől. — Meg lehet onnan szökni? — Nem tudom. Én még nem szöktem meg. Azért vagyok itt, mert szeretem a borjakat. Hogy szereti, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ha akad egy kevés sza­bad ideje Rituper Józsefné- nak, mindjárt a borjúnevelő­höz szalad. Mindig akad ten­nivalója. Ha más nem, hát nekilát az ablak tisztításnak. Reggel négykor indul el ha­zulról, s mire vége^ minden munkával, már gyakran el­múlik este kilenc óra is. Ami az asszonyokra vár — Ki foglalkozik a gyere­kekkel? — Én — válaszolja Takács Istvánná —, napközben egye­dül vannak. A kislányom már sok mindent elvégez. Ha kell, meg is főz. — A férje nem segít a gye­reknevelésben? — Minden második héten tíz órakor ér haza a munká­ból esténként. Egész nap ka­vicsot lapátol. Nagyon fáradt már estére kelve. Az asszonyok is fáradtak. Hiszen nagyon sok munkájuk van a gyékényesi Március 15. Tsz-ben. A szövetkezet dolgo­zó tagjainak hatvan százaléka nő. ök végzik a legtöbb kézi munkát a növénytermesztés­ben. A kapáláson kívül rájuk vár olyan nehéz munka is, mint a silózás vagy a széna­rakodás. ők hányják fel a kévéket nemcsak a szállítógé­pekre, hanem még a cséplő­gépre is. A kora tavasszal már reggel négykor felültek a vontatóra, s míg be nem söté­tedett — de gyakran lámpa­fénynél is —, dolgoztak. Ezenkívül ott van a háztáji gazdaság is. A baromfiakkal, a kukoricakapálással együtt. — Sokszor annyi a mun­kánk, hogy azt sem tudjuk, melyiket tegyük —> mondja Törő Lajosné. — Sietni kellene a fejéssel, a főzés is ránk vár. S ha végképp nem tudjuk meg- tepálni a háztájit, akkor kénytelen az ember napszá­most fogadni. Sokszor három műszakban dolgoztunk. A bri­gádvezető nekem este későn szól, hogy reggel ötkor hol kezdjük a munkát. Ilyenkor aztán menni kell, mert úgy kívánja a munka. Mi is szeretjük s szépet — Mennyi időt töltenek a közösben? — Sokszor még tizennégy— tizenöt órát is. — Mikor érnek rá a csa­láddal tördni? — Este. De néha csak éj szaka. Azt mondják, hogy a taka­rítás leginkább vasárnapra marad. — Takarítani minden va­sárnap kell, mert mi is sze­retjük a szépet. Falun pedig gyorsabban porosodik min­den, mint városon. Itt, ha vé­gigmegy a csorda az utcán, és véletlenül nyitva marad az ablak, fuccs a tisztaságnak. — Jut-e idejük olvasásra? — Olvasásra? Nem is tud­juk, mikor olvastunk már. — Kézimunkázásra? — Csak télen. Nyáron nehé2 az ember keze ehhez. Nehéz, mert a munkájuk is az. De egyikük sem panaszko­dott. Felsorolták, mit tesznek naphosszat, de nem fűztek hozzá semmit. Azért dolgoz­nak, mert a szövetkezetben szükség, nagy szükség van az ő munkájukra is. S a család gondja is az ő vállukat nyom­ja. Derekasan helytállnak, s nem panaszkodnak a harma­dik műszak miatt. Mégis: egy kicsit többet kellene segíteni nekik! , _ Kercza Imre „ Nem az én reszortom”1 A fedett és dugig ■ tele kom'Dájnszérú mellett — nagy a gabona víztartalma, és lassan szá­rad — takaratlan búza­halom. Ingujjas ember mentette volna a hirtelen jött nagy szemű eső elől, de nehezen boldogult a merev, nehéz ronv^ávrl. Odakiabált a jó száz lé­pésnyire levő kovacsmu- hely fedett ereszében dol­gozó fiatalembernek: sza­ladjon, segítsen. — -Nem az én reszortom!« — kiál­totta vissza a fiú, s be­fordult a műhelybe. Igen, féltette ingét és bőrét az esőszemektől. A búzát, a jó 150 mázsánj- l n........ háromszáz ember évi ke­nyerét nem féltette! »Fia­talos könnyelműség, fele­lőtlenség« — mondhatná, aki nem látta a jelenetet s a ponyvával birkózó ember arcán a keserű rángást. Pedig ez ked­vetlenséget, dühöt okozó, a dolgok rendjében, az értelemben bizakodó em­ber kedvét zavaró közöny volt. Közöny, amely min­den formájában kárté­kony, hiszen árt. A jelenség — sajnos — elég gyakori mostanában. Mert az is közöny volt — egy ter­melőszövetkezeti elnök irta meg levelében —, amikor egy vállalat »ki­szálló« tisztviselői a ha­tárban dolgozó szövetke­zeti tagok szeme láttára órákig kártyáztak a fák árnyéka alá leállított au­tójukban. Közöny volt és ártalmas az is, mikor a műtrágyával rakott vago­nok kirakására küldött; brigádvezető szó nélkül elnézte, hogy emberei úgy dobálták a zsákokat, hogy a papír kiszakadt. És van-e veszélyesebb az olyan közönynél, amit egy földművesszövetke­zeti italbolt vezetője ta­núsított: a határból ha­zafelé tartó asszonyokkal teleült vontató vezetőjé­nek nagyfröccsöt mért. Igen. ártalmas a nem­törődömség, ártalmas ak­kor is, ha a legapróbb dolgokban jelentkezik. Árt az egyénnek, árt a közösségnek, a szocializ­mus ügyének. Gyakran károsabb, mint a valóban sok kárt okozó és joggal szidott idei időjárás. Ho­gyan lehet ellene küzde­ni? Néha úgy látszik, na­gyon nehéz. Különösen az olyan termelő közösség­ben, ahol gyenge a veze­tés, s nem megy rendjén a munka, ahol a negatív emberi tulajdonságok nem porladnak szét a ne­mes erély gránitján. Mégis le lehet gyűrni a közönyt! Csak tettekkel kell ellene védekezni. Munkájukat, beosztásu­kat élethivatásnak tekin­tő, dolgukat mindennap elvégző férfiak, bátor, erélyes asszonyok, fiata­lon is felelős gondolkodá­sú — ahogyan mondják —, »embernek született« fiúk, lányok állíthatnak tetteikkel, morális tartá­sukkal gátat a közöny­nek. Az olyanok, mint az a gépkocsivezető, aki _ a minap megállt a műúton a sertéstáppal megrakott vontató defektes pótkocsi­jával kínlódó fiúnak se­gíteni, megragasztani a gumit, fölszerelni a kere­ket. A szép, emberi példa és a belátással párosult erély előtt elné­mul a cinizmus. A kom­munisták, a KISZ-tagok, akik őszinte meggyőződés­ből forradalmárok, min­dennapi példát adó tet­teire van szükség. Ko­runkban hatalmas vará­zsa van annak az emberi tartásnak, amit úgy is mondanak, hogy »rendes emberség«. A helytállás­ban, a felelősségérzetben s az ebből adódó erkölcsi bátorságban rejtőzködő erő előtt meghátrálásra kényszerű! a közöny és a cinizmus. N. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom