Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-02 / 154. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1965. július í. F egyversíünet India és Pakisztán között A Reuter tudósítója jelenti, hogy az indiai csapatok csü­törtökön reggel megkezdték hátrább fekvő állásaik elfog­lalását a vitatott Kutch ha­tármenti térségben. Ezzel si­keresen megkezdődött a szer­dán aláírt indiai—pakisztáni fegyvernyugvási egyezmény végrehajtása. Az egyezmény szerint a két fél hét nap alatt visszavonja csapatait, és hely. reállítja a január 1-i állapo­tokat. Az indiai hadügyminisz­térium ezzel kapcsolatban enyhülésre mutató intézkedé­seket tett, például megszün­tette az április óta fennálló szabadságolási tilalmat. (MTI) Tito elnök hazaérkezett Belgrádira A Kremlben Leonyid Brezs íyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Anasz- tasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének főtitkára aláírta a szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatot. Tito elnök és kísérete Moszkvából tegnap hazaérkezett Belgrádba. (MTI Külföldi Képszolgálat) Áz algériai vezetők Kuba-ellenes lép Kilenc afrikai állam nem ismeri el az új algériai kormányt Az algériai hatóságok szer­dán este bezárták a Prensa Latina kubai hírügynökség al­gíri irodáját és megtiltották a PL tudósítóinak további mű­ködését. Az indokolás szerint a Prensa Latina bűne az volt, hogy közölte rendszeresen megjelenő kőnyomatosában Fidel Castro kubai miniszter­elnök beszédét. A kubai mi­niszterelnök megnyilatkozásai­nak ismertetése természetesen a kubai hírügynökség felada­tai közé tartozik. Mint isme­retes, Castro, aki igeh nagy nép­szerűséget élvez Algériá­ban, dicstelen államcsíny­nek nevezte Ben Bella megdöntését, és személy szerint is bírálta Buteflika külügyminisztert nyugatbarát politikája miatt. A nemzetközösség kilenc af­rikai állama — Ghana, Nigé­ria, Sierra Leone, Gambia, Ke­nya, Uganda, Tanzania, Mala­wi és Zambia — csütörtökön úgy döntött, hogy egyelőre nem ismeri el az új algériai rendszert. Az erről szóló beje­lentést dr. Hastings Banda, Malawi miniszterelnöke tette meg Londonban tartott sajtó- értekezletén. A kilenc afrikai ország sajnálatát fejezi ki Ben Bella megdöntése és az al­kotmányellenesen lezajlott kormányalakítás miatt — mondotta, majd hozzáfűzte, hogy egy afrikai kormányerő­szakos megdöntése sérti az Af­rikai Egység Szervezetének alapokmányát. Az említett ál­lamok azért nem mentek el az algíri értekezletre, nehogy hoz­zájáruljanak az új algériai »kormány« megerősödéséhez, s nehogy azt a benyomást kelt­sék, mintha helyeselnék a tör­vényes algériai kormány ellen végrehajtott erőszakos állam­csínyt. Az UPI szerint »illetékes al­gériai helyen« kijelentették, hogy a Bumedien-rendszernek nincs szüksége hivatalos kül­földi elismerésre, mivel nem rendszerváltozásról, hanem csupán személycseréről van szó... Az AP ugyancsak algériai illetékeseket idézve — de meg nem nevezve — arra utal, hogy esetleg augusztusban ösz- szehívják az FLN pártkong­resszusát, amely esetleg meg­változtatná az ország alkotmá­nyát. (MTI) Elvesztette rakétáját egy amerikai repülőgép Csütörtökön egy amerikai sugárhajtású harcirepülőgép, úton Ancugi amerikai légitá­maszpont felé, elvesztette ra­kétáját. A japán szárazföldi és tengerészeti rendészet teljes apparátussal keresi a veszedel­mes fegyvert. Az amerikai pa­rancsnokság, amikor bejelen­tette a rakéta elvesztését, nem közölte annak típusát. (TASZSZ) Még két holttest... Santo Domingóban, az alkot­mányos erők ellenőrzése alatt álló övezetben szerdán elte­mették az imbertista terror egyik áldozatát, a 21 éves Yo­landa Guzman asszonyt, Bosch volt elnök forradalmi pártjá­nak egyik vezetőjét. Guzman asszonyt a katonai junta ter­rorlegényei végezték ki: holt­testét azon a tanyán fedezték föl, ahol a dominikai felkelés első napjaiban a katonák szá­mos hazafit végeztek ki. A boncolásnál kitűnt, hogy öt golyó találta el a fiatalasz- szonyt. Sikerült megállapítani egy másik áldozat személyazo­nosságát is: az áldozat Luis Reyes Acosta újságíró. A katonai junta vérengzé­Sukarno meghívta Kasszert Indonéziába Sukarno indonéz elnök meg­hívta Nasszert, az EAK elnö­két, látogasson, el Indonéziá­ba — közölte a MEN hírügy­nökségnek adott nyilatkozatá­ban Subandrio indonéz kül­ügyminiszter. A miniszter be­jelentette azt is, hogy a Kai­róban Nasszer, Csou En-laj, Sukarno és Ajub Khan rész­vételével lezajlott »kis csúcs értekezleten« őt bízták meg azzal, hogy körutat tegyen több arab és afrikai főváros­Most szerezze be téli szénszükségletét, bő választékkal várják a TO FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETI TÜZÉPTELEPEK Kadarkút, Babócsa, Felsőmocsolád, Zákány, Kiskorpád, Balatonszemes, Lengyeltóti, Balatonmária, Balatonszentgyörgy, Öreglak, Böhönye, F'onyód és Somogyszob, Kőröshegy. Vásárolhat: kőszén, mányoki és hidasi brikettből vagy komlói, balinkai, pécsi akna és még sok egyéb szén­félékből. (3094) ban, s ezen kifejtse az Algír­ban novemberben sorra kerü­lő afroázsiai értekezlet céljait. Az indonéz külügyminiszter elmondotta, hogy a négy veze­tő kairói tárgyalásain különös figyelmet szentel a gyarmato­sítás új típusú beavatkozása elleni küzdelem módszereinek, és hangoztatta, hogy az afro- ázsiai népeknek közösen kell harcolniuk, ha nem akarnak a kolonializmus igája alá kerül­ni. Malaysiáról szólva hangoz­tatta, hogy Indonézia és Ma­laysia viszályának rendezésé­ben az egyedüli akadály a ko­lonializmus seiről egyre újabb hírek ér­keznek. Amerikai katonák szerdán két holttestet halász­tak ki a Santo Domingón ke­resztül haladó Ozama folyó­ból és egyes hírek szerint a folyó torkolatában még számos holttest úszik. Az Amerika-közi bizottság, amely látogatást tett az alkot­mányos erőknél és az imber­tista csoportoknál, sajnálkozá­sát fejezi ki amiatt, hogy a katonai junta börtönei »túl­zsúfoltak«. A jelentés elítéli a Santo Domingo közelében, a hírhedtté vált imbertista ta­nyán elkövetett tömeges ki­végzést és azt, hogy a foglyo­kat nemegyszer kegyetlenül megkínozták. Politikai szempontból a San­to Domingó-i helyzet tovább­ra is holtponton van. Az Ame­rika-közi erők bizottsága zárt ajtók mögött tárgyal az im- bertistákkal és Caamano elnök híveivel. (MTI) Reflektortényben Szöul -Tokio - Washington - Párizs A négy főváros nevét ez- úttal nem valamiféle új légi útvonal kapcsolja össze. A Szöul—Tokió—Washington —Párizs »négyszög« újabb ki­fejezője a nyugati belharcok- nak, bonyolult érdekszövevé­nyeknek, amelyek Délkelet- Ázsiában húzódnak. Szöult és Tokiót néhány nap óta szerződés kapcsolja össze. Tizennégy esztendei huzavona után végre sikerült tető alá hozniuk a japán—dél-koreai őrséggel. Hasonló jelentések érkeztek Japánból is. Aligha véletlen, hogy mindkét ország­ban a tüntetők az amerikai nagykövetség felé tartottak. Ha valaki ugyanis szívből üd­vözölte a japán—dél-koreai együttműködést, az az Egye­sült Államok volt. Az amerikai sakkhúzások közé tartozik különben a két ország erőteljesebb bekapcso­lása a dél-vietnami kalandba is. Szöul máris küldött segéd­egyezményt. A csaknem másfél csapatokat, de az amerikaiak évtizedes vajúdás nem a vé­letlen műve volt, ez a megál­lapodás ugyanis egyik ország érdekeit sem szolgálja. Igaz, a dél-koreai diktatúrának gaz­dasági megtámogatást jelent az a 900 millió dollár, amelyet jó­vátételként és különböző köl- csönökként Tokiótól kap. En­nek fejében viszont lemondott minden kárigényéről — pedig 15 000 főnyi dél-koreai elit- tengerészgyalogságot szeretné­nek a vietnami harcterekén látni. Japán szerepe egyelőre a finanszírozás lenne: Japán pénzével, fegyvereivel, hajói­val történnék a szállítás. Ennél a pontnál kapcsoló­dik be a negyedik, Párizs. Köz­tudomású, hogy Franciaország nem egy ízben keresztezte az a japán gyarmatosítás és meg- amerikai politika törekvéseit a szállás csillagászati számokkal kifejezhető veszteségeket oko­zott a koreai népnek. Ugyan­akkor Szöul beengedi part menti vizeire a japán halászo­kat, akik fejlettebb techniká­jukkal, s valóságos rablógaz­dálkodásukkal egycsapásra ér­zékeny veszteséget mérnek majd az egyik legfontosabb koreai gazdasági ágazatra. Megnyílik a dél-koreai be­hatolás útja a japán nagytő­ke előtt is. Az igazi veszélyt azonban mindkét ország szá­mára a politikai következmé­Távol-Keleten. A SEATO-ból való visszavonulást, a népi Kí­na elismerését, a Vietnam jö­vőjével kapcsolatos realiszti­kusabb felfogást újabban egy koreai politikai lépés is ki­egészíti. Még a dicstelen ko­reai háború örökségeként lé­tezik Szöulban egy úgyneve­zett ENSZ-parancsnokság. (E háborúban a világszervezet zászlajával leplezték az Egye­sült Államoknak és tizennégy szövetségesének beavatkozá­sát.) Párizs tegnap hivatalo­san bejelentette, hogy otthagy­nyek jelentik. Az Egyesült Ál- ía ezt az ENSZ-stábot. Gya­lamok össze akarja kovácsolni a SEATO északkelet-ázsiai pár­iát, a NEATO-t. aminek alap- ia Japán és Dél-Korea lenne. Ezért volt. Washington a szer­ződés legfőbb bábája. Az ame­rikai politika remélte, hogy a két civakodó szövetséges erő­szakos összebékítésével most már megnyílik az út az új tömb fölépítéséhez. Japán szá­mára a szerződés aláírása te­hát azt a fenyegetést rejti ma­korlati jelentősége ennek olyan értelemben nincs, hogy változ­tatna a helyzetképen, hiszen Dél-Koreában már régóta egy­értelmű amerikai »üzletről« van szó, az ENSZ-főhadiszál- lásnak nincs hatásköre. Vi­szont elvileg mégiscsak fon­tos, hogy a francia kormány szükségesnek látta újra lát­ványosan elhatárolni magát az amerikai magatartástól. Az amerikai próbálkozások gában, hogy formálisan is be- Dél-Korea fölértékelésére — vonják egy ilyen jellegű ka- megkapták az első francia tor­•• i pedót. Az igazi nehézséget tér. tonai szövetségbe, meg jobban £lészetesen *a szerz6dés* ellen belehajszolják Washington del- |{yzd5 dél-koreaiak és japánok kelet-ázsiai útvesztőibe. jelentik számukra. Valamint a Ezért állott elő az a különös másik Korea, a KNDK nyilat- helyzet, hogy a szerződés el- kozata, amely hatálytalannak len egyaránt tüntettek Szöul- bélyegzi a szerződést, s eleve ban és Tokióban. A dél-koreai tiltakozik az ellen, hogy Ko- főváros utcáin diákok ezrei reá ügyét mások próbálják in­vonultak fel, és keveredtek vé- tézni. rés közelharcba a rohamrend- Réti Ervin SZ1MPLIF1KÁLT TANÁCS amely Malaysiát a gyarmatosí­tás támaszpontjává tette. Subandrio elítélte az Egye­sült Államok ázsiai, afrikai és latin-amerikai beavatkozását. Az indonéz külügyminiszter csütörtökön Algírba érkezett. Az AFP francia hírügynök­ség a »kis csúcsértekezletről« szóló kommentárjában hangoz­tatja, hogy a négy vezető ta­nácskozásáról kiadott közle­mény »éhesen hagyta a meg­figyelőket«, nem sokat mond el arról, amiről a részvevők között szó esett. Különösen feltűnőnek tartja az AFP, hogy a közleményben nem tet­tek említést a vietnami kér­désről, és — noha Csou En-laj és Nasszer számos négyszem­közti megbeszélést tartott — nem adtak ki közös egyiptomi —kínai közleményt sem. Csou En-laj a kairói repü­lőtéren indulása előtt adott nyilatkozatában kijelentette, hogy országa várja az egyip­tomi vezetők közeli látogatá­sát — azonban nem közölte, hogy Nasszer elnök vagy más EAK-vezetők érkeznek-e Kí­nába. (MTI) , . Ebben az iratban nem fordul elő sem szi­tok, sem átok. Csupán tények sorakoznak benne. Komoran, az igaz. Dehát a tények rit­kán udvariasak. Ilyen a szokásuk. Sőt. ilyen a jellemük, márpedig a kialakult jellemen nehéz változtatni. Nem mentesülhet e meg­állapítás érvénye alól még a Pentagon sem, amely — mint intézmény — közismerten kor­______ _ _ rekt. Persze, ezt a fogalmat kissé egyéni mó­b eavatkozása, l den értelmezi, ami szokás dolga. Egyébként a jellem és a szokás között van összefüggés. Ezt pszichológusok állapították meg. Lelkűk rajta, ha a naiv humoristát félrevezették. Röviden és velősen: Chile kormánya — ne­héz kitalálni miért — nehezményezi a Pen­tagon egyik elhatározását. Azt, amelyik más­fél millió dollár befektetéssel egy különleges humanista veretű kutatócsoport felállítását rendelte el. Ennek a csoportnak az a felada­ta — kürtölte világgá a Washington Sunday Star — állapítsa meg, miféle gazdasági és ka­tonai beavatkozás válhat szükségessé bizo­nyos országokban a társadalmi forradalmak elhárítására. Bolíviában és más latin-amerikai országok esetében ez a »tanulmányi csoport« már működik, sőt: nem sajnálja a fáradozást Kanada francialakta területét illetően sem. Nos, ha akadna olyan értelmetlen ember, aki eme tényekből beavatkozást olvasna ki más országok belügyeibe, azt rendre kell uta­sítani. Nem intervenció ez, csupán a »Came­lot« terv végrehajtása. Afféle »-baráti segít­sége mindama kormányoknak, amelyeket tár­sadalmi forradalom fenyeget, de amelyek képtelenek megalkotni a saját »Camelot« ter­vüket. Következésképpen a Pentagont nem gáncs, hanem elismerés illeti. Na már most, hála illeti-e meg azokat a »Camelot« terven kívül eső halandókat, akik a terv sikere érdekében hajlandók előhoza­kodni tippjeikkel? Hálátlan a világ, ez biztos De a Pentagon alapkérdése — miként kerül­hető el egy-egy nyugtalan országban a társa­dalmi forradalom — közérdekű. Es a köz ér­dekében senkinek sincs joga hallgatni. E so- 10k írója sem hallgat. Az alapkérdésre a kö­vetkező alapfelelettel válaszol: Biztosítsanak emberhez méltó életet minden országban min­den embernek — ez a titok nyitja. Igaz, túlságosan szimplifikált tanács ez, kö­vetkezésképpen nehéz megérteni. Pusztán a Lonyolítás kedvéért hadd kössünk csokorba néhány olyan tényezőt, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja az egyszerű emberek for­radalmi hajlamait. Tehát: Az egyszerű em­berek általában nem szeretik a munkanélkü­liséget. Nem szeretik továbbá az alacsopy munkabéreket, nem szeretik, ha negyvenéves korukra bezárják orruk előtt a gyárak kapuit és viszolyognak a gyarmati vagy félgyarmati elnyomatás minden formájától. És nem sze­retnék, ha vietnami vagy dominikai mintára vendégül kellene látniuk a derék jenki kato­nákat. Nem szeretik, ha politikai vezetőiket meggyilkoltatják, amiként ez Lumumbával történt Kongóban. Nem szeretik, ha »juntá­nak« nevezett gyilkoló konzorciumokat ültet­nek a nyakukba. Nem akarják, hogy az USA — mint világcsendőr — a temetők csendjével lepje meg őket. Ellenben szeretnének békében es szabadságban élni. Szeretnék, ha a saját olajukat, ásványkincseiket és mezőgazdasági produktumaikat ők maguk bii tokolhatnák, nempedig az United Fruit típusú népboldogító cégek. Ezeknek az embereknek — amúgy — semmi kifogásuk nem lenne a Pentagon hu­manista célkitűzései ellen. Főleg akkor nem, ha e humanizmus a szabadságjogait követelő 20 millió amerikai négert boldogítaná, vagy azt a 35 millió amerikai 'nélkülözőt, akinek a Fehér Ház »nagy társadalmat« ígért. Vajon, megértik-e ezt a »Camelot« terv fű- vesemberei? Aligha. Mert ha megértenék, ők maguk tennék kérdésessé a saját létüket. Ez viszont — bár nemes cselekedet lenne — nem illik be semmiféle »Camelot« tervbe ... (yjgyáj»!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom