Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-02 / 154. szám

Péntek, 1965. július 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kánikula, kánikula Naponta száz fürdőnadrág kel el — A legkeresettebb cikk: a napolaj — Negyvenezer üveg sör, ugyanennyi hűsítő — Tíz mázsa fagylalt, tizennyolcezer liter szóda a napi termelés A hőmérő higanyszála ismét átlépte a harminc fokot. Zsú­foltak a vendéglők, cukrász­dák, nagy a kereslet, s fogy a sör, a bambi, a fagyi. Sok a vásárló az illatszerboltokban és a nyári divatcikkeket árusí­tó üzletekben is. — A múlt héten egy kis fennakadás volt a sörellátás­ban — mondja Hollósi János, a Söripari Vállalat kaposvári kirendeltségének vezetője. — Ennek oka az, hogy a jú­nius 26-án Nagykanizsán fel­adott egy vagon sör csak har- mincadikán érkezett meg. — Napi termelésük? __ Százharminc-százhar­mincét hektoliter sört palac­kozunk. Éppen ma állítottunk üzembe egy lengyel gyártmá­nyú automatát, és ez jelentő­sen meggyorsítja a munkát. Van elegendő gépkocsi, s a pa­lackozott 30 000—40 000 üveg sört ki is tudjuk szállítani. Emellett adunk még mintegy 300—400 hektoliter hordós sört is... Június 30-án három, jú­lius 1-én négy vagon sör érke­zett. Ha továbbra is ilyen rendben megy a vasúti szállí­tás, nem lesz zavar a sorellá­tásban ... * * * Az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat Május 1. utcai 116-os férfi divatboltjának vásárlói mintha összebeszéltek volna, olyan egyforma kívánságuk van. — Igen, szinte kivétel nél­kül fürdőnadrágot, rövidujjú nyári inget vagy ingkabátot kérnek — tájékoztat Süveges Balázsné pénztáros. — Mennyi fogy naponta, s milyen a forgalom a múlt év­hez viszonyítva? — Harminchat-negyvenezer forint értékű árut adunk el, de volt olyan nap is, amikor csak­nem ötvenezer forintot adtunk postára. Tavaly ebben az idő­szakban álig árultunk többet tíz-tizenötezer forintnál. Hat­van-nyolcvan fürdőnadrágot, száz-százhúsz nyári inget és ingkabátot vesznek naponta— Kiss Ernő, a Szikvíz, Szesz­főzde és Szállítási Vállalat fő­könyvelője az alábbi tájékoz­tatást adta: — Naponta növekszik a ter­mékeink iránti kereslet, s ez­zel együtt nő termelésünk is. Eddig kevés volt a szállítóesz­köz, de most már kaptunk gép­kocsikat az AKÖV-től. — Miből fogy több: üdítő italból vagy szódából? — Kaposvári, siófoki, fcmyó- di telepünk naponta összesen 40 000 üveg üdítő italt tizen­nyolcezer liter szódát termel és szállít ki. Ezenkívül 600— 650 tábla jeget_ is eladunk . .. Sajnos, az utóbbiból nem tud­juk kielégíteni a lakosság igé­nyeit. — Nincs rá megoldás? — Esetlég az, hogy kapjunk több jegeskocsit, mert jelen­leg csak két lovas kocsink van erre a célra ... Gépjármű kel­lene, s jó lenne elérni, hogy a hűtőipar is — onnan kapjuk a jeget — foglalkozzon eladás­sal. S zalai László Somogyi orvosok kitüntetése Csütörtökön a Semmelweis teremben ünnepélyesen kiosz­tották az idei Kiváló és Érde­mes orvos, illetve gyógysze­rész kitüntetéseket. Dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter ünnepi beszédé­ben többek között elmondta, hogy 1964-ben a körzeti orvosi rendelőkben 45,7 millió beteg fordult meg. A miniszter ezután átnyúj­totta a Kiváló és Érdemes or­vos, illetve gyógyszerész ki­tüntetéseket. Megyénk orvosai közül dr. Borsos Dezsöné, a Kaposvári Gondozóintézet ve­zető főorvosa »Érdemes orvos«, dr. Viczián Antal, a marcali kórház igazgató főorvosa pedig »Kiváló orvos« kitüntetést kapott. Nagy segítség a községfejlesztésben MÉG AKADNAK MOZDÍTHATATLAN EMBEREK IS — Milyen a kereslet a fagy­lalt iránt? — kérdeztük meg Preller Antalt, a Vendéglátó Vállalat cukrás-züzeniének ve­zetőjét. — Sajnos, a múlt hónap nagy részében olyan idő volt, hogy nem dicsekedhettünk túlságo­san jó eredménnyel. Néhány nap óta azonban föllendült a fogyasztás, s ezzel együtt a termelés is... — Több ez vagy kevesebb a tavalyinál? __ — Naponta nyolc-tíz mázsa fagylaltot gyártunk, azonos mennyiséget, mint a múlt év­ben ... De reméljük nem ma­rad így... — Hányfélét készítenek? — Hatot: csokoládét, pun­csot, vaníliát, citromot, ana­nászt, meggyet... Ezenkívül a Corso-cukrászda részére két­féle jégkrémet: csokoládét és vaníliát, 150—200 kilót na­ponta ... ___ * * * — Mif kérnek a vásárlók ezekben a kánikulai napok­ban? — Napolajat, izzadás elleni szereket és kölnit meg termé­szetesen rúzst és körömlakkot — válaszol Szönyi Béláné, az Opera Illatszerbolt vezetője. — Van elegendő készletük? — Igen, fölkészültünk a sze­zonra ... Tíz-tizenkétezer fo­rint a forgalmunk naponta. Napolajból átlagosan 60—7 0 üveggel visznek, pénteken és szombaton száz üvegnél is több élfogy. Az utóbbi húsz esztendő alatt nagyon sok új létesít­ménnyel, új épülettel gazda­godtak a marcali járás közsé­ged. A jelentősebb építkezések­nél, a községek csinosításánál az elmúlt években egy új, szá­mottevő segítség áll a helyi tanácsok rendelkezésére: a la­kók társadalmi összefogása. Az iskolák, napközi otthonok, utak építéséhez, az utak javí­tásához évente sokan ajánlják fel munkájukat. Mint a Marcali Járási Ta­nács elnökhelyettese, Szabó János elmondta, a társadalmi munka legfőbb mozgató ereje sok helyütt még mindig az egyéni érdek. — Ha a házam előtt is lesz járda, segítek építeni — halla­ni nemegyszer. De jó tapasz­talni azt is, hogy a járás fal­vaiban ásót, lapátot ragadnak az emberek akkor is, ha az egész község érdekében kell dolgozni. Az iskolaépítésnél például szép számmal találni olyan társadalmi munkásokat is, akiknek már régen kinőtt a gyermekük az iskolapadból. Kettőbe hajtott ívet vesz ki a fiókból, és már sorolja is a falvakat, ahol említésre méltó társadalmi munkavállalások voltak. — A szókedencsi könyvtár, klubszoba fölépítése 220 000 forintba került. A falusiak 21 000 forint értékű társadalmi munkát vállaltak. Gadányban művelődési otthont a köz- ségfejlesztésd alapból és a megszavazott társadalmi mun­kából építik meg. Kéthelyen a nyolc tantermes iskola meg­építésénél segédkeznek a falu lakói. A Marcali Községi Tanács elnökhelyettese, Mergancz Sándor a helyi építkezésekről tájékoztat. — A tavaly meg­kezdett törpevízmű építésénél még az idén is 85 000 forint ér­tékű társadalmi munkára szá­mítunk. Bátran terveztünk ennyit, hiszen tavaly a járási 1 200 000 forintot érő társadal­mi munkából félmilliót a mar­cali lakosok végeztek. Az idén még utak, hidak javításához, a parkok csinosításához kérjük a gyón sokat tettek az utóbbi években a községi tanácsok. Szabó János nyitva hagyott mondatára Bakai Lajos, a bö- hönyei tanács vb-titkára adta meg a magyarázatot — Az emberek szeretik a fa­lujukat. Szívesen dolgoznak ér­te, hogy még csinosabb le­gyen. Amikor a járásban másutt is szóba kerül a mi eredmé­nyünk, sokan azt mondják, hogy szerencsénk van, mert nálunk minden megy magától.. Ilyenkor mindig elsorolom, hogy egy-egy akció szervezését hogyan bonyolítjuk le. A ta­nács és az állandó bizottság tagjainak segít a KISZ, a nő­tanács, a Vöröskereszt, az út­törőszervezet és a Hazafias Népfront. Nagyon sokszor elő­fordul, .hogy a tanácsi vezetők maguk állnak a sor elejére. Az idén az úttörők és a KISZ- esek 1500 facsemetét ültettek el a faluban és a határban. Fákkal telepítettük be a vá­sárteret, és kiegészítettük a foghíjas utcai fasorokat is. A falu belső útvonalain csak dió­fát ültettünk. Ez már böhömyei specialitásnak számít. A szé­lesebb utcákban több helyen kót-két sor diófa húzódik. A termés bizonyos térítés ellené­ben a lakóké marad. Áz eredmények mellett el kell mondanom azt is, hogy azért nálunk is található né­hány olyan család, amelynek az ajtaja mindig zárva marad a szervezők előtt, sohasem tart a többiekkel. Pedig van isko­lás gyerek is, beteg nagyszülő is a háznál, de sem az iskola, sem a rendelő építésében nem vesznek részt. Az ilyen moz- díthatatlanokkal nehéz boldo­gulni. A nagy nyári munkák miatt egv időre visszaesett a társa­dalmi munkák üteme, de még az ősz előtt tovább folytatódik, hogy egyre csinosabb, gazda­gabbak legyenek a falvak a marcali járásban. . N. J. NEB-vizsgálat a napközi otthonokban (Tudósítónktól.) A nagyatádi Járási Népi El­lenőrzési Bizottság a közel­múltban négy napközi otthon­ban tartott vizsgálatot. A lábo- di, a somogyszobi, a segesdi és a nagyatádi napközi otthonok­ban a fölmérés arról számolt be, hogy a napközikben az utóbbi években gyakran vál­toztak a nevelők, s ez kihatott az oktató-nevelő munkára is. Ennek ellenére a napközis ta­nulók szakszerű foglalkoztatá­sa biztosított, az évközi és év végi tanulmányi eredmények is néhány tized százalékkal jobbak voltak az iskolainál. A tanulók részt vesznek az ottho­nok belső munkájában, segíte­nek teríteni, felszolgálni, be­vonják őket az aszt'albontásba és az otthonok tisztán tartásá­ba is. A napközik helyiségei Nagyatád kivételével megfe­lelőek. Nagyatádon hiányoznak a tisztálkodási lehetőségek, az élelmiszerek tárolására hasz­nált helyiségek nyirkosak, tárolt anyagok gyorsan meg- romlanak. Ki a felelő»? Ha végiggondoljak az elmúlt húsz esztendő me­gyénkre szűkített történetét, olyan sok szép, dicséretes ered­ményt gyűjthetünk csokorba, hogy azzal bárki elé odaállha­tunk. És csak a rosszindulatú ember nem veszi észre az eredményeket, csak tőle nem kapunk elismerő szót. Méltán vagyunk büszkék arra, amit tettünk. Ezt mindig többes számban mondtuk és mondjuk, hiszen a dolgozó emberek ösz- szefogásával értünk el min­dent. Igaz, ebben a tömegben volt, aki többet tett, s volt, aki kevesebbet, de végső soron ezek együttesen hozták létre mindazt, amiben ma gyönyör­ködhetünk. Az eredményeket a tömegek összefogásaként könyvelhetjük el, ámde más a helyzet, ha a hibák, a vadhajtások felelőseit keressük. A hibák egyáltalán nem természetes velejárói a szocialista építőmunkának, ha­nem egyszerűen egyes embe­rek mulasztásaiból adódnak. Nem indokolt például az egész közösség elmarasztalása egy istállónak a rossz meg­szerkesztése, ésszerűtlen föl­építése miatt, vagy azért, mert az egyik gyár egyik szériájá­ból rossz termék került a vá­sárlókhoz. Egy ember vagy né­hány ember felelősségre von­ható, mert ők követték el a vétséget, a nagy közösség, a dolgozó emberek túlnyomó többsége azonban nem okolha­tó. Meg kell tehát állapítani, hogy ki a felelős, illetve kik a felelősek a hibákért már csak azért is, mert hiszen ezek csökkentik a mások erőfeszíté­séből. származó eredményeket. Gyakran tapasztal­ható például, hogy alig ké­szült el egy út, máris fölbont­ják, mert időközben rájöttek, hogy az út alatt valamilyen vezetéket kell lefektetni. Egy másik eset: az újonnan föl­épült épületben, ahol már a falakat is befestették és a pad­lót fényesre lakkozták, utólag átrendezik az ajtókat, abla­kokat, konnektorokat és más beépített tartozékokat, majd újra kezdhetik azokat a mun­kákat a falakon, amelyeket egyszer már elvégeztek. Hal­lottam olyan házról, amelyik­ről a fölépítés után derült ki, hogy nem lehet fűteni, mert nincs rajta kémény. Aztán összedőlt egy éppen csak be­fejezett szarvasmarha-istálló. Egy másik termelőszövetkezet­ben egy nyitott istállónak kö- rülfalazásával való téliesítésé- hez láttak hozzá éppen a leg­jobbkor, mert a betongeren­dák bármelyik percben lesza­kadhattak volna, ugyanis olyan rövidre szabták őket, hogy alig néhány centiméternyire értek rá a tartóoszlopra. Eze­kért a példákért nem is kel­lett túlmenni a megyehatáron,■ sajnos »-házon belül« botlot­tam beléjük, megyénkben hal­lottam, tapasztaltami vala­mennyit. De ilyen esetet töb­bet is említhetnék, hiszen kö­zülük jó néhánnyal az újság lapjain is találkozhatott már az olvasó. Ki a felelős? A válla­lat, a ktsz? így globálisan egyik sem, hiszen a vállalatok dolgozói, a ktsz-ek tagjai és összességükben ezeknek a ve­zetői is megannyi dicséretes munkát végeztek, lehet, hogy tervüket nemegyszer túltelje­sítették és nyereségrészesedést kaptak, de hát akkor kit le­het, kit kell felelősségre vonni a hibákért? Azt, aki a hibát elkövette és azokat, akik noha tudtak a mulasztásról, még- sem tettek ellene semmit. A felelősséget nem lehet, nern szabad áthárítani, s labdaként dobálni egyik embertől a má­sikig. Az eredmények a tömegek összefogásával váltak elérhető­vé — említettem írásom ele­jén. Észre kell venni a sikere­ket, amelyekre külföldön is egyre inkább fölfigyelnek, ám­de nem szabad megtűrni, hogy a felelőtlen felelősök csak úgy megússzák szárazon a dolgot; elejét kell venni annak, hogy az, akit bűnös mulasztás ter­hel, elvesszen a hibáért egyál­talán nem okolható, lelkiisme­retes dolgozók tömegében. A hibákat nem azok okozzák, akik a szocialista építőmunká­ban megállják a helyüket, hi­szen nekik köszönhető az el­múlt két évtized jelentős fej­lődésének megannyi tanújele: az új épületek, utak, gyárak, szépülő és egyre korszerűbbé váló falvak, városok. Csupán arra van szükség, hogy a nagy feladattal, a termelőmunka fe­lelősségteljes irányításával megbízottak érezzék jobban a felelősség súlyát, és eszerint is dolgozzanak. i Hernesz Ferenc MASODVETÉS = MASODARATAS község lakóinak támogatását. Általában Marcaliban mindig sikeresek a társadalmi mun­kaakciók A törpevízmű tava­lyi munkálataihoz tervbe vett segítség is ezt bizonyítja. A sportbarátoknak nagy ré­szük van abban, hogy szép eredményeket érünk el. Tavaly például a sportpálya szintjé­nek emelésénél 30—40 000 fo­rintot érő munkát végeztek. Ezenkívül korlátokat szereltek föl a pálya körül és parkosí­tottak is. Fischl János villany- szerelő tavaly egymaga több mint nyolcezer forintot érő társadalmi munkát végzett a pályán. Bognár Béla az elké­szült öltöző belső festését vál­lalta ugyancsak ingyen. — Nálunk jól megy a társa­dalmi munkák szervezése, pe­dig más járásokban a kisebb községek lakossága mozgósít­ható könnyebben — mondja Szabó János. Megtörtént pél­dául, hogy az egyik községben a tavaszi pocokirtáskor elin­dult az egész falu lakossága a határba, és a falu végén lakó öreg néni is hozzájuk szegő­dött mondván, ha megy min denki, őt se hagyják otthon. A falvak csinosításában na­A nedves esztendőnek sok kárát látjuk, de vannak elő­nyei is, amelyeket okosan ki­használhatnak a termelők. Az egyik előny: az évelő pillan­góssal bevetett táblákon és a réteken hihetetlen gyorsan és tömötten fejlődik a sarjú, ko­rán megkezdhető a második kaszálás. A másik előny — ezt egyetlen mezőgazdasági üzem, de egyetlen kertészke­dő ember se hagyhatja figyel­men kívül — a másodnövé­nyek vetése, termesztése. Tíz nyárból hét száraz volt A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok többségének vetéstervében szerepel ugyan a másodnövények termeszté­se, de ettől — mi tagadás — sokfelé húzódoznak. Ez per­sze érthető is, hiszen az utóbbi tíz esztendő közül hét száraz nyarat hozott, s a tar­lóba vetett kukorica néhol ki sem kelt. Az idén nem fenyeget nyá­ri szárazság. Bár az időjárás­sal nincs szerződése senkinek, de annyi bizonyos, hogy a talajban bőséges a nedvesség: jut belőle a tarlóba vetett nő­vérnek keléséhez és a későbbi fejlődéshez is. A nedves fala­ton nem nehéz jó magágyat készíteni, s ez ugyancsak hoz­zájárul a másodvetés sikeré­ihez. Nem mindegy azonban hová vetünk és mit termelünk a most lekerülő kalászosok után. Törvényszerű, hogy azokba a táblákba, illetve parcellákba, amelyekbe őszi vetést terve­zünk, nem kerülhet másodnö­vény. A sovány, továbbá a sülevényes természetű táblák sem alkalmasak a tarlóvetés­re. De ezt talán hangsúlyozni is fölösleges, hiszen az agro- nómusok és a növénytermesz­tési brigádvezetők mindenütt ismerik saját határukat, és ki tudják választani a másodve­tésre legalkalmasabb területe­ket. Mit vessünk? A takarmányhiány pótlására legkézenfekvőbb a kukorica. Szemtermesztésre legbiztosabb az »Iregi 70 napos« amely, ha július derekáig földbe ke­lül, s a gondos ápolást szin­tén megkapia, tíz-tizenkét mázsás termést még közepes talajerőben levő táblákon is megadhat. Persze ebben az évben nemcsak az abrak, ha­nem a szálastakarmány pótlá­sa is fontos, hiszen az első kaszálásból kapott szénák rendje mindenütt vékonyabb volt: kevesebb lucerna kerül kazalba, mint tavaly, vagy három évvel ezelőtt. Helyes, ha másodnövényként elsősorban nagy tömeget adó silókukoricát vagy napra­forgós, borsós, esetleg szólás csalamádét vetnek a mező- gazdasági üzemek. A köles és a mohar ugyancsak termeszt­hető másodvetésben, de ezek a növények erősen meghúzzák a talajt, tehát a tápanyagpót­lásról is gondoskodni kell. A zöldtrágyázásra szintén lehe­tőséget nyújt a másodvetés. Külön jövedelmet biztosít az augusztusi, szeptemberi fo­gyasztásra, tarlóba vetett zöld­bab és -borsó. Mindkét növény­nek viszonylag rövid a tenyész- ideje, s primőrnek számít a nyárvégi piacon. Borsóból az express, a rajnai törpe és a Lincoln felel meg a legjobban, de ahol a petit fajta tavaszi vetésben jól díszlik, ott tarló- vetéssel is szép eredményt ér­hetnek el a termelők. Zöldfo­gyasztásra a vajbab a legjobb. A másodvetés sikere érdeké­ben — a talaj táperejétől füg' gően — a szakemberek hol­danként 100—200 kiló szuper- foszfátot és 80—120 kiló nit­rogén-műtrágya kiszórását ja­vasolják a vetőágy készítéssel cgyidőben. Magas tarlót ne hagyjunk A siker persze nemcsak az időjárástól, hanem elsősorban a termelőktől függ. Ahol má­sodvetést tervezünk, ott a tarlót késlekedés nélkül az elővetemény lekerülése után 15—18 centi mélyen szántsák le, és az aprómorzsás mag­ágyat fogasolással, hengerezés- sel biztosítsák. Jó tudni, hogy a magas — 20—25 centis — tarló nem nyújt kedvező föl­tételt a keléshez, de a továb­bi fejlődéshez sem. A magas tarló után nagy a pentozán- hatás. És ami a másodnövé­nyek termesztésénél ugyancsak nagy súllyal esik latba, a ma­gas tarló leszáintása után még jó talajtömítés esetén is laza, helyenként üreges marad a föld, s ez szintén hátráltatja a kelést, továbbá nehezebben tárolja a nedvességet. Az idén nehéz lesz az ara­tás. Alapos körültekintés, jó szerevezés nélkül nem lehet idejében, veszteség nélkül be­takarítani a kalászosokat. A betakarítás szerves részének kell tekinteni a tarlószántást és a másodvetést is. Ahol a jó gazda gondosságával készül­nek fel és a korszerű agro­technika követelményeinek megfelelően végzik a betaka­rítást, a másodvetést és a nö­vényápolást, ott nem marad el a siker: nem marad adósa a gazdának a föld. Danes József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom