Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Tasárnap, 1905. július H. Áhiknek kurtább a vakáció... Népművelőknél Balatonbogláron Néhány hétig a megye tiszteletdíjas népművelőinek ad otthont a hala ton boglárt Vikar Béla Járási Művelődési Ház. Négy hét alatt csaknem háromszázan fordulnak meg itt, hogy nyári pihenőjük egy részét tanulásra, továbbképzésre áldozzák fel. Milyen munkát végeznek, milyen ismeretekkel gazdagodnak népművelőink? Erről érdeklődtünk a helyszínen. — Részben kikapcsolódás is a tanfolyam — válaszolták érdeklődésemre a néptáncosok, amikor néhány perces pihenőjükben szót váltottunk. Tóth Tihamér, a gyakorlati munka egyik vezetője megelégedését fejezte ki: — Két napja dolgozunk, még nem sokat tudok mondani. Csak annyit, hogy ha olyan szorgalommal, ambícióval folytatják a táncjelírást meg a többi feladatot is, mint ahogyan hozzákezdtünk, akkor alapos, elmélyült munkát sikerül végeznünk a három hét alatt. Három hét — kettő helyett. Ugyanis a tanfolyam kerete mindössze két hétre futotta; a harminc néptánc-szakkörvezető azonban vállalta, hogy — saját költségén — egy héttel megtoldja a tervezett időt. Fontos, hogy be is fejezzék azt, amit elkezdtek, hiszen szeptemberben vizsgázniuk kell a tanult anyagrészből. Erről Csikvár József táncpedagógus tájékoztatott — Évente egymásra épülő ismereteket kapnak a tanfolyam részt vevői — mondta Eger völgyi János, a megyei művelődésügyi osztály főelőadója. — Olyan szakembereket hívtunk meg, akik év közben majd tovább is adhatják a tanult anyagot, azaz vezetni tudják a járási továbbképzést Ezt a módszert egyik másik járásban már sikerrel alkalmazták a korábbi években. Az a célunk, hogy ezt általánossá tegyük... A másik: az új rendelkezések szerint a téli szünet egyhónapos lesz. A következő bentlakásos továbbképzést ebben az időszakban rendezzük meg Miért hiányzik a „mostohagyerek“ Továbbképzési rendszerünknek van egy hiányossága is. Fontos kulturális nevelő munkát végezhetnének sok helyütt a klubok, azonban nincsenek megfelelő, hozzáértő klubvezetők. Továbbképzésük, helyesebben szakmai, módszertani képzésük már a múlt nyáron is a rossz tematika, a rossz szervezés miatt meghiúsult. Az idén pedig be sem iktatták a programba ezt a feladatot. Vajon miért »mostohagyerek« a népművelésnek ez az ága? A művelődésügyi osztály főelőadójától a következő választ kaptam: — Nem mostohagyerek a kiubmozgalom. A téli tanfolyamon a klubv"'’-''-’ ’ ^ is foglalkozunk rnegfelelő módszertani tematik-.vcU es más megyék jó tapasztalatait is felhasználva. Jelenleg azonban a klubvezetők tiszteletdijat nem kapnak, kialakult gyakorlat és megfelelő tapasztalataink nincsenek. A továbbképzési kísérletek is érdektelenségbe fulladtak... Változatlanul az a meggyőződésünk, hogy nagyon időszerű lenne behatóbban foglalkozni ezzel a kérdéssel, hogy a klubmozgalom végre jelentőségéhez méltó helyet kapjon a különféle művészeti ágak mellett. A tervek szépeik, csak egy kissé távoliak. A klubok feladatai egyre fontosabbak, különösen a falu, az ifjúság közösségi szemléletének formálásában. Wallinger Endre Megfeszített munka folyik minden téglagyárban ötvennégy esős nap — Gyors intézkedések — A táncpedagógusok hároméves továbbképzésé keretében jelenleg a második év anyagával foglalkozunk* A program meglehetősen zsúfolt: reggel 8—10-ig táncjelírással, majd gyakorlattal, azaz táncta- nulással foglalkozunk. A hallgatók különböző táj motívumokat kapnak, ezekből önállóan kell táncetűd-koreográfiákat készíteniük. Ezenkívül a megtanult táncokat, gyermekjátékokat le is kell jegyezniük, hogy majd taníthassák őket. A szeptemberi vizsga után ideiglenes, a jövő évi záró vizsgával pedig végleges működési engedélyt kapnak. Az esős időjárás az első félévben ötvennégy munkanapon akadályozta a termelést az ÉM ~->- mogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat téglagyáraiban. A tervidőszakban százmillió darab nyers és hetvenegymillió darab égetett téglát kellett volna készíteniük. Mivel az előbányászáskor az eső feláztatta a bányákat, általában egy esős nap kétnapos kiesést okozott. A zalaegerszegi bánya például csaknem teljesen feltöltődött vízzel. Dióskálón a bányába csuszamlott egy domboldal. Nagyatádon is elöntötte a bányát a víz. A gondos tárolás ellenére mintegy kétmillió nyers téglát mosott szét az eső. A vállalat harmincegy üzeme nyolcvannégymillió darab nyers téglát és hatvanhatmillió-három- százkilencvenkilencezer darab égetett téglát gyártott az első félévben. Mintegy huszonegymillió darab nyers, illetve égetett téglával maradtak adósak. A gazdasági vezetők a párt- és a szakszervezet vezetőivel intézkedési tervet készítettek a lemaradás megszüntetésére. A gépállásidőt a tavalyi huszonegyről tizenöt százalékra csökkentik. 67 760 túlóra szükséges ahhoz, hogy teljesítsék a tervet. A vezetők minden gyárban megbeszélik a dolgozókkal, hogyan növelhetnék a termelést. A múlt hónap utolsó napjaiban megjelent vezérigazgatói utasítás engedélyezi a vasárnapi nyersanyagműszakot. A meglátogatott gyárakban vállalták a dolgozók a túlórázást és a vasárnapi munkát. Becslések szerint a megfeszített munka hat-nyolc vasárnapi műszak után meghozza a kívánt eredményt: a gyárak többsége pótolja a lemaradást. A vállalat igazgatója százezer forint célprémiummal jutalmazza a tervet teljesítő gyárak dolgozóit. ARATNAK PÉTERHIDÁN A DIRÁVAl MENTŐCSÓNAKOS Lassan kotyog előre a rozoga csónak az erős sodrású folyó hátán. Az öreg ladik gazdája, Miskó János mentőcsónakos, a Dráva régi ismerője ilyenkor, nyári időben naphosszat kint van a vízen. Ha kicsi a forgalom a barcsi strandon, a mentőcsónakos a hídpillér árnyékába evez, ide húzódik a tűző nap elől. Arcát, a hátát barnára cserezte, bő szárú, kék nadrágját szürkére fakította a nap. Félrehúzódva figyeli a fürdőzőket, de kiváltképpen a gyerekekre ügyel. Mindegyiket megismeri már reggel, amint ideérnek, hogy napközben mennyire kell szemmel tartania őket. • • — Előfordul, hogy maguk a gyerekek is szólnak — mondja Miskó János —, ha olyan pajtásukkal jönnek, áld még nem tud jól úszni, hogy »Miskó bácsi, tessék jobban figyelni«, de észreveszem magam is, ha valamelyik bizonytalankodik a vízben, vagy csak olyan »kutyásán« úszik, összehívja néha őket egy nagyobb fa alá, és oktatja, tanítja az úszást. Nemcsak a gyerekek, hanem a vele egyidős felnőttek is Miskó bácsinak szólítják a barcsi mentőcsónakost. Sok szülő úgy engedi el hazulról gyermekét a Drávára, hogy »Csak azért mehetsz, mert a Miskó bácsi vigyáz rád«. Ha korán ott ólálkodnak a parton, nem engedi be őket a vízbe. Amíg föl nem melegszik a levegő, beveszi őket a vén csónakba, és a sekély vízben hárman-négyen is eveznek ilyenkor. Délelőtt tizenegy óra körül benépesül a strand. Dr. Párkányi Antal, a község orvosa szabadságának egy részét itt tölti családjával a Dráva partján, úgy szereti a folyót — Gyerekkoromban is már Miskó bácsi volt a mentőcsónakos. Mi, barcsiak el sem tudjuk képzelni nélküle a strandot. — 1930-ban kerültem ide — mondja Miskó János —, de ismerem is minden szeszélyét a haragos Drávának. Szigorú folyó, sokszor bizony a legjobb úszókat is próbára teszi. Hát még a gyerekeket! Azért állok a strand felső feléin a csónakkal, mert ha valami előadódik, a víz is segít az előrejutásban. — Télen hol dolgozik? — A fűrészüzemben vagyok portás. Nemsokára nyugdíjba megyek, de a Drávát akkor sem akarom elhagyni. Munkahelyemen is szívesen dolgozom, de a legjobb az lenne, ha nem múlna el a nyár, ha itt lehetnék mindig a folyón. Amíg beszél, addig is_a vizet nézd. A kérdésekre egyre ritkábban, egyre rövidebben válaszol. — Ne haragudjon, nagyon bemerészkedtek azok a gyerekek ... — és már indul is, mielőtt befejezné a mondatot Ütemesen merülnek az evezők a vízbe. A bóják felé tart Szigorú, de nem kiabál, csak kijjebb tessékeli a gyerekeket. A túlsó partról, Jugoszláviából furcsa hívó szó hallatszik. Egy öreg, fekete ruhás néni ül a parton, és a felénk úszó libáit hívja. Sötétedik a Dráva fölött Miskó bácsi még a vízen van, a part felé vonszolja a piros- fehór-zöld színű bójákat, mert a tegnapi esőtől emelkedett a víz. Mire egészen besötétedik, elnéptelenedik a part, csak odaátról hallani az öreg néni elkeseredett hangját. Ha libái átjönnek Magyarországra, másnap vissjphajtják őket a barcsi iskolás gyerekek a mentőcsónakos segítségével. N. J. Jíle f i'L 6 (j é p iró n ő A délelőtti foglalkozással persze még nem ér véget a nap: ebéd után elméleti — művelődéspolitikai, tánctörténeti, néprajzi, népzenei — előadásokat haliga .nak ismert néptánckoreográfusoktól, szakemberektől. Nyolc járásból százhúszon vettek, illetve vesznek részt a tanfolyam egyéb ágaiban (korábban ugyancsak százhúszan voltak itt, néprajzosok, föld- rajzinév-gyűjtők) reggel 8 órától néha a késő délutáni órákig. Ott jártunkkor a klubhelyiségben Magyar József népművelési felügyelő tartott előadást a művelődésotthon-igazgatók- nak, népművelési ügyvezetőknek a művelődési házak irányításával. a műsorok rendezésével kapcsolatos jogi kérdésekről. A két turnusban három-három napos tanfolyamon az ideológiai irányelvekkel, a megye kulturális helyzetével, a népművelés gazdasági feladataival foglalkoznak a község vezető népművelői. A tanfolyam tapasztalatai ró1 Werstroh Jánossal, a Népművelési Tanácsadó vezetőjével és Egervölgyi Jánossal, a négyhetes továbbképzés irányítójával beszélgettünk. Elmondták, hogy a múlt héten fejeződött be a kórusvezetők meg a színjátszó és irodalmi színpad vezetők tanfolyama. Harmincan- harmincan vettek részt ezeken az előadásokon is, s hasznos, nélkülözhetetlen ismereteket szerezhettek. Újsághír: Nivódíjat kapott a Magyar Rádiótól a kaposvári Fésűs Éva. U a stílusosan akarnám kezdeni a riportot, így indítanám: Hol volt, hol nem volt, a József Attila utcán innen, a Latinka Sándor utcán túl élt egy nagyon szerény asszony a Rippl-Rónai utca 21. számú kis házban. Ennek az asszonynak igen hétköznapi és prózai a foglalkozása: gép- és gyorsírónő az Állatforgalmi Vállalatnál, kora reggeltől késő délutánig száraz kimutatásokat, üzleti leveleket kopog a gépén, hosszú értekezletek anyagát jegyzi le. Odahaza azonban mintegy varázsszóra átváltozik, elfelejti a kimutatásokat és az értekezleteket, s csodálatos mesevilágot teremt maga körül, óvodások, kisgyerekek szívét megdobogtató, fantáziájukat elszabadító meséket és mesejátékokat ír. Amikor az utolsó mondat végére is pontot biggyeszt, maga köré gyűjti a családot — a fehér hajú, jóságos nagymamát, a szigorú, de elfogult kritikus férjet s a három gyereket: a tudós arcú Balázst, a szégyenlős Krisztinát, a mosolygós Ritát —, s felolvassa a mesét. Ha tetszik, borítékba rakja, s elküldi a rádiónak, hogy amikor este a bemondó néni megkérdi a gyerekektől, ágyban vannak-e már, minden Balázskának, Krisztinának és Ritának elmondhassák. M vei azonban én nem mesét írok, hanem riportot, ,így folytatom: Nevét és meséit lapunk olvasói is jól ismerik a Gyermekeknek című rovatból, ö a Virágbál, a Mókus Péter kiskertje, A pajkos napsugár és számtalan más mese írója. A nivódíjat egy héttel ezelőtt vette át Tömpe Istvántól, a Magyar Rádió és Televízió elnökétől. A hivatalos indoklás szeript több éves mese- és mesejáték-írói munkájáért kapta a díjat, különösen pedig a tavasszal tíz folytatásban adott Csupafül című esti sorozatáért és a meséket befejező A csodálatos nyúlci- pő című mesejátékáért. Először adtak nívódíjat meseírónak, s számunkra nagy öröm, hogy kaposvári asszonv írói munkásságát ismerték el ezzel. Egy délutánt a vendég- szerető meseíró otthonában töltöttem, s kifaggattam (ez a szó illik ide, mert nem szívesen állt rá a riportra) a munkájáról. — Hány mesét írt eddig? — Sokat... Nem számoltam, talán százat. — S mesejátékot? — ötöt... A Toppantó királykisasszony volt az első, aztán írtam a Kíváncsi királykisasszonyt ... Számomra a Palacsintás király nagyon kedves, ez zenés volt... Az ispirityi királyfi szintén . . . Egy egész királyi családot szállítottam a rádiónak — neveti el magát Fésűs Éva. — A csodálatos nyúlcipő volt az ötödik mesejátékom. Legközelebb Szeplőcske című meseoperámat közvetíti a rádió, zenéjét Gulyás László, az Állami Népi Együttes zeneszerzője írja. Megkérdem, miről szól a meseopera. Tiltakozik, hogy nem szereti előre beharangozni művét, aztán annyit mégis elárul, hogy az apai szeretet- ről. Ö írja a népszerű Kukkantóműsort is. — Augusztusban lesz az ötvenedik, egyúttal befejező adás ... Az írásaimat megszólaltató kislány megnőtt, elvégezte az általánost, most megy első gimnáziumba ... Tudja, én eredetileg riporternek képzeltem el az erdei kismanót, aztán meseszállító lett belőle ... T avaly a rádió átadta néhány meséjét a televíziónak. Megérdeklődtem, nincs-e olyan terve, hogy a tv-nek is dolgozik. — Megszoktam a hangra való beállítottságot. i. Szerintem a rádióban elhangzó mesejáték jobban megragadja a gyerekeket, elindít egy gondolatsort a fantáziájukban ... Akkor lesz igazán érdekes a mese a képernyőn, ha színes lesz a tv. — Mi ihleti a meseírásra? A szőke asszony széttárja kezét, megigazítja aranykeretes szemüvegét. —‘ Beszűrődik az ember gondolataiba a tém a mindennapi életből... Az én véleményem szerint az öncélú mese szappanbuborék, szükség van a tanulságra, a tartalomra ... — Kinek a meséit olvassa szívesen? — Móráét... A gyerekeim is nagyon szeretik. Amikor azonban sok a meseírói munkám, nem szeretek mesét olvasni, nehogy utánozzak. Jobb, ha az ember magára van hagyatva ... — Árulja el, hogyan lett meseíró. — Véletlenül kerültem kapcsolatba a rádióval. Tíz évvel ezelőtt valaki felbiztatott, hogy küldjem be néhány mesémet. Megfogadtam a tanácsát, postára adtam egypárat. A Mackó Bandiról szóló elhangzott a jóéjszakát, gyerekek című adásban. A többi kézirat elkeveredett; 1957- ben hogy, hogy nem, Dc- rera Éva szerkesztő kezébe került egy. Elolvasta, tetszett neki, azonnal írt, hogy küldjék még ... Azóta tartom a kapcsolatot az ifjúsági osztállyal. Személyesen fölkerestek, öt éve állandó munkát kapok tőlük, az ő biztatásukra írtam meg 1958-ban az első mesejátékomat ... A férj, Temesi Lajos, a FŰSZERT áruforgalmi osztályvezetője elárulja, hogy a felesége óvodáskora óta ír. Első műve egy ötsoros vers volt, ezt úgy diktálta az édesapjának. Hétéves volt, amikor megjelent nyomtatásban az első verse. Gimnazista korában is verselt. A mama műsorait közösen hallgatja meg a család. — Csak az baj, amikor elhangzik a műsor, s elzárom a rádiót, csend van. Nem tudom lemérni a hatást. Odafönt aztán megmutatják a leveleket. A Csupafül-sorozat tíz meséjét Várady Hédy mondta el, ő játszotta A csodálatos nyúlcipő főszerepét. Mutattak egy édes gyereklevelet. Így szólt: »Édes hosszúfülű mesemondó néni, csak te mondjál mesét, tizennyolc puszit küldök ...« A gyerek nem tudja, hogy a mesét írják, s szerintem nem is érdekes, hogy ki Írja. Egyszer egy apuka rám mutatott, s elújságolta a kislányának, hogy én írom a mesét. Mintha csalódott volna, olyan arcot vágott a gyerek. — örült a nívódíjnak? — Nagyon ... Semmit sem sejtettem, nagyon nagy meglepetés volt. Szinte nyom ez az elismerés, többre kötelez, szeretnék még jobbat adni. .. Szép és bensőséges volt az ünnepség, a legszebb napok sorolom. — Milyen szerepe van családnak a meseírásban? — Óriási... A nagymamától a gyerekekig mindenki biztosítja nekem a szabad időt. — Mi a terve? — Ugyanezt ugyanilyen csöndben végezni, mint eddig. S mit kívánhat még mást a riporter, mint további sike rákét, jó mesetémákat, s nagyon sok bűbájos gyerekleveleket a meséket író Fésűs Évának. Lajos Géza
