Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-09 / 160. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1965. július t. Nagy győzelmeket aratnak a dél-vietnami partizánok Ismét puccsveszélytől tartanak Saigonban A dél-vietnami kormány és az amerikai hadvezető­ség szempontjából nagy n nehézzé vált a helyzet a közép-vietnami fennsík m. Az UPI jelentése szerint a Viet Kong a csütörtö ,i napon is számos sikeres ütközetet vívóit és területnyereséget ért el. Minden jel arra vall, hogy hamarosan be kell vetni azt a nyolcezer amerikai tengerészgyalogost is ellenük, akit szerdán Da Nang-ban szállítottak partra. A ki­éleződött helyzetből katonai megfigyelők ismét arra következtetnek, hogy a mostani monszunos időszakot a DNFF valószínűleg fe'használja arra, hogy Dél- Vietnam északi és déli részét elválassza egymástól: elvágja az ország »dara »derekát«. Kedden éjjel elesett Dak To, amely valamivel több mint 30 kilométernyire fekszik Kon Tűmtől. Amerikaiakkal meg­erősített dél-vietnami kor­mánycsapatokat küldtek a helyőrség fölmentésére. Az egy zászlóaljnál valamivel ki­sebb egység azonban csütörtö­kön délelőtt, Saigontól hatvan kilométernyire északnyugatra az egyik partizánegység csap­dájába rohant, és az AP je­lentése szerint, a háromszáz főnyi dél-vietnami alakulat szinte teljes egészében meg­semmisült. Négy amerikai ka­tonai tanácsadó is a zászlóalj­jal tartott. Sorsuk ismeretlen. Déltájban a DNFF nagyszabá­sú akciót indított Binh Duong tartományban, Xom Dua hely­őrség ellen. * Aknalövedékek csapódtak Trim Tam helység­re is. A kormánycsapatok és az amerikaiak veszteségét még nem közölték. Felgyújtják a falvakat A Saigontól 55 kilométer­nyire északra fekvő »D-hadi- övezetben« amerikai, dél-viet­nami és ausztráliai egységek csütörtökön folytatták a »tisz­togató hadműveleteket«. A dél-vietnami fővárostól észak­keleti irányban, szintén körül» -télül 50 kilométernyire, a 173. amerikai légideszant-brigád egy ausztráliai zászlóalj támo­gatásával második napja dúlja a vidéket. Mint Saigonban egy amerikai szóvivő közölte, »ez a legnagyobb szabású ak­ció, amelyet ez az egység va­laha is végrehajtott«. Az ame­rikai ejtőernyősök és az auszt­ráliai partizánvadászok falvát falu után rohannak le, majd, miután megállapításuk sze­rint a Viet Kong kiürítette a községet, sorra felgyújtják a házakat. »Helyenként az el­lenség igen keményen harcol. Asszonyokat látni, akik grá­nátokkal fogadják az előrenyo­muló amerikaiakat, ahogy a Viet Kong kivonul egy-egy vá­rosból, az amerikai és ausztrá­liai katonák fölperzselik a la­kóépületekét, a Viet Kong azonban gyakorlatilag minden halottját és sebesültjét magá­val tudja vinni a gondosan ki­épített alagúthálózaton át. Az amerikai veszteségek aligha­nem rendkívül nagyok« — je­lenti az AP saigoni tudósító­ja. Csütörtökön egyébként B— 52-es amerikai bombázók is­mét nagy mennyiségű bombát szórtak le olyan dzsungel terü­letekre, ahol partizánokat gya­nítanak. , A nap folyamán a Fjen Hoa-i légitámaszpontra befu­tott az első új-zélandi katonai alakulat — jelenti az AFP. Ismét Thao ezredes? Az UPI jelentése szerint nemcsak a katonai, hanem a politikai helyzet miatt is me­gint nyugtalanság tapasztalha­tó Saigonban. A kormány »a biztonság megszilárdítására« számos óvóintézkedéseket tett, s a rendőrség is széles körű vizsgálatot indított »valami­lyen ügyben«, amiről tájékoz­tatás nem áll rendelkezésre. Saigon körül rendőri riadóosz­tagok táboroznak, amelyek utasítást kaptak arra, hogy azonnal jelentsenek a kor. már.ynak minden »szokatlan csapatmozdulatot«. »Esetleges államcsíny-kísérletről« beszél­nek a katonai biztonsági szol­gálattal kapcsolatban álló kö­rökben is, s úgy vélekednek, hogy »ha hatalomátvétel elő­készítése folyik, akkor amö- gött Pham Ngoc Thao ezredest kell keresni«. Tervek a rakéta­támaszpontok bombázására Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: A Fehér Ház szerdán sajtó- közleményben elutasította Ge­rald Ford képviselő, a képvi­selőház republikánus kisebbsé­ge vezetőjének javaslatát, amely szerint az Egyesült Ál­lamok légierejének haladékta­lanul bombáznia kell a VDK légvédelmi rakétaegységeinek állásait A Fehér Ház sajtó- osztálya hangoztatta, hogy Ford »kizárólag magánember, felént« beszélt. Az elutasítást azonban egy esti tv-kommen- tár úgy minősítette, hogy az »adott pillanatra« vonatkozik, s a katonai helyzet alapján az elnök módosíthatja döntését Ford azzal a sajátságos in­doklással követelte a" Hanoi és Haiphong védelmére szov­jet segítséggel létesített légvé­delmi rakétakilövőhelyek bom­bázását, hogy azok »veszélyez­tetik az amerikai katonai sze­mélyzet életét«, de természe­tesen nem foglalkozott azzal, hogyan kerül »amerikai kato­nai személyzet« a szuverén Vietnami Demokratikus Köz­társaság légiterébe? A repub­likánus vezető kijelentette, a katonai parancsnokságnak kell eldöntenie, hogy egy ilyen tá­madás hagyományos vagy nuk­leáris fegyverekkel történjék-e. s szavai szerint még az eset­leges nagyobb szabású össze­csapás veszélyét is vállalnia kell az akció érdekében. Washingtoni politikai meg­figyelők egy része úgy látja, hogy a republikánus követe- lést, amely egyébként egybe­vág a Pentagon bizonyos kö­reinek véleményével, elsősor. ban a közvélemény ellenállása, s a nagyobb méretű délkelet­ázsiai háború veszélyétől való félelem miatt utasítják el. A reggeli lapok utalnak ar­ra, hogy a saigoni amerikai parancsnok, Westmoreland je­lenlegi tárgyalásai Sharp ten. gernaggyal ennek előjátékát jelenthetik. A Washington Post értesülése szerint »az Egyesült Államok a Dél-Vietnamban ál­lomásozó amerikai erők jelen­tős kiterjesztését tervezi«. A lap szerint a McNamara had­ügyminiszter által bejelentett 75 ezres létszám megkettőzé­séről is szó lehet. (MTI) Milyen ember Johnson? A Guardian washingtoni levelezője politikusok nyi­latkozatainak és lapvéle­ményeinek bőséges idézésé­vel mutatja ki, mind sű­rűbbek és mind hangosab­bak a panaszok, hogy Johnson elnök ingerlékeny, indulatos, rosszkedvű, nem tűr bírálatot, se független véleményt, túlérzékeny, erőszakos, arrogáns és vég­telen megbeszéléseinek cél­ja saját biztonságérzésének és személyes befolyásának alátámasztása. Szóval az »emberfölötti Johnson« so­kat reklámozott képe nyom­talanul eltűnt, és helyébe ott maradt az egyszerű vénember, a keményen tör­tető, tülekedő, robbané­kony vérmérsékletű politi­kus, akivel nagyon nehéz boldogulni. Bumedien rövidesen bemutatja új kormányát Bumedien ezredes, az algé­riai forradalmi tanács elnöke valószínűleg ma mutatja be új kormányát — jelenti a Reuter tudósítója jól értesült körökre hivatkozva. Az értesülések szerint Bu- teflika továbbra is külügymi­niszter marad és Medegri ideiglenes belügyminisztert véglegesítik hivatalában. Ben Belláról továbbra is csak kósza hírek keringenek. A hatóságok szerint jó egész­ségnek örvend, tartózkodási helyét azonban hivatalosan mindmáig nem közölték. LÁNGOK HAR 3. Téglák a falból Sehol nem láttam annyi üres, bezárt üzlethelyiséget, mint Harlemben. Mr. Schiff- manm, a 125. utca egyik üz­letének tulajdonosa azt mond­ja, ő is legszívesebben eladná a boltját. — És mi akadálya van? — Nem veszi meg senki, uram. Dehát miért? Maradjunk a 125. utcánál, a jelenség ugyan­is tipikus. Nos, ezen a har­lemi főútvonalon az üzletek csaknem száz százaléka fehér kézben van. Ahogy az lenni szokott, ez eleve ellenérzést kelt. Egy néger szervezet nyi­latkozata szerint nincs az rendjén, hogy az üzletek tu­lajdonosai, akik néger vevőik­ből élnek, esőnként bezárják a boltot, és - hazamennek ker­tes, peremkerületi házaikba, a többi fehér közé. A vád talán kissé primitív­nek hangzik, de azt hiszem, valami nagyon lényegeset je­lez. Azt, hogy a néger, aki hosszú időn át többek között a fehér boltost is az élet mó- dosíthatatlan tényének tartot­ta, ma már — ugyancsak töb­bek között — ezt sem tartja annak. Viszont akkor miért nem veszi meg az üzletet Mr. Schiffmanntól és a többiektől, akik ma már nagyon szívesen átadnák neki? Az ok egysze­rű: nincs hozzá pénzé és hi­tele. Márpedig Amerikában a mindenütt ottlevő »nagy me­nők« árnyékában, csak na­gyobb pénzzel, nagyobb hitel­lel, nagyobb kockázattal le­het üzletet nyitni, mint alig­hanem bárhol másutt a vilá­gon. És a néger gazdagok? Szá­muk, aránytalanul kevés. Még ha valamennyien üzletembe­rek lennének is — márpedig inkább baseball-sztárok, profi kosárlabdázók, ökölvívók, ze­nészek, komikusok, stb. — akkor sem lenne elég tőkeere­jük a lassan félmilliós Har­lem üzlethálózatának átvételé­hez. Egy kis statisztika talán hozzásegít bennünket ahhoz, mit jelent New Yorkban a környék (neighbourhood) fo­galma és ezen belül Harlemé. A 63. utcától a 93. utcáig ter­jedő, az Ötödik (Fifth) és a Harmadik Avenue közötti »tiszta fehér«, már elöke'őrek számító részen egv család évi átlaglövedelme 15 305 dollár. Alsó-Manhattanban, ugyan­E hónap 16-án feloszlik a török parlament, tekintettel az október 10-én sorra kerülő országos parlamenti választá­sokra. A Csombe-kormány híve­ként ismert René Nuzi, a kongói országos ifjúsági szö­vetség elnöke, léopoldville-i sajtóértekezletén élesen bí­rálta a Csombe-kormány gaz­dasági és szociális politikáját. Kijelentette- Kongó lakossága Csőmbe egyévi uralkodása alatt többet éhezett, mint bármikor. Hetvenéves korában el­hunyt Mosé Sarett, Izrael el­ső miniszterelnöke. Sarett egyike volt a zsidó állam megalapítóinak. A szudáni alkotmányozó nemzetgyűlés 88 szavazattal 66 ellenében elvetette azt az indítványt, hogy állítsák bí­róság elé Ibrahim Abbud volt elnököt és minisztereit. Megkezdte munkáját tegnap az Oroszországi Föderáció (OSZSZSZK) parlamentjének ülésszaka. Az ülésszak mun­kájában részt vesznek a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetői. A szovjet kormány vendé­geként Moszkvába érkezett Takeo Miki japán külkereske­delmi miniszter, aki ma részt vesz a moszkvai japán ipari kiállítás ünnepélyes megnyitá­sán. De Gaulle francia köztár­sasági elnök csütörtökön dél­előtt másodszor is fogadta Eduardo Frei chilei elnököt. Frei négy napot tölt Francia- országban. Onnan Angliába és Nyugat-Németországba uta­zik. Tűz ütött ki egy hadiüzem­ben i-szak-Karolina államban. A gyár üzemanyagot állít elő sugárhajtású repülőgépek és rakéták számira. A hatósá­gok, robbanástól tartva, a ryár közelében levő házakból kiköltöztették a lakosságot. Ahti Karjalainen külügy­miniszterrel és feleségével, valamint a finn parlament számos képviselőjével a fedél­zetén szovjet hajó futott ki a helsinki tengeri kikötőből egyenesen Tallin felé. A hajó elindulásával helyreállt az 1939 októberében megszünte­tett közvetlen személyforga­lom Helsinki és Tallin kö­zött. Dundee skót kikötőváros tanácsa határozatban foglalt állást a nyugatnémet hadi­flotta egyik egysegének jövő hétfőre tervezett látogatása ellen. csak fehér környéken, a Nyol­cadik és a Harmadik Avenue között, a 14.-től a 30. utcáig terjedő részen évi 6 092, Har­lemben a Nyolcadik Avenue, a Park Avenue, a 110. és a 126. utca által határolt négy­szögben 4 141, a 96. utcától a 119.-ig, a Fifth Avenue és az East River között pedig 3 797. NEMCSAK RELATÍV SZEGÉNYSÉG Ebből persze lejön a 20 szá­zalék adó, lejönnek a különbö­ző elkerülhetetlen biztosítások és a közismerten komoly té­telnek számító lakbér. Az ol­vasó talán azt mondja majd: az évi 3800 is szép summa, csak át kell számítani. De nem lehet átszámítani! 3800 dollár Amerikában sokkal, sokkal kevesebb, mint bárhol másutt a világon. Igaz, ten­gődnek a földkerekségen em­berek ennek az összegnek a tized-, sőt századrészéből — de nem .egy gazdag nagyhata­lom legnagyobb városában. Ehhez az összeghez — ami különben sem minimum, ha­nem egy harlemi környék át­laga — mindig sok gyereket kell képzelnünk, és elsősor­ban: föltételeznünk kell, hosy a családfő dolgozik. Márpedig ebben egész New York terüle­tén éppen Harlemben lehe­tünk a legkevésbé biztosak. m Újabb visszhangok — a közös piaci válságról A Közös Piac elleni francia fenyegető gesztusokat londoni egybehangzó vélemények De Gaulle idegháborújának tekin­tik, amellyel a tábornok a ma­ga követeléseit (agrárpolitika, esetleg a Közös Piac struktú­rájának megváltoztatása) akar­ja kiverekedni. De nem tart­ják valószínűnek Londonban, hogy szét akarná robbantani a Közös Piacot, amely óriási ex­portelőnyöket nyújt a francia mezőgazdaságnak és iparnak. Ezek elvesztése politikai vál­ságot idézhet elő Franciaor­szágban. Angol sajtókörök le­hetségesnek tartják, hogy De Gaulle szövetségeseket fog ke­resni eme harcához, és esetleg leereszkedő diplomáciai váll- veregetéssel vagy homályos ígéretekkel az angol kormány erkölcsi vagy diplomáciai tá­mogatását igyekszik majd el­nyerni. Az angol közvélemény és sajtó tanácsa: az angol kor­mány szorítkozzon legalább egyelőre a néző szerepére, és intik Wilsont, hagyja abba a Közös Piac és Anglia közötti hídverési erőfeszítéseit. Utal­nak arra, hogy a francia lépé­sek következményei még bi­zonytalanok. A Daily Telegraph szerint Anglia, ha most De Gaulle mellé áll, elveszítené becsüle­tét az ötök közt levő hűséges barátai szemében. A Scotsman szerint az ötök nem lesznek hajlandók politi­kai visszavonulásra De Gaulle elől, ami válságot robbanthat ki nemcsak a Közös Piac, ha­nem De Gaulle számára is. Walter Hallstein professzor az Európai Gazdasági Közös­ség bizottságának nyugatnémet elnöke csütörtökre virradó éj­jel Bonnba repült, hogy a nyu­gatnémet fővárosban folytas­sa a Közös Piac megmentésé­re irányuló erőfeszítéseit. Utazásának hivatalos célja előadást tartani a nyugatné­met kereszténydemokrata unió düsseldorfi gazdasági értekez­letén. A Közös Piac bizottsá­gához közelálló körök azonban rámutatnak, hogy Hallstein professzor föltételezhetően tár­gyalni fog Erhard kancellár­ral és a jelenleg Bonnban tar­tózkodó olasz vezetőkkel, Giu­seppe Saragat elnökkel és Amintore Fanfani külügymi­niszterrel. (MTI) Mende nem akar Brandtékkal közösködni Mende alkancellár, a sza­bad demokrata párt elnöke pártjának Göttingenben tar­tott társadalompolitikai kong­resszusán azt hangoztatta, hogy »nagy koalíció veszélye fenyeget«, s bejelentette, hogy pártja nagyon éles vá­lasztási harcot fog vívni ez ellen. A »nagy koalíció«, vagyis egy kereszténydemokrata— szociáldemokrata kormány le­hetősége már régóta nyugta­lanítja a szabad demokratá­kat, egyrészt azért, mert így kimaradnának a kormányból, másrészt pedig azért, mert a nagy koalíció programjában valószínűleg szerepelne a választójogi törvény megvál­toztatása is, s egy angol min­tájú választási rendszer be­vezetése, amely szerint a képviselőket csak egyéni vá­lasztókerületekben választják. Ez megsemmisüléssel fenye­getné a két nagy pártnál jó- val kisebb szabad demokrata pártot. Az utóbbi hetekben Erhard kancellár többször is kijelen­tette, hogy ő személy szerint határozottan elutasítja a nagy koalíciót és ellenzi azt, hogy pártja az őszi választás után a szociáldemokratákkal együtt alakítson kormányt. Mindazonáltal politikai kö­rökben továbbra is hallani lehet ilyen kombinációkat. (MTI) Nemzetközi munkáskonferencia Rostockban Rostockban csütörtökön megnyílt a balti országok, Norvégia és Izland munkásai­nak 8. nemzetközi értekezle­te. A kétnapos tanácskozáson mintegy 600 küldött vesz részt az NDK, az NSZK, Lengyelország, a Szovjetunió, Finnország. Svédország, Nor­végia, Dánia és Izland dol­gozóinak képviseletében. Az értekezlet fő referátu­mát Aortie Faarinen (Finn­ország) tartotta. Rámutatott, hogy az európai béke fenn­tartásához elengedhetetlenül szükség van az egyes orszá­gok munkásainak egységére, a szakszervizetek, a szociál­demokrata pártok és az egyéb munkásszervezetek szoros együttműködésére. (MTI) És a fehér üzletemberok? Ök miért nem veszik át Mr, Schiffmann boltját? Mert a helyzet állandóan romlik, bi­zonytalanság és ellenségeske­dés vibrál a levegőben, és van elég terület, ahol biztonságo­sabban forog a pénz. Harlemben nemcsak relatív szegénység van, hanem absz.o- lűt is. Lakbér nem fizetés más városrészekben ritka, itt azon­ban napirenden van az emiat­ti kíméletlen kilakoltatás. Es milyen állapotban levő laká­sok ezek! Harlem alaposan ludas abban az osszam erikái adatban, hogy a színes bőrűek lakásainak kétötödénél, a fe­hér lakások egytizedénél hiányzik teljesen a közműve­sítés. Pedig ma már a négerek 72 százaléka nagyvárosi öveze­tekben él, »hála« a Délről va­ló menekülés ma is tartó ára­datának. A folyamat gyorsasá­gára jellemző, hogy 1950-ben még csak 63 százalék volt ez az arány. A lakáshelyzetet tovább ne­hezíti a négerek gyorsabb népszaporulata. Egy néger família átlagos lélekszáma 4,4 fő, egy fehér családé 3,6. 1950 és 1960 között az Egyesült Ál­lamok néger lakossága 25 százalékkal, fehér lakossága 18 százalékkal nőtt. És mielőtt visszatérnénk Harlembe, még egy összamerikai adat: 32 fe­hér közül egy lakik rozoga la­kásban, a négerek közötti arány pedig hat az egyhez! VESZÉLYESEN ELHANYAGOLT... A háziurak — az üzletek tu­lajdonosaikhoz hasonlóan — döntő többségükben fehérek, akik nem laknak Harlemben. Az egyszobás lakások átlagbé­re itt havi 50—74 dollár, a szegény fehérek negyedében. 30—49. A túlzsúfoltság egy:k oka éppen ez: másutt elenyé­szően ritka az ágyrajáró, itt — anyagi okok miatt — tö­megjelenség. Harlemben kétszer annyi a hivatalosan is túlzsúfoltnak minősített lakás, mint New York más részeben, és négy­szer annyi a »veszélyesen el­hanyagolt« jelzéssel ellátott otthon, mint »kint«. Az 1964-es nagy tüntetések idején a be­merészkedett fehér újságírók megdöbbenve jegyezték föl, hogy a nekivadult teenagerek minden erőlködés nélkül, kéz­zel szedték ki a téglákat a falból, hogy fegyverük legyen a rohamrendőrökkel szemben. Évente átlag negyedmillió har­lemi panasz érkezik New Yca-% központi lakáshivatalához. Harmat End^* Következik: HOSSZÚ, FORRÓ NYÁ*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom