Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. július t Ve széliben A látvány lélegzetelállító. A járókelők megállnak és elbor­zadva nézik a két emelet ma­gasságban dolgozó munkást. Színhely: Kaposvár, új szálló építkezés. Időpont: 1965. június 30. délután 4 óra. A munkás egy téglafalon áll, és csákánnyal veri a téglaso­rokat a lába alatt. Erőteljesen nagyokat üt. Minden újabb csá­kányütés után felszisszennek a nézők, de azért senki sem szól. Húsz perccel utóbb egy pilla­natnyi szünetet kihasználva felkiáltok hozzá. — Lejönne pár percre? Int, aztán eltűnik a bontott falromok között. — Bátor gyerek — dicséri az egyik idősebb munkás. Ügy elszalad egyetlen vasgerendán is, mint a kötéltáncos. Az em­ber csak ámul... — Ide hívná a munkaveze­tőt? Meglepődik, és lassan elbal­lag az állványerdő mélye felé. — Tessék, itt vagyok! Szürke vakolatpor borítja az egész embert. A verejték tisz­ta utakat mosott az arcára. — Kalota. Kalota Imre va­gyok — nyújtja a kezét. — Nem félt? — A! És legyint. — Mitől? Nem először csi­nálom én ezt! Megszoktam már! — Mi féltettük magát. Nevet. — Miért? — Féltünk, hogy lezuhan. Csípőre teszi a kezét. — Tudok én vigyázni! — Hogyan kellene csinálni ezt a munkát? — Állványról! Vagy biztosí­tó övvel! — Ha tudja, miért nem úgy csinálta? Bűnhődjék a bűntelen? A munkavezető válaszol: — Ügy kevesebb a pénz. Azért. En szóltam neki! Ahogy észrevettem, mindjárt szól­tam! ... — Hallottak a ruhaüzemi balesetről? Ott lezuhant egy ember. Most gipszben fekszik, és talán többé sohasem mehet állványra. Csönd. Nincs válasz. Később az idősebb munkás szólal meg. — Ez az Imre tud vigyázni. Meg aztán az sem mindegy, hogy mennyit kapunk a borí­tékba ... — Maga is így csinálta vol­na? Hallgat — Nem. Én szédülök Én nem bírok csak úgy... — Van állvány? — Hát persze ... — És biztosítóöv? — Az is. Csak úgy lassabban megy. Abban nehezebb dol­gozni. És hát sokkal kevesebb a pénz is. " — Mi lett volna, ha elvét egy I ütést, és a lendület lesodorja? Ha a téglasor a kiszámítottnál jobban meglazul? Az öreg munkás, akadozva: Beköltözés közben elloptak hét darab automata villany- kapcsolót Kaposváron, az északnyugati városrész 6-os számú új szövetkezeti lakóházából. Emiatt a 3. és 4. emeleten nincs villany. Mindenki úgy világít, ahogy tud: gyertyával, petróleum lámpával stb. A lakók jelentették ezt az elképesztő esetet és az Áram- szolgáltató Vállalattól meg a rendőrségtől jártak is a hely­színen. A vállalat képviselői azonban többszöri sürgetésre is csak azt közölték, hogy mindaddig nem szerelnek fel automatákat, amíg az ellopottak elő nem kerülnek. Aztán majd a tolvaj költségére visszahelyezik őket. Nem értünk egyet ezzel az állásponttal, hiszen emberte­len. Pótolja sürgősen az elveszett kapcsolókat az Áram'zol- gáltató Vállalat vagy az építő, s ha a tettes megkerül, há­rítsák rá a költségeket. De azt ne kívánják, hogy a lakók addig sötétben botorkáljanak! — Akkor baj lett volna ... Talán nagyon nagy baj . .. A munkavezető: — Két éve, hogy itt va­gyunk, de itt még nem volt baj. Ez az átkozott kereset a? oka. Mert hogy mindenki töb­bet akar... — A mai napot és ezt a ve­szélyt számolva, mennyi ez a többlet? Gyorsan számol és mondja is az eredményt. — Hát olyan nyolc-tíz forint. — És ezért? Tíz forintért hajlandó volt kockára tenni az életét? Kalota, a »bátor gyerek« nem válaszol. (Németh) Több mint kétszáz új szak mun kásjelölt vizsgázik a megyében 36 000 000 forint gépjárműkárokra Hazánkban, mint Európa lePtöbb államában, kötelező a gépjármű-szavatossági biztosí­tás. A Közúti Balesetelhárítási Tanács kimutatása szerint több volt az utóbbi két évben a bal­eset, mint amennyit az újon­nan forgalomba került gépjár­művek száma indokolt. A jár­műpark növekedése 28 százalé­kos volt, ugyanakkor 60,5 szá­zalékkal több baleset fordult elő. Nagy emelkedést mutat­nak az Állami Biztosító kárté­rítési adatai is: gépjármű ká­rokra harminchat millió forin­tot fizettek ki, csaknem a két­szeresét, mint 1963-ban. (Tudósítónktól.) Hetvenkilenc esztendős Ka­posváron az ipari tanuló kép­zés. A megyeszékhely ipari tanuló iskolájának adatai el­árulják, hogy jelenleg tízszer annyi ipari tanuló tanul szak­mát, mint 1886—87-es tanév­ben, az iskola megnyitásának esztendejében. (Akkor 163-an. ebben a tanévben 1630-an ta­nultak az iskolában.) A szak­munkásvizsgára 732 ipari tanu­ló jelentkezett. Ebből húszán az osztályvizsgákon nem felel­tek meg, ezért ők a gyakorlati és szóbeli vizsgákon sem ve- (hetnek részt. Ezek a vizsgák most folynak, s megyénkben július 15-ig befejezik az ipari tanulók vizsgáztatását. A leg­több új szakmunkással me­gyénk építőipara gazdagodik. Kőműves szakmából 104-en, szobafestő-mázolóból 46-an, asztalos szakmából 46-an vizs­gáznak. A géplakatosok száma 83-mal, a villanyszerelőké pe­dig 86-tal lesz több a szak­munkás vizsgák után. Siófo­kon három csónaképítő tanu­ló tette le a szakmunkásvizs­gát. Megyénk Ipari tanuló Isko­láiba 2050 tanuló jár majd az új tanévben. Órákig tartó percek órán érkeztek az ál­lomásra. A váró­teremben csak né­hány ember volt; egykedvűen né­zegették a már sokszor látott plakátokat. — Legalább egy kicsit be­szélgetünk még —1 mondta ál­mosan a férj, és letette a ne­héz bőröndöt. Az asszony szemmel láthatóan izgatott volt, a ruháján is látszott, hogy csak ő utazik. Magas, szigorú arcú, harmincas nő volt. Se­lyem ruháján a derékon alul megkötött övét igazgatta. — Mondtam már az úton is, hogy fő gondod a gyerek le­gyen. Reggel csak tejet adj ne­ki vajas kenyérrel. Tudod, mi­lyen kényes a gyomra, ne en­gedd, hogy mindent összeegyen. Egyedül nem mehet el seho­va, még a nagymamához sem. Ha főznél, arra is vigyázz, hogy csak egy napra valót ké­szíts, mert könnyen megrom­lik. Nagyon kérlek, vigyázz a lakásra is. Jövő szerdán, mire megjövök, minden rendben le­gyen!... Az asszonyt beszélt, beszélt, és a hosszú utasítás sorolásba csak imitt-amott dörmögte be­le álmosan a férj, hogy igen ... jó... meglesz, drágám ... Beállt a vonat. A férfi a ne­héz bőrönddel előre sietett, és mire az asszony a kocsiba ért, már lehúzta az ablakot is. — Itt, szemben a menet­iránnyal jó helyed lesz. Ha fel­érsz, Esztióknek mondd meg, hogy csókolom őket, s ha lehet, Petit engedjék el veled, ha jössz. — Olyan rossz, hogy egyedül megyek, nem szeretek Pesten, abban a zsúfoltságban . . . — Tudod, hogy nem mehe­tek, itt a félévi mérlegzárás, nem hiányozhatok — szólt köz­be a férfi. Csönd telepedett közéjük. Egy kicsit már mindketten máshova figyeltek. Az asz- szonynak a hosszú fárasztó út, a hat nap Pesten, a pihenés, a rokonok, a férjnek pedig a há­zimunka, a gyerek, a sok sza­bad idő járt a fejében. Hall­gattak. Kínos volt ez a csönd. — Már azt szeretnéd, ha in­dulna? — gondolta az asszony, de nem merte megkérdezni. — Hát nincs mit megbeszél­ni? — tűnődött a férfi. A feleség szólalt meg előbb. — Fizetéskor el ne felejtsd megadni Horváthéknak a tar­tozást, és fizesd be a televízió­részletet is! — Jó. elintézem. Tovább hallgattak. Idősebb vasutas ment keresztül a ko­csin. Fél szemmel oda sandí­tott a házaspárra. — A kalauz — gondolta a férj, de mondani nem akarta, hiszen ezt látja a feleség is, miért mondaná. Ahogy lassan benépesült körülöttük a ko­csi, a férj felállt és átadta he­lyét egy joviális öreg úrnak. Ez a körülmény még nehezeb­bé tette a beszélgetést közöt­tük. Az asszony izgatottsága lassan átragadt a férjére is. összenéztek. — Mondd meg Esztáéknék, hogy csókoljuk őket — mond­ta ismét. Megint hallgattak egy sort. Percekig nem szóltak semmit. A férfi már arra gon­dolt, hogy talán tévedésből egy kihalt pályaudvarra értek, hogy ez a vonat sohasem in­dul már. — De hát a többi utas is... — jött a másik gondolat. — Talán szólni kellene az indító­nak ... biztos, hogy valami té­vedés van. Az órájára nézett — Tessék mondani, ez megy a Déli pályaudvar felé? — kérdezte a potrohos öreg úrtól. — Ez, ez kérem. — Ugyan, Pista! — ráncolta homlokát az asszony, majd kisvártatva újra megszólalt. — A kislányra nagyon vi­gyázz — mondta. — Hát persze, hogy vigyá­zok, légy nyugodt — válaszol­ta a férj. Ahogy ismét hall­gatni kezdtek, az jutott eszébe, bárcsak tehetne valakire meg­jegyzést a kocsiban, mindjárt lenne téma, hozzászólna nyom­ban az asszony is. Hol az uta­1 sokra, hol egymásra néztek. Gótikus és reneszánsz épületek — Mátyás király főiskolája — Kisázsiai váza — Középkori vámbélyegek és munkaeszközök RÉGÉSZEK A HÉTSZÁZÉVES VÁRHEGYEDBEN Történelmi levegő lengi kö­rül a kanyargós középkori ut­cácskákban sétálót. Térben kö­zel a zsongó világvároshoz, de időben évszázadokkal távolabb, a Duna felett, a hétszáz éves várnegyedben. A kis város­rész számtalan nagy értékű műemlékének láttán nem is sejti a szemlélődő, hogy a má­sodik világháború micsoda mérhetetlen pusztítást végzett e kincsekben, amelyeknek helyreállítását húsz év óta szinte megszakítás nélkül vég­zik a kutatók, az építők. A bombatépett barokk-kori fa­lak alól sok helyen kerültek építették, és most a bontási anyagból középkori és a török hódoltság korából származó kőfaragvány került elő, ame­lyet falazókőnek használtak. A kutatók találtak itt a gaz­dag budai sírkőanyagban egye­dülálló, vörösmárvány főpapi sírkő töredéket is, amely a XV. századból származik. Két érdekes leletet szintén felfe­deztek ezen a helyen: hódolt­ságkori szerb sírköveket. A jól látható feliratok szerint az egyik egy 1677-ben eltemetett, Lippára való Ratko nevű ta­nító sírköve volt, a másik alatt pedig »Sára asszony« nyugo­hajóssá, majd a XIV—XV. században háromhajósra bőví­tették. A templomot a háború teljesen lerombolta, de a fel­szabadulás után újjáépült gó­tikus tornya, amely egyedül áll a lerombolt templomfalak maradványai között. A temp, lom helyén még 1958-ban meg­kezdték a feltárást. A nagy munkával ebben az évben el­készülnek. A tervek szerint lá­basházzal, romkertszerűen ké. pezik ki a nagyértékú műem­léket Jeles helyen, az első budai könyvnyomdászról, Hess And­rásról elnevezett téren emel­kedik a vár egyik legrégibb templomának, a XIII. század­ban épült kolostornak tornya. A templom és kolostor feltá­rását és helyreállítását ugyan, csak az idén fejezik be. Az eddigi ásatásokból előkerült leletanyagokból kiállítást állítottak össze A budai várnegyed egyik kiizépl udvarrészletc. felszínre az eredeti középkori falak, amelyeket a restaurálás során eredeti formájukban ál­lítottak helyre. A legújabb műemléki kutatások egyikét a Tárnok utca 9—13. számú — barokk és klasszicis­ta — paloták bontásánál vég­zik. Ott, ahol 1948-ban megta­lálták az Eszterházy-kineseket. A középkori alapfalakon álló palotákat a XVIII. századtól — Még beérsz a hivatalba — mondta szigorúan az asszony, amikor észrevette, hogy térje az állomás óráját lesi. — Legalább Kiáltaná el ma­gát valaki az ablak alatt, hogy »Deszáilás«, akkor már lehetne mondani, hogy majdnem ko­rábban indították el a vonatot tévedésből, vagy valami mást... — fordult meg a íerli fejeoen. Lopva, hogy a feleség ne lássa, ismét az órájára nézett. — Beszállás — kiáltotta eb­ben a pillanatban a kalauz az ablak alatt. A férfi felsóhaj­tott — Majdnem fenn marad­tam — mondta zavart mosollyal az arcán. Elköszön­tek. A vonat lassan indult. — Vigyázz a kislányra, és rend legyen otthon. — Vigyázok, szívem, rend lesz, drágám. Sokáig integettek egymás­nak. A férj eresztette le előbb a kezét, arra gondolva, meny- nri mindent felejtett el meg­kérdezni, mit hogy csináljon majd egyedül. Még egyszer a vonat után nézett, de már csak az utolsó kocsi vége látszott — Mindegy. Majd csak lesz valahogy. Egy hetet akárhogy is kihúzunk. Ritkuló hajába túrt, tenye­rével kétoldalt legényesen fe­jéhez simította szétálló haját, aztán elindult. Fiatal, csinosan öltözött lány ment el mellette. Végigmérte, majd utána for­dult. Nagy József őri lakóházának helyreállított dott, akit 1671-ben temettek el, amint azt a feliratok bizo­nyítják. Az épület pincéinek bontása, és az ásatások során közép- és törökkori iparokra vonatkozó kisteletekre akad­tak: gyűszű, gombostű, ruha­kapcsok, ólomból készült posz­tó vámbélyegek kerültek erő, amelyek bizonyítják, hogy Bu­dának abban az időben élénk angol és németalföldi textil- importja volt. A telep külső pontjain 70 fémöntő cserép­tégelyt találtak, amelyek nyil­vánvalóan az ötvösök eszkö­zei voltak. Az itt folyó ásatá­sok során a török rétegből ritka különlegesség került elő: egy kisázsiai díszes váza. Több darabban ugyan, és nem egyszerre, de olyan ritka értékként, amelyből még az isztambuli múzeumokban is kevés található. E leletek ugyancsak a múzeumba és a kőtárba kerülnek a feldolgo­zás után. Hasonlóan értékes műemlé­ki feltárást végeznek a múlt év óta a várnegyed Táncsics Mihály utca 26. számú épüle­tében, amely a jelek szerint zsinagóga volt a középkorban. A szemközti telek várfal felőli oldalán gótikus falmaradvá­nyokra leltek. Az épület a XV. századvégi egyik legnagyobb méretű díszes gótikus egyházi rendeltetésű építménye volt a várnak. Mindkét helyen még az idén megkezdik a teljes fel­tárást. Ez a munka igen jelen­tősnek ígérkezik. A középkori város plébánia- temploma volt a Kapisztrán téren álló Mária Magdolna templom, amely a XIII. szá­zad második felében épült egy­a muzeológusok. Ha sikerül, még az idén a nagyközönség számára is megnyitják az ér­dekes kiállítást. Az itteni le­letekből kiderült, hogy a ko­lostorban magasfokú tudomá­nyos és művészeti élet zajlott a középkorban. A rendnek Má, tyás idejében főiskolája mű­ködött ezen a helyen két egye­temi fakultással, teológiai és filozófiai szakkal. Kiváló ma­gyar és külföldi tudósok mű­ködtek itt. Mint az ásatási anyag bizonyítja, elsőrendű miniátor és kőfaragó műhelye volt abban az időben a kolos­tornak, amely neves kulturális és művészeti centrumaként szerepelt. Az építmény lelet­anyagából az is kiderült, hogy a török hódítók számára nem jelentett értéket a Mátyás ki­rály korának dicsőségét hirde­tő kultúrközpont. Csak any- nyira »becsülték«, hogy lóis­tállónak használták a templom és a rendház épületét, ahol egykor Váczi Péter festette munkatársaival a csodás mi­niatűrökkel díszített kódexe­ket. Az újjáépítés a legrégibb korok építészeti emlékeit — A Vár egy középkori kút.jából előkerült íémkorsó, amely — a régészek megállapítása sze­rint — Olaszországban készült. gótikus és reneszánszkori épü­letrészeket — hozta felszínre a várnegyedben. A két évtize­de tartó helyreállítási munká­latokban nagy szerep jut a ré­gészeknek, akik ásatásaik anyagát most dolgozzák fel, hogy majd» a Vár E-szárnyában megnyíló, nagy várostörténeti kiállításon a közönségnek is bemutathassák. Sok ásatási anyag látható már a Vármú­zeumban a »Buda a középkor­ban« kiállításon is, a XIII. században emelt épület bolt­íves termeiben művelődés- és művészettörténetünk legszebb középkori emlék»5 között. Varga Aranka

Next

/
Oldalképek
Tartalom