Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Tasárnap, 1965. július 4. 5 SOMOGYINBPtAP A* új Megyei Könyvtár mellett áprilisban egy társasház építését kezdte meg a Tanácsi Építőipari Vállalat. Az azóta eltelt rövid idő alatt sok hiba volt ennél az építkezésnél. A vállalat területfoglalási engedély nélkül munkaterületté nyilvánította a könyvtárhoz vezető járdát. Az alapozásnál nem tartották meg a mélyépítésre vonatkozó szabályokat, s balesetveszélyes helyzetet teremtettek: egyik reggel kigyulladt a gondatlanul fedett gödörben a mész, s elégett a deszka, illetve a nádpalló egy része. A könyvtárhoz vezető kábelt és nyomóvezetéket csak akkor fedezték föl, amikor már a földmunkákat végezték. (Ezt a kábelt a könyvtár építésekor a vállalat jelenlegi főmérnökének műszaki ellenőrzésével fektették le.) Aztán a betonozásnál nem tartották meg a technológiai utasításokat, s ennek következtében föl kellett tömi a betont. Vajon mi minden nem történik még itt, mire háromemeletes lesz a ház? — vetődik fel a kérdés. Joggal. Ha ugyanis a szervezetlenség, a nemtörődömség oly nagymérvű lesz a vállalat e munkahelyén, mint eddig volt, akkor még csúnyább hibák bosszankodó tanúi lehetünk. Levonták-e a tört- tóntekből a következtetéseket a vállalat vezetői, és gondoskodtak-e arról, hogy a hibák ne ismétlődhessenek meg? — tudakoltuk a minap a vállalatnál. Németh József főmérnököt érdeklődésünk felbőszítette. Először azt kérdezte, milyen alapon ütjük orrunkat az ő ügyükbe. Aztán, amikor meggyőztük arról, hogy van erre alapunk, akkor kijelentette: »Firkáljanak, amit akarnak, bennünket nem érdekel.« Elhisszük, hogy Németh József főmérnöknek kellemetlen az utóbbi időben a sajtóban megjelent jogos bírálat után a problémákról beszélgetni a lap munkatársaival. Ám ezeket a problémákat nem az újságírók gondolják ki, hanem a vállalati hanyagság szüli. Ha az újság nem írna a hibákról, ez még nem jelentené azt, hogy a hibák nem is léteznek. Éppen ezért jobb lenne, ha a főmérnök, félretenné a sértődöttséget, a bírálatból levonná a szükséges következtetéseket, s minden erővel azon lenne, hogy vállalata minél jobban végezze el a feladatokat A sértődöttség alapállásából aligha lehet eredményesen irányítani a sokrétű munkát. Bizonyítja ezt a könyvtár melletti építkezés balesetvédelmével kapcsolatban elfoglalt álláspontja is. Mint írásunk elején említettük, területfoglalási engedély nélkül elfoglalták a könyvtárhoz vezető járdát. A könyvtár tiltakozott ez ellen. A megyei tanács építési és közlekedési osztályvezetőjének telefonutasítására a kerítést beljebb vitték. Ez nemcsak időveszteséget, hanem természetesen többlet- költséget is okozott. A főmérnök azonban mindebből nem azt a következtetést vonta le, hogy nem lehet területfoglalási engedély nélkül igénybe venni mások területét, hogy valamilyen közös nevezőre kell jutni a könyvtárral, és valamilyen módon biztosítani kell a megfelelő utat Kaposvár több mint négyezer olvasójának. Most is azt hangoztatja, hogy lefoglalja majd a járdát, s rendőrséggel elzánatja a forgalom elől az utat, ha az épület eléri az egv emelet magasságot. Így vélekedik, noha még területfcglalási engedély sincs a kezében. Mi következik ebből? Nyilvánvaló, hogy újabb visz- szavonulás, veszekedés és természetesen többletköltség. Hát helyes szemlélet ez? Nem. Az ilyen szemlélet nem mozdítja elő a munka termelékenységét, a takarékosságot. Ezzel a szemlélettel nem lehet egyetérteni. S annak ellenére, hogy a főmérnök kijelentette, »nem érdekli, hogy mit firkálunk«, megírtuk véleményünket. A cikket össze lehet tépni, és félre lehet dobni, a problémák, a hibák fölött azonban nem lehet sokáig szemet hunyni. Szegedi Nándor Ismét megkezdik a KiSZ-házak epíUsét Az első sikeres kaposvári KISZ-lakásépítési akció után újabb építkezések szervezését kezdte meg a városi KISZ-bi- zottság. Eddig csaknem kétszáz harminc éven aluli házaspár jelentkezett. Egyszerre közkedvelt lett ez a méltányosan olcsó lakásépítési lehetőség. Idén a Nádor, a Losoncz, a Vörösmarty és a Kisfaludy utcák által bezárt kertbelsőségeken építenek. A kisajátítás már megtörtént. Stadler József főmérnök és L őrincz Ferenc technikus társadalmi munkában készítette el a terület rendezési tervét. Az út és a járda terveit Széles Péter, a Tervezőiroda mérnöke, a víz- a villany, a szennyvízhálózat és a közvilágítás terveit pedig Baranyai hajós, a Beruházási Iroda dolgozója készítette ugyancsak társadalmi munkában. A tervek szerint a tavalyinál igényesebb, tetszetősebb kivitelű öt, egyemeletes házat építenek ezen a területen. Egy- egy házban tizennyolc kétszobás lakást alakítanak ki. Az építkezést előreláthatólag pár héten belül megkezdik. Az első ütemben negyvenöt fiatal házaspár kap lakást. BORSOSZKRET Húsz hold borsóra kötött szerződést az attalai Vörös Csillag Tsz a Szigetvári Konbetakarítás idején járt a termelőszövetkezetben. Eső után volt az idő. s a sáros földre servgyárral. A MÉK útján pedig öt hold termését küldi a kaposvári p;acra. Ebből a borsóból naponta mintegy hat mázsa fogy el. Fotóriporterünk a borsócsak későn tudtak kimenni az emberek. De a borsó betakarítása sürgetett. Ezért küldtek ki a szövetkezet vezetői olyan sok kaszást a borsóföldre (1. kép). Sok helyen bizony megdőlt a kövér szár. Földre »■ült« a termés. Ezt a részt sarlózzák az asszonyok. (2. kép.) Igyekezniük kell, mert a vontatók gyorsan fordulnak Gölléből és Nagyberkiből. Itt fejtik ki a hüvelyből a zöldborsót (3. kép). A borsószemek azután útnak indulnak a kaposvári hüiőház felé, de nem megy veszendőbe a borsó szára sem. Melasszal keverve si- lózzák. Jó taikarmány lesz majd a télen ... FÉLÉV UTÁN I smét fordítottunk egyet a naptáron, hetedszer immár ebben az esztendőben, s a lapok váltál most fontos dátumot jelez: elmúlt, mögöttünk van az év első fele. Hat hónap: sok öröm és gond sűrűsödött benne. Enyhe télre esős tavasz jött, s bárakkor nyertünk, megtakarítottunk tüzelőt, költségeket, most anyagi-fizikai erőinket erős próbatétel elé állította az évszázad legnagyobb árvize. Nem voltak tehát jobbak, mások e félesztendőben természeti körülményeink, mint máskor, más évben, terveinknek most sem kedvezett különbül a szerencse. Mégis: a hat hónap eredményei biztatók, s.ha önelégültségre, túlzott bizakodásra nincs is okunk, jó é> zéssel tekinthetünk vissza. Egy megalapozott, s a közvélemény kimondott vagy kimondatlan állásfoglalását tükröző párthatározat volt az indíték, amellyel ennek az esztendőnek nekivágtunk. Sok helyütt, nyilvánosan és baráti körben egyaránt sokan elmondták akkor: várták már ezt a határozatot, őszintén bíráló, célokat és módszereket megjelölő eligazítást. Való igaz: ki az, aki szereti maga körül a rendetlenséget, a fegyelmezetlenséget, a tétovázást, amikor szemmel láthatóan cselekedni kell? S mert cselekedni kellett, s országunk népének túlnyomó, nagy többsége cselekedett is, a hat hónap szép sikerekkel, fontos tanulságokkal zárult. Siker, hogy jelentős fordulat történt a munkában: s termelésgyaravodás 80 százaléka a legjobb, leghasznosabb forrásból, a termelékenység növekedéséből eredt, s jóval kisebb hányada a létszámból. Csökkent a munkaerő mozgása, apadtak a fölöslegesen heverő készletek, a gazdálkodás észszerűbb, okosabb, beosztóbb. Történt egy sor intézkedés — a nyugdíj és a családi pótlék rendezésével — a lakosság élet- körülményeinek javításáért is. em véletlen, hogy a most nálunk járó sok külföldi vendégünk, legyen bár jóbarát vagy csupán lojális látogató, elismerően szól az országunkat jellemző alkotó légkörről, életmódunkról, viszonyainkról. Túlzás nélkül állíthatjuk: ebben a hat hónapban, esztendőnk első felében megerősödött és hatékonyabbá vált egy igen pozitív belső folyamat, amely — építve és számítva a közvélemény egyetértésére — az erők összpontosítása révén sikerrel irányítja tevékenységünket a cél felé. Arról van szó, hogy a helyes határozatra, végrehajtására fordított figyelem gondolkodásra* erőfeszítésre késztetett szinte minden munkahelyen, reális tervek készültek, s valósulnak meg sorra-rendre. Igaz, még csak az év első felén jutottunk túl. Kézenfekvő a hasonlat, illik is az időszakra, tényben, jelképi értelemben egyaránt: még csak vetettünk, még csak érik a termés, a betakarítás még hátravan. Más szóval: az első félévben megalapoztuk azt a munkát, amely a most kezdődött hat hónapban az országra vár. Bizonyos értelemben túl vagyunk a nehezén, hisz a fundamentumot megvetni mindig bonyolult. Más szemszögből viszont az is igaz, hogy a neheze most következik. Ezután kell sikerre vinni minden megkezdett munkát Ezután kell elkészíteni mindazt, amit a külföldi megrendelők az országtól ebben az évben még várnak Be kell takarítani a kenyérnekvalót, gondoskodni kell szállításról, ütemes munkáról, föl kell készülni a télre, s megteremteni megannyi más föltételt, amely a következő esztendőre — új tervidőszakunkra — az átmenethez szükséges. M ennyi munka ez, mennyi gond! De az alap, amelyről indulunk, erősebb, biztonságosabb, mint az év kezdetén volt. Tapasztalatból ismerjük már, milyen módon, milyen eszközökkel lehet hatékonyabban, eredményesebben dolgozni, a gyakorlat próbája igazolta terveink realitását, százezrek erőfeszítése bizonyította be az év eleji számítás helyességét. Tehát: folytatni kell, amit megkezd- tünk. Tarisznyánkban már mindenesetre jó az útravaló. S az induláshoz — nyugodtan mondhatjuk — ez nem is kevés. I». U Rakediíd, hordóeme'ő, variaállvány Új berendezések a rakodás, raktározás megkönnyítésére VÁNDOROK ÉS FÉSZEKRAKÓK A Műszaki Árut Értékesítő Vállalat a második félévben a már ismert gépeken, egyszerű szállító eszközökön kívül jó- néhány újdonságot hoz forgalomba. Ilyen egyebek között a rakodó híd, amely már bemutatkozásakor egycsapásra megnyert» a szakemberek tetszését. A rakodó híd elsősorban a rámpa nélküli régi, földszintes raktáraknál tesz jó szolgálatot. A kereskedelemben és az élelmiszeriparban is terjed az emelővillás targonca használata. A súlyos targoncák azonban nem mindenütt alkalmazhatók. Ezen a problémán segít a Hidró Ktsz két új gyártmánya a magas emelő és a terpeszemelő. A hálózati árammal és akkumulátorral egyaránt működő hasznos gépek súlya mindössze 350 kiló, tehát a kisebb terhelést bíró födémes raktárakban is jó szolgálatot tesz. A gépekkel egyenértékűnek tartják a szakemberek a varia raktári állványt. A vállalat 24 — egyenként 3 méter hosszúságú szögvasból — állvány egységcsomagot állított össze, s ebből a legkülönfélébb raktári adottságoknak is megfelelő állvány készíthető. Délelőtt több mint háromszázan álltak a sorban. Most délután három óra körül már alig vannak. Egyre ritkábban kopognak a városi tanács munkaügyi hivatalának ajtaján. Az első ügyfél egy szalmaszőke leányzó. Vele jött az édesanyja is. Az anya beszél: — A textilhez tessék kiírni. Hadd tudja meg a haszontalan, hogy mit veszített! A lány lángvörös arccal közbevág: — Hagyd abba!... — Most persze szégyelled magad — folytatja az anyja. — Nem volt neked erre szükséged. Három tárgyból bukott meg a mákvirág. Most tudtuk meg, hogy délutánonként itt tanult a Kedves Cukrászdában. Mi azt akartuk, hogy ember legyen belőle! Vigye többre! Eddig túl jó dolga volt. De hát most majd másként lesz... ! A lány újra közbevág. Durván, egy szóval: — Hallgass! Az anya talán most először nem hallgat. — Viseld magad tisztességesen. mert mindjárt felpofozlak. A főelőadó türelmesen, megértőén végighallgatta a szóáradatot. Csak ezt kérdi: — Ehhez a munkához lenne kedve? — Nem — ezt a lány mondja. Az anva: , — Ide mégy, és kész! Mostantól másképpen bánunk vele! Megkapják a közvetítőlapot, az anya köszön, a lány nem. Pár perccel utóbb észrevétlenül belép egy kopasz, mezítelen felső testű fiú. — Ez Dani — súgja a főelőadó. A fiú szélesen vigyorog. — Hát megjöttél, Dani? — Meg. Beleuntam a csontválogatásba. Vékony karjain tetovált kígyók gyűrűznék, a mellén egy nipázó matróz hever. Baranyából jött »meg«, egy ásatásnál volt segédmunkás. Most tölti be a tizennyolcadikat, de már két és fél éve házasember. — Az asszony mit szól, Dani? — Semmit sem. Nekem az semmit sem szólhat! — örült legalább? — Azt a fene se tudja... — És most hol akarsz letelepedni? — Állítólag ott a Patyolat mellett van valami kóceráj. A srácok mondták, hogy azok kergetik a segédmunkásokat... — Ez hányadik helyed lesz, Dani? — Azt még nem számoltam. Ha kíváncsi rá, vegyen egy irkalapot, arra talán ráfér az összes. -. — Mikor akarsz végre gyökeret ereszteni valahol? — Futja még az időmből. Előbb kipróbálok mindent, aztán a legkóserebbet kiválasztom. De hát kóser hely van-e egyáltalán?! Mert ugye kérem, ami jó magának, az nem biztos. hogy jó nekem is. És az sem biztos, hogy ahol két napig jó, ott az ötödiken is szívesen maradok. Majd meglátom. Ha nem vál be, majd jelentkezem. Addig is visszlát!... Dani után két lány jön. Tizenhat évesek. Tolna megyéből utaztak ide. — A textilhez szeretnénk — kezdi az egyik. — Mind a ketten hallottuk, hogy ott ki lehet tanulni a fonást. — Dolgoztak már valahol? — Még nem. A tsz-ben szoktunk néha segíteni. — És jó az a tsz? — Azt mi nem tudjuk. (?) — Mondta valaki, hogy maradjanak odahaza? — Senki. A tsz is meg a tanács is adott papírt. Tessék nézni, itt van mind a kettő. — Hány fiatal dolgozik a szövetkeztükben ? Egymásra néznek és neveket sorolnak. — Három, összesen három. — A többiek? — Elmentek. Az egyik ide, a másik oda. Csak vasárnap járnak haza... Egy ideig senki se jön. A főelőadó cigarettára gyúit, és a két lány közvetítőlapjának másolatát nézi. — Ez a baj — mondja —, mindenről hallanak, mindent iónak .találnak, csak ne kelljen otthon maradni. Mi lesz ebben a faluban meg a többi hasonlóban öt vagy tíz év múlva? Ki fog dolgozni a földön? Higgye el, tapasztalatból mondom, hogy ezeknek a gyerekeknek nagy része évekig vándormadár. Olyan, mint a Dani. Miért nem beszélnek velük otthon? A tanács, a párt- szervezet, meg a szövetkezet? Ezt sehogy sem tudom megérteni. .. Elegánsan öltözött férfi a következő ügyfél. Bántóan nyers a hangja, — Itt a papírom!... — A munkakönyvé? — Az nincs. — Ha nincs, tessék venni egy 50 forintos okmánybélyeget, és pénteken nyolc óra után kiállítunk egy újat. — Akkor van. Ha egy ötvenesbe karül, akkor lesz! Köszönés nélkül távozik. — Ez az ember tíz évet ült. Gyilkosságért. Most szabadult ... Pöttömnyi kislegény az utolsó. — Hát te? — Tessék nekem papírt adni a vasúthoz. Ott van a Péter, és ő a barátom. Mondta, hogy van hely. — A szüleid tudnak róla? — Nem. ök nem akarták* hogy dolgozzak a szünidőben. Ezt én magamtól csinálom. Legyen nekik meglepetés! — Mondd csak, mit csinál az édesapád? — Az én édesapám lakatos, és én is az leszek majd! Olvan ouszke és határozott a válasz, hogy örülni kell, mosolyogni, N. a.
