Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-03 / 155. szám
Szombat, 1965. július 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP A tanulságok hasznosításáért Mostanában tért haza falujába a kaposvári pártiskoláról Kodak János nagycsepelyi párttitkár. Tíz hónap alatt szerzett politikai és mezőgazdasági, szakmai ismereteinek birtokában láthat hozzá gyakorlati munkájához. Amit tanáraitól, társaitól és a könyvekből tanult, mindazt bizonyosan igyekszik faluja, szövetkezete javára hasznosítani. A megszerzett és rendszerezett tudás mellett még valami nélkülözhetetlen fölismerést is magával vihetett: akkor dolgozik jól a pártszervezet, ha az emberek kérdéseire mindenkor gyorsan, megfontoltan és kielégítően választ ad. Az alapszervezet nem kárhoztathatja magát az események tétlen szemlélőjének szerepére, hanem kezdeményezőnek kell lennie a dolgok megítélésében, elrendezésében. Az első látásra-hallásra ez utóbbi utalások módszerbeli kérdéseknek tetszenek, valójában mégis szorosan összefüggnek a pártmunka tartalmával, hatékonyságával. Kodák elvtárs most már pontosabban ismeri a kérdéseknek ezt a kapcsolatát — így nyilatkozott, amikor közvetlenül a pártisko- lai évzáró előtt hosszasan beszélgettünk vele egy nagycse- pelyi esemény kapcsán. S olyan dolog ez, amiről nyilvánosak is szükséges szólni. Az történt, hogy megüresedett az tsz-agronómusi állás. Erre néhányan kigondolták, hogy jó volna visszahozni azt a szakembert, aki évekkel ezelőtt — ilyen vagy olyan okból — eltávozott Nagycsepely- ről. A gondolatot tett követte. Az ügy egyik szószólója, Kála- fatics Imre idős tsz-tag hozzáfogott az aláírásgyűjtéshez. Anélkül, hogy a község választott vezetői vagy erre hivatott testületéi foglalkoztak volna a dologgal, ő a szó szoros értelmében végigházalta a falut. »-A nép véleményét akartam megtiidni« — mondogatta utólag amikor már sok emberrel aláíratta a listát. De hát így kellene értelmezni a nép akaratát? Az volna az agronómus- meghívásnak a szabályos elintézési módja, hogy valaki csak két-három ember buzdítása alapján, állítólagosán a nép nevében ügyködik? Erre a nyilvánvaló képtelenségre föl kellett volna figyelnie a pártszervezetnek. Igen ám, de minden célnak megvan a maga eszköze is. Azt csinálta az aláírásgyűjtő, hogy amikor már néhány név szerepelt a listáin, beállított Kolum- bán Zoltán tanácselnökhöz, az iskolán tanuló párttitkár helyetteséhez. Minden komoly megfontoltság nélkül, teljesen elvtelenül aláírta ő is, nehogy a »nép akarata ellenzőjének« tartsák. Így a nép, úgy a nép — ezt hajtogatta a házaló, s e magasztos fogalmat annyira magyarázgatta, hogy tevékenységét senki nem próbálta érdemben minősíteni. Igaz, egy vasárnapon — otthon tartózkodása alatt — Kodák elvtárs, a párttitkár is aláírta a listát az említett előzmények után, de nem titkolta: a módszerrel szemben vannak fenntartásai. Nem volt alkalma másokkal tanácskozni, így hát azt tette, amit sokan mások. Viszont Vidóczi Lajos, a szövetkezet főkönyvelője határozottan nemet mondott erre az akcióra. Fehér Gyula tsz- elnökhöz még el sem jutott a papír: tudták róla, hogy ilyen módon sem hív vissza olyan embert, akit innen egyszer már menesztettek. Az ügy legérdekeltett szereplőjét nem ismerjük kellően, így tehát arról egy szót sem szólunk, hogy véleményünk szerint milyen szakember az az agronómus, akit egyszer elküldték, most meg néhányan vissza akarták hívni. Nem is emiatt hoztuk szóba az említett esetet. A tanulságok kedvéért kell Vele foglalkozni. Megítélésünk szerint ez a nagycsepelyi téma megér any- nyit, hogy a pártszervezet minden részletében derítse föl a történteket, és vitassa meg taggyűlésen, milyen tanulságok adódnak belőle. Célszerű rá visszatérni. Ennek kapcsán módjuk lesz a nagycsepelyi elvtársaiknak érdemben mérlegelniük elveket és gyakorlati tetteket. Ügy zárják le az alá- írásos akciót, hogy abból világosan kitűnjön: mi a tsz-de- mokrácia. a vezetők jogköre, a nép valódi érdeke és akarata; hogyan is kell agronómust választani; és döntsenek határozottan arról, hogy adott vagy hasonló esetben mi a dolguk, kötelességük nekik, a falu kommunistáinak. Kutas József Nagy érdeklődés kísérte a rét« és legelőgazdálkodási bemutatókat A közelmúltban megyénknek mind a nyolc járásában rét- és legelőgazdálkodási bemutatókat tartottak termelőszövetkezeti vezetők és re- szortfelelősők részére. A tapasztalatokat most megyei tanácskozáson összegezték a járási tanácsok rét- és legelőgazdálkodási előadói. Megállapították, hogy a bemutatókon összesen mintegy két és fél százan vettek részt a közös gazdaságokból, s rajtuk kívül ott voltak a járási pártbizottságok, a járási tanácsok és a népfrontbizottságok illetékesei is. A tapasztalatok szerint az eddigieknél jóval magasabb volt a színvonal, a látnivaló is több volt, mint a korábbi években, és emelkedett az érdeklődők száma is. A bemutatót kiemelkedően jól szervezték meg a marcali járás két termelőszövetkezetében, a kéthelyiben és a( so- mogyszentpáliban, illetve a kaposvári járás csornai tsz- ében. Az érdeklődésre jellemző, hogy főként tsz-elnökök és agronómusok jelentek meg nagy számban, tehát azok az emberek voltak kíváncsiak a korszerű módszerekre, akiknek saját gazdaságukban meg kell szervezni a folyamatos rét- és legelőgondozásit. Az említett gazdaságokban nagyon jól választották ki a bemutató előadóit is. A megyei tanácskozáson a járási előadók beszámoltak arról is, hogy mit valósítottak meg az előirányzatokból a rét- és legelőjavításban állami segítségből támogatott termelő- szövetkezetek. Felülvizsgálták ennek a negyvennyolc közös gazdaságnak a gyepterület fejlesztésére vonatkozó tervét, s eközben felhívták a figyelmet a hibák kijavítására. Ezután ismertették a harmadik ötéves terv idevonatkozó célkitűzéseit, s konkrétan meghatározták minden járás feladatát. Cipőkiállítás a Divatcsarnokban A Belkereskedelmi Minisztérium ruházati főigazgatósága cipőkiállítást rendezett a Divatcsarnokban a pénteken nyílt kiállításon felsorakoztatott mintegy 60C modellből választhatja ki a kereskedelem és a nagyközönség azokat a típusokat, amelyek jövőre forgalomba kerülnek. Ilye ff gazdagok vagyunk? A volt Belvárosi Eszpresszó ajtónak is beillő nagy ablakait egymás után törik be az építők. Az emberek azt kérdik: olyan gazdagok vagyunk, hogy megengedhetjük a hatalmas ablakok összezúzását? Nem lehetne kiszedni, megóvni és újra felhasználni őket? Ezt kérdeztük mi is a Korona Szálló építkezésének művezetőjétől. A művezető szerint az említett üvegeket nem használják fel újra a szállodánál, mert homályosak, pontosabban, homályosabbak, mint az új. Próbálták eladni, de a városban nem akadt olyan, aki megvásárolta volna őket. Még az a magánkisiparos sem nyúlt bele az erszényébe, akinek mintegy 30 százalékos árengedménnyel kínálták. A művezető megjegyezte: jó lenne, ha a sajtó írna erről. Bizonyára fölfigyelnének a tsz-ek és állami gazdaságok, és elvinnék az üvegeket melegházak építéséhez. Nem tudjuk, írásunk megjelenése után akad-e vevő. Ám akár akad, akár nem, a nagy mennyiségű üveget, amely a szálloda építésénél már eddig is összegyűlt, nem szabad tönkretenni, eldobni. Ha nem lesz vevő, föl kell használni a kevésbé reprezentatív épületek ablakainak üvegezésére, vagy a Korona belső helyiségei (rendszerint függönnyel takart) ablakainak beüve- gezésére. A megmaradó öreg falak mellett ezek az üvegek is megtennék. Hogy hova kerüljenek, melyik ablakba, azon természetesen kicsit törni kell a fejet. Egy bizonyos: nem i'agyunk olyan gazdagok, hogy csak úgy kidobáljuk a pénzt az ablakon. Sz. N. A táj szépsége mint különleges Gondolatok idegenforgalmunk fejlesztéséről SZÁZHARMINC MILLIÓ TURISTA Modern népvándorlás — az emberek áradata hömpölyög át évről évre az országhatárokon —, a nemzetközi statisztikák szerint 1963-ban. összesen 130 millióan vettek részt tuostautazásokban, s hozzávetőleg 15 milliárd dollárt költöttek el külhoni tartózkodásuk alatt. Ebből az utóbbi számból is kitűnik: az idegen- forgalom egész sor ország előkelőén magas bevételi forrása. Ha a mi idegenforgalmi elképzeléseinket a realitások mérlegére helyezzük, világossá válik, hagy aligha kelhetünk versenyre például Olaszország műkincseinek vagy Svájc hegyeinek vonzásával. Ám a legszerényebb megítélés szerint is van vonzása Magyarországnak a határán túl, lehetőség nyílik arra, hogy évről évre jobban részesedjünk a turisták elköltésre váró, korántsem jelentéktelen pénzéből. S jóllehet, az idegenforgalom morális jelentősége, a népek közvetlenül összekapcsoló szerepe igen nagy, emellett kitűnő üzlet is. Ezúttal csak ezt az oldalát vizsgáljuk közelebbről. Mindenekelőtt vessünk egy pillantást; idegenforgalmi statisztikánkra, amelyből kiderül: hazánk az utóbbi években mind örvendetesebben kezd »divatossá válni« a turisták körében, egyre többen kérnek bebocsátást határainkon. A beutazó külföldi állampolgárok száma: 1961 336 696 1962 463 975 1963 584 688 1964 1 302 351 KITŰNŐ ÜZLET: A VÁSÁRLÓ MEGY AZ ÁRUHOZ A meredek ívelésű számsorok láttán jogos a kérdés: mit hoz számunkra az idegenforgalom? Nos ennek megítélésénél figyelembe kell vennünk, hogy voltaképpen olyan »exportról« van szó, amelynél nem az áru megy a vásárlóhoz, hanem fordítva. Ráadásul e különös export keretében olyan »cikkeket« is devizáért értékesíthetünk, mint a táj szépsége, nem is szólva például a hazai anyagokkal dolgozó vendéglátóipar vagy a belföldi közlekedés stb. devizabevételéről. Az így nyert deviza úgynevezett G mutatója (az export gazdaságosságát jelző szám) azt bizonyítja, hogy egy dollár »termeléséhez« átlag mintegy 24 forintnyi költség szükséges, sokkal kevesebb, mint a többi export ágazatban. A külkereskedelemben ugyanis előnyösnek számít a 40—50 forintos G mutató.) A költségek jobbára hazai anyagokból, sőt anyag nélküli szolgáltatásokból adódnak. Jellemzésül elég utalni arra, hogy például a sertéshús idegenforgalomból nyert devizahozama mintegy 1600 százalékkal több, mintha exportra adnánk el, a kecskeméti barackápinkánál az 1700 százalékot is meghaladja ez a különbség. Természetesen az idegenforgalmi bevételek növelése egész sor feltételtől függ, amelyeket folyamatosan kell megteremtenünk. Legfontosabb nyilvánvalóan a szálláshely: egy tavaly született határozat értelmében 1970-ig hozzávetőleg 10 000 személy számára épül szálloda, nem szólva az évről évre örvendetesen gyarapodó campingekről (csak az idén a Balaton mellett 21 új, illetve bővített camping várja a vendégeket). Az idegenforgalmi kiadások skálája ezen túl is rendkívül széles, a nyári szórakoztató programok szervezésétől a megfelelő üzlethálózatig, az ajándéktárgyak előállításától az autós turisták sajátos igényeinek kielégítéséig. Az erre a célra fordított költségek azonban sokszorosan megtérülnek. Pénzügyi szakértők kiszámították: a múlt évi, mintegy 6—8 millió dolláros bevételt viszonylag gyorsan 25—30 millió dollárra emelhetjük. Az összeg realitását jelzi, ha hozzátesszük, hogy például Jugoszlávia a múlt évben mintegy 60—70 millió dollára szerzett idegenforgalomból, és erre az évre hozzávetőleg 100 milliós bevétellel számolnak. ÖNÁLLÓ NÉPGAZDASÁGI ÁG Qé étaáyyat! Ismeretes, hogy az idegen- forgalom »előlépétt« a népgazdasági tervezés »ranglistáján«: önálló ágazattá vált a közvetlenül minisztertanácsi felügyelettel működő Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetésével. Ez a változás rendkívül jelentős idegenforgalmunk jövője szempontjából, hiszen ily módon tervszerűen, koncentráltan lehet irányítani, szervezni azt a bonyolult szerteágazó fejlesztési munkát. Készültek is már hosszabb távra szóló tervek, külön például idegenforgalmunk »csomópontjáról«: a Balatonról. A 20 éves terv kimondja: »... elsődleges célja az idegenforgalom fogadását, komplex ellátását és a hazai üdültetés kiszolgálását célzó sokoldalú kapacitás fejlesztése, továbbá a gyógyhelyek, Balatonfüred és Hévíz korszerűsítése, bővítése és modernizálása«. Mindezek mellett külön kell szólni az idegenforgalom egyik fontos — talán a legjelentősebbek közé sorolható — feltételerői: az ország külföldieket fogadó pszichikai légkörérői. Akfik jártak a hagyományos turistafogadó országokban, például Olaszországban, jól tudják, ott úgyszólván mindenki személy szerinti felelősséget érez, hogy a külföldi kellemes benyomásokat szerezzen náluk. Valójában »ingyenes«, tehát külön beruházás nélküli, mégis elsőrendű feltétele ez az idegenforgalmi vonzásnak. A szívélyes vendéglátás lényegében köznapi apróságokat, figyelmességeket is jelent: az utcai járókelők készségét a tájékozódó külföldi iránt, különböző idegen nyelvű feliratokat, forgalmasabb üzletekben lehetőleg nyelveket tudó elárusítókat és az idegenforgalom exponáltabb pontjain — például a Balatonnál — még külön gondosságot, figyelmet. Mindez „olyan feladat, amely — ha közvetve is — de mindenkit az idegenforgalom fejlesztésének cselekvő részesévé, szervezőjévé avat. Természetesen kötelességünk arra törekedni, hogy vendégeink jó emlékekkel távozzanak tőlünk. De az sem másodlagos: jönnek-e ismét, növelik-e újra idegenforgalmi bevételeinket? S ezért a sokmilliós beruházásokon túl — némileg mindannyian tehetünk valamit. Tábori András Autóbuszjárat Siótok és Becs között Csurgón a földművesszövetkezet Korona épületét átépítették egy és fél millió forintos költséggel. Kisvendéglő kombinátot létesítettek, modernizálták a konyhát, éttermet, zenés presszót és bisztrót rendeztek be. Az új épület forgalma megnövekedett. A régi ötven előfizető helyett 120 fizetővendéget szolgálnak ki naponta. Az elmúlt hónapban 280 000 forint forgalmat bonyolítottak le. A korszerűen fölszerelt konyhában naponta hét-kilencféle készételt és frissensültet készítenek. Déli forgalom az étteremben. Jó étvágyat! Magyarország és Ausztria között július 10-én megindul a rendszeres autóbuszforgalom. A vonalak a következők: Becs—Hegyeshalom— Győr—Tatabánya—Budapest; a járathoz az autóbuszokat hetenként kétszer a MÁVAUT, kétszer az osztrák vasutak autóközlekedési szolgálata adja. © Becs—Hegyeshalom— Gyár—V eszprém—Balatonfüred—Tihanyi rév—Siófok. Ez a járat szeptember 19-ig közlekedik hetenként, egy alkalommal magyar, egy alkalommal osztrák gépkocsival. O Bécs—Sopron; szeptember 30-ig hetente két-két. járat, szeptember 30-tól hetente egy-egy járat szállítja az utasokat. O Bécs—Kőszeg—Szombathely; hetente egy alkalommal magyar, egy alkalommal osztrák cég közlekedteti kocsijait. O Graz—Rábafüzes—Zalaegerszeg—Hévíz—Keszthely—Fonyód—Siófok. Ezt a járatot szeptember 19-ig közlekedteti a veizprémi 15-ös számú AKÖV, illetve az osztrák posta grazi üzeme. A legnagyobb érdeklődés a Graz—Siófok és a Bécs—Siófok vonalak iránt mutatkozik. A Graz—Siófok közötti járat Hévízfürdőt, Keszthelyt érintve a Balaton déli partján Fonyódon át közlekedik. A Bécs —Siófok közötti járatnak az az érdekessége, hogy Tihanynál kompon kel át. Mindkét járat több fontos balatoni üdülőhelyet érint, s így az utasok kényelmesen juthatnak a magyar tengerpart különböző üdülőtelepeire. Magyar részről a járatokhoz a KPM autóközlekedési vezérigazgatóság korszerű Ikarus 55 típusú autóbuszokat bocsát rendelkezésre. A járatokat kizárólag a határon átmenő utasok vehetik igénybe, s a menetjegyet oda, illetve oda- vissza útra szólóan is meg lehet váltani. Magyarországon a kijelölt IBUSZ menetjegyirodák, illetve a kijelölt MÁVAUT elővételi pénztárak adnak ki jegyet. Ausztriában a jegyárusítást a különböző menetjegyirodák és az autóbusz- járatok személyzete végzi.
