Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. július 25. KÉSZÜL A FINOM FAGVLAL! ÉS A SÜTEMÉNY ' Az olajfűtésű kályha mellett nyáron nagyon hosszú a műszak. Kiss Imre és Nagy Károly ezerszámra süti a jobbnál jobb linzereket, vékony tortalapokat. Az ősszel megalakítják a Műszaki Természettudau ányos Egye Jet Somogy megyei szervezetét Minyonok, roládok, torták és krémesek készülnek naponta ezerszámra a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat siófoki cukrászüzemében. A három műszakban dolgozó személyzet nagy része fiatal, az év nagyobb részét középiskolában töltik, és a politechnikai órákon a cukrászmesterséget tanulják. Egyiküket a fagylaltgép mellett, másikukat az asztaloknál látni. Sürögnek- forognak, mint az igazi cukrászok. A legnagyobb teremben hosszú asztalokon készítik elő sütésre az egyenletesre gyúrt tortalapokat, süteménytésztákat. Az egyik sarokban hab- ' verő gép dolgozik. Mindenütt, ahova csak lépünk, jobbnál jobb sütemény illata árad. Az épület végében is egy gépet látni, a meggymagolással kínlódik. — Nem a gép hibája, hogy a legtöbb szem kimagozatlan marad — mondja Hegedűs Pál üzletvezető. — Az idén nagyon apró szemű a meggy, és átcsúszik a gép lyukacsain. Balra, egy nagy üst mellett fehér köpenyes lány áll. Hosz- szú nyelű falapátjával a fagylalt alapanyagát vizsgálja. — Az idén a tizenháromfé- le különlegesség mellet kétfajta krémfagylaltot is készítünk — mondja az üzletvezető. — Naponta hétszáz kilogrammot szállítanak el tőlünk a cukrászdákba, presz- szókba. Vasárnaponként pedig csaknem egy tonna fagylalt fogy el. Az olaj kályha mellett dolgozókon átizzad a fehér kabát, annyira meleg van. A sütésre váró, tésztával megrakott sütőlapok szinte egymást érik az asztalokon. A kitűnő, magyar gyártmányú olajtüzelésű kemencében egykettőre átsülnek a vékony tortalapok és a finom sütemények. A tavaly üzembe állított olajkemence napi teljesítménye ezerötszáz kilogramm vajas linzertészta és tortalap. Az átlagos fogyasztás vasárnap csaknem mégkétszereződik, és ilyen napokon huszonötezer darab sütemény is készül. Tortából tizenhatfélét állítanak elő az üzemben. A legkülönfélébb cukrászati remekek a készárutárolóban várnak elszállításukra, és még ugyanazon a napon harminchat cukrászdában meg más üzletben adják el őket. A napokban Kaposváron járt a Műszaki Természettudományos Egyesület elnökségének két tagja. A vendégek a délelőtti órákban Sugár Imrével, a megyei tanács vb-elnök- helyettesével, Kovács Endrével, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével, valamint Róna Imrével, a megyei párt- vb tagjával, a Pamutfonó-ipa- ri Vállalat Kaposvári Gyárának vezetőjével, délután pedig a város néhány üzemében mér működő egyesületi csopor- ' tok vezetőivel beszélgettek arról, hogyan lehetne létrehozni Somogybán a Természettudományos Egyesület megyei szervezetét. Megállapodtak abban, hogy az ősszel megalakítják a megyei szervezetet. Az egyesület a különféle területeken dolgozó műsz’kia- kat fogja össze. Tagja lehet minden mérnök és technikus. Az egyesület célja, hogy növelje a műszakiak szakképzettségét; propagálja a műszaki tudományokat; jó irányban befolyásolja a műszaki közvéleményt; a műszakiak véleményét továbbítsa az országos vezető szerveknek; motorja legyen az előrehaladásnak; segítsen megszüntetni a hibákat. Az egyesület e célt több módon igyekszik elérni: a műszakiak szakképzettségét tanfolyamokkal, tudományos filmek felhasználásával, külföldi tapasztalatcserék szervezésével, szaklapokkal segíti növelni. Kikéri a műszakiakból létrehozott munkabizottságok véleményét egy-egy jelentősebb építkezés, műszaki fejlesztés stb. előtt. Az egyesületnek 76 000 tagja van. Vezetőségében a műszaki élet számos kiválósága tevékenykedik. Lesz-e haszna Somogynak az egyesület megyei szervezetéből? A kérdésre csak igennel lehet válaszolni. Az egyesület egyik célkitűzése az, hogy a műszakiak véleményt mondjanak a különféle fejlesztési programokról. Ha csak ennyit tenne megyénk műszaki értelmisége, már akkor is érdemes lenne létrehozni ezt a szervezetet Ugyanis jobbak lesznek fejlesztési programjaink, ha a megyének szinte valameny- nyi műszakija elmondja a velük kapcsolatos véleményét. Hasznos lesz az egyesület munkájába való bekapcsolódás a műszakiaknak is. Lépést tarthatnak a technika fejlődésével, jobban megismerik egymást. Közös erővel meg tudnak oldani olyan problémát Is, ami egy vagy két műszakinak eddig nem sikerült. A mérnökök, technikusok tudásának gyarapodása előmozdítja az üzemekben a műszaki színvonal emelését, a termelés növekedését. Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese megígérte, hogy a megye vezetői teljes erővel támogatják a Műszaki Természettudományos Egyesület megyei szervezetének megalakítását, segítenek létrehozni a műszaki klubot (technika házát). Az elnökhelyettes hozzátette, hogy a műszaki értelmiség segítségére már a közeljövőben számítanak. Szeretnék, ha a műszakiak tanácsaikkal, bírálataikkal előmozdítanák a harmadik ötéves terv végrehajtását. Reméljük, nemsokára hírt adhatunk arról, hogy tizenhatról tizenhétre emelkedett azoknak a megyéknek a száma, ahol működik a Műszaki Természettudományos Egyesület megyei szervezete, azaz Somogy műszaki értelmisége is egyesített erővel küzd a kö. zös célok eléréséért. Sz. N. Hímzőfonál és ízlésfejlesztés A hímzőfonál a mesztegnyői asszonyok és lányok ujjai nyomán formálódott szebbnél szebb karádi, kalocsai, buzsá- ki motívummá. Nem hivatásszerűen persze, csak úgy, a maguk örömére. S nem is állandóan, csak amikor jobban ráértek: ősztől tavaszig. Ötödik éve gyűlt össze hetente egyszer az iskolában húsz-huszonöt asszony és lány ezen az immár hagyományos hímző szakkörön. A heti foglalkozásokon sok mindenről szó esett hímzés közben. Ismeretterjesztő előadásokat hallgattak, előadássorozatot a nők egészségvédelméről, a helyes öltözködésről, tisztáiké, dásról, táplálkozásról stb. Egy alkalommal meghívták a közelben élő, országos nevű festőművészt is előadónak. S mialatt a minták cikomyái szépen gömbölyödtek a párnák, térítők motívumain, a festőművész érdekes gondolatokat vetett föl a giccsről, a művészet és a népművészet értékeiről. Az előadás nem kis vihart kavart a szakköri tagok esztétikai nézetei körül. Mert fölvetették ugyan már korábban is — a többség el is ítélte — a piacon gyakran látható szarvasos, hattyúfalkás falóé- dő mázolmányokat, miegyebet. Igen ám, de hát ez pénzbe is került, meg hát olyan nehéz valami régi, megszokott, öreg holmit kidobni ... Egy szó, mint száz, kibújt a szeg a zsákból, és bizony oda-odamon- dogattak egymásnak. No, nem gorombán, csak úgy módjával, de kertelés nélkül: vizet prédikálni és — otthon meg — bort inni, mégsem járja!... Az összejövetelek meg a viták eredménye, hogy a faluban egyre többen érdeklődnek a népi hímzés iránt. Gyakran tanácsot kérnek Sebők Istváru né igazgatótól: mit, hogyan, hová tegyenek; mivel csinosítsanak a lakásukban? Forgatják A Szép Otthon című folyóiratot, és nem egy házban a keresztszemes minták helyéről tanakodnak — a modern lakásban ... S hogy a giccsről sem volt haszontalan beszélni, vitázni, még az is bizonyítja, hogy sok lakásban a népi hímzések foglalták el a nemrégen még csiricsáré, agyonzsúfolt piaci falvédők, giccspámák helyét. * W. E. N. J. Jogos kívánság A porrogszentkirályi malom hídmérlege még mindig nem készült el. Nem tennénk szóvá és nem fordulnánk kéréssel a hídmérleg készítőihez, ha a késlekedés nem okozna zavart, bosszúságot. De okoz! A csurgói járás gabonatermésének jó részét itt veszi át a Gabonafelvásárlö és Feldolgozó Vállalat. Hídmérleg hiányában két tizedes mérleget használnak. Hogy mit jelent ez? A vontatón ömlesztve érkező gabonát zsákokba kell merni, lemérni, aztán vállon hátrahordani a színbe. Azért vállon, mert a színhez vezető út rendkívül rossz. Az átvétel így igen lassú; ha egyszerre több jármű érkezik, sokat kell várakozniuk. Nem is beszélve a zsákba meregetéssel járó többletmunkáról. Gazdaságainknak a szállító járműveket maximálisan ki kell használniuk ezekben a hetekben. A gabona betakarításával egybeesett a takarmányok begyűjtése is, és egyetlen elveszett fél óra már zavart, lemaradást, kiesést okozhat. Nem mindegy hát, hogy a porrogszentkirályi malomnál mennyit kell várakozni, s mennyi munkaerőt kell oda irányítani csak azért, hogy lezsákolják a gabonát. Nem részletezzük, a vállalat és a járás vezetői milyen erőfeszítéseket tettek azért, hogy a hídmérleg mielőbb elkészüljön. Nem beszélünk most arról, hogy milyen gondok és nehézségek voltak De jogos a kívánság: a vállalat ott dolgozó brigádja egy kicsit nagyobb felelősséget érezzen a feladat gyors elvégzéséért. A gabonaátvételek, illetve -át- adások zöme most következik. Nem mindegy a vállalatnak, ' de főképp a szövetkezetnek, hogy milyen ütemben folyik ez a munka. Tegyenek meg mindent azért, hogy a lehető legrövidebb időn belül üzemképes legyen a hídmérleg! — sa — ÁRULÁS Emlékezés az 1914-es júliusi napokra L ste volt. A Körúton el- sodort, magával ragadott a lármás emberáradat. Az Est kirakata előtt szigetként állt a nép, és mohón olvasta a legújabb híreket. Zúgott, morajlott mindenfelé. Közéjük furakodtam, de a tömegtől nem láttam a kirakatot. A hozzám közel állók arcáról a legellentétesebb érzéseket olvastam le: voltak elszánt, komoly tekintetek, volr tak riadt, sápadt arcok, voltak sunyi, ravasz ábrázatok, de bőven akadt lelkesedéstől pirosra gyúlt arc is. Néhány diák a hátam mögött Napóleonról fecsegett. Kovács Gergely szaktársam kivált a tömegből, és hozzám sietett. — Na, mit szól ehhez, szaki? — Semmit. Mit szóljak? — Hallja, én azt gondol- lom, hogy csuda nagy muri lesz ebből a gyilkosságból. — Lehet... Nem tudom. De már iöhetne valami. Hova megy? — A szakegyletbe. V'-'o mentem. A szakegyletben is forró volt a levegő. Az emberek lázas érdeklődéssel hallgatták az egvmásra torlódó hűeket. A lapok rendkívüli kiadásai kézről kézre jártak. A nagyteremben a vezetőség ülésezett. Az ablakon keresztül látni lehetett őket. Kecskés, a titkár hevesen hadonászva beszélt, szemüvege mintha jobban csillogott volna a szokottnál, sovány arca lázaspiros volt. Beszédét nem értettem, elnyomta a külső zaj. A vezetőség minden tagja érezte, hogy jelentős lépés előtt áll a munkásság. Komolyak és izgatottak voltak valamennyien. Én úgy éreztem, hogy amit itt benn elhatároznak, azt minden teketória nélkül végre kell nekünk hajtani. Milyen szerencsés vagyok — gondoltam —, hogy éppen most élem fiatal életemet. Tartalmat, célt nyert minden. Űj korszakába lép a mozgalom, ki tudja, mi lesz még ma vagy holnap ... A játékteremben egy idősebb szaktársam hangosan olvasta fel a legújabb híreket a szarajevói gyilkos merényletről. A cikk lázító hangja csak növelte, szította az. amúgy is felpiszkált tüzet. »Betelt a pohár« — ez volt a címe az egyik lap vezércikkének. Nem is nagyon vizsgáltuk, melyik lap milyen szellemű. Valahogy úgy éreztük, hogy itt valami érthetetlen erő össze akar markolni bennünket. Szörnyű ellentmondások zűrzavara kavargott az agyakban és a szívekben. Túl az apró egyéni terveken és célokon, valami veszedelem rejtelme tartott fogva bennünket. De pillanatok alatt ismét szétesve tapogatóztunk a bizonytalanság ködében. Egyre több és több szájról hangzott föl a félelem, a harckészség és kíváncsiság szava. Mi lesz? ... Mi lesz? Valaki énekelni kezdett a teremben. A Marseilleise-t dalolta. Az ének hamarosan betöltötte az egész termet. Mikor az utolsó akkordok is elhangzottak, csend támadt, az egyik sarokban suttogni kezdtek. Azt suttogták, hogy a Népszava nyomdájában már nyomtatják a plakátokat az esetleges háború ellen ... Az elnök kijött a teremből. Körülvettük. Arca pirosabb volt a szokottnál. Daliás termetén megfeszült a ruha, s egy kissé izgatottan mondta: — Szaktársak, tekintettel a rendkívül súlyos napokra, kérem a munkanélkülieket, maradjanak ma este egy kicsit tovább itt, mert lehet, hogy szükségünk lesz önökre. Mert... — elharapta a szót, s kis ba- iuszát izgatottan pödörgetve, iétova léptekkel viszament a nagyterembe. Hamarosan elterjedt a hír, hogy a párt nagy tüntetéseket készít elő a küszöbönálló háború ellen. Már mindenki úgy beszélt a háborúról, mint ahogy a go- molygó sötét felhők láttára mondják az emberek: vihar lesz! Jön feltartóztathatatlanul ... Jön ... jön ... jön. .. Háború . . . Miért? fíT. okát mérlegeltük. Hogy is lesz maid? Találgattuk. Zúgott a fejem. Kinizsi Pálok, Dugonics Tituszok és más hősök jutottak eszembe, öreg este volt. Fáradtan sétáltam fel s alá. A legtöbben elgondolkodva járkáltak a teremben. De voltak, akik már hősi pózba vágták magukat. Különösen a fiatalok. Mi, munkanélküliek, akik tovább ott maradtunk, lehettünk ötven-hatvanan. Együtt virrasztottuk át az éjszakát. Készen voltunk mindenre. Elszántság ült az arcokon. Vártunk, ösztönösen éreztük, hogy az események sorsa a munkásság állásfoglalásán fordul meg. Beszélgettünk. Mi, fiatalok hévvel, önfeledten, az idősebbek fáradtan, de bizakodva. Vártuk a riadót. De az elnököt nem láttuk többé azon az éjszakán. Ránk virradt, azonban a várt riadó elmaradt. Ki akasztotta el? Hol? Talán árulás történt? ... De hát kik lennének az árulók? Hogyan '■»’■téphetett? Furcsa, rossz érzés szorongatta a torkomat, amikor kivitettem a számon: árulás! Most kezdtem észrevenni, hogy nem olyan világos és egyszerű a munkásság útja, mint ahogv én elképzelem. Gyanakodni kezdtem. Töprengtünk. Vártunk . .. Napokig vártunk. Az utasítás nem iött. elakadt. Néhány nap múlva m»r hallani sem lehe- a háhorúellenes tüntetés- "■’dnt? Nem tudtuk. "C’ tv reggel megjelentek a plakátok: »Részleges " '"»ősítás.« Az emberek izgatottan olvasták minden utcasarkon. — Itt a háború! Valaki megiegyezte: — Nesze, neked, Szerbia! Az Andrássy út felől vad ri- valgás hallatszott. Már-már tisztán hallottuk a kiáltást: — Éljen, éljen a háború! Eléjük siettünk. Hát bizony sok szegényes külsejű, félrészeg alak, férfi és nő vonult el előttünk. De akadt köztük úri külsejű is meg sok diák. A menet élén jól táplált kokár- dás urak haladtak: ezekről azt mondták, hogy országgyűlési képviselők. Mindegyik énekelt, rendezett, kiabált. Ott haladt az élen egy érmekkel díszített, potrohos tűzoltóparancsnok is. Tele torokkal ordította: — Éljen a háború! — és rengett a pocakja. A tömeg, mintha betanulta volna, kórusban üvöltötte. — Vesszen Szerbia. Vesszen Szerbia! Még ismerősöket is találtam köztük. A kvártélyosném rokona, akit csak Szúnyognak hívtunk — sovány. rücskös ember volt. Rendőrségi soicli —, ott ment a potrohos mellett, és most ő üvöltötte el magát: — Éljen a háború! — Éljen! — kontrázott a tömeg. Nem tudtam hamariában. hogy a Szúnvog miért ordít annvira. Mi baia neki Szerbiával? Hiszen nincsen semmi vagyon«, senkiié a kerek vi- l'eon. Néhányon azt suttogták a hátam mögött: — Szén pénzében van ez a Vermén vnak! — Ezek pénzt kapnak a rí\T isszasiettem a szakeev- ’ letbe. Elmondtam a látottakat. Bementünk a titkárhoz, és megkérdeztük tőle, hogy mit tegyünk. Hol vannak a mi plakátjaink? Kecskés, a titkár idegesen rángatta a vállát. Nem tudott mit mondani, zavartan menekült ki a nyugtalan, lázas embergyűrűből. Egy atlétatermetű, fiatal munkás harcias hangon rázendítette: — Fel. szocialisták, sorakozzunk! ... Mi is belevágtunk. Harsogott, dörgött, terjedt az ének... — Gyerünk az utcára! —* kiáltották néhányan. S már indult a 130—150 főnyi tömeg. Szemben találtuk magunkat egy közismert szociáldemokrata munkásvezérrel, Pelczéder Ágostonnal, aki két karját magasra emelve feltartóztatott bennünket. — Állj! Hová’ — Ki az utcára! — kiáltottuk valamennyien. — őrültség! Ki mondta? Elvtársak, vissza! Vissza! — rivallt ránk. és rögtön szónokolni kezdett. — Testvérek! Semmi biztosat még nem tud senki! Várnunk kell. Minden jel azonban arra mutat, hogy az eseményeket. a szarajevói merénvle- t°t muszka kezek irányítják. Teh-’t a cárizmus machiná- 'd.óival állunk szemben. A cárizmussal! Mindenki tudja, mit 'elent ez! Nekünk, szocialistáknak elvi kötelességünk és létérdekünk a cárizmus terjeszkedésének gátat vetni. Mert. iái nekünk, ha beteszi a lábát ide a muszka! Szibéria 1 esz itt is' Értitek? Szibéria!... A csengő tenorhang és a sú- ’ vos érvek lehűtötték a kedé- ’yeket. A tömeg visszahúzódott és szétoszlott ... somogyi Pál /
