Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-23 / 172. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1965. július 23. Ma választja meg az új központi bizottságot az RKPIX. kongresszosa A Román Kommunista Párt IX. kongresszusa csütör­tökön reggel folytatta mun­káját. A kongresszus ma zárt üléseket tart, amelyeken a küldöttek megválasztják a Román Kommunista Párt Központi Bizottságát és a re­víziós bizottságot. A tanácsko­zás negyedik napján a test- vérpártok küldöttségének egyes tagjai üzemi és város­látogatásra utaztak. Fock Je­nő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, miniszter­elnök-helyettes, a magyar pártküldöttség vezetője és Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja Brassóba utazott, ahol fölke­restek néhány üzemet, szociá­lis intézményt és megismer­kedtek a város nevezetességei­vel. A kongresszus délelőtti ülé­sén Gheorohe Stoica, az RKP Központi Bizottságának tagja elnökölt. A tanácskozás első felszólalója Stefan Voitec, az RKP Politikai Bizottságának póttagja, a nagy nemzetgyűlés alelnöke volt. Dobrudzsa és Kolozsvár tartomány küldöt­tének felszólalása után Haled Bagdas, a Szíriái Kommunis­ta Párt főtitkára tolmácsolta a kongresszusnak Szíria né­pének üdvözletét. A kongresszus ma folytatja munkáját. (MTI) RÖVIDEN A Mariner—4. szerdán köz­vetítette 14. Mars-felvételét. A tudósok remélik, hogy szombat reggelig mind a 21 felvétel megérkezik. Franco tábornok amnesz­tiát rendelt el. A húsz évre terjedő börtönbüntetést egy- hatodára, a 12—20 éves ítéle­teket egyötödére, a 2—12 évi büntetést egynegyedére, és a két évnél kisebb büntetést fe­lére csökkentik. Pittermann alkancellár meghívására Ausztriában tar­tózkodik Sztanko Todorov bolgár miniszterelnök-helyet­tes, aki államosított üzeme­ket tekint meg, s gazdasági megbeszéléseket folytat. A szovjet kormány csütör­tökön díszebédet adott dr. Milton Obote ugandai minisz­terelnök tiszteletére. A kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) faradságot nem ismerve, sok­szor hetekig távol családjuk­tól, példamutató kitartással küzdöttek a védővonalakon. A gátakon folytatott áldozatos harc, az éjt nappallá tevő sza­kadatlan helytállás úgy ma­radt meg szocializmust építő népünk történetében, mint az emberi összefogás legszebb pél­dája. Az árvíz okozta nagy ve­szélyben is megmutatkozott a nemzeti egység, népünk egé- saének frsszeforrottsága! — hangzik a nyilatkozat. Másfél milliárd forint veszteség A nyilatkozat ezután meg­állapítja, hogy a Duna völgyé­ben 600 000 hold értékes me­zőgazdasági területet, városo­kat, községeket, ipartelepeket, közlekedési útvonalakat veszé­lyeztetett az árvíz. Bárhol sza­kad a gát, nehezén kiheverhe­tő, igen súlyos anyagi károk keletkeztek volna. A védeke­zéssel sok milliárdnyi értéket sikerült megmenteni a pusztu­lástól. Ennek ellenére is az árvíz és a belvizek mintegy másfél milliárd forint kimutat­ható veszteséget és többletki­adást okoztak a népgazdaság­nak. A nyugat-dunántúli árvi­zek és a hosszan tartó magas dunai vízállás miatt mintegy 670 millió (a Nyugat-Dunántú- lon kb. 220 millió, a Duna mentén kb. 450 millió) forint kár keletkezett; a rendkívüli belvizek kb. 430 millió forint kárt okoztak. Az összes kárból mintegy 750 millió forint a me­zőgazdaság vesztesége, ez jó­részt az alföldi belvíz járta te­rületek és a tiszai hullámterek elöntéséből keletkezett. A védekezési költség kere­ken 450 millió forintra rúg (a Nyugat-Dunántúlon kb. 40, a Duna mentén 350, a belvizek­nél 60 millió forint). Ebből a visszanyerhető anyagok (zsák, pátrialemez, terméskő), vala­mint a védekezés során létesí­tett végleges jellegű művek (azorítógátak, körtöltések, lo­kalizációs gátak) mintegy 80 millió forint értéke megtérül. A nyugat-dunántúli árvíz következtében 353 ház elpusz­tult, 870 megrongálódott. A 400 km hosszú Vuna-szakasz mentén az eddigi fölmérések szerint 340 összedőlt, illetve erősen megrongálódott épüle­tet kell újjáépíteni, és 2300 ki­sebb mértékben megrongáló­dott házat kell kijavítani. Számos Duna menti üzem termelésében jelentős kiesést okozott a magas víz. Az árvíz rövid ideig tartó elöntést okozott a Nyugat-Du­nántúlon 150 000 holdon. A Du­na mentén károk csak a hul­lámtéren és a töltések mögöt­ti, fakadóvizekkel borított sá­von keletkeztek 60 000 hold szántóterületen, ahol a vízkár természetes velejárója az ár­víznek. 200 000 holdat újra kell vetni. Ehhez a vetőmagot, a műtrágyát és a talajművelő gépeket a kormány rendelke­zésre bocsátotta. Megindult a helyreállítás A veszély elmúltával nagy erővel megindult a helyreállí­tás. A megrongálódott vízi lé­tesítményeket és műtárgyakat az Országos Vízügyi Főigazga­tóság dolgozói október végéig kijavítják. A védekezéshez fel­használt anyagok visszanyeré­se folyik. A közlekedési léte­sítményeket nagyrészt már rendbehozták. A személyi tu­lajdonban levő megrongálódott házak újjáépítésének segítésé­re a megyékben helyreállítási albizottságok alakultak. A helyreállítási munkákhoz az OTP hosszúlejáratú, kamat­mentes hiteleket biztosít. A károsultakat a kormány adó- kedvezményben részesíti. A veszteséget szenvedett terme­lőszövetkezetek gazdálkodásá­hoz szükséges anyagi és pénz­ügyi föltételek biztosítására in­tézkedés történt. Az elpusztult ingóságok, egyéb személyi károk pótlásá­ra a károsultak segélyben ré­szesülnek a Vöröskereszt által társadalmi kezdeményezésre szervezett gyűjtésből. Bár a károk nagyok, a nép­gazdaság közeli és távlati cél­jainak elérését nem akadá­lyozzák meg. A kormány fel­hívja és kéri az üzemek dol­gozóit, a lakosságot: amilyen hősiességgel elhárították a fe­nyegető árvízveszélyt, ugyan­olyan lelkesedéssel és szívós­sággal munkálkodjanak a ká­rok helyreállításán, a veszte­ségek pótlásán. A minisztériu­mok és az üzemek a helyreál­lításhoz szükséges összegeket elsősorban saját erőforrásaik­ból biztosítsák, dolgozzanak jól, szervezetten, tervszerűen, hogy teljesítsék éves terveiket. A mezőgazdaságban gyors új- ravetéssel, gondos megmunká­lással és betakarítással eny­hítsék a károkat. Az állami és a helyi építőipar dolgozói se­gítsék a lakosság megrongá­lódott épületeinek helyreállí­tását. Országunk egynegyede a fo­lyók árvizétől elhódított terü­let, ezért évről évre tökélete­sítjük árvízvédelmi rendsze­rünket. Az eddigi és a most levonult árvizek tapasztalatai alapján a kormány szükséges­nek tartja a védőművek gyor­sabb ütemű fejlesztését, A Minisztertanács rendkívül nagyra értékelve az árvízvé­dekezésben részt vevők mun­káját, kormánykitüntetésben részesíti azokat, akik kimagas­lóan helyt álltak őrhelyükön. Felhatalmazta az árvízvédelmi kormánybiztost, hogy a véde- kezésben tevékenyen közre­működők részére Ár vízvédele­mért Emlékérmet adományoz­zon. (MTI) André Malraux francia kulturálisügyi miniszter csü­törtökön tanácskozott Csen Ji kínai külügyminiszterrel. A beszélgetés részleteit nem közölték. Rosid Karami, volt minisz­terelnököt bízták meg az új libanoni kormány megalakítá­sával. Karami 1955 óta már négyszer volt miniszterelnök. Minden tíz diák közül négy elbukott az idei francia érett­ségi vizsgán. Hosszú évek óta ez a legrosszabb eredmény. A legsúlyosabb akadály a ma­tematika-vizsga volt. Souvanna Phouma herceg, Laosz miniszterelnöke londo­ni sajtóértekezletén kijelen­tette: Józan ésszel nem lehet elkéozelni, hogy az atomkor­szakban fegyveres erővel le­hessen megoldani Indokína problémáját. Az egyedül he­lyes megoldási mód a genfi értekezlet összehívása minden feltétel vaev kikötés nélkül. A herceg Wilson miniszterel­nökkel és Stewart külügymi­niszterrel tárgyalt, csütörtö­kön pedig Párizsba repült. Amerikának kémkedett Mint a MEN jelenti, az EAK hatóságai a CIA ameri­kai ügynökség számára foly­tatott kémkedéssel vádolják Musztafa Amint, az A1 Akh- bar című lap helyettes „szer­kesztőjét. Musztafa Amint akkor tar­tóztatták le, amikor éppen fontos politikai, katonai és gazdasági információkat tar­talmazó okmányokat adott át Taylor Odellnek, a CIA tiszt­jének, aki attaséként az Egye­sült Államok kairói nagykö­vetségén teljesít diplomáciai szolgálatot. (MTI) A BROOKE-PER Felforgató röpcédulákat csempészett be a Szovjetunióba Csütörtökön Moszkvában több száz főnyi közönség, kö­rülbelül 100 szovjet és kül­A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó kiadványaiból: Dr. Ormándi István: A BALATON-PABT JOGSZABÁLYAI A tartalomból: Közcsend és közrend védelme. Be- és kije- jelentkezések. Szabálysértés. Kisajátítás. Gyógy- és üdülő­helyi díjak kivetése, nyilvántartása és behajtása. Gyógy- és üdülőhelyeken fizetendő házadó kivetése. A víz fel- használása. Vízjogi eljárás illetéke. Szennyvízelvezetés. Utazási (mérsékelt árú) kedvezmények a Balatonra. Fi­zető-vendéglátó szolgálat, »akásügyi igazgatás. Üdülésre szolgáló lakóházak államosítás alóli mentessége. Üdülés céljára szolgáló szoba mentessége. Fizetővendég-szolgálat. A kedvezményes üdültetésről stb. stb. 40,— Ft Dr. Bacsó Jenő—Szilágyi László: ANYAKÖNYVI ÜGYINTÉZÉS 52,— Ft Szederkényi Henrik: MEZŐGAZDA SÁGI NAGYÜZEMEK KIALAKÍTÁSÁNAK TAPASZTALATAI 20,50 Ft Dr. Burger Kálmánná: A FOGYASZTÓI SZOLGÄLTATASOK EGYES KÖZGAZDASÁGI KÉRDÉSEI 38,— Ft Dr. Grétsy László: SZAKNYELVI KALAUZ 34,— Ft ÁRUSÍTJÁK A KÖNYVESBOLTOK. Főelárúsítók: KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI EÖTVÖS LORAND KÖNYVESBOLT KÖNYVESBOLT Budapest, V., Nádor u. 8. Budapest, V., Kecskeméti u. 2. (4876) földi újságíró, rádió- és tv- riporter, valamint az angol nagykövetség diplomatáinak jelenlétében megkezdődött Ge­rald Brooke 27 éves angol ál­lampolgár bűnpere. Ismertették a vádiratot, amely szerint Brooke a lon­doni orcez szakos nyelvtanár az NTSZ (külföldi szovjetelle­nes emigráns szervezet) meg­bízásából felforgató röpcédulákat és leveleket csempészett be a Szovjetunióba. Ezeket terjeszteni is pró­bálta. Egy Konsztantyinov ne­vű szovjet állampolgárnak nyomdai készülékeket is át akart adni, hogy a Szovjet­unión belül nyomtassanak felforgató iratokat. Brooke volt a vezetője an­nak az angol diákcsoportnak, amely. 1965. április 18-án orosz nyelvgyakorlás céljából érkezett a Szovjetunióba. A vádlott — aki elismerte bű­nösségét, és kijelentette, saj­nálja, amit tett — még 1964. januárjában kapcsolatba lé­pett az NTSZ »Geor&ij« né­ven ismert egyik vezetőjével. A titkos találkákon Brooke megismerkedett a szervezet céljaival, szovjetellenes tevé­kenységével. A vádlott elmondta, hogy a megbeszélés szerint Antho­ny Bishopnak, a moszkvai angol nagykö­vetség titkárának kellett volna átadnia az NTSZ irományait, ha azokat nem sikerült volna a Szovjetunióban élő címzet­tekhez! eljuttatnia. Bishop diplomáciai postával küldte volna vissza Londonba a pa­pírokat. Brooke-ot április 25-én tetten érték és letartóz­tatták Jurij Konsztantyi­nov moszkvai lakos ottho­nában. Az előzetes vizsgálat két hónapig tartott, a vádiratot június 28-án állították össze. Az OSZSZSZK büntefőtör- vénykönyve 70. cikkelyének 1. bekezdése szerint a vádlot­tat hat hónaptól hét évig ter­jedhető szabadságvesztés fe­nyegeti. (MTI) Amerikai napalm, amerikai vér NÉGY KARIKATÚRA és több oldalnyi magyarázKodás: ez volt a népszerű amerikai hetilap, az U. S. News and World Report egyik legutóbbi számának »Az USA válaszol a vádakra« című cikke. John­son mint hidrogénbombával fölszerelt cowboy egy francia, Uncle Sam mint bombával karmai közt repülő keselyű egy angol, a vietnami és domi­nikai agresszióval egyensúlyo­zó cirkuszi akrobata egy ka­nadai és álszent szabadságszo- bor-fejjel ábrázolt Johnson egy svájci karikaturista ceruzája nyomán — ez volt az illuszt­ráció. A szövegből megtudhat­ta az amerikai olvasó, hogy »Londontól Rio de Janeiróig és Rómától Tokióig mindenütt támadják az amerikai elnö­köt ... « Az angol sajtó nagy része számára Johnson elnök »veszélyes kontár« ... A ka­nadai Montreal Star azt írta, hogy Johnson mint texasi, va­lószínűleg azt a régi vadnyu­gati elvet vallja: előbb kell lő­ni, aztán kérdezni... A fran­ciák nagy része Johnsont ár­vízhez vagy földrengéshez ha­sonló természeti csapásnak te­kinti ... Latin-Amerikában az elnököt fontoskodónak és os­tobának nevezik... Az amerikai lap katekizmus- szerűen kérdésekben és vála­szokban foglalja össze a nem éppen szelíd kritikát és azokat a válaszokat, amelyeket helye­sel. Ez csak a külföldi kriti­kai hangokra adott válasz. Pe­dig az Egyesült Államokban is egyre több bírálat éri a John- son-politikát s érdekes módon ezekre a megjegyzésekre ezút­tal nem felel a lap. Hiba lenne, persze, az ame­rikai közvélemény egyes ré­tegeinek fokozódó kritikai megnyilvánulásaiból arra kö­vetkeztetni, hogy az Egyesült Államokban mostanában már szervezett ellenzéke van az agresszív politikának — még­is, meg kell állapítani: bizo­nyos értelmiségi körökben és elsősorban az egyetemi ifjúság körében hosszú évek, sőt év­tizedek óta először hallható éles, kíméletlen és részletekbe menő bírálat az egyre veszé­lyesebb következményekkel fenyegető külpolitikai irányzat ellen. Tavasz óta az amerikai egyetemek előadótermeiben, több értelmiségi szervezetben nagyon nyílt és határozott hangú bírálatot kapott a John- son-adminisztráció vietnami és dominikai véres kalandja. Detroit mellett, Michigan ál­lam Ann Arbor egyetemén (Concordia Junior College) kezdődött egy »politkai vita­órával«, és erről a kis egye­temről olyan nagynevű intéz­ményekre terjedt át, mint a Harvard, Yale, Columbia, Ber­keley egyetemek, és végül te­tőzött egy washingtoni egye­temközi vitában. Ezt ötezer részvevővel a Sheraton Park Hotel előadótermében rendez­ték, s az egyik tv-állomás is közvetítette. AZOK AZ ÖSSZEFOGLA­LOK, amelyek ezekről az egyetemi vitákról megjelentem, mindenekelőtt három különle­ges vonást hangsúlyoznak. Az első: A dominikai fegyveres beavatkozás heves, szenvedély­teli elítélése. A második: Szokatlanul nyershangú vádak az amerikai hadsereg egyre szélesebb körű vietnami be­avatkozása ellen; a hírhedt »escalation«, azaz lépcsőmá- szási politika, vagyis a foko­zódó mérvű beavatkozás meg­bélyegzése. (Egy példa: a ka­liforniai Berkeley-egyetem ti­zenötezer tanár- és diákrészve­vővel megrendezett vitáján — ez különben 36 órán át tartott — a diákok 100 liter vért gyűjtöttek a vietnami bomba­támadások áldozatai számára, ezzel a jelszóval: »Johnson napalmot küld nekik, mi a vé­rünket küldjük/« — majd egy fiatalember javasolta, hogy alakítsanak a Viet Kong tá­mogatására amerikai dandárt, a harmincas évek végén a spa­nyol szabadságharcban küzdő amerikai egység mintájára...) A harmadik jellegzetessé­ge ezeknek az egyre nagyobb tömegeket megmozgató diák­vitáknak az, hogy a külpoliti­kai témák mellett ma már gya­koriak az amerikai négerek jo­gaiért síkra szálló, tehát bel­politikai felszólalások is. Csak mint mellékkörül­ményt említik meg a lapok, hogy ezeken a gyűléseken — például a Berkeley-egyetemen rendezett szabadtéri összejöve­telen — »váltogatták egymást a szónoklatok, előadások, po­litikai szatírák és népdalok« — tehát, ahogy amerikai szó- használattal mondják, a »tipi­kus baloldali rendezés nyomja rá bélyegét a gyűlésekre«. NAGYON SOKAT MOND az amerikai közvéleménykuta­tás legismertebb alakjának, George Gallupnak egyik cik­ke. Gallup úja: -Sok ameri­kai kételyeit juttatta kifejezés­re az USA célkitűzéseinek megvalósíthatóságát illetően, noha az utóbbi néhány hónap­ban — legalábbis föltételesen — támogatta a kormány viet­nami lépéseit.« S minthogy megmagyarázva e mondatot, összeállítást közöl egy konk­rét kérdésről. A kérdést — kü­lönböző korú és foglalkozású amerikaiaknak tették föl — a következő volt: »Egyesek sze­rint a Vietnamért folytatott küzdelmet nem a csatatereken döntik el, hanem az ország la­kosainak gondolkodásában. Egyetért-e ezzel a nézettel, vagy sem?« A válasz: egyetért 50 százalék, nem ért egyet 27 százalék, nincs véleménye 23 százaléknak ... Amikor a kor­mányzat már 100 000 körüli amerikai fegyverest küld Viet­namba, nehezen képzelhető el ennél határozottabb helytele­nítése ennek a Gallup által megkérdezettek körében. A diák- és értelmiségi körök a Gallup körkérdéseire adott válasznál is keményebb han­gon beszélnek. Amikor a Johnson-kormány a dlókössze- jövetelekre elküldte a maga embereit, hogy »magyarázzák meg a Fehér Ház indokait«, egyáltalán nem volt ritka a »Mii hazudozik? Hallgasson!« — közbeszólás, és egy diákok­ból álló menet olyan táblákat vitt a Fehér Ház előtti tünte­tésen, amelynek ez volt a fel­irata: «Nem fantazmagóriákat, tényeket akarunk a vietnami helyzetről!« Az értelmiség körében meg­élénkült kritikai hangulatot csak kiegészíti és aláhúzza, hogy a demokrata pártban né­hány hete láthatóan tömörül a liberálisnak mondott szárny, mégpedig Robert Kennedy, a meggyilkolt elnök testvéröcs- cse mögött. (Robert Kennedy mondta, hogy Johnson domini­kai agressziója több kommu­nistát szervezett Latin-Ameri- kában, mint a pártok több éves agitációja ...) Jókora túlzás lenne elfogad­ni némely amerikai lapok hangzatos állításait, amelyek már »a campusok forradalmá­ról« beszélnek, azaz az egye­temi diákság vitahangulatát forradalmi föllépésnek tekin­tik. És hasonló hiba volna túl­becsülni »azt« a jobboldalról megindult akciót is, amely cppen az értelmiségi körök erősödő, kiváló hangjára hivat­kozva akarja még jobboldalibb nozíciókba szorítani Johnsont. Egyes lapok —- eltúlozva — »kongresszusi lázadásról« ír­nak, például a londoni Econo­mist már »Johnson elleni szárny tüzelést« emleget, amely »frontális ágyútűzzé változ­hat«. Ez mindenképpen fel­nagyítása az amerikai közvé­leményben jelentkező bíráló hangoknak. ANNYI AZONBAN BIZO­NYOS: nemcsak az Egyesült Államok határain túlról jövő, és »veszélyes kontárkodást« emlegető hangokra kell egyre inkább válaszolni a Fehér Ház­ban és környékén, hanem az országon belül elhangzó kivá­ló szavakra is. Gárdos Mililoa 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom