Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-23 / 172. szám

Péntek, 1965. július 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Egymással — egymásért A napokban az egyik termelőszövetkezet határát járva a szövetkezet emberei büszkén mutogatták szépen sárguló hatalmas búzatábláikat, a melegben gyorsan növő ku­koricát, napraforgót, cukorrépát. Nyomban feltűnt: alig találni gyomot a vetésben, a dűlőutak mentén. De háJt ho­gyan: ilyen tavasz után, amikor az időjárás csak a vadrep­cének, acatnak, pipacsnak, búzavirágnak kedvezett? A bri­gádvezető újságolta nagy örömmel, hogy a legkritikusabb hetekben egy emberként összefogtak a családok. Jött fia­talja, öregje ki a határba, s kézzel is irtották a gyomokat. »Ha nem lehet vegyszerezni, ha a gépek nem mehetnek a földekre, akkor menjünk mi magunk, hogy a gyomtengertől megmentsük az idei termést« — mondták az emberek. Még a fizetséget sem tisztázták előre, nem zaklatták a vezetősé­get, hány munkaegységet kapnak érte, mert tudták, hogy az ilyenféle munka a szó szoros értelmében megfizethetetlen. Utólag vették sorra, hogy ki, hol, mennyit dolgozott, s a fi­zetségnél is megtalálta mindenki a számítását. És mennyire megtalálja akkor, amikor betakarítják a termést, és a lelki- ismeretes gondozás eredményeként nagyszerűen fizet a bú­za, az árpa és a kapásnövény? Másik termelőszövetkezetben azt láttuk: a holdvilágos, harmatmentes éjszakán reflekto­rok pásztázták a határt. Kombájnokkal, aratógépekkel taka­rították be a termést, és végezték a tarlóhántást. A trakto­rosok és a kombájnosok egybehangzóan azt mondták: a helyzet kívánja így, sürget az idő, nem szabad elmulaszta­ni egyetlen órát sem. K ét fontos tulajdonság ragadhatta meg figyelmünket az említett példákban: az egyik a kötelességtudat, a másik a létbiztonság szilárd érzete. Ezek az emberek nem si­ránkoztak, nem panaszkodtak, s nem hárítottak át má­sokra semmit. A nehéz munkáról beszélgetve ilyen kifejezé­seket használtak: megtesszük; nem lehet akadály; segítünk egymásnak; nagyon igyekeznünk kell; nem maradhat a föl­dön; nem hagyjuk kárba veszni; a jó kereset vele jár. Mindenki ismer ilyen jó szellemű, egymással és egy­másért dolgozó közösségeket, de ezek ellentétét is fellelhet­jük. Az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt találhatók olyan emberek, akik maguk körül szinte sugározzák a lus­taságot, a nemtörődömséget, a felelőtlenséget. Csak akkor nem restek, amikor kérni vagy követelni kell. Csak akkor igyekvők, amikor vélt jogaikat óhajtják védeni. És sajnos, megtörténik, hogy az ilyen emberek ideig-óráig a szorgo­sokkal egyenértékű elbírálásban részesülnek, vagy esetleg még előnyösebb helyzetbe kerülnek. Mi sem természetesebb: ha a valóban igyekvő emberek ilyen eseteket látnak, elked­vetlenednek, különösen, ha a kötelességmulasztást huzamo­sabb ideig nem követi felelősségre vonás. A fejlődő "gal Igái a kaposvári járás leg­gyorsabban fejlődő községei közé tartozik. Gimnáziumában két éve kezdődött meg a ta­nítás: a menzát az idén ké­szítették el; hamarosan befeje­zik a művelődési ház felújítá­sát. A következő években tör­pe vízmű építéséhez látnak hozzá. A község vezetőinek gondja azonban itt nem ér vé­get. Szűk a régi általános is­kola, ahol az igali gyerekeken kívül még ráksiaknak, kazso- kiaknak és büssüieknek is he­lyet kell szorítani. Korszerűt­len az iskola fölszerelése, nincs szertáruk és tornater­mük A község lakossága támo­gatja a vezetőket a szép ter­vek megvalósításában. Az idén pedagóguslakást, járdát építet­tek közösen. Azért mondom, hogy közösen, mert amikor meg kellett fogni a munkát például az ikerház építésénél, szinte mindenki ott volt, és csaknem harmincezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek. Régi vágyuk teljesül az igaliaknak, ha elkészül a modem művelődési ház, a szín­A fürdő szép forgalmat bonyolít le naponta. Kedvelt strandját szombatonként va­sárnaponként ezrek keresik föl. ház- és moziterem felújítása. A sok vállalkozó miatt az át­alakítás két éve húzódik, de az őszre átadják rendeltetésé­nek. — A község problémáival a tanácsüléseken találkozunk legtöbbet — mondja Bárdos János tanácstitkár. — Ott vi­tatjuk meg a fölvetődő gondo­latokat, terveket. Tanácsülé­seink igen népesek, sokszor hetvenen-nyolcvanan is össze­jövünk. Előfordul, hogy este PÓTOLHATATLAN KIESÉS? A tervezettnél kevesebb vágómarha értékesítésére számítanak a csurgói járásban tizenegy óráig is eltart a ta. nácskozás. Az emberek szem­mel tartják munkánkat, bírál­nak, de ők adják a legtöbb öt­letet is a község gazdagításá­hoz, csinosításához. Jövőre el­készül a megépítésre váró utol­só járdaszakasz. Most a törpe vízműre) takarékoskodunk a községfejlesztési alapon. Az évenként tervezett társadalmi munka nagy részét ide irányí­tanánk, a többit pedig a falu szépítésére használnánk fel. Sokat áldozunk a fürdő és kör­nyékének csinosítására is. Ú J R — Fodor Gyula rendőr fő­törzsőrmester — mutatkozik be, aztán egy kissé szomorká­sán hozzáteszi: — Nyugdíjas rendőr főtörzsőrmester. A társaságban ő az egyetlen civil, mellette és körülötte egyenruhás rendőrök ülnek; munkatársai, beosztottai húsz­évi munka után most búcsúz­tatják. Fodor Gyula az első rendőr a fonyódi járásban, aki húszévi belügyi szolgálat után nyugdíjba megy. 1945-ben fo­gott először fegyvert, húsz év­vel ezelőtt jegyezte el magát a bűnüldöző munkával. — Bizony, ennyi idő után a begyakorlott és megszokott ténykedésről nem könnyű le­mondani. Mégis, úgy érzem, szükségem van a pihenésre. Horgászni fogok nagyon sokat — legalábbis az első időszak­ban .. . Végleg lemondani a rendőri életről egyébként sem lehet. Ha szükség lesz rám, segíteni fogok . .. Emlékeiről, élményeiről kér­dezem, hogy volt-e olyan nagy .ügy a húsz év alatt, amire so­káig visszaemlékezik. — Voltak ilyen ügyek, de engedje meg, hogy ne emeljek ki egyet se. Én mindennel A egyformán foglalkoztam, akár tyúklopást jelentettek be, akár betörést. — Ez a titka a kiváló rend­őri munkának? —I Föltétlenül. Gondolja meg: a legkisebb érték elvesz­tése is fáj valakinek, az a tyúk is lehet kincs egy-egy szegé­nyebb embernek. Ezért kell mindent egyforma szorgalom­mal és pontossággal kivizsgál­nunk. — És mi a titka a lakosság meg a rendőrség jó kapcsola­tának? — Abból fakad, amit el­mondtam. Egyformán kell be­szélni mindenkivel, és ha ezt teszi a rendőr, akkor rajong érte a lakosság, segíti munká­jában. A nyugdíjas főtörzsőrmester jól tudja ezt, hiszen tíz-tíz évet szolgált Balatonbogláron és Fonyódon; volt járőr, őrs­parancsnok, körzeti megbí­zott, legutóbb pedig őrsügyele­tes, egyszóval minden funk­cióban megfordult, ami csak a tiszthelyettesi munkakörbe tartozik. Húsz évvel ezelőtt, 1945-ben $zinte primitív körülmények között kezdték meg a munkát, A marhahús itthon és külföldön keresett élelemzési cikk. Népgaz­dasági és termelői érdek is, hogy elegendő kerüljön beiőle a fo­gyasztókhoz. Mint mindenből, a vágómarhából is csak akkor lehet eleget felvásárolni, ha kielégítő a kínálat, vagyis ha sok és jó mi­nőségű állatot értékesítenek a termelők. Sok helyütt a legfőbb bevételt a vágómarha adja. A termelési tervekben fontos helyet foglal el az állathizlalás, s ha az előirány­zatok nem valósulnak meg, tete­mes kiesésről — a munkaegység értékének csökkenéséről — keli számot adnia év végén a terme­lőszövetkezet vezetőségének. A csurgói járásban azt néztük meg, hogyan alakult a vágómarha-érté­kesítés az év első felében, s mi várható a második félévben. Fedezethiány Az Állatforgalmi Vállalattól kapott tájékoztatás szerint 275 saját ruhájukban, hiányos föl­szereléssel védték a közrendet és a közbiztonságot. Aztán jött a szabotázsok időszaka, s ak­kor is helyt kellett állni. — Nem volt könnyű, hiszen szakmai tapasztalatunk is igen kevés volt. Rendkívüli szorga­lom és akarás kellett ahhoz, hogy leleplezzük a bűnözőket. Elmondja, hogy egy rendőr­nek igen sokoldalúnak kell lenni; ha szükséges, intézked­jék nagyon erélyesen, de ez az erély soha ne fajuljon durva­sággá. Mindig azt kell nézni, mit csinált, mit követett el az illető, s szinte minden egyes emberrel másképp kell beszél­ni. A jó rendőr politikailag is képezze magát, mert a szak­mai tudás nem minden. — Erre buzdítottam én itt, a fonyódi őrsön is az embere­ket. Sokan nevelkedtek a ke­zem alatt. Külön feladatom is volt a fiatalok segítése, irá­nyítása. Hogy hányán voltak? Nehéz megszámolni, hiszen húsz év, az húsz év... S ha az embernek csak egyetlen jó tanácsát meghallgatják és meg­szívlelik, az is eredmény ... (Fodor Gyula rendőr főtörzs­őrmester nyugdíjba ment. Ha a Fhlaton-parton látnak az emberek egy ősz hajú, barát ságos férfit, egyáltalán nem tudhatják, hogy húszévi mun­ka után a megérdemelt pihe nést élvezi. S azt sem tudják, hogy csak az egyik szemével figyeli az úszót,. a másikkal a környezetére ügyel. Mert Fo­dor Gyula — jóllehet civilbe öltözött — szívében rendőr maradt.) Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat ác« szakmunkásokat siófoki munkahely­re fölvesz. Jelentkezés: Siófok, Fő u. 222. vagy Kaposvár, Május 1. u. 57. sz. alatt. Nem kell a társadalomtudományokban való nagy jár­tasság, hogy feltehessük a kérdést, s nyomban válaszoljunk is rá: kinek az érdeke a kötelességtudat állandó ébrentar­tása, fejlesztése? Mindannyiunké! A mi társadalmunkban nincsenek születési jógákból vagy vagyoni helyzetből ere­dően egymás fölé, illetve alá rendelt emberek, társadalmi rétegek. Legsarkalatosabb társadalmi igazságunk, hogy min­denki tehetsége, rátermettsége, munkája szerint éljen, érvé­nyesüljön. E nézettel valamennyien egyetértünk, ám hogy elvünk, ne csak »ige« legyen, hanem társadalmi valósággá változzék, azért mindenkinek mindennap a maga posztján valamit tennie kell. O rszágunkban a kötelességüket mindennap elvégző embe­rek anyagi, erkölcsi, emberi biztonságban dolgoznak és élnek. Így jó ez, de az már egyáltalán nem jó, ha a kötelességüket nem teljesítő emberek számára is lét- biztonság van. Mindennapos dolgunk, hogy megmagyaráz­zuk: a kötelességtudat és a létbiztonság összetartozó fogal­mak; a kettő elképzelhetetlen egymás nélkül. CIVILBEN vágómarha hiányzik a csur­gói járásban ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek teljesí­ti essék az értékesítési ütem­tervet. Az első félévi adatok alapján ennyi vágómarhára nincs szerződéses fedezet. Ez a hiány pénzben számítva kö­rülbelül két és fél millió fo­rint, ennyivel rövidülnek meg a járás marhaihizlaló gaz­daságai, ha nem gondoskod­nak idejében a kiesés pótlásáról. A járási ta­nács vezetői már három­négyszáz darabot említe­nek várható lemaradásként. A vállalat csurgói kirendeltségén viszont azt hallottuk, hogy teljesítik a vágómarha-értéke­sítés tervét, csak a sertéssel lesz probléma. (Ez máris je­lentkezett: a minap megír­tuk, hogy a sertésértékesítés- ben a csurgói járás zárta leg­gyengébben az év első hat hó­napját.) A tapasztalatok min­denesetre azt mutatják, hogy nemcsak a sertések körül nincs minden rendjén; baj van a vágómarha-értékesítéssel is, főként az időarányos terv tel- iesítéséveL Ennek érzékelteté­sére álljon itt néhány példa. A berzencei Jobb Élet Tsz 180 vágómarha értékesítését irányozta elő, az első félév­ben azonban mindössze negy­venhetet adott el. A zákányi Csokonyad Termelőszövetkezet az egész évre tervezett har­minc marhából csupán egyet adott át június végéig. Itt és még néhány más tsz-ben hi­ányzik a további teljesítés alapjául szolgáló fedezet egy része is. Porrogszentkirályon és a gyékényesi Március 15. Tsz-ben viszont kielégítő az átadás, és a szerződéskötések fedezik az évi előirányzatot. Selejtezés A berzencei Jobb Életben, noha éves tervükből viszony­lag keveset teljesítettek az elmúlt hat hónapban, van fe­dezet a további értékesítésre; a hatvan kiselejtezett üszővel együtt csaknem 120 olyan marhájuk van, amit még az idén eladhatnak. Ha még a további huszonöt, selejtezésre váró tehenet is vágómarha­ként adhatják el, akkor is a múlt évi 144-ről 180-ra emel­kedik a tenyészállomány a tsz-ben az idén. Okszerű se­lejtezéssel végül is a tervezett­nél több vágómarhát értéke­síthetnek, egyúttal a jó minő­ségű tenvészegyedek száma is emelkedik. A selejtezés iránti érdeklő­dés más a termelőszövetkeze­tekben és más a háztáji gaz­daságokban. A járásokra bon­tott keretszámok nem mindig igazodnak a helyi igényekhez, az adottságok megszabta kí­vánságokhoz, s merev alkal­mazásuk problémát okozhat. A csurgói járás 470 tehén és 480 üsző selejtezésre kapott lehe­tőséget az idén, ebből ötszázat a közös állományból selejtez­hetnek ki. Ezzel szemben mit mutatnak a helyi igények? Azt, hogy többet kellene ki­selejtezni, mint amennyit a keret megenged. Az igények mérlegelésekor szem előtt kell tartani, hogy mindez ne ká­rosítsa a tenyészállományt: a i termelőszövetkezetekben emel­kedjen, a háztáji gazdaságok­ban se csökkenjen év végére a tehenek száma. A tenyész­tésre alkalmas állatokat sem­miképpen sem szabad kiselej­tezni és hizlalásba fogni. Előzetes számvetés Akaxinak olyan gazdaságok, ahol — mert nincs alapanya­guk vagy takarmányuk — már semmi remény sincs arra, hogy az eladni tervezett vá­gómarhákat az idén értéke­sítsék. Ezért a kiesés pótlásá­ra ki kell aknázni minden lehetőséget, amíg nem késő. Zákányban például már jó előre elhatározták, hogy hí­zott sertéseket adnak el ter­ven felül, és vágóbaromfiból is többletbevételre számíta­nak. Iharosban az eddigi hét­ezer helyett kilencezer pecse­nyecsirkét hizlalnak meg ez­után a szokásos turnusokban, s ezzel ellensúlyozzák az állat- tenyésztés egyéb ágazatában várható kiesést. Nem mindegy az sem, hogy azokat a vágómarhákat, ame­lyeket az idén akarnak érté­kesíteni, mikor, az év melyik negyedében adják át a válla­latnak. Találkoztunk néhány olyan esettel is a járásban, hogy az állatot már tavaly kellett volna értékesíteni, de a szerződést többször is meg­hosszabbították, és csak az idei őszön kerül sor az eladás­ra. A hosszú tartási idő növe­li a költségeket, később jut pénzhez a gazdaság, ráadásul előfordulhat, hogy az év utol­só negyedére szerződött álla­tokat csak a következő évben veszi át a vállalat az árutor­lódás miatt. A termelőszövetkezetek üzemtervében, de külön-kűlön a gazdák egyéni költségveté­sében is nagy a vágómarha­értékesítésből származó bevé­tel. Csak úgy tehetnek szert sok pénzre a közös és a ház­táji gazdaságok, ha törődnek a hizlalással, az alapanyaggal, és mindent megtesznek a ki­esés elkerüléséért. A legdédelgetettebb tervek a termálfürdőhöz fűződnek, ez évekkel ezelőtt még csak né­hány lelkes ember képzeletében létezett. Az orvosi szakvéle­mények, a működéshez szüksé­ges okmányok megszerzése sok-sok utánjárást követeltek. Amikor sikerült valami rész. eredményt elérniük, szinte szárnyakat kaptak az igaliak. Jól látták, hogy a termálvíz milyen nagy érték. Hirdették, dicsérték, amerre csak jártak. — Igáiban fürdő lesz — mon­dogatták, és tervük megvaló­sulásáért nagyon sokat vállal­tak magukra. így épült meg a portalanított bekötő út a község és a fürdő között, így kerítették körül és fásították be a fürdő területét. A déli órákban ma már meleg étele­ket kínálhatnak a strandotok­nak, és szombat-vasárnapon­ként ezrek keresik föl a für­dőt. Egyre inkább számolniuk keli a növekvő idegenforga­lommal. Jelenleg ugyan még megfelel a fizetővendég-szol­gálat, igy még el tudják he­lyezni azokat a látogatókat, akik több napot szeretnének eltölteni Igáiban, később azon. ban új lehetőség megteremté­sére lesz szükség. A fejlesz­tést sürgeti a község kedvező fekvése, a jó összetételű víz és az, hogy a fürdő Kaposvárról is könnyen megközelíthető. Most a téliesítés foglalkoztatja az igaliakat. A pár hónapos nyári szezont érdemes lenne meghosszabbítani, hiszen atér- málvizet ősszel is, télen is so­kan fölkeresnék. Így kapcso­lódnak a község fejlesztésének tervei a fürdő fejlesztésével, hiszen egyik sem maradhat el a másik miatt. A régi járási székhely lakói egytől egyig lelkes támogatói a vezetőknek, nkik mindent megtesznek Igáiért, és a köz­ség lakosságával egyetértve azon fáradoznak, hogy egy lé­péssel se maradjanak le a je­lenlegi járási székhelyek mö­gött Nagy József A Mágocs és Vidéke Kör- zeti Fmsz a kaposszekcsői több személyes vegyesbolt­ba boltvezetőt családtaggal fölvesz A bolt havi forgalma 150/m iorint. Lakás biztosítva. Fi­zetés : kollektív bérezés, alapbér plusz jutalék. Je­lentkezni lehet az fmsz köz­ponti irodájában Mágocson. Polesz György Hernesz Ferenc (3159)

Next

/
Oldalképek
Tartalom