Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-22 / 171. szám

Csütörtök, 1965. július 22. 3 SOMOGYI NCP£A* r/fzenti JAVASLAT Jönnek, és szükségtelenül könyörögnek. — Tessék elhinni, becsüle­tesen fogok dolgozni. Én mindig ebbe az üzembe sze­rettem Volna kerülni... Másokat' tekintélyes pro- tektorok ajánlanak: — Kiváló munkaerő, biz­tos vagyok benne, hogy nem fogtok csalódni... Így vagy úgy (teljesen egyre megy) az üzemben ké­rik a munkakönyvét és be­jegyzik a szükséges adato­kat. Azután orvosi vizsgára küldik a jelentkezőt. Ha túl­jutott a balesetvédelmi ok­tatáson, megkapja a szüksé­ges fölszerelést, beosztást, és közlik, hogy milyen műszak­ban fog dolgozni. Ez a rend a kefeüzemben. Mostanában gyakran az kö­vetkezik azután, hogy a szépen fogalmazó, jó előadó­készségű könyörgő mindjárt az első napon megköszöni a bizalmat. Akadt köztük olyan protekciós, aki már az első napon elfelejtett munkába jönni. Amikor már minde­nütt keresték, és végre-va- lahára megtalálták, egysze­rűen kijelentette: — Nem érdekel az egész. Hát mit gondolnak maguk, talán abban a kátrányszagú sufniban élem le az élete­met? ... Olyan is akadt már, aki egyszer s mindenkorra elfe­ledkezett arról, hogy fölvet­ték. Háromheti keresés után akadtak rá. Amikor megkér­dezték, miért cselekedett így, vállat vont... — Meggondoltam magam. A minap beszéltem egy ékesszavú könyörgővel. Ar­ra a kérdésre, hogy miért eb­be az üzembe jelentkezett, ezt válaszolta: — Csak! — Akar dolgozni egyálta­lán? — Akkor még akartam. — És miért nem állt mun­kába? — Mert meggondoltam magam. — De hát számítottak magára. — Nem gondolja, hogy csúnya volt az eljárása? — Az rám tartozik, hogy mit gondolok, és az is, hogy próbálkozom. Pénteken a Világítástechnikát veszem célba. — Ott akar dolgozni? — Majd meglátom. Min­den attól függ, hogy milyen lesz a fogadtatás... (Lenne egy javaslatom. A protezsált és az ékesszavú segédmunkás-jelentkezőket a munkaközvetítőben óvato­san ki kell faggatni. A, köz­vetítőhivatal gyorsfutárral értesítse az üzemeket, hogy ki milyen fogadtatást kíván. Tessék tehát gondoskodni konyakról, szivarról és ci­garettáról. Esetleg zenekar­ról is. Talán még az sem árt, ha a munkaügyesek megtanulnak cigánykereket hányni...) NAQYVONALVSÁQ Az építkezésen találkoz­tunk. A gyár beruházási elő­adója mutatta be. — Az elvtárs lett a mű­szaki ellenőr. Most beszél­jük meg a tennivalókat. Ha ez az épület elkészül, érde­mes lesz megállni előtte — dicsekedett büszkén az elő­adó. — Persze addig még körülsétáljuk jó néhányszor. Az elvtárs hetenként egyszer, én meg naponta tízszer. Még azt is tudni fogom, hogy melyik falba hány tégla ke­rült. Néhány héttel utóbb ke­restem a műszaki ellenőrt. — Már nincs itt. — Elment? — Nem. Mi küldtük el. — Miért? — Ez felelősségteljes mun­ka, és mi nem szeretjük a nagyvonalúságot. — Szerény embernek lát­V szott — próbáltam védeni. — Sajnos, mi is azt hit­tük. Akkor csalódtunk ben­ne legnagyobbat, amikor fi­zetésre került sor. Szóltunk neki telefonon, hogy legyen szíves, jöjjön ki a pénzéért Egyhavi másodállásd fizeté­se van kint. Azt mondta, nem jön. Mit képzelünk, ő ennyiért nem szokott sze­mélyesen elmenni sehova. Majd elküldi a hivatalsegé­det Így is történt. — Mennyi volt az a pénz? — Ezer forint Nagyon bántott bennünket a dolog. A legközelebbi találkozáskor megköszöntük szíves közre­működését, és tudomására hoztuk, hogy nem merjük rá­bízni a milliókat. Aki eny- nyire nem becsüli a pénzt, azzal szemben bizalmatlanok vagyunk. Németh Sándor J Egyre keresettebbek a tahi Zsák- és ponyvaüzem campingsátrai A Tanácsi Textilipari Vál­lalat tabi zsák- és ponyva­üzeme termékeinek minősé­gével elégedettek a kereske­delem szakembered és a vá­sárlók. Az üzem campingsát- rairól, ponyváiról külföldön is elismeréssel nyilatkoznak A kereskedelem mind több árut rendel tőlük. Nemrég a HUNGARÖTEX arra kérte a vállalat vezetőit, hogy fokoz­zák a campingsátorgyártást. 1970-ben már 14 000 darab sá­Fa- és vasipari gépeket vásárol, s július 26-án, hétfőn becslési napot tart Ka­posváron a MŰSZAKI ANYAG- és GÉPKE­RESKEDELMI VÁLLA­LAT PÉCSI KIREN­DELTSÉGE, Pécs, Baj- csy-Zs. u. 10., telefon 29-04. Az írásbeli bejelentése­ket a Magyar Hirdető, Kaposvár, Kossuth La­jos u. 4-es számú címre kérjük. (95948) torra lesz szüksége a kereske­delemnek. (Eddig évente négy­ezer capingsátor készült a ta­bi üzemben.) Ezt az igényt azonban csak úgy tudják ki­elégíteni, ha bővítik az üze­met, s növelik munkásainak létszámát. Az anyavállalat ötéves fej­lesztési terve megszabja, mennyivel kell bővíteni az üzemet, emelni a létszámot, hogy a jelenleginél mintegy három és félszer több sátrat a kívánt minőségben elKészít- hessék. Sok totó­és lottónyeremény jutott Somogyba (Tudósítónktól.) Megyénkben az elmúlt hat hó­nap aiatt csaknem negyedmillió totó- és 3 830 619 lottószelvényt vá­sároltak. Egy öttalálaton kívül huszonhárom négyes találatot ér­tek el a somogyi fogadók. A totón a három tizenhárom találatos szel­vényre több mint félmillió forin­tot fizettek ki. Kedvezett a sze­rencse a tárgynyeremény-sorsolá- son is. Jakab Józsefné karádi lgj kos kétszemélyes üdülést nye^t Moszkvába, Szocsiba. Balogh Ist­ván kaposvári lakos Trabant gép­kocsit, Bencsik Gábor balaton- szemesi fogadó tizenöt napos lu- xush^óuíat nyert a Rijeka—Pa­lermo^ Tunisz—Algír—Warnemünde útvonalra. Szóval és példával — Ma reggel munkakezdés előtt a párttagok közül néhá- nyan végigjárták a falut — mondja Kakuszi József, a csákányi Latinka Tsz agronó- musa. Erre azért volt szükség, mert egy kis bonyodalom tá­madt. A kocsisoknak nem volt elég rakodójuk. Nem tudták megkezdeni a széna­hordást. A kocsisok úgy gon­dolták, hogy akkor ők sem mennek a közösbe, b; -m megsarabolják a háztáji ku­koricát. A széna behordása viszont nem tűrt halasztást. Tenni kellett . valamit. A kommunisták cselekedtek. A rakodóknak meg a kocsisok­nak megmagyarázták, hogy mennybe fontos ez a munka most, s rendben megindult a szénabehordás. Ez csak egyetlen epizód a csákányi kommunisták életé­ből. Hozzá hasonló példa akad több is. A közelmúltban Sérelem például, az árpa aratásának kezdetekor szintén ők indí­tották meg a munkát. A szö­vetkezet vezetői kimérték az aratnivalót minden tagnak. A kalászok már érettek vol- tag, sürgősen vágni kellett volna. A tagok nagy részének viszont akadt még más elfog­laltsága is. Mindenki azt várta, ijogy a másik lásson hozzá a munkához. Hiába várták. Akkor is a párttagok mutattak példát. Végigjárták a falut, s Bogdán Lajos, a szövetkezet elnöke meg Kain Lajos KISZ-titkár aratni kezdte az árpát. Aztán meg- pendült a többi kasza is ,.. Pedig nem nagy létszámú a csákányi alapszervezet. Né­hány függetlenített vezetőből és egy-két termelőszövetkeze­ti tagból áll. De egy alap­szervezet hatékonyságát nem csupán a létszámon lehet le­mérni. A kommunisták szor- ■galma, helytállása, példamu­tatása megsokszorozhatja az erőt K. L NYOLCADSZOR PERMETEZNEK A Balatonboglári Állami Gazdaság szőlészetében a sok csapadék miatt már nyolcadszor permetezik a szőlőt. Holdanként 1400 liter permetlét használnak fel. ÖT ÉV TANULSÁGA A kaposvári vasútállo­máson panaszolták a dol­gozók, hogy náluk még • mindig nincs közbeváltó szolgálat Pedig rendelet van rá, de hát valahogy elmaradt a végrehajtása. Az állomáson havonta kétszáznegyven órát tölt szolgálatban harminc, forgalmi vonalon dolgozó vasutas. Az illetékesek azért hozták ezt a rende­letet, hogy havonta két szabadnapot kapjanak a szolgálattevők, a kocsi- rendezők, a gépkísérők és a kocsimesterek. Ha minden állomáson megfeledkeztek volna er­ről a rendeletről, talán nem is hoznák szóba. De Pécsen, Dombóváron és Komlón már régen meg­szervezték. Igaz, hogy er­re a célra létszám is kell, ehhez viszont engedélyre van szükség. De ha az említett három állomás kapott engedélyt is, lét­számot is. miért mostoha- gyerek Kaposvár? 2788 mázsa sajt készült fél év alatt Marcaliban A marcali sajtüzem tíz éve készíti a közkedvelt trappista sajtot. Az első félévben több mint negyvenkétezer hektoli­ter tejet dolgoztak fel. Ter­vüket 101,6 százalékra teljesí­tették. 2788 mázsa sajtot ké­szítettek az év első felében. A Veszprém megyei Tejipari Vállalat üzemei közül a mar­cali áll az első helyen. Múlt évi eredményük alapján két brigádjuk nyerte el a szocia­lista címet. Az üzem minden részében nagy gondot fordítanak a ki­váló minőségre. Az általuk ké­szített sajtnak több mint fe­lét évek óta Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársaságba szállítják. A ba­latoni idény kezdete óta Ba- latonmáriától Balatonszárszó­ig ők látják el az üdülőket tej­jel, túróval és tejföllel. Sajnos, az utóbbi hetekben csökkent a beszállított tej mennyisége; naponta hat-hét­ezer liter tejjel érkezik be ke­vesebb, mint korábban. — Talán még tíz év múlva sem ér el olyan szintre a téesz, hogy abból rendesen megélhes­sen az ember. — ötvenkilenc­ben, a szervezés idején mond­ta ezt Zsiborás József, ami­kor megkérdezték tőle, hogy miért csak tíz év múlva akar­ja aláírni a belépési nyilatko­zatot. A marcali Vörös Csil­lag Tsz legutóbbi zárszámadó közgyűlésén ismét szót kért Akkor ezt mondta: — Nem­csak 1^0. y megélünk, hanem jól is éidnk. A két kijelentés között csak öt év telt el. Amit azóta vásároltak — Mit ért azon, hogy jól élnek? Hirtelen nem is tud rá mit válaszolni. Aztán mégis meg­próbálkozik: — A gépesített háztartást is. Ide tartozik a mosógép meg a gáz, amit néhány nap múlva beszerelnek. S ide sorolja a két éve vásárolt Duna tv-t is. — Két évvel ezelőtt még csak moziba jártunk. Most kényelmesen végighever az ember a sezlonon, és úgy né­ni meg a dr. Kildar-et. — Ez jelenti a megváltozott életet? — Nem éppen csak e*. Mesélni kezd. Arról, hogy a tsz-szervezés idején ő is útnak indult a feleségével. Pesten kötöttek ki. A rokonoknál lett volna lakás is. Munkahelyet is szereztek volna, de mégsem maradt. — Egy talpalatnyi udvar volt csupán. Te jóságos ég! Nem maradtam volna ott semmi pénzért. Azt mondtam az asszonynak, hogy hazame­gyünk. A tizennégy és fel holdtól a zenéig Napcserzett arcán mosoly suhan végig. Először, amióta beszélgetünk. A borostás ar­cot itt-ott ezüstszálaikkal tűz­delte tele az idő. Negyvenéves lesz. Gyerekkorából legjob­ban arra emlékszik, hogy ke­nyeret cseréltek az iskolában a többiekkel, mert a másé mindig jobb volt Alig vár­táik, hogy fölmelegedjen a föld, s mezítláb futottak haza. A fia most első osztályos. Jeles tanuló. De nem erre a legbüszkébb. Hanem arra, hogy zenét tanul. Már majd­nem úgy eligazodik a hangje­gyek között, mint az ábécé­ben. — Milyen az életünk? Ta­valy kerestem huszonnégyezer forintot. Eladtam egy bikát, két hízót, adja össze, mennyi pénz ez. — Lehet olyan negyvenezer forint. — Van is annyi. Igaz, dol­gozni is kell érte. Nekem leg­alább annyit kell dolgozni, mint a maszek világban, de az asszonynak nem. A család kevesebbet dolgozik, mint ré­gen. Most, ha van az ember­nek pénze, azt ésszerűen hasz­nálja fel. Ez azt jelenti, hogy szük­ségleti tárgyakat vásárol rajta. Mert mire költötte régen a pénzt a parasztember? Föl­det, gazdasági fölszerelést vett. Neki is volt tizennégy és fél holdja. Ha marad a »-ma­szek világ-“, akkor arra töre­kedett volna, hogy a fél hol­dat kiegészítse. Utána meg arra, hogy megtoldja valami­vel, mert esetleg — így fogal­mazta meg — eladó a szom­széd földje. »Az már nem le­het másé, csak az enyém, mert mégis hogyan nézne ki, ha más jönne oda?« S ez már nem a föld szere- tete volt, hanem földhözkö- töttség. Ettől szabadult meg a parasztember. Változások — szakmák — Az első év bizony nehéz volt. Akkor annyit szántottunk, vetettünk lovakkal, hogy csak csoda. Most nem kell lovakat hajtani. Elvégzi a munkát a traktor. Traktoros a tsz-ben. Ügy mondják: pápai traktoros. Mert Pápán jó traktorosokat képeztek. A vasparipa gyor­sabban megy, és többet csi­nál, mint a lófogat. — Szeretem a munkámat. Azért maradtam a gépen. Ha nem szeretném, már biztosan nem ülnék rajta. Azt mondja, azért szereti* mert sokfelé megfordul a ha­tárban. Egyszer, egyik ősszel agronómus nélkül vetették el a gabonát. Ök voltak az agro- nómusok is. A vezetőség elé­gedett volt velük. A tavasszal növényvédelmi képesítést is szerzett. Szakmunkás lett. — Mennyit keres? — Mikor hogyan. A múlt hónapban ezernyolcszázat kap­tam. Májusban egy forint hí­ján háromezret. Ki lehet jön­ni belőle. Új ház épül Megtudom, hogy házépítés­re gyűjt a család. Eredetileg nem akartak új házat Csak a régit alászigetelni, aztán amikor elhívták a kőművest, hogy nézze meg, mennyi anyagra van szükség, mégis úgy ha+ároztak, hogy inkább újat építenek. Nemcsak azért* mert a felújítás is sokba ke­rült volna, hanem azért is, mert akkor olyan lesz a la­kás, amilyet ők szeretnének. Inkább várnak még egy évet* míg összegyűlik a pénz. Takaros családi házat akar­nak. Kényelmeset, ízléseset Nem földre gyűjt Zsiborás Jó­zsef, hanem arra, hogy jobbá tegye, megszépítse a maga és a családja életét S ez már nem csupán mennyiségi változás egy ember életében, hanem minőségi is. S ezért érdemes dolgozni, érdemes harcolni. Ez is mutatja azt, hogy »nem­csak hogy megélünk, hanem jól is élünk.« Az öt év tanulsága erről be­szél. Kercza Imre Cikkünk nyomán Július 15-én befejezték a munkát a szerelők Három napig tartana, csak el kellene kezdeni: című glosz- szánkban szóvá tettük, hogy a Somogy megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat még mindig nem fejezte be a fonyód-ha- lásztelepi szőlő közművesíté­sét, pedig a tanács több mint két hónapja megszerezte a hi­ányzó anyagot. A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a követke­ző tájékoztatást adta június 17-i cikkünkkel kapcsolatban. A vállalat három nappal a cikk megjelenése előtt nekifo­gott a munkának, s közben, június 19-én megrendelést kapott a hálózat háromszáz méterrel való meghosszabbí­tására. A szerződés szerint a fonyódi tanácsnak kellett megszereznie a híd alatti át­vezetéshez szükséges nyomó- és védőcsövet. A tanács nem kapott védőcsövet; a vállalat tavaly decemberben átadta a munkát azzal, hogy üzembe helyezd a hálózatot, ha meg­lesz a cső. A tanács március 3-án küldte el a megrendelést, a vállalat nem tudta megsze­rezni a FERROGT,OBUS-tói a forresöveket. A községi ta­nács gondoskodott a 240 milli­méter, a vállalat a 100 milli­méter átmérőjű forresőröl. Az Épületszakipari Szolgáltató és Betonipari Vállalat fölhegesz­tette a karimákat a csövekre, június 9-én volt a nyomás­próba Kaposváron. Június 14- én helyszínre szállította a vállalat a csöveket, s más­nap megkezdték a munkát. Noha még háromszáz méter vezetéket rendelt a tanács, a szerelők négv nan kivételével állandóan ott dolgoztak a ha­lásztélén! szőlőben, s július 15-én elkészültek a közműve­sítéssel. megtartották a nyo­máspróbát Két nap forgalma: 60 000 forint Egyre többen keresik föl a Ven­déglátó Vállalat nemrégen meg­nyitott bogiári Hullám Szállóját, illetve az ott levő modern étter­met, eszpresszót és bárhelyisé­get: szombat-vasárnap például hatvanezer forint forgalmat bo­nyolítottak le az üzlet dolgozói. A hagyományos kecskeméti lovasnapokat az idén szeptember 16—19-e között tartják meg a hírős városban. A magyar versenyzőkön kívül jugo­szláv, lengyel és német lovasok is részt vesznek. Itt mutatkozik be az Innsbruckba készülő lovas né­pi geyüttes is. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom